Itt megírhatod a más helyen minimum 'fél-offnak' számító gondolataidat, legyen az bármi, ami eszedbe jut gyermekkorról, családról, közös együttlétekről, nagymama főztjéről, egyszóval az élet íz-emlékeiről.
Biztos nem csak a mi családunkban, de valaha a mindennapi élet színtere a konyha volt.
Itt mindig történt valami. Télen jó meleg volt, lehetett rajzolni a bepárásodott ablaküvegre.
Ide ült le a szomszéd, de a váratlan vendég is, mert ugye, a fövő ételt nem lehetett magára hagyni.
Iskola után az első kényes kérdések is itt hangoztak el, néha elvéve az embergyerek étvágyát.
A sarokban a hokedli előtt sámlin ülve lehetett (kellett) írni a leckét, közben persze fél füllel a felnőttek diskurzusára figyelni. A vasárnapi ebéd után pedig a VIM-mel tisztára súrolt, eternitlapú asztalon gombfocimeccs a bátyámmal.