Megnéztem a fél oldalt, amit a fényről írtál, de abból nem nagyon lehet semmit megtudni. Nem modell, hanem nem is tudom, mintha egy kisgyereknek próbálnád pár szóval ismertetni min dolgozol, úgyse értené a részleteket...
Pl.
- terjedési sebesség, mihez képest, ballisztikus, közeghez képest konstans (olyan mint a hanghullám), vagy specrel stílusú
- hogy érted, hogy nincs lineárisan polarizált fény? Mit csinál szerinted a fényképezőgépre való polárszűrő?
- legalább néhány képlet nem ártana, az hogy csavarodik egyet-kettőt az enyhén szólva nem a terjedést leíró egyenlet...
Az éter - sötét energia - gravitáció egy graviton sugárzás, ebből áll a világ 66% -a. Szerintem ebből áll a fény is (az em töltésekkel együtt alkotva a fotont)
Szerintem ebből áll az ún közönséges (barionos) anyag is, mert az atomos anyag (elektron, proton, pozitron stb) a megálló fényből ered, ahol a fény energiájából ugrik elő a tömeg, a proton anyagát pedig ugyanaz alkotja mint ami a fény anyagát : a graviton plusz az elektromos töltésegység, ld. fénymodell.
A kérdéseidet átsarkítom kicsit: van e egyáltalán valamiféle fénymodell ?
Márpedig nemrég megmérték és c-nek adódott (a grav terjedési sebessége)..
Nem mérték meg, csak egyvalaki számolgatta, méricskélte, valami borzasztó ostoba feltételezés folytán. Ez olyan mintha egy vak ember hang segítségével akarná megmérni a fénysebességet.
A fény természetét nem részletezted, csak kinyilatkoztattad, így ahhoz nemigen lehet hosszászólni. Ilyen kérdések jutnak először eszembe:
Miért pont ezek?
Van-e valami kísérlet, megfigyelés stb. a ezek létére enged következtetni?
Van-e valami kísérlet vagy megfigyelés, amit ezek magyaráznak, a jelenlegi elmélet meg nem? (fordítottja bőven van, pl. két rés)
Mire kell ehhez az éter?
A c-nél sokkal gyorsabb részecskék sugárzásával magyarázott gravitációval (ez tk. a nyomó gravitáció egy variánsa) kapcsolatban felvetődik egy kézenfekvő probléma:
ha c-nél gyorsabb részecskék kitakarása révén működik, akkor a gravitációs hatás terjedési sebességének is c-nél nagyobbnak kellene lenni.
Tévedések sorozata. Ritka eset, de szinte az összes állításod téves. :-)
A (helytelen) gyorsítós érvelés a Bell spaceship paradoxon, többször kiveséztük.
Mivel egyelőre nyilván bízol az igazadban, egy példával szétszedem, azután majd rendesen átgondolod és rájössz a dolgokra...
Tehát, rakjuk sűrűn tele a a körpályát álló, órával ellátott megfigyelőkkel. Megkérjük őket, hogy egy előre egyeztetett időpontban jegyezzék fel, melyik mozdony melyik része volt éppen mellettük, vagy ha uram bocsá rugó, akkor azt. :-)
Mikor ez megvan, szépen odarajzoljuk a jelentések alapján a sín mellé az észleléseknek megfelelő szerelvényt.
A szerelvény körbeéri a pályát - gondolom, ebben nincs vita.
Minden mozdony csak egyszer szerepelhet a körben - remélem ebben sincs. (ha mégis, ravasz módon legközelebb leágazást készítünk a két azonos mozdony elé, kivezetjük őket a körből, és osztódással szaporítjuk a mozdonyokat, ezzel se tudunk ugyan MÁV tendert nyerni a Stadler elöl, de így se rossz üzlet)
Minden mozdony rövid - ezt mondja a specrel.
No, ha ezek mind így vannak, akkor pedig nem nagyon van más választás, mint a megnyúlt rugók a mozdonyok között (de csak azért a rugók nyúlnak, mert azonos erő hatására nagyobb a mechanikus deformációjuk, mint egy mozdonyé...). :-)
Nem nagyon lehet metrikára hivatkozni, mert az egész konstrukció egy álló krétarajz a földön.
Nem, dehogy. A fényt (összetett) részecskének tekintem, ami 4 elemi részecskébõl áll. Ebbõl 2 graviton (A és B), 2 pedig elektromágneses töltésegység (C- és D+).
Az éter amit DVAG -nak hívok inkább, gravitonokból áll. Ez egy nagyenergiájú sugárzás amely önmagával egyensúlyban van, a sötét energiának felel meg, amely hatalmas mennyiségben tölti ki a teret, amely tér egy koordináta rendszer, nem anyag, magyarul a semmi, tehát nem is hajlítható. Ez a DVAG gravitonsugárzás a világ legerősebb erejével nyom téged a Föld felé. Ez a sugárzás könnyedén áthatol a Földön, a Föld ebből egy kicsi részt valamilyen módon elnyel. A Földön áthaladt maradék sugárzás alulról téged borzalmas erővel nyom felfelé. A két erő különbsége a Te súlyod.
Nos ez a DVAG graviton a fény vivőanyaga. A gravitonok terjedési sebessége sokkal de sokkal nagyobb mint a fény. Ha ezek a gravitonok befogják a C- és a D+ töltésegységet, akkor fénnyé alakulhatnak, sebességük lecsökken c -re. A fény egy csavarvonalban terjedő részecske, ez a DNS -szerű csavarmozgás alkotja a fény hullámtermészetét. A foton tehát nem az éter megpendítése által terjed a térben mint egy vizhullám, vagy a hang. Egy kibocsátott foton nem éri el az összes csillagot, legfeljebb csak egyet. Egy másik csillag irányába egy másik fotont kell indítani.
Nem tudom, hogyan csinálja a kétréses kísérletet, nem tudom mi ott a hiba.
9761 -hez csak annyit, hogy a valóság nem függhet attól, hogy Te, esetleg 100 ET a legkülönbözőbb sebességgel száguldozva esetleg "térugrálva" megfigyeli az eseményt vagy sem, mert ők mindannyian másképp látják az eseményt az ő aktuális sebességüktől, vagy gravitációs helyzetüktől függően, mert definíció szerint ezt hívják LÁTSZATNAK. A látszat lehet sokféle, de a valóság csak egyféleképpen történhetett meg.
Csak Einstein keverte ezeket tragikusan össze. És azóta mindenki, sajnos.
Nem a mozdonyok zsugorodnak, hanem a metrika. Ez nem okoz erőhatást.
Vegyük ki a rugókat, a mozdonyok éppen lazán egymáshoz érnek. Fessünk két pöttyöt az ütközőkre, pontosan ahol érintik egymást (egyet az első, egyet a követő mozdonyéra).
Nézzünk most mindent nyugalomból. Adott jelre elindulnak a mozdonyok, azonos motor azonos erővel gyorsítja mindet.
A két pöttyünk azonos időpontban azonos helyről indult. Azonos a gyorsulásuk, tehát minden pillanatban azonos sebességűek. Ezért aztán a megtett út is azonos. Ugyanezt megfogalmazhatom elfordulással, szögsebességgel, szöggyorsulással. Az ütközők nem távolodnak el.
Indirekt bizonyítás: ha kinyúlnának a rugók, a Privatti-paradoxon értelmében a szerelvény magától is elindulna.
Van itt azonban egy sokkal nagyobb probléma, de...
És ha már ennyira fúrja az oldaladat a kíváncsiság, elmondom, hogy számold ki az árnyék sebességét.
Hogy elkerüljük a "fény hiányának a terjedési sebessége" nevű, meglehetősen zavaros fogalomból adódó nehézségeket, tekintsünk egy olyan pillangót, amit egy elvetemült lepkegyűjtő keresztülszúrt egy gombostűvel, de ő mégis megszökött, és most ott repül a gyertyaláng előtt 1 m-rel. Az innen 600000 km-re lévő falon lévő árnyékán a gombostűszúrás helyén egy lyuk van. Az árnyék sebességét állapítsuk úgy meg, hogy ennek az árnyékon lévő lyuknak a sebességét vizsgáljuk.
A pillangónk t=0 másodpeckor az A pontban van, 1 másodőerccel később viszont már az A-tól 1 m-re lévő B pontban lesz. Az gyertyából az A ponton keresztülmenő fénysugár 2 másodperc alatt éri el a falat az A' pontban (vagyis t=2 másodperckor), a B ponton keresztülmenő fénysugár pedig ugyancsak 2 másodperc alatt, vagyis t=1+2=3 másodperckor a B' pontban. Ha a G gyertyaláng, valamint az A és B pontok által alkotott GAB háromszög például egy szabályos háromszög, akkor az A' és B' pontok távolsága a GAB és GA'B' háromszögek hasonlóság miatt 600000 km. Vagyis, az árnyékon lévő lyuk az A' ponttól a B' pontig 3-2=1 másodperc alatt 600000km-t tesz meg, vagyis kétszeres fénysebességgel halad.
"A tömegközéppontban 0 a gravitáció. De az idő ott lassabban múlik, mint a felszínen."
Akkor úgy érzem, megint probléma van. Ha a tömegközéppontban egy tárgy lebeg, akkor az olyan kellene legyen, mintha gravitációmentes térben lenne nyugalomban, akkor viszont nem lehetne különböző az órák járása.
"Gyorsuljon a szoros körmenet akkora végsebességre, hogy a mozdonyok hossza felére csökkenjen a hosszúságkontrakció folytán, álló megfigyelo szerint, és előtűnjenek a közéjük bepréselt nyomórugók. "
Ha ragaszkodunk a mozdonyok felére zsugorodásának, akkor a rugóknak nem kellene ugyanúgy zsugorodniuk? Egyébként honnan kellene tudnia a rugóknak, hogy Te kivülről nézed őket a mozdonyaiddal együtt, és emiatt nekik másként kellene megnyúlniuk? A logikus itt az lenne, hogy minden a mozgásra merőleges méret arányosan csökkenni látszik, de ez semmiben nem befolyásolja a rugókban tárolt energiát.
Ami a rugók feszülésre történő tömegváltozását illeti, nos kételkedem. Ha nagyon sok igen erős rugót megfeszítve meg lehetne mérni a súlyukat, ami által lehetne következtetni a tömegükre is, nem hiszem, hogy lenne változás a nyugalmi állapothoz képest. Kár, hogy nincs olyan mérleg, ami ekkora súlyt megfelelő pontossággal mérni tudna!
A Maxwell egyenletekből nem következik, hogy a sugárzás kvantált. Viszont a hullámszerű terjedés megérthető belőle. Ezzel célszerű kezdeni.
A további kérdéseidre milyen jellegű választ remélsz?
Van egy modell, a QED. Ez egy matematikai konstrukció, nem lehet máshogy rendesen megérteni, mint a matematikáját megismerve. Ha azt kérdezed, mi köze ennek a fizikai valósághoz, szerintem se több se kevesebb, mint hogy az érvényességi körén belül jól modellezi... :-)
Mi más lenne ismerni valamit, mint a tulajdonságait ismerni, olyan szinten, hogy a viselkedését előre tudjuk jelezni? A modell ezt teszi.
Nézzük meg a "mi az asztal" kérdést. Kapsz rá valami ilyen választ: sík lap lábakkal.
Ez a válasz egy olyan összetett szerkezetet ír le, ami ismert, kevésbé összetett elemekre bontható. Akkor érthető a válasz, ha tudod mi a láb és mi a sík lap.
De mi van akkor, ha valami olyat kérdeznek, ami nem bontható egyszerűbb, ismert részekre? Pl. mi az elektromágneses hullám? Nem marad más, mint a tulajdonságainak a leírása. Hullámszerű, c-vel terjed, Lorentz invariáns, leírható a Maxwell egyenletekkel és így tovább. Ha többet akarsz tudni róla, jobban meg kell ismerned az egyenletek megoldásait, és az ebből következő tulajdonságait.
Ha ezt nem érzed megnyugtatónak, az sajnálatos - nincs más. Eben az irányban szerintem legfeljebb az lehet további fejlődés, ha még alapvetőbb matematikai jellegű fogalmakkal sikerül magyarázni, pl. azt, miért olyanok a tulajdonságai amilyenek. Szimmetriákkal vagy ki tudja mikkel.
Mikor fogjátok már fel végre, hogy az óra szépen ketyeg a bányában, és az ő járása nem fog megváltozni attól, hogy bárki bárhonnan nézegeti.
Az Einstein féle reletivitáselv a látszatot írja le, nem a valóságot.
De jó lenne, ha lenne egy fix pont a világmindenségben, de jó lenne, ha lenne egy abszolut tér és idő. Nem gondolod, hogy olyan húrokat pengetsz, amelyek már rég elszakadtak, erről szólt a fizika 2000 éves fejlődése.
Bármely koordinátarendszer egyenértékű a fizikai leírásmód számára, ugyanazok a törvényszerűségek állapíthatók meg és mindegyik egyformán valós, mindegyikben 2+3=5 ugyanaz. Miért nem fogadod el, hogy ha egy eseményt megfigyelsz, az a Te rendszeredből nézve valós esemény, egy másik rendszerből nézve neki szintén valós. Ez csak azt jelenti, hogy az események téridőbeli léte nem egy abszolut, fix értékekből, hanem csak rendszerfüggő lehet. Ez azt is jelenti, hogy egy eseményt nem vizsgálhatsz egy helyen és egy időben két rendszerből. Itt látom a tévedésed, hogy mindíg egy abszolut eseményetalonhoz viszonyítasz, amit fizikailag lehetetlen, egyhelyen és egyidőben ez a kettő nem létezhet.
Ugyanazt a mozgó és álló órát vagy rudakat nem tehedsz a rendszeredbe!
Alapvető ellentmondás van benne, tudniillik az árnyék oka a fény,mert fény nélkül nincs árnyék. Ha mégis lehagyná, akkor az ok okozat reláció felborulna itt, ami nyílvánvaló képtelenség.
Mit értesz azon, hogy a fény megy az éterben, meg hátszelet kap vagy szemből fúj. Hát nem az éter rezgését tekinted fénynek? Akkor nem fújhatja saját magát!
Vagy egyáltalán hogyan szakadnak le a Maxwell féle hullámok,
Tanulmányozd a Maxwell egyenletek megoldását gyorsuló töltés esetére. Sajnálom, ha mélyebb megértést akarsz, fel kell hagyni a egyszerűsített körülírásokkal, és át kell térni a matematikára.
hogyan lesz haladó hullám az állóhullámtérből?
A mező nem "állóhullámtér". Az állóhullám mint fogalom foglalt.
Nem vagyok filozófus alkat. Számomra a mező egy modell, se több se kevesebb. Semmi más nincs benne, csak azok a tulajdonságok, amiket a modell állít róla. Matematikai konstrukció. Kb annyi értelme van a "mi van benne" kérdésnek, mint hogy miből van az euklideszi sík.
Gyanítom, hogy a mező modelleket érted félre valahogy, de hogy hogyan, ahhoz pontosabban kellene a kérdést megfogalmaznod.
Az elektromágneses kölcsönhatás jelenlegi modellje a QED, és "kvantumos".
A gravitáció altrel modellje nem kvatumos, így értelemszerűen az elmélet szerint fellépő gravitációs hullámok sem kvantumosak.
A mező modellekben a töltéseknek van egy mezője, amely hat más töltésekre. A mező változása hullámszerű jelenség, amely c sebességgel terjed. Emiatt a töltésekre a másik töltések retardált pozíciójának megfelelő mező hat.
