Szó sincs róla, hogy "elítélném", hiszen semmi közöm nincsen hozzá. Szerencsére. Ráadásul nem én kezdtem. Egy lekezelő verbális támadás ellen védekeztem. Ennyi.
engem sem nyomott fel, pedig mar egymas orbavereserol ertekeztunk. rossz helyen tapogatozol. az is lehet, hogy en voltam. (nem szeretem a fideszt sem). szoval maris megalapozott a gyanu... ;P
Az eddigi tapasztalatok szerint a személyeskedő megjegyzéseket ignorálni kell, mert másképp nem kezelhetők. Tehát a magyarázat, tiltakozás, érvelés, elviccelés, visszaanyázás stb., stb., stb. módszerek nem vezetnek eredményre.
(Az aktív és egyoldalúan személyeskedőket pedig végül úgyis letiltjuk.)
A kételkedés egészséges dolog, csakugyan. Tulajdonképpen megtisztel, hogy nagyobb hatáskört tulajdonítasz nekem, mint amekkorával rendelkezem. Örömömbe csak azért vegyül némi üröm, mert mindeközben olyan szándék meglétét tulajdonítod nekem, amelynek a csíráját sem birtokolom.
Node, lényeg a lényeg, te kételkedhetsz bátran. Jó szórakozást!
"Lehet hogy Nanának a magamfajta, zömökebb pasik tetszenek"
Ez egészen biztos.
"de a gyakrolat akkor sem ez."
Én is azt hiszem, hogy nem ez a gyakorlat. Az eset tanulsága csak annyi, hogy te meg én, ketten voltunk egy helyzetben, amikor:
a) te jöttél be jobban egy nőnek külsőre és nem én
b) te jobban bejöttél egy nőnek külsőre, mint a nő neked
c) nekem nagyon tetszett a nő, de ott kettőnk közül külsőre én voltam az egyetlen kompetens döntőbíró szerint a szarabb pasi
"Egyébként pedig ezen felesleges siránkozni, hogy ki kinek tetszett jobbaan, mert mindketten tudjuk te jobb pasi vagy tőlem."
OK. Ha ennyire akarod, vállalom. :-)
"Viszont már sokat gondolkoztam azon, hogy örökbefogadok egy gyereket"
Azon már én is. Úgy látszik, ez nem feltétlenül jópasiság függvénye.
(18178)-cal mi a helyzet? Ki ne szedd, csak érdeklődöm. Hogyan szabad rá reagálnom olyan formában, hogy ne érintsek olyan problémakört, amelyet az a hozzászólás érint?
Hülye vagy te, bakker. Még csak hozzászólást sem olvastam délelőtt óta, gépnél se voltam. Eleve ellenezem a moderációt időtlen idők óta. Azt se tudom, kinek kell írni, hogy valamit szedjenek ki.
Mellesleg sajnálom, hogy a hozzászólásodat, aminek kapcsán beírtam, hogy baromnak tartalak, kiszedték. Sajnos elmentve sincs meg nekem, így aztán nem tudom nézegetni. :-)
Szerintem ne kapd fel nagyon a vizet. Túl sokáig voltál lesajnálóan, agresszíven bunkó, és páran nem szívesen néztük már tovább. erre elszakadt a cérnád, még keményebb lettél, aztán letiltottak. Pech. Komolyan mondom, hogy sajnálom, hogy ilyesmiért elveszik a hozzászólási jogaidat - de hát ez van.
Igen, valóban egy körben forog a mondandóm. Igyekszem ugyanis következetes lenni, remélem, hellyel-közzel sikerül is (függetlenül attól, ki ért velem egyet és ki nem).
A fiatalságod... Ezt épphogy pozitívumként értékeltem. Ha olvastál az eredeti nickemen írt hozzászólásokat, láthatod, hogy éppen pozitív a véleményem a korosztályomnál fiatalabb lányokról.
A szépséged... Az eddig magadról elmondottak alapján szépnek képzeltelek. Ha ennek kifejezésre juttatását esetlegesen tolakodásnak tekinted, azt meglehetősen furcsállom. Azt is furcsállom, ha esetleg azért tagadod a szépségedet, mert nem akarsz ismerkedni. Megjegyzem: egyelőre én sem kívánok ismerkedni, úgyhogy tőlem ne félj ilyen téren. (Most játszom a megközelíthetetlent. ;-))) (((Ez vicc volt.)))
Az a helyzet, hogy a korábbi megnyilvánulásaid alapján kimondottan pozitív kép élt bennem rólad, az egyik legnőiesebb hozzászólónak tartottalak. Örülnék, ha ezt a képet nem rombolnád szét. Mindezt valóban nem tolakodásnak szántam - csodálkozni fogok, ha esetleg annak tekinted.
Te paranoiás vagy!
Neki ehhez az égegyadta világon semmi köze!
Mellesleg én sem értek egyet a törléssel. Jó volt az úgy, ahogy volt. Legalább mindenki láthatta volna azt is, milyen vagy, amikor felidegesíted magad.
És biztos vagyok abban is, hogy ffr sem kérte volna a törlését, mindig is ellenezte az ilyesmit. Csak utána kéne olvasnod, és tudnád, hogy ez a feltételezésed mennyire nevetséges.
Ellenben jellemző.
Íme, a példaértékű eseten keresztül láthatjuk, meddig ér a Nagy Fűzfán Fütyülő Rézangyal keze. Akiben mellesleg kicsit csalódtam. Azt hittem, valamivel nagyobb stílű ember. Ugyanis amit művelt, az egész egyszerűen KISPÁLYÁS volt. Mindenesetre mindenki gondolja meg, mikor kérdőjelezi meg az Ő Nagyságát és Tökéletességét.
Kedves beegod. (Pontokba szedem a mondandómat, mert úgy én is jobban átlátom, meg te is. Nem mintha ez utóbbi érdekelne nagyon.)
1. Mab még megközelítőleg sem szép.
2. Na, most jön a bőséges szöveg.
Figyelmen kívül hagyod, hogy ez a net. Ez nem a való világ, kedves megkeseredett, megkeményedett, boldogtalan nő... Neten az embernek csak egy kicsi szeletét látod. És ha az ember nem strapálja magát, hogy egységes dizájnt alakítson ki magáról online, akor nyilván az jön le róla, hogy unalmas. Mivel nem is akar különlegesnek látszani. Az ember ugyanis nem attól lesz különleges, hogy frankó tőmondatokban megkeseredett bölcsességeket firkant egy fórumba, hanem a kisugárzásától. Ez az, amit neten nem lehet megtapasztalni. Egy emberről képed csak akkor lehet - azért magyarázom ilyen szájbarágósan, hogy biztosan megértsd, ugyanis hajlamos vagy korlátoltan felfogni mások itteni gondolatait, és egyetlen merev szempontrendszer alapján értelmezni azokat -, ha találkoztál vele, és minimum fél órát beszélgettetek.
Azt is megsúgom, hogy egy ember nem attól lesz egyéni és különleges, hogy olyan elképesztően egyéni és különleges gondolatai vannak. Mégcsak nem is az elképesztő és különleges eddigi életétől és tapasztalataitól. Hanem attól, hogy tisztában van egyedi és megismételhetetlen voltával, és ennek megfelelően magára mint másoktól független individuumra tekint. Mert az ember lényege jóval mélyebb annál, mint ahogy azt az élete során megtanult társadalmi minták és erkölcsi nézetek le tudják írni.
De inkább nem is mondom tovább, hiszen te nyilván racionalista vagy, téged megedzett, megkeményített ez a nyomorult élet, úgyhogy jóval fensőbb lény vagy annál, minthogy egy napraforgó- és nádhajlékonyságú, burokban felnőtt ember bármit is mondjon neked.
Ja, még valami. Nem tudom már, hogy hol hallottam, valószínűleg egy kínai bölcsesség lehet:
A szél a nádat meghajlítja, a tölgyfában semmi kárt nem tesz. A vihar a nádat nagyon meghajlítja, a tölgyfában semmi kárt nem tesz. Az orkán a nádat a földig hajlítja, a tölgyfát kicsavarja.
Szerinted melyiknek éri meg jobban...?