Úgy érzem könnyen belátható amit alább írtam, ezért folytatom, mert más a mondanivalóm. Azt kérdezem, hogyan értelmezzük van a relativitáselvet (Galilei és Einstein) ?
Azt mondjuk ugye, hogy ha két inerciarendszerből nézzük a másikat, akkor ez szimmetrikus, bármelyikből nézzük a másikat, ugyanazt tapasztaljuk: az idő és hosszdilatációk ugyanazok. Mégis a közöttük levő sebességkülönbség növekedésével a halmazállapot változása csak az egyikben megy végbe. Mégsem egészen szimmetrikus a relativitáselv?
Ez szerintem hasonlít egy máig megoldatlan filozófiai problémára, amelyet Mach vetett fel a tehetetlenség értelmezésére: Ha fékezünk, akkor müködik a hatás-ellenhatás, mégsem szimmetrikus a dolog. A járműben egyenletes sebességgel haladva még szimmetrikus: kívülről nézve a jármű halad előre, belülről nézve a világ halad hátra. Ha fékezünk, felborul ez a szimmetria, mi előre lódulunk erővel, a világ azonban nem hőköl ugyanilyen erővel hátra. Ebből indult el a Mach-elv, mondván hátha a világ mégis hátra hőköl egy kissé. De ez már egy másik topik érdekes témája.
"Vegyél akármilyen bolyót, pl. a Földet, amit semleges atomokból felépítettnek elképzelhetünk. Az egyes atomok dipólmezöi a statisztikus eloszlásuk és a termikus mozgás miatt tovább kiátlagolódnak, de a Föld feszinéhez közel NEM LEHET KIINDULNI ABBÓL HOGY AZ OTT A MEGMARADÓ HATÁS TELJESEN ELTÜNIK.Ha gravitációs kisérleteket csinálsz, pl Eötvös féle torziós ingával, ez zavarást okoz, amit a fizika eddig NEM VETT FIGYELEMBE. A gravitációs hatás mellett MINDIG JELEN VAN AZ E.M.-MEZÖ EREDETÜ ZAVARÁS úgy hogy például a kétfajta tömeg különbsége mérését megcélzó kisérletek eredményeit MIND MEG LEHET CÁFOLNI. "
Észrevetted már, hogy itt nem éppen hogy nem a forráshoz közeli, hanem a távoli tartományról volt szó? Itt ugyanis a sugárzási instabilitással kapcsolatos dolgokról írtam, márpedig a sugárzás esetén a nagy távolságú aszimptotika számít. Itt éppen azt magyaráztam, miért nem lehet az elméletedből kiküszöbölni az általam kimutatott sugárzási instabilitást ("a világ felforrása"). Azt, hogy miért nem működik az egész "Planck állandó mint Lagrange multiplikátor" zagyvaság, amit erre állandóan idenyomatsz.
Nem az ekvivalenciaelvről és a vele kapcsolatos kísérletekről értekeztem. Az ezzel kapcsolatos monomániád egy másik probléma, mint ahogy az is, hogy szerinted az összes gravitációs kísérletet 10^(-3) rendű elektromágneses effektusok zavarják. Megjegyzés: csak az marad ki ebből mindig, hogy akkor miért volt képes Eötvös 10^(-8) pontossággal, mások pedig 10^(-12) pontossággal kimutatni a tehetetlen és súlyos tömeg azonosságát, és vajon Te hogyan mutathattál ki egy 10^(-3) rendű effektust (ekvivalencia elve sértése), ha szerinted van ekkora zavaró effektus.
Össze-vissza zagyválsz, kedves iszugyi, nem arra reagálsz, amit írtam, és nem vagy képes egy szöveg összefügéseit, egy érvelés fonalát végigkövetni!
Egyébként egyszerű belátni, hogy a fénysebesség közelében az anyag nem lehet atomos állapotban, sőt az atom is felbomlik protonra és neutronra, aztán tovább bomlik "kvarklevesre".
Az anyag összes energiája ugyanis mc^2, ebben benne van a kötési energia és a mozgási energia. Ha növekszik a mozgási energia, akkor elérünk egy sebességi határt, ahol a sebesség növekedése már csak a kötési energia rovására történhet. Az első ilyen határnál az elektronok leválnak az atomról és létrejön a plazmaállapot, a következőnél pedig az atomok szétesnek protonokra és neutronokra. Emiatt a fénysebesség közelében közlekedő űrhajó csak fiktív feltevés lehet.
A lényeg, hogy az anyag "tartozéka" a mozgási energia, bár én is azt vallom, hogy a mozgási energia nem tömegjellegű.
Így értettem, hogy a relativitáselv határtörvény, és a halmazállapot-változásokat (plazma) figyelembe kell venni.
Minden gamma sugarat kibocsátó atommag ezt egy gerjesztett állapotból bocsátja ki. Milyen 'tartós' a gerjesztett állapot, az az élettartamtól függ. (Persze egy gerjesztett mag részecskéket is ki tud bocsátani a sugárzás mellett/helyett.)
Ciprián! A kémiában az elektromágneses hatások dominálnak, ennek kb a 10^-38-ad része a gravitációs hatás, a gravitációs hatásnak kb. ezreléke a tömeghiányból eredö effektus. Tudsz számolni 10^-41-es mennyiségekkel ?
" Ennek fordítottja is igaz: nagyobb sebességű atomoknak magasabb a hőmérséklete."
Ekkora csacskaságot már rég hallottam. Az ugyan igaz, hogy "nyugalomban" lévő testet hevítve a halmazállapot változhat, de, hogy gyorsítva egy testet, az energia ne a gyorsulásra fordítódnék, hanem halmazállapot változásra? Hmmmm..
Segítek. A hőmérséklet az űrhajó atomjainak egymáshoz viszonyított sebesség, de ha valami máshoz képest halad _egyforma_ nagy sebességgel az összes atomja az más tészta.
Megint egy általánosítás, ami hibás következtetésekhez vezet.
Semmilyen labor kémiai reakcióval nem lehet a súlyos és a tehetetlen különbségét kimutatatni. A tömegspektrométerek meg csak a tehetelen tömeg hiányára utalnak. Mivel a gravitáció 10^-38-ad része az e.m.-kölcsönhatásnak a kémiai reakcióknál CSAK a tehetetlen tömeg kimutatható. A súlyos tömeg itt nem játszik semmi szerepet.
Az anyag halmazállapota az atomok sebességének függvéne. Egyre nagyobb sebességű az atomok mozgása sorrendben szilárd(itt rezgés), folyékony, gáz és plazmaállapotban. Másképp úgy is mondhatjuk hogy hőmérsékletfüggő a halmazállapot, de magasabb hőmérsékleten nagyobb az atomok sebessége. Ennek fordítottja is igaz: nagyobb sebességű atomoknak magasabb a hőmérséklete. Mondhatjuk úgy is, hogy a növekvő sebesség halmazállapotváltozást eredményez. Emiatt hibásak azok a számítások, amelyek pl. feltételezik, hogy a fénysebességhez közel az űrhajó még makroállapotban van.
Iszugyi, másodszor vetettem fel, hogy a hidrogén, deutérium és tricium tehetelenségi tömege és súlyos tömege ugyanaz, és ezen alapszik a molekuláris kinetika praktikuma, és analitikai módszerek rendkívül nagy száma. Súlyméréssel az egyenértéksúly megállapítása után a diffúziós ( pl. deutérium dúsítása!),kromatográfiás, tömegspektrometriás stb módszerekben a molekulák és izotópok sebességére alapozottak a számítások, és az erdemények is. Kémiai elemzések tömkelege bizonyítja, hogy nem ad ezreléknyi hibát a súlymérés, amellyel a molekulák súlyos tömegét kiszámoljuk, és ezzel számoljuk ki a mozgásukat. A tehetelenségi tömegüknek meg kell egyezniük a súlyos tömegükkel, különben ebből tartós mérési hiba jelentkezne. Ilyen pedig nincs.
Mivel másodszor is csak személyeskedni tudtál észérvek helyett, a vitát lezártam.
Igenám, de az anyag állapota a sebesség függvénye. Ha pl. álló koordinátarendszerből nézem az egyre nagyobb sebességgel haladó testet, végül is a mozgó tárgy szétesik, majd elveszti az elektronjait is, végül plazmaállapotba kerül. Ezt a jelenséget hol lehet tapasztalni?
Valóban úgy van ahogy mondtad: a Lorentz-elvet tanítani kellene, mert akkor sokan jobban megértenék a relativitáselméletet is. A 4D matematikai absztrakció, de sokan ennek fizikai tartalmat is tulajdonítanak. Tapasztalom, hogy rácsodálkoznak arra a gondolatra, hogy álló koordinátarendszerben is le lehet írni lokálisan a mozgástulajdonságokat, és ez ekvivalens a relativitáselvvel.
Kémikus szemmel nézve egyébként csak határtörvény lehet a relativitás elve, és ide beleértem az Einstenét és Galileiét is. Arra gondolok, hogy a relativitás-elv szimmetrikussá teszi a mozgás és a megfigyelő viszonyát, vagyis ha egyikből a másikat nézzük, fordítva is ugyanazt látjuk.
Igenám, de az anyag állapota a sebesség függvénye. Ha pl. álló koordinátarendszerből nézem az egyre nagyobb sebességgel haladó testet, végül is a mozgó tárgy szétesik, majd elveszti az elektronjait is, végül plazmaállapotba kerül. Ugyanakkor a mozgó tárgy felől nézve én nem kerülök fokozatosan plazmaállapotba. :-) A relativitáselv határtörvény tehát, és csak a makroállapotra érvényes, a mikrokörnyezetre való alkalmazása már csak korlátozott lehet, és nagyon óvatosan kell bánni vele.
"Sokat próbálkoztam, hogy találjak olyan csillagászati közleményeket, amelyekben táblázatosan ferl vannak tüntetve a kettős csillagok megfigyelési adatai aszerint, hogy a páros egyik tagja közeledik vagy távolodik, és e mozgások során hogyan viselkedett a páros két tagjának fényessége és átmérője a közeledés-távolodás, illetve a távolság függvényében."
"A fényhullám kvantummechanikai jelenség..." A fényhullám normális klasszikus e-dinamikai jelenség. A vonalspektrum csak az e-töltés kvantálása miatt jelenik meg. Korpuszkuláris fénykvantumok = fotonok nem léteznek a fénykibocsátásnál. Az 1 Angström kicsi H-atom több ezer Angström hullámhosszú vonalspektrumot bocsát ki, és Hamilton eikonal-elve kizárja a fénykibocsátásnál a hullámmozgás mindenféle korpuszkuláris tulajdonságát. A kvantummechnika megalkotása rossz alapokból indult ki és ennek a folytatása a kvantummezöelméletekben fizikailag helytelen következtetésekre alapúl. A vonalspektrum épp úgy egy mikroszkópkus rezonancia jelenség mint az instabil részecskék/rádióaktiv magok fellépése és összefüggnek a töltések kvantálásával, az elemi töltésekkel.
"A fényhullám kvantummechanikai jelenség, egyszerre van jelen a hullámtérben, így nincs olyan, hogy az egyik ágon, vagy a másik ágon halad az interferométerben a foton, így annak sincs jelentősége, hogy melyik ág esik a mozgás irányába, és melyik merőleges rá."
Már készült Michelson-interferométer Bose-Eintstein kondenzátumból, ami ugye atomokból áll.
1.) Ritz szerint a fény ballisztikusan viselkedő részecske, ezért felveszi a forrás, és minden egyes másodlagos forrás (bármely optikai elem, pl. lencse, tükör) sebességét. Ez a modell eleve null-effektust jósol.
Válaszod: 1. csillagászati megfigyelések alapján (kettős csillagok pl) kizárták
Valóban mesélnek csillagászati megfigyelésekről, és ilyenkor előszeretettel hivatkoznak deSitter kb. 15 soros hozzászólására, ami nem tartalmaz konkrét adatokat, csak véleményt. Sokat próbálkoztam, hogy találjak olyan csillagászati közleményeket, amelyekben táblázatosan ferl vannak tüntetve a kettős csillagok megfigyelési adatai aszerint, hogy a páros egyik tagja közeledik vagy távolodik, és e mozgások során hogyan viselkedett a páros két tagjának fényessége és átmérője a közeledés-távolodás, illetve a távolság függvényében. Tudsz ilyen közleményt vagy forrásmunkát.
2.) A gravitációs fényelmélet szerint a fény a gravitációs erőtér rezgése, ami szintén null-effektust jósol.
Válaszod: 2. sejtésem szerint szintén csillagászati megfigyelések alapján kizárható, de nem tudom pontosan mi ez, így a részletek nélkül passz
Látod, ez a gond. Az egyetemeken csak azt mutatják be, ami igazolja a SR-t , de egy szót sem tanítanak az alternatív elképzelésekről, és azok érvrendszeréről, esetleges erényeiről és hibáiról. Egyszerűen ignorálják azokat. Tudomásom szerint nincs olyan csillagászati megfigyelés, amely kizárná ezt a lehetőséget.
3.) Az égitestek éterlégkört cipelnek magukkal (Stokes), amely szintén null-effektust jósol.
Válaszod: 3. ez kézenfekvően felvetődött az MM kapcsán, csillagászati megfigyelésekkel zárták ki
Ismereteim szerint nem jól tudod. A csillagfény aberrációját szokták itt emlegetni mint cáfolatot, de újabb megfontolások alapján a csillagfény aberrációja nem cáfolja Stokes elképzelését. Lorentz-nek volt egy további ellenvetése, amely Stokes egy olyan gondolatára vonatkozott, amelyben két különböző sebességű éterkompartment között fénytörést feltételezett. Ez valóban hibás volt Stokes-nál, Lorentz bebizonyította, de a hiba nem érinti a modell lényegét.
4.) Az abszolút nyugalomban lévő éterben mozgó tükrök esetében sebességfüggő fényaberráció lép fel, amely megváltoztatja a tükrökhöz beeső fényrezgések visszaverődési szögét, ami olyan sebességfüggő fáziseltolódásokat okoz, amely kompenzálja az éterszél-sebesség változásainak hatását.
Válaszod: 4. passz, nem tudom a részleteket
Ajánlom figyelmedbe Hector Munera idevágó cikkét, továbbá ajánlom a probléma továbbgondolását. Még akkor is értelmesebb megoldás lenne, ha esetleg korlátai is lennének, mint a fénysebesség abszolút állandóságának abszurd feltételezése.
5.) Az L hosszúságú A_B pálca két végével együtt mozgó A splitter és B tükör között két irányban oda-vissza azonos sebességgel terjedő rezgések haladnak az éterben, és mint ilyenek, olyan kvázi "állóhullámokat" hoznak létre, amelyek azonos sebességgel vonulnak tova az éterben, mint ahogyan az A_B pálca mozog.
Válaszod: 5. ezt nem is értem
Bővebben: Ha két hullámforrás rezgései egymással szemben haladnak és frekvenciájuk, amplitúdójuk, hullámhosszuk és sebességük azonos, akkor a két rezgés interferenciája következtében a közegben állóhullámok keletkeznek. Ugyanez az éterben is létrejön, amikor két fényrezgés az álló splitter és a szintén álló reflexiós tükrök között oda-vissza halad. Ha most mozgatni kezdjük a splittert és a tükröket, közöttük szintén kialakulhatnak "kvázi" állóhullámok (lásd üregi rezonancia frekvencia) és ezek az állóhullámok együtt mozognak a mérőeszközzel az éterben (szörföznek rajta).
6.) Lorentz-FitzGerald kontrakció
Válaszod: 6. ez összhangban van a tényekkel, használható, csak a specrel kevesebb feltevéssel él és kézenfekvőbb
A SR valóban kevesebb feltételezéssel él, de nem kézenfekvőbb, mert abszurd.
7.) A fénysebességnek a megfigyelő számára abszolút állandósága (SR).
Válaszod: 7. ez bevált
Ez nem így van. Csak működik. Ha bevált volna, nem vitatkoznának rajta immáron több mint száz éve, és nem termelődnének újra és újra a kételkedők.
Szeretném kiemelni, hogy egyelőre még mindég a fénysebesség abszolút állandóságának, illetve a fénysebesség izotrópiájának kísérleti bizonyítékairól vitazkozunk. Én továbbra sem látom ezeket a bizonyítékokat.
Te nagyon tovább mentél, amikor a SR további kísérleti adatbázisáról beszéltél.
Ami pedig Korom tévedését, illetve könyvének igazi tanítását illeti, arról annyit, hogy a kettős Doppler-effektus jelentőségénél valóban tévedett, de amit a SR kritikájáról, valamint a Lorentz-transzformáció fizikai értelmezéséről (erőterek relativisztikus kölcsönhatása) írt, teljesen más kérdés.
Tartok tőle, hogy nem olvastad a Korom könyv ide vonatkozó részét.
Záró gondolatként ezt írtad:
"- kitaláltak egy matematikailag egyenértékű elméletet, ami emiatt jó is, de képtelenek megérteni, hogy ugyanaz mint a specrel"
Tartok tőle, hogy itt nagyon nagyot tévedsz. Ha egy elmélet matematikailag egyenértékű, de logikailag, a fizikai tartalmat illetően mást tartalmaz, az nem ugyanaz, csak matematikailag.
