"minden modellnek meg kell jósolnia a newtoni gravitációs erőtörvényt. ... hiszen az alma nem fog a fára visszahullani, és a bolygók keringése sem fog megváltozni."
Ehhez egyáltalán nem értek. Hozzászólni se tudok. Hittérítő vagy?
Pedig ebben speciel alighanem igaza van. Nem kell ehhez hittérítőnek lenni, csak logikusan gondolkodni. De ha Te bizonyítani tudod az ellenkezőjét, akkor elismerem, hogy csődöt mondott a logika. Persze, normál körülmények között, tehát nem úgy, hogy kivájod az alma belsejét, és feltöltöd héliummal!
de a shiftet macerás nyomkodni, úgyhogy az index fórumon én már csak így maradok, ha megengeded. ha nem, akkor is. bocs.
Te tudod... Én meg maradok az utálkozásnál, amikor ilyet látok. És ezzel aligha vagyok egyedül.
az lehet, hogy tapasztalati tényekből (is) indult ki, de ebből nem tapasztalaton alapuló dolgokat (is) bizonyított.
Nem bizonyított semmit. Megalkotott egy elméletet, amit bizonyos megszorításokkal lehet alkalmazni arra, hogy a valóságban tapasztalható eseményeket modellezzük vele. Ez nem bizonyít semmit, azt sem, hogy a valóságban tényleg úgy mennek végbe a dolgok, ahogy az elmélet állítja. Már csak azért sem, mert nem biztos, hogy mindig a valóságot tapasztaljuk. A dolgok megtapasztalásához ugyanis az kell, hogy valamilyen jel eljusson hozzánk, és semmi nem bizonyítja, hogy ezek a jelek nem torzulhatnak. Márpedig az elmélet éppen erre épül.
Azt szokták hangoztatni, főleg persze a cáfolni kívánók, hogy az ált relnek csak néhány tapasztalati úton mérhető bizonyítéka van. DE a newtoni gravitációelmélet a határesete az ált rel-nek. Igy minden olyan tapasztalt mérés, ami igazolja a newtoni elméletet, ugyanúgy igazolja az ált relt is. Abból is kijön a megfelelő közelítésekkel. Tehát minden esemény, az alma esésétől kezdve a bolygók mozgásáig, éppúgy alátámasztja az ált relt, mint a klasszikus elméletet.
Pontosabban, összhangban van vele, de ez nem jelenti azt, hogy bizonyítja.
Amire (eleinte) csak néhány mérhető jelenség állt rendelkezésre, az az, hogy többet is tud-e, jobb elmélet-e,mint a klasszikus. Erre bizonyíték a fényelhajlás, a Merkúr, atomórák lassulása, kettőscsillagok energiavesztése, GPS stb. Mára már elég sok van.
Ezek azonban mind nem bizonyítják, hogy a relativitáselmélet a valóságot írja le. A fény elhajlása nem bizonyíték arra, hogy van térgörbület, mivel nincs bizonyíték arra, hogy a fény csak egyenes vonalban haladhat, kivéve persze, ha így definiáljuk az egyenes fogalmát, ami azonban ekvivalens a relativitáselmélet elfogadásával. A többi pedig igazolja az elmélet feltevéseinek egy részét, de azt nem, hogy tényleg nincs abszolut idő és egyidejűség, hanem szimmetrikus relativisztikus effektusok és térgörbület lenne. Ezekre természetesen nincs is kísérleti bizonyíték. Szerintem a relativitáselmélet ilyen állításai zsákutcába vezetnek, és sokkal logikusabb lenne egy olyan magyarázat, hogy nem a fény terjedése az abszolut (ez már eleve hülyeség, mert a fény sebességéről is ezt állítják, márpedig a sebesség a mozgásra vonatkozik, és éppenséggel a mozgás az, ami mindig relatív), hanem a tér és az idő. Előbb-utóbb úgyis ki fog derülni, hogy ebben nekem van igazam. Csak idő kérdése, márpedig az idő halad - még a távoli megfigyelő számára is.
Bocs, én informatikus vagyok, és a real-time egy szakzsargon kifejezés. Azt jelenti, hogy valós időben, pontosabban egy adott időn belül biztosan kapsz választ, illetve jelet. Egy Ethernet hálózaton például nem lehet real-time rendszereket üzemeltetni, mert az egy üzenetszórásos hálózat, ahol a csomagok ütközhetnek, és semmi nem garantálja, hogy egy adott időkorláton belül el tudod küldeni a jelet, pláne, hogy még a válasz is visszajön. Itt most csak arról beszéltem, hogy a megfigyelő ideje telik, és ebben az időben is végbemennek a történések a fekete lyuk környezetében, csak éppen a látás útján nem fog róla tudomást szerezni, mert a fény nem hagyja el az eseményhorizontot c sebességgel, hanem kvázi lelassul, illetve megáll. Ez azonban nem ekvivalens azzal, hogy az idő is megáll a megfigyelő számára.
Ha a G,A,B,A' és B' pontok léteznek (márpedig léteznek), akkor a belőlük alkotott háromszögek is léteznek. A fényutakat pedig kár idekavarni. Mi az árnyékon lévő lyuk mozgását vizsgáljuk, az pedig A'-től B'-ig 1 mp alatt 600000 km-t tesz meg, tehát kétszeres fénysebességgel halad a falon. Pont.
Hibás prekoncepciód van: azt hiszed, hogy a relativitáselmélet szerint az árnyék nem mehet gyorsabban, mint a fény, ezért hetet-havat összehordasz, hogy ezt a véleményedet fenntarthasd. Azonban tévedsz, mivel az árnyék sebességét nem korlátoza a relativitáselmélet. Az csak az anyagi testek, ill. az információ terjedési sebességének szab határt. Egy ilyen árnyék viszont sem nem anyagi test, sem nem lehet vele információt továbbítani fénysebességnél gyorsabban.
Egyszerűen képtelenséget állítasz, nem hiszem el. ( ez tulajdonképpen a klasszikus példa :a pajta meg a mozgó rúd körré görbített változata )
A rugókra szerinted nem vonatkozik a metrika megváltozása? A megrövidült szerelvény nem siklik ki a változatlan hosszú sínpályáról. Ha a vonatról nézed a körpályát, akkor a rugók, a vonathosszak nem változnak meg, viszont a sínpálya rövidebb lesz, mégsem siklik ki a vonat.
Igen, valóban hiba van a gondolatmenetben. A fekete lyuk ugyanis azért fekete lyuk, mert olyan erős a gravitációja, hogy még a fény sem tud belőle kijutni. A gravitáció viszont (vonzó gravitációt feltételezve) nyilvánvalóan kijut belőle, hiszen még a fényt is csapdába tudja ejteni. A hiba ott volt, hogy a fénysebességgel terjedő gravitációból azt a következtetést vonták le, hogy a gravitáció másban is ugyanolyan, mint a fény, azaz hat rá a gravitáció. Márpedig az, hogy a gravitáció nem engedi kijutni a gravitációt, hasonló ahhoz, amikor Münchausen báró a saját hajánál fogva húzza ki magát a mocsárból (mégpedig lovastul).
Megnéztem a fél oldalt, amit a fényről írtál, de abból nem nagyon lehet semmit megtudni. Nem modell, hanem nem is tudom, mintha egy kisgyereknek próbálnád pár szóval ismertetni min dolgozol, úgyse értené a részleteket...
Pl.
- terjedési sebesség, mihez képest, ballisztikus, közeghez képest konstans (olyan mint a hanghullám), vagy specrel stílusú
- hogy érted, hogy nincs lineárisan polarizált fény? Mit csinál szerinted a fényképezőgépre való polárszűrő?
- legalább néhány képlet nem ártana, az hogy csavarodik egyet-kettőt az enyhén szólva nem a terjedést leíró egyenlet...
Az éter - sötét energia - gravitáció egy graviton sugárzás, ebből áll a világ 66% -a. Szerintem ebből áll a fény is (az em töltésekkel együtt alkotva a fotont)
Szerintem ebből áll az ún közönséges (barionos) anyag is, mert az atomos anyag (elektron, proton, pozitron stb) a megálló fényből ered, ahol a fény energiájából ugrik elő a tömeg, a proton anyagát pedig ugyanaz alkotja mint ami a fény anyagát : a graviton plusz az elektromos töltésegység, ld. fénymodell.
A kérdéseidet átsarkítom kicsit: van e egyáltalán valamiféle fénymodell ?
Márpedig nemrég megmérték és c-nek adódott (a grav terjedési sebessége)..
Nem mérték meg, csak egyvalaki számolgatta, méricskélte, valami borzasztó ostoba feltételezés folytán. Ez olyan mintha egy vak ember hang segítségével akarná megmérni a fénysebességet.
A fény természetét nem részletezted, csak kinyilatkoztattad, így ahhoz nemigen lehet hosszászólni. Ilyen kérdések jutnak először eszembe:
Miért pont ezek?
Van-e valami kísérlet, megfigyelés stb. a ezek létére enged következtetni?
Van-e valami kísérlet vagy megfigyelés, amit ezek magyaráznak, a jelenlegi elmélet meg nem? (fordítottja bőven van, pl. két rés)
Mire kell ehhez az éter?
A c-nél sokkal gyorsabb részecskék sugárzásával magyarázott gravitációval (ez tk. a nyomó gravitáció egy variánsa) kapcsolatban felvetődik egy kézenfekvő probléma:
ha c-nél gyorsabb részecskék kitakarása révén működik, akkor a gravitációs hatás terjedési sebességének is c-nél nagyobbnak kellene lenni.
Tévedések sorozata. Ritka eset, de szinte az összes állításod téves. :-)
A (helytelen) gyorsítós érvelés a Bell spaceship paradoxon, többször kiveséztük.
Mivel egyelőre nyilván bízol az igazadban, egy példával szétszedem, azután majd rendesen átgondolod és rájössz a dolgokra...
Tehát, rakjuk sűrűn tele a a körpályát álló, órával ellátott megfigyelőkkel. Megkérjük őket, hogy egy előre egyeztetett időpontban jegyezzék fel, melyik mozdony melyik része volt éppen mellettük, vagy ha uram bocsá rugó, akkor azt. :-)
Mikor ez megvan, szépen odarajzoljuk a jelentések alapján a sín mellé az észleléseknek megfelelő szerelvényt.
A szerelvény körbeéri a pályát - gondolom, ebben nincs vita.
Minden mozdony csak egyszer szerepelhet a körben - remélem ebben sincs. (ha mégis, ravasz módon legközelebb leágazást készítünk a két azonos mozdony elé, kivezetjük őket a körből, és osztódással szaporítjuk a mozdonyokat, ezzel se tudunk ugyan MÁV tendert nyerni a Stadler elöl, de így se rossz üzlet)
Minden mozdony rövid - ezt mondja a specrel.
No, ha ezek mind így vannak, akkor pedig nem nagyon van más választás, mint a megnyúlt rugók a mozdonyok között (de csak azért a rugók nyúlnak, mert azonos erő hatására nagyobb a mechanikus deformációjuk, mint egy mozdonyé...). :-)
Nem nagyon lehet metrikára hivatkozni, mert az egész konstrukció egy álló krétarajz a földön.
