Gratula, kedves garfield, az első szösszenethez idén.
Remélem, hogy nem az lesz az egyik legnagyobb repülős élmény, amit még a hírekben is lehoztak 1-én:
"A Malév első járata probléma nélkül megérkezett Zürichbe 9.10-kor."
Egyébként BUÉK.
Újévi első kérdés: milyen repteret jelöl "AGA"?
Választ csak fejből, kapásból rávágva lehet.
Hi ! Mindenkinek, úgy látom idén n n één szolololok hozzzzzá elször! Akkkkkor ha vlki ovasla akkor mindenkinek nagyon boldog (repülésben gazdag) új évet!!!
MMMMMmmmilllllyyyyyyen ljó, hogggy ninnnncsssen isisisis YY222KKK prororbbblééémmmaa!!!!!!
Csodás - és csodával határos - felvételek voltak pár perce valamelyik német nyelvű adón. Ősz öreg bácsi röpködött autogirójával, amikor a felvételen is jól láthatóan leállt a motor. A nagyapó nem jött zavarba, hagyta kicsit süllyedni és gyordulni a gépezetet, és a földhöz közeledve szépen kilebegtetett. Nem is lett volna probláma, de az alacsonyan lévő vezérsík elég lendületesen leért a földre, és megdobta a gépet, az pedig orra áltt, és legalább két és felet bukfencezett, aztán majdnem fejjel lefelé, kicsit ferdén (nyilván a rotortengely...) megállt. Az ősz szakállú pilóta él, és van neki új autogirója, szép piros.
Nem tartom etikusnak, hogy válaszoljak a kérdésedre. :-))
Viszont megcsavarom a légperspektíva kérdést. Ősi füredi szokás, hogy a "jó időt" Tihany vagy a túlpart (látszólagos) távolságából mondjuk meg. Ha pl. Siófok minden bokra külön látszik = rossz idő. Ha igazi "tenger" a látvány, azaz a túlpart csak egy vékony szürke csík = jöhet a napolaj. Na, ezt ki fejti meg?
Egyébként nem csak a Hold tűnik nagyobbnak, amikor a horizont közelében van, hanem a Nap is. Pótkérdés: miért látjuk őket vörösnek ilyenkor?
Teljes szívből gratulálok, a megoldás tökéletes és teljes. A ködperspektíva ismert jelenség, csak mi, városi patkányok (Hommage a Lafontaine) ritkán találkozunk vele.
A másik jelenség már inkább légijármű-centrikus, mert a legtöbb földi tárgy méretét ösztönösen jól érzékeljük, a levegőben viszont nincs mihez hasonlítani. Egyébként a nagy gépket a földön állva is mindig kjisebbnek látjuk. Akkor lepődünk meg, amikor egy szerelő felmászik a hajtóműhöz, és olyan hihetetlneül kicsinek tűnik; ugyanis még akkor is inkább az ember méretét vitatja az agyunk.
Ez a dolog egyébként jellegzetes buktató az "UFO-észleléseknél": azt mondja a szemtanú: olyan ennyi méter lehetett, annyi méter magasságban repült, és kábé amolyan sebességgel. Amit valójában észlelt, az legfeljebb egy látószög és egy szögsebesség. Ezen belül bármekkora lehetett, bármilyen magasan és bármilyen gyors vagy lassú. (Az egyik leghitelesebbnek tartott UFO-fényképről a készítője később elárulta, hogy az asztali lámpájának a visszatükröződése az erkélyajtó üvegében.)
Akkor egy - ugyan nem repülős, de - rokontéma: miért olyan nagy a Hold holdkelte után, és miért lesz olyan kicsi már fél-egy óra múlva?
Valami hasonlóra gondoltam; ti. hogy a nagyobb gép hosszabb idő alatt tesz meg akkora távolságot, mint a saját hossza, ezért tűnik lassabbnak. Ha a gépet nézed, általában az ég van a háttérben, tehát a távolságokat nem tudod máshoz viszonyítani, mint magához a gép hosszához.
Van egy elméletem arra is, hogy miért tűnnek a nagyobb gépek lassabbnak, de nem vagyok biztos benne, hogy az a helyes magyarázat.
Gondolom azert, mert a gep meretehez kepest, "ugyanaz a meret" akkor latszik, amikor a nagyobb gep magasabban van, es emiatt a szemunkhez kepest a mozgas "szoge" kisebb, tehat lassabbnak tunik. Ujlaki? Emiatt van?
Saját legnagyobb repülős élményeim - leszámítva egy kisebb légörvényt útban TLV felé - leginkább az EF2000 című vadászrepülő-szimulátorhoz kötődnek. Mégis teszek egy kísérletet Újlaki 2. számú kérdésével (Miért jönnek közelebb a gépek tiszta időben?):
Én viszont a házunktól látható hegyet látom nagyobbnak és távolibbnak párás időben. A jelenség neve légperspektíva; arról van szó, hogy az elmosódottabb kontúrok a nagyobb távlat érzetét keltik. Megfordítva, szokatlanul tiszta időben a tárgyakat közelebbinek észleljük.
Van egy elméletem arra is, hogy miért tűnnek a nagyobb gépek lassabbnak, de nem vagyok biztos benne, hogy az a helyes magyarázat.
Nos T. Tasztaltársak, én még új vagyok itt, bár olvasom eme csodás topicot születése óta. Ámbár most jutottunk el egyik kedvencemhez, a Ruszlánhoz. Nos, nekem volt szerencsém többször is kivül-belül megcsodálni, és igencsak eltalált szerkezet. Egyébként nemcsak 1-2 darab röpköd, hanem kb 50. Max MTOW-ja a 200-asnak 405.000kg. Ennél már csak a Buran űrsikló szállítására épített hathajtóműves csoda, az AN-126-os nagyobb, ha jól tudom. Igaz, abból tényleg csak egy van. Ha érdekel néhány apró információ a Ruszlánról, csak jelezzetek.
Szóval jönnek az iránysávon, és amikor meglátják jobbra a házamat*, akkor tudják, hogy mehet a leszálló fékszárny, és a siklópálya-mutató is akkor megy át a műszer közepén, le lehet nyomni az orrát. A legtöbb gépen ez simán megy, de amint már írtam, az idegen pilcsik néha bizony fűrészelnek a gázkarral, az Il–62-es (mostanában ritkán jár errefelé) rendesen ráadja meg vissza, de az Il–76-os a csúcs: ráadják a gázt majdnem névlegesig, visszaveszik, megint ráadják, megint vissza, és az egész úgy néz ki, mintha az a marha nagy gép (nem is olyan nagy, persze) mindjárt elvesztené az egyensúlyát és leesne a kötélről.
--------------------
* Ez csak félig vicc: mivel eredetileg malévesek és LRI-sek építették a házat, a pilcsik ismerték. Ma már a malévesek vagy elköltöztek, vagy nem malévesek.
– Ja, ott laksz a maléves házban? Azt ismerjük, ott szoktuk rátenni a leszálló fékszárnyat! – mondta egyszer a kapitány, amikor bent voltam a kabinban. – Legközelebb majd billegtetek, ha ott jövünk el...
A Bajcsy-kórháztól 100 m-re jobbra, ha a 13R (13-régi ;-) pályán repülve nézed. Ha éppen bent fekszem a Bajcsyban (szeretek ott feküdni, két műtét között haza lehet szaladni vacsorázni), akkor pont fölöttem mennek a gépek. Ha kicsit tovább megyek, a Maglódi úti Ipar(mentes) telepre, akkor már balra vagyok az iránysávtól.
Ha pontosabb cím kell, akkor éppen fékszárny-kibocsátáskor kell kinézni jobbra. Ha valami különleges géppel jössz, integethetsz, úgyis kint leszek a teraszon. Ha én nem hallanám, hogy valami extra gép jön, Anna lányom (8 éves) kiabál: Papa, ezt nézd meg!
"Karácsonyi repülés kvízünk villámkérdése: mi nagyobb repülős élmény, mint egy Boeing 747? "
AN224 .....
Láttam egyébként egy érdekes fotót: Egy fokker 100-ast éppen betolnak egy AN124-esbe. Persze szárnyak nélkül. Az sem egy törpe......
Tobbszaz level utan a temaba, eszembe jutott hogy tenyleg leirjam a legnagyobb repulos elmenyemet (talan a masodik legnagyobb....majd errol kesobb).
19 eves szobagyerek voltam. A "jo tanulo" tipus, aki soha semmi rosszasagban nem vett reszt, aki mindig engedelmeskedett szuleinek, ismeritek a visszataszito tipust. Hat az voltam. Anyammal, hugommal es neveloapammal eltem egyutt. Neveloapam Kolozsvarrol szarmazott, es Marosvasarhelyen elt az anyja, huga, tobbi csaladja. Es akkor valakije meghalt Romaniaban, valami orokseget maga utan hagyva. Nem volt nagy osszeg, valami 30,000 Lei, de az akkor nekunk nagy penz volt. De a torveny szerint azt a penzt nem lehetett elhozni Romaniabol. Legalabbis legalisan nem. Fogalmam sincs neveloapam hogy szervezte meg, de az egesznek az volt a lenyege, hogy ha valaki eljutatta a penzt Bukarestbe az ottani Magyar Kovetsegre, onnan valaki illegalisan hajlando volt becsempeszni Magyarorszagra. A penz Marosvasarhelyen volt. Az ottani rokonok nem voltak hajlandok az utat es a penzatadast elintezni. Neveloapam, akkor az Allami Biztosito egyik nagyon magas, vezeto poziciojaban, szinten nem merte az utat kockaztatni. Es ahogy hallottam az errol szolo beszelgeteseket otthon, valamilyen "ordog" belem szallt, hogy "majd en ezt elintezem". Mindenki meglepodve nezett ram, erre a variaciora senki nem gondolt. Ugyan nekem is volt vesztenivalom, elsoeves orvostanhallgato voltam, de a borzasztoan unalmas eletemben ez egy potencialis kalandnak latszott. Vita nelkul beleegyeztek szuleim.
Vonattal mentem Marosvasarhelyre. Ott a csaladhoz, ahol valamilyen kezitaskaban megkaptam a penzt. A vonatut Marosvasarhelyrol Kolozsvarra ejszaka volt, halokocsiban utaztam, es vegig azt almodtam, hogy jott a rendorseg, megtalalta a penzt es megbilincselve vittek el. Bukarest, ott a Magyar Kovetseg, ahol egy meghatarozott szemelynek at kellett adni az egesz taskat. Meg olyan is volt, hogy jelszo. Leadtam a taskat, es megkonnyebbulve tavoztam a kovetsegrol. Az volt mar csak hatra, hogy vegyek egy vonatjegyet magamnak, es vissza Budapestre. Es ekkor szallt belem az ordog megint. Mondtam magamnak: "meg soha nem repultel. Vajon mennyi lehet egy repulojegy". Elkezdtem telefonalni, es kideritettem, hogy egy Bukarest-Budapest repulojegy valami jelentektelen osszeggel volt tobb mint a vonatjegy. Ez meglepett, de elhataroztam, hogy akkor repulok. Ki a repuloterre. Megveszem a jegyet. Sodrodok innen oda, a vamvizsgalatnal (vagy akarmi is volt) belemkotnek, hogy hogy lehet, hogy semmi mas nincs nalam mint egy hasznalt ing, zokni, alsonadrag. Mondom, hogy csak egy temetesre jottem, ket napra, es megyek is haza. Elhittek. Felszalltam a gepre. Valamilyen ketmotoros propelleres jargany volt, de akkor nekem a modern technika csodajanak tunt. Az ablaknal ultem. Keso delutan volt. A gyomrom es a szivem helyet csereltek, de az izgalom kellemes volt, hiszen en akartam igy. A gep felszallt. A szemeim teljes guvadas allapotaban voltak, ez volt a legelso repuloutam valaha is. Eppen a felho felett voltunk amikor a gep elesen fordult. Neztem kifele es csak annyit lattam, hogy a felho kb 45 fokos szogben megdolt (legalabbis nekem ugy tunt), a szarny a fold fele fordult, es azt hittem, tenyleg azt hittem, hogy most el fogunk kezdeni lefele csuszni. De nem kezdtunk lefele csuszni, kiegyenesedett a gep, a csodalatos naplemente ezer szinben tukrozodott a felhokrol meg mindenrol. Teljes csodalattal neztem az egeszet es ugy ereztem, hogy ez olyan gyonyoru, hogy soha nem fogom elfelejteni. Es soha nem is felejtettem el.
Megerkeztem Pestre, kiszalltam Ferihegyen, busszal jottem haza, es tenyleg ugy ereztem magam, mintha James Bond lettem volna egy vilagot megmento kaland utan.
Két és fél évesen – akkoriban vad idők jártak errefelé – katonai An–2-essel repültem Prágába, ahonnan már volt normális légi közlekedés. Onnan (valószínűleg) DC–3-assal repültem tovább Párizsba. Emlékszem az útra, egész végig az ülések közt rohangáltam, és megjegyeztem magamnak, hogy a repülőgép törzse kör keresztmetszetű, amit alul egy padlóval elvágtak. Attól kezdve folyton repülőgépeket rajzoltam, metszetben. Lehet, hogy akkor dőlt el a sorsom?
Na, akkor kihoztad a(z egyik) kérdésemben rejlő igazi ellentmondást: ugyanis a gépek a 13R pályától (a többit nem tudom, nem nézetm) nem csak jobbra, hanem balra is eltérnek egyidejűleg, ugyanis a másik oldalról nézve is közelebb vannak.
(Csak háttérinformáció, hogy ugyanakkor a Bacsy-kórházból nézve továbbra is pont középen repülnek. Legfeljebb kicsit alacsonyabban.)
Ebben a történetben sem kimondottan magáról a repülésről lesz szó, inkább a szabadjegyesek szenvedései címet adhatnám neki. Annyiban kapcsolódik a témához, hogy ez alatt az út alatt estek meg a 825-ös számú hozzászólásomban leírtak.
1993. április 23-án egy Christchurch-Auckland-Perth út után a késő esti órákban érkeztünk meg Singapore-ba. Tudtuk már, hogy el kell hagynunk a gépet, mert SIN-LON között jobb prioritású szabadjegyesek tömkelege vár azokra az ülésekre, melyeken mi ültünk. Tettünk még egy elhaló sikertelen kísérletet, hogy a tankolás alatti időre a tranzitba kiszállított utasokhoz hasonlóan visszatérésre jogosító kártyát szerezzünk. Majd azokkal együtt, akiket szintén levettek a gépről, szállás után néztünk. Másnap felkerestük a BA helyi irodáját (a taxisnak mi mondtuk meg merre menjen pár órás Singapore-i tartózkodás után, igaz egy jó térkép birtokában) hátha tudunk valamit kavarni, de jegyünk prioritását látva (inkább disadvantage-nek tűnt) az ajánlották a következő két hétben ki se menjünk a repülőtérre. Nem volt jobb a hazajutás lehetősége a szomszédos Kuala Lumpur, illetve a távolabbi Djakarta vagy Hong Kong esetében sem. A Singapore Airlines elvitt volna, ha ehhez a BA hozzájárult volna. (Nem járult.) Utolsó megoldásként nem volt mit tenni, mint venni egy jegyet Tokióba és onnan a napi két BA járat valamelyikével Londonba elutazni (azokon a járatokon egyébkén tömegével volt hely). A legdrágább jegy, amit egy útra, azonnal vesz az ember. Végül némi kedvezménnyel (utolsó filléreinken) megvettük a jegyet és gondtalan városnézésre adtuk fejünket az esti elutazás biztos tudatában.
Becsekkolásnál az útlevelünkben való hosszas lapozgatás után azt mondja a jegykezes, hogy nem találja a japán vízumot. Puff neki! Gyorsan rávágom, hogy nem is kell. De, igen. Akkor csak tranzit, azt meg majd veszünk a helyszínen. Nem, nem. Anélkül nem engedhet fel bennünket a gépre. Időkérés után a supervisorral beszéltem és elétártam sanyarú helyzetünket. Elment és ellenőrizte, hogy valóban van-e hely Tokióból. Amikor visszajött azt mondta látja, hogy tovább tudunk majd menni, ezért a vízum hiánya ellenére felvesz bennünket, sőt a csomagjainkat egészen Londonig, így nem kell kimennünk Naritán a tranzitból. (Szabadjegyesekkel a legritkábban teszik ezt meg, mindig csak a következő desztinációig veszik fel a pakkot.) Lelkünkre kötötte, hogy ne próbáljunk kimenni a városba (nem is lett volna időnk) és biztonság kedvéért aláíratott velünk egy nyomtatványt, arra az esetre, ha a japánok visszatoloncolnának bennünket, akkor saját költségünkön fuvaroznak vissza. Uram, mondtam ötven dollárom maradt, bármilyen papírt aláírok. Így jutottunk Tokió, Londonon át haza. Persze Londonban sem volt minden rendben, végül magam a cockpitban, társam egy jumpseaten fejére csöpögő kondenzvíz alatt, de Ferihegyre értünk.
Elnézést, ha hosszú voltam, pedig erősen korlátoztam magam (még ha nem is hiszitek).
Off: Egyébként meg tudja-e mondani valaki, ha Kelet felé repülünk (Ázsia) mindig van szabadhely, de ha vissza akarunk térni Európába sosincs. Hogyan hogy nem telik meg Európa emberekkel, akik nem mennek vissza, és hogyan hogy nem ürül ki Ázsia? Az ottani jelentős népszaporulatot mint választ nem fogadom el. A helyes megfejtők között csokirepülőt sorsolok ki.
Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de én még Junkers 52-est is irányítottam (igaz, hogy kb. 8-10 évvel ezelőtt). Valami bemutatóra jött hozzánk Svájcból.
