A sikloernyozes biztos fasza erzes lehet, csak az a gond vele, hogy ez az ernyozesnek egy elegge kiherelt valtozata. Nagyon korlatozott a magassag es eleg helyhez kotott buli.
Ha mar ernyo van a fejem folott, akkor azt had nyissam ki en es olyanmagason ahol akarom /ahol szabad :-) /
De a sportrepules az ruley. Tud valaki valami hasznlahato linket errol a sportrol?
BZoltan
Anno 95-ben Vancouverbol hazafele a Delta erlajnsszal jottunk. Cincinatti-ben szalltunk volna at a frankfurti gepre. Ott kozoltek velunk, hogy sajnos a gepet tulkonyveltek, de nekunk mar rutinosan megvolt vegig a beszallokartyank. Udvariasan megkerdeztek, hogy nem tudnank-e a 10 perccel kesobb indulo Zurich-i geppel elutazni, ahonnan kb. egy oraval kesobb ernenk Budapestre. Egybol ravagtuk, hogy abszolutli nyet! Repultunk mar eleget (San Franciscoban is leszalltunk) szeretnenk hamar hazaerni.
Erre a faszi elhuzta a szaja szelet egy kajan mosolyra:
-Termeszetesen fejenkent 300$-t visszateritunk a jegy arabol a kellemetlensegek miatt.
Erre en:
-Honnan indul a Zurich-i gep???; ))))
Ott helyben kiallitottak egy csekket 600$-rol, 16 meterrel arrebb volt egy bankfiok, ahol ki is fizettek a penzt, es utolso hivottkent fel is szalltunk az ominozus Zurich-i gepre. Ott ittunk az egeszsegunkre es vigan hazarepultunk a modositott utvonalon. Meg kint rakerdeztunk, hogy mi lesz a csomagjainkkal, amiket termeszetesen a frankfurti gepre raktak fel. Megnyugtattak, hogy ertesitik a ferihegyi szemelyzetet, viseljek gondjat a cuccnak. Ehhez kepest Ferihegyen a szalag mellet ledolve a foldon talaltuk a borondoket, a szemelyzet nagyivben kakilt ra. Barki kisetalhatott volna veluk, hiszen too, mint egy orat ott arvalkodtak.
Prof
Kosz az infot.
Sikloernyot meg csak egyszer lattam kozelrol, amikor kimentem a Harmashatarra nyalatcsorgatni..:)
A vitorlazasban is azt szerettem, hogy qrva csend van, habar a Gobe 160-nal mar tud visitani :)
Mindenesetre megrázó élmény volt, hogy a hongkongi leszállás közben az volt az érzésem, hogy a B747-es jobb szárnya belelőg a csípős savanyú leveseb a 6. emeleten.
Tedd hozzá, hogy csendes. Sajnos, a repülés elég zajos, leszámítva a vitorlázó-, sárkány- és ballonrepülést, valamint a siklóernyőzést.
Nem tudom, elmeséltem-e már egy volt kedves maléves kolléganőm esetét, aki éppen Delhi felhőtlen egét szántotta egy ballonnal, amikor valaki felkiabált neki egy teraszról: Ugye, maguk magyarok? Igen! Én meg a magyar nagykövet vagyok! Szó szót követett, a nagykövet meghívta őket vacsorára. És mindezt élőszóban, még csak kiabálni sem kellett túlságosan. Ezt egy Cessna 182-vel nem csinálod meg.
Konor_! Szóval, mielőtt eltántorognánk magánba, addig is pár dolog.
A siklóernyőzés gyakorlatilag a legfrissebb repülős szakág, amely valódi repülést (nem konkrét zuhazást) jelent. Egy levegővel feszített, megfelelő vászonból elkészített sárkányszerkezet adja a repülés alapját, emiatt alapjaiban különbözik legközelebbi rokonától, a (gyalog)sárkányrepüléstől. Ennyit az elvről.
Aztán nézzük a gyakorlatot. Add össze az alábbiakat:
-- 15-20 kg a repüléshez szükséges felszerelés össztömege, tehát könnyen hordozható
-- a teljes felszerelés elfér egy nagyjából 120 literes hátizsákban
-- ügyes üzleti érzékkel 150 ezer forintból van egy repülőd
-- a startra való előkészület (az utazást nem számítva) nagyjából 15 percet vesz igénybe
-- 5-6 km/órástól kb. 15 km/órás sebességű szélerősség repülhető, ritkán a teljes szélcsend is
-- nincs szükség kiépített reptérre (bár a starthelyekre és azok leszállóira elég kacifántos kikötések vonatkoznak)
-- repülés közben a levegőn kívül semmi sincs körülötted, a szárny is több méterre fölötted. Bárhova nézel csak a végtelent látod!
-- és mindez repülés. A legszabadabb repülés.
Át kell élni!
A biztonság még lényeges. Gyakorlatilag megfelelő képzettséggel, és a repüléshez való megfelelő hozzáállással a sport gyakorlatilag teljesen biztonságos. Az ernyők és az egyéb felszerelési tárgyak (hevederzet, estleg mentőernyő) egyértelmű hibájából rettentő ritka a baleset (tízből 1, vagy még annyi sem).
Én most nyaralni megyek, de ha érdekel, akkor nézz körül itt: http://www.kfki-isys.hu/pg A többit meg magánban, ha egy hét múlva előkerülök.
Huuuu...ez durva.
Hallott valaki Nannini, volt F1-es pilota baleseterol? Annak idejen azt hallottam rola, hogy egy haverja helikopteret vezette (papirja az nem volt) es olyan vezetestechnikai hibat vetett, hogy a rotorlapat belecsapott a gep farkaba...
Most, hogy mondod, lehetséges; és ezt meg egy másikat a régi BM-es újságban olvastam. És nem sokkal később szembesültem a totálkáros helikopter-ronccsal.
A másik eset az volt, amikor vagy hatvan méterről lezúgott valaki, mert megsérült a rotor. A pilóta váltig állította, hogy műszaki hiba, amíg közvetett bizonyítékokból a szakértők meg nem állapították, hogy a szabályzat szerint tiltott, ám mégis gyakran alkalmazott manővert kellett a pilótának végrehajtania ilyen sérülés előállításához: A földtől elemelt gépen hirtelen felrántják a kollektív kart, és a helikopter ilyenkor rakétaként emelkedik a magasba. Most egy kicsit túlzásba vihette a srác, mert a szembeforgó két rotor lengő lapátjai forgás közben egymáshoz ütődtek. Szerenséje volt, hogy a szerkezet viszonylag lassan ért le, a törött lapátok még dolgoztak, de ez a gép is totálkáros lett.
Most neztem a kepeket, nagyon allat!
Ezt nem gondoltam volna, hogy ilyen oldalcsuszast kibir a 747-es. Mindig azt gondoltam, hogy ilyen szeles leszallasnal a foldeteres elott megkozelitoleg egyenesbe rugrak a gepet.
Azert a B-52-es se semmi. Oldalszelben ott a kerekek fordulnak leszalloiranyra, a gep meg marad ugy ahogy bejott.
A meglehetősen durva leszállásokról készült képek egy német srác oldalán vannak, néha valóban nagyon lassan vagy sehogy sem jönnek le. Kizárólag a jelen téma olvasói számára felteszem majd a képeket a saját szerveremre, remélem, az eredeti site-gazda nem orrol meg érte.
Sok-sok évvel ezelőtt láttam a farkasvölgyi katlanban azt a Ka–26-ot, amelyikkel szerintem nyúlra vadásztak. Aki nem ismeri a történetet: két derék MÉM–RSZ pilóta észrevett odafentről egy nyulat, és meg akarták fogni. Az volt a terv, hogy egészen alacsonyan rárepülnek, a szerencsétlen állta megrémül az iszonyatos zajtól, akkor az egyik gyerek kiugrik és megfogja. A nyuszi szemfüles volt, bemenekült egy elhagyott tanyára. A két srác nem hagyta, utána ment. A keresés vagy üldözés közben a rotor elkapta a gémeskút ágasát, a helikopter szerencsére csak egy-két méter magasan volt, de iszonyatosan összetört.
Én szívesen olvasnék ilyeneket, ha valakit zavar, akár mailben is kérdezősködnék...:)
Anno repülőnap kapcsán láttam Taszáron "összegyűrődött" Szu22-est, az így külső szemlélőként is elég ijesztő volt (talán annak gépnek volt a roncsa, ami a vasútvonalra esett be).
Tényleg, Kecskeméten az épületekkel szembeni oldalon, a pálya túloldalán van egy eléggé kiherélt roncs, fentről Il-28-nak néztem, az milyen alkalomból került oda? (Ferihegyen az új torony melletti Tuskáról legalább tudom, hogy a tűzoltók kedvéért áll ott...)
Nem tudom mennyire repülősélmény, de azért elmondom :) DDR-ben nyaraltunk, még a viszonylag nagy időkben, azt tudtuk, hogy a a keletnémet haditengerészet egy bázisa öt kilóméterre volt, egy orosz radarállomás meg ötszáz méternyire, de azért meglepődtünk, amikro egy nap elkezdtek vöröscsillagos Mig23-asok járkálni a szomszéd mezőn, a fák csúcsának magasságában... Még jobban, amikor a tenger f0l0tt elkanyarodva, és tovább süllyedve gépágyúdörgést hallottunk... és a két Mig csak járt körbe-körbe, újra és újra dörgés... Valószínűleg lőgyakorlatoztak valami kivontatott roncsra, de azért érdekes élmény volt...
Sajna a kepeket nem tudtam meg megnezni, mert nem jott le semmi :(
Amikor elosszor szalltam le Hong Kongban a FS-el azt hittem viccel a gep azzal a jobbkanyarral :)
Prof:
Meselj a sikloernyozesrol, en komolyan foglalkozom a gondolattal, hogy el kene kezdeni!
Meg egy tortenet:
Szolnokon egy srac egyedul szallt fol egy nagyvassal (IS-28 B ?).
Valoszinuleg mar a felszallas kozben rosszul lett, mert leoldas utan nem nyomta at a gepet, dugoba esett, lezuhant. Sajnos nem elte tul. En mar csak a gep elejet lattam, par het utan, az orra hihetetlenul oszegyurodott...
A Flight Simulatort jómagam sem vetem meg. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy az csak annyira Microsoft, mint ahogy az új MD-95-ös, azaz a Boeing 717-es Boeing gép.
Legnagyobb repülős élményem, amikor a Pilisen siklóernyővel repülve kb. 250 m-rel a csúcs fölött egy időben néztem a naplementét és a holdfogyatkozást. Mesés volt.
Ha van időm, szívesen nyúzom a Microsoft Flight Simulator 98-at, főleg Cessnával program szerint, illetőleg vitorlázóval időre (a hibás programszerkezett miatt távot nem igazán lehet vele repülni).
A nagy álom pedig a helikopteres repülés valami nagyobbacska darabbal. És ha igazán nagyot szeretnék, akkor valami mentéses dologba (bárhol, parti őrség, sereg, akármi). Király lenne.
Valaki kérdezett (most nem találom), hogy miért is eshet le egy gép. Ajánlom figyelmébe a Spectrum TV Fekete doboz című sorozatát. Megvan videon az összes (talán a TWA-800-as katasztrófája kivételével, de azt meg el tudom mondani). Kívánságra prezentálom, de kölcsön nem adom!
És tudjátok: Volare necesse est -- Repülni muszáj!
Amikor mentohelikopterrel szedtek ossze minket sziberiaban. Nem tevedtunk eppen el, csak nem ott voltunk ahol szerettuk volna :)
Tok jo volt "vietnami" felszallas a forgo rotoru gepbe, aztan vagy 200-al alacsonyan el ...
Osztap szenzációs fotóihoz némi magyarázat szükségeltetik azoknak, akik még előtte állnak első légiutazásuknak.
Az itt látható leszállások nem tipikusak. A tengerparton a fürdőzők fölött átsuhanó Air France gép valóban alacsonyan van, de figyelembe kell venni, hogy az út túloldalán már kezdődik a kifutópálya (a sziget nagyon kicsi, nem fér el máshogy). És valószínű, hogy a gép valójában feljebb van, mint hisszük, ugyanis a méretarányok téves észlelése miatt közelebb látjuk, mint ahol valójában van.
A többi kép Hong Kongban készült. A tavaly bezárt régi repülőtér jellegzetessége volt, hogy szinte a világon egyedülálló módon itt a végső megközelítést nem egyenessel, hanem egy fordulóval kell végrehajtani, a hegyek miatt ugyanis nincs elég hely a normális megközelítésre.
Ha jól tudom, a leszállás úgy zajlik, hogy a repülőgép, teljes leszálló konfigurációban, mintegy 30 fokos szögben a pályára süllyed, majd mintegy 100 méteres magasságban ráfordul a pályára. Ilyen kis magasságban, különösen oldalszél esetén az irányt egyből letalálni szinte lehetetlenség, ezért vannak ezek a részeg táncosra emlékeztető jelenetek néha. És talán ezért van az (Real Men don't go around), hogy akinek sikerült úgy-ahogy behelyezkedni,az akkor sem startol át, ha leszállás közben a másik gép hátsóját kell közelről szagolnia.
Azt hiszem, valóban a HK-1-re emlékeztem. Bár a képet nézve itt nem is olyan nagyon kellett a szerelônek a szárnyakban kúsznia, mehetett volna gólyalábakon is, indiánszökdeléssel.
Az élményekre vágyók itt megnézhetik, eddig mi mindenrôl maradtak le.
OFF?
urak (vannak itt hölgyek is?), ha én most eldönteném, hogy meg kéne tanulni valami repülőt vezetni csak ugy hobbiból, (mint a Kennedy gyerek ugye :( ), mit tegyek?
ja, és persze how much lenne?
(gépet venni egyelőre nem akarok.)
gondolom, ahhoz hogy a licence éljen, kell produkálni x repült órát pl évente , nem?
komolyan kérdeztem, egyszer, ha ráérek, kéne repülni igy is és nem csak a business classon eszegetve/iszogatva/notebookozva :)
Aktív repülőmérnökként és egyszeri kirándulóként láttam egy hasonló leszakadásos esetet a hármashatárhegyi vitorlázórepülőtéren; nem akarok személyeskedni, de a repülőtés azÚjlaki-hegy tövében van...
Már hazafelé indultam, a reptér "oldalvonala" mentén gyalogoltam a 31-es irányban (tudtátok, hogy a ferihegyi két pálya és a hármashatárhegyi "pálya" azonos irányú?), amikor erős süvítő hangot hallottam hátulról. Megfordultam, és közvetlenül mellettem, iszonyú alacsonyan elsuhant egy Góbé, már-már a füvet súrolva... Na jó, lehetett vahy 15–20 méter magasan. Végigszáguldott a reptér végéig, ott szárnyával szinte a földet érintve visszafordult, és szépen letette a gépet, szinte egészen az indítóhelyig gurult vissza. Nem láttam, hogy tényleg szakadt-e a kötél, vagy csak gyakorolták a manővert, de "laikus" szemmel nézve, hibátlanul csinálta a pilóta.
A duplaszárnyú gépek, különösen az eltolt szárnyúak (ez azt jelenti, hogy az egyik szárny, általában a felső, előrébb van, mint a másik) aerodinamikai okokból szinte kivétel nélkül rendkívül stabilak, egyszerűen "nem lehet" leesni velük. Ez persze enyhe túlzás, de vannak olyan gépek, amelyekkel állandóan "dolgozni" kell, hogy egyenesben repüljenek, mások a legkisebb pilótahibát sem tolerálják, ehhez képest az Ancsa egy jóindulatú kotlóstyúk. És viszonylag lassan repül, egy kényszerleszállás a fák közé vagy szántásra nem olyan veszélyes vele, mint más, gyorsabb típussal.
Hát, ez így azért nem igaz, de a kétfedelű kivitel miatt elég nagy a szárnyfelülete, tehát a siklószáma is. Leállt motorral is le lehet tenni, hogy járó motorral lezuhanjon, ahhoz meg kapitális hiba kell. Az AN-2 nagyon jóindulatú gép, a kisebb pilótahibákat "kijavítja".
Hamster,
hát ha van igény és nem veszitek felvágásnak, szívesen írok az élményeimről.
Végigolvastam a topicot és örülök, hogy van egy ilyen. A repülés anniyra szűk kör sajátja, hogy ebben a témában szintre mindenki kivülálló, ám mégis sokakat érdekel.
Az első, amit fontosnak tarok megjegyezni, hogy bár nem vagyok idős, de tudom, hogy életemben nem lesz a repüléshez, különösen a sugárhajtású repüléshez fogható élményem. A repülés sajnos olyan élmény és érzés, amit még csak megközelítőleg sem lehet elmesélni, leírni. Sajnos csak nagyon kevesen élhetik át és én végtelenül örülök, hogy ebbe a körbe tartoztam (már nem repülök), azt hiszem ha most feldobnám a talpam, már nem hiába éltem volna.
A repülőbalesetekről: Sajnos ez teljes mértékben része a repülésnek, ám pl én doha nem voltam halálfélelemben, valahogy ott fenn ez nem jut az ember eszébe, csak ha télleg baj van, de akkor meg nincs ideje azon gondolkozni. De rizikós helyzetben én is voltam. Egyik leszállásomkor (egyedül voltam) nem akart kinyílni a futó, ami azt jelentette volna, hogy vagy hasraszállni (nem engedélyezték volna) vagy katapultálni kellett volna. egyik sem életbiztosítás... Aztán szerencsére, mielőtt indenféle vészkinyitó móddal próbálkoztam volna, kinyílt. Valami zavar lehetett az elektromos rendszerben. Az oktatóm és a társaim persze egyből azt kérdezték, hogy biztos jó kart húztam-e meg :)))
Persze voltak ennél szomorúbb esetek is: egy arab évfolyamtársunk oktatójával az iskolakör negyedik fordulóban (a leszállóirányra való állás előtt) zuhant le, 300 méteren esélye sem volt az oktatójának, hogy kivegye a gépet a dugóhúzóból, meghaltak mindketten. Mi pedig egy ideig, amikor bedöntöttük a gépet a negyedik fordulóban, a kiégett tarlót bámultuk (akaratlanul is).
Vannak persze kevésbé szomorú sztorijaim is: egyszer útvonalat repültünk az oktatómmal, a motor szépn duruzsolt (amikor repülsz, annyira hozzászoksz a motor alapduruzolásához, hogy minden egyes kis apró rezdülését hallod). Egyszer csak azt hallom, hogy megszűnik a duruzsolás, ránézek a fordulatszámérőre: sűllyed. Hűűűűb***meg, a magasságból is veszítünk!! Mindez egy fél másodperc alatt lejátszódott. Szólok (kiabálok:) az oktatómnak, hogy mi a helyzet, az meg csak röhög. Asszonygya, hogy tudja, de nincs vész, ő vette le a gázt, mivel én levettem a kezem a gázkarról, gondolta így tréfál meg, talán ebből is okulok. Jó vicc. Után a szívem majdnem kiugrott a helyéből, de soha többet nem vettem le repülés közben a kezem a gázkarról :))))
"Az An-2 allo motorral nem igazan jol siklik, mert nehez. Sebesseget meg kis magassagbol nem tud gyujteni. Ezert szamara az alacsony magassagu motorleallas nem tul biztato." Akkor legközelebb nagyobbat mondok, és azt mondom jobb a siklószáma, mint egy Jantaré :-)
