A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Hiszen az energia(anyag)megmaradás törvénye is kimondja: a még nem ismert univerzum minden anyaga (és nem anyagi természetű energiája, akár!) egy szubatomi méretű ponthalmazban is elfér(t)... és ez jó. Már úgy értem, nyilvánvalóan helyes következtetés.
Én erre soha nem lennék képes, ezért is gratulálok a gondolat kiötlőjének és mindenkinek, aki ezt érteni véli, mint valóságot mert a tudomány nem hit kérdése.
Nem kellene vitatkozni a tényekkel mármint a nem anyagi természetű számításokkal.
Nyilván, az energiaminimum elve alapján nyugvó állapotban létező szubatomi energiacsomót megzavaró ismeretlen plusz energia (de hogy az honnan eredhetett, még nem tudjuk) billentette ki egyensúlyi állapotából az időtlen, de semmi esetre se formátlan, ellenben állandó térfogatú, a kiteljesedésre váró (energia)csírát a kétségkívül létező univerzumot. De az is lehet, hogy (egyelőre) ismeretlen forrásból, egyre csak nőtt a csíra energiája - majd kiszámoljuk.
Őrület! Már csak az univerzum pontos korát kell meghatároznunk, és akkor képben leszünk.:-)
A matematika jó sokáig, kb. a múlt század elejéig a bölcsészettudományokhoz számított, ott tanították. Ezért voltak bölcsész matematikusok. Hiszen a matematika bölcsészet volt.
Aztán átkerült a természettudományi oldalra (angolul: science, míg a bölcsészet: arts), és azóta már nincs bölcsész matematikus. Természettudós sem. Per definíció.
Olyan ember persze lehet, aki tanulta ezt IS, azt IS, és lehet jó tudós is, de mivel tanult természettudományt és matekot, már nem is bölcsész. Legfeljebb bölcsész IS.
Ha a téridőt önmagában akarjuk leírni, tehát háttér nélkül, aminek már nincs egy még befoglalóbb háttere, akkor nem igazán tudom, hogy a geometrián kívül mi játszhatna még. Hiszen ennek a háttérnek a szimmetriáit kell kísérletileg megvizsgálni. Ezek a szimmetriák természetesen csoportot fognak alkotni, és ez már meg is határozta a geometriát. Nem tudok elképzelni geometrián, szimmetriákon kívüli egyéb dolgokat.
Persze. Talán túlzásba vittem az "és pont"-ot. Nem volt benne semmi pejoratív, én is csak arra használtam, hogy megmértük, és az van. Kész. Pont.
Én annyival bővítettem ki, hogy ha olyan "magától értetődő" elvárásokat teszünk fel, mint homogenitás és relativitás elve, akkor meg elméleti úton nem lehet más, mint Galilei vagy Minkowski. (És itt is van egy és pont.). Aztán pedig mérünk, és pont. :)
Üdítő és tanulságos lényeglátás! Valóban, de sok kárt okoz ez a szemléletmód azoknak, akiket valamennyire érdekel a valóság (bár annyira nem, hogy alaposabban utánaolvassanak)!
Annyival egészíteném ki (biztosan van még jó pár jellemző is), hogy a bölcsészfizika egyik ismérve az egyszerű (valójában felszínes és elnagyolt) válaszok bonyolult kérdésekre.
Ami messze van, az kicsinek látszik. Hálás vitatéma lenne, hogy ez a méretcsökkenés valóságos-e. Hiszen mérhető, stb. Én persze nem lehetek kicsi, mert én vagyok a világ közepe, a kitüntetett hely, engem tilos, sőt tudománytalan messziről nézni.
"Az sajnos tudálékosság, értelemzavarásra igencsak alkalmas sallang."
Francokat! Az az Olvasó megnyerése. Konkrét választ is adhatok, de akkor konkrét számpéldát kérek kezdőfeltételekkel, a megfigyelő és az objektumok koordinátáival. Javaslom, hogy tedd meg ezt a szívességet, mert ha nem, akkor én teszem meg. És akkor nem fogadok el kifogást.
Számodra váratlan, hogy a kinematika geometriai érvelésen alapul? Ez így volt már a specrel előtt is. Amikor az általános iskolában először találkoztam a "kinematika" megnevezéssel, csodálkoztam is, hogy minek külön nevet adni ennek a dolognak ? Hisz pusztán a geometria egy alkalmazása.
Amúgy az sem magától értetődő, hogy tisztán geometriai magyarázat elég. Lehetne olyasmi is mint mondjuk a elektromágnesség, ahol egyéb jellemzők is számítanak.
Arra a gyakori kérdésre próbáltam válaszolni, hogy miért pont Minkowski. Természetesen a mérésekből tudjuk hogy jobb, de esetleg lehetne ennek is valami további magyarázata. Ha van is, nem tudjuk, erre mondtam hogy pont.
Azt meg, hogy miért éppen a Minowski a jobb modellje a valóságnak mint a Galilei, nem tudjuk. És pont.
De tudjuk. Mert megmértük. És pont.
Mindössze 3, mindenki által óvodás korban megismert, és zsigereinkig természetesnek vett szimmetriának mindössze 2 téridő felel meg. A Galilei és a Minkowski. Kísérlettel lehet dönteni közöttük. Megmértük. Az elme diadala. A szócséplés semmirevaló voltának bizonyítéka. És pont.
Ezt megpróbálom részletesebben is kifejteni, mert elég gyakori egy jellegzetes félreértés, ami megnehezíti a specrel megértését.
Euklideszi geometriában mindenki elfogadja (megszokta, természetesnek veszi) hogy két pont között az egyenes a legrövidebb út. Nem nagyon keresnek erre valami különleges mechanizmust mint magyarázatot, tudomásul veszik, hogy ebben a geometriában ez így van és kész, ez következik az euklideszi geometria axiómáiból.
Na most, ugyanezt egy másik geometriában, az iker paradoxon esetében hajlamosak egész máshogy szemlélni. Valahogy úgy gondolják sokan, hogy a két iker sajátidejének azonosnak kellene lenni az útvonaltól függetlenül. Így tapasztalták a köznapi életben, így van a newtoni mechanikában is.
Valahogy úgy gondolják, hogy akkor kellene lenni valami speciális oknak, valami mechanizmusnak, időgép félének, ami valahogy okozza azt, hogy mégsem mindegy az útvonal.
Azt, hogy ez egy másik geometria, ez a Minkowski és nem a Galilei (független tér és idő), azt valahogy nem érzik elég jó magyarázatnak. Jó-jó, legyen Minkowski, de mi _okozza_ az eltérést? :-)
Hát az, hogy ez egy másik geometria, más szabályokkal. Ebben a másikben nem kellene egyformának lenni a különböző utak sajátidejének, tévedés volt ezt képzelni.
Azt meg, hogy miért éppen a Minowski a jobb modellje a valóságnak mint a Galilei, nem tudjuk. És pont.
Miért próbálsz valami különös jelentőséget tulajdonítani a gyorsulásnak? Pontosan tudod (remélhetőleg) hogy mi az ami számít a sajátidő számításánál.
Ha mondjuk sima euklideszi geometriában nézel egy háromszöget, és az AB szakaszt összeveted az AC+CB szakasszal, eszedbe jutna különösebb misztikus jelentőséget tulajdonítani a C csúcsban levő törésnek? És ha a változatosság kedvéért mondjuk egy S alakú görbével is összekötné A-t B-vel? Nyilvánvaló hogy miért hosszabb, és nem jutna eszedbe különböző bonyolult feltételezéseket tenni.
Ha esetleg valami mágikus fizikai jelentőséget sejtenél a gyorsulás mögött, érdemes megnézned egy egyszerű példát. Menjen R sugarú körpályán egy kört v sebességgel az egyik iker, majd menjen megint csak v sebességgel, de R/10 sugarú körön 10 kört. A gyorsulás a kis körökön nagyobb, a korkülönbség meg ugyanannyi mindkét esetben.
Van egy tered, van két ikred, mozognak valahogy. A végén azt kapod, hogy az egyik öregebb a másiknál. Ha a két iker között nem a gyorsulásukkal teszünk különbséget, akkor mivel?
Hát azért ez nem így van.
Kérem vigyázzanak, a háromszög záródik. Ez az egyik.
A másik, hogy mond már meg légyszíves a befoglaló téridő geometriáját, mert nem mindegy, hogy milyen. Specrelnél megmondtuk. Sík. Áltrelnél is mond meg, és mond meg a két iker világvonalát, zárd is be a háromszöget, és én kiintegrálom neked a sajátidőket szívesen.
> De mégse maga a gyorsulás okozza őket, hanem a relativitáselmélet antiháromszög-egyenlőtlensége.
Van egy tered, van két ikred, mozognak valahogy. A végén azt kapod, hogy az egyik öregebb a másiknál. Ha a két iker között nem a gyorsulásukkal teszünk különbséget, akkor mivel?
(Sőt, megkockáztatom hogy az ikrek kizárólag az általuk külön-külön mért gyorsulásból viszonylag egyszerűen ki tudják számolni a karórájukon mutatott érték különbségét, de most hirtelen nem látom hogy hogyan)
A fizika mint tudomány teljes félreértése. Kísérlet arra, hogy a lényeg (a matematikai modell, annak kapcsolata a kísérletekkel stb) megértése nélkül próbáljanak messzemenő következtetéseket levonni. Pl. a szakkifejezések köznapi jelentése alapján próbálnak valami elképzelést kialakítani, az ismeretterjesztő irodalom metaforáit továbbgondolva elméletet kialakítani és így tovább.
Természetesen hülyeséget nagyon sokféle módon lehet művelni, mégis megfigyelhető néhány olyan jellemző, ami szinte minden ilyen "nagy gondolkodóban" közös:
- Érdektelenség bármiféle konkrét számszerű eredmény iránt, semmit sem próbálnak kiszámítani az "elméletük" alapján. Ezt részletkérdésnek, másodrendű elmék unalmas gyakorlatának gondolják. Ők a "lényegre" koncentrálnak.
- Hatalmas jelentőséget tulajdonítanak elnevezéseknek. Számukra az igazi elmélet az, ami választ ad olyan kérdésekre, hogy "valójában" mi a fény, mi egy elektron, és így tovább. Képtelenek felfogni, hogy a fizikusok miért egészen más jellegű kérdéseket tesznek fel.
- Tipikusan a modern fizikát támadják, viszont ha belemennek konkrét vitába, azonnal kiderül, hogy Newtont se értik, egyáltalán a középiskolás matematika is érthetetlen számukra. Szó szerin semmit se értenek, ennek ellenére a saját elképesztően buta elképzeléseiket új, lényeges, fontos elméletek kiinduló pontjának képzelik.
Túlzott jelentőséget tulajdonítasz elnevezéseknek. Nem tök mindegy, hogy a fényt anyagnak vagy valami másnak sorolod be? Ez csak egy név. A tulajdonságait kell megismerni, jó modellt adni rá, amivel ki lehet számítani, hogyan viselkedik adott körülmények között. Ez a lényeg, nem pedig az hogy hogyan címkézed fel.
