Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Ehhez a kagylóhéjhoz hasonlóan a Szentírás is másként néz ki belülről és kívülről. Ezért javasoltam azt, hogy legalább az irgalmasság cselekedeteit gyakorold.
A 2271-dik és a 2272-dik hozzászólásokban írtam azt, hogy az Isten és az ember közösen alkotta a Szentírást; ami úgy valósult meg, hogy az Isten sugallatot adott az embernek, aki a kapott sugallatot a saját képességei szerint értelmezve írta le ... majd az így keletkezett Szentírást az ember szintén a saját képességei szerint értelmezi.
Ezért csak azok ismerik fel a Szentírásban Isten szavát, akik elkezdik gyakorolni minimum az irgalmasság cselekedeteit, de lehetőleg az teljes apostoli szolgálatot.
Az Isaias 58,6-7 és a Máté 25,31-46 versek alapján az irgalmasság cselekedetei: éhezőknek enni adni, szomjazóknak inni adni, jövevényeknek és hajléktalanoknak szállást adni, ruhátlanoknak ruhát adni, betegeket és foglyokat látogatni. Emellett ha azt is elmondjuk, hogy az Isten megvédi a gonoszságtól azokat, akik megelégszenek a kegyelemmel, és megbékélnek az élettel és Istennel, akkor ezzel elindultunk az apostoli szolgálat útján.
János 15,15: Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert amit Atyámtól hallottam, mindent tudtul adtam nektek.
Aztán akik elindultak az apostoli szolgálat útján, azok újabb és újabb kegyelemben és vezetésben részesülnek; és a János 1,16 verssel összhangban megtapasztalják azt, hogy kegyelmet kapnak kegyelemre.
Érdemes egy-egy példával szemléltetni a kegyelmet és a hyperkegyelmet:
Kegyelem az, ahogyan Mózes az egyiptomi rabszolgaságból szabadságra vezette a választott népet.
Hyperkegyelem (túláradó kegyelem) az, ahogyan a megtestesült Fiú Isten (Jézus Krisztus) megszabadít a gonoszság hatalmából.
Vagyis a teremtmények részesíthetnek kegyelemben, és az Isten részesíthet hyperkegyelemben. Az apostoli szolgálatot közvetlenül a megtestesült Fiú Isten indította el, és ezért indult az apostoli szolgálat hyperkegyelemmel.
Mindazok megszabadulnak a gonoszság uralmából, akik követik Isten vezetését, és megelégszenek Isten kegyelmével.
Az Isaias 58,6-7 és a Máté 25,31-46 versek alapján Isten akaratának a teljesítése az irgalmasság cselekedeteinek a teljesítésével kezdődik. Az apostoli szolgálat vállalása pedig már annak a tudatával is megkönnyíti az Isten kegyelmével való megelégedést, hogy a megtestesült Fiú Isten által személyesen elindított szolgálatban vehetünk részt. Ezért is tartják az apostolok túláradó kegyelemnek (ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις - hyperkegyelemnek) Jézus Krisztust (Róm 5,20).
Az ahogyan Mózes kiszabadította a választott népet az egyiptomi rabszolgaságból, előképévé vált annak, ahogyan a megtestesült Fiú Isten kiszabadította a népét a gonoszság uralma alól.
Érdemes összehasonlítani a két szabadító tevékenységet.
A 2Móz 3,10 szerint az Örökkévaló megbízza Mózest azzal, hogy szabadítsa ki (vezesse ki) a választott népet az egyiptomi rabszolgaságból. Az 1Tim 1,15 vers szerint a Fiú Isten (Jézus Krisztus) azért jött személyesen, hogy megszabadítsa a bűnösöket a gonoszság uralmából.
Mindazok megszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból, akik követték Mózes vezetését. Mindazok megszabadulnak a gonoszság uralmából, akik követik Isten vezetését, és megelégszenek Isten kegyelmével (2Kor 12,9).
Ennek a gondolatnak a leírása után került elém az 1Kor 15,17 vers. 1Kor 15,17: Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitetek, még bűneitek részére vagytok.
Az 1Móz 4,7 verssel összevetve az alábbi fordítás is helyes: 1Kor 15,17: Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitetek, még bűneitek uralkodnak rajtatok. Ugyanígy az alábbi fordítás is helyes: 1Kor 15,17: Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a hitetek, még a gonoszság uralma alatt vagytok.
Vagyis Jézus Krisztus az egész életével, kínhalálával és feltámadásával lett a szabadítónk.
Gal 1,3-4: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól; aki önmagát adva a bűneinkért, kiszabadított minket a gonoszság uralmából a mi Atyánk akarata szerint.
Tit 2,14: Aki értünk adta önmagát, hogy minden gonoszságtól megszabadítson, és jó tettekért rajongó választott népévé tisztítson minket.
A Gal1,4 vers szerint is, és a Tit 2,14 vers szerint is Jézus Krisztus önmagát adva szabadított meg a gonoszság uralmából, és a gonoszságtól; vagyis Jézus Krisztus önmagát adva lett a szabadítónk. Mindkét vers arra utal, hogy Jézus Krisztus (a megtestesülésétől a kínhaláláig tartó) egész életével lett a szabadítónk; vagyis egész életével a szabadulásunkat szolgálta. Jézus Krisztus szolgálata az emberek megbékéltetéséről és a gonoszság uralma alóli szabadulás lehetőségének a hirdetéséről szólt; vagyis Jézus Krisztus a halálosan komolyan vett apostoli szolgálatával lett a szabadítónk, és ennek lett a része a kínhalála.
Az apostolok azért békéltették meg az embereket és hirdették az evangéliumot, mert az apostoli szolgálat az emberek megbékéltetéséről és az evangélium hirdetéséről szól. A Zsid 3,1 vers szerint Jézus volt az első apostol, aki a saját szolgálatát adta tovább a Máté 10,2-4 versekben felsorolt 12 tanítványának. Az Acs 1,26 vers szerint Mátyást az apostolok közé sorolták. Az Acs 14,14 vers szerint Barnabás is és Pál is apostol. A Róm 16,7 vers szerint Andronikosz és Junia is apostolok (és vélhetően házastársak). Az 1Kor 4,9 vers Apolló apostolról ír. Az 1Tessz 2,7 versben Pállal együtt Szilvánusz és Timóteus is apostolnak van tekintve. Az apostoli szolgálat elfogadása teszi az embert apostollá.
Jézus tanítványai hirdették az Isten országát, vagyis a gonoszság uralma alóli szabadulás lehetőségének jó hírét (az evangéliumot); és gyógyítottak (amivel megbékéltették az embereket az életükkel, és Istennel). Vagyis Jézus tanítványai hirdették az evangéliumot, és megbékéltették az embereket.
Jézus tanítványairól Máté 10,2-4: A tizenkét apostolnak a neve pedig ezek: az első a Péternek nevezett Simon és testvére András, Zebedeus fiai Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté a vámos, Alfeus fia Jakab és Tádé, a zelóta Simon, és az iskarióti Júdás aki elárulta őt.
... miért ragaszkodnak sokan a sok szenvedést okozó tisztességtelenséghez?
Erre a kérdésre adható másik válasz az, hogy sokan azért ragaszkodnak a sok szenvedést okozó tisztességtelenséghez, mert a gonoszság uralma alatt vannak. Azok védettek a gonoszság uralma alól, akik az Isten országában élnek.
Lukács9,1-6: Összehívva a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden démon fölött és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket hirdetni az Isten országát, és gyógyítani. Mondta nekik: "Semmit se vigyetek az útra, se botot, se batyut, se kenyeret, se pénzt, se váltóruhát. Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. Ha valakik nem fogadnak be titeket, a városból kimenve rázzátok le a port a lábaitokról tanúságul ellenük." Azok útra kelve bejárták szerte a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyítottak.
Aki Isten országában él, az védve van a gonosztól. Ezért az Isten országának hirdetése egy jó hír (evangélium), mert a gonosz uralma alóli megmenekülésről szól. Jézus tanítványai bejárták a környéket, hirdették az Isten országát, vagyis a gonoszság uralma alóli szabadulás lehetőségének jó hírét (az evangéliumot), és a démonok űzésével gyógyították a szellemet, a bűnök elengedésével gyógyították a lelket, és a betegségek megszüntetésével gyógyították a testet.
Gyakran találhatunk a Szentírás Igéinek nyilvánvaló értelmezése mellett "emberi értelmezést" is, amire jó példa az Isaias 53,10 vers értelmezése.
Isaias 53,10: És az Örökkévaló elfogadta az elnyomását, ha a lelke mentesül a bűntől, és olyan lesz a magja, amely meghosszabbítja napjait, és az Örökkévaló akarata az ő keze által valósul meg.
Az Isaias53,10 versnek a nyilvánvaló jelentése az, hogy az Örökkévaló csak azzal a feltétellel fogadta el az Isaias52,13 versben említett szolga (Jézus) elnyomását, ha a lelke mentes marad a bűntől; és az elnyomottsága által Ő is, és az Örökkévaló is megdicsőül.
Emellett elterjedt "emberi értelmezés" az, amely arra a teológiai áthallásra épül, amely szerint a bűntől szabadulásért bemutatott áldozat is mentesít a bűntől; ezért "a lelke mentesül a bűntől" kifejezés úgy is fordítható, hogy "a bűntől szabadulásért mutat be áldozatot". Aztán ezt tovább gondolva jutnak el oda a teológusok, hogy a bűntől megváltó áldozat volt Jézusnak a kereszthalála; és Jézus ezzel a megváltó áldozattal az Örökkévalót engesztelte ki, hiszen az Örökkévaló volt az, aki elfogadta az elnyomását; ezért Jézusnak a kereszthalála egy engesztelő áldozat volt.
Az Isten és az ember közösen alkotta a Szentírást; ami úgy valósult meg, hogy az Isten sugallatot adott az embernek, aki a kapott sugallatot a saját képességei szerint értelmezve írta le. A Szentírás mindegyik Igéje valamilyen mértékben sérült, de ez a sérülés különböző mértékben ismerhető fel. Az emberi rész jól látható az 5Móz 21,21 versnél. 5Móz 21,21: És városának egész népe halálra kövezi őt, és kiégeti maga közül a gonoszt, és egész Izrael hallja és fél.
A sérüléstől mentesség jól látható az Ez 33,11 versnél.
Ez 33,11: Azt mondd nekik: Ahogy élek, mondja az Örökkévaló Úr, nem a gonosznak halálát kívánom, hanem hogy visszatérjen, és éljen. Térj vissza gonosz útjaidról! Miért halnál meg, ó Izrael háza?
2Kor 5,18-20: Mindezek pedig az Istentől vannak, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk ajándékozta a megbékéltetés szolgálatát, úgy ahogyan a világ vétkeit nem felrovó, a világot önmagával megbékéltető, és a megbékéltetés igéjét belénk helyező Krisztusban jelenvolt Isten. Ezért Krisztusért járunk követségben, és mint az általunk buzdító Isten Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel.
Az élettel és az Istennel szemben neheztelőkben az erősíti a tisztességes élet iránti bizalmat, ha megbékél az élettel és Istennel. Jézus is fontosabbnak tartotta az emberek megbékéltetését annál, hogy adót vagy osztalékot szedjen.
Jézus egyértelműen azonosítja magát azzal a Fiúval, akinek a célja a tisztességes rész beszedésén túl, a tisztességes élet iránti bizalom erősítése; és ezzel összhangban sokszor beszél a hitről (bizalomról), de sem adót, sem osztalékot nem szedett.
A görög "πίστις" [pístis] szó jelentése: hit, bizalom. A héber "אמונה" (AMVNH [emuˈna]) szó jelentése: hit, bizalom, hűség, kitartás, megbízhatóság.
Ezért amikor Jézus a belé vetett hitről beszél, akkor ezzel együtt az általa megvalósíthatónak mutatott tisztességes élet iránti bizalom erősítéséről is szól. Erre válaszul a tisztességtelenek megölik a tisztességes Jézust, aki erre válaszul feltámad. Ez felveti azt a kérdést, hogy ha Jézus bemutatta a tisztességes élet lehetőségét, akkor miért ragaszkodnak sokan a sok szenvedést okozó tisztességtelenséghez.
Szerintem sokan azért ragaszkodnak a tisztességtelenséghez, mert úgy érzik, hogy csak tisztességtelenül kárpótolhatják magukat azért, amit mások tisztességtelensége miatt elszenvedtek. Ezzel összhangban úgy gondolom, hogy a tisztességtelenséghez ragaszkodók lelkében neheztelés van az élettel, és Istennel szemben.
Azért testesült meg a Fiú, hogy a szőlőművesek magukba forduljanak. Ezzel szemben a következő két versben az olvasható, hogy a szőlőművesek a Fiú ellen fordultak, és nem magukba. Ez felveti azt a kérdést, hogy milyen lelkület vezérelte azokat, akik a Fiú ellen fordultak.
Az nyilvánvaló, hogy a szőlőművesek tisztában voltak azzal, hogy a szőlő tulajdonosától kapták a megélhetésüket biztosító munkájukat; és azzal is tisztában voltak, hogy az a tisztességes, ha megadják a szőlő tulajdonosának a neki járó részt; ezért azzal is tisztában voltak, hogy tisztességtelen dolgot tettek. Mégis a tisztességtelenségükhöz ragaszkodtak, és a tisztességes ellen fordultak.
Szerintem a szőlőművesek nem bíztak a tisztességben; és ezzel összhangban úgy gondolták, hogy csak tisztességtelenül lehet megélni. Ezért a Fiú célja a tisztességes rész beszedésén túl, a tisztességes élet iránti bizalom erősítése.
A Fiú Isten határozott céllal testesült meg, és vállalta a kínhalálig tartó engedelmességet.
Máté 21,37: Végül a fiát küldte hozzájuk, mondván: "Magukba fordulnak a fiam miatt."
Az "Ἐντραπήσονται" szó megtalálható a Máté 21,37; a Márk 12,6; a Lukács 20,13; továbbá az LXX fordításban az Isaiás 41,11; és az Isaiás 45,16 versekben. Az "Ἐντραπήσονται" szó jelentése: magába fordul a szégyen vagy a tisztelet miatt.
Együtt alkotja az embert a teste, a lelke, és a szelleme. Jézus szelleme a lényegét tekintve megegyezik a szellemi természetű Fiú Istennel. (A szellemi természetű Isteni személyeket a köztük lévő szeretet teszi eggyé.) Ezért tekinthető Jézus a Fiú Isten megtestesülésének. (Fil 2,5-8) A Fiú Isten határozott céllal testesült meg, és vállalta a kínhalálig tartó engedelmességet.
Életünk megitélése azon mulik hogyan élünk viselkedünk etikai lényegük szerint milyenek a cselekedeteink.
Máté 25,31-46: Amikor pedig eljön az Emberfia az Ő dicsőségében, és vele mind az angyalok, akkor dicsősége trónjára ül; és eléje gyűjtenek minden népet, és szétválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor szétválasztja a juhokat a kecskéktől; és állítja a juhokat a jobbjára, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király a jobbján állóknak mondja - Gyertek Atyám áldottjai, örököljétek a világ teremtésétől nektek készíttetett országot! Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, ruhátlan voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám. Erre az igazak így szólnak - Uram, mikor láttunk téged éhezőként és megetettünk, vagy szomjazóként és megitattunk, mikor láttunk téged idegenként és befogadtunk, vagy ruhátlanként és felruháztunk, mikor láttunk betegként vagy börtönben és meglátogattunk? Amire a király így válaszol nekik - Bizony mondom nektek, amit csak a legkisebb testvéreim egyikével tettetek, nekem tettétek. Akkor a balján állóknak is mondja - Menjetek tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az angyalainak készült! Éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, ruhátlan voltam és nem ruháztatok fel, betegségben és börtönben voltam és nem látogattatok meg. Erre azok is mondják - Uram, mikor láttunk téged éhezőként, vagy szomjazóként, vagy idegenként, vagy ruhátlanként, vagy betegként, vagy börtönben és nem szolgáltunk neked? Amire válaszolja nekik - Bizony mondom nektek, amit csak a legkisebbek egyikével nem tettetek, nekem nem tettétek. És elmennek azok az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.
1Móz 4,7: Hiszen ha jót teszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig rosszat teszel, ajtódnál leselkedik rád a rossz lelkület (a bűn), és uralkodnod kell rajta.
A Máté 25,31-46 versek szerint annak alapján leszünk megítéltetve, hogy megtettük-e az irgalmasság cselekedeteit. Az 1Móz 4,7 vers szerint a bűnök a rossz tettek következményei. Azért kell a rossz lelkületen (bűntudat, szégyen, harag, düh, bosszúvágy, undor, sóvárgás, stb.) uralkodni, mert akadályozhatnak az irgalmasság cselekedeteiben, akadályozhatnak a szeretetben.
