Nagyon szeretem a Börzsönyt, rengeteg részét bejártam már, kevés olyan turistaútja van, ami eddig még kimaradt, de mivel tudom, hogy nem viccel, ezért télen, hóban, mínuszban neki sem indulok.
Sikerült most beszélgetnem a LOKO-sok jelenlegi vezetőjével, sajnos Ő is megerősítette, hogy az eredeti nagy csapatból már senki nem él. Hagyatékból, adományozásból sok értékes régi anyag került hozzá. Az 50-es évek nehezebb részén is volt teljesítő, pld. 56-ban is 3 fő. Az eredeti kézzel vezetett nyilvántartás szerint a sorszámok és nevek nem egyeznek az MTSZ honlapján megadottal. Azt sem lehet tudni hány db. LOKO-s jelvény készült az MTSZ-es jelvények előtt de a 61-es váltás után is a névsorban sok LOKO-s van csak Ők már az MTSZ-től kaptak elismerést. A 61. augusztusi teljesítők valójában sokkal korábban teljesítették a kéktúrát.
A gyakorlat sajnos már. Pedig elvileg keresni sem kell, hiszen a füzetben ott a helye a kezdés és befejezés dátumának is, én legalábbis kitöltöttem. Nálam is november 5 szerepel az OKT-re de azért én október 12.-én ünneplem és a többinél is hasonló a helyzet. Ez van. (azért a több éves eltérés már indokolandó lehet, de valószínűleg már nem lehet megkérdezni)
Ez rendben van, de az én véleményem az, hogy a teljesítés dátuma az, amikor az utolsó pecsét bekerül a füzetbe, függetlenül attól, hogy mikorra bírálják el, vagy adnak érte jelvényt.
Ha a fejlécben az lenne, hogy a jelvény megszerzés éve, az közelebb állna a valósághoz.
Ő az első MTSZ-es jelvényt kapta, lehet, hogy a korábbi LOKO-s jelvények kifogytak és ha volt is teljesítés nem tudtak neki jelvényt adni. 57. dec 31- től több mint 3 év szünet van. Lehet, hogy még a turisták sem szervezkedhettek.
Örömmel segítek mindenkinek, akár itt, akár a fészbukon. Szoktam is írni, hogy ne egymást hülyítsék a kezdők/rutintalanok, inkább keressenek meg, segítek! Ne felejtsük el, hogy mindnyájan voltunk kezdők/rutintalanok, milyen jó volt, ha valaki segített az első lépéseinknél.....
Abba táblázatba majd én írom be az adatokat... Pecsét, dátum, autogram, ezeket is...
Köszönöm a válaszokat és a tanácsokat, megfogadom. (V43 párjának pedig gratulálok a teljesítéshez!)
Az adminisztrációval talán nem lesz gond, én is a száztizennégyszer átnézős fajhoz tartozom. (1 kérdés csak: a füzet elején a gyerekkéktúrás táblázatba az ellenőr írja be a kilométeradatokat vagy nekünk kell majd?)
Más téma: ha valaki hozzám hasonlóan az Openmaps megszűnése óta keresett normálisan kinéző Mapsforge kimenetet Locusra, az Openhiking csapata nagyot alkotott:
Épp a másfélmillió Bükk részét néztem ma, amikor 13:40-nél elhangzik Völgyi Flórián szájából, hogy 1958 szept 7 - 1959 aug 24 között teljesítette a kéktúrát, viszont a listában:
Én mindig azt javaslom, hogy minél több tájegységben legyen meg az 50 km, mert az átfutás, tokkal-vonóval olyan 2-3 hét. Tudom, az lenne a gyerkőcnek az igazi motiváció, hogy ha minden befejezett 50 km után kapna egy jelvényt, de az Élet sajnos nem ilyen egyszerű. Még egy dolog, amit kevesen tudnak, illetve kevesekben tudatosodik, hogy a tájegység jelvények mellett ott van a 300 km-ért járó Gyermek Kéktúra jelvény. A kettőnek semmilyen összefüggése sincsen, fogadtam már el 300 km-es teljesítést úgy, hogy egyetlen tájegységben sem tett meg 50 km-t. Mondjuk ez szerintem a szülő figyelmetlensége volt, mert egy csomó 40-45 kilométere volt (hogy mennyi, már nem emlékszem, lásd a szenilitásra tett utalásomat...).
És most lépjünk egy kicsit hátrébb, nagyobb összefüggésekbe. Nálam elsősorban a gyerekeknél pattan ki, de meglepően sokan küldik be átnézés nélkül a füzetet. Én annak idején, az első füzetemet száztizennégyszer átnéztem, nehogy hiba legyen benne! Elég rendszeresen jönnek olyan füzetek, ahol láthatóan (illetve ez csak megérzés, mert a dátumok léte, vagy hiánya elég egzakt dolog!) elfelejtett egy dátumot beírni... Gyerekeknél ez nálam hatványozottan felháborító, mert a gyerkőc várja a postást, hogy hozza a (mondjuk) három jelvényét, aztán csak egyet kap a dátum hibák miatt... Hogy el lehet szontyolodva szegény.... Nem azt mondom, hogy a szülő nézze át és javítsa ki, hanem úgy tudnám elképzelni, mint amikor a házi feladatot ellenőrizzük, együtt! A gyerek nézze át és ha átsiklik egy hiba fölött, akkor a szülő kérdezzen rá, hogy kislányom/kisfiam, ez biztosan jó? Nézd át még egyszer....
Bocs, hogy kicsit hosszú voltam, ezek néha kibuggyannak belőlem, a másik három ellenőr legnagyobb derültségére...
:o)
Barátsággal
Tóni
(És most a füzetek elején lévő, alig másfél oldalas kiírás el NEM olvasására most nem is tértem ki, hihetetlen butaságok keringenek a neten a dupla bélyegzés, illetve a dátumozások szabályai körül, pedig csak azt az egyszerűen megfogalmazott, nagyon egyértelmű másfél oldalt kellene elolvasni és ÉRTELMEZNI!!! De ez már egy másik történet....)
Ha már ez szóba került, mostanában nagyságrendileg mennyi időbe telik a postára adástól, míg visszakapjuk a füzetet? Tavasz folyamán szeretném összehozni az 5évesemmel (szeptemberben lesz 6) az Alpokalja-Kemeneshát 50 kilométerét, utána lenne májusban egy kis családi Cserhát, aztán azon morfondíroztam, be merjem -e vállalni, hogy a kettő között feladom a füzetet a szakaszjelvényért. Biztos nagy motiváció lesz a kissrácnak, már most mindenkinek meséli, hogy majd lesz jelvénye. A "teszt" túránkon (Hétforrás-Kőszeg) is teljesen fel volt dobódva, hogy saját füzetbe pecsételhet. Közben én se szeretnék abba a hibába esni, hogy erőltetem, de azt hiszem, egyelőre ettől nem kell félnem, a múltkor itt a lakásban kellett kéktúrázni a kedvéért. Minden bútorunkon kék jelzések virítottak. :)
Fiam kicsinek állandóan morgott, mindig ki volt akadva, ha túráztunk. Ő éhes, fáradt, vegyük fel, stb.
Most pedig, 30 évesen, Ausztriában a hegyeket járja társával, sokat túráznak, bicikliznek. Vannak csodák, nem kell erőltetni, de érdemes példát mutatni.
Komolyra fordítva a szót (és eltávolodva ettől az ifjútól) irigykedve olvasom azokat a beszámolókat, ahol azt látom, hogy a család apraja-nagyja együtt kirándul. Én sajnos nem vagyok ilyen szerencsés. A gyermekeim sokat sportolnak és emellett a fiam néha eljön velem, de ez nem rendszeres. Évente pár alkalommal. A lányom nagyon ellene van. Tinédzserek már mindketten, 13 és 15 évesek. Én nem erőltetem, pont azért, hogy nehogy megutáltassam velük a túrázást. Majd egyszer talán mégis ráéreznek az ízére. Ha nem velem, akkor majd a barátaikkal, párjukkal, gyerekeikkel. A feleségem is inkább bringázni szeret a természetben, kirándulni nem annyira. Mondjuk ezért volt jó a Covid, mert abban az 1 - 1,5 évben nagyon sokat túrázgattunk, sétáltunk az erdőben itt a környéken. Igaz rövidebbeket, de együtt. Aztán, ahogy visszatért a lezárások nélküli élet, újra elindultak az edzések (mindketten sportolnak), akkor már lekötötte az energiáikat a sok edzés és meccs. Nem kárhoztatom őket, hogy nem a kirándulást választották. Idén megígérték, hogy az RP-DDK egy szakaszára eljönnek velem Zalába. Kíváncsi leszek, össze jön-e.
Ő lesz az a felnőtt, aki egy lépést sem tesz többet az erdőben, mert gyerekkorában erőltették a kéket, vagy ő lesz az újabb "Toplak József" és köszöni a szüleinek, hogy erőltették a kéket. Sosem lehet tunni! :-)
Már nem emlékszem minden részletre (mintha említettem volna valami szenilitás félét.....), de sok rövid szakaszt tettek meg, tehát akár még hihető is a történet, illetve az ártatlanság vélelme miatt, higgyük is el, hogy így volt!
És én is mentem bringázni az akkor még igen kicsi fiammal Szántód-Fonyód-Szántódra, ő azzal a kicsi kerekű, de már láncos minibiciklivel ment, tudod, amit milliószor kell körbetekerni, hogy kicsit is menjen... Én, miután hazaértünk, eldőltem, ő meg még estig, egy olyan két órát tekert le-föl a szállásunk melletti dombon....
:o)
Azzal együtt az a véleményem, hogy ez nagyon nem jó így, gondoljunk bele, mit adhatott egy, még nem is hatéves gyereknek az összesen 11 jelvény? Milyen céljai lehetnek, mondjuk 7, vagy 8 évesen? És most a Rockenbaueri eszmeiséget hagyjuk is, hogy mi mindent láthatott és abból mi maradhatott meg benne?
Egyáltalán mennyit mehetett az 1170 kilométerből a saját lábán?
Nevetni fogsz, kaptunk olyan füzetet, ahol fényképekkel volt illusztrálva a háti babazsákban ülő, talán ha két éves gyerek, akit végig cipeltek az OKT-n és akinek a részére jelvényt kértek a szülők.....
Szóval na.... Cifra dolgokkal találkozunk ám néha...
Ja, és nem Kékestető-Sirok volt, hanem Mátraháza-Sirok......
kár, hogy nem az ellenőr adja át a jelvényt, akkor meg lehetett volna beszélni a szülővel hogy hozza be a kis puruttyát is és suttyomban beszélni vele
szintén gyakorló szülőként (és kéktúráztató szülőként :-) nem tudom elképzelni hogy ez működhetett volna úgy, ha a gyerek nem akarja
mondom ezt úgy, hogy tkp nem tudom hogy hány napot mentek egyben, mennyi túramentes pihenés volt két menés között, fiúról vagy lányról van szó, csak egyik szülő ment vele vagy mindkettő vagy nagyobb bandával több gyerekkel..
(visszakerestem, én 10 évesen vittem a Kékestető-Sirokra, arra emlékszem hogy kettőnk közül nem ő volt jobban elfáradva :-)
az egy 4 napos menet utolsó előtti napja volt egyébként..
Általában én bírálom el a gyermek kéktúra füzeteket, ezért ennek a gyerkőcnek is jómagam bogarásztam át a füzetét.
Gyakorló szülőként végtelenül felháborítónak találtam, de mivel teljesen szabályos volt, meg kellett adni neki a kilenc darab tájegység jelvényt, a Gyermek Kéktúra jelvényt és a sorszámozott OKT jelvényt is.
És akkor a részletek...
A gyerkőc 2015 Karácsonyán született, karácsonyi ajándék volt.... :o)
2022 január nagyon elején, tehát öt évesen és egy-két hetesen helyezte el az első pecsétet a füzetében, ez teljesen szabályos, mert abban az évben, amikor betölti a hatodik (illetve a végén a tizennegyedik) életévét, szabályos a teljesítése.
2022 májusában, tehát öt évesen és öt hónaposan lejárta a Mátraháza-Sirok távot, ami, legalábbis szerintem, az OKT egyik legkeményebb szakasza. És novemberben befejezte a teljes OKT-t....
Hát na....
Tudom, a gyerekek elképesztő teljesítményekre képesek, de ez azért cseppet elgondolkodtatott...
Személyes véleményem, hogy itt inkább a szülők önmegvalósításáról volt szó....
Még egyszer, a teljesítés abszolút szabályos volt, tehát elfogadtam, de azért volt/van bennem egy nagy csomó kérdőjel...
Barátsággal
Tóni
(Remélem, a ma divatos GDPR-nek megfelel a leírás, semmi sem áll messzebb tőlem, mint az, hogy bárkit megsértsek!!!!)
Nagy érdeklődéssel olvastam ma reggel a Turista Magazin februári számában, hogy a tavalyi évben minden eddigi rekordot megdöntött az Országos Kéktúrát teljesítők száma, 823-an járták végig a másfélmillió lépést 2022-ben. Különösen figyelemre méltónak tartom, hogy a teljesítők benjáminja 6 (hat) éves volt tavaly, midőn kézhez kapta a tűzzománc jelvényt. Esetleg lehet tudni, hogy hány évesen kezdte el? Három? Négy? Netán megszakítás nélkül tolta végig az 1172 km-t? Lehet tudni, hogy hol látta meg a napvilágot? Nem zárom ki, hogy az azóta már elpusztult Krypton bolygón.
Azt különösen fájlalom, hogy gyorsuló-digitálglobalista-instantkommunikációs (Isten nyugosztalja TGM-et) világunkban nincs már idő az MTSZ székházában egy jó hangulatú beszélgetésre a teljesítőkkel. Jelen esetben igen intuitív beszélgetés bontakozhatott volna ki a Baby Shark-ról, Bogyóról és Babócáról, hogy Annát, Petit és Gergőt már ne is említsem.
Hát igen, szép dolog a túrázás, testedzés, de komoly pénz a vadászatban van. Erről elég sokat beszéltünk az előzőekben. (... meg arról is, hogy más az elmélet és más a gyakorlat.)
