Nem is tudom, hogy miért csak most jutott az eszembe rákeresni egy Doors-topicra... :-) Na, a lényeg: nagyon szeretem. Kedvenc albumom a Strange Days, arról is a címadó dal, valamint a "You're Lost Little Girl". Felkavaró egy dal...
(Arról nem beszélve, hogy másik nagy kedvencem, Ian Curtis a Joy Division-ből is hasonlóan énekelt, mint Morrison, neki is kedvenc együttese volt. Csak ugye, sajnos mint Morrison, úgy Curtis is saját maga vetett véget az életének).
Pl:
247-ik oldal: The End 1968 szeptemberében Stockholban így vezette be a dalt:
"Talán hétéves lehettem, amikor a rock and rollra eszméltem......" stb
Ez baromság, stockholmban valóban volt egy felvezetés, de az arról szólt kék fényt akart a színpadon ezért volt egy kis fricska a világítósnak :)))
Amit a Göbölyös írt az nem stockholmban hanem 1969-ben torontóban hangzott el...
----------------------------------
147-ik oldal: "...1970 decemberi detroiti koncert amely a négytagú csapat utólsó igazán nagy bulija volt...."
A Detroiti koncert 1970 május 8-án volt...
Utolsó nagy dobás? Baromság... Detroit után és
előtt is voltak kúrvajó koncertek amiket sokszor hallgatok... pl: Felt Forum 70, Hawaii 70, Philadelphia 70, Long Beach 70 stb stb...
Zappa fórumot rendszeresen olvasom, hozzászólni nem sok mindenhez tudok, annyira sajnos nem vagyok járatos Zappában egyelőre, nemrég kattantam csak rá, szóval nem tudom fejből felsorolni mind a 300 lemezét és mind az 5000 zenészét. A letölthető zenékkel viszont felcsigáztál.
Nézz át a Frank Zappa fórumba, egy csomó dolog készülődik, szövegek, interjúk - magyarul. És szóljál bele jól. Vanna letölthető zenék is - minden érdeklődőt szívesen látunk.
Suzy Creamcheese volt Zappa együttesének, a Mothers of Inventionnek elképzelt groupie-ja. Zappa semmit nem vett komolyan, vagyis nem igazán lehetett sejteni, hogy mit is vesz éppen komolyan. Szóval kicsit nehéz megérteni, de közben tök jó dalokat írt, szóval minden nyitottabb Doors-fannek is tudom ajánlani, akár.
Amúgy örömmel olvasom, hogy nem minden Doors-arc van oda Hobóért, pozitív. Göbölyös könyvében egyedül az a fejezet nem teljesen gázos szerintem, amit a lemezekről írt (A Doors rövid története, vagy mi is a címe).
Amúgy már nem is nagyon emlékszem, hogy mit hallottam tőle, csak egynek jut az eszembe a neve: Son of Suzy Creamcheese. Nem tetszett, de valahol megvan a wincheseteren, majd meghallgatom újra.
"Zappát nem szeretem (mármint azt a 3 számot, amit ismerek tőle)"
Pedig Zappát érdemes lenne sokat hallgatnod, ő volt a legjobb arc ebben az egész populáris kultúrában. Két hete vettem meg a Freak Out! c. lemezt, azóta mást nem is hallgatok, hihetetlenül zseniális.
Egy kicsit késve:
Fogod magad, 'sztá nekiállsz...
Figyu, ha Göbölyösöknek, Hobóknak sikerült (mindkettőt roppant tehetségtelennek tartom), akkor bármit leírsz, azt írod utána, hogy: "nem nagyon tudok angolul, meg ha tudnék, Morrison különben is kiismerhetetlen.":)))
Az a fontos, hogy neked jól essen, egyszer majd úgyis közel tökéletes lesz
w
Éppen most rágom át magam a Göbölyös-féle Morrison-könyvön másodszor, és néhány érdekes (és nem túl szimpatikus dologra) lettem figyelmes. Göbölyös szerintem viszonylag korrektül kezdi a könyvet, aztán egy kissé elragadja a hév. Szerencsére a John könyvéből vett részleteknél lehiggad, majd jön a "Morrisont senki sem értette meg a bandából"-szöveggel. Elméséli, hogy Robbie-nak lövése sem volt, miről is beszélt neki Jim egy repülőút alkalmával. Pár oldallal később pedig - legalábbis nekem - önmagát cáfolja meg azon mondatával, hogy a zenéket többnyire Robbie, a szövegeket Jim írta. Nekem elképzelhetetlen, hogy egy adott dal úgy szülessen meg, hogy a két alkotójának nincs közös hullámhossza egymással. Nem vagyok Doors-szakértő, de amit ismerek tőlük, azon nagyon "ül". Ha annyira a költő-Morrisonra lettek volna kíváncsiak, akkor talán nem zenélnek vele együtt, és nem készítenek jónéhány lemezt együtt. Göbölyös szerintem abban téved, hogy mindent érteni kell. Ugyan miért? Van, hogy jobb, ha nem is érted, hanem csak érzed, ráhangolódsz a másik mondanivalójára...
Na ebben biztosan igazad van, mivel egyiket sem igazán ismerem, az In the court of the Crimson Kinget egyszer meghallgattam, de semmire nem emlékszem belőle :), Zappát nem szeretem (mármint azt a 3 számot, amit ismerek tőle), a Soft Machine-t meg egyáltalán nem ismerem.
Jah kérem, én nem értek a zenéhez, csak szeretem, ezért nem unatkozom, amikor hallgatom :-))
(Igen, a Koldusoperából származik.)
Más kérdés, hogy pl. a King Crimsonhoz, Frank Zappához vagy a Soft Machine-hez képest tényleg unalmas lehet_ne_ egy csomó daluk, ha nem lennék ennyire nyitott és jófej csávó :-D
Az Alabama songot nem szeretem annyira, szerintem egy kicsit unalmas... Mentségükre legyen mondva, hogy nem ők írták, hanem valamelyik Brecht-dráma egyik betétdala volt erdetileg.
Óhhh, és amit kifelejtettem! Minden eddigit felülmúl nálam az An American Prayerről az Awake című opusz. Igaz, ezt nem lehet szigorúan vett dalként értelmezni.
Elképesztő hangulata van, amit a klip sikeresen ragadott meg, biztosan Ray rendezte.
Én először a Szabad Európán hallottam - örök hála érte Cseke Lászlónak :-)
The end: minden értékelés szubjektív, ezzel semmi gond, viszont Göbölyös egy seggfej, (de nem is miatta tetszik a dal :-) párszor beleolvastam a könyvébe, de inkább Jerry Hopkins - Danny Sugerman: No one here gets out alive c. könyvét ajánlanám, mint autentikus forrást.
Nekem is a Riders volt az első. Volt itthon egy cd, (Rock Legends '70) aminek ez volt az utolsó száma. Minden dal nagyon jó rajta (Uriah Heep, Beatles, Stones, Simon & Garfunkel, T-Rex, Lennon, Harrison, Nilsson, stb) de nekem ez volt a kedvencem. Utána kezdtem el a többi Doors-t gyűjtögetni.
Az Absolutely Live még nincs meg, de úgy döntöttem, hogy inkább az In Concert-et szerzem be, viszont a Celebration-t már hallottam. Nagyon jó.
A The End-ről az a véleményem, hogy nagyon jó dal, de egy kicsit (nem is kicsit!) túl van mítizálva. Göbölyös N. László amilyen nyáladzást levág róla a könyvében, az undorító. Amúgy nem egy rossz íromány az, de a The Endet kicsit túlzásba vitte. Szerintem.
A legelső Doors dal volt, amit anno hallottam, azonnal Doors fan lettem :-)))
Sorrendet viszont nem tudnék felállítani, talán a Celebration of the lizard (az Absolutely live D oldala) vagy a The end vagy a Riders on the storm... :-)
