Mi egy hét alatt, gyakorlatilag postafordultával megkaptuk a jelvényeket, a gratuláló levelet meg a csekket, amin be kellett fizetni a díjat. Szóval a Csongrád megyei szövetségnél a becsületességre építettek (ezelőtt másfél évvel).
Viszont NE a kéktúrás igazolókönyveket adjátok le, hanem az abból kifénymásolt megfelelő oldalakat (Személyes adatok meg a szakaszra vonatkozó oldalak). Mi ezt telefonon egyeztettük velük, így is megfelelt nekik (akkor).
Mi egyesületi tagok vagyunk már évek óta, szóval elküldtük a tagságik fénymásolatát is. Biztos, ami biztos...
Ha a Dorog-Nógrád szakaszt az OKT füzetben pecsételtük és leadjuk ellenőrzésre kb. mennyi idő alatt van meg? A szakaszból már csak 1 túranap van hátra vmikor április végén, de túl sok ideig nem akarjuk húzni az OKT folytatását.
Ismét egy részleges bejárás, de az előzetes hírek alapján ez talán az egész útvonal méregfoga, mindenesetre többször elhangzott a javaslat a kora tavaszi teljesítésre, amire magam is bátorítok mindenkit, de ne szaladjunk előre a történetben. Őrbottyán vasútállomásról indultam neki, ami egy 750 méteres P+ bevezetőt jelent a tényleges útvonalig. Immáron a piros jelzést követve folytattam a dimbes-dombos főúton egy kék kútnál frissítési pauzát tartva. A falu vége után földútra fordul be az utunk, jel pár méterrel beljebb egy fán. Egyenesen kb. 400 métert majd a jelzett utat egy fasor kíséri jobbról. Az út maga bozótos, a kocsinyomok is inkább a fasor jobboldalán kerülnek. Nem akarom elnézni a fordulót átsorolok a baloldalra ott, ahol kisebbnek vélem a dzsindzsát, mindenesetre nyeregben bámészkodva bicajozásról szó se lehet, inkább a tolást választom. Az erdő szélén egy patakmederben balra fordul az út, dacára az országos ár- és belvizeknek ez simán járható. 200 méter után kukoricaszárakkal dekorált tisztás itt erősen hunyorítva mintha keréknyomok is lennének a mederhez közelebbi méteres száraz gazzal borított bal oldalán, és még egy vékony fára festett jel is megerősít, hogy jó helyen járok. 350 méter a kukoricás szélén, majd a végén jobbra fordulok egy földútra. 100 méter után elérek egy fenyvest szélén egy magaslessel, itt balra irányít a jel. A jelzés idáig jó, a GPS-be a papírtérképről átrajzolt útvonal is stimmel. Újabb 100 méter után jobbra az erdőbe kanyarodik az út, eleinte homokos később jól járható. 550 méter emelkedő után elérek egy elágazót. Itt kissé hiányosak az emlékeim, van egy Z+ jel is ami nem szerepel a papírtérképen, mindenesetre jobbra kell fordulni, majd hamarosan egy újabb elágazónál visszafele balra. A papírtéképi derékszögű útvonalvilág helyett egy lejtős folyamatosan kanyarodó út vezet le a vadászházhoz, amit nem a jelzett út jobboldalán, hanem a jól járható útról egy kevésbé kitaposottra balra leágazva érhetünk el. A 64-ben épült könnyűszerkezetes épület ma már rom, mellette elhaladva ÉNY felé fordul az út, majd minőségileg tovább degradálódva métereken belül becsap ÉK-re eny nyiladékba. 150 méter lejtő és elérek egy kocsival is jól járható szekérutat, és az üveghegyet. Ez utóbbi természetesen egy természetellenes szemétkompozíciója egy hanyag polgártársunknak az erdő közepén. Jobbra fordulva 900 méteren keresztül monoton emelkedik az út, majd elér egy kereszteződést ahol jobbra egy ismételten térképen nem szereplő P+ jel visz el a Z sáv jelzésig, a P pedig balra fordul. Ismét egy lejtő, elém ugrik egy nyúl, lehajráz, pedig egyszer még meg is áll pimaszul visszafordulni. Én mindenesetre hagyom a versenyszellemet és próbálom kordában tartani a veszettül ugráló kormányt, miközben váltani is kellene, de a GPS-t fogja jobb kezem – a francba, hogy otthon maradt a tartó - az emelkedőn izzadt felsőtestemet fagyasztja a menetszél, de a polár felcippzározásáról szó se lehet most, inkább lassítani kéne mert lutri, hogy fejreállok-e valamelyik vízmosásban, de ha behúzom az egyedüli kézreeső fékkart ami történetesen az első akkor biztosan, századmásodpercnyi pillantásokkal remélem a gyufaskatulyányi ugráló kijelzőről levenni, hogy a szintvonalak sűrűsége enyhül, de ez is lehetetlen marad hát a reménykedés – végül is az ilyen másodpercek fűszerezik életük lagymatag levesét. Aztán megérkezem a Kéripusztának nevezett tanyához, ami rossz szocialista téeszörökségből tucatnyi munkáskéz által formálódik át a modernkori kapitalizmus lovastanyájává. A tábla ellenére csak egy jámbor őrkutya figyeli túrámat, a térkép szerint mintha kerülné a telepet az út, a jelzések szerint átvisz a közepén. Kitudjameddig, mert már szorgosan dolgozik a kerítésoszlopokon is az egyik brigád. A jelzett út jobbra fordul és 550 méter után áthalad a tavacska duzzasztóján. Ismét a jobbra kanyarodó út a mienk, ami követi a tavat egy darabig, majd nagy ívben bekanyarodik balra az erdőbe. Ismét egy szép erdei szakasz, a P jelzés mellé beszáll a Z is majd a nyeregbe felérve megmutatja magát Vácegres. Itt a fák jobb oldalán folytatódik az út, ami aztán mégis kérlelhetetlen kapujelek által vezetve bevisz az erdőbe. Szó szerint. Mivel errefelé már tartottam egy előzetes szemlét Güsziológus Sagája nyomán berezelve, faarccal küzdöm át magam a 100 méternyi bozóton. Nyáron ugyanezt nem vállalnám és minden halandónak aki rügyfakadás után hónapokkal talál erre tévedni javaslom, hogy a nyeregből folytassa kb. 400 méteren át az erdő mellett a Z jelzést követve, majd ott balra fordulva a P+ jelzésen tovább amíg a falu szélén az visszacsatlakozik a pirosba. Ezt a részt se érdemes megpróbálni párosítani a 96-os papírtérképpel. Az elméleti pistázás után visszatérek oda, ahol az erdőből kibukkantam, itt továbbra is bicajtolás az osztályrészem, mivel az út ha volt is, be van szántva. Egy magányos fától ismét vissza a bicajra és a temető mellett beérek Vácegresbe. Jól jelzett aszfaltút kanyarog be a központig, a községházán csak a takarítónő van jelen, a buszmegállón túl kisposta (ezt bezzeg elfogadja a helyesírásellenőrző, előbb a pitázás helyett pisázást javasolt :). Itt a fiatal hölgyet rövid magyarázkodásom és pár korábbi postabélyegző végül meghatja és kapok igazolást. Visszafele Erdőkertesnek a műúton egy darabig még a piroson megyek, ami aztán a P leválása után P+ formájában folytatódik. Unalmas szólam de ez sincs rajta a papírtérképen, mint ahogy Erdőkertesen a Z+ sem. Szép túra volt, elkap a para, hogy mindjárt vége a szakaszoknak.
Ezen már én is gondolkodtam, mert egyelőre én is ezt a részt akarom bejárni az OKT-ből.
Viszont csak horgászegyesületi tagságom van. Teljesítménytúrákon már kérdeztem, hogy mit írjak be az egy. tagsághoz, mondták, jó az is, írjam csak be azt.
Esni fog vagy nem? Nagyon vagy csak kicsit? Épp ezért körtúrát tegyünk, vagy csak a Vizes-árkon át a célig és vissza?
Nem bírtam magammal, s bár nagyon borult idő volt, csepegett is kicsit, csak mentünk egy kört. Az izgalmas hangulatú Kálvária-domb és a trianoni emlékmű mindig kihagyhatatlan. Innen a K+ jelzésen, a Csizmadia-völgyön mentünk. Vadregény, csak épp elkezdett intenzívebben esni. A Julianus 20 után mindössze 5 nappal ismét megpillantott Köves-mezőn ennek ellenére jó kis panoráma volt a visegrádi várra. Az esőbeállóban vártunk kicsit, de nem úgy tűnt, mintha abba akarná hagyni. Az OKT-n mentünk tovább, ez a szakasz ugye megegyezett a teljesítménytúrával, de ezúttal már méterre pontosan a K- vonalán mentem, s a vadkerítésnél a létrán keltem át. Mégiscsak így hiteles :-)) Lehet, hogy az égiek is értékelték pontos útvonalkövetésünket, mert elállt a víz fentről. A Vizes-árok végén meglett az Őzike-forrás, nagyon aranyos, helyes kis kút + kifolyócső, gyenge vízhozammal. Nem csak a kőben lévő "Őziket forrás"-feliraqtú ábla jelzi, hanem ha a kút mellől odébb húzzuk a farönköt, vízszintesen látható egy betonba mélynyomott "Őzike-kút Zebegény" felirat is.
Visszafelé a Vizes-árok melletti ösvényen jöttünk, jelzetlen úton, majd az Ady Endre utcára, a Z- útvonalába csatlakozva mentünk vissza a faluba, pontosabban a Malom-völgyi patak hídjánál lévő műintézménybe.
Hangulatos, völgyi körtúra, délutáni programnak kiváló, s még nem is áztunk össze.
Mindenkinek jó túraidőt 7végére, ami látszólag lesz is.
Mi a Mátrába megyünk. Holnap M.verebély-Galyatető, majd vasárnap Mátraházáig. Korán jövünk haza szavazni, most ennyi elég lesz. Persze közben kitérések a várakhoz, ami jópár ráadás km lesz. :)
Szép időt és szép túrákat kívánok nektek! Sajnos, én nem tudok veletek tartani, de, reményeim szerint, május végén feleségemmel bejárjuk a Putnok - Bódvaszilas szakaszt.
Mi a jövő héten, a tavaszi szünetben fogunk arra járni, és mi is tervezzük a kitérőt a Szád-várba. Én ugyan már soxor jártam ott, lévén minden évben a környéken résztveszek egy egyetemi gólyatáborban (bódvarákói geo-bio gólyatábor), de a túratársaim zömének újdonság lesz a vár (is).
Ha mostani 6 napos túra sikerül, akkor jelentős lépést sikerül tennem a 3. OKT-teljesítésem felé, amit még idénre tervezek abszolválni.
Ha valakit érdekel, lehet még csatlakozni a vasárnap induló 6 napos Putnok - Encs (- vagy Boldogkőváralja) túrához! 20/412-7732
Hát ez meglepő volt a számunkra is a havas tél meg a késői olvadás miatt - de szinte egyáltalán nem volt sár! Már útközben is sokat gondolkodtunk ezen, talán az lehetett az oka, hogy a víz gyorsan elszivárgott a vékony talajrétegen keresztül a mészkőrétegekbe, vagy errefelé nem volt sok hó.
Bár inkább az első az igaz, mert a források szokatlanul bővizűek voltak. A Tohonya-patak majdnem elöntötte Jósvafőt, erről még fényképeket is készítettünk. Meg a Bódva is kiöntött, szinte tenger volt Bódvaszilasnál!
OFF:
Április 4-ről pedig számomra az a legmeglepőbb, mennyien nem akarnak már emlékezni rá!
Túramozgalmi hétvége a Mátrában 2006
A Kékes Turista Egyesület másodjára rendezett túramozgalmi hétvégét, lehetőséget adva az érdeklődőknek a mátrai túramozgalmak túravezetővel való bejárására. Alkalmam nyílt mindkét nap túrát vezetni, szombaton egy keményebb, még általam sem teljesített túrát, a Mária képek a Mátrában-t vezettem, míg vasárnap a könnyebbnek ígérkező Rákóczi túra Kékes-Gyöngyös szakaszán kalauzoltam végig egy házaspárt. Mindkét napi túrára csak ketten-ketten jelentkeztek, de hát egy jelentkező is jelentkező, nem még kettő…
Mária képek a Mátrában
2006.04.01.
A Mátraháza-Recsk közötti túramozgalomra idén csupán két ember jelentkezett, egy fiatal budapesti pár, Izabella és Károly. Kiscsoportos lett a túra, de ez nem szegte se a résztvevők, se a túravezető kedvét. Nem is csoda, hogy elmaradt a túra iránti őrült érdeklődés, hiszen a hétvége meghirdetett 10 túrája közül ez ígérkezett az egyik legkeményebbnek, a maga 27,6 km-én összegyűjthető több mint 1100 m szintemelkedésével. Mindehhez társult még az igen késői, 9 órás indulás. Persze csak azért volt eme időpont kései, mivel Recskről az utolsó busz 17:15-kor indult, tehát igencsak igyekeznünk kellett. Nem is sokat teketóriáztunk, begyűjtve az első igazolást (mátraházai OKT bélyegző) nekiindultunk a hegynek. A sípálya szélén 300 m szintet hátunk mögött hagyva hamarosan Kékestetőre értünk. A csúcskőnél szusszantunk néhány pillanatot, majd felkerestük a következő igazolóhelyet (OKT bélyegző), ahol szembesültem először azzal, hogy mégiscsak jó lett volna nem otthon felejteni a bélyegzőpárnát, ugyanis a szanatórium portaablakán csak bélyegzőt kaptunk. Tinta hiányában pedig csak két halvány csík maradt a bélyegzés emléke. No de fotóval is igazolható a túra… Április első napján a tél még tartotta utolsó bástyáit a kéken, olykor térdig merültünk a hóba. Az Erzsébet-keresztnél 40-50 fős szlovák csoporttal találkoztunk. Vajon mi vonzhatta őket Magyarország legmagasabb pontja felé? Sas-kőnél az újabb igazolást néhány perc pihenés követte. A Markazi-kapunál elhagytuk az OKT útvonalát, hogy a zöld jelzés mentén hamarosan elérjük a Hatra-pataknál lévő első Mária-képesfát. A százéves Mária-kép viszonylag jó állapotban van, de a hologramos kép üvegét csúnyán összetörték. A Hármashatár erdészházat is meglátogatva visszajutottunk a kékre, az oszlopon lévő OKT-s fémbélyegzővel hasonlóan jártunk, mint a kékestetőivel, alig hagyott nyomott a papíron. A Nagy-Szár-hegy megizzasztott bennünket, kemény volt megmászni. Majd az Oroszlánvár következett, előhozva belőlem mátrabérces emlékeket. Ezen a hegyen igazolásként a Várak a Mátrában kódját kellett feljegyezni. Gyorsan leértünk a Domoszlói-kapuhoz, hogy ismét kitérőt tegyünk egy Mária-képhez. Igencsak vizenyős út vezetett a Závoz-völgyi kegyhelyhez, ahol két fára is tettek Mária-képet. Itt is megválaszoltuk az igazolólap ide vonatkozó kérdését, majd visszamentünk a Domoszlói-kapuhoz, az OKT jelzésekhez. Jagus után a kéket elhagyva sosemjárta rész következett. Csurgó-kútnál rátaláltunk a harmadik Mária-képre egy kopjafán, amit a Kisnánai Szlovák Klub állított pár éve. A harmadik Mária-képet elhagyva állatkoponyát találtam, így sikerült egy Lenni vagy nem lenni? című fotóval terhelnem fényképezőgépem memóriakártyáját. Később elhagytunk egy romosan is szép vadászházat, majd a Jóidő-kúthoz. érve forrásvízzel oltottuk szomjunkat. Ismét találkoztunk az országos kékkel, amit egy lápos vidékre emlékeztető rövid szakasz megtétele után végleg elhagytunk, de előbb még megálltunk a Jóidő-nyaki régi Mária-kép helyénél is egy gyors fényképezés erejéig. Sietősen folytattuk utunkat Recsk felé, közben Kreicsi Gáborral, a túramozgalom gazdájával telefonon beszélve megállapodtunk, hogy nem vár ránk, a kitűzőket a vasútállomáson megtaláljuk. Recsk határában az utat teljes egészében lezárták gallyakból rakott barikáddal, kénytelenek voltunk a bokrokon átküzdeni magunkat, hogy kiérjünk egy irtásos mezőre, ahonnan karnyújtásnyi közelségbe kerültek Recsk házai. 17 órára értünk a vasútállomásra, a forgalmi irodában igazoltattam, és megkaptam a kitűzőket is. Volt még időnk a vasútállomáson egy célfotóra. Negyed hatkor a menetrendnek ellentmondva szerencsére jött egy busz, ami a pihenés felé repített minket.
Rákóczi jelvényszerző túra Kékes-Gyöngyös szakasza
2006.04.02.
Egész éjjel esett, de reggelre szerencsére csak a vizes aszfalt emlékeztetett minderre. Egy budapesti házaspár tartott velem, 9:15-kor indultunk Kékestetőről, a Rákóczi-oszloptól. Igen meredek úton ereszkedtünk le Mátraházára, egy kód begyűjtésén túl útközben olyan érdekes látnivalókban volt részünk, mint kis fa ágára húzott pezsgősüveg, valamint „igényesen” feltüntetett erdőrezervátum jelölés fákon: valami fehér ragacsba a fa törzsén bele volt nyomva egy erdőrezervátum programos címke. Mátraházán palacsintáztunk, közben megvitattuk, hogy izgalmas volt a lejövetel a csúcsról. Innentől számomra nagyon ismert útszakasz következett. Ebben is van valami jó, fejből tudom a hovatovábbot. Utunk következő állomásán, a Kecske-bércnél nemrég új fahidat készítettek, ezen átkelve jutottunk el a felírandó kódhoz. A Hanák Kolos-kilátó és a Rákóczi-forrás kódjait is feljegyeztük, hosszabb időre ezután már csak Mátrafüreden álltunk meg, ahol a Szent János-kápolnánál feljegyeztük a feljegyeznivalót. Az erdészeti iskolánál korrektül kifestve találtuk a sárga sáv elterelést, bár ez a korrektség csupán a jelzések kellő számára vonatkozik, mert a szabványtól formailag kissé eltérőek voltak a jelek. Esni kezdett, szerencsére nem nagyon, és még inkább szerencsére nem is sokáig. Kódfelírást követve a Szent Anna-tónál tartottunk rövidke ebédszünetet, ekkorra az idő is szebbik arcát mutatta. Túratársaim nem jártak még erre, igyekeztem nekik minél több érdekeset megmutatni. Még a Szent Anna-kápolna dombjában lévő Remete-barlanghoz is elvittem őket, szerencsére nyitva volt az ajtó, s be tudtunk kukkantani. Vízben állt a barlang, s a vízen egy hatalmas jégtábla úszott. Kissé fáradtan értünk fel a Sár-hegy csúcsára, ahol is legyőzte a fáradtságomat a szemétszedési „ösztön”. Egyszerűen nem bírtam tovább elmenni a sok eldobált műanyag palack, csokis papír mellett. Nem törekedtem a teljességre, csak az hajtott, hogy ennyivel is kevesebb lesz. Végül is két zacskó szemetet hoztunk le a hegyről. Cseplye-tető felett paplanernyősök repdestek, az egyikük majdnem lezuhant. Arra lettünk figyelmesek, hogy kiabál, majd láttuk, amikor a légáram össze-vissza dobálta, tekergette ernyőjét. Szerencsére sikerült neki megfogni az ernyőt, le is szállt nyomban. Félelmetes egy látvány volt, de szerencsés kimenetellel. Gyöngyösön a Rákóczi-szobornál feleségem várt, örültünk egymásnak, ő sajnos egyik nap sem tudott velem tartani. Túratársaim előző nap bejárták a Parádsasvár-Kékes szakaszát a túrának, így, mint sikeres teljesítőknek adhattam át egy-egy jelvényt.
az OKT es a Gerecse 50 viszonya is jol lathato az alabbi linken: turistautak.hu - Gerecse50 az itiner alapjan 14 kilometernyi kek van az otvenben (48).
Az a falu Tardos és nem Tordas - az utóbbi Martonvásár mellett fekszik és nem a Gerecsében!
Különben stimmel: ott, ahol a volt gyermeküdülőtől lefelé jövet a K letér a földútról egy ösvényre a Bányahegyi-nyereg felé, ott van felfestve a nagy Gerecse 50 felirat:
Újabb OKT szakaszt teljesítettünk: a Jósvafő - Bódvaszilas távot a hétvégén.
Gondoltam, írok ide egy összefoglalót a problémás helyekről, de ahogy gondolkodom, semmi nem jut az eszembe. Ugyanis ez a szakasz az eddigi kb. 800 km-es bejárásunkon a talán legjobban jelzett rész volt. A felfestett jelzések annyira egyértelműen vezettek, hogy még egy térkép nélküli "kocaturista" sem tévedt volna el rajta.
Talán ezt a szakaszt lehetne valamilyen etalonnak tekinteni a továbbiakban. Nem tudom, melyik egyesület festette a jeleket, de őszintén gratulálok nekik!
Jó szálláslehetőség a Szád-vár tövében a Szalamandra-ház: tiszta, jól felszerelt, kényelmes ágyakkal és nyolcszemélyes szobákkal.
Bővebb info:
a www.anp.hu honlapon a SZÁLLÁSHELYEK/ANP-Szögliget menüpontban.
Kihagyhatatlan látnivaló a Szád-vár - habár a kéktúra a tövében megy el, a kilátás és a romok miatt érdemes megmászni a KL és PL jelzéseken (nekünk útba is esett a Szalamandra-ház felé menet)
Viszont Bódvaszilason iszonyú a kontraszt a faluvégi romatelep - a kéktúra itt éri el a települést - és a falu egyéb részei között!
Így van, az igazolófüzetemben is olvastam ezt a leírást, de tekintve, hogy azt nem tegnap adták ki, s a helyi információs tábla alapján indultunk el abba az irányba, ott viszont azt mondták, hogy igen, valóban volt kint egy falrész, de betemették, logikusnak tűnt, hogy nincs értelme tovább keresni.
Most már csakazértis meg fogom találni! :-))
Egyébként a Túrabázisban lévő leírás a mozgalomról alaposan felfrissült, amikor én elkezdtem teljesíteni (2005. nyár vége), s nagy nehezen hozzájutottam a füzethez, még az érintőpontok sem stimmeltek, az elérhetőség sem. Most minden pontos, ami ott olvasható.
