Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv.
által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a
kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz
kiskorú ne férhessen hozzá, használjon
szűrőprogramot!
Hiánypótló topiknak szánom, a megnevezni nem kívánt itteni komoly szellemi pezsgésű topik utáni űr betöltésének a kísérleteként. Itt lehetne kultúráráról, picit óvatosan politikáról, macskákról, jó interjúkról, szellemi érdekességekről és értékekről, nőkről beszélgetni, picit filozofálni is, vigalmira hangolt módon. Nem kívánom elvenni a részbeni jogelődtől a topikját, vagy annak utódlását -sőt őt is szívesen látnám itt-, de jelenleg egyszerűen nincs hová írnom ezekről, és hátha másnak is vannak ilyen érzései vagy érzetei. Komolyabb moderáció-elemzést, és főleg ezzel kapcsolatos csatározást nem szeretnék itt látni, a diliről jó lenne, ha nem mászkálnának át ide semmilyen figurák, és azokat is szívesen látom, akiket nem kedvelek, ők maradnak, ahol vannak, státuszbelileg, de mindenki azt ír ide a régi gárdából és az esetleges újak is, a szabályok keretei között, amit akar. Meglátjuk, mi lesz belőle, nekem már legalább 3 hete nincs hová írnom. Jó lenne, ha fennmaradna, és esetleg tényleges topikélet is lenne benne. Vitorlák felhúzva, meglátjuk fúj-e a szél és hogy melyik irányból.:)
Van neked elég bajod anélkül is, hogy az itteni társasággal összerúgod a port. Márpedig te annyira félsz ennek a topiknak a bezárásától, hogy inkább hülyére moderálnád, mint hogy bezárják.
Amivel gyakorlatilag épp te csinálnád ki a topikot.
Ugyanis egy topik (fórum) nem csak úgy tud "meghalni", hogy törlik... hanem úgy is, hogy eltűnnek a lakói. Vagy eltüntetik őket - a végeredmény szempontjából ez tökmindegy!
És mire nullkilométeres lokálként rájössz, hogy neked folyamatosan egyensúlyoznod kell a penge élén (ha túlmoderálsz, akkor azért - ha engedékeny vagy, akkor meg azért hal ki a topik), addigra már le is estél róla.
És az egy kurva nagy stressz. Főleg azért, mert a főnököd nem fogja megmondani neked a merrehánymétert: csak számolgatja a ballépéseidet és közben az alkalmat lesi. (Vagy ha nagyon megunja, hogy túl jó vagy, hát akkor kreál egyet, ami legalább ellenszélben két kilométerről hasonlít egyre.)
Hát kell ez neked, mondd?
A helyedben én inkább megbíznék Reginában. Ő egyrészt tudja a csíziót, másrészt van olyan arc, hogy szól. Ha kell.
Jó lenne, ha nem adnád Nyúlszájú alá a lovat, mert minden nap reggeltől estig az itt egyetlen tiltott tevékenységet folytatja még a te rásegítésed nélkül is, így meg pláne
(Őstrollból nem lesz szalonna). Persze úgyis fogod, mert te sem bírod megállni.
"Újabban meg törlési értesítő sincs, nem indoklás."
Na, ez egy érdekes kérdés, mer' bizonyos esetben* régen se volt, meg most se. Holott ugye... törlési értesítőnek mint tuggyuk: LENNIE KELL.
*Ha nem direkte a hozzászólást törölte a moderátor, hanem mondjuk a komplett topikot.
Márpedig ha a topik törlődik, az magával húzza az összes, benne szereplő hozzászólás törlését is. Ebben az esetben viszont a topikban előfordult minden egyes, a topiktörlés pillanatában élő hozzászólásról törlési értesítő kéne.
Lennék pók a sarokban, amikor kitöltöd a NÉV mezőt és várod, hogy összeüljön az ájrópa tanács, hogy az egyesített prájd hadakkal elfoglalja Magyarországot, mert Troppauer Hümér szólásszabadsága súlyosan sérült az orbáni diktatúrában...:-)))
Ezt az öt milliós számot nem tudtam hirtelen a wikin vagy egyéb helyen ellenőrizni, de ezzel együtt is tényszerűen nem igaz, hogy Sztálin és Hitler csak a dobogó 2. és 3. fokára férhetnek fel,mivel ennél jóval több embert ölt meg mindkettő, bármennyire is a patás ördögöt látod a britekben és az amerikaiakban (én is azt látom egyébként, csak én az orosz-kínai-Belarusz- Észak-Korea-Irán tengelyben).
Ez egybevág a wikivel. Nekem úgy tűnik, hogy a kijelölt - élhetetlen - területekre gyűjtés és ott tartás és a szándékosan/tudottan e célból oda gyűjtés közt egyedül a szándékosság bizonyítása a kérdéses.
Vagyis a vita tkp. a kútba defekálás és a kávára történő defekálás+belelökés közti, szerintem teljességgel lényegtelen mellékkörülményen lehet. (Már csak azért is, mert a folyamat nem villanásszerűen zajlott le, azaz a táborba gyűjtést elrendelőknek tudniuk kellett, hogy ott bizony pusztulnak az emberek!)
Szóval Amerika az első a cserokikkal. De még egyszer mondom: szerintem.
Martínez Campos could not bring himself to launch the process of reconcentración against an enemy he saw as honorable. He wrote to Spain and offered to surrender his post rather than impose the measures he had laid out as necessary. “I cannot,” he wrote, “as the representative of a civilized nation, be the first to give the example of cruelty and intransigence.”
Spain recalled Martínez Campos, and in his place sent general Valeriano Weyler, nicknamed “the Butcher.” There was little doubt about what the results would be. “If he cannot make successful war upon the insurgents,” wrote The New York Times in 1896, “he can make war upon the unarmed population of Cuba.”
Civilians were forced, on penalty of death, to move into these encampments, and within a year the island held tens of thousands of dead or dying reconcentrados, who were lionized as martyrs in U.S. newspapers. No mass executions were necessary; horrific living conditions and lack of food eventually took the lives of some 150,000 people.
Első felállításra még más néven az amerikai-indián háborúk során került sor, mikor is 1838-ban az USA hadserege jelölt ki rezervátumokat a cseroki indiánok számára, amik lényegében a koncentrációs táborok egyik előképének is tekinthetők. Az amerikai polgárháború idején a Konföderációandersonville-i börtöntábora funkcionált hasonló módon, aminek vezetőjét, Henry Wirz kapitányt ki is végezték az ottani kegyetlenkedések miatt.[1] Később a kubai-spanyol háborúban is alkalmazták ezt a büntetési módot. Első ténylegesen ilyen használatára az angol-búr háborúban került sor, amikor is ezzel a névvel (Concentration camp) az angolok összeterelték a civil búr lakosságot, főket gyerekeket és nőket, hogy így kényszerítsék megadásra a búr harcosokat. A táborokban 26 000 ember, főleg asszony és gyermek halt meg.
