Kedves Kilroy, nem tudnál megadni valami linket ahol Kahih Gibran: A Próféta c. művét magyarul végigolvashatom? Csak anygolt találok, és én nem tudok angolul, pedig érdekelne.
Remélem a kislány szülei már valamelyest megnyugodtak - bár nem tudom. Én mindig a szülő szeméből nézem a dolgokat, nekem is fiatal lányaim vannak... és szerintem erre nincs magyarázat.
Néha, hirtelen felbuzdulásból írok naplót. Ezt most találtam meg.
OKTÓBER 28. HÉTFŐ 23:40
Ma ismét bent jártam a Kékgolyó utcai Onkológián Encinél. Nem kopasz, de azért a múltkor megjegyezte, hogy hiányzik neki a szép, hosszú haja.
Én épp ma voltam fodrásznál, és reggel óta lobog a hajam. Ahogy a kórház kertjébe értem lesimítottam, összefogtam egy copfba.
A copf is rendben van de valahogy hirtelen elemi igényem támadt arra, hogy elhanyagoltabb legyek.
Hülyeség? Lehet de én úgy, hogy ez most így jó. Külsőség, és mégis.
Éppen jó kedvem van, életvidám vagyok ez talán jó neki. És egészséges ezt inkább nem hangsúlyozom, amikor látogatom.
Azt érzem, hogy nagyon szép Encitől, amiért nem cirkuszol, nem sír és tulajdonképpen egy múló nyavalyaként kezeli az állapotát. Nem hagyja el magát teljesen.
Bár én tudnám így kezelni az életem keserű pillanatait. Neki pedig sokkal jobban kijutott, mint nekem
"Azután ismét Almitra szólott, mondván:
- Most a halálról szeretnénk kérdezni téged.
És ő mondá:
- Ti a halál titkát szeretnétek megtudni.
- De miképpen találhatnátok meg, hacsak nem az
élet szívében keresitek azt?
- A bagoly, amelynek éjhez szokott szeme nap-
közben vak, nem fedheti fel a világosság misztériumát.
- Ha valóban meg akarjátok látni a halál szelle-
mét, tárjátok szélesre szíveteket az élet teste előtt.
- Mert az élet és a halál egy, mint ahogyan egy a
folyó és a tenger is.
- Reményeitek és vágyaitok mélységében ott rej-
tőzik csendes tudásotok a túlsó világról;
- és miként a hó alatt álmodó magok, szívetek a
tavaszról álmodik.
- Bízzatok az álmokban, mert bennük van elrejt-
ve az örökkévalósághoz vezető kapu.
- Halálfélelmetek csak a pásztor reszketése, ami-
kor a király előtt áll, aki kezét tisztességadásként az ő fe-
jére fogja tenni.
- Vajon a pásztor, bár remeg, nem örül-e, hogy a
király jelét fogja magán viselni?
- De vajon nem figyelmez-e mégis inkább a re-
megésre?
- Mert mi más a halál, mint hogy mezítelenül áll-
tok a szélben és elolvadtok a napon?
- És amikor megszűnik a lélegzet, mi más az,
mint hogy megszabadul nyugtalan hullámzásától, hogy
felemelkedhessék és kiterjeszkedhessék, és minden teher-
től mentesen Istent kereshesse?
- Csak ha isztok a hallgatás vizéből, akkor fogtok
igazán énekelni.
- És ha elértétek a hegy csúcsát, akkor kezdtek
csak kapaszkodni fölfelé.
- S ha majd a föld magának követeli tagjaitokat,
akkor kezdtek csak igazán a táncotokba.
Eljött az a nap is amikor, amikor utolsó tiszteletünket adva, elengedjük
Encit egy számunkra idegen, de valószinüleg szép, boldogabb "életbe". Ez 12.21.-én reggel 8 órakkor történik a székesfehérvári Barátok templomában.
Találkozó háromnegyed 8-kor az Országalmánál(belváros, Fö utca).
Amennyiben el akarsz jönni, kérek egy rövid visszajelzést a 06 20 4501611-es
telefonszámra. 12.20-tól vagyok elérhetö ezen a számon.
Búcsúztunk ezerszer,
hisz tudtuk, hogy menned kell,
most mégis fáj az elvállás.
Könnyezve nevettünk,
amikor erröl beszéltünk,
hisz itt volt a REMÉNY.
Itt volt a remény,
hogy tovább élj,
és velünk maradj.
És a remény,
ez a csalóka tünemény,
mostmár elmarad.
Könnyezve búcsúzunk,
de most a TUDAT vigasztal;
szivünkben örökké itt maradsz.
Ma Elkezdtem olvasni a topikot és ahogy olvastam egyre jobb koedvem let. mert ugy éreztem: milyen jó fej kis társaság és milyen életerős lnyka van itt köztünk. Aztán...:(((
Furcsa dolog. A Kedvencek között van ez a topic nálam, és most évvégi takarítást tartok a gépemen. Egy csomó topicot levettem a listáról, de ezt nem. Nem tudom törölni. Mindig megnézem, hogy írt-e bele valaki. 2 gyerekem van, ha bármi bajuk van, rögtön megijedek, féltem őket, ha sápadtak, fáradékonyak napokon keresztül, kitör rajtam a pánik, hogy nehogy valami súlyos legyen. Hinni kéne valamiben, a sorsban, egy istenben, valamely vallásban, a túlvilági életben.
Szép szavak, de nem hinném, hogy pl. a szülőket ez megvigasztalná.
Itt nincsen vigasz, itt nincsenek szép szavak, ez maga az igazságtalan élet. Ezen csak sírni lehet!
Én mindig elolvastam ezt a topicot, ha az első oldalra került. Nem szóltam hozzá, mert mit is mondhattam volna?
De nagyon szomorú vagyok.
Kívánom a lányka családjának, hogy ... mit is.... legyenek túl rajta... ez is hülyeség... inkább azt..., hogy együttérzetk a fájdalmukkal. Nem lehet vigasztaló szavakat mondani egy 22 éves lánynál. Halála értelmetlen és igazságtalan.
Sajnos tegnap nagyon szomorú smst kaptam Encóka nővérétől!
Encóka, aki november 8-án volt 22 éves, december 4-én meghalt.
Nagybeteg volt már, amikor novemberben a kórházban személyesen is megismertem Őt. Sugárkezelést kapott még a szülinapján is a Kékgolyó utcai onkológián.
Ennek ellenére reménykedett a gyógyulásban, és én is próbáltam tartani benne a kedvet.
Nagyon megszerettem, és sajnálom, hogy csak nemrég ismertem meg Encókát. Talán annyi vigaszom akad most, hogy az őt nagyon szerető és támogató nővére mellett volt az utolsó napjaiban és nem egy rideg kórházban, ismeretlenek között:(((
Remélem, hogy a drága nagymamám, aki szintén ezen a héten halt meg, és Encóka vigyáznak egymásra ott fent...ha van felettünk valami egyáltalán...
Nagyonredhair, koszi a bizalmat... asszem, szivesen belefogok, bar az eredmeny ketseges.
Ja es ugye a korhaz miatt csak kesobb tudok hozzakezdeni :-/
Caixa :))) Kerem a dijam, a lovet meg a szamlamra legyszi :)) Bar, mokas lenne furdozni benne, ahogy Dagobert bacsitol lattuk anno :D
Mondjuk, ahogy most erzem magam, nem hiszem, h elerunk a konyv vegere...
Encóka! Az eset a következő: Én valamikor Fehérváron laktam. Ott is jártam alsóba. Ennek immár cirka 30 éve. Egy-két névre emlékszem az osztályból, és a bizonyítványomban pedig bennt van az alsós tanító néni neve. Szeretném megtalálni a volt osztálytársaimat, leginkább az akkori nagyon szívbéli barátnőmet. Már rákerestem a nevére keresővel, de őt nem találtam, csak a vezetéknév egyezett. Nem emlékszem, hogy volt-e bátyja. Van egy fehérvári topic a fórumon, oda is írtam, ott sem tudtak nekem segíteni. Tudom, nem nagyon izgi, de ha van kedved ebben nekem segíteni, nagyon örülnék. Asszem megöregedtem és szentimentális lettem. Azért kell erre helyilakos, mert az egyik név ismert ott Fehérváron. Már az osztálytárs.hu-n is jártam, senki nem jelentkezett be abból az évfolyamból. Ha érdekel ez a "fejvadászat", akkor mailt küldök a nevekkel, és a pontosabb infokkal.
Szia, arrfelé milyen az idő? És ne pipázz, manapság a szivar a trendi, még a nőknek is!!(Pfúj!)