Blogot nem tudunk a vitaklubon belul (ertsd a klubnak )osszeallitani,de ide lehet majd folytatolagosan naplot irni,ha van olyan elmenyetek amit temainktol fuggetlenul szivesen lereagaltok.
Ronda kálomista lelkem. Én csak a pápa vagy az őt körülvevő bíborosok hatalomba való végső kapszkodását láttam a nyögésben. Mellesleg már évek óta nem tudott semmit értelmesen kimondani, hiába a 67 nyelv, semmilyenen nem volt érthető. Na meg szeretném látni azt a helyet a bibliában ahol az egész pápai intézmény meg felhajtás le van írva. Ez a tipikus bort iszunk és vizet prédikálunk. Aki járt már ott láthatta a pompát. Szvsz Jézus kiverte volna őket a vatikánból mint a kereskedőket a templomból.
Most nezem az urbi et orbi-t Vatikanbol.Bar nem vagyok katholikus meghat es tiszteletet erzek a Papa irant (akinek egyaltalan nem honoralom szigoruan konzervativ ertelmezeseit) aki hitenek erejevel osszeszedte egesz erejet hogy valahogy ott legyen a mar 25 eve visszatero husveti unnepsegen.Ahogy latom ot az ablakban ,minden szo kimondasanak keservet -fajdalmat latva,tudok kapcsolatot talalni Jezus es az o szenvedesei kozott.
félreértettél. A blog olyan amilyen, internetes műfaj. Ugyan mit ér az utókor egy csomó nick beírásának olvasásával, ha ugyan nem vész el valahol egy gonosz virus hatására. Nekem is volt és van késztetésem, különösen ha rossz a lelkiállapotom, hogy kiirjam magamból, csak én nem nyilvánosan teszem. A gépem elbírja, soha nem olvasok vissza és ha egyszer eltünne nem sírnék utána.
Én azt tartom divatnak, hogy főleg az 56-ban disszidáltak, most halmozottan késztetést éreznek arra, hogy ne csak megírják, hanem ki is adassák a visszaemlékezéseiket. Na és persze ugyanarra már minenki másként emlékszik a személyes emlékek meg ritkán annyira izgalmasak, hogy érdekelje a tisztelt nagyérdemüt. Nem beszélve arról, hogy teszik mindezt idegen nyelven, ami még inkább behatárolja az olvasóközönség létszámát. Ezt tartom divatnak sőt butaságnak. Régebben se értettem, hogy az addig mérnök vagy közgazdász vagy egyéb foglalkozású, mitől fedezte föl magában az írói vénát abban a pillanatban mikor disszidált. Svájcban nagyon sok ilyennel találkoztam. Annyi élvezhetetlen verseskötetet mint ott a hetvenes években még soha nem kaptam kézhez sehol.:-(
Boszi divatnak tartja a blog-ot.Gondolom mindig is visszaemlekeztek az emberek csak nemilyen nyiltan.Most a net anonimitasa megengedi hogy egyszerre maradjon az iro-ha akarja-ismeretlen szemely es megis sok ember megismerheti hangulatait,elete fordulatait es talan vissza is igazolnak .Ha meg irodalmi vagy dokumentacios erteke lesz,a kesobbiekben,ezt a kovetkezo generacio hatarozhatja el,annal jobb.
de nem olyan..a baratom es o ferj es feleseg voltak aztan elvaltak.En mindkettojukkel kollega isvolltam.A volt ferje az szenator a roman parlamentbe egy iddeig nemzetisegi minoszter volt az RMDSz kormanyban,Tokalyi Gyuri.A felesege volt a nickunk nagynenije.
most eprselehet azt mondani ram hogy az idos generacio hangja vagyok:de ma mar a fiatalok nem ertdemeket akarnak szerzni hanem penzt,bar milyen uton,aki csal az okos es nem becstelen.Nem a tudast szerewtnek lemeretni hanem at ugranui egy ujabb akadalyt.Nem igy van mindenben ,a sportban is a drogozok,a versenyirodak cslasai,az olimpiai bizotsag korrupcioja?
Nem tudtam, hogy se Kanadában, se USAban ilyen nem szokás.
Mi se meséltük el odahaza, hogy XY súgott, és csak azért kaptunk jobb osztályzatot, mert meglegyintettek volna erősen. Viszont arra nem gondoltam, hogy mi, ott a szocializmusban annyira erkölcstelen társadalmi környezetben nőttünk fel, hogy az ilyenfajta ügyeskedések hétköznapiak voltak.
Most azért eszembejutott Karinthy Tanár úr kéremje, és már akkor is volt puska, meg súgás...
Sajnos, már itt is egyre többet hallani a csalásokról.
Az elődökhöz képest nagyon unalmas. Illetve egy normális, kiegyensúlyozott, sikeres emigráns élet - jókor kerültem ki, szerencsésen választottam tanulnivalót és szakmá(ka)t, semmi érdekeset nem "követtem" el - kivéve, és ezt nagyon megbántam, hogy elmeséltem a gyerekeknek, hogy a kitünő érettségimet anno egy osztálytárs-havernak köszönhettem, mert odacsúsztatta a matek irásbeli vizsgatétel megoldásokat. Én meg még tovább is adtam másoknak.
Na, ezért nagyon megszidtak, hogy csaltam! Nekünk Magyarországon ugyebár nem volt valami nagy dolog a puskázás, meg ilyesmik a suliban, de szerintük ez abszolút főbenjáró bün. Többször is mondták utána, hogy ők azért nem kaptak bizonyos dolgozatokra 1oo%-ot, mert saját tudásukkal, vagy nemtudásukkal akartak elérni eredményt.
Most is ert egy meglepetes.Egy topicom van Aradrol ahova valo vagyok.Most irtr egy kisleany aki az en egyok draga kolleganom es baratnom elso felesegenek az unokjahuga.Miutan mar nagynenje nagyon regen fiatalon meghalt most fogok neki egyes dolgokat elmeselni..
Nagyon régen fontolgatom, hogy az utódaimnak hagyok egy kis családtörténetet, de még nem fogtam bele.
Egy a szerencsénk, a fiaim apja hires család sarja, és ezért erről az oldalról, illetve az ő apjának családjáról bőven áll rendelkezésre információ, levétárakból is - csakhogy ezek elég személytelenek.
Az apai nagymama szintén ősmagyar család leszármazottja, állitólag az utolsó Árpádházi király leányáé is... mittudomén... de róluk már sokkal kevesebb dolog kutatható ki, de azért onnét is vannak iratok.
Ex-anyóskám már 85 éves, ha ő nem ir le mindent az unokáim valószinü csak legendákat fognak mesélni az elődeikről, konkrétumok helyett.
Az én családomban nem voltak ennyire "hires emberek", viszont annál érdekesebb, ha nem is perfekt életük volt. Sajnos magam se tudok eleget.
Emlékszem, mikor dédmamám nagyon öreg néni volt, én meg kisgyerek, faggattam a saját, külföldi ifjúkoráról. Már nem emlékezett sok mindenre, és 12 testvére közül csak 4-nek a neve jutott eszébe. Teljesen elbüvölt azonban, hogy a szépmamám 13 évesen ment férjhez egy 14 éveshez, aki olyan jólképzett pallér volt, hogy el tudott tartani egy családot. Ez a dédikémet végtelen büszkeséggel töltötte el, és ezért engem is. Kár, hogy mást nemigen tudok a családjáról.
Egyik apai ősöm háza múzeum lett Németországban, azt pár éve láttam, és igy egy keveset megtudtam róla és fiáról, aki ükpapám volt, vagy annak az apja?
Amikor az anyosom meglatogatott, kerte, vegyek neki egy kis naplot - es mig mi dolgoztunk, addig o irogatott.
Leirt sokmindent, sokonokat, ismerosoket, ki kivel miert, hogyan. . .akkor vettem eszre, mennyi miden elsikkadt az evel alatt - mennyire nem pontos az amire emlekszem azokbol, amiket nem en eltem at.
Tudod milyen nagy erteke van egy elsargult nagymamajegyzetnek ? Bar csak nekem jutott volna egy ilyen.
Most eppen azzon vagyok hogy gyujtsem ossze azzokat a meghalt barataim,rokonaim hozzatartozoit akikrol olyan dolgokat szeretnek elmeselni a kedveseikrol amiket valoszinuleg nem ismernek.
Keresem tobbek kozott egy harminc evel ezelott fiatalon meghalt nagyon kozeli es kedves valamikori baratnom hazasagabol szuletett fiut-ide irom hatha veletlenul olvas: Feher Tamas-nevet viseli akinek az anyja Aniko 1978-ban halt meg,akkor mikor allitolag a fia csak 2 eves volt...
Keresem Engel Marton fiat aki kulfoldon el es nevet valtoztatott aki apjat nem ismerhette meg mert az fiatalon mar 1950 november 30-an halt meg.
Egyetertek veled - de a sok nyomtatasban megjelenesnek az is lehet az oka, hogy kiadjak - mert tehetik.
Lehet en is konyvbe szedem - de nem jelenti azt, hogy nagykozonsegre szamitva.
Gyermekkorom kedves emlekei koze tartoznak azok az alkalmak, amikor "meseltek" az oregebbek - a szuleim, a rokonok, baratok. Nagyon szeretek hallgatni torteneteket - talan jobban mint mondani.
Emlekszik valaki a szinhazi kozvetitesekre a radioban? A mesejatekokra? Nagyon szerettem!
Mostanaig megvan a "hatter zaj" igenyem akarmilyen munkahoz - lehet innen jon, bar ezek nem tokeletesek, mert nem erre vannak teremtve. Lenyeg, ha valami fonotosat kell kigondolnom, szeretem ha valami foglalatossag van kozben - takaritas, kerteszkedes, festegetes - nagyon jo otleteim jonnek ilyenkor.
A gyerekeknek érdemes leírni. Nekem is sokszor sok minden jutott eszembe, amit "elfelejtettem" megkérdezni és már senki nincs a világon aki meg tudná mondani.
Részemről teljesen öncélú volt a dolog, egy igen kedves barátnőmnek, talán az egyetlenek, írtam a 80. születésnapjára. Tudom, hogy semmi mással nem szerezhettem volna ekkora örömet neki.
Azokat az önéletrajzokat amiket én már az emigránsoktól kiadva olvastam nem találtam túl érdekesnek. Némelyik túlfényezte magát némelyik meg túlhazafiaskodta a dolgot. Egyidősek velem, de ugyanazt én teljesen másként éltem meg, talán mert később hagytam el az országot és soha nem mozdultam ki tartósan Europából. Europai emigránstól csak egyet olvastam, nos az is halál unalmas volt. Mert ami nekünk érdekes esemény, emlék, az nem biztos, hogy másnak is az, sőt.
Feltehetően én nagyon tisztelem a nyomtatott könyvek lapjait, ezért nem gondoltam soha semmilyen formában arra, hogy bármi megjelenjen tőlem, kivéve néhány ujságcikket.
Van ketto nagy fuzetem (scrapbook) amibe mar ragasztgatom az emlekeket a fiuknak (mindegyiknek egyet). A kepek azok masokatok bennuk - de pont jok arra, hogy kezirassal is lehessen kommentalni. Nem akarok mindent csak a nyomtatott szovegre bizni.
Azt soha sem leeht tudni.Lehet akaratlanul is egy olyan idot helyzetet illusztralsz aminek irodalmi erteke van nem beszelve az esetleges stilusi ertekekrol.
Nagyon szeretek erdekes eletekrol olvasni! Sokunknak van olyan elete, amit erdemes masokkal megosztani - talan lehetne itt ennek helyet szoritani!
Boszi - en is irogatom a torteneteimet. A buzditast, motivaciot egy baratomtol kaptam, aki megtalalta a szuleinek a leveleit - Daniabol jottek, es oda kuldtek leveleket az ott maradt rokonoknak az o "uj" eletukrol.
Szoval amikor az anyu meghalt, radobbentem, hogy a gyerekeim annyit fognak tudni a csaladunkrol, amennyit en elmondok nekik. . . Nem allt ossze meg egy konyvre valo - lassan irok - de elkezdtem a "tortenetek" leirasat. Szerencsere van computer, igy a torteneteket tudom kepekkel, zenevel illusztralni :))
Nem tudom, akarom-e publikalni - de a gyerekek, batatok, kollegak erdeklodnek. Valoszinu a vonzasa (barmilyen kivalo iro is lennek) nem tobb mint az ismerosok kore.
A film minden kockaja utott.Talan mert mig a szovegek olvasasanal lehetsz magaddal kedves es kisimithatsz egy par reszletet ,a film,kepben ,nem engedi hogy kikeruljed es enyhits rajta.
Nem akarok filmkritikat irni egy elso filmjet rendezorol (a munkajat a kameramaneval egyutt a kepek hatasanal lathattam) hanem csak annyit hogy szegyenszemre orultem neki hogy ezt az idot a Romaniahoz tartozo Partiumban eltem at es ott az ottani zsidotorvenyek kovetkezmenyeit csak ugy ereztuk meg mint egy bizonyos idoleges nehezseget ,akadalyoztatasat zsido baraitamnak.Persze nem igy volt Moldovaban es Transnistriaban...de nalunk igen.A multikulturalis kornyezet es az ebbol adodo nagyfoku tolerancia a masokkal szemben sot kozoseg erzese is,megengedte hogy gyermekkoromat ne arnyekolja be valamifele szemelyes kesobb kibirhatatlan emlek.
Nem kell minenkinek megnezni a filmet.
Azzoknak kulonosen nem ajanlom akik egy mas helyzetben nem szeretnek megtudni hogy megcsalta-e apuka anyukat.
Engem erdekel,annal is inkabb mert minden emigracios elet erdekes.Irtam mar valahol,Molnar Ferenc akinek tenyleg nem mentt roszul kulfoldon jegyezte meg:minden emigracio ongyilkosag.Ott aztan kezdodik egy uj elet.
En nem tartom ezt ennyire igaznak.De nagyon igaz hogy az integracio elvesz es ugyanakkor ad egy olyan resszt az emebrnek ami annelekul nem lett volna,jellemalakito,bolcseseg spendalo az uj vilagba valo helytallas problemainak egyedi megoldasai.
Ha engeded hogy tanacsoljak valamit es ha a naplodat (mert angolul irod)magyarokon kivul idegeneknek us szanod.
Ne lepj tul hamar at az itthoni gyermekkorod emlekein,az nekik lesz erdekes.Idozel majd sokat az integracio periodusanal is...
Mondjátok ti amerikások és tényleg nem akarok provokálni hanem őszintén kiváncsi vagyok. Szóval ez most valami divat lett megírni az életet??? Én már rég megírtam, de kizárólag magamnak, mert az egész nagyon személyes, de Északamerikai barátok egymás után írják az életüket és adatják ki, most is van egy a póstán irányomba. Mindezt angolul. Gondoljátok, hogy egy országban ahol valójában mindenki külföldi ez egy érdekes téma???
