Mivel úgy érzem, hogy itt lenne az ideje, hogy személyesen is megismerhessük egymást, az alábbiakat javaslom első körben:
Menjünk el a MOM-ba Kollár Attila koncertjére és találkozzunk ott, a koncert előtt. Aki ír nekem egy e-mailt, annak megadom a mobilszámomat és azon keresztül tarthatnánk a kapcsolatot:
" Te én itt állok a MOM előtt telefonnal a kezemben és éppen olyan ostobán nézek körös-körül! Hát Te hol vagy?" :-))))))
Várom a maileket és a találkozást és persze várom a koncertet! :-))))))))))))
Igaz Ember tollából:
---------------------------------
"Más: Meg kell, hogy köszönjük cirrocumulusnak, hogy életben tartotta/tartja a topikot, leírásokkal, történetekkel szolgál számunkra. Rég volt már, hogy valaki (mya_tom) lényeges információkat hozott ide!
És emellett cirrocumulus hatalmas mennyiségű háttérmunkát is végez."
---------------------------------
Valahogy én is köszönetfélét és hálát érzek, de nem tudtam még szavakba önteni.
Mint már irtam (105)"Én nem vagyok SOLARIS rajongó, de van olyan zenéjük, amit nagyon szeretek
Tavaly augusztus 20-ig halvány fogalmam se volt arról, hogy milyen zenét játszanak
Aztán jött a tűzijáték-amit Hála Istennek felvettem videóra-és jött az a zene, amit a mai napig kábé ezerszer hallgattam meg Szóval annyira tetszett a zene, hogy teljesen tátva maradt a szám ( a fülem :-)). "
Csatlakozom cirrocumulushoz. Sosem baj az, ha egy művész több oldaláról is bemutatkozik...Főleg, ha minden oldala jót mutat.
Én például nagyon szeretem Robi zenéit, a Meeting point megvan, meg a tavaly szilveszteri zenéje is.Solarisok közül acsak a Nostradamus van meg.
Mind-mind nagyon jó zene... De mégis lelkileg leginkább a szóló-zenéi érintenek meg.
Más:
Meg kell, hogy köszönjük cirrocumulusnak, hogy életben tartotta/tartja a topikot, leírásokkal, történetekkel szolgál számunkra. Rég volt már, hogy valaki (mya_tom) lényeges információkat hozott ide!
És emellett cirrocumulus hatalmas mennyiségű háttérmunkát is végez.
Mellesleg én rendszeresen olvasom a topikot bár nem irok bele (mert érdemben nem nagyon tudok hozzászólni:-( ).
C:\tüzijáték.gif
Szerintem nem olyan nagy baj, hogy Robi a szólólemezén nem Solaris-os hangulatot hozott létre.
(Úgy gondolom, hogy a szólólemezek éppen arra valók, hogy más oldalukat is meg tudják mutatni a zenészek, amire az együttesen belül nincs igazán lehetőség.)
A Solaris-os ötleteit csak tartogassa újabb Solaris lemezekre!
Egyébként már nyáron volt róla szó itt a Fórumban, hogy miért is épp ilyen zenét írt Robi.
A 2000-es hannoveri Expo Magyar Pavilonjában vetítettek egy kb. 13 perces, Magyarországot bemutató rövidfilmet, Káel Csaba filmjét. A film zeneszerzőjének Robit kérték fel. (Majd az alábbi ismertetőből látszani fog, hogy miért lett ez világzenei CD.)
Robinak nyilván jóval több ötlete támadt a film kapcsán, mint ami belefér 13 percbe, ezért jelentette meg ezt a CD-t. (A filmet egészében nem láttam, de azt tudom, hogy ez a filmzene 14 rövid tételt, a képekhez illeszkedő hangulatokat tartalmaz.
Pár héttel ezelőtt a National Geographic csatornáján mutattak be belőle részleteket a filmek közötti szünetekben - Magyarországot reklámozták vele.)
Nemrég az Interneten megtaláltam Robi CD-füzetének magyar változatát. (Nem tudom, eredendően miért nem lehetett úgy kiadni a CD-t, hogy a magyar és az angol nyelvű szöveg is benne legyen a borítóban?)
A balassagyarmati Városi Újságban (július 30-i szám) egy nagy cikk jelent meg Böszörményi Gergelyről, s a cikkben szó esik az After Cryingról és Robi szólólemezéről is. Ez utóbbit most idemásolom.
" 'Erdész Róbert: Meeting Point'
A Solaris billentyűs vezéregyénisége igazi, hamisítatlan 'hungarian world music' albummal jelentkezett. A változatos és sokszínű, mindvégig izgalmas 11 dalban többek között olyan közismert egyéniségek szerepelnek, mint Sebestyén Márta, Keresztes Ildikó, Kollár Attila, Varga János, Gerendás Péter, Muck Ferenc.
<
Mi nem világbirodalmakat, császárokat, vérengző hódítókat adtunk a világnak. Csak egy sajátos, mindenre építő, mégis eredeti kultúrát.
Erről szól ez a lemez. A sokféleségről.
Hatásokról, amelyek meg-megérintettek bennünket, és alakították a kultúránkat. Nem autentikus darabokat akartunk összegyűjteni. Ez az egész tulajdonképpen egy játék. Játék olyan elemekkel, amelyek Magyarországon valamikor is hatással voltak az emberekre. Mai, század eleji és évszázados elemekkel egyszerre.
Amolyan magyar világzeneként.
Alapvetően a film inspirált minket. Káel Csaba Magyarországról szóló filmje, és azért írom, hogy bennünket, mert közreműködő zenészbarátaim nélkül sohasem jött volna létre ez az album. Mindenki tett hozzá valamit a dologhoz.
Valamit, amit csak ő tehetett hozzá. Mert valahogy mindenkinek más jutott eszébe - ugyanarról. Néha egészen máshová érkeztünk, mint ahonnan elindultunk. A zene, ami született, közöttünk is találkozási pont. Tizenhatunk közös találkozási pontja. (Erdész Róbert)>> "
Az egyébként nekem is magas, hogy miért nem frissítik a saját honlapjukat. Nem semmi, hogy szinte minden nagyobb kinti internetes CD-áruházban már kapható a lemeze, aztán a honlapjukon meg az olvasható, hogy még nem jelent meg! (Én ezt már nyáron szóvá tettem Robinak, változás nem történt, amint látjuk ...)
Szombat óta van nekem Live in Los Angeles Remastered és Meeting Point. Ez utóbbi számomra nehezen köthető zenelieg a Solarishoz. Miért nem frissítik a honlapjukat, Robi lemeze meg sincs említve rajta.
es ilyenkor mennyire faj, hogy mi magyarok itthon nem hajolhatunk le a zenekar elott.
abszolute nem ertem, hogy miert nem koncerteznek itthon. nem tudom felfogni, hogy mit gondolnak a magyar rajongokrol. hogy kevesen vagyunk, hogy nem emlekeznek rank? raadasul a kiadojuk nyomja a kiadvanyaikat. koncert sorozatokat szervez mas zenekaroknak. vagy a penzt keveslik?????
Most egy nagyon jópofa sztorit szeretnék leírni nektek: Erdész Robi mesélte ezt a rádióban július 10-én délután a Radar c. műsorban, az idei márciusi mexikói turnéjukról. Gondolom, nem sokan hallottátok ezt az interjút, ezért megosztom veletek az elhangzottakat:
"...Bármit mondok, az mind olyan, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, úgyhogy nem is igazán szoktuk ezt így propagálni.
Hát például, a legutolsó Mexico City-beli koncert, ahol ez egy önálló buli volt egy színházban, egy olyan két és fél ezres helyen: hihetetlen telt ház volt, eszméletlen tömeg. Már mikor érkeztünk a koncertre, akkor a placcra, a járdára kipakolva az összes elképzelhető hamisítvány: Solaris-os hamisítvány - lemez, CD, póló ... (Ott egyébként is kalózkiadványból áll a fél ország.) Volt olyan CD, ami a "Marsbéli krónikák" címet viselte és az volt a borító (lemásolva), de a CD az a "Nostradamus" lemez volt! Szóval, össze-vissza keverve minden. Pólók, mindenkiről név szerint; a tagok fölsorolva, ki mettől meddig volt a zenekar tagja. Bögréket, mindenféle ökörséget árultak ott. Az volt a közös bennük, hogy mind hamisítvány volt!
Viszont hihetetlen lelkes közönség volt, olyan érezhetően ismerték a dalokat: voltak részek, ahol ismert témákba - szóval, általuk ismert témákba - közbetapsoltak.
Van egy rész, ahol az Attila - aki a fuvolás - az egyik nótát vezényli; ez egy olyan poén nóta (ez az "E-moll concerto"). Amikor Attila bejött, akkor hangos MAESTRO kiáltásokkal az első sorban leborultak a színpad szélére, betódultak oda!
Komolyan, néha úgy éreztem, hogy a nevetéstől nehéz folytatni a koncertet.
Irtóra lelkesek, kedvesek, aranyosak; borzasztó nagy élmény - tényleg nagyon nagy élmény az egész!"
Robi szavai nyomán szinte látja maga előtt az ember az ott történteket ...
Szeretném megosztani Veletek egy igen meghatározó élményemet a Solaris-szal és Czigivel kapcsolatban.
Az előzményben már kérdeztem, hogy volt-e valamelyikőtök az 1990. március 10-i Solaris koncerten, a KEK-en (Kertészeti Egyetem Klubja)?
Aznap este Popmeccs Gála volt a KEK-en, Napoleon Boulevard-ék is érintettek voltak, valamilyen díjat vettek át ők is.
Akkoriban készültek el a dupla "SOLARIS 1990" c. lemezükkel is, s úgy gondolták, hogy egy fél órás Solaris koncertet is adnak aznap este, ezzel beharangozva a hamarosan megjelenő új Solaris lemezt.
Előre kell bocsájtanom, hogy egyáltalán nem az ő közönségük (mármint nem Solaris-os közönség) volt ott - nemigazán volt köztudott az aznapi Solaris koncert.
Elkezdődött a koncert, és egyszerűen nem akartam elhinni, amit éreztem - valami nagyon hasonlót, mint életem első Solaris koncertjén, 10 évvel korábban!
Teljesen elvarázsolódtam, hiszen a srácok ugyanolyan hozzáállással, hihetetlen belső tűzzel, átéléssel játszották a Solaris számokat, mint mikor még Solaris-ként léteztek.
Mintha egy szempillantás alatt eltűnt volna az a négy év 1986. óta, s ott folytatták, ahol akkor abbahagyták!
És az is biztos, hogy nemcsak én éreztem így, hiszen a színpad felől áradó elsöprő hangulat mindenkire átragadt: nagyon nagy tapsot kaptak minden számuk után! Fantasztikus sikerük volt!
És a színpadon Czigi is teljesen e hatás alá került és egészen őszintén bukott ki belőle két szám közötti konferáláskor, hogy "hiába volt az Első Emelet és hiába lett a Napoleon Boulevard, azért mégiscsak a SOLARIS az igazi!" !!!
Eszméletlenül felemelő érzés volt ezt hallani!
Míg élek, nem felejtem el; életre szóló élmény volt az az este számomra!
A koncert utáni napokban az újságok Solaris come-back-ről írtak, mindenki azt hitte, ezzel a koncerttel térnek vissza Solaris-ként, végre maguk mögött hagyva a Napoleon-os éveket.
Országos turnéról is lehetett hallani, aztán - mint tudjuk - nem lett ebből semmi.
Isten (és a Solaris) útjai kifürkészhetetlenek.
A Solaris útja szétágazott, mint egy folyó, mely ágakra bomlik, hogy aztán ezek ismét egy mederben egyesüljenek.
1990 után a feltöltődés évei következtek, a tagok más irányú, de szintén magas színvonalú, értékes munkáival.
Ezért akartam megismertetni Veletek az 1990 utáni kiadványaikat.
És milyen az élet, Cziginek lett igaza: azóta már csak a SOLARIS létezik, túlélve minden nehézséget.
Ráadásul alkotóerejük teljében vannak, hiszen a Nostradamus lemez mellett szólólemezek jelzik ötletgazdagságukat, és a jövőben nyilván számíthatunk majd újabb és újabb Solaris lemezekre is.
Talán nem reménytelen előbb-utóbb egy itthoni Solaris koncert sem ...
Nagy szerencsémre hozzájutottam a 2000 évvégi szilveszteri tüzijáték mintegy 12 perces
kísérőzenéjéhez, amit szintén az (ex-)Solarisos Erdész Róbert prezentált, hasonlóan az augusztus
huszadikihoz. (Ez már új kompozició volt, ami vélhetőleg meg fog jelenni, szemben a korábbival,
ahol gondolom az idő rövidsége miatt meglévő zenékből válogatott).
A szerintem hattételes - szélső tételei által - keretbefoglalt zene; stílusában a számomra nem
túl szívderítő egybemosó-jellegű worldmusic-ot célozza meg (SZVSZ: ezt a Ghymes jobban csinálja).
Viszont a harmadik tétele minden pénzt megér: Mike Oldfieldnak is dicséretére válna: egyszerű
tradicionális alapdallam, remek gitárszólók, nagyszerű megformálás jellemzi (hasonlóan MO ilyen
jellegű számaihoz: Wreckorder Wrondo, Portsmouth stb.), és nem ám plagizálva: van benne női
vokál, nomeg egy csipetnyi Muzsikásos csujogató, amiken lehet vitatkozni, hogy belepasszolnak-e
mindenesetre sajátos elvitathatatlanul magyar izű MO-analógia kerekedik ki belöle a mindössze
alig két perces számból: nekem nagyon tetszik.
Merre vagy? Én is ismerem és szeretem Robi Caba- ret c. első szólólemezét, csak amikor kérdezted, még nem tudtam neked válaszolni.
Most szeretném ezt a lemezt ismertetni:
a lemezen közreműködők:
- Erdész Róbert (billentyűs hangszerek)
- Ullmann Zsuzsa (ének)
- Bogdán Csaba (gitár)
- Kollár Attila (fuvola, blockflőte)
- Kisszabó Gábor (basszusgitár)
- Szentmihályi Gábor (dob)
- Demeter György (ének)
- Muck Ferenc (szaxofon)
a számok címei:
1. Mer' te mindig sírni akarsz
2. Szabadíts fel!
3. Én öltem meg Laura Palmert
4. Gömbvillám
5. Védj meg engem önmagamtól
6. Kis gyufaárus lány
7. Itt jön a szerelem
8. Kicsi ólompartizán
9. Szép lassan leépülünk
10. Kis ember
Nagyon jó, változatos zenék és igen érdekes, sajátos stílusú szövegek jellemzik ezt a lemezt.
Robinak elég fanyar stílusa van: első hallásra nekem kicsit meglepő volt a lemez szövegvilága, de aztán nagyon hamar ráéreztem az ízére és nagyon megszerettem ezeket a szövegeket.
Van közöttük humoros, van parodizáló stílusú és van nagyon komoly, elgondolkodtató, időnként politizáló szöveg is.
Az 1. szám egy hétköznapi életképet mutat be, igen fanyar, nagyszerű humorral.
A 2. szám az akkori ('90-es évek eleji rendszer-
váltó) korszak hangulati lenyomata, kissé keserű felhanggal.
A 3. szám jókora fricska: terítékre kerülnek az akkori reklámok és az éppen akkor futó sorozatok is (Twin Peaks, Dallas ...).
A 4. szám is ebbe a sorba illeszkedik: itt, többek között, a para-tudományokról "értekezik"
Robi, a végén egy nagyon jópofa szójátékkal.
Idézet ebből a számból:
"A fiúk lenn alfában dolgoznak,
én addig demagnetizálom az antennám,
s az ezüst készletet símogatva
meggörbítem a gömbvillám."
Muck Feri nagyszerű szaxi-szólója hallható ebben a számban.
Az 5. egy szomorúan szép szám, kissé önmarcangoló
szöveggel, nagyon szívbe markoló gitárbetéttel és nagyon jó kórussal, szintén politikai felhanggal.
A 6. szám a klasszikus mesetémát dolgozza fel szövegében. Gyönyörű és nagyon erőteljes hatású a zenéje, eszméletlen jó gitártémákkal.
A 7. számnak ironikus a szövege, érdekes hanghatásokkal fűszerezett a zenéje.
Attila nagyon megkapó blockflőte-játéka és szintén nagyon jó gitártémák hallhatók benne.
Valamint: a szám vége egy fantasztikusan dús, barokkosan tobzódó zenében csúcsosodik ki.
A 8. szám elejének hangzása hasonló típusú, mint amilyen zene az Egyenlítői Magyar Afrika c. lemezen is hallható időnként. (Nyilván közös ötlet volt, s így mindkét csapat felhasználta ezt a saját lemezén.)
Kissé gunyoros hatású szöveg jellemzi ezt a számot, amely szintén nem mentes némi politikai vonástól.
A 9. szám szintén nagyon ironikus szövegű, s a zénéjében végig nagyon húzós szaxi-játék hallható.
A záró szám szövegében és zenéjében is nagyon szomorú, nem kevés keserűség is kicsendül belőle.
Az egész lemezre jellemzőek a nagyszerű gitártémák; Csaba fantasztikusan jó gitáros, nagy öröm hallgatni a játékát.
(Ilyen gitártudással mit kereshetett valaki az Első Emelet-ben? De ez most nem idetartozik.)
(Egyébként Robi idei lemezére is nagyon jellemzőek a nagyon jó gitártémák, ezeket most
az ex-East-es Varga János szólaltatta meg, szintén kiválóan.)
Valamint további nagy erénye a Cabaret c. lemeznek, hogy Attila igen meghatározóan közreműködik rajta. Azt - gondolom - nem kell külön ecsetelnem, hogy az ő játéka is mennyire nagyszerű és milyen jó hallgatni.
Szóval, mindenkinek szívesen ajánlom ezt a kiadványt is!
('92-ben mindenesetre elég vegyes érzések voltak bennem: egyrészt örültem annak, hogy az egykori Solaris-tagok továbbra is aktívak és nagyon jó zenék kerülnek ki a kezeik alól, másrészt nagyon keserű dolog volt azt tudomásul venni, hogy a Solaris egyik fele itt, a másik fele amott Attila vezetésével, Czigi külön Lillával...
A Solaris három alapító tagja külön-külön utakon járt! /Akkoriban nem úgy festett a dolog, hogy hamarosan ismét Solarisként fognak együtt dolgozni./
A két csapat közötti kapcsolat egyedül Attila volt. Talán egy kicsit Robi is, hiszen egyik hangmérnöke volt az Egyenlítő Magyar Afrikának.)
Szuper jó híreim vannak: készül a 2. és a 3. archív Solaris-CD !
A NOAB már 75%-os állapotban van és 11 szám lesz rajta, a LOS ANGELES 2026-ról
még nem tudok bővebbet, de legalább már biztos, hogy meg fognak jelenni - valószínűleg
idén még nem.
(A NOAB CD sorsa sokáig kérdéses volt, Böszörményi 1 évvel ezelőtt azt mondta, hogy
talán nem is fog megjelenni.)
És gőzerővel készül Attila 2. szólólemeze is, már csak a keverés van hátra!
Ha valaki nem olvasta a Rockinformban, Attila koncertje a MOM Művelődési Házban lesz
(XII. ker. Csörsz utca) december 6-án.
