Hogy úgy állítottad be W.A.-t, mint aki kizárólag nívótlan, vacak könyveket írt, amiket csak narancs-sárga apparatcsikok olvasnak, hogy jó pontot szerezzenek maguknak.
A mai tanítók (Deepak Chopra, Rüdiger Dahlke. Thorwald Detlefsen,stb..) könyveit szoktam összehasonlítani a régrebbiekkel (Rudolf Steiner, Castaneda, Osho itt is ott is.:) és a szentszövegekkel, mondjuk a Bibliával például, és megtudjuk, hogy " ...a látható a láthatatlanból állot elő" (zsid. 11,3):)
V.V. Nabokov: Nézd a harlekint! Önéletrajz kivonatosan, amelyből megismerhetünk egy csomó francia és orosz kifejezést. Megtudjuk, hogy volt 4 felesége, mint egy hithű, jó muzulmánnak, csak nem egyszerre. Ez olyan kényszeres dolog lehet, mint az ha valaki, amikor tejet kíván vesz egy tehenet. Az első asszonyt lelőtte egy pszicho, a második és a harmadik letaposott, valószínűleg elegendő motivációval.
Most fejeztem be: Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Nem igazán lehet erről írni, én legalábbis most nem tudok. Csak azért vésem fel ide, hogy ha valaki hozzám hasonlóan szokott olvasmányötleteket meríteni a topikból, az mindenképpen megtalálja és elolvassa.
Utólag fűzöm hozz, miszerint a római légiók az élőhalottak ellen is félelmetes hatékonysággal működtek. Sosem vontam kétségbe, hogy az egykor élt rómaiak nagyon tudtak szervezni.
Nemrég fejeztem be Kader Abdollah: A mecset ura c. családregényét. A történet Perzsiában (Iránban) játszódik, sok szereplővel, érdekes történetekkel és emberi viszonyokkal. Jó néhányszor kellett visszaemlékeznem a régi rádióhírekre, pl. a sah elkergetésére, Khomeini hatalomra jutására, az amerikai követség tagjainakl túszulejtésére. Ez az ott élők számára nem csak napihír volt, hanem az életük része, még olyan istenhátamögötti falucskában is, mint az övék. A főhős szőnyegkereskedő, csodaszép, egyedi darabokat gyártat, aminek a mintáját a felesége a madarak tollazata alapján tervezi és rajzolja.
A másik könyv, amit tegnap fejeztem be, Max Brooks: Zombi túlélő kalauz. Olyan szuggesztíven írja le a fontos, mi több, nélkülözhetetlen intézkedéséket, hogy már-már hinni kezdtem a zombikban. Egy biztos: az ő túlélőkalauza az angol, de méginkább az amerikai kultúrkörbe illik, ahol a hálószoba az emeleten van, és könnyű fegyverhez jutni. Ha ne adjisten nálunk lenne, nekem annyi
Tetszett viszont a könyv utolsó része, ami (ál)történeti források alapján közelíti meg a zombik történetét, ugyanúgy, mint pl. a kolerajárványét. Kissé Lőrincz L. László egyes könyveit idézi, aki szintén így kezdi el pl. a Föld alatti piramis c. regényét.
Ezekből sosem lesz Döme ... Ő sem doktorált elméleti fizikából, de legalább ahhoz értett, amit csinált - és sosem akart többnek látszani. Ezek? Hát, inkább ne firtassuk ...
Ja, a könyv V. Nabokov: Terra incognita A kötet elbeszéléseket tartalmaz. Van benne egy ismeretlen föld című is. Nabokov művészi eszközeinek rövid tárháza.
(Elég sok mindent el tudok Détáriról képzelni - én emlékszem a fénykorára is, mikor tele volt az újság vele meg a Komora Andreával - korabeli celebek voltak ők! :-) -, de azt, hogy könyvet ír, azt speciel nem ... és eléggé jóindulatú voltam. Jó focista volt - maradjunk ennyiben. :-)
Vagyim Nabokov (herceg): Camera obscura Van egy másik címe is: Nevetés a sötétben (Laughty in the Dark), ami azért fontos, mert a címekből az ég világon semmi nem derül ki előzetesen.
Van benne néhány életrajzi elem is, mint például az az elképesztő fogyatékossága, hogy képzeletben nem tud 180 fokos iránytváltani a térbeli mozgások során.:)
Megjegyzendő az is, hogy vannak benne izgi és megdöbbentő részek, meg fordulatok.
Felhőatlasz: könyvben szerkezetileg nagyon zárt, egy kört ír le maga a történet. Többszörös "regény a regényben", a film érthetetlen részei itt tényleg felfoghatóak. Kár, hogy a film nem ezt a felépítést követte, nem lett volna annyira átláthatatlan...
Pi élete: "mágikus realizmus"? Nagyon tetszett, főleg a harmadik rész, amikor Pi a japán hajózási ügynökökkel beszélget.
Az utolsó tünde és folytatásai: Az utolsó ork trilógia. Az egyik legjobb fantasy, amit olvastam, és a befejezése a legpacifistább valamennyi közül. Főleg azok a részek a jók, amikor ugyanazon események megtörténnek, csak éppen más-más szereplők szempontjából.
Pár éve, ha egy Másenyka c. könyvvel megyek haza, először megmérik a lázam, megkérdik, hogy milyen évet írunk, ki a köztársasági elnök és mikorra kérjünk időpontott EEG,CT és MRI agyvizsgálathoz.
V. Nabokov első regénye az első szerelméről. Ugye, mindkét dolog meglehetős érzelmi töltettel bír?! Aki olvasott tőle "érettebb" műveket, az sejti, hogy mennyit fejlődött, de nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy ismerek olyan Nobel-díjast, aki huszadikra sem tudott ilyen színvonalat. Legalábbis számomra.
Egyébként Másenyka az életrajzi kötetében Tamaraként szerepel és már nem tudhatjuk meg, hogy nem Ljudmila volt-e a valódi neve. Vélhetően több nőalakjába beoltotta Mása személyiségjegyeit.
Teljesen egyetértek Gömbi, de fogalmam sincs melyik könyvre vonatkozik, amit írtál, de egyetértek.:)
V. Nabokov: Baljós kanyar (Bend sinister) Majdnem Vortex lett a címe. - A lényegen nem nagyon változtatott volna. A zsarnokság tragikomédiája, sok parodisztikus elemmel. Vonnegutra emlékeztet, noha inkább Vonnegut emlékezhet Nabokovra, aki azt mondja, hogy a zsarnokságnak (hál'istennek) a piszmogás és a kontárkodás a jellemzői.
Ez a kettő egész életemben végigkisért a mai napig, de én még hozzápakolnám a korrupciót. Mindezt teljesen politika mentesen gondolom, mert ahhoz "hál'istennek" nem értek.
Nabokov többször jelzi, hogy szereplői az ő teremtményei (Vonnegut is tett ilyet), és ezért nem kell annyira komolyan venni, csak még komolyabban.
Bár a legtöbb könyvére azt mondom, hogy nagyon jó, de nekem is talán ez volt a legmaradandóbb. Nem hiszem, hogy kevesen olvassák, Ulickaja ma nagyon népszerű.
Rettenetes világ! Minden benne volt, amit utálok, amit a falu jelent számomra, amiért gyűlölöm azt a fojtogató légkört, hogy azonnal fizikailag rosszul leszek a falu szűkös levegőjétől. Látni vélem a függöny mögül leselkedő tekinteteket, hallani vélem a rosszindulatú emberszólást, érezni vélem a bőrömön, hogy kivetik maguk közül a kicsit is szabálytalan embereket, hogy lehúz a dagonya, hogy korlátoz, megfojt... szinte azonnal klausztrofóbiám lesz, amint beteszem a lábam ilyen helyekre, nem tudok másképpen gondolni a vidékre, csak mély ellenszenvvel, elnézést a falusiaktól, ez már valóban beteges irtózássá vált bennem.
Éppen ezért igen nehéz olvasmány volt a könyv, lassan haladtam, büntetés volt olvasni, a hányingerrel küszködtem, mert roppant érzékletesen írta le Borbély a gyerekkora miliőjét.
Gondolom, terápikus céllal írhatta, hogy túl legyen a gyerekkori élményein.
Kiolvastam Tzvetan Todorovtól A rossz emlékezete, a jó kísértése c. könyvet. Nagyon jó, mindenkinek ajánlani tudom. Nem regény, hanem elmélkedés a demokrácia és a totalitarista eszmerendszerek ahrcráól. Nagyon sok kérdést helyre tesz, nekem még a napi magyar politikával kapcsolatban is segített megérteni pár dolgot.
Most pedig végre elkezdtem Rowlingtól az Átmeneti üresedést. Akárcsak a Harry Potter, ez is már az első oldalaktól nagyon megfogott. Nem tudom, hogy csinálja, látszólag még nem ír semmi külkönösről, mégis, a mondatai, a stílusa, a világa valahogy magába szippant.
Vladimir Nabokov: Lolita Azt mondják, a zsenit a őrülttől csak egy hajszál választja el. Nos, Nabokov esetében nem választja el. Ő mondja magáról: " ...összerendezett őrült elme".
John Ray írta a könyv előszavát (alias Nabokov). Békés Pál fordította és írt hozzá utószót, és a könyv végén a művész is írt kommentárt a könyvhöz, így nekem nem kell.
1955-ben jelent meg és majdnem elsüllyedt a kritikusok által, amikor Graham Greene azt mondta, hogy az év legjobb könyve. Amit hozzátehetek, hogy élvezetes irodalmi allúziókkal tűzdelt. Alliterációi Joyce Ulysses-ére emlékeztetnek. - Nabokov volt teniszoktató, sakkfeladványszerző és ezek, mint önéletrajzi elemek stílusbravurral jelennek meg a műben. Ja, és úgy tudni, hogy entomológus szaktekintély volt, lepkeológus. - Néhány azonosított lepkefaj viseli a nevét.:)
Nagyon élvezetesek az írásai még egy átlagvulgár számára is. Lássuk a többit is.
a múlt: egy tiszteletes a szűz feleségével, egy teozófus, néhány szolgáló, a szüfrazsett mozgalom, és egy gyilkosság. a jelen: egy majdnem 100 éve halott katona teteme, egy szabadúszó újságíró, néhány levél, és a tiszteletesék leszármazottja.
Egy évvel ezelőtt vettem a kezembe először Nabokovot a könyvtárban és elkezdtek kiperegni a lapok belőle, így sebesen leadtam és elfelejtettem. Kár volt.
Vladimir Nabokov: Kétségbeesés A könyvfülszerint Dosztojevszkijjel akart versenyre kelni, mert néhány motívumot "kölcsönzött" és megemlíti a mestert. A főhősben valóban van egy kis Raszkolnyikov, de én találtam benne Osztap Benderből is. - Sőt eredeti "szőkenős" humor.
Egyetértek ebben is, tényleg nehezen dramatizálható lenne, legföljebb tévéfilm-sorozatot lehetne forgatni belőle, de nem hinném hogy erre egyhamar sor kerül. Bár, ki tudja?
Nekem Alice Walker: Kedves jóisten és természetesen a Macskajáték jutott eszembe, bár a Daniel Stein nem egészen levélregény és nehezen lehetne dramatizálni, hogy hasonlítson magára.:)
Nemrég fejeztem be Lukácsy Sándor: Magyarok útikalandjai c. könyvét. Ez részleteket tartalmaz a magyar utazók beszámolóiból Huszti Gyürgytől (ő 1532-ben utazott, nem épp jószántából) Pilinszky Jánosig. Nagyon is érdekesnek találtam a részleteket, noha mai ésszel olvasva sok mindent elképzelni sem tudtam. Sehogy sem értettem, hogy Rákóczi Ferenc miért érez bűntudatot azért, mert lovagolt, táncolt és vívott. Elvégre abban a korban ajánlatos volt a lovaglástudás, táncolni meg vívni sem ártott egy hercegnek.Kész szerencse, hogy a sakktudása miatt nem mentegetőzik. Bár soha se letttek volna ennél nagyobb vétkei senkinek! Más forrásból értesültem arról, hogy a fejedelem már franciaországi száműzetése idejében ellátogatott a Saint Cyr-i lánynevelő intézetbe, és ott elbűvölte nem csak a növendékeket, hanem a tanárnőket is... Ezt viszont minden további nélkül elhiszem.
Vége felé járok Cristopher Paolini: Eragon című fantasyjének. Kellemes olvasmány, de nem valami újszerű, klisék sorozata. Ifjú kiválasztott, bölcs tanítómester, hadviselés a gonosz ellen. Hátra van még vagy ötven oldal, de érzésem szerint további köteteket is írt a fiatal szerző.
most néztem, könyvtárunkban (nagy, megyei) ezek mindegyik példánya ki van kölcsönözve, 19 perc egyikére már előjegyzés is van. nem lep meg. :-) kicsit meg is lepődtem, hogy a Szíveset csak úgy levehettem a polcról...
Én pont ilyen jól éreztem magam egy héttel ezelőtt, amikor megrendezték az olvasás éjszakáját. lackfi János okozott nagyon kellemes csalódást, mert ő felkérésre kétperces tartalomismertetőket írt a Verdi és a Wagner operákról, méghozzá különféle stílusokban. A kedvencem a reformkori szóhasználattal ismertetett Nabucco volt, de az Álarcosbál-ban történt gyilkosság rendői jelentése se volt rossz! Sőt. Ezt a véleményt a jelenlévők is osztották. Csányi Vilmos a saját könyveiből olvasott fel, Markovics Botond pedig a lehetetlen tárgyakat mutatta be. Remélem, jövőre is lesz ilyen rendezvény, és akkor is elmegyek.
Erdős virág, kár... de ez nem kisebbíti szerzői érdemeit, ahogy magad is mondod. sőt sztem jobb így, mintha fordítva lenne: mindig is voltak lenyűgöző előadók, sziporkázó szellemek az irodalmi életben, intellektuális fejedelmek, akiket viszont az alkotásaik nem érdemesítettek akkora "szakmai " elismerésre, amekkorát kaptak. (Déry?, de tán még Karinthy is... Dr. johnson? G B Shaw?)
Dióhéjban megosztom veletek a mai pécsi Irodalom visszavág címmel megrendezett irodalomórával kapcsolatos élményeimet, mely irodalomórát alapvetően középiskolásoknak hirdették meg, ám alkalmasint előfordultak hozzám hasonló túlkorosak is a hallgatóság soraiban.
Elsőként Grecsó Krisztián tartott előadást Móriczról. Grecsót nem különösebben kedvelem, ezértnem siettem a kezdésre, gondoltam, bőven kihagyható számomra, különösen, hogy Móriczért sem vagyok oda. Ehhez képest pár percet késtem, és igen kellemesen csalódtam, mert szerfölött élvezetes előadást tartott Grecsó. Tartogatott néhány újdonságot is, kivált Móricz állítólagos népi származását illetően, és hogy mennyire szeretett pózolni a kor különféle Story Magazinjaiban.
Karinthy Márton volt a következő, aki ki másról, mint a híres nagyapáról beszélt. Mondjuk a világon semmi olyasfélét nem említett, melyet már nem olvastam valahol, de megejtően őszintén és póztalanul nyilvánult meg, sokkal rokonszenvesebb volt, mint vártam.
Az est nagy csalódása Erdős Virág, aki Örkényről tartott volna előadást. Ha készült volna.
Ismerőseimnek, akik eddig nem olvastak tőle semmit, bizonygatnom kellett, hogy az írásai nem ilyen nyafkák, modorosak, szőkenősek (egyébként fekete vagy sötétbarna haja van), üresek, éppen hogy NEM. Az volt többünknek a benyomása, hogy egyszerűen nincs mit mondania Örkényről. Szeretném valahogy kisebbíteni a malőrt, mentegetni az írónőt, hogy bizonyára nem a szavak embere, de akkor meg miért vállalta el az előadást. Jó, nem vagyok naiv: pénzért.
Mindenesetre a tanulóifjúság nemigen kapott kedvet Örkényhez, miután semmit nem tudott meg róla. És ez elég nagy baj.
Az est fénypontja Háy János volt, aki Weöresről adott elő. Mit előadott: csillogott, sziporkázott, mély volt és összeszedett, idézett és anekdotázott, mindeközben a versről, mint olyanról lelkesülten eszmét futtatott, egyszóval baromira rokonszenves volt! Érezhető volt, hogy sokat jelent neki Weöres. Ha a kölkök ezek után sem olvassák a Sanci bácsit, akkor soha.
Végezetül egy kisfilm volt a kitartó növendék kékharisnyáknak és -zokniknak, de nekem már az irodalom hazavág program következett.
Ja, és el ne feledjem Rozs Tamást, aki az est folyamán aláfestésül cselló kíséretében danászott. Remekül.
pár év múlva találkozhatott gödel nemteljességi tételeivel, amit - velem ellentétben -- nyilván tejes mértékben fel is fogott... furcsa, hogy gödel idősebb korában mégis sokat bíbelődött ontológiai istenérvével, amit először 1970-ben osztott meg másokkal - ez éppen a szép kort megért russell halálának éve.
de hová is akarok kilyukadni?
1. gödel logikájának alakulása keplerre emlékeztet: mindkét géniusz idősebb korában visszatért egy (lényegében) évszázadokkal idejétmúlt gondolatvilághoz...btw, hogy ontopik is legyek, javaslom: köstler: alvajárók c. klasszikusát. Nem kell senkinek megijedni: könnyen érthető... (nem úgy mint russell-whitehead: a matematika alapjai, 1901-ből. Ez utóbbi állítólag a matematika legrondább, iszonyhosszadalmas, de helytálló bizonyítását is tartalmazza az 1+1=2 tételről)
2. richard dawkinst is érdemes az olvasni, ha a "korszerű" ateizmus alapjairól akar valaki vmi intellektuálisan izgalmasa5t. dawkins mellékelesen az áltudományok leleplezésében is nagyszerű.
+1
elnézést a russell kiváltotta asszociációs rohamért, ilyesmiben james burke az igazi. Javaslom tőle:
billiárdeffektus (élvezetes kultúrtörténeti kanyargás), valamint a Tudásháló
Ajánlásodra nekiestem az ajánlott könyveknek. Én is túrtam a wiki-t az eredeti életrajzok meg képek (festmények) miatt, így akadtam a Fehér királynő 2013-ban leforgatott 10 részres sorozatára. Még nem végeztem a könyvvel, amikor el kezdtem nézni és bizony sokat segített, hogy ki kicsoda, mert a nevekbe én is belegabalyodtam.
A sorozat címe The White Queen. Feliratot úgy vadásztam hozzá szintén a neten, bár a 10. (utolsó rész) felirata sajnos még nincs kész. Viszont a könyvet már elolvastam, így tudom mire számíthatok.
Én is Picoult-könyvet olvastam nemrég (Elrabolt az apám), és engem is magával ragadott az írónő stílusa, biztosan fogok még tőle olvasni, az összes magyarul megjelent regényét felvettem a várólistámra A nővérem húga kivételével, mert azt láttam filmben (ez keltette fel az érdeklődésemet az írónő könyvei iránt), és mivel már ismerem a csattanót, félek, nem szólna akkorát, mint kellene.
Még ez előtt végeztem a Lolitával, Nabokov is nagyon jól ír, egy igazi nyelvzsonglőr. Még ha maga a témaválasztás és a történet el is borzasztott, mindenképpen örülök, hogy elolvastam a könyvet. Kedvenc azért nem lett, de maradandó élmény.
A legfrisebb könyvélményem pedig Az időutazó felesége. Az eleje nehezen indult, zavart, hogy ide-oda ugrálunk az időben és nem magyarázzák meg, hogy miért - de végül minden a helyére kerül és hihetetlenül megindító és magával ragadó történet kerekedik belőle. Nagyon élveztem.
Még csak a 2. könyvem tőle, de imádom Picoult-t, mert életszerű, életszagú, a szereplők jól kidolgozottak, hitelesek. Első, amit olvastam tőle, a Nővérem húga is maradandó élményem a mai napig. Utóbbi krimi volt, bár nem annyira a tettes kiderítése volt hangsúlyos, hanem a lélektani körítés.
A Szívtől szívig meg talán nem is krimi (még az elején tartok), a véleményem változatlanul pozitív, bár a megváltó csodatételeinél kicsit rezeg a léc (nálam). De lehet, hogy csak a hétvégi Harry Pottertől (TV) sokkaltam be végleg a fantasytól. Jó, hogy vége, sztem több HP-t vagy Gyűrűk urát nem bírnék megnézni/olvasni. :-)
James Ellroy: Amerikai tabló Ma már igazán történelem Kennedy korából, de tabló. Van benne CIA meg FBI meg sok qrvapecér és társaik, a többit elolvashatjátok. Egyébiránt szerintem ez legjobb Ellroy könyve. Utána kéne járni, hogy nem lőték-e seggbe. Csak nem igazán érdekel.John Fitzgerald Kennedy-t 1963-ban lőtték le Dallas-ban. A gyilkos a mai napig nem tudható, de E. G Hoover a CIA góréja nagyon nem csípta. Annyi derült ki, hogy éltek Amerikában. Mára az is óriási dolog, hogy néger (ha nem tetszik,) színes bőrű.
Jut eszembe, egy barátném lánya elment harisnyát vásárolni, és testszínűt kért. Mire a boltos megkérdezte, hogy milyen színe van anyukádnak?
Egyetértek a véleményeddel. Be kell vallanom, amikor én olvastam ezt a könyvet, nehezen bírtam a benne lévő tömény gyűlölködést, ezért aztán párhuzamosan másk, kissé derűsebb könyveket is olvastam. A főhőse finoman szólva is módfelett undorító.
Én református vagyok ejrópa, nem tudom. Van a János 13, 34, ahhoz gondolnék illeszkedni.:)
Irene Bellini: Kristálykoponyák és más titokzatos tárgyak OOpart -nak rövidítik (out of place artificles).
A Sors-koponya a maják szerint kb. százezer éves és 300 évig kellett dörzsölgetni homokkal, vízzel gyémántporral minden nap, hogy így nézzen ki kézimunkailag. Hát igen...:)
Az első írott oldal előtt egy családfát találunk, amiből már lehet sejteni, hogy nem mitológiai történet. L. Ulickaja: Médea és gyermekei Egyes részek mesteri módon önálló novellának is beillenek. - Olykor idilli, olykor megrázó dolgokról olvashatunk. Sőt, "erős" versek is vannak, megspékelve, beleépülve a történetbe. Nem tudható, hogy a fordítás mennyire torzítja a lényeget, de megkapóak mindenképpen.
Egy helyütt van egy kis "zavar", amikor azt írja, hogy a Tórában 613 tiltó parancsolat van, mert ez így nem igaz. "Csak" 365 tiltó van, hogy minden napra legyen. - Én kizárom a tévedést, szerintem Ljudmilla teszteli az olvasó figyelmét.:)
Én is a Vidám temetéssel kezdtem Ulickaja könyveit, nem volt rossz, de nem ettől lettem Ulickaja rajongó. De örülök, hogy nem egy mű alapján ítéltem meg Ulickaját. A Daniel Stein, a tolmács nagyon bejött, az Imágó is tetszett, és az Odaadó hívetek, Surik.
Nemrég fejeztem be az Arany és ezüst városa című regényt. Az indiai szipojlázadás idején játszódik, indiai szemszögből, és főhősökkel. A fentebbi várost talán kissé elfogultan írja le, példás mohamedán-hinu együttéléssel, és egy, a művészetek iránt érdeklődő uralkodóval. Sajna, kénytelen voltam megállapítani, hogy a táncművészet (no meg a táncosnők) kedvelése nagyon szép tulajdonság, de ha valakit az angolok le akarnak tenni a trónról, akkor nem sokat használ. Ezért aztán kénytelen átvenni a vezetést a harmadik felesége, és jól is intézi aí dolgokat.
Szerethető írások tömkelege. "Háromkettő. Egy szál ingben van. Körülnéz, hol a metszett vizesüveg, megnedvesíti kiszáradt szájpadlását. Kinyitja a zsalut. Az ablakdeszkára könyököl. Nézi a holdat, a hold rajongó sugárnyalábot önt a mellére, a kimondhatatlanul szelíd ezüstparányok úgy libegnek, mint a lepkék. Arra vár, hogy a hajnali szürkület új díszleteivel enyhet adjon, bármily csekélyet, földúlt szívének."
Csernus nagyon ért a kapcsolatokhoz, nála nincs gyerek (a műveiben). (Tőle lehet, hogy van).
Azon gondolkodtam az Impresszionizmus c. album (szerkesztette: Eperjessy László, fordította: Danka Sándor) nézegetése közben, hogy miért ismerünk oly kevés női művészt (festők, szobrászok, zeneszerzők, stb.). Talán itt is a gyerek a kulcsszó.
Az albumban főleg Monet, Degas, Manet, Renoir, Pissaro műveit találjuk. Zavaró, hogy az értő kommentárok nincsenek egy helyre szerkesztve a képekkel.
Ja, mutatok egy híres női impresszionistát Berthe Morisot:
Végre kinyitott a könyvtár, hoztam is pár könyvet az elkövetkező hetekre. Még tavasszal előjegyeztettem Spitzer Gyöngyi (Soma Mamagésa) Tiszta szex című könyvét, amit most meg is kaptam, úgyhogy először ennek estem neki. Szeretem a hasonló műfajú könyveket, és Somától még nem olvastam semmit, viszont jókat hallottam róla, ezért esett rá a választás.
Lényegében a könyv egy ezoterikus beállítottságú, nyitott, elfogadó ,,pszichológus" őszinte, feltárulkozó vallomásainak és tanácsainak gyűjteménye. Az írónő elmeséli a szexuális önéletrajzát, kezdve az első csókkal, és közben azt is elmondja, hogy így visszatekintve szerinte mi miért alakult úgy, ahogy, és ezeknek a korai élményeknek mi lett a következménye. Érdekes látni egy ilyen bohém művész életutat, amiben meglepően erős és domináns az igazságkeresés, az önismereti út. Sok mindenben hasonlít Csernushoz, viszont legalább egy dologban sokkal erősebb: megoldásokban gondolkodik. Csernus szított egy kis (lényegében jogos) lázadást a nők körében, biztatta őket, hogy dobják el a kötényüket, de arra már nem tért ki, hogy utána hogyan tovább. Soma viszont alaposan körbejár minden témát, és végigvezet az általa kínált megoldáson. Hölgy topictársaknak ajánlom, akiket érdekel az önismeret és pszichológia.
Most pedig visszaevezek komolyabb vizekre Nabokov: Lolita című könyvével. Nagyon kíváncsi vagyok, régóta szerepel a várólistámon.
Ulickáját nyugodtan vehetjük a legjobb (orosz) írók egyikének, talán csak a kora miatt nem illik klasszikusnak említeni.:)
Adam Palmer: Mózes hagyatéka. Nagyi krimi, sőt thrillllllerrrr. A felesleges izgalmakat kedvelőknek jó filmet lehetne belőle csinálni. Ami meglepő, hogy a vonatkozó "tényadatok" (biblia ismeret, egyiptomi és zsidó hagyományok, stb.), eddigi ismereteim szerint nagyon ülnek vagy állnak...szóval stimmelnek.:)
Azt hiszem, ez a legtöbb műfajjal kapcsolatban így van. Szeretem a krimit, de nem minden szerzőt.
Erről jut eszembe, befejeztem Komor Vilmos novelláskötetét, ami a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes címet viseli. Noha a címadó novella története eléggé hasonló (a cselédlány megöli a gazdáit) azért ez nem egy Édes Anna. A többi novellája viszont ennél jobban tetszik.
Azt olvastam, az egyetlen könyve, ami megvan magyarul. Hátránya, hogy ahogy kivettem, ez válogatás kötet, nem egy konkrét könyve fordítása. Én angolul olvastam a How to Be British (A How To be An Alien és annak folytatása egy kötetben), a How To Be Seventy és a The Land of The Rising Yen című köteteit.
Ezeket az Ulickajákat felvésem. Mert én is a Vidám temetést talátam meg először a könyvtárban, és hát attól nem igazán lettem Ulickaja-rajongó... Ezek szerint nem véletlenül.
Nagyon keveset tudok olvasni mostanában, úgyhogy még mindíg a Tánc, tánc.. -nál tartok, de már a felénél többet elolvastam. És változatlanul nagyon tetszik. Jobban, mint az 1Q84.
Kíváncsi lennék, hogy aki mindkettőt olvasta, az is így érez-e?
A Vidám temetéstől én sem voltam elragadtatva, viszont a Daniel Stein, tolmács nagyon tetszett. Új életre támasztotta a levélregény halottnak hitt műfaját. Tetszett még a Médea és gyermekei c. regénye is.
Én csak a Vidám temetést olvastam Ulickajától és csodálkoztam, hogy miért vannak úgy oda ezért az íróért. Aztán többen mondták, hogy ez nem a legsikerültebb könyve.
A George Mikesért irigyellek, ezt még nem olvastamtőle. Meg tudnád írni, milyen kiadás?
Én a Vidám temetést olvasom éppen, és most ugyanúgy mint az Életművésznőknél, azt érzem, hogy jó-jó, sőt nagyon jó, de azt amiért Ulickaját megszerettem, (Történetek állatokról és emberekről, és a Történetek gyerkekről és felnőttekről) egyikben sem találtam meg, még nyomokban sem.(( Hogy mi ez az AZ arra még nem jöttem rá.
Sajnos a mi könyvtárunkban nagyon kevés Thomas Mann van, (kb. ötödannyi mint Máraiból, aki az alatta lévő sorban van) úgyhogy egyelőre a Törvényt nem tudom elolvasni. El is határoztam, hogy kampányba kezdek Thomas Mannért! Már egy könyvtárosnak elsírtam, hogy ez mennyire nem jól van így, és majd addig nyaggatom őket, amig nem javul a helyzet))
Viszont sikerült megvenni azt a könyvet, amit már régóta keresek, és nagyon is jó, hogy most a József után olvastam. Hesse: Sziddhárta. Most már csak a Józsefet kell megvennem, és soha többet nem lesz olyan gondom, hogy mit olvassak))
És végül de nem utolsósorban, kb. 30 év után újraolvastam a Sakknovellát, (Stefan Zweig) és beterveztem az Érzések zűrzavarát, na meg akkor már a Halál Velencében (Az még a mi könyvtárunkban is megvan) sem maradhat ki, és talán a Különleges barátságok (Peyrefitte) sem.
Ja és még egy kis vékony könyvet olvastam: George Mikes (Nem azonos Mikes Györggyel) Hogyan legyünk szegények. Amit évek óta nem sikerült elérnem, és különösen a Józseffel nem, azt ezzel a könyvvel végre sikerült: a nagyfiamnak felolvashattam belőle, többször is))
A könyvtár nyári zárvatartása miatt elfogyott az olvasnivalóm, de egy kedves kolléganőm megmentett, és kölcsönadta a kedvenc olvasmányát, ami nem más, mint Wilbur Smithtől A folyó istene. Nekem ókori Egyiptom témában a Szinuhe (Mika Waltari regénye) az etalon, de ez sem volt rossz. Mindenesetre annyira nem győzött meg, hogy rögtön el akarjam olvasni a trilógia folytatását. Majd egyszer talán, ha épp nem lesz mit olvasnom. :)
Újabb befejezett könyv: Péter Katalintól a Magánélet a régi Magyarországon. Nagy-nagy örömömre több fejezetben ír Lórántffy Zsuzsannáról. Megerősített abban a véleményemben, hogy ő nem csak egy fejedelemasszony volt, hanem a fejedelemasszony. Foglalkozik persze a jobbágysággal is, de - érthető módon - róluk kevesebb az írásos anyag.
Nemrég fejeztem be a Telefonhírmondó c. kötetet, ez Puskás Tivadar életrajzával foglalkozik. A korabeli leírások szerint Puskás mint diák nagyon jól zongorázott, vívott, lőtt és lovagolt. Felnőtt korában párbajozott is, de az ellenfelét csak megsebezte.Hogy műszaki érdeklődésű volt, azt meg sem kell mondanom. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy Jókai nem is túlzott olyan sokat. Sajnálatos módon Puskás Tivadar nem nyert minden találmányával, ellentétben pl. Berend Ivánnal vagy Tatrangi Dáviddal. Ez utóbbi azért jutott eszembr, mert Puskást mint székely-magyar feltalálót emlegették.
Kiderült. Sajna, jól tippeltem a balladai hangvételt idézve. Egy ballada nem végződhet kedvezően, csak tragikusan, és ez most is így történt. Maga a könyv azonban szép és érdekes.
A háború után Magyarországon is megjelent egy Mi I. Adolf című könyv, ez is hasonló történetet mond el. Ilyen még a Hitler-nap is, mindegyikük egy alternatív történelmet ábrázol.
Yaşar Kemal: Az Ararát legendája. Kissé balladának, kissé népmeének hangzik, de nagoyn érdekes, bepillantást nyújt az ott élő emberek életébe és gondolkodásmódjába. A történet szerint a főnök lánya megszereti az apja által elfogott férfit. Mág nem tudom,hova lyukadnak ki, de - miután a kötet szép karcsú - hamrosan kiderül.
E.A. Bennet: Az igazi Jung Az eredeti címe: What Jung really said. - amit valóban mondott.
Az ilyen mazotipusúaknak való, mint én vagyok. Meg akit érdekel a psziché (akár Ámor nélkül is egy kis időre):). 1959-ben íródott, tehát még Jung valóban rá is bólint(hat)ott.
L. Ulickaja: A háttérember az egyik kedvencem az Elsők és Utolsók c. elbeszélés kötetből.
Úgy vélem, a mai (nemcsak az orosz) irodalom nagy alakja Ljudmila. Virtuóz vonalvezetések. Szinte bármiről lebilincselően ír, rengeteg humorral, néha egymiféle szlávos vaskossággal. Megtudható zsidó származása, de nem meghatározó elem műveinél. Szeretnivaló.:)
Ha eleve öntudatos nő lett volna Nóra, akkor nyilván nem is ilyen férjet választ. Pont arról szól a darab, hogy miként ébredt öntudatra, miként vált felnőtté, miként függetlenítette magát a környezete hamis erkölcseitől.
Évekkel korábban kaptam ajándékba Philip Roth Összeesküvés Amerika ellen c. könyvét, melyet csak most kerítettem sorra.
Izgalmas téma, mi lett volna, ha '40-ben nem Roosevelt nyert volna a választásokon, hanem mondjuk Lindbergh, aki elkötelezett izolacionista és hát eléggé náciszimpatizáns volt.
Utólag rémisztgetésnek tűnik, ám csak most gondoltam bele, hogy nem is volt olyan egyértelmű Amerika részéről, hogy beszálljon a világháborúba, de aztán jött Pearl Harbor, mely nem hagyott kétséget.
A könyv sajnos rettentően túlírt, olykor összegabalyodik a gyermeki és a felnőtt nézőpont, mit tudhatott a világról egy hétéves gyerek, és mit az utólag magyarázatot kereső felnőtt.
Amikor a kor erkölcse nem passzol a morállal. Persze, sosem passzol. Anyóca akkor veszi észre, hogy a férje tulajdonának tekinti (nem a társának), amikor már kiesett belőle 3 gyerek. Közben hamísítgat kicsikét okiratot, ami erkölcstelen, de eléggé morális indokkal történt. - Férje gyógyíttatási ktg-eire, gyűjtött anno.
"Az ember, kérem természeti lény. Ha meg akar gyógyulni, úgyis meggyógyul, ha meg akar halni, úgyis meghal." - Mondja a kórház vezetője Gogol: Revizor- jában. - " Amióta átvettem a kórházat, a betegek úgy gyógyulnak, akár a legyek...":)
Murakamitól az 1Q84 trilógia, ami nekem tetszett.:)
Rudolf Steiner: Életutam Vártam, hogy lesz benne szó a Waldorf- iskolákról, de hiába. Amúgy a magánéletéről szinte semmi, de talán nem is érdekes igazán. Megjegyzendő, hogy a Genius kiadó által megjelentetett anyag egy tipográfiai hulladék, mintha korrektor nem látta volna vagy belerondított.
Popper Péter: Az Írás Kedvcsináló az Ószövetséghez. Sok helyen humoros, néhol viszont jajj-prófétai hangú. Szerettem.
A szerző ajánlása "si non e vero, bon trovato", - és ha nem is igaz, de jól van kitalálva!:)
Örömmel olvasom illetve az Ondrok gödrét már kiolvastam. A szerző ugyanúgy 1943 februárban született, mint édesapám, ugyanúgy paraszti világban, mint ő, ezért akartam mindenképp elolvasni ezt a két regényt. Igaz,hogy édesapám alföldi volt, Oravecz meg Heves megyei, mégis-mégis van kapcsolódás a paraszti életforma révén. Édesapám is volt tehénpásztor, ő is később kezdte el mindig az iskolaévet, mert munka mindig volt... Tetszik a regények stílusa, a magyarázatok, az egész egyben.
Murakami Haruki: tánc, tánc, tánc. Nem ismeretlen a szerző, olvastam már pár könyvét, és ez már elég az elején megfogott. Talán a legjobbnak ígérkezik az eddig olvasottakból.
Előtte meg: Cecelia Ahern-től a Nyomomban az életem. Kellemes kis nyári olvasmány, mint minden, amit ő írt. (Talán a PS: I love you-t láttátok filmen, na az is az ő könyvéből készült.)
Befejeztem a Tom Jonest Henry Fieldingtől. Nem volt jó sajnos, idegesített az, hogy az író állandóan kiszólt a történetből, és fejezeteket töltött meg a sztorihoz nem kapcsolódó okfejtéseivel, amik sem tanulságosak, sem érdekesek, sem viccesek nem voltak (vagy nekem nincs humorom), ráadásul az egész könyvben nem volt olyan szereplő, akivel szimpatizálhattam volna.
Általában nem szeretem, ha hosszabb bekezdéseken keresztül ecsetelnek egy mosolyt vagy elpirulást, ebből is volt bőven a könyvben, nem csoda, hogy kétkötetes és kb. 1200 oldal...500-ból ki lehetett volna hozni az egészet.
Örültem,amikor a könyvtárban kezembe került, mert a Borgia-sorozatot néztem, amikor az M1 adta. A regény Aragóniai Sancha elbeszélése egyes szám első személyben,aki VI. Sándor pápa Jofre nevű fiának volt a felesége (és kicsi magyar szálként Beatrixnak, Mátyás király feleségének unokahúga). Regényként olvasni érdemes volt, de megint megállapítottam,nem szívesen éltem volna abban a korban (sem): gyilkolás,méregkeverés,vérfertőzés,stb. ...
Viszont támadt egy szörnyű:-) gyanúm, ugyanis a kötet belsejében az alábbi olvasható ott,ahol azt közlik, mi alapján készült a magyar kiadás: HarperCollins Publishers, London Copyright Philippa Gregory. A stílus, az egyes szám első személyban való írás, a fejezetek évszámokkal tagolása nagyon is PG-re hajaz. Lehet,hogy az angol történelmi témájú regényeit PG néven, a nem angol történelmieket pedig álnéven írja?
És ilyenkor mindíg elgondolkodom, hogy miért nem csinálnak több ilyen színvonalú munkát? alapanyag lenne hozzá, szerintem színészek is szívesen vállalják, és hát vannak tehetséges rendezőink is.
Sikerült megnézni a sorozatot, köszi az ajánlást, tetszett! :)
Hogy on-topic is legyek: most Henry Fielding: Tom Jones-át olvasom, nos, véleményem már most van róla, de inkább akkor fejtem ki, ha befejeztem, sok minden történhet még a hátralévő kb. 300 oldal alatt.
Nagyon tetszik! Remekül olvastatja magát, kb. a harmadánál tartok, eddig az analfabéta szülők tehetséges gyerekeinek iskolai életét, fejlődésüket mutatta be, amint két rongyos, de annál ehivatottabb tanár segítségével elégíthetik olthatatlan tudásszomjukat a düledező iskolépületben, állandó bezárástól fenyegetve. Pedig ők imádnak iskolába járni, némelyik ezért krokodiloktól hemzsegő folyókon kel át vagy 40 km-t biciklizik naponta, és amikor a bicikli feladja, az anyja a család egyetlen nyomorúságos értékét, a jeggyűrűjét adja oda neki, hogy megjavíttathassa. Eközben megismerjük az Indonéziában élők életét - szegény ónbányászok mindnenapos robotolása a gazdag kizsákmányolók negyedének árnyékában, versenyben a fényűzően berendezett elitiskolával stb. Szerintem érdemes lesz végigolvasni, úgy tudom, pozitív a vége, vagyis már csak a küzdés értelmének bizonyítása miatt is. :-)
Az első magyarra fordított indonéz regényről lévén szó, a fordító lehetett volna igényesebb is; szembeötlő hibák vannak benne (alany-áll. egyeztetése, egyhangúan egyhangúlag helyett, és még oda se figyeltem, mert a történet annál érdekesebb. A stílus azért egész tűrhető.
Most, hogy általában könyvtárszünet van, régi szokásom szerint előveszem Feleki László: Napoleon, a csodálatos kaland c. könyvét, Újra és újra elbűvöl az óriási tárgyi tudása, és az iróniája. Számomra ez a megunhatatlan könyv, pedig ez is három kötetes.
Archer: Apám bűne. A sorozat harmadik kötete. Úgy veszem észre, nemcsak az ide íróknak tetszik, de sok más embernek is, legalábbis erre vall, hogy csak két hétre lehet kölcsönözni. Gyorsan ki is olvastam, nem kellett csalódnom benne, de már készölőben a negyedik rész is, az az előzetes szerint a hatvanas évekig tart. Kiváncsi vagyok, melyik hős fia-lánya lesz hippi, vagy rajong a Beatlesért, esetleg a Rolling Stonesért.
Larry Miller: A Zóna élménye (társszerző James Redfield)
Főleg Csíkszentmihályi Mihály által elnevezett "flow"-ról szól. Különböző technikákról, amik szerintem is hasznosak az élet minden területén.
Larry elsősorban golfszakértő, sportpszichológus. A könyvben egyébként van minden: asztrológia, numerológia, meteorológia (az nincs), mint a "búcsúban":)
Mozart hat szólamra írt műveinek elemzése. - Na, nem!:)
Az ajánlás a könyv elején: - ördögien igaz, pokolian vicces. - Sajnos ebből a szempontból, tapasztalatok hiján nem tudok nyilatkozni. Érzek benne itt-ott egy kis tragikomikumot.:)
Örülök, hogy tetszett! Jól emlékszel, az Ókút az írónő gyerekkorának a története. Nagyon kedvelem a könyveit, de meg kell mondanom, nem volt valami kedves kölyök, bár ő ezt biztos máshogy látta.
Jó néhányan úgy vélik, hogy Debrecen számára olyan Szabó Magda, mint Egernek Gárdonyi. Vagy legalábbis majdnem. Remélem, Temes FErencet is sokra becsülik Szegeden.
Nem vagyok egy nagy filmnéző, különösen a (z általam olvasott) könyvek adaptációját nem kedvelem túlzottan, de kíváncsivá tettél. A sorozat fent van az MTV videótárban, úgyhogy ma el is kezdem.
Ma végeztem a Régimódi történettel. Nagyon tetszett! Egyébként is kedvelem a családregényeket, ez az írónő remek stílusával megspékelve csak jó lehet. Nem csalódtam, és külön élmény volt - magam is debreceni lévén - viszontlátni, feleleveníteni gyermekkorom színtereit. Az általam eddig olvasott Szabó Magda-könyvek közül a Pilátus viszi a pálmát, de ez is dobogós. Óriási munkája lehetett benne az írónőnek, mire mindezt felkutatta, összerakta, megírta, de megérte. Nagyon sajnáltam, hogy a saját születésénél pontot tett a regény végére, elolvasgattam volna még pár évtized történetét, de ha jól rémlik, pont erről szól az Ókút (javítsatok ki, ha tévedek). Azt hiszem, az lesz a következő olvasmányom tőle.
Én is nagyon örülök, hogy örülsz, és így alkalmat adsz, hogy még egy kicsit írjak Róla. (József és testvérei)
Sajnos Vége, és most nagyon furán érzem magam. Van bennem egy csepp megkönnyebbülés, hogy most már olvashatok mást is, újságot is pl., de aztán arra gondolok, hogy ezután érdemes egyáltalán mást olvasni?? Valami otthontalanságot, elhagyatottságot is érzek, olyan jó volt Benne lenni ebben a Szép Történetben. Aztán eszembe jut, hogy akár újra is kezdhetném))
Most olvasom még Györffy Miklós utószavát, és benne a kézirat izgalmas sorsát.
Nekem is eszembe jutott József Attila, többféle okból is, de főleg azért, mi lenne velem, ha egy lakatlan szigeten a két József közül kellene választanom.
Mind a két találkozást (a testvérekkel illetve Jákobbal) a vonaton olvastam, és már előre tudtam, hogy bőgni fogok, de ez nem volt elég ok arra, hogy elhalasszam az olvasást. (sikerült diszkréten, halkacskán sirdogálni) A legeslegvégét előtte kétszer is elolvastam, ami lehet, hogy nagy hiba volt, mert bár mindháromszor lenyűgözött, valszeg az előreolvasás nélkül hatott volna a legerősebben. A többit nem bántam meg, csak ezt az egyet. Óvok is tőle mindenkit!!
Én szeretem Sárközi Mátyást, bár meg nem tudom mondani mit olvastam tőle, még az is lehet, hogy semmit, hanem csak a rádióból ismerem.
Jól elmerültem az előző hozzászólások olvasásában, és közben elfelejtettem azt, amiért "jöttem".
Jonathan Franzen: Szabadság
Nagyon érdekes könyv, profi író, aki képes arra a bravúrra, hogy miközben 1. szám 3. személyben mesél, az tulajdonképpen első személy! Jó a humora is, izgalmas a cselekményszövése, időnként krimibe illő (nem az), szóval letehetetlen.
Mondhatnám lektűrnek (egy háromszögtörténet helyenként pornójelenetekkel, de ezeknek funkciójuk van), társadalomrajznak (értelmiségiek a Bush-korszak előtt és alatt) de nekem arról szól, mennyire nem tudunk mit kezdeni a lehetőségeinkkel, a szabadsággal, a vágyainkkal.
Érdekelne, mi is a véleményed a Régimódi történetről. Remélem, megosztod velünk. Be kell vallanom, ebben a kérdésben elfogult vagyok, mert ez a könyv a kedvenceim egyike.
Miután két nap alatt olvastam ki az első kötetet, nem mondhatom, hogy nem érdekelt. Továbbá már van egy kedvencem, igaz, ő epizódszereplő, éspedig Hosszúláb testvér. Olyan aranyosan kelekótya. Kicsit kiheverem az első kötetet, aztán jöhet a második, de abban nem vagyok biztos, hogy a harmadikra is sor kerül. Az biztos, hogy ez a műfaj nem az ún, heroic fantasy, inkább kissé a cyberpunkra hasonlít, ez utóbbit pedig nem túlzottan kedvelem. Persze, ettől még lehet jó.
dr. House :) ez jó, tényleg van benne valami. Mármint a hasonlóságban.
Egyébként most, hogy kérdezed, szerintem sincs benne olyan szereplő, aki olyan igazán jótét lélek lenne. Mindenkinek van valami stiklije, még annak is, akinek leginkább érdekel a sorsa. Vagy ha a jellemében nincs igazán negatív vonás, akkor elkövet valami olyat, amitől nem valószínű, hogy a mennyországba kerülne. :) A motivációja viszont mindenkinek nagyon emberi (hatalom, biztonság, bosszú. dicsőség, hogy szükség legyen rá, elfogadottság, stb.)
Lehet, hogy nekem pont ezért tetszett ennyire a könyv. Merthogy időközben kiolvastam mindhárom kötetet, a Miután felkötötték őket (2. rész) és A királyok végső érve (3. rész) címűt is.
Összességében az egészre egy 9,5/10-est adnék. A fél pont levonást nem tudnám megindokolni anélkül, hogy ne árulnám el a sztorit.
A befejezésben meg simán benne van a folytatás lehetősége. Ha lesz, biztos, hogy elolvasom.
Három rövidebb könyvet olvastam el mostanában, az első George Sand: A kis Fadette-je volt. Laza nyári olvasmány, bájos és romantikus történet a minőségibb fajtából.
Komolyabb vizekre evezve elolvastam két Philip Roth-regényt is, a Düh, illetve A haldokló állat címűt. Az előbbi nagyon tetszett, és az utóbbi sem volt rossz, biztos, hogy fogok még olvasni az írótól, nagyon tetszik a stílusa. Olvasás közben ugrott be, hogy A haldokló állatból film is készült pár éve, Penelopé Cruz főszereplésével, Elégia címmel.
Most Szabó Magda: Régimódi történet című regényének álltam neki, remélem tetszeni fog. Mindig nagyon nehezen hangolódok rá az írónő műveire, de aztán mindegyiket imádom, és mivel ez az egyik legméltatottabb könyve, bizonyára nem fogok csalódni.
Most kezdtem el olvasni az első kötetet. Még csak a hatvanadik oldalon tartok, úgyhogy korai lenne ítéletet mondani, de kiváncsi vagyok, hogy a továbbiakban is csak kétfajta szereplő lesz-e, az undok és a még undokabb? Ami az inkvizítort illeti, mintha dr. House-re hasonlítana, de lehet, hogy csak azért érzem ezt, mert mindketten sántítanak.
Most fejeztem be Robert van Gulik: A tigris és a majom c. könyvét, ez két bűnügyi novella, ami a Kr. u . VII. században, Kínában játszódik. A szerzőnek eddig két könyvét ismerem, a Kínai haranggyilkosság esete, a másiknak nem ugrik be a címe, de minkettő, sőt még ez a harmadik is, érdkes, szelemes történet. Viszont nagyon zavar,, hogy a főhős neve az eyik fordításban Tie, a másikban Dee, a harmadikban Di bíró. Persze, három különböző ember fordította.
Sárközi Mátyás Tamperdü című könyvét tukmálták rám a könyvtárban.
Szórakoztató pletykakönyv a híres rokonokról, mulatságos szöszökkel tarkítva. Tulajdonképpen addig jár jól az olvasó, amíg a fiú idéz végtelenül rokonszenves mamája (Sárközi Márta) leveleiből, viselt dolgaiból, mert azokban messze több a szellem, mint a saját érdektelen életével kapcsolatos beszámolókban.
Ha ő nem abból a családból származna, amelyikből, igen keveseket - de engem biztos nem - érdekelne a könyvecskéje.
Valahol elítélőleg ír Dénes Zsófiáról, akinek csaknem százéves koráig adott témát (megélhetést?), hogy pár hétig vagy hónapig szerette Ady. Ami azt illeti Sárközi Mátyás sem saját jogon érdekes, hanem a kedves mama, papa, pláne nagypapa (Molnár Ferenc), nagymama okán, a hozzátartozók kimeríthetetlen témát adtak egy életre.
Azért egy mókás részletet megosztok veletek a könyvből, amely az egyik rokon sznobériáját figurázza ki:
Baracs Amál sznobériája közismert volt arégi Budapesten. Édesanyjával, Paula nénivel ... egy budai villa első emeletén laktak (...).
Egy reggelen Paula néni már kint ült a nádszéken, amikor Amál kilépett a teraszra.
-Maman - szólt fuvolahangján -, ez oly különös. Valahányszor azt akarom mondani, hogy "pióca", mindig azt mondom: Spinoza...
Paula néni letette kezéből a csészét.
-Aber Málchen! Miért kell neked egyáltalán azt mondani, hogy pióca?
Ha valaki netán méltatlan párhuzamot akarna vonni, nyomban közlöm, hogy soha ki sem ejtem a számon azt a szót, hogy spi, izé pióca!
József (Thomas Mann) uralja az életemet, vele kelek, vele fekszem, olvasom a vonaton, villamoson, a járdán)) És többször is előre olvasok, pedig ez annyira nem szokásom, hogy nem is emlékszem más esetre. És már most szomorú vagyok, mi lesz velem nélküle. És most már Thomas Mann is elkezdett érdekelni. Eddig is az Ő könyve állt a kedvelt könyvek élén, A kiválasztott, na és a Halál Velencében is egy meghatározó élményem, de az Író személye eddig hidegen hagyott.
Aki eddig nem olvasta, vagy félbehagyta, mint én is előszörre, annak üzenem: a kezdeti nehézségeken túljutva, fantasztikus élmények várják a kitartó olvasót))
Közben rájöttem, hogy miért volt nekem évekig szívügyem a József. Popper Péter miatt. Az ő egyik kedvenc idézete az öreg Ismaelitáról, és az enyém a külsőleg megvalósíthatóról és a belsőleg lehetségesről, a Józsefből valók. Az elsőt tudtam, de elfelejtettem, a másodikról pedig asszem nem tudtam, hogy honnan való. És ezeken kívül is nagyon sokszor emlegeti a műveiben.
Legközelebb tollal a kezemben olvasom, és kijegyzetelem a fontos mondatokat.
Érdekes, de filmes feldolgozásával nem találkoztam eddig. Próbáltam címszereplőt keresni, egy elképzelt filmhez, és Keanu Reevesre gondoltam.
A József nevet sosem kedveltem, pedig, (vagy pont azért?) az apum és az öcsém is József, de ez a Könyv még ezt a régi ellenszemvemet is felölírta.
Tudnék még tovább is rajongani, de félek, hogy úgy járok veletek is mint a családommal, akik már nagyon unják az új mániámat. Még legjobban a kicsifiam bírja, neki többször is a József volt az esti fejből mese. Csodálkozott, hogy azt a vastag könyvet, hogy lehet, viszonylag röviden elmesélni))
Kösz a helyreigazítást, csakugyan fordítva van a szerzőpáros. Most nézem a neten, hogy további részek vannak, én csak egyet olvastam, azt azonban ajánlani fogjuk a könyvtáros kollégámmal a gyerekeknek, mert idén afféle könyvklubot akarunk indítani mind a tizenkét évfolyam számára. Ebben persze nem kevés optimista ábrándozás van a részünkről, hogy sikerül ilyesféle mókákkal megszerettetni az olvasást: az általunk kedvelt könyveket ajánljuk, mindegyikhez kérdéseket mellékelünk, illetve a gimnazisták számára beszélgetést szervezünk egy-egy könyvvel kapcsolatban. Attól tartok, minél nagyobbak a diákok, annál nehezebben fog sikerülni az olvasóvá nevelés.
Magam részéről Böll És száját nem nyitotta szóra című kötetével múlatom az időt, melyet egyszer rég már olvastam, és akkor sokkal jobban tetszett. Most legalábbis túlírtnak találom.
Ez egy újabb dolog, amiért szégyelni kell magam, hogy nem olvastam a Trónok harcát.:) (meg a heriportert).
J. Racine: Phaedra. Már majdnem a feléhez értem, mikor javasolták előtte Euripidész: Hippolütoszát (itt Fédra Phaidra, de felismerhető). Viszont Racine Fédrája Médea által importált mérget használt a végén kötél helyett, ezért el kellett olvasnom Euripidész: Medeia-ját.
..és a kánikulában maradok az "izgalommentes" klasszikusoknál.
Sempé a rajozló, aki illusztrálta a sorozatot. A kis Nicolas-t az eredetileg az Asterixet is jegyző René Goscinny írta. Én is imádom, több kötetnyit elolvastam belőle. Szerintem bár gyerekekről szól és humors, szerintem nem gyermek irodalom (nem is vagyok benne biztos, hogy egy gyereknek tetszene, értené).
Mit tegyek, csak ez volt meg a könyvtárunkban, a Nincsteleneket könyvtárközivel kell megkérnem.
Megtaláltam kend írását Borbély Szilárd könyvéről és a belőle készült előadásról. Klassz.
Nem adja magát könnyen az ajándékba kapott Képzelt Erdély, György Péter kötete, igen lassan haladok vele, sűrűn elmélázom az olvasottakon.
Könnyítésül közbeiktattam Sempé A kis Nicolas című gyerekirodalmát, melyen jót mulattam. Janikovszky történeteire, stílusára hajaz a könyvecske, mely a vásott nebulók viselt dolgairól szól.
Nos, befejeztem az Elfeledett kert c. Kate Morton könyvet. Valaki írta kritikaként, hogy sok az ugrálás az időben és ez megtöri a történetet. Szerintem pedig ez kell, hogy megértsük a végkifejletet. Értőn, lassan kell olvasni, de egy jó kis krimi lesz a végére. A katarzis elmarad, kb. a felétől tudtam, mi lesz a poén, de ez nem von le sokat az értékéből. Jó volt.
Most Louis Pergaud: Gombháború c. könyvét kezdtem. Kis Pál utcai fiúk feeling/történet, de kicsit inkább Marcello D'orta megfogalmazásában (legalábbis az elején). :)
A pécsi POSZT előtt láttuk a Szégyen-t, ami Coetzee művét vitte színre. És marhára nem tetszett az előadás. Sem nekem, sem a többieknek. Viszont kíváncsi voltam, hogy könyvben vajon milyen lehet, mert maga a történet érdekes. A Szégyent még nem találtam bent a könyvtárban, gondoltam, kísérletezek egy másik könyvével. Háááát, mit ne mondjak: ez sem igazán jött be. Voltak részek, amik tetszettek, de valahogy az egész - nem. Fura módfelett. Tőlem biztosan nagyon távol áll a dél-afrikai milliő, talán ezért találom furának.
És gyanúzok, hogy a Szégyennel is az lesz a helyzet, hogy nem egy jó könyvből csináltak egy rossz, provokáló előadást :-(((
A Trónok harcához nem volt szerencsém, ezért nem is tudom megítélni. Kb. egy hét, míg sor kerül erre a két kötetre. Ezek után nagyon fogok vigyázni, hogy föl-fölnézzek utazás közben, bár velem is előfordult már, hogy nem ott szálltam le, ahol eredetileg akartam.
Tényleg elég vastag könyv, de becsapós. Ha a Trónok harcát is ilyen betűmérettel meg sorközzel szedték volna, biztos, hogy minden részt két kötetben kellett volna kiadni. :)
Remélem, tetszik majd. Nekem változatlanul nagyon bejön, ma reggel pl. véletlenül egy megállóval később szálltam le a metróról, annyira belemerültem az olvasásba :)
Minden jól ment, ki is hoztam mind a kettőt, bár kissé meglepett, hogy milyen vastag könyvek. Előtte még van más olvasnivalóm, de hamarosan erre is sort kerítek.
Kiváncsivá tettél. Ha minden jól megy, ma eljutok a könyvtárba, és megpróbálom kihozni.
Nemrég fejeztem be Békés Pál: Csikágó (Gangregény) c. könyvét, nagyon tetszett. Eleinte különálló elbeszéléseknek tűntek számomra, de aztán összeállt a kép. Persze, nem az amerikai, hanem a pesti Csikágóról szól a történet. Ráadásul folyton eszembe jut róla egy hangjáték, amit vagy negyven éve adtak, annak volt az a címe, hogy Csikágoó, a szülőföldem. Sajna, csak arra emlékszem belőle, hogy Sinkovits Imre volt a főszereplő.
Joe Abercrombie: A penge maga (Az Első Törvény Első könyv)
Fantasyt kerestem olvasnivalónak. Ezt találtam, és nagyon bejön.
Megvan benne minden, ami egy olvasható fantasyhoz kell: egy elképzelt világ, fura figurák a mágustól az inkvizítoron át a kitalált gonoszokig (sankák), szerelem (egyenlőre csak plátói), humor (az inkvizítor szarkazmusa nagyon ott van), küzdelem a jók és rosszak között.
Ez a sorozat első része, és ahogy kell, előkészíti a tényleges történetet, bemutatja a helyszíneket, a szereplőket, az egymáshoz való viszonyukat. Egyszóval nagyon tetszik.
Már a második kötetet olvasom. Annak is van egy címe: Miután felkötötték őket :D
Elolvastam, érdekes volt, bár nekem kicsit sok volt a csatákból meg a kegyetlenkedésekből. Viszont az is biztos, hogy rengeteg kutatómunka előzte meg ennek a könyvnek a megírását is. Tele van hivatkozásokkal, idézetekkel, a könyv végén meg van egy kb. 80 oldalas függelék a szereplőkről. Le a kalappal az író előtt.
Amúgy ezt a könyvet olvasva nem is értem, hogy hogy is nem pusztultunk ki? Akit nem öltek meg a csatában, azt kiírtotta az ellenség, vagy éhen halt, megfagyott, felgyújtották a házát, vagy éppen a "saját" külön bejáratú uralkodója húzta karóba. Túlélő egy fajta vagyunk, az biztos :) (vagy csak az író szereti nagyon a véres jeleneteket, bár valószínűleg sok igazság van abban, amit írt)
Eddig tartom a nyárra tervezett olvasmánylistát. Thomas Mannés Wodehouse után most megint egészen más: Tzevan Todorov: A rossz emlékezete, a jó kísértése
Rendkívül érdekes, szubjektív, de mégis rendkívül pontos elemzés a XX. századról, azon belül is a század karakterét meghatározó liberális demokrácia és a totalitárius monizmus harcáról. Kicsit nehéz könyv, de eddig mindenképp érdekes.
Neba', első? Borbély Szilárd verseskötetei zseniálisak, a drámái nagyon jók, a nem szakirodalmi esszékötete (Egy gyilkosság mellékszálai) letaglózó - bár utóbbi szó talán nem a legmegfelelőbb az egyik karácsonykor rablógyilkosok által agyonvert szüleinek történetét minősíteni (csúsztatok kicsit, persze). A regényét még nem mertem elkezdeni.
Legemlékezetes olvasmányélményem mostanság A Jane Eyre eset volt. Igen vicces, intelligens humor (angol irodalomtörténeti utalásokkal) vegyítve sci-fivel és moralitással. Remélem, bekerül könyvtárakba gyorsan az idei könyvhétre megjelent folytatása.
Nem írtam meg a Janikovszky-könyv címét, most pótlom, Ráadás. A két kedvencem benne pedig a női táskáról írt fejtegetés, illetve az, hogy gondos tervezés után hogyan NEM megyünk bálba.
Jeffrey Archer: A vörös király Nagyon kellemes humorú novellák. Archer volt alsóházi tag, Lordok házi tag és senkiházi (2 év börtön). - A novellák történeteit a dutyiban szedte össze, állítólag csak a nevek nem stimmelnek, a többi megtörtént.
Múltkor volt a vörös királyné, ami a rózsák háborújáról szólt. A vörös király egy sakkbáburól.:)
Befejeztem a Foucault-ingát, de ez némi erőfeszítésembe került. Úgy érzem, a szerző ezúttal sokat markolt és keveset fogott. viszont két további könyvének az alapötletét is megtaláltam, igaz, csak pár soros hivatkozás erejéig.
Csak úgy tudtam befejezni, hogy közben mást is olvastam, a kedvencem Janikovszky Éva könyve volt, elragadó egyéniség lehetett, és olyan dolgokról ír, amit naponta tapasztalhat az emberlánya.
Rövidke novellák. A második - az valami zseniális volt. Azóta is azt a szintet keresem, de eddig a többi - szerintem - meg sem közelítette. Pedig már túl vagyok a könyvecske felén. De amiatt a bizonyos második miatt érdemes volt belevágni.
Úgy vettem észre, hogy a latin országok lakói a legmélyebben katolikusok és leginkább bigottok, de nem feltétlenül egyszerre. Saramago valahol ír arról, hogy a neve összhangban van egy kicsit a humorával. Vadretek. - A szótárban nem találtam, mert biztos már csak szelíd van.:)
Nem éppen könnyen befogadható novellák, némelyiket nem is értettem.
A szerző saját bevallása szerint gyerekkorában önvédelmi okokból kikísérletezett egy módszert, mely szerint kívülről szemléli magát és az adott helyzetet, melyben gyakorta áldozatként szerepelt.
Azon írásai alapján, melyek hétköznapi kínos eseteket ábrázolnak, melyekben egy portástól vagy kalauztól kell elszenvednie különféle méltatlan packázásokat, azt szűrtem le, hogy nem sikerült ez az önvédelmi taktika maradéktalanul, mert mélyen feldúlja mindannyiszor az író lelkét az efféle inzultus. Pedig kíváncsian vártam, miként lehet kijönni jól az ilyesfajta szituációkból, hogy az önbecsülés is megmaradjon, de azért ne kavarjon fel jobban a kelletténél, csupán súlyának megfelelően kezeljük ezeket az apró méltatlanságokat.
Ez volt az első olvasott könyv Borbély Szilárdtól, az érdeklődésem fenn maradt a szerző további műveit illetően.
Saramagóval való ismerkedést egy karcsú könyvvel kezdtem, a Káinnal.
Kedvemre való az író ironikus stílusa, mellyel a régi história szereplőit kezeli és újraértelmezi a történteket(?).
Gondolom, nem aratott osztatlan sikert a könyve egy olyan országban, mint Portugália, mely a statisztikák szerint mélyen - vagy tán bigottan? - katolikus.
Befejeztem Sarah Lark új könyvét. Könnyed kalandregénynek tökéletes nyárra, az előző könyve azonban jobban tetszett. Alig vártam, hogy újra Új-Zélandon találjam magam, erre ez a könyv Jamaicán játszódik. :)
Most Kate Morton: Az elfeledett kert c. könyve következik.
Kalmár Tibor: Volt egyszer egy kabaré Szinészek, rendezők, nézők, kritikusok. Sztorik, geggek. Nem kell elpusztulni a nevetéstől, de jó hangulatot teremt.:)
Jó nyomon jársz, már ami a DNS-t illeti. Ricsinek volt két egyenesági leszármazottja, két idős férfi, ők adták az összehasonlítási alapot. Velük ki is hal a család, úgyhogy nem ártott sietni. Ez még sima ügy volt pl. Kaspar Hauseréhez képest, hiszen neki csak oldalági leszármazottai voltak.
Különben is, szerintem Napoleon gyerekkori koponyáját árverezték el.
Én elhiszem Csimpolya, hogy 3. ricsi csontváza volt, mert a gyerekkori koponya is mellette volt, meg kémcsőben egy DNS minta, hogy legyen mihez hasonlítani. Ami az újságírókat illeti, hát még Buddhát is exhumálnák.:)
Régóta terveztem elveszíteni a Moldova György-szüzességemett, erre tegnap került sor, mégpedig a Kis aljasságok lányaimnak című művel. Nagyon tetszett, úgyhogy biztos nem ez volt az utolsó könyvem tőle.
és hogy ON is legyek: Rukkolán most szereztem meg Nagy Bandó Sosemvolt Toscana-t, ráadásul még dedikált is. :-) igaz, nem pont nekem, de akkor is... és ami még jobb, ez is "jónak tűnik", hogy megint ilyen profán legyek, sőt! :-) nem olvastam még tőle, de tetszik a stílusa, ahogy most ebbe kicsit beleolvastam. http://rukkola.hu/konyvek/28630-sosemvolt_toscana
Akkor szerezd be a Titokzatos folyót is, ott Tim Robbins is felejthetetlen. (De a történet - nekem legalábbis - okozott álmatlan éjszakát, szóval nem egy könnyű film. Ezt most hajtom könyvben, de a rukkolán is - bár két fordításban is fenn van - majdnem százan várnak rá ....)
Nekem is nagyon tetszett a sorozat 1. része, amit láttam, de a forgatókönyv eléggé más lehetett, mert 128 oldal után nagyjából köze sincs a filmbeli történethez (egyelőre), és pl. Denise testvéreiről, akikkel együtt érkezik Párizsba, szó sem esett a filmben. Most egyébként éppen a korabeli rámenős vállalkozó áruházi marketingmódszereket írja le, amik lényegében semmit nem változtak azóta. :-) Meg hogy hogy kell kényszeres vásárlókat csinálni a nőkből....
(A sorozatból egyetlen részt láttam, ill. annak a felét, valahol a közepén és tetszett - de nem értettem az összefüggéseket, ezért a többit nem néztem meg. Most viszont a könyvet megpróbálom megszerezni!)
visszakerestem és látom, volt, aki olvasta: cserére ajánlották nekem a Borostyánszobát (Fábián Jankáért :-D, de tartalom alapján nem jön be elsőre. jól értem, hogy kincskeresős-kalandos, mesebeli kitaláció, nem egy olyan igazán "életszagú" könyv elgondolkodtató tanulságokkal, a történelmi (?) háttér ellenére? mert akkor hanyagolnám.
Zola Hölgyek öröme továbbra is tetszik. :-) Realista, életszerű, mégsem unalmas, nagyon bírom a stílusát (meg gondolom, a fordító, Benedek Marcell miatt is).
Pár napos nyaralás alatt először Jeffrey Archer: Tökéletes másolatát végeztem ki kb 3 nap alatt. Gyorsan olvasható, nyaralás vagy bkv kategória :-)))
Most Csányi Vilmos: Irónikus etológiája van soron. Nagyon szeretem Csányit, ez a könyve is zseniális. Sok olyat ír le, amire azt mondod: jé, ezt eddig is éreztem, tudtam, sejtettem, csak hát nem tudtam volna ilyen összeszedetten leírni. És nagyon tudnám ajánlani nagyobbacska gyerekeket tanító pedagógusoknak. Bár ha jobban belegondolok, kisebb gyerekeket tanítóknak is.
Végeztem Jákobbal. Most pihentetem a tetralógiát, majd valamikor ősszel folytatom. Most: P. G. Wodehouse: Csirkék és szerelem, Révbíró Tamás remek fordításában. Felkészül: Rowling: Átmeneti üresedés.
Nem túl régen megtalálták III. Richárd csontvázát Angliában, tényleg púpos volt. Viszont egy csontvázból valóban nem lehet következtetni az illető jellemére.
Beaufort Margitként meséli el a rózsák háborúját. - VII. Henrik mutterja, VIII. Henrik nagymamája.
A történész könyvéből feltételezhető, hogy pl. III.Richárd(York) nem is volt gonoszabb, csúnyább és galádabb a pajtásainál. Shakespeare-nek viszont úgy kellett írnia, hogy tessék I. Erzsébetnek, VIII. Henrik lányának (Lancester-Tudor):)
(Sallér Géza dr. : Híres nők az szenvedés csúcsán. - Ajánlom a szenvedni vágyóknak.)
Pár hónapja beszéltünk a Foucault-ingáról, rászántam magam az újraolvasásra. Nem emlékszem, annak idején mennyi idő alatt fejeztem be, de csöppet sem könnyű olvasmány. Kissé agyonírottanak rémlik, és be kell vallanom, a diáklázdások a milánói egyetemen ostoba hőbörgésnek tűnnek számomra.
Hogy egy kicsit lazítsak is közben, párhuzamosan mást is olvasok, ilyen pl. Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben c. könyve. A történet nem valami eredeti, viszont érdekes karakterfigurák szerepelnek benne, igaz, inkább a kilencven körüli nők ilyenek. A nagy kedvencem az a történet, amiben az egyik nő elmondta, hogy elvették a roskadozó kastélyát, és beosztották a ládagyárba, egy csomó, nem is kétséges múltú nő közé. Mi volt az első, amit elmondott az úrinőkről? Hogy brilliánst jól nevelt nő este hat előtt nem visel, és ez elől csak a karikagyűrű mellé viselt kísérő lehet kivétel. Azt hiszem, ezt az alapvető szabályt sem a munkatársnőinek, sem az olvasók tekintélyes hányadának nem esik nehezére betartani.
Másik ilyen mellékolvasmány Bíró Lajos: Hat év Új-Guineában c. összeállítása. Azért írom így, mert levelek sorozata, amiket eredetileg nem a nyilvánosságnak szántak. Két dolog nagyon tetszeik benne: az egiyk, hogy Bilo támol nagyon szereti az ő "vadembereit", és igyekszik megismerni a szokásaikat és a szabályaikat, mi több, lehetőleg tartja magát hozzájuk. A másik a hazafias szemlélete, itt is van egy kedvenc történetem. Akkoriban Új-Guinea jelentős részén a németek voltak az urak, ő pedig közölte, hogy ha az iletékes hivatalnok még egyszer osztráknak írja be, följelenti becsületsértésért. Igaz, ő nem csak a száját jártatta a magyarok becsületéért, hanem tevőlegesn járult hozzá, legalábbis a tudomány jó híréhez.
Tervezem megnézni a Napok romjait filmen is, köszönöm az ajánlást.
Sutka, valóban, most hogy mondod, a Párbaj és A negyedik rend között van hasonlóság... :)
Befejeztem a K.O-t, és rájöttem, talán nem is lehet Coben-nel összehasonlítani. A K.O. inkább kémregény, krimi, s Abbott minden könyve nagyon pörgős. Cobentől az Ördög játszótere, a Senkinek egy szót se és a Dermesztő csend voltak az olvasmányaim, de már évekkel ezelőtt olvastam őket, inkább thriller műfaj, valóban más stílus.
Most végre a Sarah Lark trilógia 2. részének kezdek neki, ez A fehér felhő földjén folytatása: Az ezer forrás szigete.
A Lourdes az ún. Három város regényciklus első darabja. Lourdes, Róma, Párizs. A Lourdes középpontjában egy a lorudes-i zarándoklatra érkező társaság áll. Számomra nagyon érdekes volt az egyéni sorsok bemutatása, hogy ki mit vár a csodás gyógyulást ígérő Mária kegyheltől.
Rowling könyve nálam is rajta van a nyári olvasmány listán.
Erről a Lurdesről még csak nem is hallottam... Eszembe jutott,hogy a Tisztes úri ház megvan nekem, majd még megpróbálkozom azzal is.
Olvasom Rowling könyvét,az Átmeneti üresedést. Továbbra is jónak tartom, de nagyon más, mint a Harry Potter-sorozat, persze baj is lenne, ha ugyanolyan volna. Abszolút realista regény, néhol (számomra) hátborzongatóan naturalista leírásokkal, időnként trágár beszéddel, de pont ebben a kötetben ez nem zavar, nagyon illik ide és jellemzi is a szereplőket. Tulajdonképpen elszomorít,hogy ilyen (is) a világunk.
Itt mosolygok magamban, hogy mennyire különböző az ízlésünk :)
A negyedik rend nekem nem nagyon tetszett. Mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy lehet, ha nem a Párbajt olvastam volna előbb, nem lett volna olyan érzésem, mintha ez a könyv a Párbaj kopizása lenne.
Coben meg még mindig jobban tetszik, mint Abbott. A Pánikot pl. félúton abbahagytam, mert ahhoz képest, hogy én nagyon szeretem a krimiket, nekem ez nem jött be. Nem is éreztem késztetést több Abbott könyv olvasására. Azt készséggel elismerem, hogy Coben utóbbi könyvei már nem olyan jók.
Épp most olvasom én is a Napok romjait, de veled ellentétben én láttam a filmet (többször is, egyik kedvencem).
Nekem egészen megdöbbentő volt, mennyire szó szerint vettek át belőle a filmben, mondhatnám: ez maga a kész forgatókönyv!
Nagyon ajánlom a filmet, minden (a rendezés, az operatőr, a zene) és mindenki (Anthony Hopkins, Emma Thompson, James Fox, Christopher Reeve, Hugh Grant - ugye micsoda szereposztás?) kiváló benne!
Nekem a Lurdes nagyon tetszett, a Patkányfogót nem tudtam végigolvasni. Igaz, a stílussal egyszer se volt bajom. Az elsőnek a témjáa is nagyon érdekelt, a másiknál pedig menet közben arra jöttem rá, hogy egész egyszerűen nem érdekel. Szóval Zola nálam most döntetlenre áll.
...nem Doyle miatt, hanem a műfaj miatt voltam csöppet megszólva, de hát az ízlésről nem lehet vitatkozni... pl. én sem vonzódom a Romana füzetekhez, mert még nem vagyok elég érett hozzájuk!:)
Colette Rossant: Sárgabarackok a Níluson - irodalmi értéke erősen kérdőjeles, inkább gasztronómiai szempontból lehet érdekes, az egyiptomi konyhával ismerkedhetünk meg, aranyos családi történetekkel fűszerezve. Van benne 1-2 jó recept, de egyébként felejthető, viszont egy kétestés nyári olvasmánynak tökéletes, de BKV-záshoz is ajánlom.
Folytatása a Visszatérés Párizsba, ez is hasonló, mint az első rész, csak itt a francia konyha kerül terítékre (szó szerint :)). Bár nem nyűgözött le az előzmény, most ezt fogom elolvasni, mert nemrég kezdtem el magam beleásni a francia nyelvbe és kultúrába, így minden jöhet a témában.
Én végignéztem azt az angol sorozatot, jó volt,de akik olvasták a könyvet is, azt mondják,nagyon eltért tőle a filmsorozat - már abban is ugye,hogy átvitték Angliába a helyszínt. Magam több Zolával próbálkoztam (most csak a Párizs gyomra regénycím jut az eszembe), de valahogy nem jött be a stílus. Lehet,hogy kellene még egy próbát tennem a Hölgyek örömével :)
Végre megszereztem a könyvtárból Merle középkori sorozatának utolsó kötetét,de kicsit pihentetem, inkább belekezdtem Rowling Átmeneti üresedés c. könyvébe,nagyon az elején tartok, eddig tetszik. Hétvégén két napba tellett kiolvasnom Ken Follett-tól Vadmacskákat, izgalmas,fordulatos II. világháborús regény egy női szabotőrcsapat Franciaországban fontos robbantást akar végrehajtani.
Érdekes a kezdés, kiváló jellemrajzok, finom hangulatleírások, szimpatikus szereplők. A pár hónapja TV-ben ment filmsorozat első részét láttam, a 2.-at elfelejtettem megnézni, de a könyvet felkutattam. Még nagyon az elején járok, de eddig nem bántam meg. :-)
A hétvégén két könyvet is befejeztem (párhuzamosan olvastam őket, a vékonyabbat a vonaton, utazás közben).
Jeffrey Archer: A negyedik rend c. könyve nagyon jó, ajánlom mindenkinek. Nem tudtam eldönteni, melyik sajtómágnásnak is drukkolok, talán egyiknek sem, vagy inkább felváltva mindkettőnek. A sztori nagyon jó, a könyv pergős, olvasmányos. 10/9.5 - fél pont levonás csak azért, mert néhol túl nagy ugrások voltak az időben és néhány szálat sokkal jobban ki lehetett volna bontani, bár akkor a közel 600 oldal elérte volna az ezret is... Sok a szereplő, figyelni kell, ki kivel/ki ellen van. Archertől ez volt a második könyvem, azt hiszem, nem az utolsó, nagyon bejön a stílusa.
Kazuo Ishiguro: Napok romjai - gyönyörű mondatszerkesztése van, ez tény. Lassú, elgondolkodtató történet, s bizony, a mai rohanó világban minden workaholic kolléga számára kötelezővé tenném. A mondanivalója egyértelmű, ezzel együtt a kritikák alapján többet vártam, pl. teljesen felesleges két kitérő is van benne: amikor kifogy a kocsiból a benzin, és sokkal jobban vártam végre a nagy találkozás leírását, amit tulajdonképp 2-3 oldallal elintéz. A filmet nem láttam, de a könyvet olvasva a férfi főszerepre azonnal Tom Hanks ugrott be (igazából Sir Anthony Hopkins játszotta), a nőire pedig Susan Sarandont (valójában Emma Thompson is jó választás volt) tudtam volna elképzelni. Nekem ez a könyv 10/8.
Újra könnyedebb műfaj felé fordultam: Jeff Abbott: K.O. című könyvét kezdtem. Letehetetlen, tegnap este 11-kor szinte erőszakosan mondtam magamnak, hogy a fejezet végén félbehagyom, mert megint nem fogom tudni kialudni magam. Ezt a könyvet direkt kerestem, a korábbiak (Sokk, Pánik) is megvannak, és szerintem nagyon jó pörgős krimik, Harlan Coben elbújhat mind mellett.
Sziasztok! Évek óta read only üzemmódban követem a topicot, nagyon sok inspirációt és ötletet kaptam, ebből születtek jó és kevésbé jó könyvélmények (köszönet értük!), most viszont úgy döntöttem, hogy csatlakozom, hátha én is segíthetek meghozni a kedvet egy-két olvasmányhoz.
Bár most pont nem tudok pozitív ajánlóval szolgálni, jelenleg Maria Nazar és Nasima Nazar Tíz év apám fogságában című könyvét olvasom, és nagyon nehezen haladok vele. Pedig nem egy nehéz olvasmány (sőt), de egyszerűen nem köt le, holott én alapvetően kedvelem a hasonló témájú könyveket (a Lányom nélkül soha, Jean Sasson Hercegnő-trilógiája vagy A királyság titkai mind tetszettek).
Befejeztem Kingtól a Búra alatt-ot. Az, hogy négy nap alatt befejeztem, arra vall, hogy olvasmányos, ennek ellenére erős fenntartásaim vannak. Állandóan az az idézet jár a fejemben, hogy ami a legyek a gyerekeknek, azok vagyunk az isteneknek mi ,mulatságból ölnek minket. Csak az utószón lepődtem meg, ami szerint a szerkesztő egy csomó mindent kihúzott. Rossz elgondolni, mi lett volna, ha nem rövidíti meg a regényt.
Így van, ezért mondtam, hogy jó könyv. Jól van megírva, teljesen hiteles szegény lány szenvedése és Caliban személyisége is. Bizony kemény könyv, témájában ugye Natascha Kampusch-sztori, de - mivel ezt a képzelet szülte - sokkal plasztikusabb volt számomra, mint a Kampusch regény.
Folletthez: az évszázad trilógia utolsó kötetete is készül már, úgy tudom. Tőle minden jó, a Vadmacskák is, bár erre csak halványan emlékszem. Meg persze a Tű a szénakazalban, ha már II. vh., és az Alattunk az óceán is jó kis könnyed krimi-kaland regény. A Kaland Afganisztánban is jó nyári kémtörténet)... Ha valaki szereti őt, akkor Archert is szeretni fogja (talán jobb, mint Grisham).
Most az új Dan Brown regényt várom, az eddigiek mind zseniálisak, a kedvencem a Digitális erőd, aminek az utolsó bekezdésében van a csattanó. :)
Végeztem a Kapitány lányával (nem volt nehéz, becsületből végigolvastam gyorsolvasással, mert kíváncsi voltam a történet happy endjére), de nyugodtan otthagyhatod a polcon.
Jeffrey Archer: A negyedik rend - kezdtem még az este, jó lesz ez! :)
Nem az a tipikus tárgyalótermes ügyvédes Grisham-könyv, inkább a kalandregényes vonalába tartozik (pl. A Pelikán-ügyirat). Gyorsan elolvastam, de nem igazán tudom, hogy tetszett-e vagy sem. Olyan 8/10-es.
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő
Aragóniai Katalin (VIII. Henrik első felesége) a főszereplő. Fura egy könyv. Gregory stílusával nincs különösebb bajom, de a főszereplő (író által bemutatott) személyiségétől nem lehet elvonatkoztatni. A főszereplő hol szimpatikus, hol nem, de inkább nem. Ezeket a történelmi tárgyú könyveket olvasva mindig eltűnődök, hogy csak az évszázadok távlatából tűnik olyan jónak meg habos-babosnak egy hercegnő/királynő élete. Kiszolgáltatott a hatalmi harcoknak, árucikknek tekintik még a szülei is, néha nyomorog, néha meg a passzát szelet is ő fújja. A könyv 7/10-es.
Lawrence Block: Bérgyilkos
Na, ha az előző könyvre azt írtam, hogy fura, ez aztán tényleg az. Egy bérgyilkos mindennapjai, ahogy megkapja a megbízást, előkészül, elvégzi, és mindezt teljesen természetesen, lelkiismeretfurdalás nélkül, mert hát valamiből élni kell. Az áldozatok hétköznapi emberek, akiket valamelyik családtag, üzlettárs tetet el az útból. Emberünk két ügy között éli a mindennapjait, étterembe jár, bélyeget gyűjt, csajozik. Szörnyű a téma, de nem rossz köny. 9/10-es.
Jo Nesbotól már olvastam egy könyvet, és feltehetőleg ez így is marad, nem nagyon szeretem, se őt, se a detektív főhősét. Tudom, hogy most az undok palik vannak divatban, de attól még nem kell rajonganom értük. Elvégre annyi más olvasni való van!
Sikerült kihoznom Stephen King: A búra alatt c. könyvét. Ha a Fátima kezénél kissé sokalltam a hétszáz-egynéhány oldalt, most kaptam kétszer annyit. Maga a cselekmény érdekes, bár kissé sematikus, minden harmadik amerikai filmben egy háborús veterán szokott rendet csinálni. Elismerem viszont, hogy ezútal főhősünknek a szokottnál jóval nehezebb a dolga.
Mielőtt elkezdtem volna, találtam egy, számomra eddig ismeretlen Gárdonyi novelláskötetet, abban az Andorás körösztje című elbeszélést, ami nagyon is elgondolkodtatott. Kissé humorosan indult, a festő főszereplő elmondja,a hog csöppet sem könnyű nálunk plen-airban festeni, de aztán komolyra fordult, mert a segédje elmesélte, hogyan sikerült megúsznia a börtönt, vagy még rosszabbat. A komája arra próbálta Andorást rábeszélni, hogy rabolják ki a zsidó kereskedőt, mert a szolgálótól megtudta, hol tartják a vasfisonyér (páncélszekrény) kulcsát. A férfit megkötözik, ha kell, az asszonyt is, a széfet kinyitják, a pénzból meg a koma elmegy Lourdes-be, Andorás meg papot nevel az okos kisfiából. A szép terv azon bukott meg, hogy a feleség felébredt, sikoltozni kezdett, ezért megöltek mindenkit, a két gyereket is beleértve. Azon viszont elgondolkodtam, hogy a koma búcsúi elölénekes volt, sosem nótát dalolt, csak szenténekeket, azért akart Lourdes-be menni, hogy lássa Szűz Máriát. Hogy-hogy nem vette észre, hogy a tízparancsolatból minimum kettővel nem fér össze, amit tervezett? Sajna, később még egyet megszegett.
én is egy skandináv krimit keztem el megint: Asa Larsson: Kristálytemplom.
pár napja fejeztem be a Véráldozatot, ami, mint kiderült, pont a K. folytatása. azért így is jó volt, de még inkább érthetővé az első rész után válik sztem.
azért Camilla Läckberget sokkal jobban szeretem, vele sorban haladok, most a 3., a Kőfejtő jön, ha sikerül megszereznem.
Magam Jo Nesbo Boszorkányszög című szörnyen borzongató krimijén cidriztem az elmúlt napokban.
A következő tíz évre elég is volt a krimiből, mely műfajt nemigen szoktam előnyben részesíteni, ám azt hiszem, ez a könyv a műfaj legjavából való.
Még egy kis moralizálásra is futotta a szerzőtől apró kultúrtörténeti szöszök mellett.
Megfigyeltétek, hogy az efféle könyvekben a nyomozók szinte soha nem alszanak?
Úgyszólván kötelező - ekképpen kissé elhasznált - momentum, hogy a detektív beesett szemű, nyúzott képű, slampos gúnyájú, örökké alváshiánnyal küszködő figura.
Borbély Szilárd könyvére várva múlattam ezzel az időt, sajnos így sem a vágyott Nincstelenek-kel folytatom, mely nincs meg a könyvtárban, hanem az Árnyképrajzolóval.
Ugyanezt éreztem Jókai Az új földesúr-jának olvastán. Jó történet nagyon szellemesen, kiváló stílusban elmondva, kissé idillikus befejezéssel, de ettől még remek szórakozás. Ja, és elég sok benne az akkoriban használt német, latin és francia kifejezés, de engem nem zavart ez sem.
Én szívesen olvasom őket, nekem inkábba kortárs magyar irodalom befogadásával voltak (részben vannak) gondjaim. Például a mai napig szeretem Jókait is (bár összességében Mikszáth stílusát időtállóbnak tartom.)
Egyetértek, e Lepkegyűjtő tényleg nyomasztó, oilyannyira, hogy először csak az egyik felét tudtam elolvasni, a másikat csak egy héttel később. Azt mondtam magamban, hogy ilyen jól már nem is szabadna írni. Azóta sem tudtam rászánni magam, hogy még egyszer elolvassam, holott lehet, hogy érdemes lenne.
örülök, hogy ezt írod, mert tapasztalatom szerint egyre kevesebbet olvasunk a régi nagyoktól, szinte semmit, csak a gyerekek bírkóznak velük az általános iskolában,
Öt napig vidéken voltunk. Itthon felejtettem Thomas Mannt, így azt olvastam, amit helyben találtam. Mikszáth Jó palócok kötetére esett a választásom, mivel novelláskötetet könnyebb úgy félbe hagyni, hogy nem vagy történetben. :) Ráadásul itthon is megvan, tehát tudom folytatni. De ki is olvastam, még a Tóth atyafiakba is belekezdtem (közben azért dolgoztam is). Mikszáth még mindig nagyon jó, sőt, üt.
Ma voltam könyvtárban, volt is a kezemben a Lepkegyűjtő, elolvastam a tartalmát és mivel nyomasztónak találtam, otthagytam.... Ha előbb olvaslak... :) De majd legközelebb.
Viszont elhoztam : Julie Orringer :Láthatatlan híd, Rowling: Átmeneti üresedés és Ken Follett :Vadmacskák c. művét, ez utóbbi II. világháborús történet a fülszövege szerint.
A híd a Drinán nálam kb. a felénél könyvjelzőzve, nem haladtam vele. Nagyon szép könyv, de olyan részletesek a leírások (s csak este jut időm olvasni), hogy két oldal után belealszom. :)
Befejeztem Fowles Lepkegyűjtőjét, nagyon jó könyv, ajánlom.
Most egy kicsit könnyedebb témára váltottam agypihentetés képpen. Fleming: A kapitány lánya. A Titanic túlélőiről szól, de semmi extra az sem túl jó stílusban, a témából sokkal jobbat lehetett volna kihozni. Gyorsan haladok vele, ezután azt hiszem egy Jeffrey Archer következik. :)
Ken Follett alapkönyve a Katedrális, szerintem tetszeni fog. Én az összes könyvét olvastam, az én kedvencem Az ígéret földje, ez kicsit romantikusabb. Történelmi regény szerencsére jó sok van, amiből lehet válogatni. Melyik korszak érdekelne? Könnyedebb, olvasmányos, vagy komolyabb?
Elolvastam Ivo Andrictól as Híd a Drinán-t (megjelent magyarul 1947). Egy Nobel-díjas regény (1961-ben), számomra sok "üresjárat" volt benne. A részletesen kidolgozott történetek viszont érdekes világba vezettek el.
Lehetséges, Sherlock Homest és persze dr. Watsont) már sokszor felhasználták ilyen-olyan történetekben. Ahogy az lenni szokott, van köztük jó, kevésbé jó és pocsék egyaránt. A Selyemház titka jó, legalábbis szerintem.
Ami a császár új ruháját, helyesbítek, elméjét illeti, érdekesen hangzó cím.
Lehet, hogy éppen az utólagos Holmes történetet láttam meg a múltkor? Bár a "krimikből" a Hamlet óta elegem volt (teli hullával, vérrel), de ezt megkeresem.:)
(Sir) Roger Penrose: A császár új elméje Nyugodtan mondhatom, hogy a parkettázás és a csempeminták alapkönyve. Adtam neki egy alcímet is: Mit érez a számítógép?
Tegnap befejeztem a Fátima kezért, és nagyon olvasmányos, bár kissé szövevényes, de azért áttekinthető a cselekménye. Azért időnként törnöm keleltt a fejemet, mert lehet, hogy egy olyan szereplőt említ újra az ötszázadik lapon, aki háromszáz lappal ezelőtt szerepelt. Az viszont nagyon tetszik benne, hogy nincs szép amerikaias boldog befejezés, a főhős ugyan eléri a tisztes jómódot, a társadalmi megbecsülést és a családi boldogságot is, de ezt nem kapja ingyen. Mindenkinek tragikus sors jutott, igaz, elsősorban a moriszkóknak, de pl. s pestisjárvány mindenkit érintett.
Az utólagos Sherlock Holmes történet, a Selyem háza is nagyon jó, legalábbis szerintem, méltó Doyle szelleméhez. A cselekmény is lenyűgöző, a jellemek megfelnek az alapsémának, és olvastatja magát. Minden Holmes rajongó figyelmébe ajánlom.
Véletlenül került a kezembe Sheila Kohler: A Bronte lányok c. könyve. Az, hogy kihoztam, már csöppet sem véletlen, mert nagyon szeretem a könyveiket, elsősorban amiket Charlotte írt. Szerencsére ő a a történet főhőse.
Némi csendes mosolyla késztetett az, hogy Charlotte brüsszeli professzora holta napjáig tagadta, hogy ő lenne Paul Emmanuel professzor modellje, méghozzá olyan vehemenciával, hogy az már maga gyanús. Igaz, ő sem volt könnyű helyzetben, mert nős volt és családapa. Úgy veszem észre, nem rajongott az ötletért, hogy ilyen módon legyen halhatatlan.
B. Brecht: A kaukázusi krétakör... Eszmebe jutott, hogy régesrég láttam színházban. Most egy párhuzamot olvastam róla a salamoni döntés kapcsán, midőn a király az igazi anyjához jutatja vissza a gyereket. A krétakörben is ez történik, viszont kiderülhet, hogy nem a vérszerinti az "igazi."
Szia! Én most olvasom másodszor. Az eleje kicsit nekem is döcögsen ment, de szerintem egyszerűen rá kellett állni a könyv gondolkodásmódjára. Én is nagyon élvezem.
Szia! Én is rászántam magam a Józsefre. (Thomas Mann) Igazából nem terveztem be, hanem tök véletlenül megpillantottam a könyvtárban, és nem tudtam ellenállni a vonzásnak)). Az eleje kínkeserv volt, most már időnként gyönyörködtet. Biztos, hogy el fogom olvasni, annak ellenére, hogy szinte fogyatékosnak érzem magam közben. Nem is lesz ez még rendes elolvasás így elsőre. Majd csak akkor, ha megveszem, és naponta csak egy oldalt olvasok.
Kellet egy kis magyar szakirodalom a játékelméletről (a Fogolydilemmáról). Úgy 15 éve olvastam, de most is élvezetes volt. Hogyha valakit érdekel hozzá lehet olvasni Neumann Jánosról, Harsányi Jánosról, John F. Nash-ről, Reinhard Seltenről.
Magávalragadó mesélőkéje van Ludmilának. Hosszabb- rövidebb történetek, nemcsak az oroszokról. A címbeli úr a cár, fordítás szerint. A történetekbeli pedig nem a cár.:)
Szépen alakul a nyári olvasnivaló listám. Thomas Mann Jákobjával lassan végzek, a többi kötetet majd szépen elosztom a későbbiek során. Ma végre hozzájutottam Rowlingtól az Átmeneti üresedéshez, amire nagyon kíváncsi vagyok. Eddig csupa jót hallottam róla és a téma is érdekel. Előtte gyorsan Wodehouse: Csirkék és szerelem, Révbíró Tamás remek fordításában. Ezek után Tzvetan Todorov: A rossz emlékezete, a jó kísértése c. könyve következik. Egy barátom annyira jónak tartja, hogy megvette nekem, csak hogy mindenképp elolvassam. Ugyancsak mai szerzemény Mark Twaintől a Megszeldítem a kerékpárt. Jó kis nyárnak ígérkezik. :)
No, végeztem a Öltések közt az idő c. könyvvel, 10/10, nagyon jó volt.
Most Saramago: Vakság c. regényét olvasom, egy nap alatt a háromnegyedével végeztem, fantasztikus! Kicsit Süskind (A parfüm - imádom!) érzésem volt az elején a mesélő stílusát tekintve, de aztán előjött az író saját ritmusa. Remek könyv!
Be kell valalnom, a kihozott könyvek közül a Selyemház titka című, utólagos Holmes történetet vettem elő. Nem is kellett csalódnom! Doyle stílusában és jelleméhez hűen motivált és mozgatott alakok, érdekes cselekmény, a szálak ügyes összefonódása az utolós oldalakon. Nagyon tetszett, még akkor is, ha néhány eléggé szembetűnő célzásra nem volt magyarázat. Lehet, hogy nem is volt célzás? Olyasnire gondolok, hogy dr. Watson többször hangsúlyozta, hogy egy szökőkút nagyon asszimetrikusan van elhelyezve. Olyasmire gondoltam, hogy talán egy titkos lejárót vagy valami rejtekhelyet álcáztak vele, de ilyesmi nem volt a cselekményben. Hiába no, semmi (és senki) nem lehet tökéletes
Érdekes, hogy spanyolul még testesebb a könyv: 900 oldal! Szószátyár lenne a spanyol vagy hogy is?
Igen kíváncsi voltam, hogy mennyire foglalkoztatja a spanyol közvéleményt ez a korszak, és íme egy idézet az interjúból:
"...olyan transzcendentális eseményről, mint egy teljes vallási közösség tagjainak kiűzése az országból, nagyon kevesen írnak. Spanyolországban sokkal több szó esik például arról, hogy száz évvel a moriszkók előtt a Katolikus Királyok kiűzték az országból a zsidókat. A moriszkók elkergetéséről valahogy nem nagyon beszélünk, és gondolom ha mi nem, akkor más országokban még kevésbé. Ma elég nehéz elképzelni, hogy ez az idegengyűlölet és vallási intolerancia négyszáz évvel ezelőtt éppen a keresztényekre volt jellemző."
Vagyis nemigen van a témában diskurzus.
Pedig igaz, hogy az iszlám a középkorban nem nyomult, nem térített túlságosan, ugyanis nem fűződött hozzá érdeke, hiszen a nem muszlimokat alaposan megadóztatta, ettől kezdve meg abban hittek vagy nem hittek, amiben akartak.
Fura, de akkor éppen ők voltak e tekintetben türelmesebbek, helyesebben a reális érdekeik mentén cselekedtek.
Magam, hogy az ifjúság körében megszokott tömörséggel fejezzem ki magam: szekularizáció rulez!
Most pedig - miután megfejtettem az élet értelmét (42!) - kicsit lazulok LawrenceBlock A betörő, aki Spinozát olvasott című semmiségével.
dr. Oscar London: A voodoo-tól a viagráig Belgyógyász doki és stand-up-os, de csak szakmai körökben. Vannak jó poénok. Előnye, hogy rövid könyv, rövid történetekkel.:)
Bajomi Lázásr Endre: Párizs csillagként reszkető. Ez a könyv nem regény, inkább emlékirat. A szerző Páriszban töltötte a II. világháború nagy részét, és azt írja meg, hogy milyen is volt a megszállás az utca embere szempontjából. Ahogy a németek elfoglalták Páriszt, máris bevezették az élelmiszerkorlátozást., ami a gasztronómiájukról (is) híres francákat nagyon rosszul érintette. Ahogy a szerző írja egyfajta lélektani éhség lépett fel. Azért közzétettek néhány hiánypótló receptet, a kedvence a marharépából készült karaj.
Ismét Falcones Fatima keze, melyet nagyon tudok ajánlani mindenkinek.
Időközben rájöttem, hogy ez a mórok kiűzésének négyszázadik évfordulójára készült, spanyolul 2009-ben adták ki, és amolyan szembenézés a múlt bűneivel. Kíváncsi vagyok, miképpen fogadták a honi olvasók, mennyire tisztázta a spanyol társadalom a történelmének e a sötét korszakait.
Kiválóan választott főhőst Falcones, ugyanis kettős kötődésű, és mint ilyent persze egyik közösség sem fogadja be igazán, mindenütt kényszeresen bizonyítania kell.
Pár hasonszőrű idealistával szövetkezve azon fáradozik, hogy kibékítse a kereszténységet és az iszlám vallást, mely fáradozás - kell-e mondani? - eleve elvetélt.
Gyötrődik a bűntudat miatt, mely abból fakad, hogy nem képes egyik társasággal sem teljes mértékben azonosulni, még nagy szerelmei is éppen a két ellentétes közegből kerülnek ki.
Miután már a regény elején utánanéztem a spanyol történelem megfelelő korszakának, tudtam, milyen ívet fog leírni a történet: az 1568-as mór lázadástól az 1609-es végleges kiűzésig tart, illetve még két év, melyet az epilógus taglal.
Iszonyú izgalmas, amint közeledik a rettenetes dátum, miként alakul a mór közösség és benne a főhős sorsa.
A könyv alaposan, de nem tolakodóan, szájbarágóan adatolt, csak egy-egy momentumot jobban megvilágítanak az idézetek a korabeli törvényekből, királyi levelekből, főnemesek jelentéseiből.
Mindenesetre egy olyan borzalmas genocídiumot ismertem meg a regényből, melyről nemigen volt tudomásom.
Azt olvasom, hogy Spanyolországban roppant népszerű a könyv, hatalmas példányszámban adták el.
Nálunk 2011-ben jelent meg, azóta a könyvtári könyv első olvasója vagyok, recenziót, bármilyen írást, utalást nem találtam róla. Igaz, utóbbi még nem jelenti azt, hogy nincs is, mivel nem vagyok a net ördöge.
Úgy sejtem, a legtöbb magyarul megjelent művét olvastam. Stílusban és tartalomban talán Müller Péter áll legközelebb hozzá. Mély gondolatokkal teli írás, mégis Coelho-nak inkább ujjgyakorlat. Nem kell sokat várni, nincs csalódás.
Ó, az Aranyeső kamaszkorom egyik legkedvesebb könyve! :)
Volt szerencsém kimenni a Könyvhétre, és természetesen elcsábultam, bár listával mentem.. :) Majd leszakadt a vállam hazafelé :) Hétvégén bele is kezdtem Duenas: Öltések közt az idő c. könyvébe. Nagyon jó választás volt. Remek sztori, jó stílus, nagyon élvezetes, ajánlom!
ha nem tetszik egy könyv, ritka eset, hogy mégis végigolvasom. pl. ha nagyon érdekel a végkifejlet. filmekkel is így vagyok.
nem érdekel, mennyire neves a szerző. nemrég Vekerdy Tamás családregénye is ment a levesbe, annyira idegesítően nem tud írni. legalábbis regényt. pedig azt a kort is szeretem.
Kun Erzsébet: Családmesék A tartalma alapján vonzó volt, beleolvasgatva viszont nekem unalmas, szirupos, szájbarágós, úgyhogy nem is olvastam el. Közben azért rájöttem, ez nem feltétlenül a könyv hibája, gyerekként olvasva érdekes lehetnek a tündérmesés történetek/példázatok. Úgyhogy lehet, csak én tévedtem, amikor hibás célközönség szerint választottam. :-)
Ettől eltekintve azért Móra Ferenc vagy Selma Lagerlöf kicsit színvonalasabban írt (kis)kamaszoknak, gyerekeknek. A padlásszoba kis hercegnője (Frances Hodgson Burnett) nagyon bájos, még felnőtt fejjel is olvasható félig mese...
Eszembe jut még Padisák Mihály Gyalog Juli-ja is, egy nagyon szerethető "nemmese", ámde valóságos és megrázó történet.
Vagy említhetném még Janikovszky Éva nagyobbaknak való regényeit is, pl. az Aranyesőt.
Egy kicsit Louisa May Alcott Kisasszonyok-ja is ide tartozik (gondolom, a folytatás, a Jó feleségek már kevésbé lesz kamaszoknak való már csak a téma miatt is), még nem értem a végére, de változatlanul szeretem. Bocs, kicsit belelendültem. :-)
Igen, könnyenn elképzelhető, hogy a vádaknak volt valami alapjuk, de lehetséges, hogy erre az alapra egy szép nagy légvárat építettek. Viszont ezt már aligha tudjuk eldönteni, szerintem a kortársak sem lehettek biztosak a történtekben. Egy biztos: érdekes dolog erről írni. No meg olvasni.
Bocsánat, én értettem félre, azt hittem, regényíró követte el, hiszen ez a téma (mármint VIII. Henrik és az összes felesége) nagyon divatos mostanában is.
Lehet, hogy félreérthető voltam. Bernard történész. Korabeli dokumentumok (levelek, okmányok, stb.) alapján "kombinál".:)
Az általánosan elfogadott a koncepciós per, ami valószínű, de nem kellett erővel koholni minden vádat, ...talán.
- Csak arra próbál rávilágítani a történész, hogy Annuska nem volt egy ártatlan bárányka. Henrik ismerhette valamelyest, mivel a házassága előtt Mary-t, Anna nővérkéjét "ápolgatta".:)
Sylvia Nasar: Egy csodálatos elme
John Nash életéről szóló könyv. Nash 1994-ben Harsányi Jánossal együtt kapott közgáz Nobelt. Több mindent megtudhatunk Nash környezetéről (többek közt Einsteinnel, Naumannnal való kapcsolatáról), betegségéről, felépüléséről, munkájáról, a játékelméletről.
Azért van némi különbség a regény éa a történelem között. Ha az író hiteles, el is hiszem, amit mond/ír. Viszont könnyen lehetséges, hogy Boleyn Anna pere szép, szabályos koncepciós ügy volt, hiszen ez sem XX. századi találmány. Gondolhatunk itt pl. a templomos lovagok történetére, esetleg Giles de Reis marsallra. Hogy Angliában maradjunk, Thomas Moore pere is ilyen volt. Hiába no, ha egyszer már begyakorolták, akkor csak a járt úton kellett haladniuk. Mostanság sem sűrűn fordul elő, hogy a válni készülő felek békésen megegyeznek, bár van és volt is ilyen, később Henrik is megegyezett Cleve-i Annával. Úgy látszik őrá nem haragudott túlzottan, vagy a következő jelölt nem volt eléggé törtető.
Magyarul is megtalálható Bernard műve. Fő kérdése, hogy "vétkes" volt-e Anna? Kortárs hölgyek szerint nagy-nagy q...+n+1 szinoníma, de ez az irígység miatt lehetett. Bernard professzor szerint, meg lehetett benne az attitűd, de nem volt qrva, mert üzletszerűség helyett inkább hobbiból csinálta a bulikat. Nem biztos!:)
Úgy emlékszem Laurence Olivier játszotta a férfi főszerepet, az asszony Joan Fontaine (nem biztos, hogy így írják) volt.
M. Vargas Llosa: A Zöld Palota A Zöld Palota egy "kupi", de nem a legfontosabb helyszín.(Van még ilyen, a Pantaleon és a hölgyvendégek.)
Bravúros technikával megírt alkotás. A narrációban többszőr összeolvad a párbeszéd a leírásokkal és az érzelmi reagálásokkal, ezért figyelni kell, hogy az ember el ne veszítse a fonalat. - Kicsit hasonlít Joyce Ulysses-ének technikájához, kicsit Saramago "végtelenített" mondataihoz.:) Az egész műből sugárzik a vitalitás.
A fekete-fehér Hitchcock-filmet nagyon szeretem, igazi, végig borzongató alkotás számomra, a könyv is jó volt.
Én most egy kis szünetet tartottam a Merle-regényfolyamban (Francia história) és közbeszúrtam King: Nem jön szememre álom c. regényét, érdekes volt, tetszett,mint majdnem minden King-könyv; szép és megható befejezése volt...
Könyvklubbos szerkesztés. Sokkal nagyobb formátumot is megérdemelne. Mondjuk ismereterjesztő műnek. Nagyon kedveltem volna, ha nem lenne annyira apróbetűs.
Nem tudom, van- más fordításuk, de nem is nagyon töröm értük magam ezek után. :-)
Ez a Magyar Könyvklubos kiadás (Ikrek jegyében) biztos, hogy sz@r volt. Mind fordítóilag, mind lektorilag, mert nehogy már sima elírások legyenek egy könyvben!! :-S
Attól, hogy RP választékosan, szép stílusban írja meg, még nem biztos, hogy a végeredmény magyarul is megfelelő lesz, sőt, egy rossz fordító könnyen elcseszi a legjobb könyvet is.... A minőség itt is, mint mindenhol, fontos lenne...
Mert esetleg van más fordítása is a RP-könyveknek? (amúgy nekem azzal nem volt bajom, egyébként is: mostanában szoktam azon bosszankodni, hogy bizonyos kiadók talán amatőrökkel fordíttatnak, és nem telik lektorra sem, annyira iszonyat a nyelvezete meg a helyesírása némelyik műnek. Ezekhez képest a RP-könyvek választékosan megírt alkotások.)
LLL-től - akit a kezdetek idején elkezdtünk gyűjteni itthon - egy ideje nem veszünk semmit, bármilyen néven írta is. Ugyanazt a sztorivezetést alkalmazza nagyon hosszú évek óta, legtöbször a szereplők is ugyanazok (legfeljebb a nevük más, de sokszor még arra sem törekszik). Ha már meg lehet mondani előre, hogy ki mit fog mondani, vagy tenni, akkor megette a fene azt az "irodalmi művet"...
Poénból kezdtem el olvasni. Az ez előtti könyv, amit olvastam, Archertől A tizenegyedik parancsolat volt, ezért gondoltam a tizenegyedik után jöhet a tizedik is. Soha nem hallottam sem erről az íróról, sem erről a könyvről, egy ismerősöm szabadult meg egy halom könyvtől, azok között találtam.
Kellemes meglepetés volt, nagyon jó, igazi krimi, az a fajta, ahol a főhőssel együtt lehet nyomozni. Nagyon tetszett, a "nyomozó" meg egy különösen szerethető figura.
Stephen King: Alkony után. Ez a könyv nem regény, hanem novellagyűjtemény. Elolvastam, érdekelt is, de a "valami van, de ez még nem az igazi" kategóriába tartozik. Több alapötletét megírta máshol és jobban. Úgy veszem észre, képtelen rövidre fogni a történetet, sok fölösleges dolgot ír. Ráadásul nagyon bosszant, hogy a rágógumitól az autóig minden árucikk márkáját leírja.
Ennek ellenére be kell vallanom, hogy volt olyan elbeszélése, amit kétszer is átolvastam, mert maga a történet jó.
Azt hiszem, a továbbiakban se nagyon veszek Kinget, de ha egy ismeretlen művét meglátom a könyvtárban, lecsapok rá.
Én is ezt a könyvet olvastam Fábián Jankától, és megfogadtam, tőle soha többet semmit.
Nagyon gyenge, sikertelen műnek ítélem a könyvet. A jellemábrázolás borzalmas, mindenki gyönyörű, mindenki tökéletes, mindenki nagyon szerelmes,a cselekmény erőltetett és nagyon kiszámítható a vége. Pedig megvettem a második kötetet is, de mehet a levesbe :-(
Ugyanígy fenntartással fogadom az Ulpius-ház minden olyan "siker" könyveit, amit a metrón reklámoznak....
a Téli napfordulót olvastam, hát, az se vágott a földhöz túlságosan. mindenesetre kicsit jobb volt a legutoljára olvasott Ikrek jegyében-től. ez is Magyar Könyvklubos, bosszantó stilisztikai, fordítási és logikai hibákkal, sztem a fordító asszem, kerülni is fogom ezt a biz. Kiss Zsuzsát, meg a MK-os kiadásokat is. a könyvtől gyorsan meg is szabadultam a Rukkolán.
Otthon című még a polcomon van, de valszleg nagy szünettel fog következni.. :-)
Lawrence-től pont ezért már régen elment a kedvem, lehet, még Lőrincz L. L. néven írottakat fogok még olvasni vmikor....
Igen, RP lektűr, de annak a színvonalasabb vonulata.
Nekem - kettő kivételével, de azokat is üldözöm - mind meg van, még anno a Magyar Könyvklub kiadásában jelentek meg először.
Van köztük nyilván derék iparosmunka is, főleg a vékonyabb, rövidebb művek (az egykaptafával kapcsolatban: nekem Leslie L. Lawrence ilyen: nagyon tetszett az első tibeti témájú könyve, a Sindzse szeme, aztán ami utána jött, az mind ugyanaz a story.)
De - nem tudom olvastad-e - szerintem a Kagylókeresőkön kívül (ami nekem is a kedvencem és én is azt olvastam tőle először), nagyon jó még a Téli napforduló és a két kötetes Otthon.
Ha ezeket nem olvastad még, feltétlenül ajánlom őket, szvsz mindegyik van olyan, mint a Kagylókeresők.
És igen, hangulattól függően, elő lehet őket venni többször is.
Louisa May Alcott könyvet eddig nem olvastam, de kedvelem a korszakot.
...és mégis jelennek meg sorra a könyvei és viszik is őket, mint a cukrot.
A Rukkolán pl. A fekete zongorára 111-en, A borostyán hárfára 96-an, A türkizkék hegedűre pedig 71-en várnak.
(Nekem végig az volt az érzésem, hogy ez egy ált. isk. felső tagozatos próbálkozása, de a magyartanárnő a javítás során hullámossal aláhúzta, ill. hiányjelekkel teletűzdelte a szöveg egyes részeit és ő ezt úgy értelmezte, hogy rokonértelmű szavakkal (leginkább melléknevekkel) javítható, ahova meg hiányjel került, oda pedig több jelzős szerkezetet kell beszúrnia.)
Rosamunde Pilchertől többet is olvastam, de egyik se ér nyomába a Kagylókeresőknek. Az az egy nagyon tetszett (lehet, mert azt olvastam elsőnek), aztán a többi egy kaptafára, ezekben viszont már sokszor csak ledarál élettörténeteket, ezáltal súlytalanná válnak, ahogy az alaptörténet is az, mindig idillikusan pozitív figurákkal, középpontban mindig egy idősödő, bölcs nőalakkal, irigylésreméltóan békés társasági élettel, csupa kedves szomszéd és falubeli stb. Párszor (vagy hosszabb időközönként :-) kellemes, olvasható, de könnyen felejthető.
És hogy romantikusaknál maradjunk, elkezdtem Louisa May Alcott-tól a Kisasszonyok-at. Kedves, aranyos és stílusos, igényes szöveg (ez persze a fordítót is dicséri!), F. Janka közelébe se jön. Bár kissé rózsaszín lányregényszerű, már-már gyerekes, de érdekes, olvastatja magát, úgyhogy egyelőre tetszik.
Villamoson "lestem", hogy egy könyvbarát tisztaerőből olvasott valamit. Annyira érdekes lehetett, hogy 15 percig nem is lapozott, pedig csak betűk voltak. - Hiába nyújtogattam a szememet, nem láttam a textúrát.:)
Én Baráth Katalintól olvastam a Türkizkék hegedű c. örökbecsűt - ami a Fekete zongora c. első kötetének a "folytatása". Agyonvissza volt sztárolva a szerző akkoriban - azt hiszem, ő volt az első ebből a "boldogbékeidők" - vonalból - aztán bazi nagy csalódás:
kb. úgy tudnám leírni, hogy megírt a hölgy egy általa jónak elképzelt - bár korántsem izgalmas - történetet, majd telenyomta (de borzasztóan irritáló, szinte szájbarágós módon) a korszakra jellemző háttéranyaggal. És a végén, még mindig nem tetszhetett az eredmény, mert akkor felturbózta jelzőkkel, jelzős szerkezetekkel, amitől rettentő mesterkéltté vált.
Pedig a korszakból sokat ki lehetne hozni - rá is cuppantak azóta páran -, de ha a történet nem ütős, akkor megette a fene, hiába az adriai nyaralóhelyek bemutatás(ára tett kísérlet)a, nem ragad el bennünket a stílus.
Ennek az írásnak mestere Rosemunde Pilcher, aki úgy tud tök semmitmondó eseményekről is írni, hogy az ember maga előtt látja a tájat, a szokásokat, és az angol/skót "lelket".
Hát akkor ettől még ezek a hölgyek messze vannak .....
Hogy hová tűnt a polcomról ez a könyv... nem tudom, imádtam. A könyvből egyébként Spielberg filmet is készített, Bíborszín címmel, szintén nagyon jó, Whoopy Goldberg még viszonylag fiatalon játssza benne a főszerepet.
Azt hittem, tovább fog tartani, de nagyon becsapós a könyv. 340 oldal, de jó nagy betűkkel van szedve, olyan egynapos olvasnivaló. Annak viszont nagyon jó, pörgős kis krimi.
olvasott már valaki Fábián Jankát? régóta figyel 1-2 kötet a polcomon az Emma-sorozatból, de csak most kezdtem bele az Emma szerelmébe. adtam neki 37 oldalt, amikor eldöntöttem, nekem ez ennyi volt. kiforratlan stílus, a suta fogalmazásmód miatt semmi érzemi hatást nem tud rám gyakorolni, ill. próbálna, de hatásvadász. lehet, hogy a történet jól kitalált lenne, de valahogy mindent bele akar sűríteni, aztán a végén semmi magvas.
pár sorral érzékeltetném, mert nem vagyok biztos benne, hogy érthetően fogalmaztam meg a benyomásaimat:
"Aztán egyik reggel nagy kiabálásra lett figyelmes: Jónásné veszekedett a kissé kétbalkezes Ilonkával, aki mindig elrontott valamit. Most éppen a reggelihez melegített teje futtatta ki, és szipogva, fejét vállai közé húzva tűrte a fejére olvasott szitkokat. Emma vetett véget a veszekedésnek azzal, hogy ő nem is kér ma tejet reggelire. Ilonka attól kezdve a kezét is tűzbe tette volna érte." - mivaaaaan??
Aztán közvetlenül ez jön: "miután a háziakkal így összebarátkozott a lány..." - és ezt így egy fél mondatban.... miközben semmilyen egyéb "barátkozásról" szó sem volt előtte senki háznépével...
500 helyett lehetett volna 300 oldalas is, ha kimarad a sminkelések és a díszítések leírásának 62,13 %-a.
Waltari Szinuhéja is ugyanabban a korban játszódik. Ehnaton idejében(XVIII. dinasztia, ie. 1351-től), nála inkább az irodalom dominál, Moran-nál az amarna-i ásatások élményei.
Igen, még az elején tartok, de már felmerült sok minden, amire egyáltalán nem emlékeztem. Ami érdekes, hogy most sokkal nehezebben hangolódok rá. Előforudl, hogy kétszer-háromszor újra kell olvansom egy szakaszt. Pedig általában gyorsan olvasok. De nem baj, van időm. :)
A varázsheggyel vagyok úgy, hogy eddig háromszor olvastam, és mindig adott újat, mást. Már csak azért is, mert a saját életem is mindig hoz új dolgokat, amitől egészen más megvilágításba kerülnek dolgok.
Ken Follett: A megfagyott világ (Évszázad trilógia 2.)
Ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Most a II. vh. adja a keretet, de tényleg csak keretet, ezáltal nekem sokkal élvezhetőbb volt. Jöhet a harmadik rész, ha jól tudom jövőre jelenik meg.
Nem szokásom bestsellert olvasni, mert mást keresek az irodalomban, jobbára a setét lélekmélyben való turkászást, a saját életemmel való párhuzamokat, magyarázatokat a honnan jöttünk, hová tartunk kérdésekre.
Ezt a könyvet egy vaskos félreértés miatt kaptam le a polcról a könyvtárban, csupán a Miriam keze (ugyanaz itt Fatima keze) szimbólum és az általam soha nem hallott spanyol szerző miatt, mert e kettőt összekapcsolva azt hittem, hogy a maranussok (kényszermegkeresztelkedett zsidók a középkorban) megpróbáltatásairól fog szólni a könyv. Nem tűnt fel a sok ennek ellentmondó tény: a Fatima szép arab név, a könyvborítón az Alhambra oszlopai sejlenek fel.
Persze az első oldalakon legott kiderült, hogy a mórok lázadásáról lesz szó.
Nem feltétlenül fogom végigolvasni a könyvet - igen dagadt kötet, több mint hétszáz oldal, és én még csak a kétszázadik körül tartok -, dacára annak, hogy sodró lendületű, meglepetésekkel tele a történetvezetés.
Nagyjából már megtudtam, amit tudni akartam a spanyol középkorról, a mórok kiűzéséről, a harcokban a kölcsönösen űzött kegyetlenkedésekről.
A fordítás feltűnő gyatrasága is gyakorta kedvemet szegi a folytatástól.
Nem mintha tudnék spanyolul, a fordítónak elsősorban az anyanyelvén kell jártasnak lennie, abban az esetben nem követne el efféle bántó megoldásokat, mely szerint "keresztény fegyverek" ellen harcoltak (mióta van vallása a fegyvereknek?), a faluban a külvárost keresték a harcosok, nem a sziklaszirten iparkodtak átkelni, hanem a "szikláson" stb.
Ken Follett: A titánok bukása (Évszázad trilógia 1.)
Egyszer már olvastam, de annyira figyelmetlenül, hogy gondoltam, mielőtt nekiállok a következő résznek, legalább belenézek, hogy tudjam miről szól. Második olvasásra megállapítottam, hogy valószínűleg először sem voltam tőle elájulva, ezért is esett ki a történet. Lassan rájövök, hogy nem különösebben jönnek be azok az I-II. vh-ról szóló könyvek, amelyek túl sokat foglalkoznak a konkrét harcokkal.
Voltak benne persze érdekes részek, szerethető meg utálható figurák, úgyhogy végül is nem bánom, hogy elolvastam. Mondjuk azon kiakadtam, hogy a végén mekkora lenyúlás van a Veszedelmes viszonyokból (a filmet láttam), ugyanaz a jelenet, amikor Glenn Close-t kiközösíti az elit társaság a színházban, ebben a könyvben is benne van.
A könyv nálam 10/7, valahogy érdekesebbet vártam. A katedrálistól, vagy a Tű a szénakazalbantól minden szempontból messze van.
Azért nem adom fel, mert van olyan szereplő, akinek érdekel a sorsa, a csatákat meg majd csak túlélem valahogy. :)
Murakamitól most a futásról szóló önéletrajzi könyvét olvastam. Nagyon más, mint a regényei, de nekem nagyon tetszett. De ennek az is az oka, hogy én is elkezdtem futni.
A másik könyv a Ree DrummondTűsarkúban a prérin, világhírű blogger, amerikai csodanő, stb.
Sekélyes, semmilyen, romantikus akar lenni, de mennyire ciki, ha az ember a férje elött hány szülés után. Nagyon nem tetszett, de hihetetlen sikeres.
"Talán túl nagy volt a várakozás"Igen valszeg ez volt a gond, a haverom is sokat mesélt róla lelkesen.
On:
Most Murakami Haruki :Birkakakergető nagy kaland c. művét olvasom.Most ott tartok,hogy kezd a történet érdekes lenni, szóval alig várom már, hogy este újra olvashassam.:))
Off: Nem akarom elvinni a topik irányát, de én is azok táborát gyarapítom,ha van ilyen,akiknek az Életrevalók c. film nem tetszett annyira, mint amennyi dicséretet és jó kritikát lehetett róla hallani. Talán túl nagy volt a várakozás.
On: Merle Francia história sorozatából legutóbb az 5. részen estem túl, (Szenvedélyes szeretet), ebben többek között Párizs kiéheztetéséről van szó és hát... elég gyomorforgatóan, naturalistán tudta leírni az író, hogy miket próbáltak enni... Maga a regényfolyam továbbra is tetszik.
A film, amit a regeny ihletett, az elmult 10 ev egyik legtokeletesebb europai filmje. A konyv, nos az nem. Par napja fejeztem be, most mar azt mondom, akar egy olvasat meg meg is er, de kozben kegyetlenul untam. Nagyon rosszul megirt szenvedes. Szenvedes, es nem csak a foszereplonek, de legalabb annyira az olvasonak is. Aki gondolkodott, hogy megveszi, mar csak a film miatt is, ne tegye....
Úgy döntöttem, újra kezdem Thomas Manntól a Józsefet. Már elre örülök neki. Mindig öröm Manntól olvasni. Még főiskolán olvastam el a négy kötetet, márpedig 14 éve diplomáztam. Szóval ideje volt.
Francis Bacon(1561-1626): Novum Organum és az Új Atlantisz
Igazi kuriózum, Shakespeare kortársa. Érdemes belekukkantani. A Novum aforizma gyüjtemény. Az Atlantisz sci-fi vagy utópia vagy fantasy... vagy amit akartok:)
Pintér Bence - Pintér Máté: A szivárványhajó utolsó útja.
Ez egy alternatív történelemben játszódó regény, amiben megnyerjük a szabadságharcot, Ferenc József lemond, száműzik, Kossuth Lajos lesz az első köztársasági elnök, létrejön a Dunai Konfederáció. Egyébként maga a regény kémtörténet, a főhőse Kossuth Csaba, az unoka. Egyébként nem túl karakteres figura, a titkos küldetése alatt szép kémnők úgy dobálják egymásnak, mint a labdát. A végén azért ő szereli le a főgonoszt, aki viszont olyan ocsmány alak, hogy még James Bond ellenfelének is beválna.
Egyébként ebben a világban is megírta Jókai a Kőszívű ember fiait, de ebben a variációban Baradlay Richárd meghal Bécs ostromakor. Azért a főgonosz kissé gyanús: az anyja bárónő, lelencbe adja, az apja viszont katonatiszt, akit egy magyar ölt meg. Ez enyhén szólva is melékeztet Palvitz Ottó és a fia sorsára.
Cserna-Szabó András: Szíved mélyén épül már a halálcsillag
Május 16-án, Botond és Mózes napján sikerült végeznem vele.
A szerző eleddig novellákat írt, ámde ezúttal regényfélével kísérletezett. Eleinte sűrűn röhögcséltem elképesztő ötletein, nyakatekert hasonlatain, kitalált szólásain, közbevetett történetein. Aztán olyannyira bolondossá kuszálta a vége felé a sztorit, hogy elfáradtam belé.
Sorakoznak a regények a regényben, de egy mindenképpen, a westernhistória, amely história hősei a végén kilépnek a virtualitásból, és szörnyűséges tettre ragadtatják magukat.
Sokféle élvezetet tartogat a könyv az olvasó számára, megismerhet mindenféle várostörténeti kuriózumokat Budapest hetedik kerületéről, Pécsről - az isten szerelmére Pécsett, és nem Pécsen! járt Emlék Bundás -, Kolozsvárról.
Mulatságos módon ért össze az előző olvasmányommal ez a könyv, az összekötő láncszem Baruch.
Ritkán veszek kezembe, ilyen jellegű könyvet(nem vagyok érett hozzá). Nagyon kellemes meglepetés, hogy lehet a témáról lendületesen, élvezhetően, sőt humorban gazdagon írni.:)
A párbajban, ill. A tékozló lányban megismert Florentina Kane az a bizonyos elnök, aki ebbéli minőségében az események okozója, de nem főszereplője. Jó kis krimi (?), határozottan tetszett.
Én Ignaczy Karpowicz: Égiek és földiek c. könyvét olvastam.Nagyon jól indul,de közepe egy kicsit leül, elvont lesz,de alapvetően jól olvasható érdekes mű.Érdekesen megközelített gondolarokat tartalmaz.Szerintem érdemes elolvasni.Viszont Jonathan Franzen javítások c. művét képtelen voltam elolvasni.50 oldal után besokaltam.Fogalmam sincs mit esznek ezen az íron...
Hangulatjavítóként szoktam olvasni "Juan Matus tanításait". - Nálam a vidám "szent szövegek" közé tarozik. Újra-újra elő kell szedni, így talán egyre többet értek.:)
Vonnegut jó, bár nekem sem az Ötös számú vágóhíd a kedvencem tőle, a Bajnokok reggelije az valami frenetikus! :)
Spiró Feleségversenye nagyon jó! Talán pont azért, mert én sem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Szóval emészteni kell egy kicsit, de jó. Tényleg úgy van, hogy nem tudod, hogy nevess-e vagy inkább sírj a "megállapításain", de szerintem képes előhozni azt az igazi AHA élményt.
Még mindig a Sóhajok hídját olvasom, a 200. oldal körül járok, lassan haladok (nem is volt időm mostanában olvasni sajnos), és amúgy ez is emészteni való könyv. Nagyon tetszik a stílusa.
Nem biztos, hogy tetszeni fog :-))) Már ha abból indulok ki, hogy én pl. nagyon szeretem Vonnegut-ot, de Az ötös számú vágóhíd nálam nagyon a periférián van, én nem értem, hogy miért pont azt a legközismertebb regénye?
A Feleségversenyt viszont imádtam - ezt akkor Te nem fogod szeretni :-))))
Vonnegut: Ötös számú vágóhíd. 30 éve kb. már olvastam, most egy könyvklub miatt újra.
Először kicsit furcsa volt, ez ugye az egyik legkorábbi könyve, de most olvasva egy kicsit olyan volt, mintha magát utánozná már. De miután elolvastam, megint visszajött, amiért szeretem, összeállt, megérintett, nagyon jó volt.
Most a feleségversenyt kell elolvasnom, amit már egyszer abbahagytam, annyira nem tetszett. De annyian mondják, hogy mennyire jó, hogy újra megpróbálom.
Kicsit szüneteltetem A mágust, és a héten buszozás közben gyorsan kiolvastam a könyvtárból frissen kihozott könyvek egyikét: Petőcz András: Egykor volt házibarátaink. Nagyon imádom az ilyen kis szösszeneteket :-))
Aztán tegnap reggel visszatértem A mágushoz, és nem bántam meg, mert úgy tűnik, hogy pont a mélyponton hagytam abba, és a következő 10 oldalon máris "belecsapott a lecsóba" :-)))
Beke Kata: Az én Itáliám. A leírtak alapján az írónő Olaszország szerelmese, és úgy tudja leírni, amit látott, hogy kedvet csinál egy-kér-három úthoz. Viszont olvasni jóval kényelmesebb, mint a hőségben caplatni Rómában.
űazt hiszem, nem láthatunk be a színfalak mögé, mármint hogy milyen alkudozás és milen lobbiérdekek húzódnak meg a kiosztott díj mögött, és talán jobb is így.
Ó, Poppert én is imádom, annyira egyszerűen, de mégis elgondolkodtatóan ír.
Én a Tűz a hegyen-t olvastam és a Belső utak könyve-t és keresem (pl. a Rukkolán) az Út a tükrökön át címűt, de ha ezt jónak találtad, akkor ezt is felveszem a listára.
A szerző '46-ban kezdte közölni részletekben valamely általa főszerkesztett folyóiratban, melynek a címét elfelejtettem.
Feltehetőleg akkor számos olvasója akadt, mert a maga idejében Zsolt Béla meglehetősen ismert publicista volt, na meg a téma is fölöttébb érdekfeszítő, jelesül a nagyváradi gettó, a munkaszolgálat, a deportálás és az abból való megmenekülés a Kastner-vonatnak köszönhetően.
Előtte olvastam nevelt lánya, Heyman Éva naplóját, melyből ráismertem Jeles András Senkiföldje című filmjének történetére, akkor kerestem elő a Kilenc koffert.
Akit nem érdekel maga a szűken vett vészkorszak témája, annak is igen tanulságos ezt a könyvet elolvasni, mert az emberi viselkedés mélységeit és magaslatait roppant szemléletesen mutatja be a szerző.
A másik még inkább elfeledett szerző Barabás Tibor. Tőle az Uriel c. könyvet olvastam, éppen ma jártam a végére.
Már régen kerestem ezt, de valahogy nem találtam meg a könyvtárban, mert oly kicsinyke, hogy bizonyára hátra csúszott, és nem vettem észre.
Uriel da Costa Spinoza kor- és sorstársa volt, illetve egy emberöltővel megelőzte őt, és Spinoza sok tekintetben folytatta és továbbfejlesztette, tökéletesítette Uriel gondolatmenetét.
1973-ban íródott és 1975-ben jelent meg. Több, mint 25 év kellett, hogy eljusson a látókérgekig.
Sokféle oka van ennek, nem csupán a könyv nehezen olvashatósága.
Magam teljesen elfeledett szerzőkre, könyvekre leltem mostanában, melyek - mint gyakorta mondani szokták, ám ezúttal valóban helytálló - tényleg méltatlanul kerültek az irodalmi süllyesztőbe.
Zsolt Bélától valamikor régen olvastam már valamit, mely nem hagyott nyomot, csak a nevét jegyeztem meg, ellenben a Kilenc koffer megrázó olvasmány.
A Sorstalansággal az a gondom, mint a Nobel bizottságnak: Jó, de lassan olvasható, - 1973-ban íródott és 1975-ben jelent meg. Több, mint 25 év kellett, hogy eljusson a látókérgekig.:)
Popper Péter: Ingovány Sok helyen, sokszor elmindott gondolatok egy csokorban a lélekről.
Sőt: miből tartja fent a pécsi focicsapatot? :-))))
Az áruházlánc az nekem azért nem olyan nagy talány, mert szerintem az ott lévő nem saját kiadású könyvek bizományban lehetnek. És iszonyatos nagy árréssel dolgoznak. És nem tudom, hogy más áruházakban mi a jellemző, de nálunk pl az Árkádban levőben szinte mindíg vannak a pénztárnál, tehát vásárolnak is az emberek, nem csak nézegetni meg olvasgatni járnak be...
Szerintem a kiadó is erősen titkolja, és ezt alighanem jól is teszi.
Elolvastam Spíró György esszékötetét, ami Mit ír az ember, ha magyar címmel jelent meg. Hosszant dícséri a Sorstalanságot, a szempontjait megértme és méltánylom, de fenntartom az eddigi véleményemet. Viszont nagyon tetszett a kapitalista realizmusról szóló fejtegetése, ebben a Vészhelyzetről ír. Ezt akkoriban még nem mutatták be Magyarországon. Jókat derültem rajta, de nem mindennel értettem egyet. Pl. azzal, hogy első a munka, a második is, a harmadik is, a magánélet csak utána. Ez azért nem teljesen így van.
Egyszóval, néha gondolatban jókat vitatkozom vele, de ez csak érdekesebbé teszi a könyvet.
Azon csodálkozom, hogy miből tudja fenntartani magát pl. az Alexandra kiadó és áruházlánc, stb. (Ilyen árak és vásárlóképesség mellett).Elképzelésem van ugyan, de erősen titkolom.
Alice A. Bailey: Az Értelemtől az Intuícióig.
Nem a könnyed műfaj része, de aki szereti, az talál benne kedvére valót.:)
Ami azt illeti, némi tűnődő fejcsóválással olvasom, hogy milyen lelkesen szidják íróink a hatvanas-hetvenes évek könyvkiadását. Arról persze hallgatnak, hogy lehet, hogy két évet kellett várni arra, hogy a legújabb remekművüket kiadják, de ha megjelent, akkor 30-50 ezrees példányszámban. Ráaásul szinte az összes klasszikus regényt kiadták, Austentől Zoláig, és ezeket is nagy példányszámban. Továbbá nagyon jól kiépített volt az antikváriumi rendszer, és a könyvesbolti eladók is eléggé tájékozottak voltak. Mióta két évvel ezelőtt le kellett betűznöm Agatha Christie nevét, egy világ omlott össze bennem. Ezek után Sztrugackijjal nem is kísérleteztem...
Örkény önéletrajzát még nem olvastam, de ezek után vadászni fogok rá. Ami Moldováét illeti, nagyon örültem annak, hogy van olyan ember, aki még nálam is jobban emlékszik az összes sérelmére. Persze elismerem, hogy sokszor jogos a neheztelése.
Ingo F. Walther: Van Gogh Ez is a Taschen album darabja.
Holland vidéken próbáltam megtalálni, de nem értették sokan, hogy van GÓG. Aztán kiderült, hogy van hhohh-nak mondják, hh= a "h" és a "k" között van valahol. Bár ugyanaz a személy se mondta 2x egyformán.
Gordianus az ókori Rómában, kb. Julius Ceasar korában nyomoz ilyen-olyan bonyolult gyilkossági ügyekben. Egyszer pl. maga Cicero bízza meg, hogy neki dolgozzon. Az író maga ókor szakértő, így tehát nincsenek durva hibák, pl. nem esznek főtt krumplit a lakomákon. A történetek is érdekesek, de számomra néha kissé túlbonyolítottnak tűnnek. Viszont amit most olvastam, az inkább jól megszerkesztett novellagyűjtemény, és érdekes olvasmány.
Legalább egy könyvből filmet is forgattak, de valahogy nem akaródzott végignéznem, ezért nem is tettem.
"...annyimindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít." - Mondja Mausz Rezső, az Első Magyar Álkulcsgyár igazgatója, amikor a betörők küldötje panasszal fordul hozzá az álkulcsok minősége miatt.
Örkény I.: Önéletrajzom töredékekben. Az idézetből kitűnik, hogy milyen önéletrajz és ilyen töredékek. Ha lehetne hasonlítanom, akkor Moldovához hasonlítanám, de ezt nem szabad.:)
Komolyra fordítva, hiába használom a munkahelyemen és otthon is a számítógépet, abszolút alapszinten teszem ezt,filmeket,zenéket pl. nem töltök le, pl. én még az a kőkorszaki vagyok,akinek nincs DVD-lejátszója és videón rögzíti az őt érdeklő filmeket,sorozatokat. És igen, van előnye az elektronikus könyvolvasónak,pl.nem kell egy 12 részes könyvsorozatot hazacipelni a könyvtárból, de én nem úgy gondoltam,hogy ha veszek majd egyszer, azután kizárólagosan azt használom, nekem kell a könyv látványa, megfoghatósága, lapozhatósága, illata:) Azt hiszem D.Tóth Kriszta egy nyilatkozatában volt,hogy ő is nagyon sokáig ellenállt az e-booknak,de aztán egy nyaraláskor rájött az előnyeire, azóta utazáskor azt használja,de megmaradt a hagyományos könyveknél is, valószínű, én is így leszek.
nem, szerintem Plath könyve nem kihagyható, ismerve irodalmi munkásságát, rövid életét pláne nem, regénye súlyos, továbbmutató, mint ahogyan vastagabb verseskötete is,
Nem hinnem, hogy ha be tudtad potyogni a hozzaszolasodat, akkor gondot okozna egy elektronikus konyv hasznalata. Rengeteg amugy az elonye a papir alapu konyvekkel szemben, es eddig meg csak ket hatranyaval talalkoztam:
-albumok eseteben hasznalhatatlan (a merete miatt),
-nincs uj konyv illata. Cserebe nem kell ujabb es ujabb konyvespolcokat beszereznem, illetve szelektalnom es konyvtaraknak adomanyoznom azokat a konyveket, amiket tobe biztos, hogy nem fogok elolvasni.
Eddig meg nem talalkoztam olyannal, aki valtott volna, es megbanta volna.
lassan haladok vele, pedig egy vékonyka kis könyv, novelláknak indult, de aztán kiderült, mégsem,
de most Fülöp Annát hívom segítségül, mert csak olvasni tudok, írni nem:
"Tóth Krisztina könyve nem véletlen lett az olvasók széles körében kedvelt, mint ahogy kritikai visszhangja is pozitív. A testelméletek divatját téttel bíró játékká fordítja át, kerüli az iróniát és a pátoszt is, és főleg mesél tabukat döntve, mégsem polgárpukkasztóan. Összefogja a széttartó szálakat, de történetei novellákként is megállják a helyüket. Lassú olvasásra javasoltak, amikor figyelünk az apró képkockákra, minden egyes parányi pixelére a szövegtestnek. Mert élénk színükkel egyértelműen ott a helyük a mai magyar prózairodalom palettáján."
Jééé, ezt tegnap pont nézegetem a könyvtárban az ajánlatok között :-))) Aztán mégsem hoztam ki :-((( Mentségemre szolgáljon, hogy még semmit sem olvastam az írótól, és így nem ismertem az "ismert" Gordianoszt, - amire hivatkoznak is a könyv-ajánlóban. Talán ez tartott vissza. De majd legközelebb :-)))
Na engem többek közt ez tart vissza az elektronikus könyvolvasótól (meg egyáltalán bármiféle újabb elektronikus cucctól) : kínai,amit itt a különböző formátumokról, átkonvertálásról és egyéb ilyen szörnyűségekről írtok... Bezzeg a könyvet csak fellapozni meg cipelni kell.... :)
Steven Saylor: A hét csoda. Ebben nem az ismert Gordianosz nyomoz, hanem a fia. A fiú ilyen szempontból nagyon hasonlít a kedves papára. Maga a könyv kellemes meglepetés. Rómára újra zűrös napo várnak, és az apa elküldi a fiát, no meg a fiú tanárát egy világ körüli útra. Megnézik az ókori világ hét csodáját, és minden helyen az ifjú Gordianosznak meg kell oldania egy rejtélyt. Ez nem mindig gyilkosság, de többnyire igen. Ráadásul még a történet végére is jut egy csavar. Egyszóval, kellemesen lepődtem meg.
Megnyugodtam! Bár nekem minden bonyolult, aminél többet kell tenni annál, hogy "nyomd le a zöld gombot". Viszont ezzel a problémával majd akkor foglalkozom, ha felmerül.
Ajajj! Már én is gondolkodtam azon, hogy szerzek egy e-könyv olvasót, de ha ilyen bonyolult dolog, akkor várok vele még egy jó sort. Már csak azért is, mert később feltehetően olcsóbb és könnyebben kezelhető lesz. Egyébként hogy állunk a klasszikusokkal? Teszem azt, Mikszáth művei után már nem kell szerzői jogdíjat fizetni.
Köszi! A kiadóktól egyre többször kapok könyveket elektronikusan (hol pdf-ben, hol doc-ban), és mivel a számítógép előtt ülve nem szeretek olvasni (amúgy is egész nap ott ülök), fordítani pedig végképp őrjítő úgy, hogy ide-oda lapozgatok a monitoron, ki kell nyomtatnom. Ez havonta akár 5-600 oldal is lehet, szóval lehet, jobban megérné ebookot használni ehhez. Spórolnék papírral, festékkel és a nyomtatóm is tovább bírná. :)
doc. formátumot áttenni ebookra nekem sem mindig sikerült. Aztán rájöttem, ha így nem megy, akkor előbb átteszem a doc.-ot vagy rtf-be vagy egyszerű szöveggé alakítom és akkor minden további nélkül a calibre átteszi mobi-ba és így már mehet az ebook-ra. Lehet, hogy van egyszerűbb megoldás is.
Használatiban benne vannak a gép által elfogadott formátum fajták, de a Calibre progival tényleg pillanatok alatt át lehet konvertálni, ha éppen nem olyan a letöltött anyag, amit a gép szeret (én esetemben a prc-t valamiért nem kultiválja). Egyébként általában PDF-re konvertálom, nekem az jött be, de vinné a mobit, az epubot is, txt is megy, doc-ot is ír a gépem, de úgy vettem észre, hogy azt még sem csipázza, vagy csak valamit elbénáztam :o)
Én 14.900.-Ft-ért vettem egy Myaudiot, filmet is lehet rajta nézni, zenét is hallgatni, hangfelvételt is készít, olvasásra vettem persze, szempont volt, hogy világítson, hajnalban a kocsiban fárasztó volt a vastagkönyvet fogni és fejlámpával rávilágítani. Imádom. Olcsó és nekem nagyon megfelel.
Egy hatranya van, szerintem kicsi. Ugyhogy valoszinuleg elajandekozom otthon valamelyik ismerosomnek, es veszek helyette egy nagyobb cuccot. (Kindle Fire HD, esetleg mini iPad)
Az ebook olvasó nem rontja, és nem is bántja a szemet, mert nem monitorként funkcionál. Tehát nem is rontja a szemed:-))) Sötétben nem lehet használni.
A tablet az más...
Nekem Kindle-m van, és nem bántam meg, hogy megvettem.
A választék sem szerény, innen pl. sok könyvhöz hozzá lehet jutni:
"talán nem teljesen hülyeség az elektronikus könyvolvasó"
Sajnos erre en is rajottem mar. Foleg, hogy a jelenleg legjobb eBook reader is megkaphato mar itt $110-ert (otthon mondjuk meg 45000 Ft, de megy az meg lejjebb is).
Mar csak a konyvkiadok ellenallasat kellene feltorni valahogy. Az meg mondjuk lesz egy erdekes menet (marmint, hogy ne gondoljak komolyan, hogy egy aron adjak a konyvet az eBook-kal)
Befejeztem Az üvegbúrá-t. (Sylvia Plath). Ígéretes kezdés után ellaposodott, a végéhez közeledve megint kicsit érdekesebb lett - főleg tudva, hogy önéletrajzi ihletésű, és a könyv megjelenése után az írónő öngyilkos lett... De össz-egészében szerintem kihagyható olvasmény :-(((
Most elkezdtem Fowles-től A mágust. A 60. oldal környékén járok, és eddig nekem dög unalom. És még marha sok van hátra :-((( Olvasta valaki? Küldjek vele tovább, vagy holnap visszavihetem a könyvtárba?
Először gondolkodtam el azon pénteken - miközben a könyvtárból hazacipeltem Merle történelmi regénysorozatának 13 kötetéből 12-t - hogy talán nem teljesen hülyeség az elektronikus könyvolvasó :) Bár ahogy magamat ismerem, még sok idő fog eltelni, míg a gondolatból tett lesz. És gőzerővel elkezdtem olvasni, a Francia histórián túl vagyok,tegnap este elkezdtem a Csikóéveink-et. Kicsit bele kell a regényfolyam stílusába jönni, meg kell barátkozni a sok francia névvel, utána viszont eléggé élvezetes olvasmány tud lenni - mondom így a második könyvnél.
Ha jól emlékszem, a Hét svábot olvastam tőle, de nem nagyon emlékszem rá. Hét fiatal férfi viselkedése a szabadságharc ideje alatt. Váljék becsületükre, nem fordultak a magyarok ellen.
Igen, a szerző is írt valami ilyesmit. Viszont elragadó ötletnek tartottam, hogy a zsákmányolt kincsekből mind az angol király, mind a sziget kormányzója részesedik, nem is kevéssel. Meg kell adni, volt praktikus érzékük.
csak emlékezéseinak 2. részét (A gótikus ház) olvastam. Az elején ízelítőt kaphatunk a szépirodalmi stílusából (mai szemmel iszonyú avétos-giccses), majd köznapira vált, és viszonylag érdekes történetek kövtkeznek a politikusi mindennapokról. No nem egy mikszáth, valahogy mindvégig felszínes, és szvsz híján van bármilyen irodalmi értéknek.
nem úgy, mint pl benedek Marcell naplója, amit ezennel javaslok a t. topiktársaknak
az idő tájt került jamaika spanyol kézről angolra. A nagy katonai baklövések c. könyv egyik epizódja beszámol róla, miként. Az ember a hasát fogja nevettében, de azért sokszor elgondolkodtatóak ama baklövések mögöttes okai...
Szerintem nincs ezzel semmi baj. Adott korban nehéz megbecsülni egy művész hosszútávú értékeit. Például a 19.-20. század fordulóján Herczeg Ferenc volt a honi irodalom egyik legépszerűbb alakja, akadémiai tag, stb... Kezeket fel, hányan olvastak bármit Herczeg Ferenctől? Emlékeim szerint a kötelező tananyagban sincs benne.
A "becsületes kalandor"-ról jutott az eszembe: a hangversenybérletem utolsó előadása egy eddig be nem mutatott Verdi opara volt. (Hogy csak nálunk nem mutatták be, vagy sehol, arra nem emlékszem.)
Egy kalóz volt a főszereplő, aki egy csatában alul maradt a pasával szemben, bebörtönözték, és a kivégzésre várt. De beleszeretett a pasa kedvenc rabnője, aki lefizetve egy csomó szolgát, egy tőrt akart a kalóznak adni, hogy azzal ölje meg a pasát, amíg az alszik, és szökjenek meg. A kalóz viszont önérzetesen azt mondta, hogy nem, őt legyőzték, és ő ilyen aljas megoldással nem kíván élni. Ha harcban öli meg a pasát, az rendben lett volna, de ez becstelen dolog lenne...
Crichton: Kalózvizeken. Ettől az írótól megvan minden könyve, ez hiányzott idáig. Elovalstam,érdekes, kalandos, de csöppet sem ifjúsági szinten. A kalondok és a kor hangulata (1665-ben játszódik, Jamaicában) nagyon jól eltalált, de be kell vallanom, kivétel nélkül minden szereplőt nagyon utáltalm. Kész szerencse, hogy időnként kinyírták egymást... Egyetlen vigaszom, hogy legalább féláron vettem.
Idézem a könyv főhősének sírfeliratát, mert valami akaratlan iróniát érzek benne, persze, a mi fogalmaink szerint.
Itt nyugszik Chas. Hunter kapt. 1627-1670, becsületes kalandor és tengerész, akit újvilágbeli honfitársai szeretete övezett. Vincit.
Néhány éve belelapoztam egy olyan könyvbe, ami a Nobel-díjasokat ismertette. Az még csak hagyján, hogy a fizikai-kémiai-orvostudományi nyertesekből alig néhányat ismertem, de az írók jelentős részét sem. Gyorsan abba is hagytam, mert szörnyen műveletlennek éreztem magam.
Időközben eszembe jutott, hogyha amint írtad, érdekel az angol középkor, érdemes elolvasni az egy korábbi időszakról (1300-as évek második fele) szóló Anya Seton Katherine c. regényét. Ez egy kicsit lányregényesebb, de nagyon olvasmányos. A történet arról a Katherine Swynfordról szól, akit a brit királyi család őseként tartanak számon. Igazi nyári kikapcsolódás.
A másik, amit még ebből az időszakból olvastam, az inkább ponyva, de szórakoztató olvasnivaló. Valós személyről, Nell Gwynn színésznőről (kurizánról) és II. Károly kapcsolatáról szól. Időben a Gregory-regények után jön (1600-as évek második fele). Egyébként a hölgy leszármazottja Diana hercegnő is :)
Én nem tudtam volna ilyen remek összefoglalót adni ezekről a könyvekről, csak azt tudom, hogy érdemes elolvasni őket. Én nem olvastam időrendi sorrendben,hanem csak úgy,ahogy a könyvtárból ki tudtam hozni, de túl nagy zavart nem okozott.
A te kérdésed kapcsán nekem viszont azt jutott eszembe megkérdezni, hogy vajon Robert Merle francia történelmi témájú regénysorozatát érdemes-e elkezdeni? Merle-től eddig az Állati elméket, a Majomábécét, Malevilt olvastam, ezek tetszettek.
Hát nyilván nem egy szociológiai tankönyvből való, de a maga egyszerűségében is elgondolkodtató, és sztem egyáltalán nem baj, ha "egyszerűbb" emberek is megértik, akik sose foglalkoznak ilyesmivel egyébként. Sőt. Egyébként meg a történtekkel együtt-között olvasva más hangsúlyt is kap. Ezzel azt is elmondtam persze, hogy a könyv nem ennyi, ez 2 nagyon pici részlet volt. :-)
ilyen buta utódaink lennének? Majd látják, hogy milyen sok olyan szerző kapott nobel díjat, akik - legalább életük egy szakaszában - diplomaták (is) voltak, elmosolyodnak, okos fejükkel biccentenek, és remélnek...
A fehér királyné - 1464-1485 (ez is a rózsák háborúja, csak a másik fél szemszögéből)
A másik Boleyn-lány - 1521-1536 (Boleyn Anna)
A Boleyn örökség - 1539-1547 (Boleyn Anna utáni királynők)
A királynő bolondja - 1548-1558 (VIII. Henrik halálától Erzsébetig)
A szűz királynő szeretője - 1558-1560 (Erzsébet uralkodásának első évei, ill. Robert Dudley-val való viszonya)
A másik királynő - 1568-1587 (Erzsébet-Stuart Mária)
Én ezeket tavaly nyáron olvastam, akkor írtam is róluk egy nagyon szubjektív pontozást:
"Először a Királynő bolondja került a kezembe. Nem voltam tőle elájulva, viszont az angol középkor, amiről ír nagyon érdekes volt, meg az, hogy nőket helyez a történetek középpontjába, úgyhogy elkezdtem keresni az írónő többi könyvét is. Azokat sem a történetek sorrendjében olvastam, hanem ahogy hozzájutottam. Néha kicsit bele is zavarodtam a sok Beaufortba, Lancasterbe, Yorkba meg Tudorba... Az egészben az volt számomra az igazán érdekes, hogy pl. A másik Boleyn lánynál is ismert a történet vége, de valahogy mégis megfogott, hogy az írónő szerint hogyan is juthatott el a történet a végkifejletig. A vörös királyné tetszett a legkevésbé, valószínűleg azért, mert a főszereplő elég ellenszenvesre sikeredett, a legjobban meg A másik Boleyn lány. A legszimpatikusabb szereplő A másik királynőben a Stuart Máriát "fogvatartó" Bess grófnő, aki a mai szemmel is egy nagyon független asszony életét élte akkor, amikor erre nem igazán volt lehetősége egy nőnek.
A királynő bolondja 10/7
A másik Boleyn lány 10/9
A Boleyn örökség 10/8
A szűz királynő szeretője 10/8
A fehér királyné 10/6
A vörös királyné 10/5
A másik királynő 10/7"
Összességében jól ír, bár amelyikre 5,6,7-est adtam, azokban azért jócskán akadt üresjárat.
Tudnátok segíteni, hogy milyen sorrendben olvassam az író könyveit? Van összefüggés a könyvek között? Véleményt kérnék arról is, hogy jól ír-e, mert a korszak nagyon érdekel, kedvencem a középkor.
Az első betűtől az utolsóig hiteles, megrázó, egyben felemelő és erőt adó, na és persze roppant tanulságos, mind az egyén pszichológiai, mind társadalomlélektani szempontól.
Ajánlom mindenkinek!
Két rövid idézet: "Az embereket kellemetlenül érinti, hogy a jó és a rossz fogalmáról alkotott képzeteik elbizonytalanodnak, és azzal kell szembesülniük, hogy a megszemélyesített gonosz is emberi arccal rendelkezik. Wolfgang Priklopil nem az égből pottyant a világba, senki sem születik szörnyetegnek. Mi mindannyian a világgal folytatott érintkezés, az emberi kapcsolatok révén válunk azzá, akik vagyunk. így végeredményben mindannyian felelősek vagyunk azért, ami a családunkban, a környezetünkben történik. Ilyesmit belátni nem könnyű. Kijelentéseimmel érzékeny ideggócokat érintettem, és értetlenséget arattam azzal a kísérletemmel, hogy kifürkésszem az embert a hóhér és a mintapolgár álarca mögött."
"Ennek a társadalomnak szüksége van az olyan bűnösökre, mint Wolfgang Priklopil, hogy arcot adjon a benne lakó gonosznak, és ezzel leválassza önmagáról. A társadalomnak szüksége van a pinceodúmról készült képekre, hogy ne kelljen ránéznie arra a sok lakásra és kertre, amelyekben az erőszak nyárspolgárian kedélyes arcát mutatja. A társadalom az enyémhez hasonló látványos eseteket arra használja, hogy Megszabaduljon a mindennapos bűnözés sok névtelen áldozatáért való felelősségtől."
Persze, hogy igazad van, de úgy érzem, száz év múlva az utódaink lehet, hogy épp ilyen értetlenül állnak néhány döntés előtt, és ezt nem csak az irodalmi díjakra értem.
igen, láttam, és nagyon jónak tartom. Két csodás színésznői alakítás, ahogy a könyvben is, a férfiszerepek egyáltalán nem jelentősek. Nagyon jó a korhűsége, egy-egy régi tárgy, pl. a telefon, vagy a tűzőgép láttán majdnem felkiálottam az örömtől. Az operatőri munka is csodás, nagyon erős a képi atmoszféra. Láttam ennek a könyvnek egy színházi változatát is a Petőfi Irodalmi Múzeumban, egyszemélyes színház formában, és az is nagyon tetszett. Nem csak nekem, tele volt a terem.
Az viszont igaz, hogy a Nobel-díj bizottság nem sokat ad az én véleményemre, és ebben alighanem igaza is van, hiszen nálamnál sokkal szélesebb az áttekintése. Ami azt illeti, ha annak idején Sienkiewicz megkapta, Jókai pláne megérdemelte volna.
Igazából nem gond, hogy mindegyik javasolt könyvet elolvassam, amint lesz rá időm. :) Jelenleg munkával kapcsolatos olvasnivalóim vannak, de utána majd jöhetnek a Szabó Magdák. :)
Én a Setét-torony sorozattól nem voltam elájulva... olyan szinten nem, hogy az utolsó kettőt még nem is olvastam, pedig a 6. kötet itt figyel a saját könyvespolcomon..
Én szeretem Kinget, a mostani regényét is olvastam (11/22/63), az is tetszett. Nekem az Álomcsapda és a Mobil nem jött be, de annyira,hogy bár elolvastam ezeket is becsülettel,de jóformán semmire nem emlékszem belőlük. És mostanában kezdek azon gondolkodni - bár a fantasy-műfajt nagyon nem szeretem -, hogy ha a könyvtárban A setét torony-sorozat minden kötete bentlenne, kivenném és nekikezdenék, de eddig minden alkalommal csak az 1., 2. és 5. valamint 7. kötetet találtam:)
Én a könyvtárban mindig az új könyvek polcához megyek legelőször,abból szemezgetek és néha áttévedek a gyerekrészlegre is, némi gyerekkönyvhiányosságaimat pótlandó (pl.Thury Zsuzsa, Janikovszky)
KGM-nek : Szabó Magdától a Freskót is érdemes olvasnod (bár szerintem minden SZM jó:)
Ami nekem Szabó Magdától beugrik és nagyon tetszett, az a Disznótor, bár szerintem sokan nem fogják irodalmi remekműnek tartani, de én nagyon szerettem.
Szia, az utóbbi időkben nekem is vegyes véleményem volt King mesterről, azt hiszem a Mobilnál tettem le a pénztárcámat (addig mindent megvettem). Szerencsére a barátnőm nem adta fel, ő megveszi, így általa én is elovastam a később megjelenő könyveket. Amit nagyon ajánlanék az a Blaze (azt karácsonyra kértem is, hogy nekem is meglegyen), utána Búra alatt is nagyon jól sikerült (úgy tudom, hogy filmsorozatot csinálnak belőle), a legutóbbi könyve érdekes volt, de annyira nem ragadott magával (a Kenedy gyilkosságos, a címe nem ugrik be, de a gyilkosság idejének a dátuma).
Persze. A Nobel-díjról meg úgyse kérdi senki a véleményünket. :) (Én Szabó Magdától eddig csak az Ajtót olvastam, és még nem tudtam eldönteni, mi legyen a következő, mert sok olyan véleménnyel találkzotam, hgoy az Ajtó a legjobb.)
Ha már itt tartunk, az Ajtó film változatát láttad? Mert eléggé végletes véleményeket hallottam.
Nekem ez volt az első Grisham-könyvem. És ahogy írod: engem is beszippantott :-)))
Pár napja egy Stephen Kinget fejeztem be: Duma Key. Az utóbbi időben elég vegyes benyomásaim voltak King-gel kapcsolatban. ez azonban tetszett. Olyan totál King-es volt :-))
Most pedig Sylvia Plath-tól Az üvegbúra van soron. A könyvtárban az ajánlott könyvek polcán találtam rá, gőzöm sincs, milyen lesz ...
Azt hiszem, ahogy gyerekkoromban a könyvtár Verne-polcához járultam és sorban hordtam ki a Verne-köteteket, mostanában a Grisham-regényekkel leszek így:)
A csodatévő nekem kicsit nehezen indult,elsőre nem is volt túlzottan szimpátikus a Rudy nevű főhős,de ahogyan őt beszippantotta ez a csontvelőátültetési-biztosítási ügy, engem úgy szippantott be Grisham világa.
Nem gondolom most sem különösebben kommentálni. Impresszionizmushoz kategórizálják. Nekem a női arcok tetszenek. Nem tehetek róla, hogy némelyik alul sem öltözött.:)
Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy nem vagyunk egyformák. Hozzáteszem, hogy szerencsére. Úgy érzem, az Ajtó jobban szól hozzám, de még a Für Elise is, pedig azt kissé eltúlzottnak érzem.
Hm, nekem már a másodiknál is volt ilyen érzésem :-))) Ennek ellenére a könyvtárban majd igyekszem levadászni a további köteteket is, - ezek szerint a 3. kötetre már feliratkozhatok :-)))
Jeffrey Archer: Féltve őrzött titok (a Clifton krónika harmadik része)
Hát, nem is tudom. Egy nap alatt elolvastam (szabin vagyok pixike :) ), tetszett is meg nem is. Érdekes volt, de néha olyan érzésem volt, hogy túl van csavarva a történet. Mondjuk annyira azért jó volt, hogyha tényleg lesz még két része, azokat is el fogom olvasni.
Eszméletlen milyen gyorsan és sokat olvastok! :) Irigyellek benneteket! Sajna nekem nincs ennyi időm. :( Pedig nagyon szeretem a könyveket.. Havi átlag 2-nél nem nagyon megy több... :(
A keresőbe beírod, hogy youtube, rögtön megjelenik és ott is van felül egy kereső ablak, oda pedig azt írod, Bob street cat, a jobb oldalon azonnal megjelennek a vele foglalkozó filmek, azokra szépen sorban rákattintasz és gyönyörködsz elérzékenyülve:)
Ez érdekes. Én nem örültem volna jobban, nekem a Sorstalanság egy egészen különleges mű. De rögtön mellette a másik ilyen nagyon meghatározó, egészen elkülönülten a többi irodalomtól, az az Ajtó.
Be kell vallanom, ebben a kérdésben elfogult vagyok. Jobban örültem volna, ha Szabó Magdától az Ajtó nyeri el a díjat. Úgy tudom, szintén szóba került.
Szórakoztató könyvek, némiképpen idealizált főhőssel és ókori Egyiptommal, ha elolvasod, lehet, hogy érdekesnek találod. Ha kihagyod, nem túl sokat vesztesz vele. Szerintem igazi BKV olvasmány
Richard Russo Sóhajok hídja c. regényét kezdtem el, kb. a 40. oldalnál járok, de határozottan tetszik a mondatfűzés. Érdekes lesz, úgy érzem...Olvasta már valaki?
Rájöttem, hogy eltűnt egy csomó könyvem otthon. Joanne Harris Csokoládés barackját kezdtem volna (a Sóhajok hídja előtt), de úgy gondoltam az első néhány oldal után, hogy inkább fel kellene frissíteni az emlékeimet a sorozat korábbi két részével a Csokoládé és Csokoládécipő c. könyvekkel. Nem találom őket, és több mást sem, ami hirtelen eszembe jutott, hogy jó lenne elolvasni... Ejnye... fel kell forgatnom a lakást újra... :)
A mai tanítók (Deepak Chopra, Rüdiger Dahlke. Thorwald Detlefsen,stb..) könyveit szoktam összehasonlítani a régrebbiekkel (Rudolf Steiner, Castaneda, Osho itt is ott is.:) és a szentszövegekkel, mondjuk a Bibliával például, és megtudjuk, hogy " ...a látható a láthatatlanból állot elő" (zsid. 11,3):)
Nem írom le a véleményem, mert elhull a vinyó, de más, mint amiről a könyv szól. 
Edgar Degas: Mary Cassatt portré
Manet: Berthe Morisot portré
Kíváncsi voltam, miről beszél egy katolikus mentálhigiénikus pap, mert szeretem Jungot.:)
Beaufort Margitként meséli el a rózsák háborúját. - VII. Henrik mutterja, VIII. Henrik nagymamája.
Lirizált életrajznak említi az egyik ismertető. Tetszett!:)
Kellet egy kis magyar szakirodalom a játékelméletről (a Fogolydilemmáról). Úgy 15 éve olvastam, de most is élvezetes volt. Hogyha valakit érdekel hozzá lehet olvasni Neumann Jánosról, Harsányi Jánosról, John F. Nash-ről, Reinhard Seltenről.
Magávalragadó mesélőkéje van Ludmilának. Hosszabb- rövidebb történetek, nemcsak az oroszokról. A címbeli úr a cár, fordítás szerint. A történetekbeli pedig nem a cár.:)
A borítón a córdobai Nagymecset látható, nem az Alhambra, mint korábban írtam.
Úgy sejtem, a legtöbb magyarul megjelent művét olvastam. Stílusban és tartalomban talán Müller Péter áll legközelebb hozzá. Mély gondolatokkal teli írás, mégis Coelho-nak inkább ujjgyakorlat. Nem kell sokat várni, nincs csalódás.
Magyarul is megtalálható Bernard műve. Fő kérdése, hogy "vétkes" volt-e Anna? Kortárs hölgyek szerint nagy-nagy q...+n+1 szinoníma, de ez az irígység miatt lehetett. Bernard professzor szerint, meg lehetett benne az attitűd, de nem volt qrva, mert üzletszerűség helyett inkább hobbiból csinálta a bulikat. Nem biztos!:)
