Azt hiszem, valóban a HK-1-re emlékeztem. Bár a képet nézve itt nem is olyan nagyon kellett a szerelônek a szárnyakban kúsznia, mehetett volna gólyalábakon is, indiánszökdeléssel.
Az élményekre vágyók itt megnézhetik, eddig mi mindenrôl maradtak le.
OFF?
urak (vannak itt hölgyek is?), ha én most eldönteném, hogy meg kéne tanulni valami repülőt vezetni csak ugy hobbiból, (mint a Kennedy gyerek ugye :( ), mit tegyek?
ja, és persze how much lenne?
(gépet venni egyelőre nem akarok.)
gondolom, ahhoz hogy a licence éljen, kell produkálni x repült órát pl évente , nem?
komolyan kérdeztem, egyszer, ha ráérek, kéne repülni igy is és nem csak a business classon eszegetve/iszogatva/notebookozva :)
Aktív repülőmérnökként és egyszeri kirándulóként láttam egy hasonló leszakadásos esetet a hármashatárhegyi vitorlázórepülőtéren; nem akarok személyeskedni, de a repülőtés azÚjlaki-hegy tövében van...
Már hazafelé indultam, a reptér "oldalvonala" mentén gyalogoltam a 31-es irányban (tudtátok, hogy a ferihegyi két pálya és a hármashatárhegyi "pálya" azonos irányú?), amikor erős süvítő hangot hallottam hátulról. Megfordultam, és közvetlenül mellettem, iszonyú alacsonyan elsuhant egy Góbé, már-már a füvet súrolva... Na jó, lehetett vahy 15–20 méter magasan. Végigszáguldott a reptér végéig, ott szárnyával szinte a földet érintve visszafordult, és szépen letette a gépet, szinte egészen az indítóhelyig gurult vissza. Nem láttam, hogy tényleg szakadt-e a kötél, vagy csak gyakorolták a manővert, de "laikus" szemmel nézve, hibátlanul csinálta a pilóta.
A duplaszárnyú gépek, különösen az eltolt szárnyúak (ez azt jelenti, hogy az egyik szárny, általában a felső, előrébb van, mint a másik) aerodinamikai okokból szinte kivétel nélkül rendkívül stabilak, egyszerűen "nem lehet" leesni velük. Ez persze enyhe túlzás, de vannak olyan gépek, amelyekkel állandóan "dolgozni" kell, hogy egyenesben repüljenek, mások a legkisebb pilótahibát sem tolerálják, ehhez képest az Ancsa egy jóindulatú kotlóstyúk. És viszonylag lassan repül, egy kényszerleszállás a fák közé vagy szántásra nem olyan veszélyes vele, mint más, gyorsabb típussal.
Hát, ez így azért nem igaz, de a kétfedelű kivitel miatt elég nagy a szárnyfelülete, tehát a siklószáma is. Leállt motorral is le lehet tenni, hogy járó motorral lezuhanjon, ahhoz meg kapitális hiba kell. Az AN-2 nagyon jóindulatú gép, a kisebb pilótahibákat "kijavítja".
Hamster,
hát ha van igény és nem veszitek felvágásnak, szívesen írok az élményeimről.
Végigolvastam a topicot és örülök, hogy van egy ilyen. A repülés anniyra szűk kör sajátja, hogy ebben a témában szintre mindenki kivülálló, ám mégis sokakat érdekel.
Az első, amit fontosnak tarok megjegyezni, hogy bár nem vagyok idős, de tudom, hogy életemben nem lesz a repüléshez, különösen a sugárhajtású repüléshez fogható élményem. A repülés sajnos olyan élmény és érzés, amit még csak megközelítőleg sem lehet elmesélni, leírni. Sajnos csak nagyon kevesen élhetik át és én végtelenül örülök, hogy ebbe a körbe tartoztam (már nem repülök), azt hiszem ha most feldobnám a talpam, már nem hiába éltem volna.
A repülőbalesetekről: Sajnos ez teljes mértékben része a repülésnek, ám pl én doha nem voltam halálfélelemben, valahogy ott fenn ez nem jut az ember eszébe, csak ha télleg baj van, de akkor meg nincs ideje azon gondolkozni. De rizikós helyzetben én is voltam. Egyik leszállásomkor (egyedül voltam) nem akart kinyílni a futó, ami azt jelentette volna, hogy vagy hasraszállni (nem engedélyezték volna) vagy katapultálni kellett volna. egyik sem életbiztosítás... Aztán szerencsére, mielőtt indenféle vészkinyitó móddal próbálkoztam volna, kinyílt. Valami zavar lehetett az elektromos rendszerben. Az oktatóm és a társaim persze egyből azt kérdezték, hogy biztos jó kart húztam-e meg :)))
Persze voltak ennél szomorúbb esetek is: egy arab évfolyamtársunk oktatójával az iskolakör negyedik fordulóban (a leszállóirányra való állás előtt) zuhant le, 300 méteren esélye sem volt az oktatójának, hogy kivegye a gépet a dugóhúzóból, meghaltak mindketten. Mi pedig egy ideig, amikor bedöntöttük a gépet a negyedik fordulóban, a kiégett tarlót bámultuk (akaratlanul is).
Vannak persze kevésbé szomorú sztorijaim is: egyszer útvonalat repültünk az oktatómmal, a motor szépn duruzsolt (amikor repülsz, annyira hozzászoksz a motor alapduruzolásához, hogy minden egyes kis apró rezdülését hallod). Egyszer csak azt hallom, hogy megszűnik a duruzsolás, ránézek a fordulatszámérőre: sűllyed. Hűűűűb***meg, a magasságból is veszítünk!! Mindez egy fél másodperc alatt lejátszódott. Szólok (kiabálok:) az oktatómnak, hogy mi a helyzet, az meg csak röhög. Asszonygya, hogy tudja, de nincs vész, ő vette le a gázt, mivel én levettem a kezem a gázkarról, gondolta így tréfál meg, talán ebből is okulok. Jó vicc. Után a szívem majdnem kiugrott a helyéből, de soha többet nem vettem le repülés közben a kezem a gázkarról :))))
"Az An-2 allo motorral nem igazan jol siklik, mert nehez. Sebesseget meg kis magassagbol nem tud gyujteni. Ezert szamara az alacsony magassagu motorleallas nem tul biztato." Akkor legközelebb nagyobbat mondok, és azt mondom jobb a siklószáma, mint egy Jantaré :-)
En "csak" egy szerencses vitorlazobalesettel tudok szolgalni:
Maklaron az egyik sracnak Gobe-val kotelszakadasa volt csorles kozben ugy kozepmagasan. Ez a magassag azert lenyeges, mert a repter eleg kicsi, igy nekunk ott kulon eljarasok voltak a kulonbozo magassagokban szakado kotelekre:
Ha alacsonyan vagy atnyomas, feklap ki es sima leszallas a felszalloiranyra. Ha eleg magasan vagy akkor mini iskolakor. A baj a ketto kozott volt, mert egyenesen leszallni mar nincs hely, iskolakorre meg a magassag keves. Ekkor egy rovid elorerepules utan hatra arc, es a felszalloirannyal szemben -hatszellel (!)- leszallni. Akkor is ez tortent, de tapasztalatlan volt a srac -B vizsga utan- meg a szel is nagy volt.
nem latszott a helyzet veszelyesnek addig, amig tavolodott tolunk, de ahogy megfordult a gep annyira begyorsult, hogy a tavolsag szinte pillanatok alatt elfogyott a gep es a starthely kozott. Ugy 100 meterre erhetett foldet es meg mindig nagyon gyorsan gurult felenk. Sikerult kikerulnie a starthelyet, de a repter vegen ott volt a patak, jo nagy arokkal. A sracnak volt annyi esze, hogy letette a bal szarnyveget, igy a gep elfordult kb. 30 fokkal es bement az erdosavba, illetve folcsuszott az azt szegelyezo bodzabokrokra. Meg most is elottem van az a remult arca, ahogy folallt a mar nyitott kabinu gepbe. Meguszta a gep is, csak a belepoel horpadt meg egy helyen egy vastagabb agtol, semmi komoly.
Az An-2 allo motorral nem igazan jol siklik, mert nehez. Sebesseget meg kis magassagbol nem tud gyujteni. Ezert szamara az alacsony magassagu motorleallas nem tul biztato.
Tudom, hogy nem szép mások nevében beszélni, de szeritnem erre egy default reakció létezhet: folytasd! :-)
Engem a topic kapcsán az is érdekelni kezdett, hogy az itt jelen levő repülősmúlttal rendelkezőknek volt-e valami abszolút negatív élménye, amikor azt hitte, hogy most vége, kész, róló lehúz, volt-e halálfélelme... Másik kérdés: milyen érzés lehet végignézni, látni egy repülőbalesetet szakértő szemmel? (itt konkrétan a tavalyi kecskeméti baleset jutott eszembe, amikor a bemutatott videófelvételeken behallatszik a pilóták kiáltása, amikor észrevették, hogy baj lesz...) Vagy ezt inkább egy másik topicban, és ne rontsuk el a sok szép és jó élmény leírását ilyesmivel?
Mr Spock, melyik állambam volt ez?
Van esetleg telefonszámod is? Mert ha arra járok, 1200 nem biztos, de 7 dollárom lenne a bulira :)
Hehehe.....nem a hely a fontos, az ido. Florida allamban volt, de 1974-ben. Nem hiszem hogy a pilotaneni meg ott lenne (ugyan most kb 60 ev koruli kellene hogy legyen), de a dollar erteke is nagyot valtozott azota. Es nincs telefonszamom, meg a repter nevere sem pontosan emlekszem, de a szo "Keystone" cseng a fulembe. Valahol Gainesville es Jacksonville kozott.
Szerintem még akkor se nagy a gáz, ha a motor betegeskedik, elég nagy szárnyfelülete van. Mikor is repült először az alaptípus? '47-ben? A motorja meg talán a Li-2-esének a továbbfejlesztése, amúgy gondolom ezek az Ancsák már lengyelországi eresztésből vannak, nem?
Ha félsz tőle, nézz meg egy mezőgazdasági pilótát, ahogy a villanyoszlopokat kerülgeti. Bár asszem láttam én már a Bessenyeit is menni vele (még mindig nem vagyok biztos abban, hogy nemcsak álmodtam:), és nem esett szét a gép (bár kétségtelen, hogy a vezetett szögletes orsó és a szakállas taucher is kiamaradt a marhulásból;)
Egyébként érdemes tudni, hogy a kisebb Cessnák, Piperek is a negyvenes-ötvenes, jobb esetbenhatvanas években született típusok alapvetően... Azt hiszem az elketronikában, műszerezettségben volt a legnagyob fejlődés ebben a kategóriában...
Sziasztok,
nekem több „legnagyobb repülős élményem” volt. Abban a szerencsében volt részem, hogy elég veztettem több fajta repülőt, a legtöbbet sugárhajtásút. Lényegében hamarabb vezettem repülőt, mint az autót. A topicot nem olvastam végig, majd a bejegyzés után, csak átfutottam, de azt láttam, hogy elég sok a „polgári” téma. Nekem inkább katonai és sportrepülős élményeim vannak.
Az első: amikor életemben először szálltam fel motoros géppel, még anno az MHSZ-ben. Izgalmas és félelmetes volt, az érzés leírhatatlan. Persze már előtte tudtam, hogy pilóta akarok lenni, de akkor végleg eldöntöttem.
A második: amikor először szálltam felvitorlázógéppel. Csodálatos volt az öreg Góbéval „hasítani” a levegőt, csönd, nyugalom mindenütt.
A harmadik: aikor először szálltam fel sugárhajtásúval. Azt hiszem, máig ez a legmeghatározóbb élményem. A motor dürüzsolása, ereje, a sebesség, a túlterhelés, leírhatatlan.
A negyedik: amikor először menetem el egyedül sugárhajtásúval műrepülni. Olyan szabadságot sem előtte és azóta sem soha nem éreztem. Mikor ura vagy mindhárom dimenziónak, mikor forgolódhatsz mindhárom irányban, repülhetsz akármerre, ez az az érzés, aminél nincs élvezetesebb számomra az egész világon.
Az ötödik: amikor tavaly először ültem utasszállítón. Végül is itt volt az ideje, 13 évvel azután, hogy saját magam vezettem egy gépet, illő volt beszállni egy olyanba, amelyiket nem én vezettem:)
Bocs, ha unalmas és hosszú voltam, így is csak élményeim töredékét érintettem.
Dunakeszin (a Matávosoknál) 700 forint/1 perc, a minimális idő 10 perc. Wilgáról van szó (kis lengyel felsőszárnyú, csillagmotoros gép), három utas... Zilin 142-essel (egy utas) 800 ft egy perc, de azzal kisebb figurákat is lehet repkedni.
Farkashegyen 10 perc 8000 pénz Cessna 172-vel, ott is három fő fér be. Hétvégén jó időben de. fél tíztől este hatig érdemes kimenni ilyen repterekre, határozottan nagy az esély, hogy valami pilóta kap az alkalmon, hogy "ingyen repülhet". De ha valaki biztosra akar menni, a telszámokat a tudakozóból megtudhatja...
Vitorlázóval repülni olcsóbb, 1200-1700 forintig hallottam, ez nagyjából egy felcsörlés Góbéval, egy fordulás (mondjuk iskolakör, vagy ami kisülhet belőle), de meg lehet alkudni, hogy ha termiket lát a pilóta, akkor tovább maradjon az ember :) Igaz, nem próbáltam, a vitorlák nem vonzanak valahogy annyira...
Az Ancsákat szerintem csak megfelelő számú ember esetén indítják el, és szerintem ráadásul a kis kerek ablakon át korántsem olyan szórakoztató a repülés, mint egy kisebb sportgéppel.
PS: és most valami repülős igazán megszánhatna, hogy csinálom az ingyenreklámot :) Aki elvisz kedvezményesen néhány körre, azt kiemelten fogom ajánlani :))
No miután repülős élményeim egy részét megosztottam itt az ideje komolyabb kérdést feltegyek.
Valaki tud arról informálni, hogy hol, mennyiért lehet sétarepülni. Gondolom Budaörsön is, de engem az érdekel mennyiért.
Az AN-2-es "Ancsa" mennyire biztonságos gép, ugyanis nincs bizodalmam hozzá :))
Egy kérdés: hol lesz még idén repülőnap, repülőbemutató? Eddig úgy tűnik minden második hétvégén volt valami a kisebb reptereken, de jól gondolom, hogy a tavalyi NATO Expresz-hez hasonló banzáj nem lesz?
Azt hiszem, a témát ma kissé beárnyékolják a Kennedy fiú repülőgépével történtek. Nem szeretném Johnt igazságtalanul vádolni, de nem lehet kizárni, hogy tapasztalatlansága okozta a balesetet. A sors iróniája, hogy úgy tudom, az idős Rose Kennedy nem engedte, hogy unokája, John repülőgépet vezessen, annyira féltette őt. A nagymama halála után két évvel az akkor 36 éves John beiratkozott egy pilótatanfolyamra, és tavaly szerezte meg a PPL-t, a magánpilóta-jogosítványt vagy "-szakszót". John így nem volt igazán tapasztalt pilóta. Lehet, hogy a nagymama túlzott féltése okozta végül az unoka halálát?
Magyarul a legteljesebb és legfrissebb beszámolót a Nagy Fal oldalán találjátok.
Hadd adjak tovább egy esetet, a TV5 Europe légiforgalom-irányítókról szóló monstre dokumentumfilmjében mesélte egy francia irányító.
Egy derék kétgyermekes francia családapa, aki nyilván kora gyermekkorától késztetést érzett a repülésre, megszerezte a PPL-t, és örömében az első vasárnap elvitte a családját sétarepülésre egy bérelt gépen. A repült óriához és gyakorlatához, felkészültségéhez képest túl nagy távolságot választott, és ráadásul nem volt körültekintő az útvonal tervezésénél. Elromlott az idő, belerepültek a felhőbe, elveszítette a tájékozódást. Pánikba esett, képtelen volt a gépet megtartani. A dugóhúzóba eső gépről a légörvény lerobbantotta a kabintetőt, a mama csak a hihetetlen szerencsének köszönhetően tudta visszahúzni az ülésbe a gépből kirepülni szándékozó gyereket. Valahogy elrángatta a műszerfaltól az ott arcra boruló ájult férjét, majd valahogy sikerült rádiókapcsolatba lépnie az irányítással. Az irányító még évekkel később is láthatóan az események hatása alatt mesélte, hogy a zuhanó gépből, a zajban egy alig hallható hang előadja, hogy mi történt. Azonnal átérezte a helyzet komolyságát, diktálni kezdte a félelemtől még bénult asszonynak, hogy mit tegyen. Sikerült megfogni és stabilizálni a repülőgépet, a rádióadások alapján sikerült bemérni a repülőgép helyzetét, majd irányát. Pilóták, irányítók, egy sürgősen felszálló másik repülőgép segítségével sikerült a legközelebbi repülőtérre irányítani a gépet, ahol a családanyának sikerült azt épségben földre tenni.
Kedves Mr Spock, ezt a derék repülőoktató-hölgyet én is, László fiam is szívesen felkeresnénk valamikor. Ha esetleg meglenne a cím, megköszönném.
László gyermekem egyébként repkedett egy órácskát egy Cessna 182-vel. Olyan dobálós idő volt, hogy minden idegszálával a gép egyenesben tartására kellett figyelnie, így nem tudta "élvezni" a repülést, nem volt alkalma körülnézni; bár az utat vissza neki kellett megtalálnia. Nem rossz tűzkeresztség.
Jómagam csak egy Tu–124-est vezetgettem mintegy tíz percig, emelkedés közben. Kicsit megrángattam szegény gépet, 0 m/s és 10 m/s között emelkedtünk (az utóbbi érték mintegy 2000 fpm, azaz feet per minute), de az utasok nem nagyon vették észre, finoman csináltam. :-)
Na akkor itt van egy "repulos tortenet", enszerintem nektek unalmas lesz, de nekem nagyon izgalmas volt.
Sok evvel ezelott egy hasznalt akvariumot akartam venni, es bongesztem az aprohirdeteseket (USA-ban). Talaltam is egy hirdetest es elmentem a cimre. Ott talaltam egy lakokocsit, egy fiatal not, egy irdatlanul piszkos kisgyereket, es egy akvariumot ami olyan szennyes volt, hogy nem lehetett a halakat latni. A no biztositott hogy vannak halak, es egy huszasert meg is vettem az egeszet. De furta az oldalam, hogy ki elhet ilyen eszmeletlen korulmenyek kozott, ugyhogy udvariasan megkerdeztem, hogy mit csinal (a no). Mondta, hogy pilota es pilota oktato. Egyszeruen nem hittem el. Es azonnal latta rajtam, mert mondta:"ah....latom nem hiszed el. Na jo, ha akarsz gyere ki erre es erre a repuloterre es keress engem (megadta a nevet)".
Nem siettem, mert nem hittem el, es masfel orat kellett volna utazni kocsival. De nehany hettel kesobb megis odamentem. Igen, volt repuloter. Bementem, kerestem a not. Azonnal felismertek a nevet, es egy irodaba tessekeltek. A no ott volt, halal elegansan feloltozve, sajat irodajaban, a fal tele kulonbozo diploma-szerusegekkel, az asztal mindenfele trofeakkal (amit nyert). Es o volt a pilota-oktatok fonoke. Rohogve mondta, hogy csukjam mar be a szamat (ami nyitva maradt a meglepetestol) es baratsagosan elkezdtunk beszelgetni. Tobbek kozott kerdezte, hogy akarok-e megtanulni repulni, potom 1200 dollarert be lehet iratkozni. Mondtam, hogy ugyan akarnek, de nincs penzem. Kerdezte, hogy van-e nalam 7 dollar, mert annyiert megtartja nekem az elso lecket, egy olyan "bemutato" feleseget. Mondtam hogy van. Elvette a 7 dollart, es........
Bevitt egy iskola osztaly szerusegbe, tablaval, kretaval, majdnem 3 oran keresztul magyarazott. Abszolut tele volt a fejem. Amikor befejezte, melyen megkoszontem, a 7 dollart boven tulteljesitette. Mire mondja:"Miert, nem akarsz repulni?" Mire en:"Ja hogy az is benne van?". Persze.
Es kivitt a repulohoz. Kis ketuleses egymotoros gep, nem emlekszem milyen fajta volt. Es ott a gepnel, meg mielott beszalltunk volna, meg egy jo egy orat magyarazott. Es akkor beultunk. Engem a baloldalra (pilota ules), o a jobboldalra. Megegy ora, a kulonbozo muszerek magyarazata. Aztan beszel a radioba, es vegul mondja:"Kaptunk 35 percnyi idot. Inditsd el a gepet."
Mondom:"En inditsam el?". Mire o:"Persze. Elmagyaraztam, nem?". Igen, elmagyarazta. Nem nagy ugy, beinditom a gepet. "Na jo, akkor szepen vidd el a gepet a kifutopalyara". Mondom "En?". Mire o:"Persze. Elmagyaraztam, nem?" Remego kezekkel elindulok, csalinkazva egy kicsit, de megtalalom a kifutopalya elejet. Megall a gep. A no valamit radiozik megint es mondja:"Na akkor szallj fel". Mondom:"En? Viccelsz, ugye?". Mire o:"Nem viccelek. Elmagyaraztam, nem?" Kihuzom a "gazt", a gep rohan a kifutopalyan, en meg teljes gorcsben meredek elore. Nezem a sebessegmerot, most jo, huzom a kormanyt egy kicsit, es.....a levegoben vagyunk. Aztan eszembe jut:"nincs semmi baj, az o oldalan is van minden, biztosan o iranyit", de nem tudtam, mert nem mertem megmozditani a fejem meg annyira sem hogy jobbra nezzek. Kb 1500 lab magassagban mondja:"eleg, repulhetsz egyenesen". Es egyenesen repulok. A pani felelem egy picit oldodik, vegre jobbra nezek. A no ott ul KARBATETT KEZEKKEL es kajanul vigyorog. Es mondja:"na akkor fordulj balra, kb 90 foknyit." Mire mondom:"En? Tenyleg azt akarod hogy en....." Mire o:"Elmagyaraztam, nem? Na csinald csak szepen". Es csinalom. A kis gepben a fordulas kozben ugy ereztem, hogy le fog csuszni a gep a foldre, es most mar lattam, hogy a no hozza sem er az o kormanyahoz, vagy akarmihez, ugyhogy literben csurgott rolam a veritek. De 10 percnyi, "fordulj erre, fordulj arra, menjel feljebb, menjel lejjebb, csinald ezt, meg azt" utan lenyugodtam, es eletem egyik legnagyobb elmenye kezdodott. Tenyleg egyedul repultem, ugyan ma mar tudom, hogy ha valamit elrontottam volna, azonnal kozbe tudott volna avatkozni. De akkor nem tudtam, azt hittem hogy ongyilkos akar lenni. Meg kb 15 plusz percnyit repkedtunk, amikor megint radiozott es mondta, hogy vissza kell menni, lejart az ido. Es mondta:"Na akkor most irany a repter". Leneztem. Sok zold. Fogalmam sem volt hogy hol vagyok. Mondtam. Mire o mondja, hogy majd mondja hogy merre repuljek. Es mondja, fordul erre 20 fokot, fordulj arra ennyit, csinald ezt meg azt. Es egyszerre csak latom a leszallopalyat nem messze. Konyorogtem neki, hogy ne kenyszeritsen arra, hogy le is szalljak. Rohogott es mondta, hogy csak csinaljam, de akkor, es akkor eloszor, ratette a kezet az o kormanyara. Es igy "leszalltunk".
Majdnem 5 orat toltott velem 7 dollarert, de nem hiszem hogy azert. A no egy "maniakus repulo"-nek latszott, aki egyszeruen elvezte amit csinalt. Az, hogy miert elt olyan eszmeletlen korulmenyek kozott, vegulis nem kerdeztem meg. Es ha akkor lett volna penzem, akkor holtbiztos hogy elmentem volna a repulo-iskolaba. De nem volt penzem, kesobb nem volt idom, aztan amikor eljott a komputerek kora, a szimulatorokkal vacakoltam sokat.
Osztap Bender irta:
valamikor a háború elôtt az amerikaiak építettek egy akkora bazi
gépet, hogy nem is repülô volt, hanem egy hajó szárnyakkal, volt rajta vagy 8-10 hajtómű.
Minden valoszinuseg szerint a hires HK-1 -rol beszelsz, ugy is ismert mint "Spruce Goose", a repulo amit Howard Hughes tervezett. A szarnyszelessege majdnem 100 meter (97.5), es a gep hossza 75 meter. Tobb mint 9 meter magas. Egyetlenegyszer repult csak, akkor is eppenhogy felemelkedett a levegobe es szepen visszalebegett a foldre. De meg maig is megvan egyben, azt hiszem Los Angeles kornyeken van valahol kiallitva. Spruce Goose neven megtalalhato az interneten.
