Összeségében jól jelzett szakasz,csak Tokod előtt és Várgesztes határában sikerült elkavarnunk. Sajnos nagyon sok a kerítés is, a péliföldszentkereszt előtti vadiúj lehet.
Szombaton a 2x találkoztunk a Gerecse 50-es tömegekkel Vízválaszótól Tardosig ellenirányban a Bánya-hegy után Vértestolnáig pedig azonos irányban haladtuk velük.
A többi napokon túristatevékenységet nem tapasztaltunk.
Somlyónál a kulcsosház gondnoka szerencsére ott volt így lett pecsét, a
nyalókákat az előző esti bulizók megsemmisítették és gondnoknak is csak szemetet és bosszúságot hagytak hátra.
Szállások:Péliföldszentkereszt,Tarján Sziget panzió,Csákányospuszta th. csak ajánlani tudom bárkinek.
Múltkor hazafelé megbeszéltük Felazsoval, hogy a teljes 3. szakasz egyszerre történő bejárása - figyelembe véve a Sződ-Vácrátót és Őrbottyán-Vácegres résztáv problémáit is – nem célszerű, ugyanakkor végre látnivaló is akadt az útvonalon, a Vácrátóti Botanikus Kert. A tavaszi szünetnek köszönhetően hétköznap vágtunk neki az útnak.
Csörögre váci átszállással célszerű eljutni, az egykori vasútállomás romjaitól dél felé indulva (Tölgyfa utca), majd a második keresztutcánál (Kisfaludy utca) jobb felé kanyarodva lehet elérni a kocsmát, tőle nem messze az önkormányzat és az udvarán lévő konténerben a posta épületét, ahol probléma nélkül kaptunk pecsétet. Innét visszafelé végig ezen az utcán kiértünk Csörög szélére, a nem messze a vasúti átjárónál hagyott piros jelzéshez. Ha valaki innen érkezik és igazolást szeretne, az Ámor Drink Bár táblánál célszerű befordulni.
Sződig a műúton mentünk, ami nem volt túl izgalmas, jobbról a távolban látszanak a Pilis hegyei, visszafelé is érdemes nézelődni. Sződön a templomnál kell balra fordulni, hamarosan elhaladunk egy udvarban működő kisbolt és egy kocsma mellett, majd a térnél jobbra tartunk, itt található a posta és az önkormányzat is. A következő Y elágazásban szintén jobbra, majd végül elérjük a falu szélét, ahol jobbra fordulunk, megkezdve a térképen jelzett kerülőt Vácrátótig.
A homokos, árnyas földúton az új, régi és őskori piros jelzések szépen váltogatják egymást, az erdő szélét elérve egy keresztnél balra fordulunk. A jelek kitartanak egy T elágazásig, velünk szemben szántóföld. Mivel a kereszteződésnél a jobb oldalon volt a jelzés, arra mentünk, majd az igazolófüzet vázlatának megfelelően próbálva tartani az eddigi irányt balra fordultunk. Ez az út kb. 30 m-re megy az erdő szélétől, a járhatóságával Güszi és Optika tapasztalataitól eltérően nem volt problémánk. Amikor a mező másik sarkánál elértünk egy kereszteződést, újból balra fordultunk, ez az út egyenesen Vácrátótra vezetett, így végül Lud útvonalát jártuk be az ellenkező irányból.
Az első P+ jelzéssel egy irtásnál meghagyott fán (Lud térképén P+009) találkoztunk a szemközti erdősáv elérése után, emlékezetem szerint később jobbról egy fácskán volt egy jelzés, majd a Tece-patak hídjánál. Rögtön ezt követően újabb irtás jön, a farakás tetején láttuk a következő jelzést:( Ezután még a Lud által felfedezett jelzésalappal találkoztunk, majd a bal oldali fenyves elérése után a következő jelzés már közel az arborétum hátához, a természetvédelmi területet jelző táblán volt (P+008). Egy villanyoszlopon (P+007) és az arborétum kerítésének sarkán újabb jel, azonban itt állt a víz, egy vizenyős területen át kellett kerülnünk. A kerítésen újabb P+ (P+006), az utolsó a Sződrákos patak partján álló fán található („természetesen” nem mindegyik, például ez sem kétpofásan festett), közben begyűjtöttük a botanikus kert geoládáját is. A pataktól 50 m-re egy új villanyoszlopon, gázvezetéktáblával félig letakarva találtuk meg az első P- jelet, ami innét rendesen fel van festve.
A botanikus kertben TKM pecsétet, illetve megfelelő feliratú blokkot kaptunk, bár ez a választható szakaszhatár miatt számunkra extra igazolásnak számít. A kert nagy része még csak most éledezett, de azért így is akadt látnivaló, a tűlevelűek mellett malmocska, műrom, trópusi üvegház színesítette a területet. A nézelődést követően jobbra indultunk a rendezett vácrátóti főutcán, majd balra fordulva felmegyünk egy dombra, a tetőn egy háznál kis boltocska. A falu szélén jobbra kanyarodva indulunk el a művelt vagy már felhagyott szőlős között Őrbottyán felé.
Egy idő után a jól járt földút balra felkanyarodik, a jelek egyenesen, egy kevéssé járt ösvényen vezetnek. A terület sásos, kicsit bozótos, vizenyős, a térképen ábrázolt kis erecske folyik mellettünk. Hamarosan jobbról egy lovastelepi elkerítés következik, egy helyen balra jól kijárt ösvény vezet fel a néhány méteres emelkedőn, de ez nem a mi utunk. Még egy kicsit küzdünk a patakparton, majd kiérve egy földútra jobbra átkelünk egy gázlón és rögtön balra fordulva folytatjuk utunkat, végre jól járható földúton. Egy idő után jobbra kanyarodunk, majd a következő fasornál balra, mellettünk az Őr-hegyet lassan elbányásszák. Egy újabb jobb-bal kombináció után végre erdőbe érünk, azonban ez rövid ideig tart, hamarosan feltűnnek Őrbottyán szélső házai. Itt a Lemaradás jobbra fordul, a piros balra, majd egy utcába betorkollva végre jobbra térünk és átmegyünk a vasúti síneken. Hamarosan elérjük a főutcát, ahonnét az inkább csak elméletben létező P+-on, egy dombocskán keresztül haladtunk a vasútállomásig, ahol a jegy mellé pecsétet is kaptunk.
Térképen mért táv: Csörög vm.-Vácrátót Botanikus Kert 10,3 km; Vácrátót-Őrbottyán vá. 6,2 km.
Kosdon az utolsó előtti megállónál szállunk le, hogy az októberben megismert Pálma presszóban szerezzük be a reggeli „ébresztőt” és a pecsétet. A túra hivatalos kezdete a buszfordulónál definiálható, ami azért arrébb van, közben a vasárnap délelőttre tekintettel nyitva tart a kisbolt is. A hídon át indul Rád felé a jelzés, a dombtetőre felérve érdemes visszafordulni, nagyon szép a kilátás a Naszályra. Előre is kell figyelni, a földút balra fordul, azonban nekünk jobbra kell térni egy gyenge szekérútra egy bekerített gyümölcsös kapuja előtt, jelzés kicsit beljebb van az első fákon. Megindulunk a tető felé, de egy Y elágazásban hamarosan balra térünk és lényegében szintben haladunk tovább egy elég gyenge szekérúton. Elhagyva egy magaslest az út hamarosan jobbra, újból a tető felé veszi az irányt, amit azonban (eltérően Lud útvonalától) nem érünk el, mivel a szántó sarkánál a bokrokon lévő jelzések balra irányítanak, ugyanakkor egy jobb oldalon álló fára festett új jelzés kicsit megtévesztő. A jelenleg jól járható szántóföld szélén tartunk a szemben álló magasles felé, itt jobbra fordulva érünk el egy jól járt, lejtős földutat, melyen balra kell menni. Hirtelen érünk ki az erdőből, panoráma az egész környékre, ami őszintén szólva nem túl szép. További szintvesztéssel jutunk Rádig, az ellenkező irányból haladóknak a villanyvezeték előtt egy Y elágazásban kell figyelni, mert a festés jobbra történő haladást sugall, holott balra kell menni.
Rádra beérve a templom melletti gyalogúton érjük el a főutat, ahol jobbra fordulva hamarosan egy kis cukrászda tűnik fel. Szerintem a sütemény és a fagylalt is közepes minőségű, viszont készségesen hozzák elő a házból a bélyegzőt. Felazso fagylaltkelyhe enged a gravitáció vonzásának, így dupla pénzért sikerül végül fagylaltoznia. Kicsit arrébb kocsma is van, ha valaki erre vágyik. Innét hosszú műutazás következik, majd egy jobb kanyar után, a buszmegálló előtt balra térünk egy földútra és megindulunk Burgundia-völgy felé.
Átkelünk egy hídon, majd hosszan haladunk egy jól járt földúton, az elég semmilyen vidéken hétvégi házak is vannak. Egy kereszteződésben háromfelé lehet menni, a jól járt földút balra kanyarodik, nekünk egyenesen, egy gyengébb, kezdetben vizenyős területen átvezető szekérúton kell továbbmenni. A jelek gázvezetékoszlopokon vannak, melynek a távolban a nyiladéka is látszik. Az út normál földúttá változik, elérve a nyiladék alját balra kanyarodunk, megkerüljük a dombot. Itt már erdőben haladunk, mellőzünk egy házikót, majd kiérve egy keresztnél jobbra kell fordulni, egyenesen tovább jelzésalapok láthatóak. A kezdetben lejtős úton haladva balról fenyves kísér, végül a sarkánál meglátjuk Vácduka házait. Addig azonban el is kell jutni, egy kis patak gátján, majd egy másik gázlóján kell áthaladni, utána a földút kettéválik (a felső ág talán a jobban járható), elfordul jobbra és hosszan haladunk a falu háta mögött, egy lovastelepet érintve. Utunk hirtelen balra kanyarodik egy utcácskára, melyen lezúgunk a főutcára és szemközt már hagyhatnánk is el a falut, ha nem kellene pecsételni. Így kitérő következik jobbra, ahol a lepukkant, kb. 30 éve ki nem festett kocsmában a fogyasztás mellé nem tudnak pecsétet adni. Szerencsére a blokkon szerepel a helységnév, a mögötte lévő községház-posta komplexumban folyó választást inkább nem zavarnánk.
Visszatérve a piroshoz Vácdukát egy széles földúton, erős emelkedővel hagyjuk el, majd az út jobbkanyarjánál egyenesen haladunk tovább egy ösvényen. Végül felérünk a nyeregbe, egy jobb majd bal kanyar után erős ereszkedés következik egy szekérúton. Egy óriási jelzésnél bal-jobb kanyar után már megenyhülve ereszkedünk az eddigi úton, majd további kanyargást követően kiérünk egy keresztező földútra. A nagy jelzés után a jelzések kimaradnak (a korábbi leírások szerinti problémás fémtáblát nem fedezzük fel), de a lényeg, hogy itt jobbra kell fordulni, majd néhány méterrel később a balra induló földútra benézve a szántóföldön álló távoli fán láttuk a következő jelzést. A két szántóföldet elvileg szekérút választja el egymástól, gyakorlatilag néhol a szántásba kényszerülve érjük el az aszfaltozott, szemetes bekötőutat. A forgalmas műúton jobbra kell kanyarodni, innét már közel van Csörög széle és a vasúti átjáró, ahonnét egyenesen a táblás megállóhelyre menve a tervezettnél korábbi vonatot sikerült elérnünk.
Szerintem már megválaszoltad magadnak a kérdést. :) Esetleg menj el személyesen Gántra és számolj be az élményeidről itt. Javasolt oldalak a neten: Balás Jenő Bauxitbányászati Múzeum és foldtan.lap.hu .
Bocsi, hogy beoffolok a topic-otokba, de esetleg lenne egy olyan kérdésem, amite ti tudtok válaszolni. Ismerősön járt gánton a bányánál, és hozott onnan gyönyörű köveket. Szép vörösek. Azt kérdezném: tudjátok-e hogy annak a kőnek mi a neve. Azt tudom, hogy ott régen bauxitbánya volt. OLvasgattam róla sokfélét. Így jutottam el hozzátok, és láttam sokan, sokszor jártatok arra túrázni, ekkor gondoltam, Ti esetleg tudjátok a választ a kérdésemre. Előre is kösz. Üdv: Kya
Ma jöttünk vissza a 6 napos kéktúrázásból. Nagyon élveztem a mostani túrát, végre rendesen szét tudtam nézni az útvonalon, hiszen a 80 napon ezt a távot 3 és fél nap alatt "daráltuk le". Daráltuk, hiszen az első szűk 3 hétben (OKT északi-középhegységi szakasz) még nem igazán a tájak szépségéről szólt a dolog, hanem a nagy hóban le kellett tudni a kötelező napi penzumot bármi áron is...
Most más volt, a Cserehát dombjairól (számomra) meglepő felfedezéseket tettem a hegyek láthatóságának vonatkozásában, bár utólag belegondolva ez nem is kellett volna, hogy olyan meglepő legyen, tekintettel pl. természetföldrajzi tanulmányaimra is. Ezek közül a legnagyobb élmény az volt, hogy már a Tornabarakony és Rakacaszend közötti egyenes földúton az egyik dombtetőn feltűnt a Gergely-hegy és a Magoska a Zempléni-hegységből (kissé balra nézve)! Ugyanitt kissé jobbra előre a Bükk legmagasabb csúcsait hordozó hegytömeg látszódott a Rudabányai-hegység fölött. A dolog érdekessége, hogyha 25 km-es napi járóföldben gondolkodik az ember, akkor az ember előtt látszódik az 5-6 nappal korábban elhagyott terület...
Visszafelé tekintve több helyről is jól látszódtak az egymás mögött egyre magasabb hegységek: a már bejárt Aggteleki-karszt az Alsó-heggyel ahogy fokozatosan hajlik le a tornanádaskai határállomásra, mögötte a Szlovák-karszt a Felső-heggyel és a világosan látszódó Szádelői-völgy peremével, míg mögöttük a látóhatárt a Gömör-Szepesi-Érchegység tömbje zárta.
Az első 2 nap a Borsodi-dombságban nagyon meleg volt, míg a 3. nap, kedden az Aggteleki-karszton, a Jósvafő - Bódvaszilas túranapon szinte végig esett az eső. Az utolsó 3 nap a Szalonnai-hegységben és a Cserehátban változékony, inkább hűvös (tegnap kicsit esős is) idő volt.
Bennem volt a menet, a mai túranap elég rövid is volt, így elmentem volna még Boldogkőváraljáig, amivel kedvezőbben szakaszolható lenne majd a Zempléni-hegység, de időben szerettem volna visszaérni Budapestre, mivel ma még volt dolgom, és holnap pedig indul a Negyedszázados Teljesítménytúrázó Jubilemi Díj túrasorozata a Gerecse 50-nel, ami így kötelező fellépés...
Így viszont felszálltam a vonatra a többiekkel Encsen.
Ami fontos:
A mintegy 120 km-nyi útvonal végig kitűnően jelzett, nagyon jól járható, szemet gyönyörködtetően szabványos, precíz, minden valószínűség szerint idén felfestett jelzésekkel! (Kivétel az Aggtelek - Jósvafő szakasz, az nincs felújítva, de az is jól követhető.)
A Cserehátban legalább 1 évtizede (!) nem történt ilyen mértékű jelzésfelújítás!!! (Tavalyelőtt a 80 napon is valószínűleg azokon az ősi jelzéseken próbáltunk előrehaladni, amikkel már 1996-ban, az első bejárásomkor is meggyűlt a bajunk.)
Az OKT-val közös szakaszon a Csereháti Piros is fel lett újítva, a becsatlakozási/kiágazási pontoknál bíztató jelek mutatkoztak arra, hogy a további részeken is lehettek felújítások a piroson.
A Borsodi-dombságban a Gömörszőlős - Zádorfalva - Nagy-Szőlő-tető szakaszokon a fátlan részeken oszlopra helyezett iránymutató táblák jelzik a haladási irányt a földútelágazásoknál.
Ellenben vannak nyomvonalbeli eltérések az OKT-turistaatlaszban jelzettől, elsősorban a Cserehát területén! (2004-ben még nem voltak.)
1. Gömörszőlős után a Karu-fészke-tetőnél a korábbiaktól egy kicsit tovább marad a gerincen kanyarodó úton a jelzés, és csak később (kb. 200 m múlva) tér jobbra a völgybe egy nem túl használt földúton. Ez mindenképp jó megoldás, mert a korábbi, úttalan dzsindzsán átvezető szakasz így kimarad. Ráadásul azt a letérést valószínűleg eddig így csak az vette észre, aki tudta, hogy hol kell keresni. Emléxem, '96-ban mi nagyot szívtunk itt, és 2004-ben se elsőre találtam meg. Most tudtam hol kell letérni, de aztán mégse kellett ott, gyanús volt, hogy a dzsindzsa felé vezető (most) határozott ösvény mentén beljebb 20 m-rel miért nincs felújítva az időközben megerősött fán a régi jelzés.
2. Kecske-pad térsége (Irotától északra)
Az első nem nyomvonalváltozás, de fontos!
Még a jelzéseknél is újabb az a siralmas állapotokat maga után hagyó tarvágás, ami itt van! A Kocsma-lápa alatti útelágazástól a Kecske-pad előtti elágazásig leirtották a menetirány szerint jobb oldali erdőt (az úttól nyugatra), bal oldalt még megvan az erdő, de jelzések nincsenek, viszont tartani kell itt a déli irányt! Ellenkező irányban a Kocsma-lápánál nem látszik, hogy merre kell továbbmenni, mert az utcsó jelzés amit meghagytak, nem nyilas. Itt a jobb a helyes irány. Viszzatérve tehát a Kecske-padhoz: az első törés (bal) még OK, onnét viszont a jobbra (délre), a völgybe továbbvezető irányítás megint hiányzik, mert a Kecske-pad teljes nyugati oldalát is letarolták! (Pedig milyen szép erdők voltak itt!) Az segíthet, hogy az eddigi menetirányban tovább látszik egy törlőkeresztes (tehát már nem érvényes!) kék sáv, hiszen néhány évvel ezelőttig még arra vitt az OKT, hogy aztán azon a szintúton csatlakozzon a Csereháti Piroshoz, majd együtt lendüljenek át a Kecske-pad csúcsán. Ha az előbbiek szerint lemegyünk a völgybe, később már lesznek facsonkokon meghagyott kék jelek is, aztán folytatódik az egész rendesen az erdőben.
Még annyit ide, ami már tényleg változás, hogy tovább a Boros-erdőnél nem az erdőszélen, hanem a térkép "Boros" felirat r betűjénél lévő földúton megy a jel.
3. Felsővadászon az új jel nem megy fel a vízműhöz, hanem közvetlenül a pecsételő kocsma előtt balra tér, majd az utca végén a kis hidacskán át a patakon ismét balra. A túloldali utcában jobbra, majd a faluvégi templomnál ismét jobbra fel a dombra egy széles szekérúton. Így éri el a szántószéli bozótosnál a régi nyomvonalat, ahol most épp volt útszerű valami... (2004-ben nem)
4. Nyéstára rövidebb lett a bemenet, lényegében az, ami az OKT-igazolófüzetben is ábrázolva van: nincs a falu előtt a kitérő balra (északra), hanem lehoz a jel egyenesen a keresztező széles földútra. Jobbra kell ott térni (szépen jelezve van), majd a nagy fánál balra be a dzsindzsába (ez viszont nincs jelezve, mi továbbmentünk). Később kezd kialakulni az ösvény, jelzések is vannak tömkelegével, és a templom kertje melletti udvaron át (!) ér le a jel a falu tengelyébe. Visszafelé egyértelmű a helyzet, nekünk volt némi gondunk.
5. Nyésta és Abaújszolnok között a Szőlőhegyen pontosan úgy megy az (új?) jel, ahogy a térkép mutatja, de a gerincre felérve sajnos van egy régi megtévesztő jel is balra. 2004-ben csak ez volt, így Papp Zsolt arra is ment, én hittem a térképnek, és az akkor fel nem festett jobbra irányt választottam a 261 mp. előtt.
Pontosabban mégse teljesen egyezik a nyomvonal, van egy pici jobbos kitérő lefelé, de még mielőtt a keresztező széles földútra leérnénk! Itt nem létezik a szemben, egyenesen jelölt földút, szántás van ott végig, balra is, így mindenképp meg kell tenni az újabb (már jelölt) jobbos kitérőt. Én ott is mentem 2004-ben, Papp Zsoltnak azonban át kellett vágnia a mezőn, mivel még a gerincen balra tért a jelzés szerint...
6. Baktakék előtt a Kalmi-tetőről Ilkaházára az egyenesen vezető földúton kell átkelni a műúton.
"Ha megvalósul a gyalogos híd, Hernádcéce bekerül a nemzetközi kéktúra útvonalába, ennek hírére pedig két vállalkozó is panziót tervez a településen. "
Addig is szólni kéne a T. vállalkozóknak, hogy van még 1-2 település a "nemzetközi kéktúra" mentén, ahol nincs egy darab panzió sem (és egyéb szálláslehetőség sincs).
Jut eszembe, Nyesettvárnál a táblán pedig úgy vannak a pöttyök, hogy mind a 9 megvan, csak 6 le van (volt) takarva fehérrel. Most már 4 pötty látszik, mert valami okos leszedett egy takarást. De kb. 1 méterre egy fán szerencsére a festés megvan.
Mátrakeresztes felett az Óvár alsó sáncánál a fémtáblán az egyik pötty hiányzik, de pár méterrel odébb a fán rendben van. A felső várhoz a csúcsig az óriási sánc tetején kell felmenni, szinte hegymászótúra, az ember többször is azt hiszi, hogy már fenn van. De a jutalom a végén a kód, és a szép kilátás át az Ágasvárra.
Ott álltam 10 percet, azon tanakodva magamban, hogy hol lehet a kód. Még az alsó sziklákhoz is lementem. Aztán már majdnem feladtam, amikor megláttam, pont a kód-os fához tettem le az övtáskámat. :) Jó magason van..
Nagyon laza túrát terveztem, a beharangozott mai eső miatt, tegnapra.
Székesfehérváron még esett, de Zircen már átsejlett a napfény, Vinyén már tavasz volt.
Nem sok eső eshetett arrafelé, szinte tiszta bakanccsal értem haza:o)
A nap jó kezdődött, a csárda üzemeltetői azzal a vonattal érkeztek, melyről én is leszálltam. Hárman voltunk, összesen.
10-12 perc türelmet kértek, amíg bemelegszik a kávéfőző. Időm volt, rengeteg.
Míg a víz melegedett, kiderült, reggeli is van 450 pénzért. Három tojásból rántotta és forró tea.
Még a kályha is meleg volt, a hölgyek első dolga az volt, hogy felélesszék a tüzet.
Minden klappolt, még bélyegző is volt. POKOL CSÁRDA.
Hát, ha ilyen a pokol, akkor nem gond, ha oda jutok!
Eltöltöttem közel fél órát a hölgyek társaságában, majd irány a hegy. Bemelegítésként egy kis menet az aszfalton.
Azt követően, hogy a Z- balra el, volt egy kis probléma, egy régi jel ui. mintha arra invitált volna, hogy induljak el a széles szekérúton. A kereszteződés után csak jóval később találtam meg a jelet az országúton, ez hiba.
A kanyarodás tökéletesen van jelezve!
Én is elértem a kerítést és nagy elődeim tapasztalata alapján balra indultam. Azt hiszem, jobbra kellett volna!
Megkerültem a bekerített részt, de ez nem okozott problémát, hisz a cél a Pápalátó-kő volt. Összességében tehát nem volt gond. Elértem a keresztező Z- jelet, majd irány a domb. A Zhrsz jelek felvezetnek a placcra. Ép a kód, pazar a kilátás.
Aki látja Pápát, látja a kódot is.
Kicsit szuszogtam a kapaszkodó után, majd irány a völgy. Vissza a kerítéshez, majd még egy kicsi, és jobbról megérkezett a P- jel, a bekerített rész északi oldala felől.
Itt balra fordultam, rövid szakaszon együtt megy a P- és a Z-, majd a Z- jobbra el.
A P- elindul felfelé. Jobbról, Fenyőfő irányából érkezik egy széles szekérút, ezen haladunk. Nem sokkal a kereszteződés után tiszta Pomega jelek, irány az oldalvölgy. Kell kapaszkodni rendesen!
Vastag avar, sziklák, kidőlt fák. Kicsit csúszott a vége felé, de az okoska botocskák kisegítettek. Felmásztam a sziklára, ott már nem találtam jelet. Kódot se. Lenéztem, halált megvető bátorsággal, és megtaláltam a kódot. Cseles. Nem kellett volna felmászni, de jó érzés volt, hogy leküzdöttem a félelmet. Na és a kódot is megtaláltam:o)
Vissza a bükkfához (ezen van az utolsó tiszta Pomega jel), elő a füzet, "könyvelés", majd vissza a piroshoz.
Irány a Hálóvető árok.
Az árok "érintőpont" is (BAKONYERDŐ ISMERŐJE). Ugyanezen mozgalom barlangjai között a Bejáró-barlang nem szerepel:o(
Kikapaszkodtam a völgyből, egy helyen volt némi bizonytalankodás, de megtaláltam a jelet. Szép a völgy. Sok-sok szikla, zeg-zugos oldalvölgyek, folyamatos emelkedő.
Elértem a műutat, majd következett egy hangulatos szakasz. MIndig csak felfelé. Előttem a Kék-hegy hatalmas tömbje, messze még a "csúcs".
Mikor kicsit "megnyugodott" az út, indult egy PL jelzés jobbra lefelé. 3500 éves földvár volt a felirat.
Egy életem, egy halálom, várból soha nem elég, elindultam, lefelé. Balról hatalmas árok, hamarosan kiderült, hogy jobbról is. A kettő közötti, lejtős "nyelven" lehetett a védett objektum.
Jó pár száz méter lefelé, majd egy fán a felirat: Felső sánc. Közelében valóban méters sánc az árok felé.
Ha már lúd, legyen kövér, ha van felső, kell lenni alsónak is.
Mentem tovább, lefelé. Jók a jelzések, keskeny az ösvény, sok a kidőlt fa.
Megtaláltam az "alsó sánc" feliratot is, innen már nagyon közel van a mély árok. Mintegy 150 méter szintet ereszkedtem!
Próbáltam keresgélni a neten, de nem találtam semmit. A füzetben is benne van a jelzett út. A várnak neve (helység) nincs.
Visszatértem a P- jelekhez (a kitérő kb. fél óra volt), majd irány a "csúcs". Nem vettem észre én sem, hogy honnan jönnek a S+ jelek, de egy idő után már a P- nem volt egyedül. Megjött balról a Z+ is. Kicsivel később becsatlakoztunk a főútvonalba (K-). Úgy voltak a jelek, mint a malacok (most már együtt "zenélnek").
Kegyetlen, de rövid emelkedő a négy jel segítségével, majd elértem a kilátót. Pad.
Kicsit megpihentem (kaja, pia), de a kilátó kimaradt. Erősen fújt a szél, és jégdarabok potyogtak a kilátóból. Brrr.
Még hómaradványok is voltak az erdő szélén. Brrr.
Lementem a placcra, oszlopon a doboz, benne a kissé kopott bélyegző.
Sok helyre kellett bélyegezni.
VÁRTÚRÁK
BAKONYERDŐ ISMERŐJE (Hálóvető-árok és Pápalátó-kő)
MAGAS-BAKONY TERMÉSZETJÁRÓJA (Kőris-hegy)
Addig koncentráltam, míg a KDP kimaradt:o)
Erre persze csak akkor jöttem rá, mikor már a hotelben bélyegeztem. Még jó, hogy az OKT miatt megyek hamarosan (Zirc - Bakonybél).
A sok kitérő ellenére időben voltam, 13:30 után nem sokkal indultam lefelé. Ezt az útvonalat már ismertem (Bakonyi barangolások). Szedtem a lábam, de még belefért egy kis kitérő. Megnéztem ismét a barlangot, hisz ezt is igazoltam a hotelben.
Egy sör is belefért, sőt, elértem a korábbi buszt (14:38-as budapesti). Mivel a vonatjegyet már itthon megvettem, az ajándék időt Zircen azzal töltöttem, hogy becserkésztem egy apró "éttermet". Sült kolbász, sajnos, mirelit sült krumli, és a házmester. 2 dl bor, 3 dl szóda. A végén a hölgy 3 dl bort számolt és 7 dl szódát (5 az üvegbe, hazafelé ellátmány). Lehet, hogy így volt. Jólesett.
Még egy apró élmény, BZ-vel a Bakonyban, Győrig, onnan IC-vel haza.
Egy bögre erős húsleves, majd irány a fürdőkád.
Nagy élmény volt a túra!
Jó, hogy a Bakony maradt a végére, és annak is örülök, hogy kivártam a tavaszt.
Mázlim volt, az időnként erős szelet leszámítva szép időt fogtam ki. Még napoztam is!
Ui.:
Ezzel tehát vége, még némi adminisztrálás van hátra. Nem sürgős.
Ezzel a kis beszámolóval kívánok mindenkinek szép ünnepet!
Szombaton Gerecse, remélem nem lesz gond az 50 kilométer.
A térkép jónak tűnik, de emlékeim szerint a Diós sarkától a Nagy-erdőig csak a zöld sáv jelzés van felfestve a kerítés mentén, vagyis a Z+ nem fonódik. Erre nincs is szükség, hiszen teljesen szabványos, ha mindkét pontban a zöld sávból ágazik le.
Hát a kék éppen érinti a falu sarkát, csak pecsételni kell bemenni. Bár talán még azt sem, mert tavaly nyáron volt Hernádcéce, komp feliratú pecsét a boldogkőváraljai vasúti megállóban is!
A polgármester ezzel nem ért egyet. Miért ne volna helyénvaló, ha a nyilvánosság arról is értesül, hogy a faluból elszármazottak anyagi támogatásával az egykori kötélhíd helyén gyalogos hidat építenének a Hernád fölött, Méra felé.
(...)
Ha megvalósul a gyalogos híd, Hernádcéce bekerül a nemzetközi kéktúra útvonalába, ennek hírére pedig két vállalkozó is panziót tervez a településen.
