Nem kellett sokat várni, gyors döntés, és már indultam is.
A "töketlen" urológusok miatt volt némi izgalom, de úgy döntöttem, nem lesz eső. És lőn (azaz nem lőn eső).
Hétfő délután átnéztem a műholdas felvételek sorozatát, és arra az álláspontra helyezkedtem, hogy az északi és a déli ciklon keveredni fog, de keletre nem jutnak el a felhők. Este már tudományosan is megmagyarázták, hogy miért nem esett:o)
A lényeg tehát az, hogy kifogtam egy szép téli napot. Mivel a túra végig aszfalt (na jó volt 1,5 kilométer füves-havas gát is!), sokat nem kockáztattam. A gáton az aszfalt száraz volt, de a mezők és a gát oldala bizony még havas volt. A tavon is még állt a jég, de a Tiszán már csak jégtáblák úszkáltak a hídnál.
Ennyi előzmény után pár gondolat a túrával kapcsolatban.
Tiszafüred
Nem vettem sietősre a tempót, ezért beiktattam egy kis mozgalmárkodást is (J-N-Sz megye turistája). A múzeum (Kiss Pál) csak pici kerülő. Szerencsére nyitva volt, és körülnézhettem. Találtam néhány figyelemre méltó tárgyat. Picit beszélgettem a múzeum lelkes "őrével", majd irány a benzinkút. Jobb híján itt szereztem kávét.
A túra a 35-ös táblától indul, itt keresztezi a vasúti sín (Karcag - Tiszafüred) a 33-as utat. A távolság a 3-as úttól 35 kilométer.
33-as út
Ez a túra legborzasztóbb szakasza. Még nem sütött a Nap, de már látszott, hogy ez az állapot csak átmeneti.
A hídig (33-as tábla) dög unalom, dübörgő kamionok, hatalmas repedések az úton.
A halászcsárda (FEHÉR AMUR) még áll, de élet nyomait nem láttam a környékén. A kuncsaftra várakozó hölgyet nem tudom, hova kell sorolni:o)
A híd után még 3 kilométer borzalom, melyet kissé megtörtek a lelkes útjavítók. Lenyűgözö a kitartásuk. A javítások szélén már töredezett az út! Átható bűz (kátrányszag) áradt egy "kondérból", a "palacsintások" terelgették a forgalmat.
Néha, mikor egy kamion előzött, és jobbról elhúzott mellettem, a frász kerülgetett. Hátrafelé nem láttam, és hiába közlekedtem szabályosan az előző behemótok igen közel kerültek olykor-olykor.
Próbáltam gyorsulni, de a huzat miatt, melyet a mellettem elhaladók gerjesztettek, bizony-bizony le-le kellett lépni a sáros padkára. A hosszú egyenes miatt felgyorsult járművek azt hiszem nem tartották be a KRESZ szabályait, enyhén szólva.
A 30-as táblánál végre kinyílt a látóhatár, jobbra-balra tó, balra elől Poroszló templomainak tornyai.
Még 1,5 kilométer, és vége. Balra indul a gát, füves-havas.
Úgy döntöttem, hogy a 6,5 kilométer elég volt, inkább a hó, mint a forgalmas országút. Meg aztán érdekelt, meddig lehet "szabadon" menni.
Poroszló
Jó 500 méterre látszott egy kerítés féle, gondoltam egy életem, egy halálom. De csak két szögesdrót volt kifeszítve a gáton, ezek között biztonsággal át tudtam bújni. Jó 1 kilométeren hó és fűcsomók. Nem volt jeges, nem volt nagyon vizes, lehetett haladni. Az első templom magaságában azonban kerítés, fenyegetés (kutya), jobbnak láttam lemenni a gátról. Kb. 1,5 kilométert tettem meg, a 6,5-es kőnél lehettem.
A sáros, murvás úton bearaszoltam a 33-as útig, onnan irány a posta. Pár száz méteres kitérő. 12:30-kor nyitott, 12:25-kor érkeztem. Kaptam pecsétet.
Viszafelé kicsit felderítettem a mellékutakat (ennek később lesz jelentősége), belőttem a buszmegállót (ref. templom), majd kerestem egy kocsmát. A 26-os kő táján leltem meg a RUBIN eszpresszót. Fő utca 66. Tiszta, rendes. Nem füstös. Ittam egy cólát, és benyomtam egy kis csokoládét. No alkohol!
Még nem volt 13:00, de már a Temető utcánál voltam. Itt balra (a 33-as út itt kanyarodik, élesen jobbra), hamarosan ismét balra, és már látszik a gát. Minden zárva.
A gát aszfaltos (ezt tudtam). A 4,9-es kőnél értem el a gátat, a kihagyott rész kb. 1,5 kilométer. Állítólag csak pár száz méter van elkerítve, a ÖREG PÁKÁSZ étteremnél már visszamehettem volna.
Gáttúra
Sarudig 5 kilométer és egy kicsi. A 0. kilométer a főcsatornánál van. Kicsit belehúztam, de épp csak annyira, hogy ne legyen gond a busszal. A Nap kisütött (szembe!), a táj lenyűgözően szép volt. Mindenhol hó, a tó másik oldalát csak sejteni lehetett. Mivel tudtam, hogy mennyit kell menni, nem volt gond. Tanultam az előző alkalomból.
Jobbra, messze egy templom tornyát figyeltem, akkor még nem tudtam, hogy ez Sarud templomának tornya. A gát fokozatosan közelített, a térkép alapján nem erre számítottam. Jó volt hallgatni a csöndet. Kezdtem örülni a döntésemnek, végre ui. látszott a tó nagysága. Odafelé (Abádszalók és Tiszafüred között) a tóból sok nem látszott, talán azért is volt lehangoló. Tegnap viszont déli irányba mentem, sütött a Nap, minden összejött. Néhány autó várakozott a gáton, a civilizáció más formája nem volt jelen. A part közelében a csónakakat elfedte a hó. Tél volt.
Átmentem a hídon (mellette a rég kőhíd még áll), majd visszafordultam, megcsodálni az "együttest". Fénykép is készült, remélem sikerül.
Innen még jó 1 kilométer (a 150,0-es kővet megtaláltam), majd újabb kerítés, de ez már Sarud határában van.
Sarud
A kerítés előtt hatalmas betontömb, jobbra indul egy murvás-köves út, lefelé, el a gáttól. Mintegy 200 méter után átmegyünk egy csatornán, majd az út balra fordul, párhuzamosan a gáttal. A hólé miatt ez nem volt nagy élmény!
Nem több, mint 200 méter után picit felfelé elérjük a keresztező aszfaltos utat. Ezen lehet a gátra menni, ott van a strand bejárata. Remélem, onnan már Kisköréig nem lesz több "elzárás".
Jobbra fordultam, irány a most már előttem lévő templom. Egy balos-jobbos kanyarkombináció után elértem a főutat, a nagyon hosszú Kossuth Lajos utcát. A buszmegálló környékén van a 100-as számú ház, a falu végén a 200-as.
Sok időm maradt, egykedvűen ballagtam. Furcsa hangra figyeltem fel. Minha egy busz tolatna. Volt még 20 percem, nehezen hittem, hogy ennyivel hamarabb jött a busz. Próbáltam futni, de mire beindultam volna, a tőlem mintegy 50 méterre lévő busz huss, elment. A megállóban jöttem rá, hogy ez bizony egy olyan busz volt, mely Füzesabonyba ment, a vasútállomásra.
Közel 1,5 órát nyertem volna! Bosszantó!
Az általam kinézett busz 15:09-kor jött.
A buszmegállónál van a községháza, bemenetem, kaptam szép pecsétet. Van még buszjegyem is.
A kocsma odébb van, de már nem volt kedvem gyalogolni.
Poroszló
(végjáték)
Nagyon bosszantott, hogy elnéztem a buszt, de az is lehet, hogy csak vonzott a halászlé. Kiszámítottam ui. hogy ha csak a templomig megyek (ott van az étterem), akkor marad közel fél órám, ennyi alatt egy halászlevet meg lehet enni.
Bor is akadt, a picér gyors volt, a leves forró, a kenyér finom, a hely csodás.
Kicsit kapkodva bár, de időben befejeztem az étkezést (nagyon finom volt!), majd irány a vasútállomás. 1,5 kilométer 25 perc. Ennyi elég is volt.
A vonat nem késett, a csatlakozó vonatot is elértem Füzesabonyban (volt 3 perc átszálláshoz).
Időben hazaértem, de nagyon bosszant, hogy elnéztem a buszt. Pedig annyit készültem!
Végülis mindegy, a halászlé finom volt.
Annyit még a túráról, hogy a távolság Tiszafüred vasútállomástól (a múzeumi kitérővel) Sarud buszfordulóig kb. 19 kilométer. Ha Sarudon van élet, akkor közel 1,5 kilométerrel kevesebb, hisz ebben az esetben nem kell kitérni.
Én Sarudot is útba akarom ejteni, ezért legközelebb a közvetlen pesti busszal megyünk a váróteremig, onnan irány a gát, majd Kisköre, de ez már csak tavasszal lesz!
Remélem, ha lesz víz, akkor igazi tavat is láthatok! Szép télen is, de ha víz van, akkor azért annak másnak kell lennie!
Szerintem ez akár komoly is lehetne. Onnan még könnyen vissza lehet fordulni. Már akkor gyanakodtunk, hiszen a lesen bőven lehetett volna jel, ha nem volt, biztos okkal.
Csak ugye ha az ember nem az ösztöneire hallgat, hanem gondolkodni próbál, úgyis bebeszéli magának, hogy a rossz a jó út...
Na tessék, még egy gyakran emlegetett problémás szakasz! :-) Abban a fiatalosban nincs hova festeni, de a vadászlesre kellene egy tábla "Ez rossz választás volt!" :-)
Felazso-val ezt a hétvégét a Mátrában töltöttük. Egyéb 1 napos túramozgalmakat terveztünk megcsinálni, de a véletlen úgy hozta, hogy végül az OKT ezen szakaszát jártuk végig.
Szombatra a Kós Károly emléktúrát terveztük (nekem voltak kétségeim a térdem állapotát és a havat nézve, de az útvonal mindenképpen tetszett) Reggel Mátraszentimrei szállásunkról indultunk. Már a falu határában kiderült, hogy a GPS-nek valami baja van, ugyanis ragyogó tiszta, nyitott ég mellett sem talált egyetlen műholdat sem. Így sajnos nincsenek pontos adataink a megtett távokról.
A P+ (itt tájékoztató táblákat helyeztek ki az út mentén), majd a P- jelzésen Piszkéstetőnél értük el az OKT-t, majd ezen sétáltunk Galyatetőig.
Óvatos kilátómászás (a jeges/havas vaslépcsők elég veszélyesek voltak, de a panoráma pazar) után mentünk a szálloda portájára, ahol mondták, már jó ideje nincs náluk a bélyegző. Így a buszmegálló melletti villanyoszlopnál pecsételtünk az igazolólapokra. A bélyegző kicsit maszatos, de nagyjából kivehető. Úgy terveztük, hogy megfordítjuk a túrát és nem Mátraházától-Mátraházáig járjuk be, hanem Galyatetői rajt-céllal. Így a Galya-csurgó felé vettük az irányt a kéken, feljegyeztük a feliratát, majd tovább ballagtunk. A nyírjesi erdészház felett több kilométeren keresztül tarvágás, ill. fiatal ültetvény erdő mellett haladtunk. Egy előnye volt ennek, hogy minden irányba messzire elláttunk, így már a visszautunkat is nagyjából be tudtuk tájolni. Azonban az idő kezdett kicsit borulni, Kékes teljesen eltűnt egy felhőben. Így értünk el a Nyírjesi erdészházhoz, ahol gond nélkül pecsételtünk.
Innen a Kós Károly túra útvonala a Z négyzeten vezet, mi viszont úgy terveztük, hogy inkább az OKT-n haladunk tovább, majd Mátraháza után felfelé a Z négyzeten és egy rövid kék szakasz ismétlésével jutunk el a folytatáshoz (azaz kör helyett egy 8-ast csinálunk). Hamarosan éreztük, hogy ez nem volt túl jó ötlet, a mély, kásás hóban csúszkálás rohamosan vette ki belőlünk az erőt. Megálltunk kicsit enni+pihenni, majd továbbindultunk a Vörösmarty fogadó felé. A Csór hegy oldalában megmutatta a Mátra, hogy milyen csúnya is tud lenni, leszállt a köd és feltámadt a szél. Így végképp letettünk arról, hogy megcsináljuk a teljes túrát és visszamásszunk Galyatetőre. A Vörösmarty fogadóban jó állapotú pecsétet találtunk, valamint egy nagyon szép, kör alakú bélyegzőt is. A forralt boruk finom, bár Felazso szerint inkább több benne a "finom, mint a bor" :)) A pihenő jól esett, de már csak Mátraházáig mentünk, ahol a pénztárat zárva találtuk, készítettünk fényképet, legközelebb igyekszünk nyitvatartási időben menni... Innen busszal jutottunk vissza a szállásunkra.
Vasárnap többszöri tervmódosítás után úgy döntöttünk, inkább az OKT-t folytatjuk. Felmentünk Piszkéstetőre és innen indultunk tovább. Ismét hétágra sütött a nap, minden irányba gyönyörű kilátás nyílt. A mátraszentlászlói sípálya közepén már nyíló barkát láttunk! Mátraszentistvánon a Vidróczki csárda előtt bélyegeztünk, a felirat szép, az oszlop beton talapzatán kényelmesen lehetett rendezkedni. Mindeközben hallgathattuk a falubeliek magvas véleményét a világ dolgairól :))
Innen Ágasvárig szépen haladtunk. Tervben volt, hogy nem a K- jelzésen, hanem a Khrsz-en felmegyünk a csúcsra, hiszen ott két váras kód is található. A fölfelé út nem is volt problémás (leszámítva, hogy félúton jöttünk rá, még bőven nem vagyunk fent :)) a csúcs közelében mindkét kódot megtaláltuk, fára festve és táblán is. Innen ismét nézelődtünk kicsit, én már lelkiekben készültem a lefele útra (Felazso még nem járt fent, így nem tudta, mi vár ránk...) Ugyan helyenként már teljesen tavaszi képet öltött a Mátra, az Ágasvár oldala viszont minden évszakot egyszerre. A sziklák közt jégfoltok, vízfolyások, sár, tűlevelek és tobozok. Csak hogy soha ne lehessen tudni, mire lép az ember.
Sikerült is elzakóznom, szerencsére 1-2 métert csúsztam csak lefelé, egy fagyökeret elkapva és a túrabotomat leszúrva sikerült megállnom. Épp elengedtem a gyökeret és próbáltam felállni, mikor Felazso (gondolom segíteni akart) szinte ugyanott megcsúszott és rám pottyant, majd együtt estünk tovább. Hála az égnek hamar megálltunk és néhány zúzódással megúsztuk az esetet, de rossz belegondolni, hogy kéz/lábtörés simán lehetett volna belőle... Legközelebb tényleg nyáron megyek csak oda fel!
Az izgalmakat a turistaházban egy forralt bor és virsli mellett pihentünk ki. Innen már csak lefelé vezetett az út, bár az idő megint kicsit borúsabbra fordult. A Mátraverebélyig tartó szakaszon egy gyönyörű odvas fát találtunk, majd néhány ősrégi, fémtáblára festett jelzést, melyek egy része már beleforrt a fákba. Az Agyagos tetőn ismét hatalmas tarvágást találtunk, de ide legalább kihelyeztek egy pihenőhelyet és egy tájékoztató táblát a területen zajló erdőfelújítási munkálatokról. Innen jó ideig dózerutakon haladtunk, közben lement a nap is, a szürkületben értünk el egy fiatalost, melyben hamarosan elágazott az út. Az eddigi szép és egyértelmű jelzések itt eltűntek. Elővettük a térképeket, lámpákat, tanakodtunk egy kicsit, majd eldöntöttük, hogy a jobb oldali úton (egyenesen) megyünk tovább, biztos hamarosan lesz balra, lefelé vezető út. Tévedtünk.
Jó ideje tapostuk már a havat, mire mindketten kimondtuk, hogy valójában fogalmunk sincs, hova kavartunk el. A legbosszantóbb, hogy közben végig hallottuk a 21-es úton haladó autók zaját, és láttuk a településeket jellemző halvány fényködöt. Egyszercsak elértünk egy kivilágított ipari létesítményt és megláttunk felette egy hatalmas tornyot. Ekkor már tudtuk, hogy utunk végállomása Nagybátony lesz, bár a térkép felirata (ill. hiányos felirata) kicsit megtévesztett, de hamarosan minden a helyére került. 18.30 körül értük el a települést.
Itt kicsit gondban voltunk, mert az ottani buszmegállókról nem tájékozódtunk, hiszen nem az volt az uticélunk. Kicsit izgultunk, mert negyed órán belül kellett jönnie Budapesti busznak, de fogalmunk nem volt, hol a megálló. Egyet találtunk, de oda nem volt kiírva. Közben telefonos segítséget kértem és kiderült, hogy pár percen belül van vonat Hatvanba, majd onnan a Keletibe. Így nem agyaltunk tovább a buszon, eltrappoltunk a vasúthoz és pár percen belül már fent is ültünk az ezer fokra fűtött és kicsit furcsa kalauzzal ellátott vonaton. Nem tudtuk eldönteni, hogy részeg, vagy valami agyi baja van, de a lényeg, hogy ha nehezen is, de látszólag szabályosan sikerült kiállítania egy jegyet számunkra :))) A vonat előnye annyi volt, hogy ugyan lassabb, mint a busz, de kényelmesen szétpakoltunk, átöltöztünk, bakancsot, zoknit cseréltünk és így érkeztünk a Keletibe este 9-kor.
Pont a szakasz két végén hiányzik a bélyegzés, egy legközelebbi alkalommal bepótoljuk, ami most kimaradt...
Pedig pár napja említettem az egyesület nevét. :-) Általában több a javítandó szakasz, mint ahány lelkes csapat van, ezért nem túl jó dolog egymás kezéből kapkodni az ecsetet. :-)
Az összeg a teljes kék körre szól. Vencel ez ügyben már egyeztetett a berényiekkel, a JN-Szolnok megyeiekkel és velem. Lesz még egy kör a Nemzeti Parkkal, az érintett vízügyekkel. A füzet útvonala jelöli a fő csapásirányt, de a véglegesítendő útvonal ezen felül is sok tényezőn múlik. Vannak egyértelmű szakaszok, ahol csak festeni kell, nem kell bejárogatni, de bennem még több verzió kering.
Néhányat leírok, de ezek csak az én gondolatfoszlányaim, tehát a legkevésbé sem hivatalosak.
- Gádoros - Eperjes között 6 km műút helyett be Gádorosra és a megyehatáron vezető földúton (Határ út) elmennni Eperjesig Érv mellette: bevisz a faluba, ahol vasútállomás, busz, bolt stb. van. Ellene: bevisz a faluba, ahol sokat kell festeni, hosszabb
Bikazug - Anna liget a valóságban is meglévő földúton menni
Szarvas - Hármas-Körös: az arborétum bejárata + 3 km aszfalt kihagyása, a komp helyett a vasúti hídon át Érv mellette: bevisz a városba, Történelmi emlékút, földút (gát), az Arborétum és a Holt-Körös partja látszik, ha nem járt a komp, úgyis csak a vasúti hídon lehetett átmenni, változatosabb tájképi környezet Ellene: a városnál problémás a festés, arborétum kimarad
Peres - Mezőtúr: a füzetben jelölt vagy a 96-os felfestéskor követett útvonal? Itt egyik sem túl szép, jobb nyomvonal nincs, de a múzeum hangulatos, és van táborhely (kár lenne kihagyni)
Túrkeve - Ecsegfalva: én a füzet szerinti (kevei) oldalon nem találtam jelet, a másikon (ecsegin) igen. Szerintem ez utóbbit kéne most, távlatilag pedig egy gyalogos és kerékpáros hidat a Putri-dűlőnél, amivel felfűzhető lenne a Farkas-zugi erdő Túrkeve fölött (jobb part), és a Mirhó emlékmű Ecsegfalva alatt (bal part). Régen itt volt már egy rozoga híd, a helye megvan. Hátha egyszer!
Ecsegf - Réhely: a létező utakon a régi vasút töltésén az erdőig, aztán ki a műútra
Réhely - Simasziget: A légbőlkapott útvonal helyett a Felső-Réhelyi csat - Bikaház -és talán be Dévaványára, majd onnan kis Simaszigetre Előny: kisebb napi túratávok is lehetnek, a Dévaványa - Réhely útvonal önmagában is jártabb, több érdeklődőt vonzana Hátrány: a simaszigeti út egy része aszfaltos, és nyílegyenes
Vidratanya - Mágor: festés nem a füzet szerint van. Kérdés, hogy a füzet vonala járható e mondjuk tavasszal, vagy egyáltalán megéri-e.
Vésztő - Okány a vasút mentén kisebb korrekciókkal, végig földúton
Tölgyfástanya és környéke: felderítendő
Zsadány: a faluba másik utcán érkezve pont az önkormányzat vendégházához érkezne a jel.
Zsadány - Geszt: ötlet lenne, de Nemzeti park. A 2003-ban Larzenékkel bekerózott szakaszt tavaly már részben nem használják, még gyalog is szenvedés volt. Nekem szívem csücske lenne, de nem nagyon támogatják az átmenő forgalmat. Terjedelmes és szép erdők, de ha nincs rendben tartott út (1-2 m-.es csalánerdők), akkor inkább ne. Vérzik érte a szívem. Talán a Geszt - Csillaglaposi erdő - tavak - kilátó - kisvátyoni tanösvény - kisvátyoni aszfaltút - zsadány lesz a nyerő.
Ha van valakinek ötlete, javaslata, írjon magánba, kvte kukac kvte pont hu. Főleg aki már járt arra. Válaszolni bunkó módon nem fogok (időhiány miatt csak rídonliban vagyok), de az ötleteket, észrevételeket agyam erre szolgáló részében elraktározom. és köszönöm annak, aki időt szán erre.
Csak utólag kapcsoltam, hogy talán Te is a Hegyek Vándorairól beszéltél? Először úgy értelmeztem, hogy másik egy egyesület (ahol tag vagy) is ugyanazt a területet kívánja felújítani!
Habár nem is lenne olyan rossz:
Macsetés bozótirtás, gyalogút kiépítés aztán csak úgy ráadásképpen még egy kis jelzésfestés! Két csoport pedig csak gyorsabban végezne, mint egy! Csak aztán nehogy összevesszenek a leendő új kéktúra szakasz nyomvonala miatt!
Az Ősagárd - Felsőpetény - Romhány sokat szidott és csepült OKT szakasz jezésfelújítását most április végén végzik majd el Hegyek Vándorai. A honlapjukon olvastam.
Aki akar, beszállhat! Ők a programjuk szerint három napot szántak erre (április 29, 30, május 01). Szvsz elkel ott minden segítő kéz!
Bár a szombati bejárás elmaradt, de egyesületünknek az említett szakasz 3 napos felújítására már megvan az időpont (május) és a szálláslehetőség is. A szükséges útvonalváltoztatáshoz a tulajdonosokkal/kezelőkkel is egyeztetni kell, ha lesz valami fejlemény, majd beírom. Talán érdemes lenne a többi problémás - hasonlóan kicsi -szakaszt is itt összegyűjteni, hátha ahhoz is akad kezdeményezés.
Még el kellene menned (,) a halálfa szára is ott van a közelben.
Egészen pontosan, a Mátyás-kúti kulcsosház épületétől felfelé indulva, az OKT-t keresztezve, tovább fel a dombra és az első kereszteződésnél balra (erre is visszajuthatsz a kékre). Szerintem még több is lehet a környéken, így a jelzetlen utak mentén.
Most itt a téma szempontjából végülis lényegtelen, hogy nem pont 14,2 km ez a szakasz, hanem picit több, viszont ami fontos: Ez inkább 5-6 nap, ugyanis legalább kétszer kell végigmenni minden szakaszon (hántolás+alapozás, illetve alakos színjelzésfestés), de lehetőleg inkább többször: hántolás (jelzések helyének kijelölése), alapozás, alakos színjelzésfestés, mindegyik művelet oda-vissza irányban is! (A legutóbbi műveletnél elég lehet csak egyszer végigmenni, de akkor nagyon kell figyelni a visszafelé vezető felfestett alapokra.)
A pénz ezzel együtt is elég kell hogy legyen, persze az utazási költségeknél nagyon nem mindegy, hogy pl. az idézett útvonalszakaszt egy rétsági vagy egy székesfehérvári munkacsoport végzi e. (Direkt kerültem az extrém példa alkalmazását.)
Mondjuk, az Ősagárd – Romhány 14,2 km-s szakaszon, a meglévő jelzéseket teljesen fel kellene újítani. Még nem festettem turistajelzést, de a Te tapasztalatod alapján ezt 3-4 nap alatt meg lehetne csinálni.
„Jelzések legalább 75%-ának eltávolítása, kéreg újrahántolása, alapozás, (azonos színű és alakú) új jelzések kihelyezése a MSZ 20587/2-1988 szerint”
A 14,2 km-re 56.800 Ft lenne, amit a Minisztérium adna. Szerintem ennyi pénzből meg lehet venni a festéket, jutna az utazási ktg-re.
Társadalmi munkában biztos, hogy nem lenne veszteséges. Csak elhívatottságra és az adott Szövetség pozitív hozzáállására lenne szükség. Ugyanis, nem mindegy, hogy a befolyt pénzből mennyivel fedeznék a felújítást és mennyit tartanának meg más célokra.
Ez egy nagy lehetőség, amivel mindenképpen élni kell. Mint ott is elmondtam, ennek a pénznek köszönhetően végre reális esély mutatkozik arra, hogy az OKT egységes egészet alkothasson, mert mint tudjuk, ez jelenleg messze nincs így.
Szerintem úgy működhet a dolog, hogy az egyes összefogó baráti társaságok, mint egy-egy munkacsoport eldöntik, hogy melyik szakaszért vállalnak védnökséget, és felveszik a kapcsolatot azzal a megyei szövetséggel ezügyben, amelyik megye területére esik az adott szakasz. Ott pedig szerintem szíves örömest veszik, hogy valaki kivitelezi (remélhetőleg szakszerűen!) az adott szakasz teljes felújítását, és kitisztítását.
Tapasztalatok szerint az érintett 9 megye közül jelenleg leginkább Zala, Veszprém, Nógrád és BAZ megyékben lennének "bevállalandó" szakaszok.
2. nap 2006 02 19 Vasárnap Létavértes - Álmosd - Kepecs tag - (Létavértes)
Reggel Debrecenből autóval mentünk Létavértesre. 06:44 Elindulunk Létavértes buszpályaudvarától. 08:05 A sorompónál elbeszélgetünk a határőrökkel, és megmutatom nekik a füzetet, hogy mi járatban vagyunk. 08:11 A bal-jobb kanyarkombinációt sikeresen bevéve a fasor irányába indulunk. 08:34 Az Álmosdi csata emlékművét nézzük meg. 09:26 Szerencsénkre még épp nyitva találjuk az ABC-t, mert reggel 7-10 ig van csak nyitva vasárnap. Itt 10 percet időzünk. 10:43 A Konyári-Kálló hídján megyünk át. 10:59 A félig összedőlt ház után jó állapotú jelzések mutatják az irányt. 11:12 A kis patakon átvezető hídnál szépen mutatják a jelzések az éles kanyart. 11:47 Az erdő széli fán levő jelzés egyértelműen mutatja, hogy a patakon át vezet az út. Mi az ugrást megúsztuk, mivel teljesen be volt fagyva a patak. 12:05 A Pungur-hegyi volt iskola mellett haladunk el. 12:46 Kiérünk az országútra ahol bő 300 métert haladunk Dél felé. 12:53 Elhagyjuk az aszfaltot, és a jelzéseket követve megindulunk Kepecs-tag felé. 13:06 A kis patakon át vezető hídhoz érünk. 13:20 A farmon a bélyegzőt már kérés nélkül hozzák, és bár nincs büfé, a szíveslátás nagyon jól esett. 14:03 Kilépünk a tanyáról, és belevágunk a hátralevő szakasznak. 14:30 A kék jelzés kanyarodásánál az egyenesen Létavértesre vezető szekérutat választjuk. 14:41 A Villongó-éren átvezető hídon megyünk át, melynek korlátjára zöld négyzet jel van festve. 15:13 A főútra érünk, innen irány az autó. 15:43 Túra vége, indulás autóval Budapestre.
Pénteken Thuróczy Lajos bácsi említette, hogy az MTSz kapott (ha jól emlékszem) a Nemzeti Sporthivataltól 7,5 mill pénzt a kéktúrák festésére. Úgy néz ki, hogy néhány megye kompletten elzárkózik a festéstől.
Egyes megyei vezetők szellemi tulajdonuknak tekintik a turistajelzéseket, de mikor festeni kell abból a pénzből, amit az általuk delegált elnökség által megválasztott főtitkár szerzett, nincs rá emberük, illetve annyi Ft/km összegből amit kaptak, nem éri meg. - szerintük. (A szellemi termékes és a nem festő megye nem ugyanaz, azt hiszem.)
Tehát, van a tarifa, mire, s hogyan lehet elszámolni.
Lajos bácsi szerint biztos, hogy - a fentiek miatt is - nem tudják teljesíteni a vállalást. Ezért szeretettel várnak olyan személyeket, egyesületeket, baráti társaságokat festeni (meg gallyazni), akik vállalják, hogy a (már hivatalosan nem létező) Magyar Szabvány szerint fel tudják festeni a jelzéseket. Kizárólag precíz munkát végző megbízható felnőtteket várnak. (Az MSZ valahol fent van a neten, régebben találkoztam vele, lehet, hogy épp az MTSz honlapján?)
Szavaiból egyértelmúen nem derült ki, hogy ennek a menetrendje tökéletesen ki lenne dolgozva, de hátha csak nem éreztem meg kérésében az elszánást és az erőt.
Szerintem Pálmai Vencelt lenne érdemes keresni az MTSz-ben. Szerintem...
Egészen pontosan, a Mátyás-kúti kulcsosház épületétől felfelé indulva, az OKT-t keresztezve, tovább fel a dombra és az első kereszteződésnél balra (erre is visszajuthatsz a kékre). Szerintem még több is lehet a környéken, így a jelzetlen utak mentén.