Nekem ez úgy volt akkor Korculán, hogy 10 percig zörgött, miközben felpörgött és nem gyorsult, majd másnapra semmi baja nem volt mikor bevittem a szerelőhöz. Ők állítólag járatták hordóban egy órát, megállapították, hogy semmi baja az égvilágon, ezért elkértek persze olyan 30 rugót, majd két napig még jó volt megint, és harmadik nap ismét újra kezdte, majd egyre szarabb lett mire kiértünk a partra, akkor már egyértelmű volt,hogy nem kéne megint elindítani. Utána már itthon nézettem meg a Gálnál, ott derült ki mivan.
Amúgy a hajtóműre csak az erőteljes csattogáskor gondoltam.Ez max.5 percig tartott.A folyamatosan világító check engine lámpa miatt fordultam vissza,aminek nagy valószínűség szerint nincs köze a hajtóműhöz.De nem értek hozzá...
Megvolt az eddigi legrövidebb csónakos túrám:hétfőn este 8-kor indultam,kicsit aludtam útközben.Reggel,sólyázás közben már hívtak otthonról,hogy anyukámért épp jön a mentő☹️.Így még gondolkoztam,hogy egyáltalán vízre tegyem-e a csónakot.
Nem jutottam sokáig,már 10 perc után akadozott a motor.Benzinre gyanakodtam,felpumpáltam újra,ment egy kicsit,majd leállt.Kiiktattam a vízleválasztós benzinszűrőt,és újra indítottam.Így működött,szépen járt egy darabig,de tankolás után világítani kezdett a check engine lámpa.Ilyet tavaly is csinált kb.kétszer rövid időre 1000 km alatt,de abbamaradt.Most viszont nem,alig akart siklásba menni,és szinte folyamatosan világított a piros jelzés.A fordulatszámmérő össze-vissza ugrált.Feltettem a legkisebb csigát,mert éreztem,hogy valami nem stimmel.Kb.Sibenikig mentem(Tisnoból),majd megálltam egy szélvédett zugban.Itt fürdőzgetve átgondoltam,hogy visszamegyek Tisnoba,mert idén (is) felejtős a Jón-szigetek bejárása csónakkal.A visszaút még szarabb volt,a motornak csörgős melléghangja is lett.Próbáltam kímélni,és visszavenni a gázt,de akkor letette az orrát,és necces volt,hogy becsap időnként egy-egy nagyobb hullám.Hát,keresztben elment előttem egy nagyobb hajó,és már nem tudtam se elmenekülni,se siklásba jönni,így volt egy kis fürdés🙂
Tisnoba visszaérve a mólónál gyertyákat cseréltem,de jól néztek ki.Reménykedve,hogy talán jobb lesz,újra kimentem az öbölből,meg szerettem volna Dodiékat látogatni,akik kb.15 km-re horgonyoztak.5-6 km után újra világítani kezdett a lámpa,ezért nem láttam értelmét tovább menni,és visszafordultam.100 métert se mentem,míg elkezdett hangosan csörömpölni,zakatolni a motor.Még ekkor is reménykedtem,hogy talán csak a propeller agya ment tönkre,és hozzáverődik valamihez a motor.Újra csigát cseréltem,de láttam,hogy az előzőn se múlt a dolog.Pár másodperc után leállt a hajtás.Feltettem a kis motort,amit élesben ezen a csónakon még nem teszteltem,csak otthon a garázsban,szárazon.A fürdőlétrára szerkesztettem fel,de majdnem beleesett a motor a tengerbe,így erősen fogni kellett,és csak nagyon kis gázon használtam.Kb.3 óra alatt értem volna be,ezért inkább integettem a hazafelé tartó ribeknek,akik szépen illendően visszaintegettek,és tovább mentek.Míg jött egy német lobogós Wiking,akinek addig hadonásztam egy kézzel tartva a motort,míg leesett neki,hogy nem csak üdvözölni szeretném.Bevontatott Tisnóba,ami csak mellévett alakzatban sikerült,mert simán kötéllel húzva az én hajóm nem követte egyenesen az övét,hanem egyszer jobbra,majd balra tért ki,és elfordította a helyes iránytól a vontató hajót.Kb.egy óra alatt beértünk.
Még tegnap este haza indultam,a hegyekben aludtam,mert már nem bírtam.Itthon leengedtem a csizmából az olajat,ami sötétszürke volt,tele vasdarabokkal.Evinrude 300 órát ír elő a karbantartásra.Most van benne ennyi,113 órával vettem,és akkor lecseréltem mindent,amit kellett.Igaz,azóta csak egyszer néztem rá az olajra,miután Vir-szigetnél nekimentem egy sziklának
Egyrészt jelzi másoknak, hol a horgony, hogy ne dobjanak keresztbe, majd felszedéskor ne akadjon össze. Tavaly így húztam fel véletlenül valaki nagy horgonyát egy kikötőben.
Másrészt az elakadt, beszorult horgonyt így lehet kiszabadítani és felhúzni, mert felülre és előlre, az erre való lyukba kell rögzíteni a kötelet. Ismeretlen és mélyebb vízen használom. Egyszer a Bruce horgonyom kövek közé akadt nekem nagy mélységben, és csak végtelennek tűnő idő után sikerült kiszabadítani. A lánc miatt még levágni sem tudtam volna.
(A horgonybólya lyukjába kell rögzíteni a tandemhorgonyt is, ahogy a vitorlásnál is csináltam.)
Kiválasztottam egy csendes öblöt, ahol 10m-ig lelátni.
Felkotöttem a horgonybóját 4m kötéllel. Beljebb mentem, majd megfordultam. Megnéztem, van elég hely mögöttem, a mélység 4m. Bedobtam a bóját, majd leeresztett én a horgonyt és a láncot. To láttam, amíg nem éreztem, hogy fog.
Valószínűleg összekapcsolható, és úgy kényelmesebb volna. Mivel ez egy szinte sosem használt motor, tartalék lehetőség, és így is használható, győz az olcsóság és egyszerűség.
Én bátorkodtam, de közben Béci is írta a kormányozós dogot. Valamiért abban a hitben voltam, hogy ezek összekapcsolhatók a nagy motorral valami rúddal és úgy kormányozható.
Igen, az. Csak a kijáró hídnak van az útjában, de ez nem egyedi eset, arra gyakran ferdén, oldalról kell fellépni. A vízen innen érhető el a mentőtutaj leginkább. Az “én hajómon” a kilépő híd gyárilag úgy helyeződik, hogy a korlát keresztben elzárja az utat.
A parti őrséget a kevés hajó ellenére tegnap és ma is láttam.
Hajót sem mindenki olyan óbatoskodva vontat, mint én legutóbb. Ez itán repült a csónak, igaz, ember nem volt benne.
Ma a vitorlással belefutottunk egy gyerek versenybe. Teljesen normálisan, barátságosan meg lehetett beszélni, hol jutok át.
Tegnap szeles idő volt, 0.5-1.0m-es hullámokkal. Lassan haladva toccsant a hajó, bár bentre nem jött víz, kellemetlen utazás volt.
Ha viszont siklásban mentem, gyakorlatilag sima út lett, elfutott a hullámcsúcsokon.
Majdnem minden nap megyek valamennyit a kis motorral is, de nem jövök rá, miért indul egyszer a második, másszor a tizedik rántásra. Még nincs benne tíz óra sem, de elég idegesítő.
Valaki kérdezte a nagy felhajtását közben: nem hajtom fel, mert azzal kormányozok. Üres járatban vagy kikapcsolva. Anélkül össze-vissza megy, szerencsétlenkedés a vele való irányítás, talán az asszimetrikus helyzete miatt is. Jól tolja, tetszik egyébként, a hangja is, bár elég hangos.
Igen, olyan 5-10 éve elkezdtek berobbanni, ma már bárhova megyünk, mindenhol van száz a vízen.
Gondolom azért lett divat a felfújható verzió, mert kb 15kg, simán elbírja még egy lány is, felfújva is simán a hóna alá csapja egy ember is, elfér egy szekrényben otthon, 5 perc felfújni és kb semmi nem kell hozzá, már vízen is vagy. Ennél egyszerűbben használható felfújható cucc nincs, és ehhez képest egy 15-20PSI-s vezió megnyugtatóan masszívnak és stabilnak érződik.
Ma láttam a Dunán valami nagyon érdekes cuccot, olyan volt, mint egy motoros szörfdeszka. Benzinmotoros, szóval nem olyan mint ezek az új elektromos hydrofoil cuccok. De ment mint a golyó, hol hason fekve mentek vele, hol ráállva, nagyon jópofa volt, kipróbálnám szívesen.
