Maga, a futás akkor még csak egy technnikai megoldásféleség volt, ha éppen késve indultam, mert a késést szankcionálták, nem is tudom, hogyan. Akkoriban még nem volt "jogging". A tervszerű futás csak később vált szokásommá, amikor a Népligetben és a Városligetben róttam a kilómétereket. Pedig lett volna szaladnivaló az Alsóhegy utcában is. Akkoriban izgatta a fantáziámat, hogy mi marad az Alsóhegy utcából a Villányi úton túl. Kínos, de igaz: csak náhány éve döbbentem rá, arra autózva, hogy egy szépen kiépített utca vezet a töltés mentén, egészen a Nagyszőlős utcáig, és ez az Alsóhegy utca folytatása. Egykor ez olyan susnyás senki földje volt, mint a kocsisrét vagy a bunkeres Sashegy.
Sikerélmény, ha ilyen hosszú idő elteltével még apró részletekre emlékezem. De azt látom, hogy reneszánszát éli a nosztalgiázás. A neten néhány ilyen visszaköszön. A középiskola, meg ez egyik kedvenc korai munkahelyem néha előkerül.
De szerintem mi is elég jók vagyunk.
Érdekes lenne belelapozni a naplóba. Bár szubjektív véleményeket biztosan nem lálnánk.
Jó lenne - de az már csak illúzió - néhány akkori tanárunkkal összefutni. Bizztos kellemes beszélgetés lenne.
Amikor a topik kezdetén elkezdted sorolni ősi osztálytársaink neveit, két lehetőség jutott eszembe. Éles memóriája lehet a palinak, vagy osztálynaplógyűjtő és csak lapozgatja azt.
*
Mi lehet a sorsuk a naplóknak? Hány évig kellett tárolni hivatalosan?
Megint kreatív vagy! Ez jó! Évek számához kötni egy eseményt mindíg nyerő. Bár egyszer a kilencvenes években, amikor az 5-letelés szinte magától jött, részt vettem egy banketten, amit a szervező cég a 9 és 1/3-odik évfordulóján tartott meg.
Látva az aktivitás pillanatnyi lanyhulását, nem lenne könnyű kerek évszámot apropónak állítanunk. Mert akkor várhatnánk '27-'28-ig, vagy '32-ig. Ennél inkább az Index Fórum 20. jubileuma közeleg. Vagy még közelebb van az 1-sős-ségünk kerek évfordulója. Vagy az első betűvetés-óráé az újságpapíron.
Idesüss, én is idézek! Vegyünk például egy 16 éves klasszikus bejegyzést:
"Hát a kkor üres a tanterem, belépek. És helyet foglalok az elsö sorban, az ablak mellett. Stip-stop! Besüt a nap most is, akkor is inkább kifelé néztem. Totyogjatok be Ti is!"
Akkor most miért ne csoszoghatnánk be, vagy akár össze?!
O.K., de megpróbáltuk. Lehet, hogy most is ott pihen az Alsóhegy 1. alsó erkélye alatt? Érdekes lenne megtalálni, mint egy fiatalos nekibuzdulás "lábnyomát".
Nem valószínű, hogy valaha is ezzel a kifejezéssel illették volna a focit rajtunk kívül.
Azt hiszem a körülményekhez képest az átlagnál kreatívabbak és nyelvújítóbbak voltunk.
Egyszer valamilyen tetemesebb méretű tartályban hozattunk csapolt sört a kocsmából. Mert nem voltunk egy kocsmázó bagázs...
Szerintem túlméreteztük. Te egyszer kinyomtad én nem mertem, féltem, hogy a fejemre esik. Alkalmatlan volt arra hogy nyomogassuk 4x-5x. Nem tudom, miért nem faragtunk le (pl.vésővel) a két betontömbből. Maradt a foca. Néha így mondtuk.
Telitalálat! A fazék az kerek volt, de miért rémlik nekem úgy, mintha négyszögű lett volna, ami elkészült? Lehet, hogy elsőre nem sikerült és változtatni kellett a terven? Vagy csak a szokásos téves emlékezetem kavar be? Vajon sokat emelgettük? Vagy hamar ráúntunk? Akárhogy is, ez is bizonyítja, hogy sportos felfogásban éltük meg azt az időszakot! Bár igazán sportolni később kezdtem, amikor a nővérem férje (OTSH-nál dolgozván) beprotezsált az egyik nagy sportegyesületnél, az atlétikai szakosztályba, és onnantól futottam és gyalogoltam versenyszerűen. De nem sokáig, nem voltam tehetséges, meg nem a katonaság után kell elkezdeni az ilyen tevékenységeket. Szóval csak amolyan hobbyfutás vagy örömgyaloglás volt. Aztán elköltöztem Kelenvölgybe, és onnan egyszer-kétszer reggel begyalogoltam a Vörösmarty térre, ahol dolgoztam. Aztán egyszer összehozott a véletlen a Gaál Petivel, aki a Mészáros utcai Shell-kúton szorgoskodott, mint kutas.
Puff! Ezt elbuktam! A Lajosékkal pedig talán valami más apropóból futottam össze.
Akkoriban a Szüret utcában volt az otthonod? Korábban szóba esett a Szüret utca, ha jól emlékszem, és nemcsak a Szépréti (vagy Szépréthy?) Tibi kapcsán.
A Kisvigadóba beszéltünk meg találkozót a Lajossal, ő pedig Devich Lacival érkezett meg, sétálva az otthonából a Villányi úton. Lacit ekkor már elhagyta a haja, annyira, hogy Lajos vicces kérdésére, hogy "na, ki ő? Megismered?" kínos csend következett. Aztán feloldotta a fura helyzetet és megmondta (vagy ő, vagy a Laci). Ugyanúgy meghökkentem akkor, mint amikor Te megláttál sok év után, és hangot adtál meglepetésednek: "de bácsi vagy!". Lehet, hogy ezen a kisvigadós találkozón nem voltál ott?
A Kiss Gyusziék talán Opellel jöhettek. Kapitän-ra vagy Rekordra tippelek.
Devich Lacival nem találkoztunk. Ebben tévedsz. Pedig jó a memóriád. (Még.) Szeleire is jól emlékszel, fociztunk és nagyritkán meg kellett állni egy-egy autó miatt. Egyszer Szeleiék miatt. Apja volt az oktató (akkor létezett ilyen szabály).Milyen kocsi volt? Most letesztellek.
Igen, így van: a 19-et lefoglalta a Gördülő Kövek. (És még mindíg turnéznak és lemezzel jönnek ki! Igaz, a Parti Fiúk is szinte naponta lépnek fel, csak enyhén más kombóban))
Az előbbi üzenet felsorolásából kihagytam a Villányi uti összejöveteleket, amivel pedig rekord mértékben megközelítettük a Köbölt. Lajos, Devich Laci, Rutter, Te meg én, elnézést attól, akit esetleg kihagytam.
A "csoszogásra" majdnem ráhibáztál, mert nekem is osztott lapot a koronavírus, egy márciusi kórházzal és később egy háromhetes rehabbal, de mára túl vagyok rajta, dolgozom rajta, hogy a járásom ruganyos és fürge legyen és lihegés nélkül lépcsőzhessek, mint régen. Egykor, amikor még sportoltam, benne volt az edzéstervben a Krisztina körútról a Spartacus teniszpálya mellett felfutni a több-szakaszos lépcsőn a Naphegyre, elég jól ment. De nem panaszkodom, a metróból a felszínre jutáshoz még nem használom a liftet... De tényleg összejöhetnénk valamikor, alkalom adtán. Emlékszem néhány sikeres összefutásunkra az elmúlt tizen-huszon év alatt, egyszer az Andor utcában, egyszer a Bocskai úton, ahol akkoriban laktam, egyszer Nálad Tétényben (vagy Budafok?), meg még a Bercsényiben, ahol segítettél hangszórót venni, meg az Auchanban (vagy a Metróban?). Mielőtt tényleg csoszogunk majdan.
Milyen név merült fel a "garázszenekarunk"ra annó? (Nem volt igazán garázs-band, hiszen a lakásotokban próbáltuk a "Kis Bencé"-t.
A Merza Marcinak volt egy felesége, akit Áginak hívtak, ő eleve a TV-nél dolgozott, és aztán a Marci valahogy kikerült a Kék Csillagból, vagy otthagyta, nagy volt a verseny, és állást foglalt. Volt egyébként egy bátyja is, a Jenő, aki szintén ott lakott régen. Akkoriban ott a kétgyerekes családmodell volt a divat, csak mi lógtunk ki a növéremmel és a két húgommal. Meg a Balog Laci, a szomszádból, aki meg egyedüli gyerek volt, bár nem pont a mi korosztályunk.
Lehet, hogy a Wekkermann "Ferikére" gondoltál? Aki egyébként a Miki barátja volt. Járt a focimétáinkra egy "kis Demjén" nevű gyerek is, meg a -szintén - a Miki barátja vagy valahonnan ismerőse is, egy András nevű. Ha jól tudom, Szelényi volt a vezetékneve. Nem Szeley, az osztálytársunk, aki akkoriban tanult vezetni az apjától, valamikor el is húztak az autóval az Alsóhegy utcában a fociderbink előtt, közben vagy után.
A Stovepipe-on ott voltam, hogyne emlékeznék. 64-re tippeltem volna, de látom, hogy egy évvel később volt. És ez volt a briteknél a 4. számú Kályhacső együttes. Erre a sorszámra már nem emlékeztem, a 19.-re voksoltam volna, de az az idegösszeomlás volt.
