Lassan dolgoznom is kellene, azért még egy kedves kis cikket beteszek. Balhék háborús időkben - a Sporthírlap kommentárja. 1915. szeptember 20.
„A szégyen pírja égeti az arcunkat, a mikor a vasárnap történt inzultusokra, játékos kiállításokra és mérkőzéseknek idő előtt való beszüntetésére gondolunk. Mert mélységesen szégyelleni való, hogy a mai időkben is akadnak a jó érzésből kivetkőzött, mindenről megfeledkezett, az indulat rabjává alacsonyodott játékosok, a kik megsértik a sport szellemét, a kik lábbal tiporják az illendőséget és nem átallják a hír szárnyára bocsátani a labdarúgást, kiszolgáltatván a világ megítélésének. […] Itt a front mögött csak suttogva volna szabad beszélnünk és ragyogni kellene a szemünknek, a boldogságtól, hogy még a football élvezete is megadatott a részünkre. De nem. A hálátlanok botránnyal fizetnek és a helyett, hogy ország-világ szemében finomsággal, jó modorral és emelkedett szellemmel növelnék a footballsport hírnevét, pellengérre állítják és kihívják ellene a kritikát. Joggal zúdulhat fel a közvélemény a football ellen, a mikor azt látja, hogy megértés és egymás megbecsülése helyett a brutalitásnak nyit teret. […] Hol van a footballnak oly sokat fitogtatott nevelő hatása. Kérdezhetik az emberek s jogosan. Ezért szégyelljük mi a tettesek helyett is a dolgokat és ezért követelünk elrettentően szigorú megtorlást azokkal szemben, a kik templom helyett csapszéknek tekintették a pályát és brutális ököllel vagdalkoztak a footballsport oltárán.”
Ha találsz érdekességeket, írd majd be. Szétnéztem Szeged-ügyben a jegyzeteimben. Főként botrányokat írtam ki, de van egy-két "kis színes" is.
Megalakult a Szegedi Testgyakorlók Köre, a futballisták egy része a SZAK-ból vált ki. (Vidéki Sport 1912. március 25.) (Bizony, ilyen lap is volt Magyarországon, Nagyváradon jelent meg)
Cikk a SZAK-ról. 1899-ben alakult, célja a kerékpársport művelése volt. Első neve: Kerékpárosok és Testgyakorlók Köre. 1900-ban telket kaptak az újszegedi állomás mellett, és már nyáron futballoztak is. 1900. november 2-án már a legjobb déli csapatot, a Temesvári AC-t verték 7:2-re. 1905-ben lett SZAK a klub neve, akkor építették fel pályájukat is. 1914-ben az FTC és MTK kivételével az összes Szegedre látogatott első osztályú csapatot megverték. 1914 pünkösdjén a bécsi Floridsdorfot és a francia válogatottat győzte le Dél-Magyarország válogatott csapata. A pálya tribünjének oldalfalára egy Nagy-Magyarország térkép van festve, alatta felirat: Így volt, így lesz. Az öt öltöző az elszakított részekről van elnevezve: Bácska, Erdély, Bánát, Tátra, Adria. „Ezek a felírások magukban foglalják azt a célt, amelyért fáradhatatlanul küzd a vidéknek ez a mintaegyesülete.” (Sporthírlap 1923. január 1.)
Markovics Szilárd a SZAK elnöke. Új klub: a SZAK beolvadt a Szeged FC-be, majd csatlakozott hozzájuk a Zrínyi, végül a Sylvania. (Nemzeti Sport 1940. július 14.)
Aschner Lipót 1872. január 27. (Asakürt, Nyitra Megye) – 1952. január 17. (Budapest) Négy polgárit végzett, kereskedősegédként dolgozott Pozsonyban. 1896-ban lépett be az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági RT jogelődjéhez (Egger B. és Tsa). Kistisztviselőként kezdett, 1918-ban lett vezérigazgató. 1944: Mauthausenbe deportálják, az Aschner-villában rendezi be Eichmann budapesti főhadiszállást. 1944. decemberében kivásárolják, Svájcba kerül. 1947-ben hazatért, ügyvezető alelnök lett az Izzónál. Aschner Lipót négy klubnak vezetője: UTE, Újpest, Tokodi Üveggyár SC, RSK Utekáč (Új-Antalvölgy, Csehszlovákia), ahol működött egy gyár, melynek Aschner a vezetője. Tudomásom szerint 1923. januárjában került be először az UTE elnökségébe, mint társelnök.
Egy érdekes cikk Aschnerről: Ahogy a titkárnő látta. Egy régi menedzser: Aschner Lipót. Interjú Nádas Valériával. Az interjú a 2V c. lap 1988/4. számában jelent meg.
Mivel ennyire alapos, kiváló öszefoglalóid vannak, hozzá szeretném tenni, hogy 1899-ben nem Szegedi Ak néven alakult az egyesület és nem piros -fekete volt. Fejből a pontos névre és a három színre nem emlékszem, de utána nézek , s hétfőn be fogom írni a topikba, hogy pontositsd az adatbázisodat. Az 1899-ben alakult egyesületnek még nem volt labdarúgó szakosztálya, csak két év múlva szervezték meg, az első hivatalos meccset 1901-ben játszották a városban, ezt már a SZAK első és második csapata.
1951-ben! Az Újpest első cseréjét 1951. március 25-én, a Bp. Honvéd - Bp. Dózsa mérkőzésen hajtotta végre, Fábiánt Fürjes váltotta a szünetben a balhátvéd posztján.
A lapokat egy játékvezető találta ki az 1966-os VB egy meccséről a szállodába tartva, miközben bámulta a közlekedési lámpát (piros - sárga). És ha jól tudom, az 1970-es VB-n vezették be.
Cserélni a magyar bajnokságban az 1951-es szezontól az 1954-es szezon végéig lehetett. Úgy tűnik, hogy egy mezőnyjátékost és egy kapust lehetett cserélni egy mérkőzésen. 1955-től újra "betiltották" a cserét, és 1968-ban vezették be újra. Ekkor is 1 mezőnyjátékost + 1 kapust lehetett lecserélni. De majd megkérdezem az apukámat, az 1965 utáni dolgoknak ő az abszolút szakértője, ha kell napra pontosan megmondja, mikortól voltak lapok, vagy mikortól lehetett cserélni :)
1944 őszétől nincsen róla adatom és 1932 előtről sem.
1936-ban, 1937-ben, 1942-ben és 1943-ban magyar bajnok.
Meccs/gól adatom sincs sajnos, de úgy tűnik, végig alapember volt.
Egyébként Bánkuti István (1-szeres válogatott, sokszoros bajnok balhátvéd az Újpesttel a 60-as, 70-es években) is budafoki, Budafokon is temették el. Az ő apja, szintén Bánkuti néven, szintén balhátvéd volt Budafokon és a Gammánál 1938-40 körül
Egyszerűen ámulok és bámulok (Tempó, Vasutas!-on már csak azért nem, mert megszoktam, hogy fantasztikus dolgai vannak) :)
Azért némi beleszólást megengedsz? :) Nem komoly, csak pár részlet!
Aschner Lipót 1947-ben visszatért Svájcból Magyarországra, és így - szinte hihetetlen módon - 1947 márciusától 1952 januárjában bekövetkezett haláláig újra az Egyesült Izzó ügyvezető igazgatója volt. (Ezzel kapcsolatban egyébként rengeteg furcsaság maradt, például az Izzót sohasem államosították, hanem megvette az állam, és sohasem alakult vállalattá, mindig megmaradt Részvénytársaságnak. Sőt, ha jól tudom, külföldön magántulajdonban is maradt néhány részvénye. Gyakorlatilag állam volt az államban, és abszolút kapitalista módon működött a legvadabb kommunista időkben is - köszönhetően Aschnernek. Sőt, a mendemondák szerint Pióker Ignác sztahanovista élmunkás is az ő "találmánya" volt PR vonalon. - de ezek már nem ebbe a topikba valók).
Aztán írod egyszer, hogy "A főlényes sikerre jellemző, hogy huszonnyolc fordulón keresztül veretlen maradt a kék fehér gárda". Menet közben megváltozott a színük? Vagy véletlen elírás?
A harmadik meg csak egy érdekesség: az Aknavölgyi. A "Kalandozó Magyar Labdarúgók" c. könyvben az szerepel, hogy 1949-ben meghalt. Én ezt el is könyveltem. Aztán egy 60-as évei második felében járó Újpest szurkoló ismerősöm említette, hogy az nem lehet, hiszen az 50-es években az Izzóban volt kapus, majd klubvezető...
Mindenesetre nagyon köszi az összeállításokat, egyszerűen hihetetlenül szenzációs vagy :)
A mai korban nagyon megmosolyogtató a párbaj... Egy élmény ezeket olvasni! Ez a Weisz Ferenc ugyanaz, mint aki 1903-ban mutatkozott be a válogatottban és 17 meccsen 3 gólt lőtt? Nagyon sokoldalú labdarúgó volt, állítólag. 1925-ben már jócskán túl járhatott a 30-on (sőt!), még ha tinédzserként mutatkozott is be a nemzeti tizenegyben.
Variációk egy témára. Párbaj Debrecenben, 1925-ben. „Május 10-én a DKASE-DEAC labdarúgó-mérkőzésen Weisz Ferenc szóváltásba eredt egy középiskolással, aki előtt az egyetemi hallgatókat reprodukálhatatlan szavakkal sértegette. A középiskolás elmondta ezt az egyik közelben álló egyetemi hallgatónak, aki kérdőre vonva Weisz Ferencet, felszólította, hogy ismételje meg szavait. Ő ezt nem tette meg, s a szóváltásnak rendőr vetett végett, aki Weisz Ferencet leigazoltatta. A sértés az egyetemi ifjúság összességét illette, mivel azonban DEAC mérkőzésen történt, Szentkirályi László, a DEAC intézője tartotta kötelességének ezért elégtételt szerezni minden delegálás nélkül. Az ügy elintézése azért késlekedett olyan sokáig, mert Weisz Ferenc nem vállalta most már a sértést, s mivel a segédek emiatt megállapodni nem tudtak, előkelő férfiakból felkért bíróság döntésére bízták, hogy megsértette-e Weisz az egyetemi ifjúságot, vagy sem? A bíróság igenlő válasza után már semmi akadálya sem volt a párbaj megtartásának, amit 16-án reggel meg is tartottak.”
Amikor még urak voltak a futballisták.:) Szintén 1913:
„Bródi Sándor a Ferencvárosi Torna Club és Kovács Elemér, a Nemzeti Sport Club centerhalfja vékonypengéjű párbajkarddal a kezükben, elszánt bátorsággal a szívükben és haraggal a lelkükben álltak szembe egymással. Azután, hogy az FTC–NSC bajnoki mérkőzés bírója kiutasította őket a footballpálya porondjáról, a vívóterem parkettjén találkoztak. Mellékes, hogy és miként végződött a párbaj, történt-e sebesülés, kibékültek-e a hadakozók. Nem a társadalmi élet szempontjából bíráljuk el a kérdést. A sport, helyesebben a footballsport nézőpontjából foglalkozunk a Bródi–Kovács afférrel. Az a kérdés tolakodik elibénk, feleletet követelve, vihet-e a footballpályáról az út a vívóterembe. Szabad-e a játék hevében történt sérelmet, vagy inzultust fegyverrel elintézni, szabad-e az egyleti színek dicsőségéért küzdő játékosoknak a pályán olyasmit elkövetni egymással szemben, a mit csak a kard élével lehet helyreütni, a mit csak vérrel lehet lemosni? A háborgó lelkiismeret zúgva kiált vétót a footballista párbaj ellen.”
Ezt szépen összeszedted! De vajon miért lett Bástya a szegedi profi klub neve? Pár perce tudtam meg. Az alábbi szócikket Gerhárd Lajos: A magyar sport pantheonja III-IV. kötetéből (1932) szkenneltem:
Ludwig, Schlosser, Szury Kálmán egyaránt válogatott futballisták voltak. Schlosser és Szury is szerepet kapott az 1912. évi olimpián vigaszdíjat nyert magyar együttesnek. Izsó László névvel is volt egy magyar válogatott kapus, ő még a század első éveiben védte a nemzeti csapat kapuját.
Kupadöntő, 1913. FTC–BAK 2:1 „Kimagasló jelenete alig volt a mérkőzésnek, szomorú incidense azonban igen. A második félidőben Schlosser megbosszulandó egy Ludwigtól kapott boxot, szándékosan és teljes erőből megrúgta Szurit, aki összeesett. A bíró a szándékos brutalitást nem torolta meg szigorúan, Schlossert nem állította ki, miért is teljesen eldurvult a játék.” A mérkőzés után: „Izsó Lászlót [a bírót – Sz. P.] Grünwald Miksa a BAK football-intézője megtámadta s a megfizetettség vádjával illette. Az izgatott vezető az inzultálásért bizonyára maga fogja megadni Izsónak a legteljesebb elégtételt. A másik botrány két hölgy körül játszódott le. A pályán Schlosser felesége megsértette György mennyasszonyát. Az öltözőben György emiatt kérdést intézett Schlosserhez, aki indulatosan válaszolt. Erre összefutottak, György az állán megütötte Schlossert, mire Györgyöt az FTC játékosai kiszorították a helyiségből.”
S hogy miért érdekes mindez? Mert egy angol karikaturistát megihlette a magyar kupadöntő, elképzelte, ha ilyen a futball, milyen lehet a többi sportág Magyarországon. Rajza a Daily Mirrorban jelent meg:
Ehhez annyira nem értek, de úgy rémlik, hogy valóban akkoriban vezethették be a cserét. Volt valami olyan szabály is, hogy lehet cserélni, ha egy játékos megsérül (ezt viszont könnyű volt kijátszani). Úgy rémlik, hogy az angoloknál a 70-es évekig nem lehetett cserélni. Plusz még jön mindehhez, hogy a cserék száma is változott. Mikor én elkezdtem focival foglalkozni (80-as évek eleje), még kettőt lehetett, aztán jött a két mezőnyjátékos + kapus. Szóval ebben nagyon bizonytalan vagyok, ha valaki pontosan tudja a csere szabályainak változását, akkor ideírhatná. Illetve: tudja valaki, mikor vezették be a lapokat? A kiállítás nagyon régi szabály, valamikor az 1880-as években már módosították is (a kiállított játékos azelőtt még bizonyos idő után visszatérhetett a pályára). Rémlik egy régi felvétel, valamikor a hatvanas évekből, Vitray volt a kommentár, és dícsérte, hogy milyen jó dolgok ezek a lapok. Gondolom ekkor vezették be a sárga lapot). Érdekelne még továbbá a mezek számozása is. Nálunk talán 1941-ben, a Szent István Kupán alkalmazták először (olasz mintára).
MTK-ban biztosan, talán Csepelen is. A Budafokról (BMTE) bevágott összesítőd szerint a klub első NB1-es meccsén is a kezdőben kapott helyet a középfedezet posztján (Dudás J.-ként írtad).
Különben 21-szeres válogatott játékos, 3 gólt szerzett. Balösszekötőként is szerepelt néhányszor címeres mezben. A londoni 6:2-es vereség alkalmával állítólag olyan jó teljesítmény nyújtott, hogy az angolok le akarták igazolni.
Magyar bajnokságra gondolsz? Azt tudom, hogy a válogatottban 1921-ben történ az első csere, Orth György sérült meg és helyére jött "valaki" (sajnos elfelejtettem).
Esetleg ilyen játékos-pályafutást tudnál írni Dudás Jánosról is?
Még ma is létezik, a megye kettőben. Csak a pályájukat fogják elveszíteni, immár másodszor. Az első pályájuk helyén áll ma az Újszegedi sportcsarnok, az 1970-ben használatba kapott Kertész utcai, szintén újszegedi pályájuk pedig valami rendezési tervbe esik bele- harmadik Tisza híd és egyebek...Ahhoz képest, hogy a város jelenlegi főjegyzője ezen pályán játszott ifistaként az UTC-ben, simán kiteszik innen a csapatot a jelenlegi állás szerint. Újra "hontalanná" válnak...
Majdnem, csak a vége pontatlan...1969-77 között SZEOL SC, ebben az évben egyesült az NB III-as Szegedi AK-al,-- ez az a SZAK!- s így lett SZEOL AK, s ezzel jogosult lett az 1899-es alapító dátumra. A SZEAC- SZEOL az1921-es dátumot viselte, a kolozsvári egyetemnek a városba költözésének évét...A jogfolytonosság 1998-ban szűnt meg a az 1994-től újra SZEAC néven szereplő csapat megszűnésével.
