Ez még csak fokozódni fog, ahogy elolvasod az egyiket és nyitod az újat, és így tovább. Legalábbis nálam így működik :) Ajánlom a Funtineli boszorkányt, én azzal kezdtem.
Újdonsült rajongója vagyok a költő-írónak. Az "Átolsori kísértetek"-kel indítottam és nagyon tetszett a szemléletmódja. Ma elmentem egy könyvesboltba újabb WA műveket vásárolni. Alig tudtam választani, annyi izgalmasnak ígérkező mű volt. Végül a "Tizenhárom almafa", "Jönnek/Adjátok vissza a hegyeimet" és a "Halálos köd Holtember Partján"-t választottam. Azt sem tudom melyikkel kezdjem! Gyerekkorom óta nem voltam ennyire izgatott könyv miatt.
Én is ezzel folytatom jelenleg a Wass-művek olvasását. Eddig 4 mesén vagyok túl, és kellemes meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a Funtineli-ben megismert stílust milyen jól adaptálta a "színtiszta" mesékbe is az író. Egyértelműen tetszik és az illusztrációkat is jól eltalálták.
Egy dolog van csak, ami böki a csőrömet: a keményfedelű verziója a könyvnek 50%-kal(!)volt drágább, mint a puhafedeles.
Sziasztok Gyerekecskék!
A francba, most lemarattam. Miket köhögött a veres, hogy kimoderáltattátok?
Mostanában nyammogtam be a Farkasvermet. Imádtam. Nem állítanám, hogy mindent olvastam Albinktól, de amit igen, azt nagyon. Úgy figyeltem, hogy hajlamos a hőseit megkóstoltatni a farkincákkal. Ez mindenhol így van, vagy csak én fogtam ki? Érdekes egyébként, hogy a legvéresebb jelenetei sem hatnak horrorisztikusan, talán az egyébként végtelen egyszerű (értsd nem szirupos) táj- és lélektani leírásai, és egyre gyakrabban felbukkanó fergeteges humora (pl. említett könyvben a szomszédok szentségelése - zseniális) feledtetik a véres eseményeket. A kard és kaszát ennek ellenére nem bírtam egy nyeletre.
Ja, visszatérve a farkasokra: egy kedves ismerős, aki gyakorta járja Erdély havasait, mondta, hogy a nyájt őrzők a mai napig puska nélkül legeltetnek odafönn, pedig a farkashelyzet hasonszőrű az akkorival.
Most olvastam el a Tavak, erdők könyvét. Az egész alig több mint 100 oldal, de minden sorából árad Wass Albert mély bölcsessége és hihetetlen erősségű szeretete a természet iránt.
Valahol van egy furcsa ország.
Bérce templom, völgye szentély,
Bánatország az az ország,
Neve: Erdély.
Kékebbek ott az esték,
sárgábbak ott a rózsák
S a falevelek mindig hullanak.
Este tájt.
Csöndes faluk fehér harangszavára
Imádkozó bükkerdők orgonája:
Zsolozsmásan felzúg a patak.
Ott mindig ősz van. Erdély árva lelke:
Az őszi szél kószálgat szüntelen.
És megsúgom: hiába jön tavasz,
A hóvirág.
A régi hóvirág már nem terem.
Mert ott az erdők keresztfát teremnek
És Golgota a hegynek a neve.
S ki ott él: valami régi nyárnak
Halálosan beteg szerelmese.
Elátkozott álmok kísérik,
Ha belekábult ott a tájba:
Mert átokország az az ország.
Nagyon ködös és nagyon árva...
Fészkefosztott fiainak,
Széttépett, bús fiainak,
Mégis, mégis, jaj de drága!
Jó ez a cikk nagyon. Bár, a cimben lévő kérdést fölöslegesnek érzem. A regény elolvasása után valszeg ezzel azért mindenki tisztában van.
Jól fogalmazta meg a szerző, hogy a rengeteg manapság már alig v. nagyon ritkán használt kifejezés egyáltalán nem zavaró a megértés szempontjából. Én örömmel ismerkedtem meg egy csomó régi/új kifejezéssel. Kifejezetten kellemes volt néha, hogy el kellett képzelni egy ételt (pl. bálmos) vagy egy növényt, hogy milyen is lehet a neve után.
Kár, hogy ezek a régi szép kifejezések elfelejtődnek az életforma változásával. A folyamat gondolom természetes, a munkavégzéshez, szakmákhoz mind-mind saját "szókészlet" tartozik. Az viszont már erősen kétséges, hogy a "szoftver" vagy "dizájn" kifejezés szebb is mint pl. az "üver" v. az "orda".
Nyitottál már magadnak egy topicot (Alternatív Wass Albert topic), ahol a hozzád hasonló gondolkodású jófejekkel ellehettek.
Menj oda, ott biztosan nagyon jól érezitek majd magatokat egymás közt és nem kell itt kínlódnod, ahol nem tudják a szerencsétlen idióták elérni azt az elképesztően magas nívót, amit képviselsz. Ja, hogy ott nincs kivel beszélgetni? Akkor gondolkodj el ezen!