Mély bányában lassabban járnak az órák a felszínről nézve,...
ha pedig a holdról nézzük akkor mégmásként járnak. A tau cetiről nézve megint másként járnak, az Andromédáról nézve megint másként járnak, bárhonnan nézve mindig másként járnak. Van értelme egyáltalán egy ilyen órának ??
Mikor fogjátok már fel végre, hogy az óra szépen ketyeg a bányában, és az ő járása nem fog megváltozni attól, hogy bárki bárhonnan nézegeti.
Az Einstein féle reletivitáselv a látszatot írja le, nem a valóságot.
Szegény Dulifuli, vigasztalásul egy kis Michelson Morley:
A Michelson Morley kísérlet gondolata alapvetően hibás, mert míg a piros fény szembe megy az éterszéllel addig a kék fény pontosan hátszelet kap, így amennyivel a piros fény lassabban megy a kék fény ugyanannyival megy gyorsabban, s ezáltal a kétféle hatás kiegyenlíti egymást, ezért semmiféle csíkeltolódás NEM várható. A fénysebesség c csak az éterhez képest állandó. Ha az éter (amit DVAG -nak hívok) áramlik (pl. nagy tömegek közelében) akkor a mért fénysebesség a fény haladási irányától függően kisebb vagy nagyobb lesz mint c.
Éredekes, hogy Bell felvetette, hogy a távolhatás létezésének megmagyarázására a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha feltennénk, hogy létezik az éter. Perzse ez az éter nem olyan, mint amilyet itt egyesek elképzelnek, továbbá Einstein elmélete továbbra is érvényben maradna, de a felvetése ettől még érdekes. Mondjuk túl népszerű nem lett ettől az elmélettől (noha persze más okok miatt nagy fizikusnak tartják). :-)
A rugók egyáltalán nem nyúlnak meg a mozdonyok között, hiába szenvednek a mozdonyok Lorentz-kontrakciót az álló megfigyelő szemszögéből.
Hogy még jobban összezavarjalak: Legyen összesen 360 mozdony, és a teljes kör 360 pár 10 méteres síndarabból összehegesztve. Beülsz az egyik mozdonyba. c/2-nél már csak 8,66 m lesz a síndarab amin éppen haladsz! Mégis az összes mozdony rajta van a sínen.
Pontosítanék: az valóban tény, hogy eljutnak a felszínig. Azt viszont nem tudjuk, hogy azok, amelyek eljutnak, pontosan milyen magasságban keletkeztek. Azt sem tudjuk, hogy mi okozza ezt a rövid élettartamot - lehet, hogy nagy sebesség esetén nem is olyan rövid. Ha mégis, akkor lehet, hogy valóban lelassul az órájuk, de ez szerintem nem ekvivalens azzal, hogy az idő lassul le, hogy megállna, azt pedig végképp nem tartom lehetségesnek. Körülbelül ennyire tény az, amit írtál, és szerintem éppen a Te első mondatod az ostobaság. Már csak azért is, mert körülöttünk elég sok minden halad fénysebességgel, és mégis azt tapasztaljuk, hogy múlik az idő. Hogy egy foton ebből mit tapasztalhat, az már más kérdés, de a valóság az, hogy időbe telik, amíg pl. ideér a Naptól. Akkor is, ha esetleg azt gondolja, hogy 0 idő alatt ért ide, mert hisz a relativitásban.
Igen, így már számomra is jobban érthető, köszönöm. Meg azt is, hogy nem írtál olyan "lazán". Most már csak az nem világos, hogy hogyan képzeled végrehajtani ezt a bizonyos "átbillentést".
Tényleg jó lenne, ha így lenne, de az a baj, hogy a kvantummechanika objektumait szabad szemmel, de még mikroszkóppal sem lehet látni. Éppen a közvetlen tanulmányozás hiánya miatt sok értelmezése alakult ki a kvantummechanikának. Ezek az értelmezések teljesen más fizikai valóságot tárnak elénk, amelyeknek azonban közös jellemzője, hogy minden értelmezés megfelel a matematikai modellnek, azaz ugyanazt a választ produkálja ugyanarra a kérdésre (kérdés alatt kísérletet kell érteni). Ez azonban nem a tudósok hibája, nem ők őrültek meg, hanem egyszerűen csak annyi történt, hogy a fizikusok kb. 100 évvel ezelőtt eljutottak a fizikában arra a szintre, ahol iolyan folyamatokat és eseményeket vizsgálnak, ami számunkra idegen (mert túl kicsi, vagy túl gyors eseményekről, túl gyors mozgásról van szó), ráadásul közvetlen módon nem is tanulmányozható. Így aztán egy matematikai modellhez több értelmezés is rendelhető. De ez nem a tudósok hibája, hanem a világé, a francnak épül fel ilyen kis részecskékből és halad a fény ilyen gyorsan! .-))
Ez csak azért tűnik ellentmondásnak, mert szokatlan, mivel nem találkozunk ilyennel a valóságban. Ne felejtsd el, hogy nem arról van szó, hogy bármelyik megfigyelő is azt tapasztalná, hogy a<b és b<a, hanem csak annyi történik, hogy mindkettő úgy látja, hogy a másik órája késik, azaz A úgy látja, hogy b<a, B meg úgy látja, hogy a<b. Ez pedig nem ugyanaz.
Mellesleg a valóságban is van ilyen hatás: képzeljünk el 3 egyforma magas embert, akik egymás után egy járdán állnak, mondjuk A -> B -> C sorrendben. A úgy látja, hogy B kisebb mint C, C úgy látja, hogy B kisebb mint A, végül B láthatja úgy is, hogy A<C, de úgy is, hogy C<A. Ez is ellentmondásnak tűnik és ha a való világban nem találkozunk ilyen hatással, akkor azt is fogjuk hinni, hogy tényleg az. Pedig ugye mindenki elfogadja és senki sem csodálkozik rajta, mert a hétköznapi tapasztalatainknak megfelel. Ugyanígy senki nem csodálkozna az órák járásának furcsaságán, ha a relativisztikusan nagy sebességek előfordulnának a mindennapi életünkben.
Azt hiszem, hogy aki a kvantumfizika rejtelmeiben érdeklődik, ne a képszerűséget, hanem a matematikai leírásmódot tanulmányozza, hiszen erről már az 1900-as évek óta lemondtak a fizikusok.
Elég nagy baj az. Matematikával ugyanis sok mindent le lehet írni, olyasmit is, aminek semmi köze nincs a fizikai valósághoz. Márpedig aki természettudósnak tartja magát, annak a fizikai valósággal kéne foglalkozni. A matematika szép és jó dolog, de egy fizikusnak nem kéne preferálni a valósággal szemben. Vagy ha a matematika tényleg a valóságot írja le, akkor meg kéne próbálni megtalálni annak a fizikai megfelelőjét. Aki csak a matematikai leírást ismeri, az igazából nem tudja, hogyan is történnek a dolgok a valóságban. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy aki még azt sem ismeri, az tudja, csak annyit, hogy nem csak a matematika az isten.
A múltkor volt a 3sat-on egy műsor, atomórákkal kisérleteztek. Az egyiket 3 napig egy hegyre vitték, majd vissza és jelentős eltérést mutatott. Utánna megutaztatták repülővel, szintén eltérés mutatkozott az otthon maradthoz képest. Elég megyőző volt.
Szóltam, hogy a tudományban nincs hit. Racionalitás van helyette, s hogy az mi, azt próbáltam neked lemaradottnak elmagyarázni pótlólag, de úgy látszik hiába.
Ja. Mert az marhára racionális, hogy A kisebb B-nél, ugyanakkor B is kisebb A-nál, sőt, ugyanakkor egyenlő is vele, ráadásul az én időm szerint minden éppen akkor történik, amikor én meglátom, bármilyen messze is legyen tőlem, mert az az idő, amit én mérni tudok. Merthogy a relativisták ilyesmiket állítanak. Gratulálok ehhez a racionalitáshoz!
Amúgy a szonda is végtelen hosszú ideig tartónak érzékeli a kisbolygó beesését
Ez csak az érzékelés hibája. Nem azt jelenti, hogy a saját idejében ez nem következik be, legfeljebb annyit, hogy a fény által nem szerez róla tudomást. A kettő nem ugyanaz. Ezt állítani ugyanis hasonló lenne, mint egy olyan állítás, hogy ha meglátom egy több millió fényévre lévő nova robbanását, akkor az a robbanás az én időm szerint most történt, és nem több millió éve. Ami nyilván marhaság, ezt talán még a relativisták is képesek belátni.
, vagyis a sajátidejében sose következik az az esemény, hogy a fekete lyuk bekebelezi őt.
Ez sem olyan biztos. Vagy talán kipróbálta már valaki? Mi van akkor, ha a fény valóban nem jut ki előbb a fekete lyukból, de más hatások igen? Például az eseményhorizont megnövekedése.
Kérdés. Minden megfigyelő számára c-nek adódik a fény sebessége. Ezt csak interferencia kisérletek támasztják alá, vagy ezt a fény futási idejének mérésével is alátámasztották már? Ha igen, hogy zajlott a kisérlet?
Igen, tudom, hogy a kísérlet hogyan épül fel! A parabolás hasonlatod mellesleg rossz, mert te nem a parabola x tengelyén mozogsz, te továbbra is az origóban vagy, ellenben a parabola együtthatója nő meg, tehát ha ax2 az egyenlete, akkor a értéke nő folyamatosan a gyorsulással, nem pedig a(x-b)2 alakúvá válik. Remélem érthető mit akartam mondani. :-))
A speciális relativitás elméletben viszont nem így van. Illetve ott is lehet így: ha a padló mellettem halad el, úgy, hogy te a végén vagy és nézed a másik végét, és te mellettem suhansz el, akkor te egyenesnek fogod látni a padlót, én meg parabolának. Minél nagyobb a sebességkülönbség köztünk, annál jobban fogom parabolának látni.
Ez az inerciarendszer 1 fénymásodperc hosszú pallóból áll. Amelyet teljes terjedelmében ugyanakkora gyorsulással gyorsítunk. Ennek ellenére a túlsó végére a fénynek 1 mp kell oda és még egy vissza.
Így ha onnan jön és itt verődik vissza, akkor mindig az egy másodperc- cel korábbi helyzetet mutatja ami a parabolikusan növekvő sebességünk miatt egyre görbűltebbnek látszik, és ha a haladási irányra merőleges tükör nem vissza hanem előrefelé tükrözi, (a tükör síkja párhuzamos a haladás vektorával!) akkor visszaérve a túl oldalra, mivel számukra mi vagyunk a parabola alsó szárán a szemükbe juthatna, ha közben nem nőtt volna a parabola meredeksége.
Ha pedig, a látott irányba verjük vissza, soha nem ér el hozzájuk, hiszen méglejebb látszunk akkorra mint ők látszottak a számunkra!
A Newtoni és Eisteni szemléletmódok között nem a térgörbület az egyetlen lényegi eltérés. Én csupán ennek a térgörbületkérdésnek a lehetetlenségére kívántam felhívni a figyelmet.
De belátom, a dogmák vak tisztelete, a józan logikus észnél is sokkal erősebb.
Gondolom azért van így, mert ha megérteni, felfogni képtelen vagyok valamit, akkor tisztelve a sokak által elfogadott tekintély kijelentéseit, egyszerűen gondolkodás nélkűl ragaszkodhatok egy dogmához, még ha az értelmetlen, akkor is.
A specrelt pedig már 1905-ben sem vitatta senki, egyszerűen nem volt más megoldás a leírni kívánt jelenségek magyarázatára, legfeljebb egymással versengő, de fizikailag ekvivalens megfogalmazások voltak (Lorentz-Fitzgerald, illetve Einstein).
Biztos, hogy a Lorentz-Fitzgerald fizikailag ekvivalens a specrellel? Mit is állít?
Én nem azt mondtam, hogy az órák minden körülmények között egyformán járnak, hanem azt, hogy nem kéne elvetni az abszolut idő fogalmát. Ehhez csak annyi kell, hogy tisztában legyünk azzal, hogy melyik óra járására éppen mi és hogyan hat. Ebből vissza lehetne számolni az "abszolut" időt. Meglehet, hogy ez valamivel bonyolultabb lenne, mint a helyi időt visszaszámolni greenwich-i időre, de talán még mindig nem olyan bonyolult, mint az áltrel - ráadásul jóval érthetőbb és logikusabb is. Például, nem lenne olyan, hogy az én órám is gyorsabban jár a Tiédnél, és a Tiéd is az enyémnél, ami nyilvánvalóan marhaság (még ha egyesek ezt nem is látják be, a relativitás és annak matematikája nevében).
Minek beleszólni olyasmiba, amihez halvány lila dunsztod sincs, egy mondatot kiragadva belőle és abba belekötve?
A többihez nem is szóltam hozzá, csak ehhez az egy mondathoz. És azért, mert nem tetszett, mivel nem értek vele egyet. Amihez szerintem jogom van. Sőt, ahhoz is, hogy ezt közöljem egy nyilvános fórumon.
És amúgy: kik azok a relativisták? Ez egy párt, vagy micsoda? A tudós nem lehet relatív-ista, mivel a relativitáselmélet kísérletileg nagyon jól alátámasztott elmélet, aminek jelenleg nincs komolyan vehető vetélytársa.
Hogy kik azok, azt már kifejtettem. Az pedig, hogy az elmélet segítségével meg lehet magyarázni néhány jelenséget, még nem igazolja, hogy így működik a világ. És az, hogy még nincs olyan elméletünk, ami jobban, netán tényleg jól leírja a dolgokat, nem jelenti azt, hogy nem is lesz olyan a jövőben, ami képes lesz erre. Ha Te azt mondod, hogy az Einstein által megfogalmazott relativitás a nonpluszultra, akkor nagyon jó példa vagy arra, hogy mit értek relativista alatt.
Köszönöm a magyarázatot, de azért szerintem nem ilyen egyszerű a helyzet. Mert lehet, hogy valóban inkább pulzál a mágneses tér, mint forog, és az állórész valóban mozdulatlan, de mint Te is írtad, a mágneses térerő maximuma mégiscsak közelítőleg forog. Megfelelően sűrű tekercseléssel és több fázissal már elég jól meg lehet közelíteni a forgó mozgást. Nem véletlen, hogy a forgórész mégiscsak elkezd forogni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a több fázisú feszültséget hogyan állították elő. Elárulom: a generátorok forgó mozgásával. Igaz, hogy ez fizikailag nem a motorban történik, de szükséges ahhoz, hogy a motor működjön. Tehát valaminek mégiscsak forognia kell ahhoz, hogy létrejöjjön a nyomaték. Nem tudom, hogy mennyire jó az analógia a spinnel, de szerintem ahhoz, hogy valaminek perdülete legyen, valaminek (bár meglehet, hogy ez nem ugyanaz a valami) nem ártana forognia.
"Ez azt jelenti, hogy ez a módszer nem alkalmas mozgó rendszerek óráinak a szinkronizálására."
Dehogynem. ... Persze ez csak szerintük van így
Hát ez az! Én is éppen ezt mondom: csak szerintük lesznek szinkronban, de a valóságban nem. Persze, ha valakinek megfelel az az állapot szinkronizálásnak, amikor egy rendszer egyik órája szerint x milliárd évvel ezelőtt volt az Ősrobbanás, de egy kellően távoli órája szerint kb. 2x milliárd éve, vagy éppenséggel még meg sem történt (mert azok annyival későbbi/korábbi időpontra lettek "szinkronizálva"), hát lelke rajta!
Ki mondta, hogy a valóságot írja le? A tudomány ilyet nem szokott állítani. Csak ezt: Mai ismereteink szerint ez a modell a legjobb közelítése a valóságnak.
Ki mondta, hogy hiszi? A tudomány ilyet nem szokott állítani.
Én viszont azt gondolom, hogy egyáltalán nem olyan jó közelítése a valóságnak, márpedig ennek fényében (mivel egyáltalán nem lehetetlen, hogy igazam van) azt állítani, hogy mégis a legjobb közelítése, meglehetősen a vallás kategóriájába esik.
az van, hogy amíg egy tömb nem gömb alakú, addig rendelkezik némi saját energiával mely elvben kiaknázható, felszabadítható. S ez a kiaknázható energia az m=E/cc képlettel számítható tömegtöbbletet jelent a test számára.
Pl. egy hengeressé alakított folyadékcsepp súlytalanságban gömbbé fog formálódni, s közben felmelegszik, s eközben hőt sugároz amíg fel nem veszi a környezet hőmérsékletét. Amikor még henger alakú, akkor kissé erősebb a gravitációja.
Ezt ki is mérték már? Azaz, van erre kísérleti bizonyíték? Mert ez a gondolatmenet nem az, már csak azért sem, mert az a bizonyos kiaknázható energia nem biztos, hogy ugyanaz az energia, amelyikre azt szokták mondani, hogy a tömeggel ekvivalens. Lehet, hogy ez szimplán a helyzeti energiából származik, márpedig nem látom be, hogy annak miért kéne befolyásolni a tömeget. Hiszen az csak ugyanannak az anyagnak egy más elrendeződéséből származik. Persze, ha az energia leadása közben a testből távozik valami tömeggel rendelkező dolog is, az már más, akkor tényleg csökkennie kell a test tömegének.
