[CsTSz 2010 tavasz 3. forduló]
És nem maradt el. Pedig esett, nem volt elég az időjárásnak az elmúlt három nap.
Találkozó fent a KFKI-nál, Normafától egy köpésre. Messze van a munkahelytől. Ha nem esőben kellett volna több mint egy órát tekerni a rajtig, azt is mondanám, hogy bemelegítésnek kell ennyi.
Minden tiszteletem a szervezésnek. Megérkezéskor Rózsa Laci hátán végignézve, aki a pontokat kirakta, Szilvásvárad meg az összes saras maraton eszembe jutott. Mondjuk a bringáján nem voltak sárcsimbókok, és ez is valami.
Elöljáróban annyit, hogy megint tanultam valami új térképjelet. Sajnos csak este, otthon tudatosult, hogy a narancssárga terület rétet jelent, nem pedig épülettömböt :-)
Szóval az aktuális hosszú etapon 8 pont + célba vissza volt a feladat.
Részidők: http://astrois.hu/mtbo/2010/CSTSZ2010-RESZID3.html
Térkép: http://astrois.hu/mtbo/2010/cstsz2010-3.Hossz%FA.gif
1(48): teljesen sima ügy volt. Az aszfaltról lekanyarodva kiderült, hogy vizesen csúsznak a kövek, és ezt jobb lesz észben tartani.
2(49): az út egyértelmű volt, de sok-sok elágazás volt, amire oda kellett figyelnem, ezek beazonosítása még nem megy rutinból. Az átmenet első felében figyelősen mentem ezért.
3(50): ahogy néztem, két logikus út volt. Első lehetőség: szinte a 3-4 pontot összekötő vonalat követve. Második: jóval hosszabb, de (nekem) kevésbé elkavarhatós verzió: fel a Csacsi rét mellett, kis mászás, katonasírnál balos, és száguldás le egy széles lejtőn. A másodikat választottam, de a lejtős száguldásból nem lett semmi. Az út csúszott, és itt lehetett először olyan tempót menni, hogy felcsapta az első kerék a trutyit és telerakta a szememet (pedig szemüveges vagyok). Szóval vigyázós volt, az ereszkedést össze sem lehetett hasonlítani a száraz tempóval.
A részidőket nézve (itt 4. lettem, pedig tiszta átmenet volt) biztos nem ez volt a nyerő útvonal.
4(51): Hosszú, mászós szakasz, ez fekszik nekem. A kisvasút előtt balra leborítunk, lejtő, sima pontfogás.
5(52): balra vagy jobbra kerülve érdemes? Abszolút tudatosan észrevettem, hogy balra kerülés szaggatott útja plusz sok szintvonal ilyen sárban talán nem lesz nyerő. Ezért irány jobbra, nem is volt probléma. Azért egy fa-híd előtt leszálltam, és áttoltam a bringát, ismerem a vizes fahidakat, mint a rossz pénzt.
6(53): Ismét kis sikerélmény, mert észrevettem a térképen, hogy ott kell balra felkanyarodni, ahol jobbról is van valami út. Elég meredek kisösvény volt, de sikerült kitekerni sárban is, ismét megállapítottam, hogy a Z-Max gumi nagyon jól kapaszkodik.
7(54): A 6-os ponton sokat néztem a térképet. A 7-esig nagyon kusza úthálózat van. Végül elindultam vissza a lejtőn, amerről jöttem, a térkép széléhez. Tekerek, nézem a térképen, hogy valami narancssárga paca van balra. Mi lehet, nem tudom. Látok egy sorompót, ez sincs a térképen. Illetve dehogynem, a 7-es ponthoz vezető szaggatott út mászás előtt. Már ott lennék? Képtelenség. De hasonló irányba vezet egy meredek ösvény fel. Akkor mégis ez lesz az. Egyszercsak elfogy az ösvény, körös körül növendék bozót. Ismét térkép nézegetés. Fogalmam sincs, merre vagyok. Vissza az egész, visszagurulok, menjünk tovább. Elindulok egy úton, és elhatározom, hogy a következő kereszteződésnél találom ki a pozíciómat. És jé, ez volt a 7-esre vezető emelkedő alja. Az emelkedő egy idő után túl saras volt, tolni (futni) kellett, de végül meglett a pont! (Erre az átmenetre 6-7 perc helyett majdnem 12 perc jött össze).
8(55): Elvileg sök sima átmenet lett volna. Csakhogy a Makkosmária templom rétjét (átkozott narancssárga paca!!!!!) épülettömbnek nézem. Így aztán nem a rét mellett jobbra, hanem a meglátott épülettömbök mellett soroltam jobbra. Ami persze bevitt lakott területre. Sejtettem, hogy valami gebasz van, az épületblokkot (nem)jelző narancs területnek már réges-rég véget kellett volna érnie. Mérges voltam a térképre. Mindenképpen vissza akartam jutni, ezért elhatároztam, hogy folyamatos balra tartással térek vissza valami ismert részhez. Az első balratartás egy magánút vagy zsákutca volt. A második már nyert, pár száz méter után megint balos, megint magánút, ugató kutyák. Gyerünk vissza, szerencsére az erdőben is vezetett egy párhuzamos ösvény, ami kivitt végre egy ismert helyre (a sorompóhoz, egy saroknyira a Makkosmária templom rétjétől).
A majdnem a pontig tartó murvás lejtőt végigsprinteltem. 6-7 perc helyett több mint 10 perc jött itt össze.
C (Cél). Száraz időben lehetett volna rövidebb utat választani, de az elágazásoknál világosan látható volt, hogy a földes út hanyagolandó ma.
Az utolsó aszfaltig sem vállaltam be a rövidítést, azt kis szintet is inkább betonon kívántam leküzdeni. Itt még egy combgörcs is majdnem befigyelt.
Otthon aztán rekonstruáltam a történteket. Pár perc alatt rájöttem, mekkora egy tökkelütött voltam. Gondolatban százszor leírtam: Narancs=rét, Narancs<>épülettömb.
A sárral ezen a terepen nem voltak gondok, legalábbis a bringára nem rakódott rá szinte semmi anyag. Viszont első sárvédő muszáj lenne.
Elismerésem, minden bátor harcosnak! Remélem, lesznek publikus fényképek is.
