Úgy értem, ha azt mondanád, hogy 'ez a sors akarata', akkor oké lenne. Vagy, hogy 'a zseltox nem szubitál rendesen, ha harmincévenként nem pusztul el nyomorúságos módon a varázslónépesség x százaléka'.
De azt például tudjuk a történelemből, hogy egy csoport exogámiára való hajlandóságnak nincs köze a lélekszámhoz, egészen apró falvak is ragaszkodhatnak a beltenyészethez, míg végül a degenerció nem végez velük.
(BTW: azt az érvet sem tudom elfogadni, hogy a háború segít a varázstechnika fejlődésében: egyrészt nem tudom meggyőzni magam, hogy minél hatékonyabb Meg-Turbo-Cruciatus átkot sikerült kifejleszteni, annél jobb a varázsvilágnak, másrészt te magad is átvetted azt a klisét, hogy az ősi varázslatok erősebbek, mint az újak (lásd pl. mit mond Hermione a Hősök krónikájáról).
Mi lenne, ha az egész tekervényes 'megtisztító háború' helyett egyszerűen kiirtanák az összes varázslót és boszorkányt, akkor a következő varázslógeneráció garantáltan csak mugliszülöttekből álln majd (persze Binns professzornak egy kicsit több munkája lesz, mert minden tantárgyat neki kell majd tanítania)
Nemmondod! Azért egy kicsit ez már túlzásnak tűnik... :S Ki a fakutya tudja ezt követni???????????????????????? (Persze azért majd rápillantok erre is. :))
És amiért belinkeltem: Harry hercegnek van benne egy intermezzoja, ami nagyon tetszik. :DDD (Ugye a Voldi által bekómáztatott, majd Harry által felébresztett emberek a Roxfortban gyülekeznek.)
Köszönöm, Teve! Jó ez a hétvége:leláncolt lelkek, EPNY... olvasás. Ha nem volna ezer km/óra a szél odakinn, kiülnék az udvarra, kezemben a kinyomtatott lapokkal, de így itt görnyedek a gép előtt. Köszönet a fordítóknak!!!
Igen. A Páratlan év közvetlen folytatása 24 fejezet, ebből a 21-nél tart a magyar fordítás. Aspen a harmadik történetnél tart jelenleg: Páratlan család címen fut (majd, amikor a fordító csapat kész lesz a Páratlan nyárral és belekezd a folytatásba :))).
azt hiszem pont ez Neville tragédiája. Hogy mindenki így bánik vele. de azt hiszem sokkal rosszabb véget ért volna, ha folyton babusgatja valaki. Akkor aztán tényleg nem vitte volna semmire.
Ugye: aki szépen harcol a minisztériumban, az megérdemli a tanárai jóindulatát... ha mondjuk menet közben leesett volna a tersztrál hátáról, akkor minden maradt volna a régiben... (Note: mondjuk egy tanártól esetleg még elfogadható ez a hozzáállás, de Neville nagymamája is pont így gondolkodik)
"A többiek között valóban nincs egy épkézláb karakter sem, mindegyik legalább vérfarkas, fecsegős, vagy indulatos, meggondolatlan és forrófejű."
De hát könyörgöm, van a világban egy épkézláb ember...?
Dumbledore példakép státuszból indult, de ahogy Harry nőtt, úgy derült ki, hogy neki is vannak hibái - és egyre nagyobb hibák derültek ki. Szerintem az életünkben pontosan így van ez, akire (kis)gyerekként felnézünk, arról később sokszor kiderülnek olyan dolgok, amiket jobb lett volna nem tudni (még ha nem feltétlenül ennyire durvák). Szerintem az a jó, ha az ember látja a gyengeségeket, és megtalálja azt, ami alapján mégis példaképül választana valakit.
Mindemellett szerintem is nagyon találó és nagyon összeszedett volt Visan leírása.
Oké, jár a két pont Weasley-ékért, McGalagonyért sajnos nem (pl. az első kötetben mit tett Minerva, amikor a gyerekek figyelmeztették, hogy veszélyben a bölcsek köve: semmit, tagadásba menekült; a másodikban mit tett, amikor Denem elrabolta Ginnyt: semmit; ja és az első négy könyvben folyamatosan olvashatjuk, hogy hogyan alázza Neville-t, hátha az segít a feledékenység és gyenge képességek ellen)
Kár, hogy Mollyt túl anyáskodónak, ugyanakkor meglehetősen őrmester jellegűnek mutatja, Arthurt pedig olykor teszetoszának, és infantilils mugliimádónak... :-) Bár ennek ellenére kedvelem őket, és pont ettől természetesek. :-) A többiek között valóban nincs egy épkézláb karakter sem, mindegyik legalább vérfarkas, fecsegős, vagy indulatos, meggondolatlan és forrófejű. McGalagony pedig legfeljebb ideális tanár alkat, de nem példakép típus.
