Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
leginkább próbálni, próbálni, próbálni -- ezt az alapszabályt érdemes itt is ismételni.
Ami a specifikációt illeti, a billentyűzet pivot hossza (pivot length) ami talán a legfontosabb paraméter lehet ebből a szempontból.
Amúgy sok digi zongorában szofteveres paraméterrel lehet állítani a leütés "nehézségét" -- leginkább a leütés étzékelésének a hangmotor bemeneti jelére történő fordítását. Érdemes lehet kisérletezni egy kicsit a vonatkozó paraméterrel, paraméterekkel.
A pha50 nekem se tetszik, a Kawaiok meg nehezek, nagyok abban a kategóriában, ill. a legújabbakat még tán kapni se lehet itthon nemhogy ismerni. Nem lesz könnyű dolgod, de csodálkozom különben hogy az fp30 billentése annyira megfog. Na mindegy, erre csak annyi tanács van hogy kezdj el mindent kipróbálni ami tetszhet és long key dolog. Én kezdeném pl. a Nord Pianoval, Nord Granddel, utóbbi pl. Kawai bill és nincs 40 kg!
Roland FP-30-cal nyomom, imádom a cuccot, nem bírom megunni.
Viszont zongoratanulmányaim során egyre gyakrabban futok bele abba a problémába, hogy a PHA-4 standard billentyűket belső végüknél (fallboard) elég nehéz lenyomni.
A technikám messze nem tökéletes, ezen még bőven van mit csiszolni, de ahogy néztem a review-kat, ez visszatérő elem ennél a mechanikánál, és vannak darabok, amikor érzem, hogy ez kissé hátráltat a fejlődésemben.
A távolabbi jövőben tervezek újítani. Továbbra is a viszonlyag hordozható stage piano méretek érdekelnek, ebben még elégge felületesen kutakodtam - igazából onnan indultam el, hogy a Kawai GF mechanikával tuti nem lennének ilyen gondjaim... Ez az MP11-ben van meg (nagyobb méretű zongora nem fér el a lakásban).
Az lenne a kérdésem, hogy tapasztalatotok alapján mekkora a különbség a Roland FP-30-as PHA-4, a Kawai RH-III és a Kawai GF közt.
Utóbbi, gondolom magasan veri a műanyagokat, na de ha mondjuk egy ES920 irányába mozdulnék, nyernék annyit az RH-III mechanikával, hogy érdemes legyen lecserélnem a Roland-ot, vagy nincs akkora minőségbeli ugrás köztük? Vagy van esetleg más javaslatotok profi mechanikával rendelkező, viszonylag hordozható (már az MP11 is a határon mozog, de még épp belefér) digitzongorára?
Köszi
PS: Amikor az FP-30-at vettem, elég sokat játszottam FP-90-en, nem volt átütő az élmény, így a PHA-50 nem igazán jött be.
A HI-XL jól bevált, a konkurrencia máig nem igazán szorongatta meg. (Persze van a már-már vallásos jellegű modellezet vs mintavételezett hang vita...)
Van újabb engine, de az egyelőre nem ebben az árkategóriában...
A magam részéről a CA48/CA49-et nem nagyon tudom mire vélni a PHI hangmotorral...
Mindenesetre érdekes lehet majd a CA49 vs. ES920 összehasonlítás, az előbbinek a billentése a jobb, az utóbbinak a hangmotorja. Persze nagyon más kategórában vannak, az összehasonlítás leginkább fejhallgatóval lehet korrekt.
Úgy tűnik, mennek a piac és a tömegek igénye után...
A magam részéről az ES-8 utódjának GF-C billentést reméltem... bár akkor a súlya is nagyobb lenne... Az ES-920 fő vonzereje az RH-III billentés melletti alacsonyabb súlya (amit persze a műanyag háznak köszönhet).
Az egy érdekes helyzet, hogy a CA-49 egy jobb billentést ad gyengébb hangmotorral, míg az ES-920 egy gyengébb billentést jobb hangmotorral (és persze totál más kategóriában).
Fel tudod simán midiben venni, nem kell hozzá semmi csak a hangszet, PC, usb kábel, sequencer vagy DAW program, amiket mondtam.
Utána be lehet állítani, hogy a gép a zongorádon játsza vissza a műved (de ilyenkor a hanggenerátor az FP30).
Ha audio felvételt akarsz (pl. ahogy egy énekes hangját is felveszik fizikailag), oda kell(het) a külső audio/midi interface hangkártya.
Ha csak konyhai minőség elég önkontrolnak, felveheted a sz.gép belső hangkártyájával is, de az nem lesz olyan minőségű, mint egy profibb eszközzel. Ha pl. azt akarod, hogy CD minőséget képviseljen, esetleg a netre is feltenni másoknak, igényesebb bemutatásra vagy hogy egy rádióban is pl. elfogadják lejátszható minőségként, ahhoz más minőség az elvárt. De sokan akik csak hobbiból is zenélnek, eleve erre igényesek és hangkártyát használnak nem a számítógép saját cuccát. Ez olyan hogy lehet hifin is zenét hallgatni, meg lehet kis kínai zsebrádión is...
Szóval összegezve a MIDI kimenetem csak akkor tudom használni, ha veszek hozzá VST hangmintát. Akkor ez felejthető részemről.
A másik megoldás a digitalizáló kártya, ami szintén fizetős...
Esetleg egy asztali gép hangkártyája megfelelő? Ha arra kötném a fejhallgató kimenetet akkor valamilyen szoftverrel fel tudnám venni, hogy hogy játszom Rachmaninov III. zongoraversenyét :D ?
"kipróbáltam jó pár youtube videóban elmagyarázott ingyenes programot, de a legtöbb amit elérek, hogy borzasztó számítógépes midi hangon sikerül visszajátszanom a felvett anyagot."
Ez azért van tuti, mert a pc-den a program midi out beállítása egy belső egyszerű szabvány windows midi portot hajt meg (pl. Microsoft GS wavetable synth vagy Midi mapper).
Ezt a programok Setup / [Audio, Midi] beállításában lehet megadni IN és OUT eszközként külön.
Ha fel van téve az FP30 pc drivere, akkor elvileg annak a neve kell látszódjon az IN eszközként, hisz a billentyűket leütve midi kódesemények generálódnak (melyik billentyű volt leütve, meddig volt lenyomva, milyen erősséggel volt leütve, milyen hangszínt használtál stb.) és ezt kell egy programnak (sequencer progi. pl. https://openmidiproject.osdn.jp/Sekaiju_en.html ) rögzíteni, mint egy "magnó" csak persze digitálisan.
A visszajátszáskor aktiválni kell a midi OUT eszközt, hogy min legyen lejátszva. Ha itt is az FP30-at adod meg, akkor azon fogja visszajátszani, usb-n visszaküldi a hangszer hanggenerátorának, immár mint felvett eseményt. De itt rögtön elő is áll a probléma, hogy ha a hangszer van az OUT portra is megadva, akkor a még rögzítéskor feljátszott események, melyek az In-en masíroznak a pc-be, rögtön kerülő utat választva a program OUT-ján vissza is fordulnak és 2x fog megszólalni kis késéssel a hang. Tehát úgymond érdemes felvételkor az OUT eszközt tiltani. Ezt profi programok tudják maguktól is. Azt hiszem a Cakewalk már ilyen pro szoftverként is ingyenes. https://www.bandlab.com/products/cakewalk
Ebben a programban már más lehetőség is van, nevezetesen audioban rögzíteni a felvett dolgokat (pl. CD vagy mp3 felvétel alapjául...). Ez már nem azt rögzíti kód adatként, hogy melyik billentyű mikor volt lenyomva, hanem a hangszer hangfrekvenciás valós hangját veszi fel és a hangszer nélkül is lejátszható később.
Ehhez a művelethez viszont nem elég a hangszert usb kábelen egyszerűen a pc-re akasztani. Ehhez egy digitalizáló kártya kell, egy hangkártya. Egy ilyet pl. tudok is eladót megkímélten, ha ilyen felvételeket (is) akarsz készíteni, az egyszerű midi rögzítés mellett, mert azt is tudja pluszként.
Az FP-30 USB-n emlékeim szerint csak MIDIt tud kommunikálni és pendrivera is csak MIDI-t tud írni.
Az annyit tartalmaz, mikor melyik billentyűt/pedált mennyire és milyen hirtelen nyomtad le/engedted fel.
Egy gép alapból gépszinti szinten értelmezi.
Jobb hangot szoftveres zongora = VST tud -- pl. PianoTeq -- de a VST-k tipikusan fizetősek.
Komolyabb zongorák -- emlékeim szerint FP90 pl. -- tudnak audio fájlt írni pendrivera.
Ennek hiányában a zongora audio kimenet köthető a hangkártyáta. Ebben az esetben érdemes utánanézni az oprendszer low latency beállításának, hogy ne késsen a jel értelmezése mindenféle háttérben zajló random okolból.
Roland FP-30-ra keresek jó tanácsokat számítógéppel történő összekötésre.
USB kábeles összekötést próbáltam, kipróbáltam jó pár youtube videóban elmagyarázott ingyenes programot, de a legtöbb amit elérek, hogy borzasztó számítógépes midi hangon sikerül visszajátszanom a felvett anyagot.
Gondolom kellene valami hangszer hangminta vagy valami hasonló ¯Ł(°_o)/¯
A zongora fejhallgató kimenetét nem tudom rákötni a gépemre mert a laptopon nincs mikrofon bemenet.
(egyébként innen számolva 9 oldallal ezelőtt vettem meg és ha valaki még emlékszik rá legutóbb a kisujjam miatt aggódtam de mindenkit megnyugtatok, hogy 2-3 hét alatt megedződött 😂 - gondolom nagyon aggódott mindenki 😆😆😆)
Ma 2 haverommal nagy teszt volt. Roland RD2000 kontra RD88.
Hangban sokkal dinamikusabb, teltebb érdekes mód a kis 400 ezer forintos újabb modell, de sokkal gyúrósabb a mechanikája. Azonban olyan zenésznek, aki hosszabb távra vásárol vagy sok hangszínes szolgáltatást keres, tanuló, de nem akar 2 évente zongorát cserélni, kis karcsú, könnyed kivitele okán, az RD88 kitűnő választás lehet! Még saját hangszóróival is egy vállalható gyakorló hangszer, más márkák hasonszőrű termékeivel szemben!
Ajánlható kis hangszer (bár a saját igényeimhez mérten én 300-320 ezernél többet azért nem adnék érte, na de lehet érdemes ezzel is kivárni...)
Emlékszem arra kiállításra, akkor már volt egy minibillentyűs CASIO kütyüm, de amiket ott láttam azon teljesen kivoltam. Tényleg MINDEN volt, ami akkor a csúcstechnikát jelentette ráadásul a magamfajta még hasonlókat se látott itt meg MINDENT ki lehetett próbálni. Vittem egy kazettás magnót rákötöttem a fejhallgatókimenetre és egy csomó mintát vettem fel, valahol máig megvannak. Elvittem az énektanárnőnket, aki addig még egyáltalán nem látott ilyeneket, ő is rosszul volt (OK nem egy Kocsis Zoltán szint) Azóta szórom a pénzem ezekre, bár legutóbb megint egy KORG-ba szerettem bele. (De ez OFF, mert kíséretautomatikás)
próbálta már valaki a Casio GP szériáját? Nézegetem a GP300-at, a neten sok jó tesztet olvastam/láttam, még az összehasonlító tesztek is jók, de gondoltam rákérdezek hátha valaki már próbálta élőben.
Az Atlantisz a kilencvenes években lett a Yamaha képviselete. A cucializmusban a Triál hozta be és forgalmazta a hangszereket, így a Yamahákat is. Néhány együttes képes volt magán importra, de a cocom-lista ott is bejátszott. Furcsa módon viszont a Triálnál sok minden elérhető volt, pl. voltak Arpok is, de a Yamahával különösen jó volt a viszony. Amikor a cég 1987-ben 100 éves lett, nagy hangszerkiállítás volt a Kongresszusi központban, szinte minden akkori cuccukkal. Ott pl. jelen voltam, amikor az ünnepi koncerten fellépő Kocsis Zoltánnak felajánlották, hogy válasszon magának egy zongorát. A koncert előtt lejött a zongorák kiállító terébe, mindegyiken játszott valamicskét, aztán azt mondta, hogy ezekből ő nem választana. Akkor a Yamaha jelenlévő japán képviselője azt mondta, hogy válasszon kettőt, de akkor se kellett neki.
Hát ez így van (illetve volt). Anyám a Triál hangszerosztályát vezette, és mindig kérdés volt, ki tudja lefordítani a gépkönyveket. Amikor a DX7 bejött (egyébként meglepő módon rögtön 83-84-ben), akkor az se tudta volna lefordítani, aki látott már szintetizátort. Egy elég szép zagyvalék lett belőle, és ilyenkor persze a hangsúly nem a kezelés lényegi elemein van, hanem azon, hogy "köszönjük, hogy ezt a hangszert választotta" és az "óvatosan azzal a konnektorral". De legalább volt, ahogy még az SY 77-nek is. Mondjuk azt gondolom, hogy a világban való boldoguláshoz jó lenne, ha mindenki tudna minimálisan angolul, de közben ma már annyian tudnak úgy angolul, akár innen a fórumról is, szinti használók, hogy le tudnának fordítani egy gépkönyvet. Ehhez a helyzethez amúgy mintha a gyártók is alkalmazkodtak volna, és nyomtatásban egy kis vékonyka füzetet adnak, a teljes gépkönyv pedig letölthető. Legalább azt a vékonyt kellene lefordítani. Emlékszem, az EX5-höz még külön olasz, angol, francia, német és angol full manualt mellékeltek, talán a francia még meg is van: Mode d'emploi.
Elvileg ez így volna törvényesen, más kérdés, hogy utána hány vásárló jelentené fel a kereskedőjét, hogy nem adott hozzá. Én amondó vagyok hogy oké, törvényesen járjon, viszont ez a gyártó feladata legyen akkor, ahogy említettem is, ha spanyolra, görögre le tudják fordítani, akkor tudják bármilyen nyelvre, magyarra is.
Hozzáteszem, a ténylegesen lefordított magyar nyelvűek sem pontosan felelnek meg az eredetieknek. Olyan értelemben, hogy bizonyos részeket nem fordítanak le, csak mondjuk egy szűkebb kivonatot vagy a gyors használatbavétel leírásait.
Hát, az az igazság hogy jogos is meg nem is. Jogos hogy ha máshol, olaszul, spanyolul hollandul, finnül stb. le tudják fordítani, akkor elvileg itt is kéne tudni. Viszont arról az oldalról, ha egy kisvállalkozás forgalmaz irtózatos értékű termékeket többmillió forintos stúdió technikáról beszélek itt, amiből mondjuk kétévente ad el egyet, az x db terméknél, mindegyik gépkönyv lefordítása teljesen csődbe is vinné a vállalkozást. Persze oké, vannak fő forgalmazók, mint a Roland East Europe, aki szintén millió féle és sokszor nem is olcsó terméket forgalmaz és mindegyikhez teljes értékű fordítást biztosít magyarul mégis, de nyilván ehhez ők szakfordítót alkalmaznak házon belül. Olyan cégnél meg mint mondjuk a Yamaha, aminek már nincs hazai képviselete, hát ott meg nem oldják meg a dolgot. Illetve látható, hogy annak idején még az Atlantisz Yamaha Kft vitte ezt a dolgot, akkor még volt a Motif típusú nagyágyúkhoz is magyar fordítás. Ezt a Yamaha ma már nem vállalja fel, minden hangszere külföldi nagy lerakatból érkezik be az országba, a kiskereskedőnek meg semmi esélye, hogy megfizesse ehhez a fordítást, ahányan hangszer annyiféleképpen... Vagy akár ezzel is emelnék a hangszerek árát például. Angolul, németül azért elég sokan beszélnek ma már itthon, de akinek még az orosz volt kötelező, talán az is át tudja hívni a szomszédból Józsikát, aki épp nyelvvizsgára készül érettségihez. :)
Normális országban a forgalmazás jogi feltétele az adott ország anyanyelvén vagy anyanyelvein elérhető használati útmutató... aki meg nem tartja be, az kap egy szép fogyasztóvédelmi bírságot, meg egy kitűzött határidőt, hogy meddig pótolja, további bírság és hatósági visszahívás terhe mellett...
szerintem ez korrekt [lenne]... (no meg vezethet olyan szörnyszülöttekhet is, mint a DVD-játékos)
