JESZ!!! Én máris elkötelezett HORO fan lettem! Számomra ha ilyen zenét hallok akkor az rendszerint olyan érzés, mintha egy iszonyú sötét, hideg szobában hirtelen felkapcsolnák világítást. Ekkor általában azon töprengek, miért is vagyunk mi emberek ekkora idióták, hogy mindenféle baromsággal töltjük az idot, ahelyett, hogy jól éreznénk magunkat, és például lyen zenékre táncolnánk (és ezt most halálosan komolyam mondom). És persze, elfogott a rettenetes irígység, hogy milyen rohadt jó dolog lehet ilyen zenét csinálni. Nekem csak ez a rohadt elektronikus bohóckodás maradt. A francba...
Az egyik haverom, csakhogy a "mélykatolikus" rokonságot egy kicsit megviccelje egy klezmer zenekart hívott az esküvőjére... azért az se volt rossz.:))))
Azért sajna magyarországon manapság már botrány, ha nem egy egyszál billentyűs játszik lambadát meg hasonlót (persze kemény MIDi támogatással)
ZW!
Persze ez a népzene kontra műzene már szinte sehol se áll, legfeljebb ilyen adatközlők esetében, mint a Szászcsávási zenekar....
(A magyarok többségének pld. fogalma sincs arról, hogy a "cigányzene" nem népzene és főleg nem cigány népzene.)
A Bolgár klarinétosról...
Sajnos idebent nem tudok zenét hallgatni, mert nincs kártyám, viszont hazavinni se tudom, mert íróm sincs (otthen meg net nyet) de köszi az infót, utánanézek a dolognak....
A wedding band alatt gyanítom az értendő, hogy ugye Európának ezen a térfelén a lakodalom, mint olyan, jelentős társadalmi esemény, ahol komoly zenélés megy. Csak az én lagzimból indulok ki, ahol a szászcsávási vonós bandből a Tocsiláék zenekara játszott. Voltam pár koncertjükön, aztán megkérdeztem, hogy mivel úgy is erdélyiek, eljönnének-e Székelyföldre a lagzimra zenélni. Meglepetésemre igent mondtak, mivel a mindennapjaik munkája otthon a lagzizene. El is mentem Szászcsávásra, ahol aztán kiderült, a vonós band csak magyarországi, európai és világkörüli utakra áll össze, amúgy minden tagnak van saját zenekara és a naptárjuk egy évre teletömődik erdélyi/romániai lagzikkal. Én Tocsilával szerződtem, percre pontosan érkeztek a tőlük kb. 250 km-re lévő székely kisvárosba. 2 hegedűs, dob, bass, billentyű és gitár.
Aki ott volt a lagzimon, NAGYON JÓL ÉREZTE MAGÁT :))))))
"midőn a zongorista Alan Broadbent 1974-ben feldolgozta a Woody Herman zenekarnak a Grammy-győztes Thundering Herd lemezre, mely változatban Frank Tiberi játszott fagotton, érzelmes, emlékezetes ballada lett belőle."
Annyira nem értek a bolgár népzenéhez, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak. Ha ez"műzene" engem az sem zavar, nekem akkor is tetszik. (Szívesen mutatok belőle, esetleg feleptézhetem a megfelelő helyre.) Azonban ha erről kideül, hogy csak "műzene", akkor feltétlenül érdekelne, hogy milyen az "igazi".
(csak a példa kedvéért, hogy néha milyen hülyeségek megmaradnak az ember memóriájában, miközben fontos dolgokat elfelejt, ideírom első találkozásomat a kis kedvencetekkel. még a 80-as évek közepén történt, hogy egy komcsi ifjúsági sajtótermékben, talán Világ Ifjúsága lehetett, a következő címre lettem figyelmes:
"A hercig Herceg napjaink szupersztárja"
a Purple Rain kapcsán írtak róla, és mint Michael Jackson utódját mutatták be a popvilág trónján.)
Érdekes hogy nektek Prince gitározásáról a Hendrix jut eszetekbe (persze játszik olyan stílusban is) de nekem van egy vájtfűlű zenész kollégám, és Ő állandóan le Santana -za. Adtam neki kottát játsza el pl a Purple rain szólót: Erre Ő: Ha A Satrianit el tudom játszani ez is menni fog.....
Na kiváncsi leszek.
Csá, egyébként a Prince koncerteket én is ajánlom, nagyon jó turnét csinált idén.
Nem az én zenekarom, én ott csak alkalmazott vagyok :))
Mivel én nem vagyok dobos ezért nem tom megmondani, neked hogy oszd fel - szerkón...de mivel ez ugye népzene, ezt nem szokták szerkón játszani, hanem un tapanon (nagydob). A 11/8 pediglen 11.... A bolgár népzenében "alaplüktetések vannak amelyekre épül a kíséret. Ezek az alaplüktetések többnyire páratlan ritmusúak (Kopanitsa, Rachenitsa, Dajcsevo stb) de van páros is (Pravo horo)
Ezt a 11/8-od úgy képzeld el, hogy megy egy kb 600-as mérőszám és akkor 1,3,5,9,11. -és már meg is van a kopanitsa alaplüktetése:)
remélem kielégítő volt a válasz ...jó gyakorlást.:)
A fene egye meg..annyira bosszantó, hogy a gépemen (munkahely) nincs kártya...nem tudok se megnézni se meghallgatni fájlokat.. pedig a Prince igazán érdekelne.
ZW!
Köszi.
utánanéztem az általad írt úriembernek...(belehallgatni a fenti okok miatt nem tudtam) mi értendő a "wedding band" alatt??? Mennyire népzene ez illetve "műzene"? Megkérdem a górét a zenekarból-ahol játszok, neki sok ilyesmie van ..hátha...
Na aztán ezt kell figyelni itt fönt, továbbra is. Van - helyesebben volna, ha kész lenne - egy "mivel kezdjem" rovat, 6-8-10 ajánlott lemezzel.
Most úgy zsigerből tudnám ajánlani a Roxy & Elsewhere-t (időben nincs is messze a One Size Fits All-tól), vagy az In New York-ot (76-os, komoly fúvósszekció), vagy a 88-as Make A Jazz Noise Here - méééég komolyabb fúvósok, nagyon szép hangszerelések. Most megyek, de nézz vissza, megnézem ezt az ajánlós dolgot, hátha találok valamit.
Figyeljetek má', Zappához hogyan kell hozzányúlni? Régebben hallgattam párszor a One Size Fits all-t meg a Chunga's Revenge-et, tetszett meg mindenn, de nem átütően, aztán most megint hallgatom a One Size-t pár évvel később, és mindjárt lefordulok a székről... Nagyon komoly... Mit kell még megismerni feltétlenül a millió lemeze közül?????
Prince... :) Otthon idősebb nővéremnek hála éjjel nappal ez ment ('84-'85 környékén). Nővérem mai napig fanatikus rajongó. Akkoriban nem igen szerettem Prince-t. Csak a klasszikus lemezeit ismerem a 90-es évek legelejéig - kb. odáig, hogy sexy mother fucker... Viszont egyre többször támad kedvem magamnak is beszerezni azokat a lemezeket: Paisley Park, Graffiti Bridge, 1999, meg mik voltak még? Fingom sincs, voltam vagy 6... Később nővérem beszerzett egy videóklipp gyűjteményt. Azon hihetetlen nagyokat borultunk! Prince egy szál tangában és boában fel alá rohangál a színpadon, na meg néhány gyenge színészi játékkal megáldott kis sztorika. Valahol olvastam, hogy Prince az egyik legtöbbet bootlegelt artista.
De ezek a korábban említett "szar pop slágerei" összehasonlíthatatlanul színvonalasabbak, mint akármi, ami "sláger" címén megy manapság! Pedig akkor is volt mocskosul rossz zene.
rosetta, hidd el én sem tekintem őket (jazz dobosokat) mindenhatóknak, csak hát van mit irigyelnem tőlük, ennyi. 11/8? Az milyen is? 3+3+3+2? :) Egyedül simán megy, de zenészekkel, élesben egészen más. :) rosetta, neked van az a balkáni zenekarod? Biljana Krstic-et ismered? Van egy elég exkluzív felvételem tőlük.
PS: Olyan kár, hogy az ilyen témák nem a zappa.hu fórumán jönnek fel, ott ugyanis van több off topic is, ahol meg lehet beszélni, ki milyen zenéket/képregényeket szeret, mikor megy ágyba és rengeteg fontos dolgot, anélkül, hogy lelkiismeretfurdalásunk lenne.
na, mielőtt eluralkodna a Prince Fan Club-hangulat, idemásolok egy cikket. sajnos, nem emlékszem, honnan van (valami jazzmagazin onlájn, vagy jazzportál - Bálint biztos tudja, nekem jazzwise cím alá volt lementve). mire lefordítottam, rájöttem, hogy nem is olyan nagyon érdekes, de így is sok mindenre rímel, ami mostanában itten leíródott.
(mivel az utóbbi pár évben nem találkoztam azon kollegák nevével itt a topikon, akik sérelmezték a Zappa-interjúk véghetetlen sorát, ezért bátorkodom az egészet idemásolni.)
*
<i><b>Tíz évvel ezelőtt, 1993. december 4-én a gitáros-zeneszerző-látnok Frank Zappa végleg lelépett a színről, maga mögött hagyva úttörő zenei munkásságát és nyíltan kimondott véleményét, ami közvetve rock- és jazz-zenészek generációt befolyásolta, és jócskán felzaklatta az idősebb generációt és egyes politikai vezetőket. A következőkben Stuart Nicholson újraértékeli Zappa jazz-szempontból érdekes munkáit, és áttekinti, milyen befolyással bírt az improvizált zenékre.</b>
Mi sem egyszerűbb, mint azt gondolni, hogy Frank Zappa gyűlölte a jazzt. Ha idézetekért is jodíjat lehetne szedni, bizonyára gazdag ember lett volna hajdan szellemes, de mára már meglehetőst elcsépelt aranyköpésének hála: "a jazz nem halott, csak van egy kis szaga". Ugyanakkor trágár humora, nyílt politikai bírálatai, vaskos szatírái, beszólásai, leszólásai és bennfentes humora mellett a jazz iránt mindig is egyfajta tiszteletet tanúsított. Igaz viszont az is, hogy már a kezdet kezdetén felismerte, a rockzene közönsége a jazzt kifejezetten cikinek tarja, és ez komoly gátja lehet a vásárlókedvnek. Ahogyan egyszer tréfásan megjegyezte, "a jazz a munkanélküliek zenéje".
Magát következetesen a rockzene táborába számította, bármilyen határt is feszegetett zenéjével, legyen az blues, jazz vagy klasszikus zene. A kategóriák felállítása igazából nem más, mint utólagos osztályozás a piac felosztása céljából, amit a zeneipar végez, hogy az eladási folyamatot kézben tarthassa, és elérje a potenciális célközönséget. Zappa tudta, hogy a zene műfaját nem a zene stílusa határozza meg, hanem az, hogy a közönség mit akar hallani benne. "Hülyeség azt gondolni", mondta egyszer, "minden alkalommal, mikor valaki improvizál [a zenémben], hogy akkor az már jazz."
Jól tudta, hogy a zenebiznisz legalább annyira a közönség várakozásainak irányítását jelenti, mint az albumok eladását. Úgyhogy érdemes a rockrajongókban nem jazzes asszociációkat kelteni, mikor rögtönzött zenét hallanak, így ugyanis többen fognak rákapni a zenére - arra a zenére, ahol zenei kalandok hatalmas tárháza nyílik a "rock" címke jótékony védőhálója alatt.
Természetesen Zappa zenéjének elég nagy része tartalmaz rögtönzéseket, de ezek távolról sem jazz-improvizációk. Noha zenéje meglepően gazdag a nyitott jazz-rajongók számára is, akár jazz-improvizációnak tartjuk, akár nem. Zappa egy interjúban elmondta, hogy még amikor paródiákat készít, akkor is úgy dolgozza ki a harmóniákat és a dallamot, ahogy azt hosszú távon is időtállónak tartja. Így aztán legokosabb dalainak egyike, az "Amerika Drinks And Goes Home" egyszerre fejezi ki a tiltakozását, és a jazz banálissá tételét. "Ugyanarra a tudat alatti formulára épül, amit a Tin Pan Alley erdőspéterei is használtak: tonika-domináns-szubdomináns modulációk a végtelenségig", nyilatkozta. Az Absolutely Free című lemezen jelentette meg, mint a bárzenék szerelmes dalainak pénztárgépcsörgős, civakodós, részegen duhajkodós paródiáját. Ugyanakkor midőn a zongorista Alan Broadbent 1974-ben feldolgozta a Woody Herman zenekarnak a Grammy-győztes Thundering Herd lemezre, mely változatban Frank Tiberi játszott fagotton, érzelmes, emlékezetes ballada lett belőle.
A jazz néha egészen finoman szivárgott be Zappa zenéjébe. A "Twenty Small Cigar"-t többen is egy jazz-remekműnek tartják, noha első hivatalos felvételén csemballón szólal meg a Chunga's Revenge-en (míg egy még korábbi változatát Bunk Gardner fuvolán játssza, még a 60-as évek végén, "Interlude" címmel). És lehet, hogy az "Overnight Sensation" különös és provokatív, ugyanakkor komplex hangszerelésű, jazzes szólókkal és kísérettel tarkított szöveges és zenei szintézise Zappa vibráló ötletzuhatagának.
Zappa útja a jazzhez a blueson, első nagy szerelmén át vezetett. Már az első albumán világossá tette, milyen jazzt szeret: a Freak Out!, a rockzene első dupla albuma, mely egyben az első koncept-albumok egyike is, és amely bevallottan hatást gyakorolt a Beatles Bors Őrmesterére is, a belső borítóján egy hosszú listát tartalmaz. Az őt befolyásoló alkotók közt sorolja fel Clarence "Gatemouth" Brownt, Cecil Taylort, Roland Kirket, Charles Mingust, Eric Dolphyt és Bill Evanst.</i>
Prince mindig is iszonyúan hatásvadász volt (ezt el kell ismernem), de épfülü ember azzal nem vádolhatja, hogy a hatásvadász elemek mögött nincs igazi tartalom és érték mindabban, amit csinál. 14 éves korában már pontosan tudta, hogy mi mindent akar elérni a zenéjével és ezért példátlan akaraterővel és energiával dolgozott is. Ezért én elnézem neki a hatásvadász húzásokat, a begyakorolt lick-eket.
A legtöbb ember vele kapcsolatban egyébként ott szokott igazán padlót fogni, amikor kiderül róla, hogy (a legtöbb nagy sztárral ellentétben) ő a hangszeres játékával (legyen az dob, basszusgitár, gitár, vagy zongora/billentyűk) legtöbbször kevesebbet mutat magából, mint amire valóban képes (és amit bizonyít számtalan kiadatlan felvétele). És itt jön elő az, hogy bizony az igazán jó zenék legtöbbször nem az összetettségről vagy a technikai brillírozásról szólnak - ezeket ugyanis viszonylag könnyű megtanulni, a valódi muzikalitást (amire Prince szinte egy fésűvel és egy darab papírral is képes lenne) már jóval nehezebb.
Ez egészen elképeszto!!! Egyesek szerint tele van hatásvadász elemekkel, de ki nem szarja le! Ez szerintem kifogástalan úgy, ahogy van. Vagy erre aztat is mondhatnám: tessék ennél jobbat csinálni! Bár azt hiszem az nagyon, nagyon nehéz lesz. Manapság ez egyik kedvenc lemezem a One Nite Alone Live, azt mindenkinek ajánlom, hogy halgassa meg! Komolyan meg fog lepodni.
A legkényelmesebb mondjuk letölteni ezt a 74-es koncertet, csak hát ugye ez kalóz - innen: