Én múlt hét pénteken találtam Rátok. Ha azt írom megrázott Encóka távozása, azzal nem érzékeltetem eléggé amit érzek.
Édesapámnál tüdő daganatot találtak (ma tudtuk meg, hogy kettő van), ez indított keresésre.
Ami miatt úgy érzem jogom is van a részvétemen kívűl írni az az, hogy én MEGGYÓGYULTAM az agydaganatomból, immár több mint 20 éve.
Engem is az Amerikai úton műtöttek, oda jártam vissza évekig kontrollra. Jól vagyok. Egyedüli maradandó "emlékem" egy 17 cm- es heg a tarkómon.
Az, hogy olyan embert vesztünk el, aki számunkra nagyon fontos, az én olvasatomban feldolgozhatatlan fájdalom. Azt hiszem, ha elmegy a szerettünk, jó darabig megmarad a kapcsolat, egyszerűen érzed és tudod, hogy ott van, hogy érzi a szeretetünket és ő is képes adni...
Nagyon boldog vagyok, hogy húgom halála után 2 évvel is él még a topikja, de szomorú is egy kicsit, hiszen tudom mit jelent ezzel a betegséggel küzdeni.
Asmet verse, emlékezése Ancihoz nagyon tetszik, hiszen akire gondolunk, emlékezünk soha nem hal meg. Nekem sem telik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe Encóka.
Alpha 23-nak a következöt tanácsolom: Nem tudom úgyan, hogy apukádnak milyen daganata van, de nem szabad 100 %-ig elfogadni azt, amit az orvosok mondanak. Ök a statisztikák alapján beszélnek, amikben részt vesz a 80 éves rossz egészségi állapotú és a 10 éves regenerálodásra nagyon is képes beteg. Szóval ez a 6- 8 hónap egy átlag. A húgomnak is 6 hónap volt a "túlélési ideje", élt másfél évet. A mütét következtében a bal arcfele lebénult, amely a professzor szerint nem változtatható. Neki rengeteg tornával és TENS kezeléssel 90 %-ban helyre jött.
Ezt én irom aki nagyon hálás vagyok az Encókát kezelö orvosoknak és magam is orvos akartam lenni. Egyet azonban el kell felejtenünk; az orvosok nem fehér köpenybe bújtatott istenek, hanem emberek akik értünk tanulnak és küzdenek, és sajnos, néha hibát is vétenek.
Mi kiegészitöként a Flavin 7-be és a Macskakarom kapszulába vetettük hitünket. Ez persze attól is függ, milyen anyagi lehetöségeitek vannak, mert sajnos ezek a kiegészitö gyógymódok több tizezer forintba kerülnek havonta. Ezen kivül tavasszal nyáron van lehetöség a csalán új hajtásainak gyüjtésére, aminek a levét (nem teát!!)gyümölcscentrifugával ki kell préselni és reggel étgyomorra kb. 5 cl inni. A hajtásoknak minden nap frissnek kell lenni( vagy 2-3 napig hütöben tárolható), de mindig frissen préselve. Ez vértisztitó hatású, segiti a szervezet regenerálódását.
Minden jó apukádnak! Ha még kérdésed van szivesen válaszolok!
Édesapám 1 éve februárban műtötték agydaganattal. A daganat rosszindulatú. Sugárkezelés és gyógyszeres kezelés után most kereken 1 évvel megint kiújúlt.
Az orvosok szerint 6-9 hónap a túlélési idő. De én nem adom fel és ezt édesapámnak is el kell magyarázni. Holnap műtik de az orvosok szerint újra kiújúl.
Kérem segítsen valaki abban hogy milyen utókezelés (gyógyszer, gyógynövény stb.) jöhet szóba. Ha valaki ismer valamilyen természetgyógyászt akkor írjon a topikba vagy az alábbi E-mail címemre.
Tisztelettel és szeretettel köszöntelek Mindannyiótokat!
Édesanyám február 5-én halt meg. A diagnózistól számítva 3 hónap alatt darálta le a betegség. Már áttétes volt 4 daganattal az agyában.
Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá és ne imádkoznék érte. Mindannyiótoknak legyetek betegek, hozzátartozók vagy csak szimplán olvasói e topicnak kívánok nektek több HITET és ELFOGADÁST bármilyen kimenetele is legyen az eseményeknek!
Nem ismertelek, de megrendülve olvastam a történeted.
Kívánok Neked odaátra minden szépet és jót, és adj erőt az itt maradt szeretteidnek, hogy túlélhessék azt a veszteséget amit a hiányod okoz, és ne rokkanjanak bele.
Ők minden nap gondolnak Rád és beszélnek Rólad, sokan ismeretlenül is.
CSÖKKENTETT DEUTÉRIUM TARTALMÚ IVÓVÍZ
Nem tudom, igaz-e, hogy a deutérium-mentes víz, csodákra képes egyes daganatos betegségeknél, de ha igen, akkor mindenkinek, aki rászorul joga van hozzá!
Ezt a terméket az utóbbi másfél évtizedben kezdték favorizálni, de a körülötte mesterségesen keltett hisztéria és a hozzákapcsolódó és harácsoló kufár szellem felháborító. Azokról húzzák le a sokadik bőrt, akiket már amúgy is tönkre tett anyagilag is a betegség. Egy embernek naponta majd 3 liter folyadékot kell elfogyasztania. Ez kb. 4800 Ft ! naponta?!
Tegyük fel, hogy tényleg hatásos (az állatkísérletek állítólag jó eredménnyel zárultak), akkor viszont miért nem engedélyezik a gyógyszerként való forgalmazást. Így csak egy lehetőséget látok: A gyártónak sokkal nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy bárki megvehesse azt, de 2 literenként kb. 1600 Ft-os áron. A gyártó (nem mondom ki a nevét, de könnyű megtalálni) kizárólagos joggal rendelkezik - saját állítása szerint, vagyis monopolhelyzetben van.
Ez azonban nem zavarja a feketekereskedelmet. A Pécsi klinikán hallottam, hogy 5 literes kiszerelésben literenként 1600 Ft-ért árulnak valami kétes származású, löttyöt az élet vize fedőnéven.
Nem titkolt szándékom, hogy ezt megakadályozzam. Sajnos én is érintett vagyok a nénikémnek van emlőrákja, és ha csak egy-két embernek segítettem már megérte.
A természetes hidrogén H : D = 6000 : 1 arányban tartalmazza a kettes tömegszámú nehézizotópot, a deutériumot. A deutérium a tríciumhoz hasonlóan, a hidrogén egyik izotópja. Kémiai szempontból ez is hidrogén, csak nem olyan stabil az atomszerkezete, nagyobb a tömege, valamint eltérés mutatkozik egyéb tulajdonságaik között is. A közönséges víz (H2O) és a deutérium oxidja, a nehézvíz (D2O) között is szembetűnő a különbség.
H2O, D2O
olvadáspont: 0,00 C° 3,82 C°
forráspont: 100,00 C° 101,42 C°
sűrűség 20 C°-on (g/cm3) 0,9982 1,1056
a legnagyobb sűrűséghez tartozó hőmérséklet: 3,98 C° 11,6 C°
stb. (Adatok a Természettudományi kislexikonból)
Ezekből egyértelműen következik, hogy a nehézvíz egyszerű fizikai vagy kémiai eljárásokkal szétválasztható a közönséges víztől.
1. Miután a közönséges víz jege már 0,0 C° -on olvad a nehézvízé, pedig csak 3,82 C° -on, elméletileg könnyű a feladat, de mert a mikroszkopikus méretű nehézvíz-jég szemcséket házilag nem tudjuk kiszűrni, ezért számunkra nem ez a megoldás.
2. A természetes víz desztillációjakor a nehézvíz a maradékban dúsul fel, tehát a desztillált vízből eltűnik. De mivel a desztillált víz, ivásra alkalmatlan, ez sem a járható út.
3. A víz elektrolitikus bontásakor feldúsul, de ez az eljárás is inkább a nehézvízgyártásban használható.
4. A házilag is kivitelezhető, Csökkentett deutérium tartalmú ivóvíz előállításhoz a legkézenfekvőbb az, ha a nehézvíz és a közönséges víz fajsúlya közötti különbséget használjuk ki. Ez a különbség már 20 C° -on is jelentős, 1 liter közönséges víz épp hogy csak eléri az 1 kg-t, míg a nehézvíz meghaladja az 1,10 kg-t is. De, mert 11,6 C° -on ez a különbség még nagyobb, legkönnyebben az egyik legegyszerűbb fizikai eljárással, az ülepítéssel választhatjuk szét a két összetevőt.
Egy lefelé kúpos aljú, és alul csappal ellátott edényben, egy állandó 11.6 C° -os hőmérsékletű helyen (pl.: hűtőszekrény) pár órai ülepítés után kiengedjük az aljára leülepedett nehézvizet (egy kb. 10 l-es edénynél, 1 dl-t). Valójában elég lenne 6 literenként 1 ml is, de így biztosak lehetünk az eredményben.
Fontos! Az edény tetején is legyen nyílás vagy szelep. Különben a kifolyó víz mellet buborék megy vissza az edénybe, ami felkavarja a vizet, és akkor hiába ülepítettük biztos, hogy nem távozik el a nehézvíz az edényből.
Nem találtam fel a Spanyolviaszt, mert a nehézvíz tulajdonságai (tények) adottak, nem én találtam fel. Ezek viszont automatikusan adják a megoldást.
Sok sikert és jó egészséget kívánok hozzá!
La mancha
Elkezdtem olvasni a topicot ma. Találtam benne egy nagyon kedves, szimpatikus lányt, aki beteg, de úgy gondoltam, még ma is írogat a (gyógyulófélben lévő) lány, aki talán már meg is gyógyult. De nem... Amikor eljutottám ahhoz a hozzászólásig, hogy Encóka meghalt, percekig bámultam a képernyőt, ugyanazt a hozzászólást... Borzasztóan elszorult a torkom. Én is 23 leszek, és minduntalan szembesülnöm kell azzal, hogy egyikünk sincs biztonságban. Vígan éljük az életünket, aztán egyszer elájulunk. És agydaganatunk van... Nem számít, hogy 2 hónapos, 17 éves vagy 85 éves az ember! Lesújtó... Miért kell így történniük a dolgoknak?:-((((
Nagyon eltünt mindenki. Persze megertem, hogy rohano eletünkben keves idö jut dolgokra, de azert en szivesen olvasnek meg itt rolatok.
Szerintetek mikor fog enyhülni a fajdalom Encoka elvesztese miatt ? Minden nap eszemben van, es nem igazan tudom elfogadni, hogy mar nincs itt. En nyerö tipus vagyok, azt hittem a halalt is legyözhetjük közös erövel, sajnos nem igy törtent. :(((
Eltelt a második karácsony Encóka nélkül és mégis vele, hiszen sokat gondolunk rá.
Bekefi üzenetére nehéz bármit is válaszolni, mert a kifejezés: "Öszinte részvétem" ,nem mond semmit és én nem is kedvelem. Örizd meg édesapádat szivedben, igy mindig veled marad.
Most pedig nézzünk bizakodva az új évbe, mindenkinek jó egészséget és sikereket kivánok!!!
Nem is tudom hogy mivel kezdjem!
Talán kezdeném azzal hogy édesapámat lassan már 16 hónapja veszítettem el egy bizonyos Glioblastoma multiforme fajta agydaganat miatt!Hát erről inkább most nem írnék semmit!(Talán azt jó tudni hogy ez az egyik legrosszabb fajta).
S most úgy gondoltam hogy kicsit olvasgatok egy kicsit az ő nagy betegségéről!
S IDE KERÜLTEM!
Én nagy lelkesedéssel kezdtem el olvasni a topicot, gondoltam hogy egy gyógyult lány történetét fogom meg ismerni!Sajna nem!
Nem is tudok mit mondani,ugyanis még édesapámról a mai napig nem nagyon tudok beszélni úgy hogy ne kerülgetni a sírás.S most ez!Nem is tudok mit mondani!
Kellemes Ünnepeket és Egézséges Boldog új Évet Mindenkinek!
Ez tenyleg igy volt...nekem sokat meselt arrol, mennyire szeret teged! Nagyon boldogan ment haza hozzatok...!
Szeretettel üdvözöllek: A.
Ami a kórházat illeti: sok nővérre panaszkodott, akik lelketlenül végezték a munkájukat. OK, lehet a fizetésre meg a túlhajszoltságra hivatkozni, de éppen egy ilyen osztályon ez végképp megengedhetetlen...:(
A gépek pedig gyakran nem működtek és ezért nem mindig kaphatta mindig az előírt kezelést. Nem biztos, hogy tudtak volna többet segíteni, de akkor is elkeserítő és felháborító, hogy a rossz gépek miatt fennakadások lehetnek.
Ez nem a kórház, az orvosok hibája, hanem egy elb.szott költségvetést és hanyagságot jelent.
Új, modern gépekre igenis költeni kell, és ez mindenféle más előtt áll!
November 8-án volt a húgom szülinapja, 23 éves lett volna. Már majdnem egy éve nincs velünk de nekem még mindig nagyon fáj az elvesztése.Nutellás palacsintát készitettem(ez volt az utolsó étel amit kivánt, de sajnos már nem ehetett.)
Az irásokból egy kicsi sajnákozást is kiérzek, amit Encóka soha nem akart. Sajnos, amig kórházban volt nem látogattam ( én Ausztriában élek és dolgozom), de minden hétvégére hazajött. A betegsége kezdetétöl minden percet vele töltöttem(köszönet férjemnek), 1 év múltával azonban kifogytak a tartalékaink és munkát kellett vállalnom.
A magyar egészségügy közel sem olyan rossz, a néha türelmetlen növérek is kitünöen végzik munkájukat. Az Onkológiai Int. és az Amerikai út orvosai külföldön is ismertek és elismertek. Ausztriában sem muködik ez a gépezet, nem is beszélve Amerikáról. Bizzunk benne, h legalább ezt a minöséget tartani tudja kis hazánk. A lényeg azonban, h ne szoruljunk rá!
Megint ide tévedtem, és örömmel olvastam a húgom halála utáni hozzászólásokat. Egy kicsit azonban csalodott is vagyok, mert valahogy sajnálkozást is kiérzek a sorokból, pedig ezt Encóka semmiképpen se akarta. A beirásokból úgy tünik, mintha Caixa-n kivül senkije sem lett volna. A kórházi tartozkódása idején hét közben sajnos nem tudtam látogatni(én Ausztriában élek), de minden hétvégén hazajött hozzám. 1 évig minden pillanatot vele tölthettem, amiért köszönettel tartozom férjemnek, de idövel elfogyott minden tartalék pénzünk és nekem is munkát kellett vállalnom.
November 8-án volt a születésnapja, 23 éves lett volna. Nutellás palacsintát készitettem (ez volt az utosó étel kivansága mielött elhagyott minket) és gyertyát gyújtottunk. Nem nagyon tudom elfogadni, h már nincs velünk. Azt hittem idövel egy kicsit feledésbe merül a fájdalom. Ůgy tünik nem tudom igazán elengedni.
A magyar egészségügy méltatását meg tudom érteni, azt azonban szeretném elmondani, h az Onkológia Intézet és az Amerikai út orvosai külföldön is ismertek és tiszteletek. A néha türelmetlen növérek is kitünöen végezték a munkájukat. Ausztriában sem müködik az egészségügy zökkenömentesen, pedig ez egy jólléti társadalom, Amerikáról nem is beszélve. Szerintem bizzunk benne, h kis hazánk jó minöségü egészségügyét szinten tudja tartani.
Encóka története megrázó. Számomra egy végletesen pozitív és negatív vonást mutatott.
A pozitív: caixa, aki példát mutatott emberségből. Kár, hogy caixa csak egy van. Azazhogy - okulva a topicból - öröm arra gondolni, hogy VAN caixa... És akkor legalább remélhetem, hogy majd nekem is lesz caixam :-)
A negatív: a lepattant "barát". Ez a szép új világ?
Meglehet Encóka most Mogorvával csettel egy igencsak távoli szerveren. Egyszer majd mi is kapunk oda hozzáférést...
Ne pánikoljatok, egyetértek Boszorkával, várjátok meg mit mondd az orvos, ha fél évig hagyták békiben, akkor lehet, hogy semmi komoly. Tudom, hülyén hangzik, mert a koponya az jól körülhatárolja a lehetőségeket, és oda nem nagyon fér bele már semmi egyéb, de ne hagyd, hogy anyukádon és rajtad eluralkodjon a kétségbeesés. Beszéljetek orvossal, majd másik orvossal, keressetek specialistát, stb. Írd majd meg, mit mondtak, és kitartás!!
Sajnálom hogy ide vagyok kénytelen írni, bár ne így lenne...
Édesanyámnak kb több mint fél éve elkezdett fájni a feje és a kivizsgálás után borsó nagyságú agydaganatot diagnosztizáltak nála.
Az amerikai úti kórházban vizsgálták, majd azt mondták fél év elteltével újra megnézik.
Épp csütörtökön telt le a 6 hónap.
Az újboli kivizsgálás megtörtént és mégegyet találtak a korábbi mellett.
Anyum teljesen összetört.
Ezt látván én is nagyon rosszul éreztem magam és érzem ma is.
Mostanában is sokat fáj a feje és úgy látom az életkedve is elment.
Sajnos úgy néz ki, hogy jelenleg csak rám számíthat.
Hogy segíthetnék neki, mit tanácsoltok?
Szeretném ha minél tovább velünk maradna.
Szeretném ha majd gyerekeim lesznek a nagymamájukat is ismerjék.
Szörnyű lenne nélküle...
Engem is letört ami Encókával történt....:((
Sőt... sajnos az utóbbi időben - mondjuk 1 éven belül - több közeli ismerősöm is ennek az alattomos betegség áldozatává vált....:((( és ilyenkor mindig eszembe jut.... hogy én is belehalhattam volna....
De...szerencsére nem tettem....januárban volt egy éve, hogy befejeztem a kezeléseket, azóta is rendszeresen járok kontroll-vizsgálatokra, és (remélem nem kiabálom el), de azóta is minden eredményem negatív....:) Remélem ez így is marad..:)
Végülis a kritikus 5 évből 1 már letelt...sőt! már tulajdonképpen egy és egynegyed...:))))
Furcsa volt azt olvasni, hogy a nővérek esetleg türelmetlenek vagy bosszúsak voltak.....Nekem pont az volt a tapasztalatom, hogy bármilyen leterheltek és fáradtak vagy kimerültek voltak.... mindig kedvesek és segítőkészek voltak. Tulajdonképpen még most is, amikor megyek korntrollra, akkor - bár már a nevemre nem emlékeznek,- de még mindig mosolyogva köszönnek és megkérdezik, hogy jól vagyok-e. Budapesten és Szegeden is. És szeretném azt hinni, hogy ez a hozzáállás a gyakoribb.
A gép-problémával viszont anno én is találkoztam.... utaztam közel 30 km-t, éhgyomorra, hogy a kezelés után minél kevesebb mellékhatással kelljen megküzdenem, és 3 óra körül közölték, hogy rossz a gép, de várjunk, mert hátha meg tudják csinálni.....és akkor vártunk, én étlen és szomjan....akkor még betegen is...és volt, hogy az eredmény az volt, hogy nem tudták megcsinálni... és akkor utazás haza...de akkor legalább már útközben ehettem. Bár sokszor addigra már nem is éreztem, hogy éhes vagyok. Viszont azzal a tudattal buszozhattam, hogy lehet, hogy másnap is így járok...tudom, hogy nincs pénz az egészségügyben, az egészségügyre.... de rossz belegondolni, hogy ezen életek múlhatnak....
Bocs, hogy ilyen hosszú lettem... de azért benne van a válasz is: köszönöm, jól vagyok.
És azon vagyok, hogy ez így is maradjon.
En ugy emlekszem, nem sokkal azutan, hogy ide irt, Encoka mar bement a korhazba sugarkezelesre. Sajnos utana mar nem sokat volt otthon.
A terapiahoz valami kulonleges etrendet rendeltek neki, de nem nagyon izlett neki a kaja, es szivesebben evett csokit. A szobatarsai mindig csak oreg nenik voltak, ugyhogy tudom, hogy unatkozott.
A tankonyvei voltak nala, es en unszoltam is, hogy tanuljon. Azt is tudom, hianyzott neki a macskaja.
Egyis este kerte, hogy kiserjem en ki zuhanyozni, hogy ne mindig a noverekkel menjen. Egyebkent az apolonok biztos leterheltek, meg hajszoltak, de mintha E. arra panaszkodott volna, hogy altalaban kisse morcosan kisergettek ot a folyoson, amikor orvosi utasitasra nem jarkalhatott egyedul.
Amikor vartam ra a zuhany elott, mar olyan faradtnak tunt...Sajnos fajt a feje es tenyleg sokat unatkozott, mert nem tul sok latogatoja akadt.
Azt hiszem, a muszerekkel kapcsolatos, lentebb emlitett ceco eleg rosszul erintettek.
Aztan november kozepen vagy vegen ment haza a noverehez, akit mindig sokat emlegetett, erezhetoen szeretettel. Ezek utan mar csak nehany sms erkezett tole: gondolom, rosszul lehetett, mert lemondo, szomoru, halal utan vagyakozo szavakat kuldott nekem.
Az agykontroll tanfolyamra tudomasom szerint mar nem tudott elmenni, legalabbis nem tudott rendszeresen eljarni.
Éppen egy fontos, határidös munkán dolgoztam így az éjszakában, de nem voltam túl lelkes, és az index oldalait kezdtem el olvasgatni. Ott találtam rá az "Agytumort pusztít a nátha vírusa" c. cikkre, amihez ez a topic volt linkelve.
Fél szemmel láttam, hogy az utolsó hozzászólás tegnapi, úgyhogy fordított sorrendben, a legelejét?l kezdtem el olvasni a fórumot. Miközben olvastam egyre inkább érdekelt Encóka sorsa, és azért izgultam, hogy a legutolsó hozzászólások is "csak" a léleköntésr?l szóljanak, és ne a rossz laborértékekr?l... Az meg sem fordult a fejemben, hogy ö már fél éve nem írt a topicba...
Mindezt valószín?leg csak azért írtam le, mert -- hamariberkenyéhez hasonlóan -- belölem is szokatlan dolgot hozott ki ez a topic: sok-sok éve netezek, rengeteg fórumot olvasgattam már, de még soha egyetlen hozzászólást sem írtam. Ez itt az elsö.
Két dolog jár a fejemben:
Az egyik, hogy Encóka vajon elolvasta-e végül a biciklista könyvét, vagy elment-e az agykontroll tanfolyamra... szóval hogy hogyan vívta a saját harcát?
Lassan eltelik fél év, és mit sem szűnnek az anomáliák az egészségügyben. Ha Enci most lenne beteg, sajnos akkor sem remélhetne jobb ellátást és kezelést.
Nekem még mindig nehéz napirendre térnem afelett, hogy egy huszonéves csak úgy kap egy agydaganatot és rövid időn belül már nincs közöttünk. Minden álmával, a személyiségével, emlékeivel, meg úgy mindennel együtt....
Mint decemberben írtam, szinte ugyanakkor halt meg a nagymamám. Ettől ma is elszorul a torkom, de mégis, másképp fáj. Neki legalább megadatott majdnem 80 év, gyerekek, unokák, dédunokák.
Mindegy, nem rontom a levegőt, megyek vissza dolgozni....
én meg azon, hogy miért is van ez így?
melyik láncszem gyenge?
(nem minden esetben a pénz szerintem)
működtetéshez sok más feladatkör is kapcsolódik.
AZONNALI hibajelzés után hol akad el?
INFORMÁCIÓ-SZERVEZETTSÉG-FELELŐSSÉGTELJES MUNKAVÉGZÉS és igen mindenkinek a munkadíja+alaktrész ára+szállításidíj és erre a pénzkeret! rögtön! nem majd ha kikalkulálható/átcsoportosítható !
tehát a jelzés után max 24 órával ujra menni kellene a gépnek 100%-osan.
a beteget meg értesíteni, hogy ne utazzon(feleslegesen!!) de azonnal egy közeli időpontot adni neki!
nem elég, ha a láncban csak néhányan végzik 100%-osan a munkájukat.
Tisztába kell lenni mindenki fontos/értékelni is!
soxor szóban, és időnként béremeléssel is!
(a rendszer együtt lüktetése összefogással, megbecsüléssel könnyebben megy, mint a másra mutogatással.)
nos én ezen elmélkedtem, és őszintén sajnálom, hogy láncszemgyengülések miatt a neki kiszolgáltatottak szenvednek + !!!