Persze, hogy nem áll rá. Ebben a szerkezetben három birtokos-birtok szint van egymásba stokizva (az MTA tanszéke, a tanszék docense, a docens gondolatai), oszt az átlagos magyar kompetenc a második után megkattan. Várja, hogy a belső tagon (ami birtok is, birtokos is) legyen birtokviszonyjel is, meg részes rag is (csatolva legyen előre is, hátra is; az MTA tanszék-é-nek a docense), de ilyenkor a -nak csak az utolsó birtokoson gyün, az előtte levőn meg viszket a hiánya. :)
LvT, a biztos pont....:) Köszi. Igen, pont ez a "halmozás" volt a bajom, s ráadásul még "szenvedősen" is hangzik a rádióban, mintha nem állna a bemondó nyelvére...
Szerintem rendben van ez így. Minden nyelvhasználónak lehetnek preferenciái abban, hogy az alárendelt mellékmondatos vagy a megfelelő "tömörített" szerkezetet kedveli-e. Az igazi persze az, ha mindkettőt kedveljük és megteremtjük megszólalásainkban ezek harmonikus arányát. Az kétségtelenül a te általad kedvelt megoldás javára szól ez esetben, hogy ezzel egy birtokos szerkezetet "megspóroltunk", ami hallmozott birtkos konstrukció esetén valóban általában gördülékenyebb stílust és talán könnyebb érthetőséget eredményez. De ez sem igaz minden esetre, az adott szövegben dől el, hogy mit célszerű alkalmazni.
Megint előjövök egy kis dohognivalóval: A Magyar Rádióban futó "Egy csepp emberség" című műsor elején közlik a t. hallgatóval, hogy kit is szólaltatnak aznap reggel, emígyen: "XY biológus". A műsor végén már egy kicsit többet árulnak el róla, megtudhatjuk, hol milyen beosztásban is dolgozik az illető. Nagyon "báncsa" a fülem ez a szerkezet:
"XY-nak, a Magyar Tudományos Akadémia Sugárbiológiai Tanszéke egyetemi docensének gondolatait hallhatták."
Rendben van ez így? Nem lenne "egészségesebb" egy kicsit átfogalmazni, mondjuk így?
"XY gondolatait hallhatták, aki a Magyar Tudományos Akadémia Sugárbiológiai Tanszékének egyetemi docense."
Én mással is kibékülnék, de most használatossal nem nagyon....
Az olvasd és az olvassad is létezik, szerintem előbbi az irodalmi, utóbbi leirva elég közönségesnek hat, de beszélt nyelvben szvsz. OK.
Szerintem az olvassd változat egyszerű helyesirási hiba. Elég gyakori amúgy, gondolom, mert ha a dupla mássalhangzó elé vagy után egy harmadik kerül, akkor lerövidül a dupla. Ennek ellenére néha hosszúval kell irni. Pl. áld vs. áldd (ejtsd: áld), játszunk (<játsz+unk) vs. játsszunk (<játsz+j+unk), ejtsd mindkettőt: jáccunk. Itt pont nem ez a jelenség van, és a szóelemzés segithet, de a kevésbé gyakorlott helyesirók gyakran rontják el, és gondolom, hogy ez hiperkorrekció. Azt pl. én sem tudom, hogy kell irni azt, hogy adsza (<add + azt a' ???). Vagy addsza? A gugli kb. egyenlő arányban hozza. (Esetleg acca... :) ).
bár ez már három hónapos kérdés volt, de szerintem az olvasd mellett az olvassad is jó, és idevágó kérdésem lenne, hogy ez a hosszabb alak (lásd még: nézzed, írjad, kérjed stb.) különbözik-e stílusértékében az előbbitől, mert én megmagyarázhatatlan okokból ellenállhatatlanul vonzódom ezekhez, de elég ritkán hallom haszálni őket.
A minap meg akartam venni a Kékháj c. könyvet ajándékba, de annyira megundorodtam a borítóján lévő helyesírási hibától, hogy otthagytam. Hogy lehet az, hogy egy könyv annyi kézen átmegy, míg a könyvesboltba kerül, és senki nem veszi észre, hogy azt, hogy "egyébb", két b-vel írták???
Ha engem kérdezel, a példádban mindkét változat elfogadható: az egyes számban és a többes számban egyeztetett is.
Ha mindenáron különbséget akarok találni a két kijelentés között, akkor azt mondanám, hogy az egyes számú "Józsi és Béla eldobálta" inkább arra utal, hogy egymástól függetlenül cselekedtek (akár nem is voltak együtt), míg a többes számú "Józsi és Béla eldobálták" talán inkább azt, hogy együtt, bűnszövetkezetben :) tevékenykedtek.
Nincs viszont alternatíva (legábbis számomra), ha az alany személyes névmás: az egyes számú "*én és te eldobáltam" nem jólformált mondat, a helyes a többes számú "én és te eldobáltuk".
„Ha már a germanizmusnál tartunk, a ma beszélt magyarban mi számít igazán annak?”
Én semmit nem számítanék igazán annak, legalábbis abban a jelentésben, hogy ’kerülendő németesség’. Egyébként meg kis túlzással a fél magyar nyelv németből lett fordítva, tehát szinte bármit meg lehet kapirgálni, ott van mögötte a német hatás.
Érdekes a helyzet: kijön az építész és a nyomdaipari "szakember" (az építész tetszőlegesen helyettesíthető egyéb szakmával) közötti állandó vita forrása. Mivel van otthon számítógépe, tehát ért a helyesíráshoz és a tipográfiához is, magyarán ő beleszólhat abba, ami az én szakmám, de én ne merészeljek neki építészeti tanácsokat adni (mellesleg eszembe sem jutna; milyen alapon is tenném?!)
Ez a germanizmus a legkedvesebb vesszőparipája... Bicsaklik a nyelvem, ordít a mondat a hibától, miközben olvasom, de természetesen én tévedek...:)))
Hál istennek nem ő vezeti az alkotótábort, ő csak rendezvényeket szervez, meghívókat küld ki, én meg helyette is szégyellem magam a stílusa miatt....:9
> Mivel győzzem, meg hogy helytelenül akar írni?! (...és pszichológus sem vagyok, csak ideges....:)
A te véleményed a helyes, még abban is, hogy mit találtál elsődlegesnek és mit "mentőövnek".
Meggyőzéshez ajánlom a helyesírási szabályzatból (rövidítve: AkH.):
- Miért írjuk egybe az "alkotótábor"-t? AkH. 112. pont 2. bekezdés:
Ha viszont az [-ó, -ő képzős] igenévi jelzős kapcsolatok tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (az igenév nem folyamatot, hanem valamire való képességet, rendeltetést fejez ki; illetőleg a jelzett szó az igenévben kifejezett cselekvésnek valamilyen határozója), a két egyszerű szót egybeírjuk: cséplőgép, izzólámpa, desztillálótorony, védőnő, ivóvíz, költőpénz, eladólány (üzletben), kiképzőtiszt (beosztás), felvonóhíd; hálószoba, kutatóintézet, pihenőnap, evezőlapát, átütőpapír, belépőjegy; stb. (Vö. 138.).
Mivel az alkotótábor maga nem alkot, hanem arra való, hogy ott alkossanak, így egybe írandó. Az AkH. szójegyzékéből ajánlom az "alkotó" címszón belüli "alkotóház", "alkotónap" kifejezéseket.
- Miért kell kötőjellel írni az "alkotótábor-vezető"-t, és mégis miért jobb a birtokos szerkezet? AkH. 138. pont (ún. 6:3 szabály)
138. Szóösszetétel révén gyakran keletkeznek hosszú szavak. Ezeket bizonyos esetekben célszerű kötőjellel tagolni, hogy könnyebben olvashatók legyenek. [...]
A kettőnél több szóból alakult (úgynevezett többszörös) összetételeket általában ugyanúgy egybeírjuk, mint a kéttagúakat: cseppkőbarlang, gépkocsivezető, ivóvízellátás, készruhaáruház, pénzügyőrlaktanya, rádiószaküzlet, úttörővasút, nyersolajmotor, rendőrjárőr, barnakőszénkoksz, mértékegységrendszer stb. – A hat szótagnál hosszabb többszörös összetételeket azonban már többnyire kötőjellel tagoljuk két fő összetételi tag határán: csapatzászló-avatás, dokumentumfilm-bemutató, könyvritkaság-gyűjtemény, tornász-csapatbajnokság, munkaerő-nyilvántartás, foszforműtrágya-gyártás stb.
Az egyébként szabályos, de túlzottan hosszú összetett szavak szerkezetes megoldással elkerülhetők: tervezőiroda-vezető = a tervezőiroda vezetője, gépkocsivezető-tanfolyam = gépkocsi-vezetői tanfolyam stb.
Az alkotó+tábor+vezető összetétel három (azaz kettőnél több) tagú és hatnál több szótagos, tehát kötőjellel tagolandó. Ráadásul itt van a "tervezőiroda-vezető" ~ "a tervezőiroda vezetője" példa, amely teljes párhuzama az "alkotótábor-vezető" ~ "az alkotó tábor vezető"-je kifejezésnek. Ha ez nem győzi meg az illetőt, akkor ne vezessen alkotótábort...
Eddig nem nagyon hittem az asztrológiában, de úgy tűnik, hogy két oroszlánjegyűnek nem szabad vitatkoznia, mert csak széttépik egymást...:) Én azonban a kevésbé önfejű oroszlánok közé tartozom, ő - a jelek szerint - nem... ráadásul nő... (mindenféle rosszindulatú mellékzönge nélkül)...
A kedvenc mondata így szól: "Mindig ezen szoktunk vitatkozni, tehát legyen úgy, ahogy mondtam!" AGYRÉM!
Ha már a germanizmusnál tartunk, a ma beszélt magyarban mi számít igazán annak? Régebben olvastam erről egy Tótfalusi István nevű úrtól, de biztos van még jó pár kifejezés-szófordulat, ami annak tekinthető...
Gondolom, nem követek el nagy hibát, ha mindenkit a jelölt birtokos szerkezet használatára bíztatok - ha lehet...
Szerintem az első és a harmadik változat egyaránt helyes, a második azonban helyesírási hibás. Az első és a harmadik változat között az a különbség, hogy a harmadik azt sugallja, hogy állandó foglalkozásról van szó, míg az elsőben ez inkább alkalmi megbízás (a szókapcsolat és az összetétel között igen gyakran fennáll ez a különbség). Amúgy meg a névelő mint olyan germanizmus, úgyhogy javasolnám az ismerősödnek, hogy egyáltalán ne éljen vele. :-))
Ismét a segítségeteket szeretném kérni. Van egy ismerősöm, aki úgy gondolja, hogy a birtokosjelzős titulusok elé nem tesz névelőt, mert ez germanizmus (?!), és a vesszőt is elhagyja a jelzett személy neve után. Mellesleg arról sem tudom meggyőzni, hogy ha nem jelölt birtokos szerketettel fogalmaz, legalább azt helyesen írja le...
Mondom a példát:
XY, az alkotótábor vezetője (ezt javasoltam én)
XY alkotó tábor vezető (ezt akarja ő)
XY alkotótábor-vezető (ez volt a mentőövem...)
Mivel győzzem, meg hogy helytelenül akar írni?! (...és pszichológus sem vagyok, csak ideges....:)
Motoros cikk az index.hu-n (totalbike): a nyomaték....Newton-méteres...
Népszabiban láttam még egy nagyon vad különírós hibát, de már túl fásult vagyok ezekhez, hogy beírjam, amióta láttam a MH (army-hu) Toborzó Iroda feliratát az Alkotás úton.