Végre egy igazi szenzációról adott hírt az MTI. Ha ez igaz, akkor érdemes átnézni a korabali cserepek eddig nem igen értelmezett "karcolásait'. Ha jól emlékezem eddig XIV. századi volt a legrégebbi magyar (székely) rovásírás.
A magyar nyelv legkorábban lejegyzett,
értelmezhető emlékére bukkantak kaposvári régészek a Somogy megyei bodrog-bűi
ásatásokon: egy honfoglalás kori vasolvasztó-telep feltárásakor került elő egy égetett
agyag használati tárgy, amelyen értelmezhető székely rovásírás látható.
A X. századból való nyelvemlék akár módosíthatja is a honfoglalásról alkotott teóriákat - állítja
a leletet felfedező Magyar Kálmán, a kaposvári Rippl Rónai Múzeum főtanácsosa. A szakember
20 éve kutatja a bodrog-bűi temetődülőt, ahol a honfoglalás kori Bő nemzetség telephelyének
központját tárja fel. Előkerült itt már avar kori mintakincset tartalmazó cserép, honfoglalás kori
égetett agyagbogrács, és találtak a régészek vastag falú, több tízliteres gabonatárolót is.
Nemrégiben kezdték el egy vasolvasztó-telep feltárását, ahol eddig 32 kemencét találtak. A
maga nemében már ez a lelet is szenzáció: itt került elő a legtöbb kemence, amit egy helyütt találtak
Magyarországon, s többségük teljesen ép is. A valódi különlegesség azonban a szintén agyagból
készített, 4-5 centiméteres fúvóka darabja, amihez hasonlót eddig sehol sem találtak régészek. Az
eszközt máig jól láthatóan díszítette készítője, sőt rovásírás-jelek is vannak rajta.
A X. századból származó székely-magyar szót Vékony Gábor egyetemi docens fejtette meg: a
jelek a "funak" szót rejtik, amely akár egy név is lehet, de sokkal inkább szómágiának tartják a
kutatók, s ez az írás minden bizonnyal az eddig talált legrégebbi magyar leírt nyelvemlék. Ráadásul
- a korábbi elképzelésekkel ellentétben - azt mutatja, hogy a honfoglalás kori magyarságnak
rétegzett volt a társadalma: nem csak a katonáskodáshoz értettek, az ott élő nemzetségek között
magyar kézművesek is voltak. A lelet máris rendkívüli érdeklődést váltott ki szerte Európában.