Igen, nekem feltünt. Napokig keringtem fel le a szölődombokon Zalában, mire annak vége lett, hát rendesen elegem lett abból a megyéből. A jelzések minősége meg csak rontott ezen. Kivéve természetesen a HVTE által festett utakat, meg a Kanizsaiak által festett utakat a ROki130 utvonalán. A többi remélem idén javításra kerül.
Az az izgalmas ebben a kiírásban (én csak a keleti verziót, a 10/100-at művelem), hogy nagy szabadságot ad. Nem túl távoli érintőpontokat gyalogtúrára fűzve is el lehet érni, de rosszabb idő, vagy afféle nincs kedvem most hegyet mászni-hangulatban is elérhetők kocsival vagy tömegközlekedéssel.
Aztán olyan helyekre is elviszi az embert, ahová nem feltétlen ment volna el, vagy, ha már a közelben jár, megnézi azt az érintőpontot.
Megdöbbentő ezen felül, mi minden csoda marad ki a hazai útikönyvekből, amit tényleg érdemes felkeresni.
Örömmel olvasom továbbá, hogy van még, aki 35 mm-es, filmes géppel (is) fotóz, én szintén, ezen felül mobiltelefonnal szoktam, igaz, azzal minden kiránduláson. Digitális gépet nem is akarok venni.
Egészen pontosan "954 napi" teljesítmény (kb. 10 naponként 1 pont).
2003. július 20-án volt az első (Somogyvár) és 2006. március 11-én az utolsó (Nagykanizsa).
Remélem jól számoltam!
Örülök, hogy sokan olvasták a rövid összefoglalót.
Köszönöm azoknak, akik reflektáltak.
Örülök, hogy megoszthattam élményeimet, sajnos a képes beszámolókra még várni kell. Nem sok van, de néhány helyszínen készült fénykép. Talán egyszer sikerül digitalizálni, és akkor egy-egy ponthoz lehet kapcsolni képet is.
Van néhány szép kép:
Velemér
Őriszentpéter
Készültek képek Nagykanizsán is.
A talán legbecsesebb fényképet Zombán (Paradicsompuszta) kaptuk, az iskolában. Nincs forgalomban, a tanárok maguk készítették, és adták, emlékbe.
Még egy "leg", ha már "beindultam".
Ez Kaposvár.
Írtam anno, de régen volt.
Kaposváron a "pont" a színház. Bejutni nem tudtam, pedig többször próbáltam.
2005-ben sikerült egy olyan drámát találni, mely megindította a fantáziánkat. Csodálatos napokat töltöttünk Kaposváron, de a 9/99-es mozgalom érintőpontjának felkeresése azt hiszem, egyedire sikerült.
A belvízhez nem kell vízfolyás, az a felszín fölé emelkedő talajvíz. Az árvizet okozzák a túl nagy vízmennyiség miatt kiöntő folyók, patakok. (Áttételesen azért a magas - de még nem árvízi - vízszint a folyókban hozzájárul a belvízveszélyhez, mert a talajvíz - a gyengébb áramlás miatt - jobb eséllyel éri el a talajfelszínt.)
Az árvíznek és a vízfolyás általános telítettségének egyébként nem sok köze van egymáshoz, illetve annyi, hogy a kisvízfolyások árvízi hozama akár több százszorosa is lehet a "normál" állapotnak, míg a nagyobb folyóknál ez az arány kisebb (de a szállított mennyiség azért több). Tehát egy kis folyón is lehet nagy árvíz, a saját méretéhez képest.
Én is gratulálok, nagy fegyvertény mind a 99 pont begyűjtése, magam is úgy gondolom, hogy igen keveseknek lehet meg mindegyik!
A mozgalmat több-kevesebb rendszerességgel én is járom, de tekintettel arra, hogy szinte mindig tömegközlekednem kell, így elég lassan halad a dolog, mivel nem nagyon esnek "csak úgy" útba.
Szeretnék kérni két képet egy Ágasvárról szóló cikkhez, mert a szerzőé nem megfelelő. Ha valakinek van legalább 4-5 Mpixeles felbontású képe, kérem küldje el a htm.magazin@chello.hu címre. A képek küldője továbbiak megbeszéléséhez küldje el a számát is.
Húztam, halasztottam az utolsó érintőpont felkeresését, de a télies tavasz miatt az látszott a legjobbnak, hogy menjünk Kanizsára. Más oka is volt a "túrának", de erről később.
A múzeum évekig zárva volt, ezért lett Nagykanizsa az utolsó.
Lehet, hogy írok valamikor részletesebben is, most csak annyit, érdemes felkeresni.
Ami a mozgalmat illeti, még nincs vége, van még egy "utolsó túra", valamikor elmegyek a PMTSZ-be a kitűzőkért. Remélem kettőt kapok, hisz a 40-et kétszer teljesítettem. Nagyon izgatja a fantáziámat a bonusz CD. 1.000 forintért bárki megveheti, a "full" jutalma tehát inkább erkölcsi. Nem hiszem, hogy sok teljesítő van.
Ami a tartalmat illeti, azt nehéz megfogalmazni. Kezdetben úgy gondoltam, rangsorolok majd a végén (megyei rangsorral próbálkoztam), de azt hiszem felesleges időtöltés.
Van néhány nagyon ismert pont (pl. Gödöllő és Fertőd), van (volt) néhány ismeretlen gyöngyszem. Ide tartozik Csempeszkopács, a bájos román kori templommal.
Mintegy 20 vár, 20 templom (ebből 11 román kori), és 20 kastély.
10 múzeum, köztük a zalaegerszegi.
Bizonyos fokig kuriózum az Írottkő, ez ui. csak gyalogtúrával igazolható.
Nagy tervem, hogy összerendezem az érintőpontokat és a mozgalmakat, terv maradt, voltak próbálkozások, de nem több.
Vannak hiányosságok az adminisztrálás frontján is.
De ami a lényeg, van 99 pecsét. A füzetnek van még egy útja, aztán nyugovóra tér. Nagyon értékes.
Ezzel a kitétellel eljutottunk a kissé szomorú állapotokhoz. A 99 érintőpont felkeresése azt hiszem kevés embernek adatik meg. Nem könyveltem a kiadásokat, de azt hiszem jobb is. Örülök, hogy megadatott.
Végül a kiruccanás másik "hozadéka".
Sikerült találkoznom az OLAJOS KÖRÚT "mindenesével". Megláthattam az eredeti bélyegzőket, és a hiányzók lenyomatokatat pótolhattam. Átvettem a szép jelvényt (fémből van!), kicsit beszélgettünk a mozgalomról.
Ha pontos a nyilvántartás, én vagyok a 71. teljesítő.
Hoztam néhány füzetet, ha valakit érdekel, egyeztessünk helyet és időpontot.
A hiányzó dobozok pótlása jelenleg még terv, de reméljük, az igazolás is megoldódik. Nagy élmény volt a 89 kilométer, a jelvénnyel ez a mozgalom is "a/a" minősítésűvé vált.
Egy vándortábor szerveződik a nyárra. Most már a szálláshelyek utáni érdeklődés, lefoglalás, a napi limitek számolása, egyéb érdekességek utáni érdeklődés, költségek számolása megy.
Az eredeti ötlet: Sátoros, magamviszem cuccos, nomád fotós túra volt, de közben változások léptek elő.
Kevés az a hely ahol szabadon lehet sátrat verni, valamint a higéniára is figyelni kell, tehát ez annyiban módosult, hogy 1nap kemping egy nap szabadban. A magamviszem cuccos az maradt. A fotós túra is változott, mert célnak lett kítűzve, hogy Írott-kő től június 26. reggel 8 órai kezdettel, begyalogolunk Budapestre. Tehát ha ez fotós túraként akartuk volna megvalósítani akkor az 1 év :)
A túra szervezője, és vezetője én magam vagyok.
Hamarosan elkészül a honlap ahol napra pontosan ki lesz osztva az egész túra menete.
A túrába lehet csatlakozni bármelyik napon, és természetesen kinek meddig engedi az ideje, kedve úgy távozhat.
NEM TELJESÍTMÉNY TÚRA!!! A kb 531 km-t 26 napi gyalogolással szeretnénk magunk mögött tudni ez napi 20 km. A vasárnapok szabadok lesznek, akkor pihi lesz.
Ez az üzenet csak figyelem felkeltés céljából írodott, tehát akit érdekel az tudja mikorra kell kérni a szabit!
Várom az érdeklődőket mind kérdésekkel, mind tanácsokkal. Ide vagy a dobosiszilveszter@t-online.hu ra
Kakasmandikó keresés: Úgy tűnik, tavaly tényleg későn jártunk arrafelé, mert csak medvehagymaerdőket találtunk. Valószínűleg idén sem érek oda időben, pedig kíváncsi lennék rá.
JELVÉNYGYŰJTŐ TÚRÁK A DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK MUNKATÁRSAIVAL
Kakasmandikó Túra 2006. március 18. (szombat) Helyszín: Bőszénfa, Zselic
Program: A túra során megtekinthetjük Magyarország legnagyobb kakasmandikó állományát. Ez a védett növény a lankás erdővel borított zselici táj legjelentősebb botanikai értéke. De láthatunk majd védett májvirágot, szúrós- és lónyelvű csodabogyót is. Kis szerencsével hollókkal és feketeharkályokkal is találkozhatunk. Sáros terepre kell számítani, ezért javasolt a megfelelő túraruházat, túrabakancs vagy gumicsizma. Kérjük ügyeljenek a forgalomra! 9.30- Találkozás Bőszénfán, a Kerékkötő csárda parkolójában. 10.00 Túra (kb. 4 km, 2,5-3 óra időtartam) 13.00 Hazaindulás A túrát a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őr munkatársai vezetik. Részvételi díj: 300 Ft/ fő Jelentkezés: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 7625 Pécs, Tettye tér 9. Telefon: 72/518-221, 30/377-3404, 30/405-4571 e-mail: enyedi@ddnp.kvvm.hu, wodtke@ddnp.kvvm.hu Somogyi Tájegység vezető: 30/377-3386 Utazás: Egyénileg. Tömegközlekedés: Pécs-Bőszénfa, szigetvári átszállással: indulás 6.30, érkezés 8.55 Szigetvár-Bőszénfa: indulás 7.50, érkezés 8.55 Kaposvár-Bőszénfa: indulás 7.50, érkezés 8.18 Visszaút: Bőszénfa-Pécs, kaposvári átszállással: indulás 12.42 és 15.55 Bőszénfa-Szigetvár: indulás 12.28 és 15.18 Bőszénfa-Kaposvár: 12.42 és 15.55
Hát ha Zalát is oda számolod akkor igen , de Ők inkább a dél-hez vannak közelebb. Ha meg regionálisan nézzük akkor még érdekesebb a dolog , mert Vas megye az északdunántúli régióhoz csatlakozott, mivel nyugati nincs, Zala meg talán a déliekkel van jobb kapcsolatban de nem tudom, hogy beléptek e a regionális szövetségbe, az alapításkor még biztosan nem.
Rövid, de hálás szakasz, elején-végén-közepén megpihenési lehetőséggel klf. vendéglátóipari egységekben. Így aztán könnyen sikerült rábeszélnem egy barátomat is, hogy tartson velem.
Bátaapátiba tömegközlekedési eszközökkel eljutni nem eccerű, ahhoz képest, hogy csak max. olyan Miskolcnyi távolságra van Bp-től, köszönhetően a MÁV és a Volán-társaságok gyümölcsöző együttműködésének, még IC-IP-vel is minimum 4 óra 20 perc az út…
Bátaapátiban a bolt és a kocsma egy épületben van, előbbiben adtak céges bélyegzőt, utóbbiban sört. Sajnos nincs helyi folyóboruk, pedig megkóstoltam volna. A falu központjától párszáz méter a kéktúra útvonala. Kellemes, lankásan emelkedő javított földúton indultunk, mellette, kis patak, talán időszakos lehet, mert a térképen nincs jelezve, viszont igen komoly vízhozammérő (?) berendezés van mellette. Hasonlót láttunk kicsit később a Mórágy felé folyó patakon is. Néhány helyen furcsa zöld oszlopok vannak, máshol nem láttam még ilyeneket, gyanítom, hogy az ide tervezett radioaktiv-hulladék lerakóhoz lehet valami köze.
Mórágy előtt barátom a rövidebb sárga jelzést választotta, így egyedül vágtam neki a kunkornak. Az út végig jól jelzett, ahol kellett (márpedig a hegyen kellett), ott akár 10 méterenként volt jelzés. Mórágyra egy elég sáros út vitt be. A faluban az Arany Ászok feliratú sörözőben adtak szintén céges bélyegzőt. Elmondásuk szerint ígértek nekik kéktúrásat, de nem kaptak még.
Mórágy és Kismórágy között a letérés a löszmélyútból a szántó szélére jól van jelezve, majd a visszatérés is. Kismórágytól az Atlasz szerint „nagyon poros vagy nagyon sáros” út vezet a Szálkai-tó feletti magaslatra. Lehet tippelni, hogy most éppen milyen volt… Szerencsére sok helyütt lehetett menni mellette a fűben is, de azért a sárból is kijutott.
A tópartra való leereszkedés nem volt zökkenőmentes, mivel egy részen kivágtak jónéhány fát, feltehetőleg a jelzésekkel együtt. Jó szokás szerint a gallyakat otthagyták, nehogy gyorsan lehessen haladni. Jelzés híján toronyiránt vágtunk a tópart felé, ami a sok vadrózsa és egyéb tüskés-szúrós cserje és bokor miatt sem volt egyszerű mulatság – vegetációs időszakban pedig erősen ellenjavalt. Tóparton levő út jó sáros, de innen már látszik a falu. A csárdába érve ismét kipróbáltuk a kékfrankos-házmestert, és ismét nem kellett csalódnunk.
Összességében kellemes, még ilyen lucskos-sáros időben is viszonylag jól járható út volt.
"A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kék Túra útvonalának baranyai szakaszán mindenhol megoldott a bélyegzési lehetőség. Mindenütt felszerelésre kerültek a fehér alapon kék betűkkel írt, kijavított zománctáblák, ezúttal helyesen írva Rockenbauer Pál nevét. A lenyomatok elhelyezésére szolgáló dobozok mindenhol átfestésre kerültek, az útjelzéshez igazodva a dobozok alapszíne fehér, és rajta kék sáv. Ahol nincs doboz, ott zárt helyen bármikor hozzáférhetők a lenyomatok (Óbánya: italbolt, Abaligeti-barlang: barlangpénztár).
A Dél-Dunántúli Piros Túra mentén is mindenhol lehet bélyegezni. Igaz Mecseknádasdon a villanyoszlopra helyezett dobozt elvitték, de a Schlosberg vendéglőben mindig van lenyomat, s ha elfogyna, a vendéglőben szívesen adnak saját bélyegzőt is. Igyekszünk egy új dobozt is felszerelni, hogy azok is tudjanak bélyegezni, akik a vendéglőt zárva találják. Ezen az útvonalon is átfestésre kerültek a dobozok (Terecsenyt kivéve, de tavasszal a kulcsosház felújításával egyidejűleg ott is elkészül), fehér alapszínen piros sávjelzéssel. Mindenhol megvannak a korábban felszerelt, fehér alapon piros betűkkel írt zománctáblák. A Mecsek Híradóban már beszámoltunk arról, hogy Petőcpusztán megoldottuk a bélyegzési lehetőséget. Egy földbe ásott faoszlopon helyeztük el a táblát és a dobozt. Itt ugyan nem fehér a doboz alapszíne, hanem lakkozott natúr fa, elején piros sávval, a tetején egy fekete bélyegző forma utal a rendeltetésére. "
Legutóbb dél felől mentem, de megpróbálom beleélni magam a helyzetedbe.
Sajnos térképet nem találtam, és az utcaneveket sem írtam fel, de ami a lényeg.
A busz nem a vasútállomás felől érkezik, hanem attól kicsit nyugatra keresztezi a vasútvonalat.
A községházától indul, a távolság 4 kilométer az autóbuszfordulóig.
Ezt írtam akkor, amikor észak felől menetem:
"A kis bolt megvan, de nem kell kanyarodni. A főúton balra, kissé eldugva, alig észrevehető. Ennek a főútnak a végén van a buszforduló."
Ha tehát eléred azt az utat, melynek végén van a buszforduló, akkor ott találod a boltot. Ha észak felől mész, akkor balra, kicsit távolabb az úttól, egy kis tér szerűségnél. Ha olyan jelet látsz, hogy kanyar jobbra, akkor már túlmentél.
Az egyfolytában azt jelenti, hogy mindig. A házban lakik a tulaj, és ez a bolt a "központ". Faház, ha jól emlékszem. Kocsma is, bolt is.
