Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.09.22 0 0 508
Kedves KedEmb és EME, üdv a topicban! Majd mondjátok el, hogy tetszett az első Wass Albert regény :-)
Törölt nick Creative Commons License 2003.09.22 0 0 507
Kedves Bimbum!

Már kértünk, hogy ne rombold a topicot hosszabb írások beillesztésével. Elég, ha egy linket teszel be, és aki akarja ott elolvashatja...

Köszönjük.

Előzmény: Bimbum (503)
EME Creative Commons License 2003.09.20 0 0 506
Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy rátok találtam. Ez tulajdonképpen Gurg-nak köszönhető, aki egy másik topicban felhívta a figyelmet erre, a Wass Alberttel foglalkozó topicra. Én már régen kerülgetem a vele való megismerkedést, de igazából mostanában figyeltem föl rá, mióta Romániában botrányos események zajlanak a szobrai körül. Engem minden érdekel ami erdélyi. Feleségnek valót is ott találtam az ütött-kopottságában is meghatóan szép Gyergyószentmiklóson.
Én nem tudom, hogy mit tett, vagy nem tett Wass Albert a háború idején, amiért halálra ítélték és ami miatt nem lehet a szobrait felállítani, azt azonban botrányosnak tartom, hogy a magyar gyermekek nem járhatnak a róla elnevezett általános iskolába, de oda eljuthatnak az Antonescu sugárúton. Pedig az utóbbi egy valódi hűborús bűnös!
Hozzászólásaitokból elolvastam vagy 200-at, sok belinkelt novellával együtt. Innen egyenes út vezetett a könyvespolchoz, hogy levelegyem onnan a Funtineli Boszorkányt. (nem szörnyű? Itt van évek óta, feleségem hozta, ott vette kb '92-ben)
Most az első kötet felénél tartok. Olvasni csak akkor tudok, ha kis családom már elheveredett. Ez ma már megtörtént, úgyhogy bocs, de megyek az urszubeli leányhoz...

KedEmb Creative Commons License 2003.09.20 0 0 505
Sziasztok!

Szeretnék csatlakozni a rajongói táborhoz. Was Albertet hallásból már nagyon rég és jól ismerem. Volt egy osztálytársam középiskolás koromban, aki eléggé puhatag volt... Aztán egyszer csak elkezdett Wass Albert regényeket olvasni, és attól kezdve az osztály legnagyobb magyarja lett... Aztán hallottam, hogy Wass Albert kötődik Szászrégenhez... Nos, én Szászrégentől 22 km-re születtem, és gyermekkoromban (amely valójában még mindig nem ért véget) ott is nőttem fel.

Ilyen előzményekkel természetes volt, hogy bekukkantottam, amint megláttam ezt a témát (topicot, ahogy ti nevezitek). Hozzá is láttam az olvasáshoz, és kb. felénél tartottam, amikor abba kellett hagyjam, és el kellett menjek egy könyvesboltba, és a maradék pénzemen kellett vásároljak egy Wass Albert könyvet. Pontosabban hármat, mivel a Funtinelli boszorkányt vettem meg elsőként... Még nem kezdtem hozzá az elolvasásához, előtte szeretném befelyezni a Márai kötetet, amit most olvasok...

Köszönöm szépen mindenkinek, aki írt, és idézett ebbe a fórumba. Igazán kellemes, és jó érzéssel járó dolog olvasgatni...

Bimbum Creative Commons License 2003.09.19 0 0 504
Érdekes ez az elbeszélés, de a fordított esetre a szerző nem gondolt: ugyanis a Budapestről jött urak hasonlóképpen kezdtek irányítgatni a visszafoglalt Észak-Erdélyben mint előzőleg és utólag a regátiak.
Előzmény: Bimbum (503)
Bimbum Creative Commons License 2003.09.19 0 0 503
Wass Albert

Vankujok és bölcs oláhok

Ebben a mai fölfordult világban jól teszi az ember, ha időnként meg-megáll egy percre valahol egy erdő közepén, ahol a természet békés csöndjében Isten közelsége szinte kézzel fogható. A legalkalmasabb hely, amit ismerek erre a célra, sajnos messzire esik. Ott van a Maros fölső folyása mentén, Ratosnya fölött, ahol az Ilval pláj beleszalad az Andrenyásza gerincébe, s széles legelőtisztást képez, melynek aljában, sziklakő alól a világmindenség legjobb, legtisztább és legszomjatoltóbb forrás vize buzog elő Isten lábnyomából. Valamikor, mikor még fiatal volt bennem is az élet, gyakorta ültem ott a vén bükkfák alatt lelkemet tisztogatva, nyár derekán meg kora ősszel, mikor színesedtek alant az erdők, és szarvasbikák hangjától remegett a csönd. Rajtam kívül volt olyankor azon a nagy tisztáson valaki más is. Tüszős, bocskoros, hajlott vállú oláh ember, Marzsinyán Péter nevezetű, hatszáz fejős juh gazdája, híres sajtkészítő, kinek szavára három pakurár s négy megtermett kuvasz hallgatott. Ez a Marzsinyán Péter Ratosnya községtől bérelte volt a havasi legelőt odafönt, nyár elejétől tova októberig. Fagy jöttével aztán lehajtotta nyáját a hegyről, s aláköltözött velök a Mezőség egyik eldugott, sárba temetett kicsi falujába, ahol családja meleg szobával várta, s erdei kaszálókról begyűjtött szénával a juhok számára. Még a Telekiek hozták volt át a Marzsinyánokat tova Moldová- ból, mikor Básta dúlásai nyomán nem maradt ember, ki megművelhette volna a földeket, s azóta is ott éltek egyhelyben, oláh emberek, magyarok földjén. Volt ennek a juhos Marzsinyánnak több fia is, ha jól emlékszem. Ezek közül Jonei, a legidősebb, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tanult jogot, mikor ránk szakadt az első világháború. Később tanárkodott több helyen is francia földön, Lyonban, Marseille-ben, de a második világháború után hazatért Kolozsvárra. Azonban nem tudott beilleszkedni az új rendszerbe. Mikor Ceausescu megjelent a Bolyai-Babes egyetemen, és rátámadt a magyar tanárokra, öngyilkosságba kergetve Szabédi Lászlót, Jonei Margineanu otthagyta meggyötört szülőföldjét és visszatért Franciaországba. Több éve nyugdíjban volt már, amikor megjelent egy rövid kis írása a Transsylvania and the Hungarian – Rumanian Problem című szimpóziumban, amiben öntudatosan és büszkén vlachnak, oláhnak nevezi magát azokkal szemben, akik ma románoknak mondják magukat, és a hajdani római birodalom örököseinek. Három hónappal a könyv megjelenése után dr. Jonei Margineanu nyugalmazott egyetemi tanár nyomtalanul eltűnt. Mindezt azért mondtam csak el, hogy rávilágítsak arra a lelki és szellemi örökségre, amit ez az erdélyi oláh ember apjától kapott, akárcsak a testvérei, akik otthon maradtak apjuk mellett, s apjuk nyomában juhos gazdáknak, amíg a történelem megtűrte az ilyenféle „kapitalistákat”. Hogy miképpen illeszkedtek be aztán Ceausescu Nagy-Román Birodalmába, azt csak sejteni lehet, ha apjukról következtetünk örökölt természetükre. Mert öreg Marzsinyán Péternél megrögzöttebb „kapitalistát” még a Wall Street se látott soha. Gyakorta ültünk ott együtt a tűz mellett, odahengerített fatönkökön, birkaszagú, hűvös estéken, s fakanállal ettük a zsendicét, édes ordát, málékenyeret, s lassú szóval elbeszélgettünk a világ dolgairól. Az öreg oláhnak megvolt mindenről a maga véleménye. Amikor tudtára adtam a világraszóló hírt, hogy Lindbergh átröpülte az óceánt, nehézkesen vállat rándított hozzá, s ennyit mondott csak: – Mit mind röpköd az is! Üljön veszteg ott, ahova való, s végezze a maga dolgát. Minden baj abból ered, hogy vannak, akiknek bolha van a nadrágjukban, s nem tudnak megmaradni a maguk helyén. Itt vannak ezek a regáliak is. Vannak nekik városaik, falvaik, földjük, mindenük odaát a hegyeken túl. Mégis ide jönnek a mi nyakunkra. Tegyétek ezt, tegyétek azt, mondják nekünk, csináljátok így, csináljátok úgy! Egyebet se tesznek, csak osztogatják a parancsokat, lopják az országot, fölözik le a tetejét min - dennek, amit mi becsületes munkával megszerzünk. „Nagy Románia! – mondják. – Románok vagyunk mind, frátyék”, Anyjuk keserűsége! Mi rumunyok vagyunk, de ők csak olyan vankujok, semmire se valók, kik abból ének, hogy egymásra uszítják a népet, oláhot, magyar, mindenkit egymás ellen, hogy ők aztán meghízzanak, azon, amit ellophatnak tőlünk, míg mi egymást nyomorgatjuk. Maradtak volna ott, ahova az Úristen teremtette őket. Az Úristen tudja, mit csinál, kit hova tesz. Ha mindenki ott maradna, ahova való, az emberek nem esnének minduntalan egymás útjába, s békesség lenne mindenütt. Az hát! Repülő masina? Minek az? Gyalogszerrel is eljut az ember a temető széléig, nincs mért sietni!… Mikor aztán a harmincas évek végén ordítozni kezdték a jelszót Bukarestben, hogy „Románia a románoké!” és magyarokat, zsidókat kezdték kidobálni a menő vonatokból, vén Marzsinyán odafönt a hegyen haragosabb lett, mint a darázs csípte medve. – Mi bajuk ezeknek? – kérdezte elsötétült ábrázattal ott a forrás fölötti karámnál. Megbolondultak? Te magyar vagy, s én oláh vagyok. Mégis minden nyáron itt ülünk békésen egymás mellett ezen a fatönkön. Hány esztendeje már? Te őz húsát hozod, én sajttal kínállak, s amikor nem kell neked a sajt, akkor is hozol nekem finom pipadohányt. Ajándékba. Semmiért. Mert hát így él az ember egymás mellett. Oláh, magyar, mindenféle. Bármilyen nyelvet beszéljen is odahaza, mind ember! – Megrázta a fejét, és még hozzátette: – Baj lesz ebből, én mondom neked. Nagy baj. Mert Isten békességre teremtette az embert és nem háborúságra. Mindenkinek megadta, hogy hol éljen, s mit dolgozzék. Neked is, nekem is, mindenkinek. Még a vankujoknak is, de azok nem akarnak ám dolgozni, érted? Nem kell nekik a tisztességes munka. El akarnak venni mindent, ami a másé. Amit én aratok, vagy te csépelsz ki, azt mind a maguk csűrjébe akarják hordani. Vankujok ezek, nem oláhok! Utolsó beszélgetésünk volt ez odafönt a hűvös őszi estében, a pásztortűz mellett. Következő nyáron már nem élt az öreg Marzsinyán. Agyonlőtték a vankujok, amikor abban a kis mezőségi faluban, ahol élt, vasvillával a kezében állt elébük a falu utcáján, hogy megvédelmezze a magyar papot, akit puska tusájával tereltek maguk előtt a csendőrök. A bölcs oláh megfeledkezett a bölcsességről, és életével fizetett érte. Nem segített ezzel se a magyar papon, se saját magán, még csak a világon sem. Legalábbis úgy látszott akkor. Valahányszor azonban a távolabbi jövendőn jár az eszem, s figyelem a vitákat, hogy miként és hogyan, emlékezetem mélyéről fölbukkan öreg Marzsinyán Péter görbedt alakja, s hallom újra meg újra a mély, dörmögő hangját, ahogy belemondta annak idején a hűvös tavaszi estébe az ítélet szavalt: „Isten békességre teremtette az embert, s nem háborúságra, s mindenkinek megadta a maga helyét, hogy éljen, s mit végezzen. Az Úristen tudja, mit csinál.” Őszinte szívvel remélem, hogy amikor az igazságtevés napja beköszönt, legyen az tíz év múlva vagy száz év múlva, megtisztítja szép Erdélyországot a vankujoktól, s kiűzi azt, ki nem odavaló. De csakis azt. Békességszerető, Igazságtisztelő magyarok s békességszerető, Igazságszerető Marzsinyán-unokák újjáépítik Erdélyt, azzá, ami volt: a magyar haza közös védőbástyájává. „Add Uram, hogy kimenjenek ezek, s ne jöjjön be senki!” – imádkozott a román csendőr, román jegyző, román főszolgabíró zsarnoksága idején a székely. „Maradtak volna ezek a regáti vankujok ott, ahova az Úristen teremtette őket! – mondta keserűségében az oláh juhosgazda a Ratosnya fölötti nagy tisztáson. – Az Úristen tudta, mit csinál…” Tudta bizony. Magos hegyek szépséges koszorújával vette körül a magyar hazát, s úgy odarajzolta határait a földre, hogy mindenki láthatja, aki csak a térképre néz. S a nemzet, mely évszázadokon át békés szívvel nyitott ajtót min - den menekültnek, bármely irányból is érkezett, a nemzet, mely elsőnek hirdette meg a világszabadságot ezen a földön, megérdemli bizony, hogy szabad legyen újra a maga hazájában. S mert Isten nemcsak büntet, de igazságot is oszt, kétségtelen, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a Közép- Európa egyensúlyához annyira szükséges megoldás: a Kárpát-medence egységének visszaállítása.

(Utánközlés: Szent Korona, 1991.)

Lábjegyzetek:
1. vankuj = faragatlan;
dr. Fodor Ferenc, Kilyénfalva
(Tájszavak címszó alatt /Gyergyóvidék,
Székelyföld/, Marosvásárhely, 1995)

Gurg Creative Commons License 2003.09.17 0 0 502
Az a linkelt hozzászólás, amit nem értesz, mellément. Nem ebbe a topicba szántam (valaki W.A. infókat kért és ajánlottam ezt a topicot egy másik topicban), de ezt kettővel fölötti hozzászólásomban láthatod is.
Előzmény: Bimbum (501)
Bimbum Creative Commons License 2003.09.17 0 0 501
Nem értlek.
Előzmény: Gurg (500)
Gurg Creative Commons License 2003.09.17 0 0 500
Hoppá, egy másik topicba ment volna....
Előzmény: Gurg (498)
CsFeco Creative Commons License 2003.09.17 0 0 499
Czigány Zoli a nagynéném férje. :) Érdekes így találkozni a nevével, de ismerve őt nem meglepő. :)
Előzmény: Bimbum (497)
Gurg Creative Commons License 2003.09.17 0 0 498
Bimbum Creative Commons License 2003.09.11 0 0 497
Találkozásaim „Albert bátyámmal"

Hitler személyesen kért bocsánatot az erdélyi írófejedelemtől

Wass Albert nevével valamikor az 1980-as évek közepén, végén találkoztam először. Czigány Zoltán rendező barátom egy, az Erdélyi Helikonról szóló dokumentumfilmen dolgozott. Megbeszéltük, hogy első lépésben „kiugrunk" Erdélybe, és a régi idők irodalomtörténeti helyszínein, felveszünk néhány S-8-as snittet. Ebben az időszakban a filmezés még eléggé kockázatos dolognak számított arrafelé. A Ceausescu-féle gyilkos rendszer még javában működött, és az emberfiát nagyon könnyen megvádolták kémkedéssel…

Ifj. Szalay Róbert riportja Floridából

Kicsi kamerámat nagy műgonddal próbáltuk elrejteni Zoli barátom szebb napokat látott 1500-ös Ladájának csomagtartójában. Szerencsére, a keménydobozos arany Kent cigaretta megfelelő adagolásával a határ leküzdhetőnek bizonyult. Barátoknál, ismerősöknél szálltunk meg, Marosvécstől a Hargitáig.

A felvételek sikerültek. A nyersanyag és mi, épségben hazajutottunk. A filmet a Duna Televízió mutatta be, Nagycsütörtök címmel.

Egy szó, mint száz, Wass Albert neve ebben a dokumentumfilmben hangzott el számomra először. Gróf czegei Wass Albert, mint az Erdélyi Szépmíves Céh tagja...


Azután évekre elszakadtam a témától. Sőt úgy hozta a sors, hogy Amerikába kerültem. Floridában telepedtem le. Amerikában, Clevelandben ismerkedtem meg leendő feleségemmel, aki Nagyvárad mellett, Telegden születtet, és a romániai „forradalom" után került Amerikába.

A rengeteg közös téma és emlék még szorosabb kapcsolatot épített közénk. Egyszer felhívott telefonon, és azt mondta, hogy egy fantasztikusan jó könyvet olvas, és szeretné, ha én is elolvasnám. El is küldte számomra a könyv másodpéldányát. Így mintegy száz oldal hátránnyal indulva, párhuzamosan olvastunk. Ő az ohiói Clevelanben, én a floridai Sarasotában. Élményeinket telefonon beszéltük meg.


Wass Albert, utolsó éveiben




Nos, ennek a könyvnek a címe A funtineli boszorkány volt, és szerzője Wass Albert. Persze, rögtön beugrott a név. Így tudtam kötni a szerzőt a korszak nagy neveihez. Tamási Áron, Kós Károly, Dsida Jenő, Kemény János, Bánffy János, Kuncz Aladár, Reményik Sándor és a többiek. Ezen kívül még az említett dokumentumfilm öröksége is motivált. A funtineli boszorkány a párhuzamos olvasással lassan kapcsolatunk bibliájává vált. Az elmesélt történetek fokozatosan beépültek telefonos szerelmi életünkbe is. Azt hiszem, értékrendjeink hasonlóságát ezen keresztül láttam meg tisztán és világosan.


Ekkor Bánkuty Géza, magyar származású üzletember, aki mellesleg édesapám 1956-os harcostársa, felhívta a figyelmemet, hogy Wass Albert itt él Floridában. Hitetlenkedve fogadtam az információt, de utánaszámolva, az évszámok alapján lehetségesnek tűnt a dolog. Ettől kezdve egyenes út vezetett a személyes találkozóig. Kiss Gábor, Wass Albert jó barátja ajánlott be az írónál. Rövid telefonbeszélgetést követően, meg is állapodtunk a találkozó időpontjában. Wass Albert beleegyezett, hogy videofelvételt is készíthessek.

Hívtam Ildikót (Cleveland), hogy találkozni fogok Wass Alberttel. Nagyon fájt neki, hogy nem lehet ott velem. Ekkor már gyűjteni kezdtük Wass Albert munkáit, és a személyes találkozás lehetősége teljesen felcsigázott.

Készültem az interjúra. Gyorsan felelevenítettem a korszak irodalmára vonatkozó ismereteimet. Felhívtam Czigány Zolit, és néhány tanácsot kértem tőle az interjúval kapcsolatban. Őt is érdekelte a téma. Annál is inkább, mert ő ebben az időszakban, éppen az erdélyi arisztokrácia történetének feldolgozásával foglalkozott.


Egyedül indultam útnak. Ez, mint később kiderült, sajnos, hibának bizonyult, mert nagyon nehéz volt a kamerára is és az íróra is egy időben koncentrálni, és ez, sajnos, meglátszik a kameramozgásokon is.

Wass Albert a Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő Ocala Nemzeti Park területén lakott. Alapvetően egy hatalmas dzsungel közepén. Mintegy háromórás kocsiút után értem el Astorba, és szinte a csodával határos módon, nem tévedtem el.

Wass Albert nagy szeretettel fogadott, és előzékenyen segített úrrá lennem a kamerával, világítással, hangosítással való bíbelődésemen.

Azután indult a felvétel. Albert bátyám (mert közben így alakult) pedig mesélt és mesélt. Lassan egy történelmi távlatú emberi sors mozaikkockái álltak össze.


v.Kiss Gábor az örök barát gratulál Wass Albert állami kitüntetéséhez




Szavaiban éreztem azokat a táltos elemeket, melyek írásaiban is magával ragadják az olvasót. Nyugodt, szinte rezignált hanghordozásában sorakoztak fel a magyar irodalom és történelem személyiségei, akik személyes ismerősei, rokonai vagy barátai voltak az astori mesemondónak. Ahogy a Wass család ott volt a magyar történelem elmúlt századainak sorsfordulóinál, úgy Wass Albert is teljesítette a rá kirótt köröket, és az 1908-ban született író, gróf egész élete során mindig azt tette, amit mélyen gyökerező humanizmusa diktált. A beszélgetés során az erdélyi arisztokrácia életmódjának, életfelfogásának, az erdélyi irodalmi élet gazdagságának titkai mellett, hitet tett a máig elevenen élő transzszilvanizmus eszméjére.

Mikor elfáradt, egy kis sétára invitált a környező őserdőbe. Elkísért minket a hűséges vadászkutya, Pajtás is. A fák között kis házikókra bukkantam. Albert bátyám elmondta, hogy azokban tárolja azokat a könyveit, amelyeket nem tudott eladni. A mesés könyvek valóban ott voltak százával, és a floridai párás meleg, bizony, már megkezdte pusztító munkáját közöttük. Szerencsére, egy pár hónappal később, mikor az író létrehozta alapítványát, a könyveket sikerült megmenteni, és megfelelő tárolóhelyet biztosítani számukra.



Owensszel az emigrációban is tartotta a kapcsolatot



Az interjút követően még többször meglátogattam, és utólag nagyon bánt, hogy ezekre az alkalmakra nem vittem magammal legalább egy magnót, ha már a kamerámat otthon hagytam. A meghitt beszélgetéseken egy sor olyan „titkot" fedett fel számomra Wass Albert, amiket nem is sejtettem.

Így tudtam meg például, hogy az 1936-os berlini olimpián céllövészetben a legjobbnak bizonyult, de mivel magyar



színekben indult, Románia óvást nyújtott be. Wass Albert ebben az időszakban a debreceni mezőgazdasági egyetemen tanult, ám a történelem sorcsapása következtében, mint román állampolgár. Így a megérdemelten megszerzett aranyérmet nem vehette át. Adolf Hitler nem akart diplomáciai konfliktust az ügyből, ezért elnézést kért a „gróf úrtól", és egy saját kezű aláírással ellátott díszes oklevéllel igazolta Wass Albert kiváló teljesítményét. (Az oklevél megtekinthető a Wass-hagyatékban.)

Az olimpián ismerte meg Jesse Owenst, a fekete bőrű amerikai atlétát, akivel azután az amerikai emigrációban is tartotta a baráti kapcsolatot.


Már Amerikában történt. A deleandi katonai akadémián tanított. Egy alkalommal megismerkedett az egyik kollégájával. Kiderült, hogy a kolléga román, és a háború alatt pilótaként szolgált. Büszkén mesélt háborús élményeiről. Mesélte, hogy az Alföldön is bevetették a visszavonuló magyar és német csapatok ellen. Egy alkalommal visszavonuló konvojt támadott alacsony repülésben. Többször is rárepült az oszlopra, mert vezérkari jelzésű kocsi is volt közöttük. A visszavonuló magyarok bemenekültek az útszéli kukoricásba. Harmadszor vagy negyedszer fordult rá az ellenségre. Egész alacsonyan repült, amikor valaki kiemelkedett a kukoricásból és rálőtt a gépre. .



Ifj. Szalay Róbert feleségével, Ildikóval az írófejedelem




Olyan szerencsétlenül találta el, hogy pont a motort lőtte szét. A gépe az alacsony sebesség miatt rögtön veszíteni kezdte a magasságát, és nem messze kényszerleszállást kellett végrehajtania.

Wass Albert komolyan hallgatta végig a történetet, majd kijelentette, hogy az a bizonyos valaki, aki kiemelkedett a kukoricásból, bizony ő volt. Fónagy vezérkari ezredes segédtisztjeként ugyanis ott volt az ominózus kukoricásban. Megelégelvén a román pilóta kegyetlen viselkedését, rátöltött a „medveölő" vadászpuskájára, mely mindig vele volt, és egyetlen lövést adott le a vadászgépre... A román pilóta elfehéredett, és faképnél hagyta.

Másnap a dékán hivatta Wass Albertet. Közölte vele, hogy feljelentés érkezett a hivatalhoz, miszerint ő háborús bűnös. Wass Albert rögtön tudta, „honnan" fúj a szél. Elmondta a történetet. A dékán hivatta a román kollégát, és ott Wass Albert szeme láttára felmondott neki. Ellenpéldaként hozhatom fel azt a saját szememmel látott epizódot, amikor, a Pearl Harbor-i múzeumban az öreg japán pilóta veterán összeölelkezett a múzeumi kísérővel, aki szintén ott szolgált a kikötőben, 1941. december 7-én.

Végül néhány szót a végzetről. Mindenki azt kérdezi tőlem: mit tudok az esetről? Mi történhetett az író utolsó óráiban? Hogy tehetett ilyet? (Az író öngyilkos lett – a szerk.) Van, aki gyilkosságot emleget.

Őszintén szólva, erről nem szívesen szoktam beszélni. Számomra Wass Albert nem ment el. Itt maradt az a munkásság, amely örökké él, és amely nem fejeződik be az író halálával. Sőt mondhatni, sajnos a régi mondás igazolódni látszik. Meg kell halnia annak, aki próféta akar lenni. Úgy érzem, Wass Albert munkásságának megismerése, halálával vette kezdetét. A „medveölő" puska, mely mindig kéznél volt csak a kezdő lövést adta meg


Rolling Creative Commons License 2003.08.22 0 0 496
20-án a(z) M2-őn volt egy szuper műsor a Grassalkovich kastélyból. Több Wass Albert vers is elhangzott, köztük olyan is, amelyik nincs benne a Kráter által kiadott Összegyűjtött versek kötetben, pedig az a kötet elvileg teljesnk készült. Kár.
Törölt nick Creative Commons License 2003.08.18 0 0 495
Esztergomi nyári játékok 2003. augusztus 19-20.:

Szörényi Levente: ELÉG VOLT!
Kóruskantáta - ősbemutató Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! szövegrészleteire (szólót énekel a zeneszerző: Szörényi Levente)

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.10 0 0 494
Javaslom, hogy kérdezd meg a Jártál már Erdélyben? topicon, vagy nézz be az Erdélyi Turizmus honlapra. Kellemes kirándulást!
Előzmény: kakojsza (493)
kakojsza Creative Commons License 2003.07.10 0 0 493
Üdvözlet a Wass Albert rajongóknak.
Most szervezek egy baráti társaság számára (10-12 fő) erdélyi utazást, kiemelten a Maros-mentére, Marosvécsre, Istenszékére, stb.
Tud valaki közületek méltányos szálláslehetőséget ebben a régióban?
Ha igen, itt a topicon jelezzétek, mert elfeledtem a jelszót, nem szoktam a nickhez rendelt címen levelezni.
Előre is köszönöm!
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 492
Azért csak sikerült :-))
Előzmény: Zozi79 (489)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 491
Sajnos, elég ritkán futok össze az ismerőssel és idáig még nem jelezte vissza, hogy sikerült-e megszerezni, vagy egyáltalán azt, hogy valóban van-e ilyen anyag... Küldtél mailt? Mert nem érkezett meg.
Előzmény: gitana19 (490)
gitana19 Creative Commons License 2003.07.06 0 0 490
Nagyon, de nem nekem kell, hogy tessen... :-((
Ha megvan, majd mailben részletezem...
Előzmény: Törölt nick (488)
Zozi79 Creative Commons License 2003.07.05 0 0 489
jaj de szep. koszonom.
Előzmény: Törölt nick (486)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.04 0 0 488
OK, azonnal jelzem. Hogy tetszik az elmentett anyag? :-)
Előzmény: gitana19 (487)
gitana19 Creative Commons License 2003.07.03 0 0 487
Elmentettem...
Ha esetleg a Funtinelli boszorkányt megszereznéd, szólj, légyszi!!!!!!!!!!!!!!!
Előzmény: Törölt nick (486)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.01 0 0 486
Hallgatható, letölthető: Wass Albert: Örvendezzetek magyarok!
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.23 0 0 485
Zozi79 Creative Commons License 2003.06.13 0 0 484
a miép oldalán van két vers, amit dörner györgy mond el. de vigyázz, mert kicsit el van szúrva az oldal; több wass albert vers is fel van tüntetve, de azok igazából reményik sándor költeményei.
persze azok is nagyon jók.
Előzmény: gitana19 (480)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.13 0 0 483
Természetesen, azonnal szólok. Tegnap egész nap próbálkoztam átküldeni Zozi79 topictársnak, de sajnos nem ment át. Majd azért még próbálom, ha sikerül Neked is küldöm.
Előzmény: gitana19 (482)
gitana19 Creative Commons License 2003.06.13 0 0 482
Hú.... Ha azt megszerzed, légy oly drága, hogy szólsz!!! Esetleg ezt a verset nem tudod elküldeni emailben? A www.dnp.hu-n a Vasárnapi Újságban van több vers is, de azokat nem tudom más formátumba átmenteni. Se levágni róla a müsorvezetöt...
Előzmény: Törölt nick (481)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.13 0 0 481
Kedves gitana19!

Sajnos nincs, csupán az "Örvendezzetek magyarok". Csodálatos Sinkovits Imre előadásában.
Azonban van egy ígéretem, amely szerint - amennyiben a Magyar Rádió archívumában megtalálható - CD-re írják a Funtineli boszorkány trilógiából készült rádiójátékot.

Előzmény: gitana19 (480)
gitana19 Creative Commons License 2003.06.13 0 0 480
Kedves Boraka!
Van több "hangos" WA versed is? Vagy regény/novella(részlet)? Nagyon érdekelne... Meg tudod írni CD-re? Szerintem meg tudunk egyezni... Dobj egy mailt a bwagner@freemail.hu-ra légy oly kedves, aztán kifejtem bövebben, miért lenne negyon fontos nekem...
Előzmény: Törölt nick (479)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.12 0 0 479
Megkaptam, próbálom küldeni (két csomagban), mert sajna az index levelező rendszerében a legnagyobb fájlméret 2 mbyte. Remélem, azért sikerül.
Előzmény: Zozi79 (478)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!