Megrendültem. Régebben a topic nyitásánál már belenéztem, de mivel agydaganatosokat keresett nem szóltam közbe.
Most, hogy véletlenül ráleletem erre a topicra,ujra nagyon szomorú lettem.
Őszinte részvétem Encóka családjának és nektek, akik számon tartották a betgsége történéseit.
Igazatok van, topcjának életben tartásával emlékezhetünk erre a kedves fiatal lányra.
Irigylem mindazokat akik hisznek egy másik jobb dimenzióban. Talán úgy könnyebb ....
Sziasztok: kmeduza
Csak most találtam ezt a topicot, jóval az események után, de nem tudom megállni, hogy írjak pár sort.
Természetesen mélyen megérintett Encóka és a története, régebben én is könnyeztem volna a szomorú vég olvasásakor.
Akala vezetett ide, és ahhoz a pár sorhoz is, ami miatt a szomorúság épp csak átsuhant rajtam.
Amit a hernyó
a világ végének tekint,
azt a mester
pillangónak nevezi.
Kifejezi, amit a keleti emberek is gondolnak a halálról.
Furcsa, hogy az oldalon, amelynek a linkjét akala elküldte - http://www.hszk.bme.hu/~mz034/meskonyv.htm?1 - kattingatva végigolvastam sok versikét, majd amikor végigolvastam a topicot úgy éreztem, hogy a hernyóról szóló sorokat be kell másolnom, ... nos ekkor újra behívtam az oldalt, ahol véletlenül pont ez jelent meg...
En az Encoka növére vagyok és ma, teljesen veletlenül talaltam ra erre a topic-ra. Jo olvasni, hogy ismeretlenül is segitettetek a hugomat.
Az elvesztese miatti szomorusagot enyhiti, hogy a tavozasa elötti 2 hetben sokat beszelgettünk erröl es ö megigerte; mindig velem lesz. Lehet, hogy csak magamnak akarom könnyebbe tenni a dolgot, de en hiszek benne. " Ha valamit nem latsz, meg nem jelenti azt, hogy nem is letezik."
Fontos, hogy ne magunkat sajnaljuk, mert itthagyott minket a Szerettünk, hanem probaljunk vele örülni, hogy atert egy szebb-boldogabb eletbe, ahol egyszer ujra talalkozunk.
A könyvirasra Encokanak nem maradt ideje, en azt hiszem megprobalkozom vele. Egyenlöre meg csak jegyzetek vannak.Azt hiszem,az en ralatasom es hozzaallasom is segithet sokaknak, akik egy ilyen sulyos betegseggel talaljak szemben magukat,hiszen en kisertem vegig Encokat az elsö perctöl a legutolso masodpercig.
Itt kivanok mindenkinek sok szeretetet es jo egeszseget az uj evre!
Kedves Kilroy, nem tudnál megadni valami linket ahol Kahih Gibran: A Próféta c. művét magyarul végigolvashatom? Csak anygolt találok, és én nem tudok angolul, pedig érdekelne.
Remélem a kislány szülei már valamelyest megnyugodtak - bár nem tudom. Én mindig a szülő szeméből nézem a dolgokat, nekem is fiatal lányaim vannak... és szerintem erre nincs magyarázat.
Néha, hirtelen felbuzdulásból írok naplót. Ezt most találtam meg.
OKTÓBER 28. HÉTFŐ 23:40
Ma ismét bent jártam a Kékgolyó utcai Onkológián Encinél. Nem kopasz, de azért a múltkor megjegyezte, hogy hiányzik neki a szép, hosszú haja.
Én épp ma voltam fodrásznál, és reggel óta lobog a hajam. Ahogy a kórház kertjébe értem lesimítottam, összefogtam egy copfba.
A copf is rendben van…de valahogy hirtelen elemi igényem támadt arra, hogy elhanyagoltabb legyek.
Hülyeség? Lehet…de én úgy, hogy ez most így jó. Külsőség, és mégis.
Éppen jó kedvem van, életvidám vagyok…ez talán jó neki. És egészséges…ezt inkább nem hangsúlyozom, amikor látogatom.
Azt érzem, hogy nagyon szép Encitől, amiért nem cirkuszol, nem sír és tulajdonképpen egy múló nyavalyaként kezeli az állapotát. Nem hagyja el magát teljesen.
Bár én tudnám így kezelni az életem keserű pillanatait. Neki pedig sokkal jobban kijutott, mint nekem…
"Azután ismét Almitra szólott, mondván:
- Most a halálról szeretnénk kérdezni téged.
És ő mondá:
- Ti a halál titkát szeretnétek megtudni.
- De miképpen találhatnátok meg, hacsak nem az
élet szívében keresitek azt?
- A bagoly, amelynek éjhez szokott szeme nap-
közben vak, nem fedheti fel a világosság misztériumát.
- Ha valóban meg akarjátok látni a halál szelle-
mét, tárjátok szélesre szíveteket az élet teste előtt.
- Mert az élet és a halál egy, mint ahogyan egy a
folyó és a tenger is.
- Reményeitek és vágyaitok mélységében ott rej-
tőzik csendes tudásotok a túlsó világról;
- és miként a hó alatt álmodó magok, szívetek a
tavaszról álmodik.
- Bízzatok az álmokban, mert bennük van elrejt-
ve az örökkévalósághoz vezető kapu.
- Halálfélelmetek csak a pásztor reszketése, ami-
kor a király előtt áll, aki kezét tisztességadásként az ő fe-
jére fogja tenni.
- Vajon a pásztor, bár remeg, nem örül-e, hogy a
király jelét fogja magán viselni?
- De vajon nem figyelmez-e mégis inkább a re-
megésre?
- Mert mi más a halál, mint hogy mezítelenül áll-
tok a szélben és elolvadtok a napon?
- És amikor megszűnik a lélegzet, mi más az,
mint hogy megszabadul nyugtalan hullámzásától, hogy
felemelkedhessék és kiterjeszkedhessék, és minden teher-
től mentesen Istent kereshesse?
- Csak ha isztok a hallgatás vizéből, akkor fogtok
igazán énekelni.
- És ha elértétek a hegy csúcsát, akkor kezdtek
csak kapaszkodni fölfelé.
- S ha majd a föld magának követeli tagjaitokat,
akkor kezdtek csak igazán a táncotokba.
Eljött az a nap is amikor, amikor utolsó tiszteletünket adva, elengedjük
Encit egy számunkra idegen, de valószinüleg szép, boldogabb "életbe". Ez 12.21.-én reggel 8 órakkor történik a székesfehérvári Barátok templomában.
Találkozó háromnegyed 8-kor az Országalmánál(belváros, Fö utca).
Amennyiben el akarsz jönni, kérek egy rövid visszajelzést a 06 20 4501611-es
telefonszámra. 12.20-tól vagyok elérhetö ezen a számon.
Búcsúztunk ezerszer,
hisz tudtuk, hogy menned kell,
most mégis fáj az elvállás.
Könnyezve nevettünk,
amikor erröl beszéltünk,
hisz itt volt a REMÉNY.
Itt volt a remény,
hogy tovább élj,
és velünk maradj.
És a remény,
ez a csalóka tünemény,
mostmár elmarad.
Könnyezve búcsúzunk,
de most a TUDAT vigasztal;
szivünkben örökké itt maradsz.
Ma Elkezdtem olvasni a topikot és ahogy olvastam egyre jobb koedvem let. mert ugy éreztem: milyen jó fej kis társaság és milyen életerős lnyka van itt köztünk. Aztán...:(((
Furcsa dolog. A Kedvencek között van ez a topic nálam, és most évvégi takarítást tartok a gépemen. Egy csomó topicot levettem a listáról, de ezt nem. Nem tudom törölni. Mindig megnézem, hogy írt-e bele valaki. 2 gyerekem van, ha bármi bajuk van, rögtön megijedek, féltem őket, ha sápadtak, fáradékonyak napokon keresztül, kitör rajtam a pánik, hogy nehogy valami súlyos legyen. Hinni kéne valamiben, a sorsban, egy istenben, valamely vallásban, a túlvilági életben.
Szép szavak, de nem hinném, hogy pl. a szülőket ez megvigasztalná.
Itt nincsen vigasz, itt nincsenek szép szavak, ez maga az igazságtalan élet. Ezen csak sírni lehet!
Én mindig elolvastam ezt a topicot, ha az első oldalra került. Nem szóltam hozzá, mert mit is mondhattam volna?
De nagyon szomorú vagyok.
Kívánom a lányka családjának, hogy ... mit is.... legyenek túl rajta... ez is hülyeség... inkább azt..., hogy együttérzetk a fájdalmukkal. Nem lehet vigasztaló szavakat mondani egy 22 éves lánynál. Halála értelmetlen és igazságtalan.
Sajnos tegnap nagyon szomorú smst kaptam Encóka nővérétől!
Encóka, aki november 8-án volt 22 éves, december 4-én meghalt.
Nagybeteg volt már, amikor novemberben a kórházban személyesen is megismertem Őt. Sugárkezelést kapott még a szülinapján is a Kékgolyó utcai onkológián.
Ennek ellenére reménykedett a gyógyulásban, és én is próbáltam tartani benne a kedvet.
Nagyon megszerettem, és sajnálom, hogy csak nemrég ismertem meg Encókát. Talán annyi vigaszom akad most, hogy az őt nagyon szerető és támogató nővére mellett volt az utolsó napjaiban és nem egy rideg kórházban, ismeretlenek között:(((
Remélem, hogy a drága nagymamám, aki szintén ezen a héten halt meg, és Encóka vigyáznak egymásra ott fent...ha van felettünk valami egyáltalán...
Nagyonredhair, koszi a bizalmat... asszem, szivesen belefogok, bar az eredmeny ketseges.
Ja es ugye a korhaz miatt csak kesobb tudok hozzakezdeni :-/
Caixa :))) Kerem a dijam, a lovet meg a szamlamra legyszi :)) Bar, mokas lenne furdozni benne, ahogy Dagobert bacsitol lattuk anno :D
Mondjuk, ahogy most erzem magam, nem hiszem, h elerunk a konyv vegere...