A sárga háromszög nem szerepel semmilyen térképen.
A S- még mindig a régi útvonalon szerepel a nyomtatott térképeken, pedig már nagyon régen a kék háromszögtől keletre tér ki, párszáz méter múlva becsatlakozik jobbról, Kosd felől a 2004-ben felfestett kék körtúra, majd ahol a sárga háromszög elindul felfelé, visszafordul Nyugatra a S-, közben keresztezi a kék háromszöget, továbbmegy szintben, és a dagonyánál, attól néhány méterre végződik, és csatlakozik be az OKT-be.
asszem Felazso képgyűjteményében szerepel egy 10000-es szelvényekből összeállított Naszály térképről egy snapshot. a tuhu se rossz, csak úgy nézem pár S és S3 szakasz nem lett felmérve.
A Naszályon nem volt jelzésfelújítás, viszont lesz, ezt azért tudom, mert valszeg magam is részt veszek majd benne, de ez nem csak az OKT-t érinti, hanem az egész Naszályt.
De a legfontosabb az lenne, hogy végre térképen az jelenlen meg, ami a valóságban van, mert a jelenleg papíron lévőnek köze nincs ahhoz.
a híd gondolom típusterv :) a mobillal készített homályos képen az oszlop tetején kerestény egyházfők kőbe faragott sityakjai, a lábazaton magyar, szerb(?) és német felirat. a hídra ilyen kellemes ösvény vezetett fel:
Örülök hogy valamit visszaadhattam a segítségből amit a te leírásaid jelentettek. Pont ezen szakasz múltkori krónikáján szórakoztam a legjobban. Bocs, a humor lélektana már csak ilyen kegyetlen. Mi van még hátra? Ha jól figyelek akkor Gödöllő-Isaszeg-Gyömrő. A Bajtemetés és Pécel közötti dzsungeltől eltekintve jutalomjáték.
Az MTSZ honlap Fórumában, a Hogyan tovább MTSZ topikban egyelőre ketten beszélgetünk, legyetek már ott is okosak és kritikusak, ez egy lehetőség használjuk ki.
A Rákóczi nyomán egyébként nagyon "baba", nem hosszú, és van lehetőség megszakításra. Jó, és olcsó szállások vannak útközben.
Remélem, hamarosan eljutok a végére, bár húzom, ahogy lehet.
PMP
Erről a túráról valóban nem írtam.
Egy esőre hajló délután ugrottam neki.
Vácegres felől mentem, felfedezendő a P- jelű utat. Kb. 50 méter bozótharccal megúsztam az elején. Egy darabon nem volt út, a szántás szélén kellett menni, de jelzések vannak.
Ahol az előző alkalommal az árokban folytattam, ott kellett volna kicsit jobbra tartva kibukkanni a sűrűből. Akkor már sötét volt, maradt a biztonságos vízfolyás. De az út metszőollóval járható. Ősszel már nem biztos!
Nincs gond az "átkeléssel", az erdőben van egy trükkös balkanyar. Látszólag a semmibe vezet az ösvény, de jól jelzett. A végén ott a pici házikó. Innen is vannak jelek, visszajutunk a szekérútra. Ez egy szép szakasz, kár, hogy elhanyagolt a ház környéke.
A következő rázós szakasz akkor jön, amikor az erdő szélére érünk, Őrbottyán előtt. Itt át kell vágni a réten, van út is. Szerintem az a jó, ahogy előző alkalommal érkeztem, igaz egy kis patakátkelés is kellett hozzá.
Most jól jelzett ösvényen, a patakátkelés előtt balra lehetett menni, magas, kicsit vizes fűben. Nem volt leányálom. Kevés eső esett, de a fű vizes volt.
Elég sokat kellett botorkálni, de végül megtaláltam a szekérutat. Van sok jelzés, de még mindig nem elég. Sokat segített a helyismeret. Ellenkező irányból továbbra is nehéz, különösen akkor, ha valaki nem ismeri az utat. Javult tehát, de még nem tökéletes.
Örbottyánban az elágazás után pár méterrel van egy kocsma, itt pecsételtem. Sör is volt.
Innen nincs gond, bár az elkerített rész melletti vizes fű nem nyerte meg tetszésemet. Jól lehet navigálni, egész Vácrátótig.
Elértem a közvetlen buszt, de akkor már esett. Mázlim volt.
Viszonylag jó tempóban küzdöttem le a 15 kilométert. Második alkalom és sok-sok előkészület (Lud-nak külön köszönet a hasznos írásaiért és térképeiért).
Ha nem lett volna permetező eső (háromszor próbálkozott, a végén aztán "add neki"), akkor jobb lett volna!
Én még szelektíven gyüjtöm is az irásaidat, alapművek, mielőtt elindulok valamerre előtte megnézem, hogy Te milyennek láttad az adott részeket, mostanában pld. a KDP és DDP saját tapasztalataimat , szoktam összevetni a Tiéddel.
Én is olvasom, csak a Rákóczi út kivételével a többinek még középtávon sem látom realitását részemről. Tetszik a stílusa, bár néha csak a helyszínen értem meg, hogy mire akartál célozni.
Még mindig "lógok" az Őrbottyán-Vácegres PMP beszámolóval. Mennyire voltak járhatók a kritikus helyek?
Gratulálok! Ezt bővebben nem is tudom kifejezni. Amúgy irigyellek, nem is titok. Egyszer lehetne egy ilyen hónapom! A múlt heti bükki hét után már alig várom, hogy visszamenjek. Június 16-tól ez megvalósul, igaz, csak egy hétvége erejéig, bosszantó okokból. A mobiltelefonom tegnap elveszett, benne 50 fényképpel (s még nem tettem fel sajnos a gépre őket....) Egerről, Szarvaskőről, a Bálványról és a Bükk-fennsíkról. Minden fotóra emlékszem, újra bejárom és újra lefényképezem. S nagyon szívesen teszem, mert mikor hazaindultunk, éreztem, hogy nekem ide rövid időn belül vissza kell térnem.
Én speciel minden beszámolódat olvasom, lelkes Güszista vagyok :-))
Ezek a tel.számok vasúti telefonszámok, mint ahogy írtad is. Ezeket a következőképp lehet vezetékes telefonról hívni: Vegyünk egy példát:
Balassagyarmat vasúti telefonszáma: 02 36-16 Ezt vezetékesről a következőképp hívhatjuk: 06/1 512-3616 Tehát a 06/1 51...... ez állandó, a vasúti telefonszámból pedig az első 0-t elhagyjuk. Remélem érthető voltam. Ja és a miskolci tel.szám is ezért bp.-i előhívójú.(ami lejjebb téma volt) És elnézést az offért
a Mindszent - Ludas-halom közötti 10 kilométer nyílegyenes aszfalt
Én tavaly nyáron az AK (és a megyei) füzet térképen jelölt; aszfalttal párhuzamos úton mentem. Elvileg a jelzés is arra megy. A Ludasi büfé meglepően jó hely. Én sem tudtam ezt előre, így Mindszenten "ebédeltem".
Állítólag volt vagy 1 méter a két "rész" között
Velem hasonló történt Veszprémben. Ott Győrből bejött a 4 kocsis Bz. Fel akartunk szállni, de még láttuk hogy tolatgatni akarnak. Ezért siettünk; gyorsan megkérdeztem a mozdonyvezetőt, hogy "Ez megy Zirc felé?". A Válasz az volt: "Szálljatok fel". Ezt "igen"-nek értékeltük. Így Bakonyi Barangolásra tartó túrázók nagy része, és egyéb utasok is hamarosan elindultak Lepsény felé. És ez az utolsó vonat volt.
Mikor tudnám átvenni a Tisza-tavi körtúrás papírjaidat? (nekem most Körös, Mcsét lesz).
Régi adósság volt, de a Tisza miatt nem tudtam indulni.
Május 26-tól jár a komp, ott volt tehát a helyem.
Azt hiszem, ez a legemberpróbálóbb szakasz, hisz a Mindszent - Ludas-halom közötti 10 kilométer nyílegyenes aszfalt nem mindennapi kitartást követel. Van kísértés is, hisz ha nem is sűrűn, de járnak arra gépjárművek.
A Ludas-halom a VOLÁN menetrendjében 'Tejbegyűjtő' álnéven található, valamikor ide hordhatták a tejet az állattartók. Marhák most is vannak, de hogy hol gyűjtik a tejet, azt nem tudom.
Ludas-halom "ékessége" amúgy a Ludasi büfé.
A WC az budi, de az "étteremben" van mosdó és folyékony szappan, na és papírtörülköző.
Ez volt a harmadik alkalom, hogy felkerestem az intézményt.
Az első "nekifutás" előtt sok jót nem tudtam a büféről, de amikor fáradtan beestem, nagyot csodálkoztam. Akkor kevés időm volt, de egy forró gulyásleves belefért.
Idén áprilisban már tudatosan választottam kiindulópontként (Ludas-halom - Nagymágocs), akkor csak egy kávéra ugrottam be.
A pincér készségesen bélyegzett.
Most egy pörkölttel túningoltam magam, és nem csalódtam.
De lássuk sorjában!
Nem késett a vonat. Ez azért is nagy újság, mert a fél vonat Nyíregyházáról jön, és Kecskeméten kapcsolják össze a Budapestről érkező vonatrésszel. Nagy élmény!
Az állomáson várakozott a busz, mely azért érdekes, mert tavaly úgy nézett ki, hogy a VOLÁN felszámolja ezt a "kunkort".
Egyedüli utas voltam:o(
Kistelek és Ópusztaszer között voltak mások is, de az állomástól az Emlékparkig csak én mentem.
A Szeri Csárda még zárva volt.
Biztonság kedvéért bélyegeztem a pénztárban, de feleslegesnek bizonyult. A személyzeti bejáró (ez a hivatalos neve) nyitva volt, és az "őr" készséggel nyomott. Jó állapotú, fanyelű, MTSZ-es szabvány bélyegző van.
Olyan kedves volt az "őr", hogy beengedett egy kávéra. Megkérték az árát!
Innen már csak menni kellett, pontosabban taposni a sarat. Vendégmarasztaló.
Az eső már korábban elállt, de a fekete út ragacsos volt. Magába szívta a vizet, és amikor a látszólag száraz keréknyomon megindultam, méretes pótbakancsként ragadt a sár a bakancsra. Az út kb. 5 kilométer, eltévedni nehéz.
Eszembe jutott kvte csapatának élménye (pókhálózás). Nyoma sem volt hasonlónak, az út széles, jól járható. A környéken madárcsapatok jelentették a szórakozást. Gyengén sütött a Nap is!
Jókedvűen értem el a gátat, Még 1,4 kilométer, de már betoncsíkon. A helyenként magas, nedves fűben tisztogattam a bakancsot, és hallgattam az alföldi szél búgását. Az erős szél miatt tökéletesen látszott a szomszédos Baks. Idillilkus táj, a gát környékén a tocsogósban csodálatosan szép, hófehér madarak.
Időben érkeztem, pár percen belül indult a komp a túloldalról. 11:15-kor már biztos talajon álltam, több akadály nem tornyosult elém. Csak 13 kilométer aszfalt, ebből 10 a már említett nyílegyenes szakasz.
A csárdát elöntötte a víz, kicsit még várni kell, míg rendbe rakják.
A révészek készségesen bélyegeztek.
Még mindig ingyenes a gyalogosoknak az utazás!
Egy rövid kalória utánpótlás (almalé), majd irány a "végzet".
Csak a pörkölt vonzott, hisz akkor már biztos volt, hogy kényelmesen elérem a 15:01-es buszt. Végül a korábbi is összejött, de ennek nincs jelentősége.
Jó tempóban haladtam. Sokat kivett belőlem a monoton menetelés.
Szentesen maradt idő egy kis nézelődésre, a nemrég felfedezett cukrászda sajnos, bezárt.
Elballagtam az állomásra, és megvettem a jegyet. Úgy kalkuláltam, hogy 19:12-kor érkezek.
A végzetet azonban nem kerülhettem el!
Állt az 'orosz vonat' az állomáson, kérdem, ez megy Szolnokra? Ez, mondta a klauz. Kicsit hosszúnak tűnt, de sebaj, ha ekkora, hát ekkora. Beültem a majdnem üres kocsiba.
Kezdtem ellazulni, jött a palacsintás bácsi, időben. De a vonat nem indult. 5 perc múlva jött újra, integet, és a vonat indul, ellenkező irányba.
Nem részletezem, de a kalauzt sikerült rábeszélni, hogy álljunk meg, és leszálltam.
Két vonat volt tehát, az egyik Szolnokra ment, a másik, szerencsére nélkülem, Hódmezővásárhelyre.
(Olyan ez, mint a lágerben a 'jó hír'.)
Állítólag volt vagy 1 méter a két "rész" között. Ezt már a palacsintás bácsitól tudom.
:o)
A 'főnök', látva elkeseredésemet, felajánlotta, hogy a tehervonattal elmehetek Kunszentmártonig.
Nagy ötlet, de azt nem tudta megmondani, hogy onnan hogy jutok haza.
Végül maradtam a 17:08-asnál, ezzel Kiskunfélegyházán elértem a szegedi gyorsot.
Kicsit később, mint terveztem, de hazaértem.
És motorvonatoztam egy jót!
Egy kocsi, slussz, passz. Nincs nagy forgalom arrafelé!
A bosszantó hiba más szempontból érdekes igazán.
Ez volt a harmadik intő jel.
Most kéne abbahagyni...!
Ui.:
Mielőtt elfelejtem.
Vége, vége, vége - a Csongrád megyei szakasznak.
Két extra alföldi szakaszt iktattam be 2005-ben (részletek később), összesen tehát 4 megyében sikerült "duplázni".
A hiányzó megye Hajdú-Bihar. Jó hosszú, és homokos.
Azt hiszem, sok víz lefolyik még a Derecskei-Kállón, míg újra arra járok. Persze folyhat a Konyári-Kállón is!
Előbb-utóbb úgyis a Dunában köt ki, hacsak el nem párolog.
