Itt megírhatod a más helyen minimum 'fél-offnak' számító gondolataidat, legyen az bármi, ami eszedbe jut gyermekkorról, családról, közös együttlétekről, nagymama főztjéről, egyszóval az élet íz-emlékeiről.
Felszínre jött még a nyáron szombat esténként tűz fölött rostában pattogatott kukorica illata. Igaz ilyen most is csinálunk mikróban, de az mégis más volt.
Nekem a föld illata jutott eszembe, a frissen szántott kert illata, meg előtte a mindig jelenlévő füst ahogy égették a száraz cuccost szántás előtt. Ja, de ez nem a konyha. A konyha, mamán kemencében sütött kenyere, amire az általa köpült vaj került. A tejet is ő fejte, kiskupában került télen a körtefa letört ágának a csonkjára, nyáron leeresztettük a kutba, hogy hideg maradjon. Esténként ebből ettem kicsit szikkadt kenyérrel. Még ma is szeretem a hideg tejet kenyérrel. De soha olyan házi vajjal megkent házi kenyeret nem eszem már. Harminc éve ment el mama, a fiam már ehetett ezekből a finomságokból. Jajaj minden emlék előjön. Köszönöm!
"...rendes, letekerhetős KIFLI." Az valóban IGAZI KIFLI volt, fantasztikusan finom. Nem olyan, mint a mostani "fröccsöntött, levegővel felfújt" borzalmas valami!
LI-MO por - sosem ittam, csak ujjnyomkodás nyalogatás=vörös száj és nyelv.
Dobozos kakaó - iskolatej vagy kakaó(kakaó picit drágább volt)
amikor a suli előtt megfagyott és visszaolvasztva ihatatlan!!! jajj
zacskós félliteres Csokis tej - na az csokis volt, sűrű.
téli estéken borostea- csak egy kiskanállal a bögrébe. Compack teák, Ceylon, Darjeeling, Garzon teakeverék - néha na garzon nagyon jó ízű volt. (Ki tudja milyen márkás teák raktárát söpörték ösze)
Tejeskávé vagy kakaó - bebőrödzős tetejével, tejbegríz vagy tejberizs fahéjascukorral megszórva.
péntek este vajas pirítós jól megdörgölve fokhagymával. Alul is.
Hisz másnap nincs suli.
vasárnap vagy szombat reggel - nekem - vágódeszka, rajta kis darab kolbász, fél lilahagyma, kenyér, pöttyös bögrében szigorúan tejeskávé.
És az azóta is verhetetelen, utánozhatatlan UNIVER majonéz íze, meg az UNIVER EXTRA - megint lehet kapni - majonéz íze.
Az Univer extra mindig gyerekzsúrok szendvics-íze.
Ezeket persze ismerem, sőt arra is emlékszem, hogy nagyanyámnak volt vörösréz pörkölője: kurblival nagy lapátokat lehetett mozgatni az edényben, ami folyamatosan forgatta a kávészemeket, így biztosítva az egyenletes pörkölődést.
Mindig rend volt a lakásban és a konyhában ragyognia kellett mindennek.
Igen szigorú rendje volt az étkezésnek is: akkoriban nem úgy volt, hogy csak azt főzök, amit szeretek, meg volt ennek a sora.
Hús hétvégén volt, s ha maradt, az lett a feltét a hétfői főzeléken. Szerdán tészta-nap volt, pénteken böjtös kaját kaptunk. (Nagypénteken pl. mindig tejleves /Brrrr/ és mákostészta volt ebédre.
Olyan se volt, hogy most ilyet, vagy olyat nem akarok enni. Kimondatott a szentencia: "ez az ebéd, ez a vacsora" és kész. Nem lehetett a kamrában "garázdálkodni" Ha nem ettél meg valamit, akkor "ránéztél".
Mi az, hogy szerette valaki? Volt más helyette? Mindig lefőztünk egy hétre valót, reggel ez került a friss házi tejbe.
Akkoriban a pörköltkávét 2-5-10 dkg-os tasakban lehetett kapni, sőt nyerset is, emlékszem anyám otthon pörkölte, ha jöttek vendégek, én meg öröltem a kurblis-fiókos darálóban. A kávéfőző két egymásbanyíló üveglombik volt, alatta spirituszégő.
A kávépotlóból (maláta és Franck) készült tejeskávét szerette valaki? Imádtam az ízét és szinte mindig volt a sparheldt szélén egy zománcos, csőrős kávésibrikben. Vajjal megkent (mézzel csurgatott) friss péksüteménnyel isteni volt.
A kakaót mindig porból (szerencsi cicás) készítettük otthon: 1 kk kakaópor, 2-3 kk cukor kevés tejjel simára keverjük, majd felöntjük forró tejjel. Ünnepi kaláccsal volt az igazi, de a kifli, zsemle is jó kiegészítője volt. Ezt nem minden nap, de még ma is szeretem reggelire.
Az asztalon nyújott rétes csodálatos látványa, a lekvárfőzés és a sültkrumpli illata. A kamrákban az almák és befőttek látványa. Rend és tisztaság. A meszelt falak és a napon száradt ruhák fehérsége a felsikált padló, az ünnepek méltósága, szeretteink fiatalsága. A frissen sült kenyér, a habos meleg tej, a hideg kútvíz. Télen a hajnali disznósivítás, a padlás melegét átjáró olvadozó füstölt kolbász, sonka, szalonna illata, a pincék hűvöse és a kertek csendje. Megannyi íz, illat és megsárgult emlék, nem lehet soha elfelejteni.
sztem a kagylókonzerv albán volt, lapos kékes kör alakú doboz, de jó!
Bolgár zászló alatt evezett a felezett őszibarackkonzerv, hasas üvegben 8 kemény forintokért, a leve lehűtve isteni volt. Barna sörösüvegben árultak csak levet is 5 Ft-ért...
Lerobbantásról jut eszembe, hogy akkoriban a literes (természtesen üveg) pepsi és ccola fém kupakjának letekerésére egész komoly iparág alakult ki mindenféle tekerő szerkezetekkel, nálunk jóapán csőfogóval oldotta meg a problémát:)
Emlékszem valami jeges-fagyasztot jégkásaszerű málnás cuccra is, ami szintén nem fagyi volt, csak elfogadott volt annak fogyasztani (ahogyan iskolaszünetekben előszeretettel fogyasztott desszert volt a gyógyszertári filléres ostya és a kistasakos cukrozott tejpor is:):):))
