"6. Összegzés Végül az előadás címében feltett kérdésre is szeretnék röviden válaszolni: uráli és finnugor kori eleink egy olyan egységes nyelvet, alap¬nyelvet beszélhettek, amelynek egységessége a nyelvterületen élők számára biztosította a kölcsönös megértést.
Hogy is van az tartalmilag, hogy az ELŐADÁS címére csupán RÖVID választ kapunk az összegzőben ??? Akkor eleddig miről is volt szó az előadásban ?? ( Cím -- tartalom ellentmondás...)
Jogosan írja a feltételes módot. ( Honti ebben a tekintetben jóval rendszerezettebb és következetesebb, mint neves társai)
Ezzel az egységes nyelvi hipotézissel és kiindulási alappal nincs is semmi baj.
Az egység ez esetben nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint a mai nyelvi közösségek nyelvének egységessége. Amint ez megszűnt, megszűnt az alapnyelv is, a mai nyelvek, nyelvcsoportok elődei alakultak ki belőle.
Nesze semmi fogd meg jól. Honti itt a nyelvet akként tekinti, ---- menekülvén az egységes és összetartozó, vagy legalábbis egymással szoros kapcsolatban álló ősetnikummal/etnikumokkal --- , hogy a NYELV olyan emberektől független valami, ami akár még a levegőben is képes lehet terjedni. Abszolutizálás. A NYELV EMBERhez kötött. És ha egy NYELV fölbomlik, akkor ott a MÖGÖTTES EMBER / etnikum SZEREPÉT kell boncolgatni, mert OTT TÖRTÉNT valami, ami kihatott a nyelvi változásra.
Az alapnyelv beszélői mint vadászok nagy területeket járhattak be, ezzel egyúttal biztosítva a nyelvterület egyes részei közti kapcsolatok fenntartását.
Az emberiség történetéből ÖNCÉLÚAN kiragad egy szeletet, és onnan indítja a levezetést, úgy, mintha adott etnikumnak kizárólag és megingathatatlanul a megjelölt térség --- itt URAL --- lett volna a TEREMTÉSének középpontja. Helytelen, mert figyelembe sem veszi a TÖRTÉNETI TÉNYEKET, sem azokat, amelyek azt mondják, hogy EURÁZSIA az indoeurópaiak ( ami ugye nyelvcsaládi ELKÜLÖNÍTŐ besorolás, de belekényszerítették az ETNIKUMOKAT is !!!! vagyis IE-népekről beszélnek az IE-nyelvet beszélő etnikumok helyett) előtt kizárólag NEM indoeurópai nyelven beszélő etnikumok lakóhelye volt. ( lásd akár baszk, pelazg, etruszk, szkíta, hun, URALI, altaji stb...)
Már az 1980-as években, az elfogultsággal egyáltalán nem vádolható KRANTZ antropológus ( tudni kell, az angolszász világban az antropológia jóval szélesebb kutatói terület, mint itthon.) a KÁRPÁT-MEDENCÉből indítja a Honti által jelzett VADÁSZnépek kiáramlását.
Ez a terület az Urál környékén, főleg attól nyugatra lehetett, amely fokozatosan bővült még nyugatabbra, egészen a Baltikumig. A nyelvi egység megszűnését előidézhette a gazdasági viszonyok fejlődése, idegen nyelvű közösségek benyomulása az uráli területekre.
Elfogadható alapteória.
Az mindenképpen biztos, hogy az uráli nyelvek sem alakulhattak ki a nyelvi változások törvényszerűségeit semmibevéve.
NINCS törvény és szerűség !!!! ESETI és megismételetlen VÁLTOZÁSOK vannak !!!! Okai mindmáig ismeretlenek ( Lásd GÓSY MÁRIA vonatkozó pszicholingvisztikai értekezéseit)
Aki ezeket figyelmen kívül hagyva építget őstörténeti és nyelvtörténeti légvárakat, csak az őstörténeti csodabogarak agresszív inváziójának válik részesévé, amelyek a véleménynyilvánítási szabadság helyreállításával a vajákos csodadoktorok, az ufológusok, az asztrológusok és egyéb „szakemberek” mellett ismét előmásztak.
Rosszhiszemű összemosás, informális érvelés.
A „radikális újítás” híveinek nézetrendszere és a ZSIRAI MIKLÓS által ama nevezetes cikkben (ZSIRAI 1943) már tűhegyre tüzdelt nyelvészeti csodabogarak tenyésztőinek és azok utódainak, a mai sumér- és törökhitű magyarkodó és egyéb dilettánsoknak a fantazmagóriái közt nem sikerült lényeges minőségi különbséget felfedeznem.
Aki még a dilettánsok munkáit sem képes elolvasni, de annál inkább megkritizálni, látatlanban elítélni, az számos olyan hibába esik, ami egyértelműsíti, hogy a finnugor berkekben is tévelygő hivatkozások kerülnek napvilágra. Történetesen arról van szó, hogy az UGOR-TÖRÖK háborúnak tartott folyamatot minduntalan az UGOR pártiak győzelmeként állítják be, holott semmi egyébbről nincs szó, mint arról, hogy a TÖRÖK oldal ráhagyta a jobbára ÍRÓASZTALmögüliekre a dolgot, és inkább gyakorlati KELETkutatásokba kezdtek. Ha tényleg UGOR győzelemről lett volna szó, akkor az 1895-ben megjelenő VÁMBÉRY anyag is kellően kitért volna rá, de abban éppen azt írja Vámbéry, hogy MÉG JOBBAN meggyőződött arról, hogy IGAZA VAN !!!!!
Egy lényeges különbség azonban mégis van, legalábbis az ötletek előadói között: a „radikális újítók” rendelkeznek szakmai ismeretekkel,
Dicsérendő, hogy legalább valamilyen leheletnyi határt von a dolgok közé, ugyanakkor elképesztően ügyel arra, hogy nehogy a saját nyelvészeti berkeiből , kvázi FINNUGRISTA neveket említsen, mint PUSZTAY JÁNOS (Uralisztikai tanszék, Szombathely, MARÁCZ LÁSZLÓ, Amszterdam, CZEGLÉDY KATALIN nyelvész, OBRUSÁNSZKY BORBÁLA orientalista, ANGELA MARCANTONIO, uralista nyelvész, Róma...)
míg a másik tábor hívei még talán csak nem is hallottak a tudományos módszerekről, az eddigi kutatási eredményeket pedig — szakmai tájékozottság és egyáltalán a kellő műveltség hiányában — nem képesek megérteni.
Vagy pont fordítva. HONTI nem képes megérteni és szintetizálni a legújabb eredményeket: finnugor nyelvészeti korlátoltsága révén nem képes teljes KOMPLEXitásában szemlélni a fejleményeket. ( Pedig Honti e vonatkozásban még elfogadhatóan liberálisnak tekinthető !!!)
Az én megítélésem szerint tehát nincsen nagyon éles választóvonal a radikális újítók és azon szakértők eszmevilága közt, akik pl. az óegyiptomi és a finn nyelv tesvériségét hirdetik, vagy éppen azt vallják, hogy a világ minden nyelve a magyarból származik…
Rosszhiszemű összemosás.
De talán ez így is van rendjén, hiszen minden tudományos diszciplínának megvan a maga kétes értékű hordaléka (vö. pl. CSÁNYI 1998).
Ez alól akkor a finnugrizmus sem lehet kivétel !!! És ezt a hozadékot bizony a maguk berkein belül kell keresni ......
BOGYAY TAMÁS az említett ZSIRAI-cikk utáni őstörténeti csodabogár-te¬nyésztők mentalitását kommentálva írta éppen harminc évvel ezelőtt: „1. A tudománytalan elméletek hirdetői ma már nem pusztán dilettánsok. Tekintetbe véve szakmai képzettségüket, tőlük több kritika és önkritika lenne várható. Tudják, miképpen gyakoroljanak befolyást azon helyekre és körökre, amelyeknek a bizonyítatlan tanokat hivatalból kellene elutasítaniuk.
Informális érvelés. A befolyásolási mechanizmus ugyanúgy a finnugorizmus sajátja is, mint általában minden olyan irányzaté, amely RANGokat és POZÍCIÓKat oszt.....
2. Az ilyen elméletek nyilvánvalóan reális lelki szükségletet elégítenek ki. Ezzel magyarázható széleskörű hatásuk, hogy még képzett történészek is bedőlnek nekik” (BOGYAY 1969: 295).
Rosszhiszemű vádak és jelzőosztogatás. Nehogy már a történészeket "kisebb agyúaknak" tekintsük, akik megvezethetőek, ellenben a finnugorizmus AZ IGEN: az maga a tévedhetetlenség......
Ehhez, a mondhatni eufemisztikus megfogalmazású megállapításhoz nincs mit hozzáfűznöm… HONTI LÁSZLÓ"
Jogosan. Mert hogy semmi tudományos alapja nincs. Vagy ha van, az nem csupán az ellenoldal számlájára írható.
A székfoglalóval kapcsolatban lehet, hogy tévedek. Majd alkalomadtán (érettségi találkozó) megkérdezek "valakit", hogy tartott-e. AZ MTA honlapján egy általam szintén ismert "rendes tag"nál sincs feltüntetve, pedig ő biztosan tartott...
De nem is ez a lényeg, hanem az (5069)-ben idézett összegzés.
A jelzett Honti művet kielemeztem. Ugyanakkor az Összegzést nem. ( Az összegzést nem szokásom.)
A magam recenziójának ÖSSZEGZÉSE:
"...(X1000.) Összegzés: A finnugor kutatás nem bizonyította be a magyar nyelv uráli / finnugor nyelvcsaládbeli leszármazását, mint ahogy magának a finnugornak vagy uralinak mondott nyelvi közösség valamikori létezését sem. Az etimológiai szótárak (melyek gyakorlatilag döntően egymásból építkezők, tehát nem új kutatások) áttekintése után bebizonyosodott, a szavak leszármaztatása mind a finnugor tekintetében, mind a szláv jövevényesítés tekintetében messzemenően egyirányú, elfogult, ott kizárólag teljes magyar áltozásokat feltételez, ráadásul a 19. századi szláv és finnugor nyelvi állapothoz hasonlít, ami tudománytalan. Eme nyelvkutatás által meghatározott őstörténetkutatás és a belőle összeállított magyar őstörténet nem ad elfogadható és kielégítő magyarázatot a valós kérdésekre (genetika, vándorlás, létszámarányok, nyelvmegmaradás, nyelvi-hangi változások intenzitása (miért a magyar változott ?) a finnugor nyelvekben, mítoszok, hagyományok, viselet, életvitel stb.) Minden ez irányú ténybeállítás a görcsös ragaszkodás okán dogmaszintű, ezért tudománytalan. Valószínűségesítésének mértékét inkább a kényszerű vágy, kutatási egyoldalúság, az eszmebeágyazottság, a presztízs, semmint előkerült bizonyítékok erősítik. Kétségtelen tény viszont, hogy vannak nyelvi átfedések –LAYER effektus --, amelyeket ezen tudatossággal a maguk helyén és mértékén összefüggéseikben szükséges vizslatni, kezelni, értékelni. A finnugorizmus vezérelte magyar nyelvkutatás mindmáig adós a szláv nyelvek honfoglalás kori, sőt azt megelőző hipotetikus állapotának magyar összevetésével, - arról nem is beszélve, hogy a szláv történeti nyelvészet is komoly kételyekkel küzd - mint ahogy egyéb más nyelvek adott kor beli állapotának időarányos összevetésével. Az önálló kutatási ágak, mint az antropológia, genetika, régészet, kultúrantropológia, zenekutatás stb, majd mindezeknek (már amelyiknek létezik) kísérleti ága által igazolóan identitásunk több száz év óta meghatározott irányába kell helyezni a nyelvkutatási hangsúlyt is: Belső-Ázsiába és Európába, ténylegesen végre kell hajtani mindazon összehasonlító elemzéseket, amelyeket eddig a finnugrizmus szabotált. A teljes magyar őstörténetet kevésbé ellentmondásos szintézissel a létezett valóhoz közelebbi tartalommal szükségeltetik föltölteni. Nem kis munka, de annál is inkább itt az ideje elkezdeni, mert vagy 200 évnyi időtartamban holtvágányon járatódott, és kíméletlen tévelygések szövevényezték be, terepet adván legalább öt nemzedék folyamatos történelmi hazugságban tartásának....."
( John Nethem: Honti, és ami mögötte van... , Manchester, 2009. július)
Első olvasatra --- a jelzett összegzés, amit beraktál ----- semmi újat nem mond annál, mint amit eddig is hirdettek a finnugristák. Ráadásul olyan általánosságok, amikkel nem lehet mit kezdeni. Szépen hangzanak, de ha kielemeznénk, bármit és akár annak ellenkezőjét is "kimagyaráznák" belőle a finnugristák. ( Ehhez is kellően értenek !!)
Amit így előfuttában megemlíthetek az az ŐSTÖRTÉNET folyamatos előhozása.
Egy NYELVÉSZ NE őstörténetezzen ! Hagyja meg azt a történészeknek !
De nem csoda, hiszen 1970-es évek közepéig kizárólag a nyelvészek , és ugye FINNUGOR NYELVÉSZEKről van szó ! írták a magyar történelmet, így meglehetősen EGYOLDALÚ és DOGMATIKUS.
Ezt kellene újra felülvizsgálni.
Még folytatom, de most el kell futnom ügyeket intézni a belvárosba.....
Reklamálni a Debreceni Egyetem Finnugristáinál lehetne a megjelentetett írással és szerzőjével kapcsolatban.
Honti publikációs listájának 67. tétele.
Más is így hivatkozik rá:
Keresztes László–Csúcs Sándor
A MAGYAR NYELV EREDETE*
".......
* Ez az elõadás fõ vonalaiban vitaindítóként hangzott el 2006. augusztus 25-én Debrecenben a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson. Szimpóziumunk célja az volt, hogy a különbözõ szakterületek és nemzetek képviselõi hozzászólásaikkal segítsenek lemetszeni a magyar nyelv eredetének utóbbi idõben is burjánzó vadhajtásait: hiedelmeket és téveszméket.
Szerzõk
Csúcs Sándor egyetemi tanár, PPKE Finnugor Tanszék és MTA Nyelvtudományi Intézet (csucs@nytud.hu)
Keresztes László egyetemi tanár, DE Finnugor Tanszék (keresztes@mnytud.arts.klte.hu)
További irodalom
Domokos Péter: Szkítiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és az õstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. 2., átdolgozott kiadás. Universitas Kiadó, Budapest, 1998.
Honti László: Az uráli/finnugor „õsnyelv”-rõl. Hipotézisek és téveszmék az uráli nyelvtudományben. Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián. Budapest, 2000.
Pusztay János: Az „ugor–török háború” után. Magvetõ, Budapest, 1977.
Rédei Károly: Õstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. 2., bõvített kiadás. Magyar õstörténeti könyvtár 18. Balassi Kiadó, Budapest, 2003.
írott megjelenése 1999-ben, az általam jelzett debreceni Nyelvtudományi Évkönyvben, XXXIX, 13–32 DEBRECEN MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK ÉVKÖNYVE, 2001.
cím: Hol és milyen uráli/finnugor „ősnyelvet” beszéltek távoli eleink? (Hipotézisek és téveszmék az uráli nyelvtudományban)*
Az általad jelzett pedig a 2004-ben akadémiai LEVELEZŐ tagság.
Az 1999. május 17-én elhangzott akadémiai székfoglaló előadás kissé bővített szövege. Megjelent: Magyar Nyelvjárások 39: 13–32. Debrecen, 2001.
--
Ebben azt írja:
"..... Az uráli/finnugor alapnyelv megismerhető eszközkészlete
Tudott dolog, etimológia és hangtörténet nélkül nem lenne történeti-összehasonlító morfológiai kutatás, ez viszont a megfelelő szintaktikai tanulmányokhoz nélkülözhetetlen. Úgy látom azonban, hogy a történeti-összehasonlító morfológiai kutatásokban kimondva-kimondatlanul a hangtörténet tanúságtétele dominál. Az utóbbi 15–20 évben az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az uráli összehasonlító nyelvtudomány bizonyos fokig a hangtörténet foglyává lett. ...."
---
Nagyon jól látja Honti. A hangmegfelelési tendencia nem minden, sőt, megbízhatósága erősen kétes ! T ehát mindent erre alapozni elhibázott módszer, és e szerint megítélni a nyelvi kapcsolatokat logikátlan, tudománytalan. (Regressziós momentum: annak ellenére, hogy bizonyítottan csak „szerűség” és „esetiség” van benne, minduntalan a még Boppi-Grimmi hangtörvények súlyával kezelik őket.) Nethem/Rédei-X61.
Vajon a finn vagy észt nyelvben miért nem működött a tendenciális hangváltozás?
méregkeverő válasz | megnéz | könyvjelző 2009.10.28 18:36:38 Creative Commons License (1800) .Ott is ugyanez a najahuha reklámozza saját magát a cikk utáni fórumrészben... :-))) Előzmény: VénGalvani (1798) méregkeverő válasz | megnéz | könyvjelző 2009.10.28 18:34:12 Creative Commons License (1799) Nem árulta el, de rákattintottam a nicknévre, és nem volt letiltva.
Ugyanúgy, ahogy most már rólad is tudom, hogy "Ifjonti Keejencz." vagy...
Személyemben személyeskedő megnyilvánulásotok okán vagyok kénytelen pár dolgot helyretenni:
Senkinek sincs erkölcsi [pláne jogi !] alapja arra, hogy adott nicknevek mögött megbújó személyekről nyílt "káderezést" folytasson bármilyen fórumon, különösképpen úgy nem, hogy a fórum igazi témája kapcsán kifejtett álláspontokról egy szó se essen.
Mindig is azt tartottam, hogy ha csak az adott vizsgálat célja nem a szerző személyiségrajza, akkor bizony minden személyeskedéstől el kell határolódni, és kizárólag a fölvetett állításokra szabad reflektálni. A jelzőosztogatás, a voltaképpeni téma megkerülése, elhallgatása, a kényes kérdések alóli kibújás már a múlt, jó volna tudomásul venni, és ehhez tartania magát valamirevaló, hitelességre törekvő kutatónak éppúgy, mint a hétköznapi embernek. Ha valaki ezt az ELEMI társadalmi igényt nem képes betartani és betartatni a környezetében, hát lelke rajta. A magam részéről az ilyen embereken átnézek.
Kedves VénGalvani !
Nos ha valami kérdésed van velem kapcsolatban, akkor nekem tedd föl, azért elérhető a jelzett cím.
Ami a "nemlétező"-séget illeti, mindenki szíve joga, hogy használ-e álnevet, vagy nem. Attól, hogy RÉTHY LÁSZLÓ annakidején LŐWY ÁRPÁDként írta a disznóságokat, még a mögöttes egyén hús-vér ember.....
Továbbá jó volna elgondolkodnod az ÁLTUDOMÁNY jelentéséről, mielőtt komplett jelzőként osztogatod úton-útfélen, ráadásul úgy, hogy egyetlen erre vonatkozó elemző ismérvet föl nem sorakoztatsz.
"/Buda/Kalász a Kalez/Kaliz törzsből származik. Ennek őseredete egy Chalisi- népcsoport (Tangut?, Török?), akik az Araltól délre csatlakoztak a Nagy Selyemúton a magyarokhoz, a kazárokhoz?. Ha a tangutokról van/volt szó, akkor esetleg lehet is némi kapcsolat (Chalisi-Khalaisza közt.). "
A romok helyére valakik lakóparkot terveznek építeni
Ha hitelesek a rendelkezésre álló korabeli metszetek, ha ügyesen faggatjuk a köveket, s ha jól értelmezzük a légi felvételeket, akkor több mint valószínû, hogy Lánszki Imre agrármérnök egy szenzációs felfedezés kapujában áll. Úgy tetszik ugyanis, hogy megtalálta Szikambriát, azaz Ôsbuda várát, Attila és Árpád egykori székhelA mai magyar történettudomány nem kedveli a szenzációkat. Jó példa erre a hihetetlenül elmérgesedett Petôfi-ügy vagy a magyarság ôstörténetének kérdése. Kiszely István professzort kiszorították a tudományos életbôl, a magyar ôstörténet hivatásos és amatôr kutatóit pedig egyszerûen agyonhallgatják.
A felhalmozódott tabutémák közé sorolható az ôsi szkíta vár kérdése is. A történettudomány hivatalos álláspontja szerint Székesfehérvár volt az Árpád-kori magyarság szakrális és katonai központja, a ma ismert Buda várát pedig csak IV. Béla kezdte építeni 1256-tól, minden más feltételezés sarlatánság.
A merev akadémiai álláspont szerint természetesen elég sok sarlatán élt és él Magyarországon. Több kutató mellett annak kellett lennie például Arany Jánosnak is, aki elhíresült költeményében emlékezik Ôsbuda váráról... Ô csak szellemi támaszt adott azoknak, akik a valóságban erdôk, hegyhátak, bozótos rétek legapróbb szegleteit is átkutatva igyekeztek a valaha volt Szikambria, azaz az ôsi Buda, az ôsi vár nyomára találni.
Lánszki Imre agrármérnöknek, a Környezetvédelmi Minisztérium kabinetfônökének azt tanácsolta több barátja és ismerôse, hogy ne erôltesse Ôsbuda ügyét, mert tönkreteszik. Nemcsak amatôr történészként – mert még ez lenne a legkevesebb –, de tanult szakmájában is perifériára szorítják. Lánszki Imre ugyanis szenzációs felfedezést tett. Ha igaz, akkor rábukkant Szikambriára, Attila várának megmaradt nyomaira. Ez volt az a vár, amelybe – Anonymus tudósítása szerint – Árpád megérkezvén, elámult annak nagyszerûségén, s ahol ôsapja, Attila király örökét elfoglalva, berendezkedett. Ha a lelet bizonyságot nyer, az azt jelentené, hogy alapvetôen új emlékek kerülhetnének elô a magyarság Kárpát-medencei jelenlétével kapcsolatosan, illetve a szkíta–magyar-folytonosságról, és Árpád-kori történelmünkrôl. Mindez befolyásolhatná a magyarság önmagáról alkotott képét, kézzelfoghatóvá, tapinthatóvá tenné azokat a gyökereket, melyeket úgy tûnik, szándékosan vágnak el a ránk telepedô hatalmak, legyen szó a Habsburg-házról, Moszkváról vagy a globalizmusról.
A globalizmus szellemi és fizikai terjeszkedése egyébként egy olyan agglomerációs településrôl is jól látszik, mint a 8 ezer lelket számláló Budakalász. Kétségtelenül szép neve van ennek a községnek, az ember óhatatlanul is arra következtet belôle, hogy valamikor komoly gabonatermesztés folyhatott a falu körül – noha szó sincs errôl. II. József idejében a bécsi vezérkar katonai térképeket készíttetett Magyarországról. Ezeken a térképeken még említik Buda kalázként a települést, ami azért olyan érdekes, mert a kaláz szó törökül várat jelent. Több régi írásos emlék is utal arra, hogy valaha vár állott ezen a környéken, méghozzá nem is az Árpád-kori magyarok, hanem Attila vára. Mahmud Terdzsüman szerint 450 körül építtetett itt erôdítést magának egy hegytetôn a nagy hun király. Falai a Dunára néztek. Attila nyilvánvalóan egy jól védhetô, nyugodt helyre vágyott. A Nagy-Kevély elôterében megbúvó várat megtalálni is nehéz lehetett, nemhogy bevenni. Kézai Simon szerint hosszú-hosszú évszázadokkal késôbb a tatárok is csak úgy tudták megvívni, hogy hatalmas máglyákat raktak körülötte, s a lángok átkaptak a várra.
De ne ugorjunk ennyire elôre az idôben! Ezt a várat tehát Árpád is használta. Árpád népe Megyernél kelt át a Dunán, és Attila várában telepedett le. Márpedig ez akkor csakis a Duna túloldalán levô Ôsbuda vára lehetett, amely ezzel a betelepedéssel az akkori magyarság szakrális, állami és katonai központjává vált. Anonymus szerint Attilát az ôsi vár mellett temették el, egy patak forrásánál, és Árpád sírja is ott van nem messze Attila sírjától...
Lánszki Imre, aki Budakalászon lakik, gombászni indult a környékre, amikor a Nagy-Kevély elôtti névtelen hegy erdejében különös kövekre lett figyelmes. Valami azt súgta neki, hogy ezeket a köveket nem a természet formálta olyanná, amilyenek. Jobban körülnézve egy sor helyiség nyomára akadt, olyan jelekre, amelyek egykori falakra utaltak. Például csiszolt és pontosan egymáshoz illeszkedô kövekre. Az egyiken ferde díszítésmintákra is akadt, egy történész ismerôse szerint ilyen motívumokat a törökök alkalmaztak.
Talált aztán teljesen lapos, szabályos téglalap alakú követ is, amely például egy sír fedôlapja lehetett. Aztán ráakadt egy olyan kôre is, amelybe mély és szabályos lyukat vágtak, mintha csak egy kapu sarkának forgóhelye lenne. Felfedezett egy bejárati lépcsôt, valamint olyan köveket, amelyeken égetett máz található. Ráadásul a hegy lekúpolt tetején úgy érezte, mintha valami hatalmas belsô udvarba toppant volna.
Lánszki Imre kutatni kezdett. Körülnézett a vára alatti fennsíkon is, Anonymous ugyanis megemlíti, hogy itt volt valamikor az elsô magyarországi pálos kolostor, vagyis az Alba Ecclesia. Anonymus szerint emellett, egy patak forrásánál temették el Attilát. Lánszki Imre olyan kövekre akadt például a feltételezett kolostor helyén, amelyeken különféle díszítôelemek vannak, és árulkodónak találta azt a két nádfoltot is, amely szerinte csakis betemetett kutak helyén nôhetett. Látott bizonyos nyomokat, a föld enyhe bemélyedéseit, amelyek egy kápolna alapfalaira utalhatnak.
Lánszki Imre szerint a közelben fekvô Ürömön még ma is ôrzik egy közeli vár emlékét a szájhagyományban, igaz, csak nagyon halványan. Bonfini azonban még megemlékezett róla, leírta, hogy Mátyás útban hazafelé Visegrádról Budára megpihent néhány napra Ôsbuda várában. Bonfinirôl késôbb azt állították, hazudik. Lánszki Imre több metszetet is alaposan áttanulmányozott. Úgy véli, az utolsó 1685-ben készülhetett a várról, ezen tipikus török jegyek is felfedezhetôk. Valószínûleg azok készítették, akik kiûzték innen a törököket. Száz évvel késôbb II. József katonai térképein azonban már semmi sem utal Ôsbuda létére. Valószínû, hogy a török kiûzését követôen a Habsburgok rombolták le.
Talán felfedezték, hogy olyan emlékeket ôrizhet az erôsség, mint a magyarság szkítatudata, és ha ismerték a vár történetét, akkor veszélyesnek tarthatták a szkíta–magyar folytonosságot. Éppen úgy, azzal az indulattal és logikával rombolták le Ôsbudát, ahogy a szkítatudat helyébe kitalálták a nomád finnugor származás elméletét. Elvéve ezzel a magyarság korai történelmét, szétzúzva azonosságtudatát. Már akkor szívesen alkalmazott politikai taktika volt ez. A legenda szerint Napóleont megkérdezték a tisztjei Gyôrnél: mihez kezdünk majd a magyarokkal, ha ôket is meghódítjuk? Napóleon csak annyit felelt, elvesszük a történelmüket...
Lánszki Imre végül is úgy döntött, hogy helikopteren száll a várhegy fölébe, s készít néhány légi felvételt. Az eredmény meglepô volt. A képeken halványan kivehetôek az egykori vár vonalai, vasalószerû alakja, láthatóak a bástyák helyei, és mindez ráillik az egykori metszetekre. Az infrafelvételek pedig még árulkodóbbak. De nemcsak Ôsbuda mutatja magát a légi felvételeken, hanem az Alba Ecclesia is. Talán jobban is, mint maga a vár. Márpedig Anonymustól tudjuk, hogy ahol a kolostor, ott a vár is. Merthogy Ôsbuda alatt temették el Attilát. A kolostor pedig Attila sírjához közel épült.
Egyébként nemcsak Ôsbuda halvány vonalai a fontosak, legalább ilyen lényeges – hanem lényegesebb – maga a környezet. Az egykori metszeteken is pontosan rajta vannak a vár körüli sáncok és árkok, felvezetô utak, amelyek szinte tökéletesen ráillenek a légi felvételek részleteire. Azt írta egy korabeli feljegyzés, hogy a vár körül mocsár található. Ez is megvan, a várhegy alatt folyó Barát-patak ártere ma is egy mocsaras, nádas ívet alkot.
Néhány további sor is árulkodik Anonymustól, aki szerint a vár alatt, a felhévízek eredésénél volt a királyok „feredôje”. Itt is sok konkrét nyom utal felhévízforrásokra, tele a környék ugyanis gejzírkúpokkal. A terep bizonyos megsüllyedésébôl – ez jól kivehetô egy légi felvételen is – látszik, hogy az egyik forrásnál szabályos ülômedencét alakíthattak ki annak idején.
Ôsbudát nagyon sokan keresték már. Szinte mindenki a pilisi hegyek között kutatott, ami nem volt rossz irány, de térben túl messze van. Legutóbb Szörényi Levente írt könyvet Ôsbudáról, ô sem tévedett sokat, de a várat kicsit északabbra helyezte. Szörényi inkább a hegyek formája, és különbözô földrajzi toposzok segítségével vélte megtalálni Ôsbuda helyét. Ez a módszer vezette félre. Mások pedig ott siklottak ki, hogy látták ugyan a korabeli metszeteket, de úgy vélték, hogy azokon víz, pontosabban vizes várárok öleli körül Ôsbudát. Nem lehetett tehát itt a Nagy-Kevély elôterében...
Nem tudni pontosan, hogy valóban vizet, vagy valamilyen ásott, fellazított területet ábrázolnak-e a metszetek a vár körül – állítja Lánszki Imre. Végül egy 1601-ben született katonai vázlatrajz erôsítette meg benne azt a felismerést, hogy itt kellett állnia Ôsbuda várának. A vázlatrajz tökéletesen ráillik a Lánszki Imre által felfedezett hegykúpra, bástyáival együtt. Nagy kérdés, hogy a vár, vagy a vár körüli terület volt-e Szikambria, a hun birodalom egykori központja. Lánszki Imre szerint a város délebbre, a mai Békásmegyer területén fekhetett. Egy 1556-os metszet is így sorolja fel a Duna mentén húzódó településeket: Ofen Buda, Sicambria, Alt Ofen (ez lenne Ôsbuda), Szentendre. A békásmegyeri lakótelep építésén egyébként már egy-két ásónyom mélységben is hihetetlenül érdekes leletek kerültek elô, senki sem foglalkozott azonban velük. Egy részüket elvitték a munkások, a többit meg odadobták a sitthez. Egy mai iskolai történelmi atlasz pedig Fehéregyháza néven jelez egy települést, valahol Ôsbuda helyén. A várat – Lánszki Imre szerint – háromféle kôbôl építették, de mindegyiknek fehér hasított vagy karcolt a felülete, ezért nagyon valószínû, hogy éppen a várról, pontosabban a vár köveirôl kapta ez a település a nevét.
Van még egy érdekesség. Feltételezések szerint Ôsbuda sohasem bírt kiemelkedô katonai jelentôséggel, tehát nem erôsség volt, hanem inkább szakrális centrum. Szikambria városa egészen közel feküdt hozzá, tehát szerves egységben volt Attila korában a vár és a város. Van egy másik érdekesség is. Ôsbudával szemben a Duna akkori folyásánál, a Klisszán kellett feküdnie a királynék várának is. Egy 1886-os holland metszet árulkodik errôl.
Lánszki Imre szerint mindenképpen kutatni kellene a területet. Magát a várat, de az alatta levô fennsíkot is, az Alba Ecclesiával együtt. Senki sem faggatta meg ezt a területet, csupán egyetlen régész, aki viszont egy hutát, vagyis egy kohót talált nem messze innen. Vagy ércet – vagy ami valószínûbb –, üveget olvasztottak benne. Természetesen ennek a teljes feltárása és tudományos elemzése is hátra van.
Meglehetôsen nehéz lesz beindítani itt a kutatásokat, pontosabban pénzt és engedélyeket szerezni hozzá. Erkölcsi és tudományos támogatásról pedig már beszélni sem érdemes, valószínûleg Ôsbuda kutatóinak ellenszélben kell majd hajózniuk. Kérdés aztán az is, ki támogatná azt a kutatást, amit a várral kapcsolatban kell végezni mondjuk a bécsi vagy az isztambuli levéltárakban.
És hát van még valami. Aki itt kutatni akar, annak az idôvel is versenyt kell funia. Komoly, majdhogynem halálos versenyt. Olyan hírek keringenek ugyanis, hogy Ôsbuda helyére lakóparkot terveznek. Akkor pedig mindennek vége. A múlt elôtt bezáródna az utolsó kapu.
A Történelem témàban egy olvtàrs még mindig köti az ebet a karohoz, hogy a székelyek egyidôben jöttek be a honfoglalokkal, azoknak elôhadàt képezve. En màr föladtam, mert csak mondja a magàét, nem hall meg egy bizonyitékot sem...:-( ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, Kedves Nicsinyo,
"Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.":-)))
Ezt a hsz.-t akàr én is irhattam volna! :-))))) (Bàr talàn jobb nem dicsekedni vele, hogy "egy huron pendülünk", mert majd miattam téged is tàmadàsok érnek.:-(
A Történelem témàban egy olvtàrs még mindig köti az ebet a karohoz, hogy a székelyek egyidôben jöttek be a honfoglalokkal, azoknak elôhadàt képezve. En màr föladtam, mert csak mondja a magàét, nem hall meg egy bizonyitékot sem...:-(
Ha megengeded, àtmàsolom a Magyari népek témàba is hsz.-od.
" Instrumental to this Ottoman advancement in arms production was a somewhat mysterious figure by the name of Orban, a Hungarian (though some suggest he was German)[33]. The master founder initially tried to sell his services to the Byzantines, who were unable to secure the funds needed to hire him so they imprisoned him. The Sultan then had planned for a jailbreak. They dug a tunnel underneath a moat and the city walls and evacuated Orban. He guaranteed Mehmed that he could cast cannons powerful enough to break down the "walls of Babylon" "
Na,ha most a romanok meglatjak a "dak" Urbant, mindjart vilagga kurtolik a "roman tuzersegi tisztet", mint tettek a Nagyszebeni Oszkar Haas-sal es a ketlepcsos raketajaval. :-)
"Rá pár napra utánanéztem a dolognak a hálón, s meglepetésemre kiderült: a magyar Orbán Mester gyártotta idehaza. (Ez persze kimaradt a tv-adásból...)(Minek emlegetni a kis inci-finci Magyarországot...)"
Tardy említett könyve és más olvasmányok mellett a Men-at-Arms sorozat megfelelő kötetében is megtalálod a kétoldalas színes ábrát Magyarországi Orbán mesterről és ágyúiról...
... 1453, when a cannon maker from Hungary named Orban helped the Ottomans overthrow the Byzantine empire in Constantinople. The book says: "My report notes sections on a summary, dynasties, Constantine, Mehmed, and the cannon maker; which really details the battle with the 96 inch diameter cannon made by Orban. Constantine employed a Wallachian cum Hungarian gunnery specialist named Orban or Urban. Orban apparently defected to Mehmed for more money; and Orban was given all resources to make the large cannon: people, material, a foundry. The cannon was called 'Basilica'. The story continues with the cannon being moved to Constantinople in February 1453. On April 15th during the siege, the cannon blew up, killing Orban. On May 29, 1453, Constantinople fell to the Ottoman Turks, who ruled this empire until 1923, when Kemal Ataturk made Turkey an independent republic. (David Dereksen: The Crescent and the Cross; by the same author: The World on the Last Day. Both books are advertised as "An exciting narrative of the fall of Byzantium: May 1453". The books have the whole story, with more detail about the cannon: making, testing, size, power, etc.).
Another book confirms this story: in Imperatores Ottomanici a Capta Constantinopoli, cum Epitome Principum Turcarum, Tomus I, Tyrnaviae, Typus Academicis Societatis Jesu, MDCCLX, the Jesuit A.P. Nicolao Smith writes: (in the index) "Orban, gente Dacus, machinas bellicas fundit"; (at page 12) "Frumentum undique convehi jubet: Adrianopoli mavhinae murales mirandae magnitudinis fiunt, usus solerti opera cujusdam Daci Orbani nomine. Hic stipendia fecerat olim apud Graecos."
Another book was issued in 2005: "CONSTANTINOPLE: The Last Great Siege, 1453" by Roger Crowley. The story of Orban was mentioned in a reviewed in the Sunday Times on 2 October 2005 by Malise Ruthven with these words: "Crowley’s most compelling passages are those that expose the struggle in fascinating technical detail. On the Ottoman side the most significant breakthrough came with the casting of huge bronze cannons by the brilliant Hungarian metallurgist Orban, who offered his skills to Mehmet after being slighted by the cash-strapped Byzantine emperor. Crowley’s account of the casting of the largest of these superguns, a 27ft monster, 30in in diameter, known as the Basilica, recalls the great bell-casting scene in Tarkovsky’s film Andrei Rublev. The breaches in the walls made by the stone cannonballs terrified the defenders and exhausted them by forcing them to work throughout the night on improvised repairs using wood and buckets of earth."
"Ilyen sommás, lekezelő, gyűlölködő, politikától sem mentes vélemény csakis az MTA judaisztikiai tanszékének szociológiai tanulmányokkal is foglalkozó jóemberétől származhatnak!"
Miért csak tőlük "származhatnak" ilyen "vélemény"?
Ha megnézed pl. az általam korábban belinkelt könyvét, ott csak bazalttömbökre vésett, az egyiptomi démotikus íráshoz hasonló meroita írásról esik szó, melynek emlékeit Lacza szerint Meroéban, Philaeben és Karanoguban találták meg. Ezenkívül megemlíti, hogy a meroéiaknak az óegyiptomi hieroglifákból levezethető ún. monumentális írásuk is volt (25. o.). Núbiai magyar rovásírásról sehol nem ír.
