1. Nem azért szeretlek aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted. 2. Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni. 3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével. 4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja. 5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. 6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba. 7. Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot. 8. Ne vesztegesd az idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse. 9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte. 10. Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént. 11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet! Csak légy óvatos! 12. Légy jobb ember és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged. 13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.
"Szeretni egy férfit, egy asszonyt annyi, mint egy tökéletlen lényt, egy beteget, egy gyengét, egy bűnöst szeretni. Ha valóban szereted, meggyógyíthatod, támogathatod, megmentheted."
Sose mondd azt: "Szeress engem!" Mit érsz vele? Isten is hiába mondta..." (Paul Valéry) "Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt." (Balzac) "A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol." (P. Matteo) Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen.(Arany János)
- A boldogság olyan, mint egy pillangó - mondta a Mester. - Ha űzőbe veszed, elillan előled. De ha csendben leülsz, a válladra röppen. - Mit kell hát akkor tennem a boldogságért? - Ne vadássz rá! - De van-e valami, amit tehetnék? - Megpróbálhatsz csendben leülni, ha van hozzá merszed!(Anthony de Mello)
"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat, hogy elfogadja azt."
Pilinszky János: Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen: mint Izsák az atyját, én se kérdezem, mivégre sanyargatsz, teszem szótalan, szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet: minek adtál ennem, ha nem eleget? miért vakitottál annyi nappalon, ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden, fölpanaszlom akkor, mit tettél velem, karjaid közt végre kisírom magam, csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat, ennem is ha adtál, soha magadat, örökkön-örökké sírok amiért annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled, ahogy szoritásod egyre hevesebb, ahogy ölelésem egyre szorosabb, egyre boldogabb és boldogtalanabb.
Tudod, mi a bánat? Ülni egy csendes szobában, s várni valakire, aki nem jön többé. Elutazni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké. Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szemedben égnek. Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni könyörgő levelet, sírdogálva várni, s nem jön rá felelet. Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, melyek megfakultak. Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni őt, nem visszafordulni. Kacagni boldogan, hazug lemondással, otthon leborulni, könnyes csalódással. Aztán átvergődni hosszú éjszakákat, imádkozni azért, hogy Ő meg ne tudja, mi is az a bánat /Osztrovszkij/
Hátat fordítok nektek, mert nekem is hátat fordítottatok, Elgyengítettetek és szemrebbenés nélkül megaláztatok.
Hittem, de már csak hitetlenül reménykedem, Fakó, üveges szemmel nézem az eget, S hiába minden boldog kacaj, Már csak volt valakiként élek köztetek.
Szerettem, s már csak tiszta önzésből szeretek, Mert a szívem s a lelkem halt ma meg. Elvesztettem önmagam, mert más lettem én: Miatta, miattatok, hogy boldogok legyetek, mert csak a könnyek beszélnek értetek.
Hiába számolom az elmúló éveket, Hisz' nincs semmi, mi élne értetek. Elhagytak, elhagyatottam és meghaltam, Minden halálommal feltámadottam.
Meghaltam és most itt élek köztetek, Mert engem a sors újjá szültetett. Mindig és másképp, de én vagyok, Szeretek, elmentek, és én meghalok.
Hátat fordítok nektek, mert nekem is hátat fordítottatok, Elgyengítettetek és szemrebbenés nélkül meggyilkoltatok. Hittem, szerettem, de már nem érzek soha: Keressetek, de meghaltok fuldokolva!
Olyan bolond vagy Szaladsz Akár a reggeli szél Még elüt valamelyik autó. Pedig lesikáltam kis asztalomat És most Tisztábban világit kenyerem enyhe fénye. No gyere vissza, ha akarod Veszek takarót vaságyamra Egyszerü, szürke takarót. Illik az Szegénységemhez, aki szeret téged És az Úr is szereti nagyon És engem is szeret az Úr Nem jön soha nagy fényességgel Nem akarja, hogy elromoljanak Szemeim, akik Nagyon kivánnak látni téged És nagyon szépen néznek majd terád Ha visszajössz Vigyázva foglak megcsókolni Nem tépem le rólad a kabátot És elmondom mind a sok tréfát Mert sokat kieszeltem azóta Hogy te is örülj Majd elpirulsz Lenézel a földre és kacagunk Hangosan, hogy behallatszik szomszédunkba A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik És fáradt, összetört álmukban majd elmosolyodnak ok is.
