Érdekes dolgot fedeztem fel. Ha Silver befejezte az evést, a maradék konzervet ki szoktam tenni a teraszra, hogy a vendégmacskák megtalálják. Már négy-öt alkalommal találtam a tányérban házatlan csigát, amint a maradék morzsákat eszegette. Gyorsan be fogom hozni a macskatányért, cicákat etetni hajlandó vagyok, csupasz csigákat nem!
Jó neked. bár csöppet sem irigyellek érte. Nekem a cukkini és a patisszon egyaránt szépen virágzik, de alig van terméskötődés, holott szeretem a rántott cukkinit. Próbáltam elmagyarázni nekik, de nem vették tekintetbe. Csak az vigasztal kissé, hogy a szomszédaimnál is ez történik, tehát nem feltétlenül én vagyok pancser.
Szemlátomást eredménnyel munkálkodtál, élvezd a gyümölcsét, illetve a zöldségét. Ami a kannákat illeti, alighanem szükséged lesz még néhány darabra.
Én csak azt írhatom meg, hogy termett 2, azaz kettő darab fehér uborkám. Megláttam a vetőmagboltban, kiváncsi lettem rá, és elültettem. Abban reménykedtem, hogy mégis csak könnyebb lesz észrevenni a levelek között. Ebben tévedtem, mert felfedeztem ugyna, de nem könnyen. Ami az ízét illeti, csöppet sem tér el póri zöld testvéreitől.
Nálam kevésbé szívderítő a helyzet. Tegnap mindjárt gyanús volt, hogy nem hallok felháborodott cserregét, amikor kiléptem az erkélyre. Azt hittem, ez a fióka is kirepült, de azért óvatosan megvizsgáltam a fészket. Sajna, a kismadár elpusztult, és nem tudom, miért. Néhány légy már erősen érdeklődött iránta, ezért kénytelen voltam a kis Káinkát eltávolítani, a meg nem született testvérével (értsd: a ki nem kelt tojással) együtt. Csak remélni tudom, hogy a légykapók jövőre is megtisztelnek a társaságukkal.
Másnap kora reggel kirepültek az ifjoncok. Olyan gyorsan történt, hogy számolni sem bírtam. 5 vagy 6 fiatal lehetett. Viszont két nap múlva találtam egy szétmarcangolt tetemet a kert végében a fűben.
Belenéztem a fészekbe, pedig a kedves szülők óva intettek tőle, szerencsére egyik fél részéről sem került sor tettlegességre. Csak egyetlen, módfelett önteltnek látszó fióka van benne. Csak most fedeztem fel azt is, hogy a fészek peremén egy árva, elhagyott tojás hever. Lehet, hogy tényleg kakukkfióka? Nem tudom, ilyenkor raknak-e tojást a kakukkok.
Persze, nem azt hiszem, hogy a ki nem kelt tojás lenne a kakukké, hanem az egy szem, jól fejlett fióka, aki kitúrta a vetélytársait.
A mai nap viszont a csincsillám lepett meg. Kitisztítottam a ketrecét, és amíg ez történt, hagytam, hogy kint szaladozzon. Nem is akart visszamenni a kis betyár, elég nehezen sikerült nyakon csípnem- Nem ezen lepődtem meg, hanem azon, hogy míg szabadlábon volt, kissé megrágta egy képeslap sarkét, amit az éjjeliszekrényen felejtettem. Ennek köszönhetem, hogy végre rájöttem, az asztalt borító viaszosvásznon egyik szélén minek köszönhető a csipkézet! Alighanem belógott a házába, ő pedig megkóstolta. Semmi baja nem lett tőle, de mostantól azért vigyázok, hogy ez ne történhessen meg újra.
Nagy örömömre már a saját termésű paradicsomból eszegettem a reggelim és az ebédem mellé, jól is esett.
A madárfiókák nőnek-nődögélnek, de nem sokat megyek a közelükbe, nem akarom a szülőket cukkolni. A három közül az egyik majd' kétszer akkora, mint a másik kettő, igazi óriásbébi. Szívből remélem, nem kakukkfióka.
Érdekes véletlen, hogy a barátnőmnél is ők fészkelnek, és már a másodköltést etetik.
Nálam már három kis tojáska lapul a fészekben, de nem nagyon merem nézegetni, mert ha kimegyek az erkélyre, a szülőpár egyike (de van, hogy mindkettő) szidalmak áradatát zúdítja rám. Márpedig muszáj kimennem, nem hagyhatom takarítás nélkül, no meg a virágokat is locsolni kell. Viszont igyekszem, hogy az ott eltöltött idő minél rövidebb legyen.
Kerti tevékenykedésem közeppette figyeltem fel intenzív madárfióka csipogásra. Nyomozásba kezdtem és a háztető takaróléc egyik hézagáig jutottam. Leültem a kerti hintára és figyelni kezdtem. Perceken belül megjelent egy ilyen madárka:
netes kép.
Csőrében rovarral. Aztán jött a párja aki valamivel szürkébb színű. Itthon utána néztem. Hát jelentem kerti Rozsdafarkú párocska neveli fiókáit a tetőrészben. :-))))))))))))
Kíváncsi lennék hány kicsi van fészekben, mert ricsajt azt rendesen tudnak csinálni.
Lassacskán kezd kibontakozni Csini, a csincsillám valódi énje. Másfél év ketrec után most már kezd kilátogatni. Amíg én a ketrecet tisztítottam, ő felfedezőútra indult, én meg hagytam. Másfél óra múlva a heverőn találtam, szemlátomást az élet értelmén filozofált. Majd, miután a kitakarított, friss homokkal, ivóvízzel és élelemmel felszerelt ketrecét meglátta, rögtön bement egy kellemes fürdőzésre. Méltánylom, hogy sehová nem bogyózott oda.
A mai nap felfedezem, hogy a szürke légykapók másodköltésbe kezdtek, egy csinos kis tojáska van a fészekben. Igyekszem őket minél kevésbé háborgatni.
Két újabb szenzációs hírem is van. Az egyik az, hogy érik a szedermálnám. Tavaly három szem volt rajta, idén legalább 12. Szépen haladunk. Rájöttem, hogy akkor érett, ha már egészen sötétvörös. Nem annyira frissítő, édes-savanykás, mint a szeder, nem olyan lédús és finom, mint a málna, inkább kissé jellegtelen ízű. Azt hiszem, inkább érdekesség, mint ínyenceknek való csemege. Bár ki tudja, nem ismerem minden ínyenc véleményét.
A másik hír, hogy a telek közelében alaki szerezett egy bájos fekete kiskutyát, aki lelkesen akar haverkodni bárkivel, aki elhalad a kerítés mellett. Ami engem illett, nem kell kétszer kérnie. Ezért aztán lelkesen rágcsálja az ujjaimat, persze csak játékból. Ezzel együtt vagy éppen ezért nagyon kedves kis jószág.
A madárfiókáim már szépen kitollasodtak, ami ezúttal szó szerint értendő. Rejtőszínük van, ha eredetileg olyan fakéreg mintásak. Ha a közelükbe megyek, a madárszülők valamelyike a szemközti ágról rám csirreg, ha a fészket rejtő virágtartót is a kezembe fogom, erősebben és harciasabban teszi, és még közelebb is repül. Azért ennyi célzásból még egy nehéz felfogású ember is érthet, és én hallgatok a felszólításukra.
Újabb röpke pillantás a fiókákra, már szépen nőnek a szárnytollaik, de a hátuk közepe még kopasz, és a nap legnagyobb részét átalusszák, kivéve persze, ha esznek, és ez elég gyakran megtörténik.
Az előbb egy feketerigó szállt le, hogy igyon egy kicsit, de a madárszülők elég rossz néven vették, és nekiálltak elkergetni. Az erkéllyel szembeni fán őrködnek, méghozzá éberen.
Tegnap vakmerő lépésre szánta rá magát a csincsillám. Eddig soha nem kött ki a ketrecből, ezért nyugodtan nyitva hagytam az ajtót, amíg kicseréltem a fürdőhomokját, és friss szénát adtam neki. Mire visszamentem, Csini kint volt a szobában. Gyorsan becsuktam a konyha ajtaját, hogy ne tudjon elrejtőzni, aztán leültem, és érdeklődve figyeltem, mit is csinál. Újra gyönyörködhettem a sajátos mozgásában. Hosszabb a hátsó lába, mint a mellső, ezért egyfajta ugráló-guruló módon jár, ami nagyon tetszik nekem. Hosszan terepszemlézett, majd visszament a kitakarított, kellemes lakásába.
Bátorságot vettem magamnak, hogy egy röpke pillantást vessek a madárfiókákra. Négyen vannak, tehát a két évvel ezelőttivel ellentétben, minden tojás kikelt. Még csaknem csupaszok, csak a hátukon mutatkozik némi tollpihe. A kedves mama (esetleg papa) figyelmeztetőt rikkantott, én pedig értettem a szóból, és gyorsan a helyére tettem a virágtartót.
Az erkélytársaim megvannak, és kitűnően érzik magukat. Ahányszor csak az ablak közelébe megyek, rögtön azt tapasztalom, hogy valaki gyanakodva figyel. Meg sem merem nézni, mi van a tojásokkal, de szerintem még nem aktuális az új nemzedék.
A nap folyamán többször is kimentem az erkélyre, virágot locsolni, felmosni, teregetni, stb. Szerintem a légykapóknak az a véleménye, hogy ez már zaklatás! A mai nap már csak egyszer látogatok ki, holnap pedig biztosan békén hagyom őket. Talán enyhítő körülmény, hogy friss vizet is adtam nekik.
Csodás hírem van! Nem cinke volt, a szürke légykapóim visszatértek. és ezt csak most vettem észre! Már négy csinos kis tojás van a fészekben. Igyekszem minél kevesebbet zavarni a régi-új lakótársaimat.
Ma reggel két meglepetés is ért. Kimentem az erkélyre virágot locsolni, és némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy a csilipaprikám mellett egy elég fejlett tökpalánta nő. Nyilván akkor került a mag a cserépbe, amikor a két csöpp palántát átültettem. A másik, hogy megfigyeltem egy cinkét, amint a kikészített vízből iszik, majd átröpül az egyik, kissé túllocsolt cserépre, és némi földet csipeget. Lehet, hogy a fészke javításához kell?
netes kép.
