Felicien Davidzeneszerző aki írt egy A sivatag c müvet, egyszer a közel-keleten játt és a basa vagy tudj' Isten ki megkérte tanítsa meg a háremhölgyeket zongorázni. David persze örült hogy a szép asszonykákat taníthatja, de:
- Rendben, hívja ide öket! - mondta a háremőrnek. - Kezdhetjük a tanítást!
- Mi?????????????,
- Na, hívja ide őket!
- Látni akarja őket? soha! Engem tanítson meg zongorázni, s én majd atadom a tudást nekik. Én tol-mács va-gyok! -mondzaa büszén a háremőr,
Feliicien David képzletében pedig a csinos (fémeztelen) hölygyecskék képe egy pillanat, és szertefoszlott.
Anekdota az 1944. március 19-i német megszállásról:
Egy német diplomata kérdezi a tábornokot:
- Mennyi időbe telik Magyarország megszállása?
- 24 órába.
- És ha ellenállnak?
- Akkor 12 óra elegendő, mert elmaradnak az üdvözlő beszédek.
Kedves Braveheart, köszönöm a részletes tájékoztatódat. Ami Horthyt illeti, természetesen nem zérus volt a szociális juttatás, de a választások propagandája nem ekörül forgott.
A harmadik bekezdésedben írt tanulságot azt én is levontam magamnak a jövőt illetően, ismét megtanultam, hogy semmi sem olyan szép, mint amilyennek látszik. Legalább ebben egyetértünk még/már így utólag (is).
Mondjuk nem könnyű - főleg ismeretlenül - 'beszélgetni' neten, főleg ilyen kevés idő után, mert valszeg felnagyítódnak olyan dolgok, amit a valóságban simán túllépnénk, mert egy kézmozdulat, egy szemvillanás, egy arckifejezés többet elárul olyankor, mint egy kötet információ itt a fórumon. Valszeg emiatt volt jó az a pár nap, hogy egy ideig működött így is, vagy ennek ellenére?
Az jó, ha nincs tányérdobálás, így lelkiismeretfurdalás nélkül gördölhetek innen tovább erről a fórumról.
Az a kurzív semmi mást nem jelentett, mint a tanácstalanságot, széttárt kezeket, alulinformáltságo. Nem kell belemagyarázni, ami nincs benne!
Iménti szövegedtől sajnos nem lettem okosabb. Talán majd egyszer...
Bármi is volt, ami kicsapta a biztosítékot, most mondom: nem volt sem tudatos, sem akaratlagos, tehát megsértődni sem volna szabad.
Tanulság saját magam számára: Ha négy-öt napig teljes nézetazonosságon is vagy valakivel, azért még ne gondold, hogy a haverod, ne engedd tehát el magad!
Az inkriminált utolsó bekezdés gondolata már első leveleim egyikében is szerepelt. Akkor mosoly fogadta. Nem én változtam...
Kedves Ludwig!
- oda nem írok többet,
- ambrosiának írt válaszodban a kurzív betűkkel írt megjegyzésed nem éppen arra utal, hogy érdekelne vagy jól esne a válaszom,
- az utolsó bekezdésedben (ugyanott) még messzemenő következtetéseket is levontál rólam - biztos úgy is van, hisz már vagy 10 nap 'ismersz' - sőt sok sikert is kivántál,
- valóban szarul esett valami, de mivel utólag sincs kedvem téged fikázni, pláne nem nyilvánosan, ezért maradjunk abban, amit te magad is írtál ambrosiának a második bekezdésben,
- ugyan én nem vagyok a 'szakítás' után, amolyan kiszeltüncis 'legyünk barátok' típus, de ígérem, hogy nem fogok a beírásaidban helyesírási hibákat keresgélni és azokkal cikizni, de még tartalmi hibákat sem keresgélek majd a hozzászólásaidban. Ezért inkább maradjon meg 4-5 kedves napnak, ami történt és ne rontsuk el utólag, ha nem nagyon muszáj, mert velem nem szokott sűrűn megesni, hogy szinte rögtön - beregelés után egy idegen fórumon - valakivel azonos hullámhosszon vagyok. Legalábbis fórumos életemben eddig még ilyen nem történt velem sehol. Ehhez nekem sokkal több idő kellett egész mostanáig (és valszeg majd a jövőben is), ezért hadd őrizzem meg ezt a pár napot így és ne rontsuk el utólag mindenféle 'tányérdobálásokkal'.
Kedves Zsölény! Valószínűleg - sőt biztos - ez játszott bele a döntésbe, mert ugye Nelson is nős volt, és Emmának is volt férje, úgy szülte meg Nelson gyermekét, Horatiát. (Született még egy kislányuk, de az pár hetes korában meghalt.) Viszont Angliában már akkor is törvény volt, hogy a nemzeti hősök hátrahagyott hozzátartozóit az állam támogatta. Viszont ezt nem tették meg még Horatiával sem, aki ugye nem nagyon tehetett szülei 'törvénytelen' kapcsolatáról, egyszerűen soha nem válaszoltak egyik beadványukra sem. Pedig Nelson nemcsak egy 'sima' csatát nyert meg akkor Trafalgárnál, hanem megmentette akkor Angliát a megszállástól. Ráadásul megszűnt - gyakorlatilag - Trafalgár után hosszú időre a francia és spanyol flotta jelenléte az óceánokon. Arról nem beszélve, hogy Anglia lett az elkövetkező kb. 100 évre a legerősebb tengeri hatalom, és a második világháborúig meg is szűnt a megszállás veszélye is. Különben még az is kívánsága volt - ez teljesült, erről írtam az andekdotát -, hogy ne tengerésztemetésben részesítsék, hanem vigyék haza Angliába. (Mivel ez akkor három hónapot vett igénybe, ezért rendelte el a hajóorvos, hogy brandyben kell tartani a holttestet, ami valóban épségben megérkezett Londonba.)
A második hozzászólásodat nem igazán értem - szőkülök asssziszem, ezért lehet, hogy nem világos -, hogy pontosan mire vonatkozik, hisz Horthy idején is voltak választások és szociális juttatások.
Húúúú, de jó, hogy vagy nekem Steff, így lehet, hogy nem hülyén halok meg! (Kevés a remény erre, de hátha.) Most megtanulom (végre) 4ever, hogy: tovább+térben: egybe kell írni, tovább+időben: külön kell írni. Ezért most továbbhaladok és tovább dolgozom a magyar helyesírás szabályainak megértésén. De mielőtt továbbállok, itt hagyok neked hálám jeléül egy pici ajándékot, mert látom téged is elkapott az ennio-szindróma. Just a question: Beszélsz ukránul?
Isten látja lelkem, eszem ágában sem volt téged megbántani! Fogalmam sincs - de tényleg -, hogy min sértődtél meg, az meg különösen bizarr, hogy én üldözzelek el! Nem! ennióval való vitádról fogalmam sincs, és egyáltalán ezt a hirtelen hangulatváltást sem értem! Mondd már el, mi történt?! Azt látom, küzdesz, mint egy gladiátor, és egyszercsak, számomra minden ok nékül bedobod a törülközőt.
Illogikus.
Megmagyarázatlan.
Előzmények nélküli.
Ha senki másnek nem is, de nekem azért elmagyarázhatnád: mi történt veled az elmúlt fél napban?
De tényleg, brave! Kérlexépen, ne tedd ezt velem! Na!
Kedves Ludwig!
Örülök, hogy nincs jobb szórakozásod, mint hogy most te mászol rá a beírásaimra és fikázod, mint ennio. Tőled kicsit szarabbul esik, de nem baj, majd feltápászkodom és tovább megyek. Neked sikerült hamarabb és csak pár beírással elérned azt, amit ennionak nem. Így nem is kérem, hogy ne folytasd, mert eddig csak a másik topicba nem akartam visszamenni, most már az egész fórumhoz nincs kedvem. Lehet valami örömódát feltenni, kényelmesen hátradőlni a fotelban, inni egy pohárka jófajta bort és elégedetten mosolyogni, hogy 'rendes munkát' végeztél. Valszeg még ennio is hálás lesz, majd koccintsatok.
367 Hát még minálunk! El tudod azt képzelni, hogy a regnáló kormány valamit picikét elront benne, és utána a miniszterelnök meg a pénzügyminiszter nem röpít golyót a fejébe?...
Magyarországon is az volt egészen 1944-ig, ugyanis addig Horthy tudta tartani a költségvetést háború ide vagy oda, meg már a ruszkik is a spájzban voltak, de mégis. Mostanában még háború sincs, de a költségvetésünk az elég háborús!
Mindenesetre összesen 5-en kaptak állami temetést - a királyi család tagjain kivül - eddig Angolhonban, tehát Nelson nem akárki volt. Igazán teljesíthették volna utcsó kívánságát, ha már annyi mindent elneveztek róla és emléke még ma is él. (Tehát nem lehetett akárki, ha 250 évvel később is emlékeznek rá!)
Ha már a másik topicban szóba került az angol történelem, akkor elmesélek egyet, aminek éppen aktualitása is van, hisz éppen most (szept. 29-én volt) volt 250 éves évfordulója lord Horatio Nelson születésnapjának. Nos Horatio 1805. okt. 21-én vívta utolsó csatáját - ez a nap manapság nagy ünnep Royal Navy Day néven Angliában - amikor megsebesült egy francia golyótól. (Egyenruhája, hajója a Royal Navy Museumban van kiállítva Greenwichben.) Még meggyőződhetett győzelméről, majd meghalt. Holttestét egy hordó brandyban vitték vissza Angliába, de állítólag az nem igaz, hogy a matrózok a hordó felét megitták mire megérkeztek Angliába, ahol nem mellesleg 'állami' temetést kapott Nelson, síremléke ma is látható a Szent Pál Székesegyházban. Utolsó kívánsága az volt (nem teljesítették), hogy szerelméről Lady Hamiltonról és tőle született lányáról gondoskodjon az állam.
