csak utasként is hozzászólhatok, ugye?
bár semmi különös
csak Bukarest Banasea - Kolozsvár belföldi járat, ködben, öt óra késéssel, ezeréves An24 esen.
Több volt rajta a festék, mint a vas,
Viszont picit elszundítottam, miután meglepetésemre fel tudott szállni :))
Aztán felébredtem, kinéztem, fehérség mindenhol - mondom magamban, á, még a felhők felett repülünk, van még idő.
aztán zaj változik és román hang a stewiktól - welcome to Cluj. Leszálltunk, de nem láttam, és nem vettem észre, mikor. Pedig repültem (utasként) nem keveset.
Az exchange egy olyan repülő dolog amitől szegény adathordozó, billentyüzet, egyéb szokott repülni, újfajta mcrosoft meghajtással.
Lendülete: I=m*v2+gates*2 és kb 15fokos állászögnél éri el a 35 öl/miatyánk értéket. Egyébként küldöm a screenshotokat (de szép szó volt, de a landwirtschaftausstellung még szebb)
Jó kösz, én még kezdő vagyok (jó ez azért nem teljesen igaz, ma exchange servert installáltam), de az email címed nem működik, pedig csináltam néhány screenshotot
Ezt már annyiszor megmutattam, hogy miért ne még egyszer:
A képnek fent kell lenni valahol a neten, HTTP protokollal elérhető formában. Ismerni kell a címét (letöltöm, és a Location mezőből kikopizom a TELJES címet; vagy a képre jobb-katt, és Copy image location).
Akkor beírod, hogy
<IMG SRC="a kép címe">
(pontosan, felesleges szóközök nélkül).
Túl nagy képet nem illik, helyette inkább linket kell betenni:
Az áthúzásról: kb három éve a kecskeméti repülőnapon F-70-es áthúzást látta valaki? Én felvettem videóra is. Jelenet a következő f70 besorol jobb iskolakör hosszúfalra, ráfordul a betonra, touch and go, eddig minden rendben. Új iskolakör behelyezkedik, alacsony áthúzás futók kb 40 cm-re a betontól, majd erre behúzta a futóművet, a gép hasa kb két méteren a betontól pálya fölött át majd vissza ferihegy irányába. Szép volt.
Más. Volt valaki a Pozsonyi repülőnapon? Mondhatom rendkívűl igényes volt, ilyen jó műsort még egy itthoni repülőnapon sem láttam...
Pancho : bocs, de ma megint kötekedős kedvem van :-) Amennyire a képen rendelkezésre álló pixelekből meg lehet állapítani, szerintem a többség igenis arra néz. Persze ettől még lehet montázs.
Mindkét esetben az eredő légerő egyenlő a súlyerővel (stacionárius siklórepülés). Ez egyező profilok, egyező állásszög és különböző súlyok esetén különböző sebességekkel képzelhető el. A siklópálya szöge mindkét esetben arctg(Cx/Cy), ez a vektorokból jön ki. Mivel egyezőek a profilok, a két szög is egyenlő. Csak a sebességek mások.
A gyakorlathoz ennek persze semmi köze. Ez mind elméleti "okoskodás".
Üdv
Alonso Mosley
Ui: A diplomát nem nagyképűségből írtam oda. Nem is a sajátomra gondoltam. :o)
Szerintem ti mind kihagyjátok a gravitációt a számításból, diploma ide vagy oda. Mert a profil ugyan azonos felhajtóerőt termel, a homlokellenállás is azonos, eddig tehát egyforma, de a felhajtóerőnek az m*g súlynak is ellent kell tartania, rajzoljátok fel a vektorokat. És az egyiknél az m sokkal nagyobb.
Szerintem ez montázsolt kép (senki nem nézi a strandolók vagy az utcán mászkálók közül a gépet, pedig erre mindenki felkapná a fejét. Másrészt kis baj van az arányokkal (emberek feje - Jumbó ablakai kb. 1:1-nek kéne lenni).
Lehet, hogy már írtam, velem Budaörsön történt hasonló: repülőnap, késve értem ki, épp a Malév 737-ese húz át, pont az irányában voltam (aki nem tudja: a betonút a füves pálya küszöbétől pár méterre fut, leszálláskor rendesen megvan az érzés, hogy mindjárt legyakja a futó a keresztben közlekedő 87-es busz tetejét:). Megállok, felkiáltok, miszerint "hú de alacsonyan van", az meg csak süllyed, süllyed, újra megállapítom, hogy "na nézd már, ez mindjárt leszáll a szőlőben", a gép még mindig süllyed, aztán hirtelen hallani, ahogy felpörögnek a hajtóművek, a Boeing pedig irtózatos sivítással húz el fej fölött... Tudom, hogy nem lehetett kritikusan alacsonyan, de nagyon látványos volt :) Azóta is gondolkozom, hogy vajon a sivítás előtt mennyi idővel adott gázt a pilóta, és vajon drukkolt-e magában, hogy a számításai stimmeljenek :) (gondolom az ilyen sugárhajtóműveknek van egyfajta tehetetlensége, no meg a magának a gépnek is)
Akkor további feeling: a pálya melletti füvön álló kisgéphez való kigyaloglás közben egy ejtőrenyősökkel megpakolt Hercules száll (f)el a fejed fölött... Nem is próbálom leírni az érzést:)
Típusra nem emlékszem, de az Il-18 hajtóműhangja a legszebb szerintem, második helyezett a Pilatus Porter, utána pedig négy, épp köteléket repülő (Super?) Tréner.... Hm, lehet, hogy nem a sugárhajtóműhang a kedvencem? :)
Nagyon-nagyon régen, még kölyökként repültem párszor Aeroflottal a Rabat–Algír–Tunisz–Budapest–(Moszkva) útvonalon oda is, vissza is. Első alkalommal Il–18-assal, később Kistuskóval. BUD-ig 9 óra, az olaszok nem engedték be a gépet a csizma fölé (vagy fizeni kellett volna érte?), meg kellett kerülni az Adria fölött. Láttam Szicíliát odafentről, meg a tengert, amikor pont fentről süt a nap, és olyan, mint egy hatalmas tál olvadt arany (ez nem igaz, mert az arny izzik, ez meg csak ragyog; viszont nagyon költői).
Mondanom sem kell, csak mi szálltunk le Budapesten, mindenki továbbment Moszkvába: a járat elsősorban a szovjet kolónia és diplomaták utaztatására volt kitalálva. Ezért aztán előfordult, hogy a csomagjainkat ki sem rakátk, automatikusan továbbvitték MOW-ba; de meg kell mondani, hogy másnap mikrobusz hozta házhoz, és elnézést kértek.
Hazafelé jövet Algírban (maléveseknek aldzsír) mindhárom alkalommal láttam felszállni egy jellegzetesen festett DC–3-ast. Aztán feltöltöttéka gépet, továbbmentünk. Tuniszban borzasztó bizalmatlanok voltak a komonista járat utasaival: betereltek minket egy terembe, géppisztolyos őr vigyázott, még vécére is csak fegyveres kísérettel lehetett kimenni. Már továbbindultunk volna, amikor megérkezett a DC–3-as Algírból. Sose tudom már meg, merre ment tovább; Budapesten már nem találkoztunk...
Hát Ujlaki, megnevetettél...
De jellemző az oroszokra ez a fejetlenség, imho 1 példa:
Nyár, AN-24 (26?) tehergép, hajtóműindítás....
1.Motor felbőg, propreller indul,
2. majd leprellezik.
Hopppsz!!!!
1 és 2 pont 6X ismételve, boeing szerelők ki, repfelügy tanácstalan...
Mire az orosz pilóta:
Locsoljátok hideg vizzel a propit, én indítózók...
és lőn csoda: beindult.
A hét 4 napján mindig eljátszva a sztori...
Egyszer Hamburgba repültem CL65 Canadian Jet géppel (Lufthansa). 5 perccel késöbb indult F2-ről és 15 perccel korábban érkezett Hamburg T4-re.
Biztos AUDI turbó motorja volt.:-)))
Jó lehet Neked, a computer legalább bent van a hideg meg kint.....
Amúgy a tv nem arról szól, hogy mi történik, hanem mi eladható! Most pl a riporter jól értesült arról, hogy minden gép pontosan szállt fel.
Egyébként utazott már valaki olyan repülőn ami időben szállt fel, és időben szállt le? Én már egyszer.
Más a 767-es egyszerűen egy csoda, amit a Malévnál használatban van az egy kicsit soknak tűnik, nem megy ez a repbiztonság rovására?
Aeroflot, belföld. Kijevbe kellett repülnöm, potyautasként, ismerős személyzettel. Hatkor indult a járat, reggel fél ötkor kivittek a géphez, becsmpésztek a fülkébe, rám zárták az ajtót, vártam. Értem jöttek, hogy vissza az egész, Kijevben esik a hó, nem lehet leszállni. Vártunk, végre elállt a hó Kijevben, de akkor meg takaríították, arra kellett várni. Végre megvolt, kivittek a géphez, becsempésztek a pilótafülkébe, rám zárták az ajtót, vártam. Jöttek, hogy nem jó, most meg leszállt a köd Kijevben, semmit nem lehet látni. Megint hazamentünk.
Harmadszor is kiveittek, akkor felszállt a köd, de kiderült, hogy újra esik a hó. Végül esti járat lett a reggeliből, még szerencse, mert a személyzet lassan kifutott volna az on duty timeból, vagy hogy is mondják most, szóval 12 óra ügyelet után nem repülhettek volna, és akkor ki tudja, mikorra osztják be őket és melyik járatra.
Félúton jártunk, amikor berecsegett az irányítás, hogy Kijev megint lezárva, menjünk el kitérő reptérre. Harkov volt a kitérő, bal forduló, és aggódás, mert hol fogok aludni, és hogy jutok el Kijevbe, és nem bukok-e le valahol, mint többszörös szabálysértő (tartózkodási engedélyem sem volt).
Aztán már Harkov felé közeledve szóltak, hogy újra nyitva Kijev, közel 180 fokos forduló, és késő éjjel végre leszálltunk a hóbuckák között. Nem tudom, mikor és hogyan indult vissza a gép és a személyzet.
Mindenkinek lehet ilyen látványban része, aki ellátogat a Holland Antillákra, ezen belül a Szent Martin szigetre, ott a Juliana Airport felszállópályája nagyon közel van a parthoz, és egy csomó ilyet lehet látni. Van egy figyelmeztető tábla a parton:
"WARNING - Low flying and departing aircraft blast can cause phisical injury"
Nem mintha Mahawk lett volan ott, az októberi Aircraft Illustrated-ben olvasta.
A menetrendben szereplő indulási idő elvileg a fékoldási idő, azaz az a pillanat, amikor a repülőgép a pályán állva, a hajtóműveket felszálló vagy közel felszálló teljesítményre pörgetve kioldja a féket, és meglódul. Ebben a pillanatban indítják az órát is, amely méri a repülés idejét a közbenső reptéren vagy célrepülőtéren a pályán való megállásig, illetve a pályáról való legurulásig. Ezért is van az, hogy egy-két perccel az indulási idő előtt általában már nem tudnak felültetni a gépre.
A havas idő igencsak megnehezíti a repülést. Az egyik, hogy erős havazás esetén mindaddig nem lehet a pályát megtisztítani a hótól, amíg a hó el nem áll. A havas, jeges, latyakos pálya meghosszabbítja a felszállási úthosszt, és sokkal jelentősebb mértékben a leszállási úthosszt. De ez csak egy dolog, a másik a gépek mgetisztítása a hótól és a jégtől felszállás előtt; ez idő- és munkaigényes, azonkívül szűk keresztmetszet.
Lehet még egy, kevésbé ismert akadály is. A nyolcvanas évek közepén éppen a forgalomnál dolgoztam, amikor az az iszonyatos nagy hóesés volt, amikor a fák a városban sorban kidőltek és leszaggatták a vezetékeket. Olyan volt, mint egy lázálom; alig tudtam kijutni Ferihegyre. Amikor elállt a hó, letakarították a pályát, aztán a gurulóutakat, aztán az előteret; de hát a kotrógép nem mehet a gép alá, ott bizony emberi erővel, lapáttal kellett a havat eltakarítani. A műszakvezető lapátot adott minden szakember kezébe, és gyerünk.
Itt még nem volt vége, a világ összes jégtelenítő folyadéka kevés lett volna ennyi havat leolvasztani. A szerelők felmásztak a szárnyra, kezükben zsákkal – a szárnyon nem működik a hólapát –, és azzal tolták le a havat.
Ezzel sem volt minden megoldva. Az előtér betonja olyan csúszós volt, hogy nem lehetett tudni, hajtóműindításkor alapgázon nem indulnak-e el a befékezett gépek; mert akkor menthetetlenül beleállnak a főépületbe. Ezért a gépeket egyenként készítették fel, kigurították az előtér közepére, keresztben, hogy legyen elég terük az önkifejezésre. Ott indították be őket, egyenként. Egy elment, aztán jött a következő. Délig, kora délutánig mind elmentek a reggeli járatok. Ugyanaz gép máskor addigra visszaér, elmegy déli járatként valahova, majd egy délutáni és esetleg esti járatként is funkcionál. Aznap ez a varázslat nem sikerült. Az egy irányba tartó járatokat összevonták, utas amúgy is alig volt, aki nem rettent vissza az idő és a késés miatt, az esetleg nem jutott ki a repülőtérre.
Szóval ilyen időben azt mondani, hogy minden járat időben elment... Én már egy éve nem nézek tévét, és azóta csodálatos belső harmónia alakult ki bennem, a világ kitágult, kiszínesedett, ezernyi érdekes és szép dolgot fedeztem fel, oylan dolgoknak is tudok örülni, amit azelőtt észre sem vettem... De hát ez már nem repülős téma.
