Nem titok: 39 éves férfi vagyok, éppen túl egy fájdalmas váláson. Többi a bemutatkozó oldalon. :) Orvos és terápia nélkül nagy bajba kerülhetsz, mert a baj csak súlyosbodni fog. A területileg illetékes mentálhigiénés gondozó ingyenes, ahol általában pszichológus is van. Kérdezz rá bátran a háziorvosodnál! Általában én is csak keresem a létrát, rosszabb napjaimon még csak azt se. De próbáljunk kapaszkodni abba a néhány szép pillanatba, amit sokszor észre sem veszünk. (milyen könnyű ezt mondani...)
nem gyógyszerezek, most terápia sincs én korábban kedveskedtem magamnak, de mostanában már nincs rá pénzem, meg így is bűntudatom van a sok elköltött pénz miatt én is felnézek azért, bár a létra nem akar jönni..
rólad nem tudok még sokat, azt sem, hogy nő vagy vagy férfi...
Oké, ne erőlködj. Gyógyszereket szedsz? Terápia? Mert ezek sokat segíthetnek egy ilyen állapotban. Szóval ne erőlködj. Nálam az szokott bejönni, hogy ilyenkor kedveskedem magamnak valamivel (apróság, pl sütemény, fagylalt, film...stb) Persze nálam sem mindig válik ez be, ha nagyon mély gödörben vagyok, én is csak begubózom, de legalább néha felnézek, hátha jön egy mentőlétra...
De annyira kár is erőlködnöm, nem tudok, nem is akarok megfelelni a követelményeknek. undorodom minden munkahely gondolatától, az emberek zöme nagy szart se ér, nem érdekelnek, úgysincs semmi jövőm, betegség, fájdalmak várnak rám, még lejjebb pusztult értelem, minek kínlódni, annyira felesleges.
Értem, igazad is van. Nekem a gondom kicsit más. Egyrészt, az általam fontosnak tartott személyekkel kapcsolatban van rettegésem attól, hogy megunnak, hogy lenéznek, érdektelenné válok számukra. A többiek nem érdekelnek. A másik meg, ha valamibe belefogok, mániákusan rettegek attól, hogy nem fog sikerülni, és ez bénít le.
Az én önbizalmam sem valami acélos, mint olyan sokunké. Csak a magunk fajtákat nem vesszük észre. Van, aki azt mondja, hogy az önbizalmat meg kell erősíteni az átlagember szintjére, különböző technikákkal. Ez valóban jó, ha meg tudjuk tenni. De ha ez nem megy, meg kell tanulnunk együttélni ezzel. Pl. elfogadni, hogy a társaságban nem mi vagyunk a központ, és megtalálni a hasonló embereket, stb. Persze ez nem könnyű (nekem sem nagyon megy még), de törekednünk kell rá. Az önbizalmunkat kéne növelni sikerélményekkel. Tehát olyan dolgokat csinálni, amiben örömünk telik, amikben jók vagyunk. Mert mindenki jó valamiben.
A sportot már többen ajánlották. Iszonyú nehéz rávennem magam a mozgásra, mondjuk pár nap múlva elég sokat fogok gyalogolni, mert kerékpározni nem merek. úgy akartam menni, de nem merek.
jó lenne,ha lenne valaki a fogná a kezem, persze átvitt értelemben, jönne velem, segítene. mindennel egyedül küzdeni rossz és nehéz.
Nálam ami baj, az a kishitűségem, az állandó kétségeim, a félelmeim, meg az, hogy egyedül pánikolok. nem bírnék megélni. még lakást is csak főbérlőset tudnék bérelni, ha pénzem lenne rá, de egy egész lakást nem. nem bírnék élni egyedül, teljesen összeomlanék. és ez iszonyú. úgy élni, hogy önállóvá még akkor sem tudnál válni, ha az anyagid engedné. más kérdés, hogy nem engedi, és esélyem sincs rá hogy engedje. megalázható kis senki vagyok. szánalmas.
Értem amit írsz, jó hogy nem vagy nagyon belesüppedve a reménytelenségbe, és tulajdonképpen csinálok is valami hasonlót. de mindig félek a jövőtől, hogy minden jó pillanat elmúlik, mindig a múlást látom, a pillanatnyiságot, olyan kiábrándító
Egy gyerek valóban nagy felelősség és állandó feladat (tapasztalat). De kell, hogy legyen valami, amibe kapaszkodni tudsz, ami örömet jelent. A társ szerintem fontos dolog (aki ilyen érzéken,y, mint te az tud szeretni), mert az ember társas lény. A legsötétebb depresszióban is pislákolnak gyertyák, csak olyankor nem látunk és nem hallunk rendesen. Szeress valamit, amiben örömödet leled (legalább egy kicsit, lécci), és tölts ezzel minél több időt. A sportolás lenne igazán jó... Végül ne azt nézd, hogy mennyi minden nem látható, hanem azt vedd észre ami igen...bagoly mondja verébnek...
Értelek, de én nem vágyom gyerekre. Szerető társra talán. De mi van, ha én nem tudok szeretni? Ne add fel semmiképp. Bennem is pislákol némi fény, de van mikor egészen elhalványul. Talán ha kiírja az ember, segít valamit. Meg ha tudja, hogy nincs egyedül. Reménykedjünk. vagy próbáljuk nem észrevenni a dolgokat.
A legtöbben egy szerető társra vágyunk, és tőle egy gyermekre. Volt időszak az életemben, amikor mindez meg is volt. Akkor nem hangolt le az esti sötétség, észre sem vettem azt, mert odabent világított egy lámpa... Sajnos a sötét, az most nekem is sötét. De nem akarom feladni.
Nem tudom hogy velem mennyire lesznek segítő készek ismerik a v.főnökömet,és ha engem nem csípnek(mert erre nagy az esély)akkor lehet hogy megszivatnak,minden ecsetre holnap bemegyek hogy ezt megbeszéljem velük.Remélem még nem késő.A netre három ezret fizetünk/hó.Ennyivel kell feltölteni hogy legyen.Ugyhogy ez nem lenne gond.
esetemben is úgy van, ha nincs pénz, vagy gépem, netkártya akármi tönkremegy, nem lesz net egyáltalán... hiába létszükséglet, le kell mondanom róla akkor...
nincs más lehetőség a netre? a telefonos nagyon drága...
mindenképpen próbáld meg, a hiányzó papírok ellenére hátha tudnak vmit intézni. nálunk úgy volt, hogy a cégünk még hivatalosan nem volt lezárva, de felvettek munkanálküli járadékra, azzal a megjegyzéssel, hogy később pótoljuk az iratokat.
Erre még nem is gondoltam.Bár nem tudom hogy a visza tartott papírok hiánya ellenére tesznek-e valamit,de bemegyek és megkérdezem hogy ez esetben mit lehet tenni.Már régen bekellet volna mennem,nem tudom hogy ha "késve"megyek be nem lesz-e baj.A netem azért fog megszünni,mert telefonról megy,és ha nem tudjuk egy bizonyos összeggel feltölteni időben,akkor elvész a net is.
ez borzasztó. mindent inkább adnék, csak a netet ne kelljen. a munkanélküli hivatalban nincsenek tekintettel a helyzetedre? mondjuk pótolhatnád a hiányzó papírokat később...nekem is engedték anno. ne engedd a netet. mondd meg, h létszükséglet. ez NEM luxus!
Két nap mulva ujra bent leszek a sötétben.Amikor a párom közölte velem hogy hamarosan megszünik a netünk,összerándult a gyomrom.Ez volt a külvilággal az eggyetlen kapcsolatom.Meg a szeretteimmel.Nem tudom mi lessz,de semmi jóra nem számítok.Fogalmam sincs hogyan tovább.Félek hogy megint csak többet veszítek mint amennyit nyertem az elmult hónapokban.
Leginkább az hogy nincs állásom és munkanélkülire sem tudok menni mert visszatartják a papírjaimat.Most két szék közé estem.És a párom sem dolgozik.Ő majd csak novembertől fog dolgozni,de az is csak néhány hónapos.
a tüneted nekem is ismerős, éjszaka fordul elő velem hasonló, de az mindig enyhe pánikrohammal jár együtt. akkor hihetlenül kell, és miután elmentem, újra, rövid idő múlva. miután az enyhe pánikroham elmúlik és fokozatosan megnyugszom, max 1-2 óra, akkor utána elmúlik.
a többit gondolom orvos tudja megmondani.
többet nem tudok most mondani, én sem látom az alagút végét per pillanat
