FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Sok időd van rá, hogy átgondold, csak nézd majd az embereket az utcán, meg körülötted, hogy mennyi mindenen és hány különféle okból húzzák szét a szájukat. Egy idő múlva legalább harminc féle indokot meg fogsz tudni különböztetni és csak figyelned kell hozzá...
Igen, nekem rosszul esik. Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet megtiltani... de hidd el, elég megrázó volt, amikor 300-an nevettek körülöttem _leendő pedagógusok_, amikor az evészavarokról volt szó, képekkel illusztrálva. Képpel kapcsolatban: nem tudok ilyen indokokat felsorolni.
Nem értem amit írtál. Hogyan következne abból, hogy én szeretem a pörköltöt nokkedlivel és uborka salátával az, hogy senki nem értheti meg az evészavart olyan, aki azt nem élte át?
Az a helyzet, hogy nem nagyon tiltja semmi azt, hogy valaki elszörnyülködjön azon, hogy egy ember mire képes önmagával szemben, mint ahogy azt az anorexiások teszik. Az etióp éhezőkön is szörnyülködni szoktak (a súlyos anorexiások nagyjából ahhoz hasonlóan néznek ki), csak nagy a különbség aközött, hogy valaki annyira szegény, hogy egy marék rizsen él egy hétig vagy hogy ugyanezt önmagával teszi.
Ha neked ez rosszul esik, akkor mondd azt, de ezt tiltani nem tiltja senki és semmi.
A nevetésnek sok oka és célja lehet. Tudnál esetleg te is felsorolni néhány olyan indokot vagy okot, mások miért nevethetnek ha ilyen képet látnak azon kívül, hogy kinevetnének?
Az angoltanárod nem ír vagy ausztrál véletlenül? Arra felé az a válasz, hogy nottubed, nottubed (annak áthallásával is, hogy még nem a halálos ágyán fekszik, tehát még nem kell őt ágyba, párnák közé rakni "not to bed")?
Thanx, not too bad! (mostanában tanulok angolul mert kell:-)
Nem untatsz, mert akkor nem olvasnám, hanem mást csinálnék. Csak egy tipp így csuklóból: Tanulj meg önző (is) lenni amúgy kutyául. Meg nemet is mondani, meg elmondani hogy neked hogyan lenne jó ... képviselni a saját érdekedet. A kölykeimet nem győztem erre bíztatni, még néha most is lázítanom kell őket magam ellen.
Hogy vagy hg9mck? Eszembe jutott az anorexiás sógornőm, aki nem rég fogyott le/el (több, mint 20 kg-t). Rossz hangulatom lett attól, amikor anyám azt mondja egy nacimra, amit kaptam egy ismerőstől, (de nem tudtam leplezni szüleim előtt, hogy nem igazán tetszik), hogy adjam neki (mármint a sógornőmnek). Nem esett jól. Nagyon önző vagyok tudom, de emiatt teljesen letörtem. Legszívesebben soha többé nem ennék. Tudom hülyeség, de most ezt érzem. Bocsi, h ezzel untatlak titeket. :(
Azt feltételezik, hogy a belátás során a korábban megoldott problémák felidézése és értékelése megy végbe. A problémás idő is elmúlik egyszer, mert belátjuk, hogy így nem mehet tovább.
Semmi baj, nem morgolódom, csak Orlanda megjegyzésében rendreutasítást véltem felfedezni, amit nem tudtam mire vélni. Kérdésemmel senkit nem akartam bántani, tényleg érdekelt a véleménye. Tény, hogy nem segítségért vagyok itt, de nem is bármiféle szakmai okból, pusztán azért, mert valamikor ezt én is átéltem, még ha az én félelmeim mások voltak is, mint a topiklakókéi. Persze ettől nem volt könnyebb a helyzet. Akkor sok kérdésem lett volna, amiket nem tudtam, vagy nem mertem feltenni, talán utólagosan választ kapok rájuk. Mert ha ez ma már nem is problémám, elfelejteni sosem fogom.
Senki nem várja el tőled, hogy bárkivel is egyezzen a nézőpontod, és a topik mindenkié ... pontosabban az indexé. Lehet egy beszélgetés végeredménye az is, hogy akkor nem értünk egyet - ez nem vesztés vagy nyerés. Az pedig mindennapos, hogy valaki ír valamit, aztán három hétig semmit.
Ha ez vigasztal, elárulom, hogy a fenntartható fejlődés modelljének kitalálójának közgazdasági Nobel díjat (vagy valami ahhoz hasonlót ) ajánlottak meg. Ahhoz képest neked csak saját magadat kell megoldani :) és bármilyen megoldást is találsz, csak jó lehet, hiszen még senki nem mondta meg a "tutit" :)
Mivel nem vagyok pszichológus, nem ilyen oldalról közelítettem meg a problémát. Sajnálom, ha valakinek bajt okoztam. Positive nem szólt hozzá többször. Kétlem ugyan, hogy a modell szempontú filozófiai megközelítés miatt, de nem akarok erről vitázni. További kellemetlenségek elkerülése végett a fórumot elhagyom.
Látom. Bizonyára ez az oka annak, hogy egy Positivonak feltett kérdésre nem a saját példáddal reagáltál, hanem elvitted modell szempontú filozófiai megközelítés felé.
Így bár egy elméleti modell lehetőségéről elég sokat sikerült megtudnunk, de Pos véleményéről, szándékáról vagy tapasztalatáról semmit, azon kívül, hogy otthon sír, mert most szakított életében először.
Nem lehetetlen elkezdeni változtatni. Bár fenn tartani a változást....hááát. :) Nem mondom, hogy gyógyulóban vagyok, de erősen küzdök. Próbálom kontrolálni a gondolataimat, s amikor elfog a gyengeség akkor arra gondolok pl, hogy holnap mit is kell majd csinálnom, s rögtön az izgatott leszek, de nem kellemetlen feszült (mert ez rossz hangulatot eredményez, melyet feldob az, ha zabálsz). Próbálom bevezetni az életembe a rendszerességet, s a gyenge pillanatokban inkább arra veszem rá magam, amit legkevésbé csinálnék. S érdekes módon okoz meglepetéseket az, hogy tudom élvezni, mert már nagyon régen csináltam.... Na mindegy, küzdök,küzdök...s tudom, hogy ez csak a kezdet. Ennél csak sokkal nehezebb pillanatok lesznek, amikor lelkileg a padlón leszek, s akkor mi gátol meg abban, hogy falni kezdjek újból? Bízok abban, hogy addigra erősebb leszek, ahhoz, hogy elviseljem a rossz kedvet.
Jézus, dehogyis kutatok itt. Az én témámnak az evészavarhoz semmi, de semmi köze a világon. Csak azért akadt meg a linken a szemem irodalmazgatás közben, mert én is voltam hasonló helyzetben és egyszerűen kíváncsi voltam. Mint írtam, gyerekként nagyon nem akartam erről hasonló panaszúakkal beszélni, de felnőttként már érdekel mások tapasztalata. Az indexen szoktam fórumozni, teljesen más témákban, én is csak beszélgetek, az itt olvasottakat sehol nem használom fel.
Egyszerűen csak érdekel mások véleménye, és természetesen nem kell válaszolni a kérdésemre, ha nem akarsz, nem akarok faggatózni:-)
Ne haragudj, de azt kell mondanom, hogy én itt csak "beszélgetek", kutatási alanynak nem vagyok jó, ahogy tisztán elméleti esetek valószínűségének megvitatására sem.
Ha a kutatásodhoz keresel témát, akkor szerintem a depressziókutatás nagyjaival beszéld meg, ha alanyokat, akkor pedig kérlek tartsd be a kutatásetikai normákat.
Biológus vagyok, depressziókutatással foglalkozom (elsősorban PMS és menopausa), és valahonnan idelinkeltem, talán az informedről? Kíváncsi voltam, olvasgattam a hozzászólásokat, és mivel ezer éve nekem is volt evési problémám, hozzászóltam.
