Mikor elkezdtem futni, én is csak futottam, ahogy bírtam. Majd idővel megismerkedtem egy emberrel, akinek már volt fogalma a futásról, ő azt mondta, hogy az a jó, ha futás közben kényelmesen tud az ember beszélni. Idővel átküldte azt a leírást is, amit egy edző adott neki. Ebben az volt, hogy neki, a haveromnak, milyen pulzuson kell futnia és mire kell figyelni. A havert kimérték, lemérték, meg minden. Ő azt mondta nekem, hogy ez kb rám is érvényes, mert egy korúak vagyunk, egy súlyban is vagyunk, stb. Ebben a leírásban, ami nekem számított, a pulzus meghatározása volt, hogy milyen pulzuson, milyeneket kell futni. 145-160-ig edzés, 160 felett a verseny futás. Na ez persze nem így volt írva, hanem normálisan, de ennyi maradt meg bennem.
Ez kb irányt mutatott nekem, de nem így futottam, az elején, egyszerűen nem tudtam olyan lassan futni, hogy azt futásnak lehessen nevezni. Össze-vissza futottam, nem is nagyon jöttek az eredmények. Majd volt az a fránya K&H félmaraton és akkor váltottam. Innen jön az én edzéstervem. :D
Azzal kezdtem, hogy megtaláltalak benneteket és elkezdtem szakirodalmakat olvasni, mindent kipróbáltam amit tudtam, amit javasoltatok,. Majd olvastam, hogy itt sokan Maffetone módszerrel kezdtek el futni. Keresgéltem a neten, de magyarul nem nagyon találtam, csak a Hadd módszert, abból is csak egy pár oldalas izét. Az is elég volt nekem, hogy elkezdjem.
Belőttem a pulzusomat, hogy min kellene futni és elkezdtem. Marha unalmas volt, olyan volt, mint, ha állnék. Így nem tudtam dolgozni, néha begyorsítottam, és néha fartlekezgettem is.
Így futkároztam annyit, hogy bírjam a terhelést, mikor azt gondoltam bírom megemeltem a távot.
Most úgy csinálom, hogy, sokat futok, ha kimegyek, akkor állandó pulzuson próbálok futni egy nagyobb távot (10-15km). A tempót/pulzust mindig az alapján választom meg, hogy éppen milyen kedvem van, vagy mennyit futottam és milyen tempóban az előtte lévő napokon. Ha egy alacsonyabb tempóval futok (140-145 átl pul), akkor viszek bele gyorsításokat is. A gyorsításokat is variálom, van, hogy csak 300, van mikor 500 m-eket futok, majd a km végéig kocogás, majd megint hajrá, majd megint kocogás. Ezt ismétlem több km-en keresztül, mikor milyen kedvem van. Van, hogy nem is futok gyorsakat az edzéseimen egy héten keresztül. Viszont, ha tehetem, minden szombaton elmegyek a Parkrun-ra, ahol 5km-en mindent beleadok. A pénteki napom a pihenő.
Most borult minden, mert néha 2x is kimegyek futni, mert az asszonnyal is futok, de vele nagyon lassan, MÉG.
Összegezve, Én a hosszú futások híve vagyok, jó sok variálással. Lehet nem a legjobb edzés, de én látom a fejlődést, nekem ez szipiszuper.
Teljesen jogos, amit Sogormail ír, hogy nem mindenkinek jók a számolt értékek. Szerencsére én a masszív átlag vagyok nekem bejött. Ha nekem kéne órákat futnom 160-as pulzus felett akkor simán felfordulnék :)
Most volt legalább három hét amikor nem a terv szerint edzettem (nem edzettem) sérülés (saját hülyeség) és betegség (szeptemberi suli láz) miatt. Hétvégén futok egy időméréses félmaratont. Kíváncsi vagyok, hogy a tavaszi elsőhöz képest mit fogok most bemutatni. Akkor nagyon meleg volt, de most sokat kihagytam, elég kiegyenlítettek az esélyek :)
Szerintem hamarosan találkozni fogunk személyesen is.
Köszi neked is! Valahogy úgy érzem, hogy régen nem volt meg igazán minden alapom azokra a távokra, amiket futottam, ezért majdnem mindig szenvedősre sikerültek. Most ezért is jön be ez az alacsony pulzus meg azért is, mert nem szenvednek tőle az ízületeim. Persze lehet, hogy tévedek azzal is, hogy ezektől az alacsony pulzusú futásoktól kapom meg a megfelelő alapot, de nagyon remélem, hogy nem...
Tényleg marha nagy különbségek vannak köztünk abban, hogy kinek milyen pulzusra esik egy-egy tartomány. Nekem ráadásul a fülzúgás miatt nem is egészséges a magas pulzus, tehát, ha megtudnám, hogy magasabb pulzuson kellene edzenem, akkor duplán szomorú lennék...
Most az körvonalazódik bennem, hogy azzal biztosan nem ártok magamnak, ha visszatérek a Maffetone edzésekre és csak kivételes esetekben (ha éppen nagyon mehetnékem van vagy pl. valami rövid verseny van), akkor kerülök ki a zónából.
Ha pedig sikerül közben az edzővel ezeket megbeszélni, akkor majd követem az ő utasításait.
En is az alacsony pulzusu edzeseket preferalom tobbsegeben:) Mikor az elejen rohantam es nem futottam, akkor nehez volt atlepni egy hatart fejlodesben.
Oli irasaibol kiindulva viszont az alacsony pulzus nem mindegy mennyire alacsony. Az irasai szerint a legfontosabb tudni a laktat hatart (valos mert) es abbol szamolni. Ez maffetone, hadd es tarsai altalaban vmi szamolt kepletre alapoznak nem mindenkire igaz az "atlag".
Nalam ezek a kepletek nagyon mellelonek. A mert laktat hatarom 176 volt es az Oli irasai szerinti alappulzusos edzesek 140-158 kozott kene mennie. A szamolt ertekek meg 132-138 kozotti pulzust irna elo. De ez mar iszonyat szenvedes. A legkellemesebb, konnyu edzes nalam olyan 150 koruli atlagpulzust jelent es 160-165 korul siman futok orakat. (Kar, hogy tempo nincs hozza:) )
Emellett viszont azt erzem, hogy gyorsabb tempoknal, ami mondjuk egy felmaraton versenytempo lenne, 170-175 korul, ott mar nem is tudobol nem birom, hanem az izuletek, izomzat, idegrendszer. Erzem, hogy sokszor felrelepek:), fajnak az izuletek utana etc.. Izomlaz. Ezt is edzeni kellene, szoval neha jol jon a gyorsabb tempo szerintem. Kerdes a mikor.
Úgy érzem, hogy eléggé egy húron pendülünk az alapján, amiket írsz, csak te kicsit (nagyon!) előrébb tartasz, mint én. Ez nekem mondjuk, pont jó így. :) Írj sűrűbben, hogy tudjam, merre haladjak. Komolyan!
Lehet, hogy türelmetlen vagyok, bár most már nem sietek sehova. (következő checkpoint tavasszal lesz...)
A folytonos Maffetone edzésekkel amúgy nem volt bajom, csak beparáztam, hogy a félmaraton nem fog menni szintidőn belül. Hozzászólásod alapján hajlok arra, hogy visszatérek teljesen erre a kellemes Maffetone pulzusra még pár hónapig. Én is gyorsultam közben, csak ebbe persze belejátszik az is, hogy a hűvösebb időtől is lejjebb ment a pulzusom.
Abból a szempontból is jó ez a lassabb tempó, hogy jobban tudok a technikára figyelni, mert még korántsem tökéletes. 4-én lesz a ChiRunning workshop. sokat várok ettől is. Ha érdekel, majd leírom, milyen volt.
Véleményem, hogy minden mozgás fejleszt valamit és valamennyire, de hogy melyiket válasszuk az attól függ ... :)))
És persze mindenkinél más a választék.
Én szerintem sokat olvasgattam a pulzuskontrollról, Maffetone, Hadd, Oli írásai, edzésmódszerekről, stb. Mivel semmiféle ilyen irányú képzettségem sincs így nem befolyásolt az előzetes tudás ;) , de természetesen NEM adok tanácsot, csak leírom, hogy nekem mi jött le ezekből.
Mivel a gyorsaság és a szenvedés nem barátom, így a résztávos és egyéb szenvedős módszerek hamar kiestek az érdeklődési körömből. Maradtak a lassú futással dolgozó módszerek.
Kezdetnek azt tűztem ki célnak, hogy csak egyenletes alacsony intenzitású futással (Maffetone pulzussal) heti 0-5-10%-os időemeléssel elérjem a heti 6 nap összesen 8-10 órás edzésmennyiséget, heti egy 2-3 órás hosszú futással.
Utána Hadd írása alapján elkezdeni a laktát küszöb toló edzéseket (mondhatni gyorsítás). De ezek is egyenletes (lassú) futások csak a Maffetone pulzus felett. Ez heti két nap toló edzés, az egyikben 5 (később 10), a másikban 10 (később 20) ütéssel magasabb átlagpulzussal futok mint a Maffetone.
Mivel ezzel a tervvel elég sokáig el lehet tölteni az időt így tovább még nem terveztem. Most tartok a Hadd toló edzések elején. Eközben 5-el megemeltem a Maffetone határt (mivel már nem vonok le 5-öt a kezdőségem miatt), és már futok váltakozó iramokat is ami 10 perc Maffetone pulzussal utána 5 perc 10-el felette 1 órán keresztül.
Mindig csak a pulzust és időt tervezem figyelem, mert csak azt tudom/lehet mindig rendesen mérni.
Eddigi tapasztalat, hogy folyamatosan gyorsulok, így még nem kell változtatnom és lehet hogy nem is akarok mert nagyon úgy néz ki, hogy hosszú távon megmaradok fitness/öröm futónak, ahhoz pedig ez a tudományosság is bőven sok.
Az imént olvastam egy futóverseny beszámolót és rám nem jellemző módon gondolkodóba estem.
Az itt felmerült hosszú futás témával is kapcsolatos...
Szívesen venném a véleményeteket.
A lényeg az, hogy ZZ!M félmaratont lekocogtam ugye és (valszeg) a lábközépre érkezés miatt fájt is a sarkam kissé, de ettől eltekintve hihetetlen laza volt az egész.
Március vége óta futok és itt látható, hogy elég nudli, amit sikerült összehoznom.
Szóval, a félmaratonra készülés júniusban indult el igazán és júliusban kezdtem el a Maffetone szerinti alacsony intenzitású edzéseket.
Nem tudom, hogy ez a korom miatt vagy mi miatt lehetséges, de emléxem, hogy régi önmagam rettenetesen nagy csávónak érezte magát, ha mondjuk edzésen 15km-t futott (ez alól persze kivétel az az év, amikor a maratonra készültem), most pedig tök lazán lekocogok egy félmaratont meg hétvégére is jutott ez a domonyvölgyi kocogás, ami 0 szenvedést hozott, csak kellemes kocogás volt.
Ma estére éppen azon gondolkodom, hogy merre fussak, mert a szokásos kis 5-8km-es köröm már kevésnek tűnik. Valszeg duplázom inkább valamelyiket.
Felvettem a kapcsolatot egy edzővel, de még nem indult be igazán a kommunikáció és lehet, hogy nem is fog, mert nagyon elfoglalt....
Szóval, addig titeket nyaggatnálak a kérdéseimmel:
1. Létezik, hogy nekem valami miatt különösen szükségem van a lassú km-ekre vagy csak egyszerűen jól esik és ennek megmagyarázására keresek magyarázatot?
2. Kezdem föladni, hogy valaha is a Maffetone könyvet el fogom olvasni, mert hiába érdekel a téma 2 oldal után elalszom rajta, mert annyira kevés benne a számomra fontos infó. Tudja valaki, hogy mennyi ideig kell kizárólag az alacsony pulzuson futást csinálni?
3. Lehet annak valami értelme, ha egy héten 1 edzés nem Maffetone szerint végzek (résztáv, fartlek, stb) és a többinél betartom szigorúan a pulzuskontrollt?
4. Esetleg minden alacsony pulzusos edzésembe tegyek gyorsabb 500-1000m-eket, amiken száguldok kicsit?
Úgy érzem, hogy a lábamnak szüksége lenne kis óvatos, de erőteljesebb tempójú futásra is, mert ilyen futások után fájdoklik másnap kissé.
Érdekelne a véleményetek a fentiekkel kapcsolatban! Köszi!
Ebay tele van vele, NOH (gyárilag felújított) van öves usából 45(+posta+ÁFA) körül, UK-ból kicsit drágábban 50-55 az alja de onnan ugye nincs ÁFA.
Itthon aprón van 2, mindkettő külföldi beszerzésű szóval nem garis
Illetve PCLand-ben van 2 év garival 68 körül öv nélkül (fura hogy övvel meg már 100, tehát külön övet venni jobban megéri).
Utóbbi boltnak elég retro a webshopja, de már vagy 10 éve biztos léteznek, szóval nem az az eltűnős cég.
620 meg mintha Dekában lenne most legjobb áron valami 115(vagy 125? weshopban több, de az üzletben akciós volt) rémlik ráadásul 3 év garival a gyári 1 helyett.
Megbízhatósági tapasztalatok érdekelnének, merjek-e belevágni egy gari nélküli vásárlásba?
Okok: Itthon a 620 nem nyomta le a 610 árát, újonnan továbbra is 100 felett van (egy helyen láttam talán 68-ért öv nélkül), miközben külföldről beszerezve 60 körül megúszható. Az új, dárga 620 meg amivel többet tud az nem érdekel, amivel kevesebbet az viszont hasznos lenne (trackback).
Legalább 4 éve már, hogy lassacskán átszoktam a terepversenyekre, és az aszfaltosokat szinte teljesen kiiktattam a naptáramból. Nem volt ennek semmi különös oka, egyszerűen valami másra vágytam, amit a hegyi versenyektől meg is kaptam. Azért belefér néha egy-egy Kékes Csúcsfutás, vagy városi félmaraton. A hosszú terepversenyek nem igényelnek nagy tempót (meg persze az évek is múlnak...), így elkerülhetetlen volt a lassulás. 2010-ben futottam a legjobb időmet a Nike-n, 1:24-et. Ez ma már csak egy szép álom, de ha 1:30-on belül sikerül megtennem ezt a távot, azzal már elégedett lehetek.
A múlt héten egy barátom szólt, hogy lesz Nagyváradon egy félmaraton, nem társulnék-e. Hozzánk ez 70 km-re van, úgyhogy nem sokat gondolkoztam a válaszon, nem árt néha tesztelni magát az embernek szilárd talajon is. Már csak a helyszínen tudtam nevezni, ez kb. 6700 Ft-ba került, és egy technikai pólót is tartalmazott a csomag. Méreteiben jóval kisebb versenyről beszélünk, mint a Nike, az összes távon kb. 1000 résztvevővel, ebből kb. 200 egyéni félmaratoni indulóval.
A 21 km 4 kör volt a városban, a Körös két partján, oda-vissza, forgalommentes környezetben. Az idő eléggé borult volt, nyilvánvaló volt, hogy esni is fog. Úgy gondoltam, hogy első körben visszafogottan haladok, inkább a pálya megismerése lesz a cél, melyek a szelesebb részek, hol vannak enyhe emelkedők. A rajt előtt elkezdett esni, ezért jóformán be sem melegítettem, nem akartam összeázni már az elején. Az első kör nem esett túl jól, még a második sem igazán. Érdekes módon a 3. körben kezdtem el jobban érezni magam. Talán ez a lassú bemelegedés is a hosszú terepversenyek eredménye. Több részletben egy gélt is elszopogattam, talán ennek is volt valami hatása. Az eső szerencsére nem esett túl nagy intenzitással. A mezőny hamar szétszóródott, nem nagyon volt alkalom csatlakozni bárkihez is. Így aztán majdnem egyedül futottam a verseny nagy részében. 14,5 km-nél jártam a 3. körben, amikor megelőzött a versenyt megnyerő kenyai futó (1:05:46-ot ment). Tartottam a 4. körtől, de végül ez lett a legjobb. 1:28:39-el értem célba, ez egy korosztályos 3. helyet jelentett, abszolútban pedig a 11.-et. Az eredménylistából derült csak ki, hogy minden körben javítottam valamit: 22:49; 22:22; 21:49; 21:38. Jólesett a futás, kellemesen elfáradtam.
A verseny egyébként hibátlanul meg volt szervezve, az útvonal nyilakkal jelölve, a frissítők személyzete pedig készségesen nyújtotta a poharakat. Egy elég szép kidolgozású érem ütötte minden célba érkező markát.
Ajánlom mindenkinek ezt a versenyt, bár tudom, hogy ez inkább a keleti országrészben lakóknak lehet alternatíva.
Szuper! :-) Én se álltam oda futáshoz úgy, hogy ne éreztem volna magam rá maximálisan felkészültnek. Majd a te példád lebeg a szemem előtt (hogy lehet), de még az ügy legelején tartok (~0 :-)
:) Tavaly augusztus óta futok, szépen fokozatosan újraépítgetve magamat. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy másfél év alatt tudom újra a futásomat összerendezni, legalább 1:24 körüli félmaraton és 3 órás maratonig, addig nem indulok "igazi" versenyen. (Nem a "büszkeség" miatt, egyszerűen kíváncsi vagyok, mit tudok kihozni magamból egy elérhető határon túl.) Eddig jól állok, kilométerszámban és intenzitásban is sokkal jobban, mint gondoltam, és nagyon élvezem az edzéseket... De eddig kibírtam azt is, hogy ne versenyezzek félkészen. :) Jövő márciusban fogok először rajthoz állni, úgy rendesen. Lesz még a következő években pár futás, aminek oda akarom adni magamat. :)
A hétvégi hosszúúúú kontra egyéb alig típusú felkészülésnek itt is jelentős ideológusai vannak :-D Ha jól értem, az ő ezirányba mozgató rugóik (amellett, hogy ők ultra távokra készülnek) a család (pici gyerek) és a hétközbeni ménkű sokkk munka.
Gondolom, az ilyen két-három részre osztott hosszútávú edzést is szokni kell...
A család örüljön, hogy nem kell veled futnia... ;-)
Úgy veszem ki a szavaidból, hogy azért a 3o kilcsi / félmaraton még elég erőfeszítős, márpedig az utolsó hetekben nem a megfeszülés a cél. Fuss kevesebbet (mondjuk 29,9 / 19,9 25 / 15 km-t, de azért a mennyiséget előre határozd meg).
Bokacsont korul mi fajhat?:) Tegnapi futasnal meg semmi, majd kb. 1 oraval utana mar nem birtam ra allni. Most megy a santikalas, szur eg, huzodik. De csak egy nagyon kis reszen a belso bokacsonton es korulotte. Raadasul lepesrol lepesre mas, csak hogy meglepi legyen..
Ne reménykedj: a konszept a handicap alapon örténő startoltatás, és nem a puding követése. Bízom benne, hogy a szervezők leleményesek lesznek, mint Odüsszeusz, és ki tudnak jelölni olyan pályát, ahol a futók nem bolyonganak el újkori leleményesként:-)
