Csak azt felejted el, hogy míg a FS-ön minimum százezres nagyságrendű használhatatlan adatsort legyártottak a nem anyanyelvi indexelők, azokat egyáltalán nem is hajlandóak javítani még kérésre sem, míg a MACSE adatbázisa precízebb és javítható, ez a lényeges különbség.
Kedves Ildikó, ez jó késői válasz lesz, de az ipolytölgyesi Vitencz ágon jó eséllyel rokonok lehetünk. Én most futok neki másodjára a családfának, miután az első anyagot elhagytuk, így szívesen felvenném a kapcsolatot. Üdv: Gábor
Igen, jó lenne, persze ez csak a 1850-es évekig lenne alkalmazható, sajnos a II.József idején a 1780-as években elkezdett házingatlannyilvántartási rendszert felszámolták halála után a magyar vármegyék, nem akartak adózni, pedig milyen hasznos lenne a családfakutatásban, az anyakönyvekben ez alapján keresni.
Én a telkek tulajdoni lapjában reménykedtem. A régi anyakönyvekben ott van a helyrajzi szám. Megpróbáltam az alapján megkeresni ingatlanokat az ügyfélkapun, de csak 1990 utáni adatokat tartalmaz. Pedig értelmesebb lett volna egyben hagyni mindent az ingatlan kialakítása óta. Jó lett volna, mert abból sok minden kiderül, örökléssel vagy vásárlással került a tulajdonukba, egyáltalán tulajdonosok voltak, vagy csak bérlők/cselédek más birtokán, milyen volt az ingatlan alaprajza stb.
Most olyan példát írok, amit én is csináltam és bárki tud, 18-19.századi anyagokról van szó. A települések többsége magánföldesúri birtok volt, a nagyobb uradalmak közül sok anyaga megvan az Országos Levéltárban, de lehet hogy a megyeiekben is találsz ilyet, ezekben vannak peres anyagok, ahol az őseid tanúk lehettek, vannak telekkönyvek, uradalmi adóösszeírások és még más iratok. A megyéknek voltak adóösszeírásai, ott lehetnek az őseid nevei, ha jobbágyok voltak, Pest megyében sajnos csak 1771-ig vannak ilyenek. A településeknek is voltak levéltári anyagai, ezek eltérő időponttól maradtak fent, az engem érintő településnél csak a 1890-es évektől, ott volt jegyzőkönyv a települési tanács üléseiről, adóiratok és hasonlók, ez is a levéltárakban van. Pest megyének a tanácsülési jegyzőkönyvei amúgy ki vannak adva könyv formában 1740-ig. A régebbi magyar iratokról nem tudok nyilatkozni, nem kutattam ilyet. Németországból származtak az őseim, ott olvastam olyat az interneten, hogy nagyobb falvak egy részén már a 1600-as évek elejétől léteznek levéltári anyagok, tanácsülési jegyzőkönyvek, polgárkönyvek, peres anyagok és hasonlók, ott is vannak uradalmi anyagok a 1300-1400-as évekig, ezzel messzebb tudnék jutni a családfámban, akár a 1550-es évekig, csak hát persze nincs pénzem ilyen utakra, nincs megfelelő nyelvtudásom és el sem tudnám olvasni az akkori kézírást.
Én már a 18. században elakadtam több vonalon is, mert egyre trehányabbak a papok, hiányzik a szülők neve, vagy ha ott van, a vezetéknevét csak az apának írják ki, akit persze ugyanúgy hívnak, mint öt más hasonló korú férfit a városban, és a felesége is természetesen Mária, mint közülük háromnak legalább. Legfeljebb hasraütéses módszerrel tudnám eldönteni, melyik az én ősöm.
A legtöbb örömet és újdonságot nekem a 19-20. századbeli kutatgatások okozták, ott még egész családtörténeteket sikerült összehoznom a FS és a Hungaricana segítségével, utóbbin találtam válási dokumentumot teljes esetleírással, fogolytörzskönyvet, még újságcikkeket is, amiben komplett életrajza van az adott családtagnak. Szóval ott még tényleg kiderül, ki mivel töltötte az életét.
A korábbi időszakoknál sokszor azon gondolkozom, hogy minek csinálom egyáltalán. Csak adatok vannak, semmi több. Ráadásul itt már 100 fölött van az elágazások száma. Nevek halmaza. Megtudom, hogy van egy Rendek Isván, meg egy Juhász Erzsébet nevű ősöm. És? Sokat nem változtatna, ha Kovács Jánosnak és Mészáros Annának hívták volna őket.
Még a zsidó vonalat kutatnám szívesebben, mert ott legalább foglalkozásokat is írnak, de ott meg a 19. század elején már a héber nyelvet használták. Latinnal, némettel nincs problémám, spanyol és német szakon is voltam az egyetemen, de a héber írás kifog rajtam. Pláne kézírással.
Milyen dokumentumokban lehet még kutatni, amik nincsenek fent a Hungaricana-n? És azokból mit tudsz meg? Van esély bármiféle információt kinyerni, ha az őseid kisvárosban voltak egyszerű emberek?
Az már a profi szint, el kell tudni olvasni az akkori kézírást és nyelvtudás is kell hozzá, meg tudni hol kell keresni a levéltári anyagot, kivéve ha digitalizálták és készült regeszta a szövegből, most a 1600-as évekről és régebbről beszélek,
de hát abban meg mi a jó ha készen kapunk mindent. Amellett a családkutatásnak csak a belépője az FS. A dolog ott kezdődik igazán amikor , az anyakönyvezés előtti időkből próbálunk információt kinyerni. Ez bizony nagyon munkás , és a siker is bizonytalan. Na ezen a pályán már elég kevesen játszunk. De mondom ez az igazi.
Az USA-ban amúgy ez a szokás, ha megnézel ilyen életmód csatornákat, hangosan sírnak, nevetnek, örülnek olyan dolgok miatt, ami egy átlagos európaiból minimális reakciót vált ki.
Mindenkinek más a mentalitása, vannak érzelmesebb emberek, én nem ilyen vagyok, csak kíváncsi tipus, a családfakutatásnál is az érdekel, hogy kik voltak az őseim, hol éltek, mivel foglalkoztak, mert érdekes. Sok embernél nem a családfakutatás a cél, örökbefogadták őket, nem ismerik az apjukat, mert nem tudja az anyjuk ki volt az a sok férfiból, félrelépett az anyjuk a házasságban és hasonlók és így keresik az apjukat vagy a rokonaikat, ők elég komolyan veszik emiatt érzelmileg. Az USA-ban amúgy az indián származás a menő, ha valaki talál egy ilyen őst, olyan mintha nálunk nemes őst talál valaki :)
Én ezektől a vizsgálatoktól, vagy legalábbis a reklámoktól, amit készítenek róluk, sikítófrászt kapok. A FB-n terjedtek egy időben. Mindenféle síró meg meghatódott emberek, mert megtudták, hogy bennük zulu vagy ukrán vagy akármilyen vér folyik. El nem tudom képzelni, hogy értelmes emberre az ilyen információ érzelmileg hasson. Érdekes, és annyi. De hogy én visítozva sírjak, mert kiderül, hogy fekete vér is van bennem. Na ne már.
Azt gondolom ez pont olyan nagyságrendű mintát tartalmaz, mint a mostanában agyonreklámozott DNS vizsgálatok, csak a szédítés helyett itt konkrét igen/nem válaszok lelhetőek fel egy-egy személyre vonatkozóan....
Mint lehetőség szuper dolog lenne, csak kellően sok embernek kellene ott elkezdenie a családfáját felállítani, hogy kijöjjön belőle valami használható. Pedig milyen szép lenne egész ágakat készen megtalálni, csak mert a közös ősünk egy másik leszármazottja már beírta! Egyelőre ez álom kategória.
Az FS (világ)családfában az az érdekes, hogy "csak" egy lehetőség.... Magyarul alapvetően az van benne amit már valakik feldolgoztak/beleírtak !! A gyermek/szülők hármasai egy behalt kezdeményezés...a születési indexelt adatok feldolgozására......lényegében kevésbé használható a részlegessége miatt...
FS családfát egyébként hogy lehet megnézni? Rákerestem családfára nevekkel az őseim közül, de csak hármasokat dob ki (szülőpáros gyerekkel), a többi generációt, de még a testvéreket sem fűzi hozzá, pedig direkt olyan vonalat írtam be, ahol a 18. századik mindenkit megtaláltam az indexelt adatok közt, azaz már fel vannak dolgozva.
Rengeteg külföldi név is van. Laura, Babette, Fanny, még Jenny-t is találtam. Mindenesetre fantáziadúsabb, mint mindenkit Máriának hívni. Azt meg külön imádom, amikor végre megtalálom Mária nevű ősöm keresztelési anyakönyvét, benne halálozási bejegyzéssel, amiből kiderül, hogy más gyermeket is neveztek el Máriának ugyanabban a családban.
Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, létezik-e bármiféle nemzeti arisztokrácia. Inkább afféle össz-európai. Mert ugye kapásból I. István felesége is bajor volt. Azaz már a gyerekük is csak félig magyar. Bár ahogy nézem, már István felmenői között is van minden.
De nekem pont az volt a baj, hogy a nevekben durva elírások voltak, sokszor teljesen felismerhetetlenre átírták. Hetzendorfer Márton nevű ősöm például szerepel Martius Hetzender, Marti Hecczeudorfer, Martinus Hetrandorfer, sőt még Martiny Hetzenderg Hoffer néven is. És ez csak egy része az indexelt bejegyzéseinek. Ha rámegyek az anyakönyv fényképére, ott a Marton időnként latinul Martinus, de a Hetzendorfer mindig egyértelműen kiolvasható. És ezeket nem engedi a program kijavítani.
Nem tudom, milyen módszerrel fogtak hozzá az indexelésnek, de az újabb, könnyedén olvasható részekkel kellett volna kezdeni, aztán visszafelé menet az utódok neveivel összeegyeztetni, tisztázni. Amikor először rákattantam a családfakutatásra még évekkel ezelőtt, még sokkal kevesebb anyakönyv volt indexelve, jelentkeztem én is, hogy kiírogatom azokat, amiket amúgy is átnéznék, mert érdekelnek, de nem lehetett választani. Pedig szerintem sokat számít a helyes indexelésnél, ha az embernek van helyismerete, meg a fülének nem idegenek az adott anyakönyv nevei. Random kapott anyakönyvet, ahonnan senkit nem ismerek, én is nyilván tele hibával jegyzetelnék ki. Meg úgy nem is érdekelt a dolog. Szívesen összekötöttem volna a kellemeset a hasznossal, de annyi szabadidőm nincs, hogy számomra érdektelen adathalmazokat indexeljek.
Ettől függetlenül emelem kalapom azok előtt, akik belevágtak, mert tényleg hatalmas munka. Csak mielőtt befagyasztották volna a további javítás elől a jegyzeteket, én anyanyelviekkel lektoráltattam volna. Vagy legalább is engedném, hogy kijavítsák. Amiket azóta indexeltek, azok már sokkal használhatóbbak. Látszik, hogy most már magyarok dolgoznak rajta.
Az általam említett RootsMagic program - aminek van ingyenesen használható része, ami alig tud kevesebbet mint a fizetős - az FS által támogatott/detektált termék. Többek között képes a FS családfa és a program közötti adatcserére is. Ez kettő dolgot eredményez: - az FS-n lévő családfa pár gomb megnyomásával letükrözhető a saját számítógépre - a saját gépen lévő családfát az FS macerás felületét kikerülve lehet feltölteni :-)
Pl. a magyar nemesi családok -- főképp az erdélyi vonatkozásúak -- szinte maradéktalanul fel vannak töltve az FS családfa alá !!!
Sajnos az indexált adatokhoz a programnak tudomásom szerint nincs közvetlen hozzáférése....
Egyetértek, hogy az FS családfáját, hibái ellenére, érdemes használni. A forrásokkal való szoros kapcsolat sokat könnyít, és (szerintem) a kezelőfelület és a mezők felállítása könnyebben használható, mint a WikiTree. (Ezen kívül a Geni-n van nagy közös internetes fa, de annak feladtam a használatát, mert lépten-nyomon fizetős falba ütköztem, és a források csatolását majdnem lehetetlennek tapasztaltam.)
Zsidó szokás szerint az élő személyek nevét nem adják gyereknek, és a korán vagy tragikusan elhunytak nevét sem használják. Ezért a nyelvújítók által újraélesztett régi nevek (Józsa, Janka, Árpád, Jenő) és az azok alapján újonnan kitalált nevek (Jolán, Etelka, Nándor) először főleg magyar zsidó családokban váltak népszerűvé: ott a közéleti névhasználatra nagyobb választékra volt szükség. (A férfiak héber nevét továbbra is a szűk, bibliai jóemberek listájáról választották, de ez gyakran csak nagyon lazán kapcsolódott a közéleti névhez.)
Mindezek ellenére a feltárt és kibogozott családfák ingyenes publikálásának ez az egyik legjobb helye. Az időállósága már bizonyított, az ingyenessége is. Azt gondolom egy idő után az ember rádöbben, hogy a nem kevés befektetett munkája megmaradásának az utókor számára ez az egyik legjobb módszer, miután kevesen engedhetjük meg egy-egy könyv kiadási költségeit.....
Az FS-en az indexeket nem lehet (még) javítani. A családfát nyugodtan lehet, és az egyező személyek külön profiljait össze lehet vonni (merge duplicates).
Régebben (évtizedekkel ezelőtt) az indexelt keresztelések alapján profil-hármasokat (gyermek és szülei) raktak az FS családfa akkori ősére. Ezeket a jelenlegi fára mindenestől áthozták. Nem egészen tudom, hogy miért, de ez főleg a lányokat érinti: a fiúk csak ritkán, a lányok majdnem mindig ott vannak már a fán, pontosan úgy, ahogyan (félre-)indexelték őket. Ez azt jelenti, hogy ha egy katolikus vagy református szülőpárnak öt lánya volt keresztelve, akkor ötször vannak fent fejenként. Nem kis munka őket mind összevonni, főleg, ha gyakori nevekről van szó, mert ilyenkor felajánl mindenféle helytelen egyezést, forrásként az indexből is és összevonásra a fárol is. (A helyes egyezéseket viszont gyakran nem találja meg.)
Jé, megtaláltam a keresztneveket. A zsidó anyakönyvekben vannak. Ott nem mindenki János, Márton, Mária és Anna. Mindenkinek más neve van. Tisztára olyan, mint egy mostani anyakönyv, pedig ez a 19. század közepe. :)
Kimondtad a kulcsmondatot: szeretsz régi anyakönyveket nézegetni......itt a történeted kulcsa. Az FS indexeléséről: tény, hogy több mint valószínű, hogy nem magyarok csinálták........viszont ez nálam nem von le a felbecsülhetetlen munka értékéből...sőt. Tény, hogy sok adateltérülést tartalmaz, ami nagyon nem biztos, hogy az indexelő(k) hibája. Elnézve a sok-sok szinte (még magyarul beszélőként is) olvashatatlan és értelmezhetetlen bejegyzést, kötve hiszem, hogy mi ezt sokkal pontosabban képesek lettünk volna megcsinálni. Már ha hajlandó lett volna rá valaki......amit erősen kétlek.... Az FS családfája egy teljesen más tészta.....tisztelem benne a jó szándékot viszont a megvalósítás már több mint felemás. Az viszont tény, hogy ezzel a párhuzamos adatbázis építgetése van folyamatban, mert az indexelt adatokhoz csak linkeken keresztül kapcsolódik az FS családfa. Ezért lehet akár 5-10 x is ugyanazt a személyt felvinni. Az itt tárolt adatok NEM fogják soha módosítani -- helyesen -- az eredeti adatbázisukat. Az FS indexelését( ami lényegében a születésekre korlátozódik) én maximálisan elismerem és díjazom -- a tudott hibáival együtt -- így amikor az indexelésről beszélek az a MACSE-ban folyó értelmetlen és erőforrás pocsékoló munkamódszer kritizálása :-) Sajnos ezt a metódust próbálják etalonként elfogadtatni mindenkivel én ez ellen berzenkedem... A többszörös adatrögzítés, az adatok mesterséges szétforgácsolása, és a jószándékú indexelők fölösleges meddőt termelő munkája miatt..... Főképp a mai kor technikai fejlettségi szintjén az on-line adatbázisok korában....BRRRRRR Ahelyett, hogy egy darab egységes épületet építenénk, kis homokkupacokat halmozunk fel....
