Jól is tetted,mert az idén még bonyolítottak a nyomtatványokon.Igaz ezek a vállalkozói csomag papírjai,de folyton szaporodnak ,évről-évre. Kiraktam laponként és az egész ágyat beterítik. Kezdődik a játék a számokkal:-)
a kis sírkövek tetején volt egy-egy csillag,ami elég vékony szárral illeszkedett a sírkőhöz és hááát bezony a beste kölkei azokat hajlítgatták,aztán vagy eltört,vagy nem. Csúnya dolog volt ,nem is vagyok rá büszke:-((
57-ben a röplapgyártásra!!!Arra igen:-))Játéknyomdával,12 évesen akartuk kizavarni az oroszokat:-)))A Timur és csapata című szovjet partizánkönyv tapasztalatain okulva:-))) Istenem,de meg tudják hülyíteni a kölköket!!!
Mi nem a sírokat, hanem a szovjet katonai felszerelést (!!!) rongáltuk nagyon konkrétan '80-ban (!!!) az NDK-ban (!!!), de ez hosszú történet, most pedig sietek, mert indulok Füredre. :-))
hogy ezek a lányok milyen rosszak voltak!!!!Ámulok és bámulok!!!
mi csak a rendőrök elől rohantunk,amikor az orosz katonai sírok rongálása miatt utánunk eredtek,de mi nem csináltunk semmit!!!!
minden házibuli galerizásnak számított(akkor kapták le Pesten a "nagy" galeriket),működtek a besúgók,mert mindig megtudták,ha valahol összejöttünk bulizni.Másnap tanáriba behivatás és "utolsó" figyelmeztetések a kicsapás előtt.-))
osztályfőnöki engedély kellett(írásbeli) minden mozilátogatáshoz és kulturális eseményen való részvételhez,SŐT!!!A város elhagyásához is!! Ezt az ellenőrzőmet megtartottam:-)))18 évesek voltunk:-))
és basszus az egész osztályból nyolcan voltunk bajaiak,mi vittük el a balhét,mert szem előtt voltunk!!
egy osztálytársamat elsőben azért csaptak ki, (a hülye igazgatónő) mert a késés miatt elvett ellenőrzőjében egy Beatles-kép volt. Akkor leereszkedett hozzánk a diri, és közölte, hogy aki egy olyan szent okmányban, mint az ellenőrző, négy, fáról lejött majom képét őrzi, az nem méltó arra, hogy gimis legyen.
ilyesmiről olvastam Hodosán Róza könyvében is, de úgy tűnik, mi szerencsések voltunk: én semmilyen szóbeli megaláztatásra nem emlékszem, sem lelki terrorra.
Szegény tanáraink megadással tűrték az osztály kilengéseit, hülye csak az igazgatónő volt, de szerencsére nem sokat zavargott a gyerekek között. Amelyik gyerek nagyon deviáns vagy ostoba volt, az előbb-utóbb kimaradt.
Mi 43-man voltunk lányok egy osztályban, de a hülyeségben jól összetartottunk. Egyszer április 1-jén nagy botrányt kavartunk azzal, hogy Cs-né politikai gazd.tan órája előtt elbújtunk a két tantermet elválasztó függöny mögé, és csendben vártuk a hatást. Na, az nem is maradt el, mert az igazgatóval tért vissza, aztán kaptuk is a fejmosást.
Én inkább a lelki terrorra emlékszem, a sokféle szóbeli megaláztatásra. Ezt mindenki elszenvedte, aki egy kicsit is más akart lenni, vagy nem volt hajlandó feladni az egyéniségét. Én a kollégiumban voltam örök renitens. Miattam sokszor nem volt a többieknek se kimenőjük, vagy nem mehettem haza abban a hónapban. Ez volt a büntetés, és ez mindennél kegyetlenebb volt, mivel én sokszor hazavágytam.
gimiben a mi osztályunk igazán próbára tette szerencsétlen tanárokat: nem semmi egy csapat voltunk, 39-ből 9-en érettségiztünk, és vagy 54 gyerek járt a négy év során az osztályunkba. A legsikeresebb tanárnőnk akkor 30 körül járhatott, történelmet tanított, és sosem emelte fel a hangját. Bejött az osztályba és várt, amíg csönd lett. Ha nőtt a zaj, ő halkabban beszélt. És ha végképpen elszabadult a szájalás, a legcserfesebbnek felajánlotta, hogy a következő órát ő tarthatja meg. Intőt sosem adott, igaz, az órái is érdekesek voltak. Egyszerűen méltatlan volt az óráin idióta módon viselkedni.
Egyetértek veled abban, hogy a testi fenyítés nem vezet előbbre, és tulajdonképpen a pedagógia teljes csődje, ha valaki már csak így tud a dolgokra reagálni.
Azt azonban én is látom, hogy időnként a gyerekek provokálják a tanárt, és bizony minden önuralomra, józan észre szükség van, mert könnyen zsákutcába kerülhet. Onnan aztán nem jön ki győztesen!
Annyi időnk soha nincs, amennyi kellene, hogy végighallgassuk a sokféle kis problémáikat, mert otthon se figyelnek rájuk, miközben tele vannak mindenféle kamaszkori megoldatlan ügyekkel, és igen őszinték még ilyenkor. Én viszont zsinórban 5-6 órát tartok, tehát ki és be, de úgy, hogy gyakran az alapvető szükségleteimet se tudom a 10 percben elvégezni.
Volt idő, hogy a családom rovására ment a másokkal törődés. Egyszer a lányom ezt szóvá is tette. Aztán rájött, hogy a pedagógus gyerekek sorsa már csak ilyen. Hátrányos helyzetűek!:-))
Jaj, engem is hányszor megvertek, pedig én leteszem a nagyseküt is ha kell, hogy én voltam a legrendesebb az osztályban:-DDD A Sanca (pedig milyen aranyos nő volt) vonalzóval terrorizált:-))), az öreg Fejes csak úgy "kézzel" dobolt a fejemen, a Bunder sem volt kutya körmösügyileg, és a Miklós Tivadarnak akkora kulcscsomója volt, hogy ha hozzám vágta, kék maradt a helye. Szegény anyám is örökké kéznél tartotta a fakanalat, "sosetudnialapon" :-DDD Apámról meg szinte említést se tennék, hisz a heti bunyóedzéseit rajtam tudta le!!!:-DDDDDDDDD
Pedig, higggggggyyyyyétek el, tényleg hogy jó gyerek voltam!!!!!!
Oxana, én 1955-67-ig jártam iskolába, de ezalatt soha, sehol nem esett egyetlen, testi fenyítésnek nevezhető akció. Nagy ámuldozással hallottam mostanában valamikor tanító kolléganőmtől, hogyan verték munkatársai a fiúkat, és ez nem elszigetelt jelenség, hanem eléggé általános szokásnak tekinthető. Csodálkozom a szülőkön, miért tűrik.
Otthon néha elfenekeltek, de összesen két alkalomra emlékszem, ami nem volt jogos, és az sosem volt szadista akció.
