"Az meglehet, de arra nincs bizonyíték, hogy ezt a jelenséget csak a térgörbülettel lehet megmagyarázni."
Erre nem is lesz soha bizonyíték semmilyen elmélet esetén sem. Ez logikailag lehetetlen kérés.
Viszont térgörbülettel meg lehet, más jelenlegi elmélettel meg nem. Így aztán elfogadják.
Ugyanez van a spec. rel. esetén is: megmagyarázza a dolgokat, többszörösen ellenőrzött jóslatokat tesz, nincs konkurrens elmélete (vagy ami van az egyenértékű vele), ezért elfogadják. Ilyen egyszerű ez.
Egy elfogadott elmélet elvetéséhez két dolog kell: - találjunk olyan esetet ahol nem működik - legyen olyan konkurrens elmélet, ami ott is működik
Az első feltétel lehetőleg az elfogadott érvényességi körön belül történjen meg, mivel ha azon kívűl történik, akkor az elméletet nem vetjük el, az továbra is alkalmazható érvényességi körén belül (lásd newtoni elmélet - spec. rel. - ált. rel. esetét). A második feltételnek is teljesülnie kell, hiszen pl. a newtoni elméletet sem dobtuk ki addig amíg nem találtunk jobbat nála (mondjuk azt speciel az első pont miatt utánna sem dobtuk ki teljesen). Ha nincs jobb, akkor a meglévőt használjuk.
Így ha mondjuk 99 %-os az időlassulás egy pl. gravitációs forrás megközelítése miatti térerősségnövekedés miatt, és a részecske sebessége pl. 90% c , akkor a zónában ez relativisztikusan nagyobb/egyenlő a fénysebességgel, ideje nullázódik, és innentől fényként kellene tovább mennie.
Nekem ez nem egészen világos, már csak azért sem, mert nem értem, hogy ki méri a 0,9 c-t, és ki tapasztal c-nél nagyobb sebességet. Mint ahogy azt sem, hogy mihez képest kell érteni azt az időlassulást. Szóval, szerintem ez eléggé zavaros, és igazából nincs is sok kedvem agyalni rajta.
Egy másik lehetőség az hogy eleve állóhullám minden elemi tömeg, és csupán "kiegyenesítjük a pályáját, az átbillentéskor...
Az ilyen szövegekről meg az szokott az eszembe jutni, hogy ha minden csak hullám, és nem anyag, akkor mi a fene az, ami hullámzik? Ha csak energia van, és nincs anyag, akkor mégis mi a fenének van energiája?
A gravitációs lencsehatásra számtalan bizonyíték van az égbolton.
Az meglehet, de arra nincs bizonyíték, hogy ezt a jelenséget csak a térgörbülettel lehet megmagyarázni.
A vallásban lehet, de a tudományban nincs dogma, mert minden érveken nyugszik, nem legendákon.
Ez igaz, de mégsem igaz. Különösen nem a relativitáselmélet esetében. Ez ugyanis nem tudomány, hanem egy elmélet, ami mindeddig nincs meggyőzően igazolva. Az, hogy sikerült megmagyarázni vele bizonyos jelenségeket, nem igazolja azt, hogy a valóságban mindig úgy működnek a dolgok, ahogy azt az elmélet állítja. És ez mindaddig így marad, amíg nem sikerül megmutatni a valóságban a tér görbülését és a szimmetrikus effektusokat. Ennek ellenére a hivatalos tudomány képviselői közül sokan vallják, hogy ez általában véve egy jó elmélet, sőt, erre más elméleteket építenek fel, és aki más véleményen van, azt eretneknek tartják.
Amennyire én tudom, ha a lyuk elég gyorsan forog, az eseményhorizont is lehet gyűrű alakú. Legalábbis annyiban gyűrű, hogy lyuk van a közepén... Annyiban meg nem egyszerű gyűrű, hogy a lyukon túl nem ugyanaz van, mint ha kikerülnék az egészet... :-)
Szóval át lehet menni az eseményhorizont érintése nélkül.
Pedig így kell lennie, mert az egészben az a trükk, hogy a fénysebesség mindenki számára állandó. Vagy máshogy átfogalmazva: a padlón utazó ember számára úgy tűnik, hogy ő egy helyben áll a padlóval együtt, a mellette elsuhanó ember mozog (a padlót pedig egyenesnek látja), a másik meg görbült padlót lát, ami a rajta állóval együtt gyorsan mozog.
Mellesleg érdekes, hogy ebben az esetben a spec. rel. ellenzői nem sikoltoznak, hiszen a hétköznapi tapasztalataink alapján ha gyorsan repülünk egy repülővel, ettől még a repülő nem görbül meg. Tehát a józan ész szerint nem kellene parabolát látnunk, ha rajta állunk a padlón, miközben a Newtoni mozgásegyenletekből épp ez következik, míg a spec. relből nem. Azaz aszerint a padlót egyenesnek látjuk. Tehát a newtoni mechanika lám-lám ellentétes a józan ésszel. :-)))
"Egyetértünk: én is azt mondom, hogy a valóságban nincs ilyen."
Valóság alatt a minket körülvevő és megtapasztalható világot értettem. Azaz a boltot, az utcát, a többi élőlényt, a szelet, stb... Ettől még vannak közel fénysebességgel, meg fénysebességgel közlekedő olbjektumok is, azonban ezeket, illetve ezek sebességét közvetlenül nem tudjuk észlelni.
"Ezzel is egyetértek. Előfordulhat, hogy ilyet tapasztalnak, erre mondtam én, hogy látszólagos. A látszólagos dolgok között lehetnek ilyen ellentmondások."
Nem, ezek nem látszólagos dolgok, mert ha az egyik elmegy az órjával messzire, aztán később visszatér, akkor azt látják, hogy az órája lassabban járt.
"Szerintem itt valamit elírtál, mert ebben nincs semmi ellentmondás, egyszerűen azt jelenti, hogy B a legalacsonyabb, a másik kettő közül pedig vagy A a magasabb, vagy C. Viszont előfordulhat, hogy két test közül az egyik pontból az egyik látszik nagyobbnak, egy másik pontból pedig a másik, de ez megint csak látszat. Ha valaki tudja, hogyan lehet meghatározni egy általa látott tárgy valóságos méretét, és ezt alkalmazza a valóságos tárgyakra, akkor már nem kaphat ilyen ellentmondásokat."
Dehogynincs ellentmondás, viszont tényleg elírtam, mert A úgy látja, hogy B>C, nem pedig fordítva! Az alábbi infókat kapjuk: B>C (ezt elírtam), B<A (azaz A>B>C), végül B láthatja úgy is, hogy A>C (ekkor nincs ellentmondás), meg úgy is, hogy C>A (ekkor van). 4 emberrel már mindig van ellentmondás.
Ez az ellentmondás nagyon hasonló ahhoz, mint amikor A úgy látja, hogy B órája jár lassabban, B meg úgy látja, hogy A-é. Ott is behozhatunk még egy szereplőt, akkor még érdekesebb a kísérlet. Mindkét kísérletben, ha a szereplők összegyűlnek egy helyre, akkor meg tudják mondani, hogy ki látta jól az eseményeket, a fenti példában lehet, hogy egyforma magasak (most ezt feltettem, de ez nem kötelező), de leeht, hogy különbözőek, a máshogy járó órák esetén meg az derül ki, hogy kié járt jól. Az érdekes ebben az, hogy a spec. rel. szerint a válasz függeni fog attól, hogy hol találkoznak, meg úgy egyáltalán a bejárt úttól.
"Én biz csodálkoznék, ha tényleg azt tapasztalnánk, hogy mindkét rendszerből lassabban látjuk járni a másik rendszer óráit. És állítom, hogy nem is fogunk ilyet tapasztalni soha."
Már tapasztaltak ilyeneket. Ettől persze még fentarthatod a jogot arra, hogy ne hidd el. A spec. rel.-ből meg következik, hogy így kell lennie, márpedig a spec. rel. eddig igaznak bizonyult, nem találtunk olyan eseményt, ami megcáfolta volna.
van több olyan objektum, aminél nagy biztonsággal lehet állítani, hogy fekete lyukak, amint éppen szívják be a maguk körülevő anyagot. Akkréciós korongnak hívják,amit ilyenkor látunk a felvételeken,akkréciós sugárzásnak a belőlük jövőt. Hogy pont az,amire emlékszel, mi volt? nem vagyok csillagász; de vannak speciális kutatóhelyek,akik ilyeneket elemeznek.
A fényképezés meglehetősen ravasz dolog, nem lehet eltekinteni a fényképezőgép szerkezetétől, elsősorban a zár megoldásától.
Pl. vegyünk egy elektronikus gépet, ami úgy működik, hogy a képsíkban egy pillanatban mintát vesz minden pixelből, és az így kapott képet tárolja.
Ha a két gép képsíkja nem pont függőleges a haladás irányáre, akkor a gépek tulajdonosai kölcsönösen azt fogják mondani:
az én gépen egyidejűleg vett mintát az egész képsíkban, míg a másik gép eltérő időpontban vett mintát a kép első pixelsoráról mint a hátsóról, ezért nem ugyanolyan a tárolt kép
Ez csak azért tűnik ellentmondásnak, mert szokatlan, mivel nem találkozunk ilyennel a valóságban.
Egyetértünk: én is azt mondom, hogy a valóságban nincs ilyen.
Ne felejtsd el, hogy nem arról van szó, hogy bármelyik megfigyelő is azt tapasztalná, hogy a<b és b<a, hanem csak annyi történik, hogy mindkettő úgy látja, hogy a másik órája késik, azaz A úgy látja, hogy b<a, B meg úgy látja, hogy a<b. Ez pedig nem ugyanaz.
Ezzel is egyetértek. Előfordulhat, hogy ilyet tapasztalnak, erre mondtam én, hogy látszólagos. A látszólagos dolgok között lehetnek ilyen ellentmondások.
Mellesleg a valóságban is van ilyen hatás: képzeljünk el 3 egyforma magas embert, akik egymás után egy járdán állnak, mondjuk A -> B -> C sorrendben. A úgy látja, hogy B kisebb mint C, C úgy látja, hogy B kisebb mint A, végül B láthatja úgy is, hogy A<C, de úgy is, hogy C<A. Ez is ellentmondásnak tűnik
Szerintem itt valamit elírtál, mert ebben nincs semmi ellentmondás, egyszerűen azt jelenti, hogy B a legalacsonyabb, a másik kettő közül pedig vagy A a magasabb, vagy C. Viszont előfordulhat, hogy két test közül az egyik pontból az egyik látszik nagyobbnak, egy másik pontból pedig a másik, de ez megint csak látszat. Ha valaki tudja, hogyan lehet meghatározni egy általa látott tárgy valóságos méretét, és ezt alkalmazza a valóságos tárgyakra, akkor már nem kaphat ilyen ellentmondásokat.
Ugyanígy senki nem csodálkozna az órák járásának furcsaságán, ha a relativisztikusan nagy sebességek előfordulnának a mindennapi életünkben.
Én biz csodálkoznék, ha tényleg azt tapasztalnánk, hogy mindkét rendszerből lassabban látjuk járni a másik rendszer óráit. És állítom, hogy nem is fogunk ilyet tapasztalni soha.
"De most komolyan, honnan a túróból veszed, hogy létezhet gyűrű alakú fekete lyuk?"
Elméletileg lehetséges. És minthogy a saját galaxisunkban is vannak feketelyukak, illetve a legtöbb galaxis centrumában is fekete lyuk van, szép számmal lehetnek.
S a lyukak eleve keringő anyagból keletkeznek, tehát legeslegvalószínűbb, hogy perdületük nagyobb 0-nál.
Beszéljünk ezekről pontosabban:
- a reális fekete lyukak valószínűleg tényleg forgó fekete lyukak
- de nem gyűrű alakúak; az eseményhorizontjuk a gömbfelülethez hasonló, de belapult, a forgástengelyre szimmetrikusan kidudorodva (mint a Föld alakja)
- ami gyűrű bennük, az a szingularitás a belsejükben
- Kerr-téridőnek hívják az őket megadó téridő-szerkezetet
- vannak még extra tulajdonságai, amik a nem forgó (Schwarzschild- féle) lyukaknak nincsenek: pl.az ergoszféra, a negatív szimmetrikus tartomány és a zárt időszerű görbék (időutazás) lehetősége
A speciális relativitás elméletben viszont nem így van. Illetve ott is lehet így: ha a padló mellettem halad el, úgy, hogy te a végén vagy és nézed a másik végét, és te mellettem suhansz el, akkor te egyenesnek fogod látni a padlót, én meg parabolának. Minél nagyobb a sebességkülönbség köztünk, annál jobban fogom parabolának látni.
Engem érdekelne, hogy ez valóban így van-e. Mert mi a helyzet, ha van egy baromi gyors fényképezőgépünk, és mind a ketten lefényképezzük a pallót, amikor éppen egymás mellett vagyunk? Lesz eltérés a két kép között? Mert szerintem nem kéne, hogy legyen, hiszen csak egy időpontban leszünk éppen egymás mellett, márpedig egy időpontban és gyakorlatilag egy helyen csak egyféle képet rajzolhatnak ki az egyforma szögből beérkező fotonok. Vagy nem így van? Ha nem, akkor miért nem?
Köszönöm a választ, szemléletesnek találtam, de a valóságra nézve nem igazán meggyőzőnek. Nem látom ugyanis bizonyítottnak, hogy ez a gumilepedős modell minden szempontból jól írná le a gravitáció viselkedését. Ezért ennél a térgeometriai alapnál meggyőzőbbnek tartanék egy kísérleti igazolást, valódi gravitációval. Van ilyenről valakinek tudomása?
Szerintem nem kéne ez a stílus, mert ez olyan, mintha magadat minősítetted volna az utolsó mondatban (kivéve az írástudatlant). Nem azt mondtam, hogy ezt tetted, hanem azt, hogy olyan volt.
Tehát próbáljuk meg még egyszer: miből gondolod, hogy a tömegközéppontban lassabban múlik az idő, mint a felszínen? Nem akkor járnak lassabban az órák, ha nagyobb a gravitáció?
Persze hogy ellentmondásban van, de az két különböző sebességnél tett megállapítás, két különböző hosszkontrakcióval.
A mozdony hossz és rugó hossz aránya olyan szám, amelyet egyformának talál a vonaton álló meg a sín mellett álló megfigyelő. Sebességfüggő persze, a mechanikus kényszer miatt növekvő sebességen hosszabbak a rugók.
A mechanikus kényszer azt kéyszeríti ki, hogy a sínen álló megfigyelő számára a (mozdony hossz + rugó hossz) nem változik. A vonatos számára a mozdony hossz nem változik, a rugó meg mechanikusan kinyúlik.
Kérdésem: ha a sebesség növelésével az ellipszis kistengelye csökken, akkor hogyan lehet az, hogy mégis elfér rajta ugyanannyi változatlan hosszúságú mozdony, és ugyanannyi rugó is, amelyek ráadásul 9-szer akkorára nyúltak?
Vegyünk egy olyan inerciarendszert, ami egyik mozdony pillanatnyi sebességével fut együtt, vagyis amelyben az az egy mozdony éppen áll. (persze bemozdul, mert a kör miatt gyorsul)
Ebben az inerciarendszerben készítsünk egy pillanatfelvételt. (pl. sok megfigyelő jelentései alapján készített rajzot)
A körből ellipszis lett a képen. Az a mozony, amely a saát oldalon van, éppen normál hosszuságú. A többi viszont mind rövidebb, mert mozognak. A szemköztiek a legrövidebbek, mert ezek sokkal gyorsabban mozognak, mint a sínek. Azért fér el a sok mozdony, mert ilyen nagyon rövidek is vannak köztük.
- a pálya "kellően kis" darabjai tetszőlegesen jól közelítik az egyenest
- a jól közelített kis darabokon jó közelítés a specrel használata
- a zárt pályát csak annyiban használom fel, hogy a teljes szerelvény hosszra mechanikus kényszerfeltételt ír elő
Nem vetted figyelembe, hogy a zárt pálya mechanikus kényszer arra nézve, hogy nem tud az összes egymást követő mozdony egymást érintve rövidülni.
A zárt pályán gyorsítsd fel a mozdonyokat úgy, hogy a közepüket gyorsítod, az álló rendszerben egyidejű indítással, egyező ideig. Akkor a közepek távolsága az álló rendszerben nem változik.
Ha egyenes pályán alkalmazod ugyanezt a kényszert, akkor az egyes mozdonyok közepeinek távolsága a sín rendszerében állandó marad. Mivel a sín rendszerében a mozdonyok rövidülnek, természetesen nem fognak összeérni a mozdonyok. Vagy ha ezt is mechanikusan kényszeríted, kinyúlnak mint egy rugó vagy szétszakadnak... :-)
Ám a következő probléma lép fel: Ha a 10m-es mozdony olyan gyors, hogy 1m-esre rövidült a relativitáselmélet szerint, akkor a rugót 9m-esnek látni a pálya mellett állva. Csakhogy a masiniszta szerint a saját mozdonya 10m és annál 9-szer hosszabb a rugó, melyet a másik mozdony húz. Tehát szerinte 90m-es a rugó!
Igazán? És Szerinted ez nincs ellentmondásban a következőkkel?
9695: 2., Bármely mozdonnyal együtt haladó megfigyelo szerint a mozdony 10m-es. Az előtte lévő rugó is 10m hosszú, ezért teljesen laza lett.
9693: a körpályán haladó mozdony a masiniszta szerint folyton éleskanyarban van, mert számára a pálya ellipszis, a kontrakció folytán. Épp ezzel van a gond. A vezeto szerinti kanyar még épp bevehető, a mert a mozdony hossza megengedi. Ám ha mégegy lapáttal dobnak a tuzre, akkor a sebesség növekedése folytán az ellipszispálya kistengelye tovább csökken.
Kérdésem: ha a sebesség növelésével az ellipszis kistengelye csökken, akkor hogyan lehet az, hogy mégis elfér rajta ugyanannyi változatlan hosszúságú mozdony, és ugyanannyi rugó is, amelyek ráadásul 9-szer akkorára nyúltak?
3., Egyetlen rugó 0 hosszra összenyomásakor a befeketettett energia tömeg-ekvivalense legyen 2g. (Einstein m=E/c^2 tételére hivatkozva) Így az egyes rugók tömege 1g+2g.
Lxrose már jelezte a 9765-ben, hogy kételkedik a rugók tömegének feszítés hatására történő növekedésében, és én mélységesen egyetértek Vele ebben. Szerintem ugyanis az E=m*c^2 nem jelenti azt, hogy minden energia megjelenik tömegként is. Csak annyit jelent, hogy ha egy m tömegű test addig sugároz c sebességű részecskéket, míg ez az m tömeg teljesen eltűnik, akkor eközben ennyi energia szabadul fel a sugárzásban. Te mit mondasz erre? Van bizonyítékod a rugók tömegnövekedésére?
Egyenes pályán sem nő a vonatok közt a hézag,mert az ütközők közti távolság is rövidül, de ez nem okozhat feszültségváltozást a rugókban.
Mivel a vonat eleje a végével összeköttetésben van, zárt görbe mentén mozog, nem közelítheted SR-el, akármekkora is a kör sugara ( egyenessel), mert gyorsuló rendszerré válik. Ha közelíted, akkor jutsz "paradoxonra".
Nem változik a helyzet, akkor sem,ha a vonat eleje és a vége nem érintkeznek, mivel a sín zárt útvonalat ír elő a mozdonynak így a fenti megfontolások igazak, nincs paradoxon, a metrika változása nem okoz feszültségváltozást, energiaváltozást.
A kapitány előremegy és az idő-adatokból következtet: előre is c-vel terjedt a fény. (persze, mert az órái becsapták, de ezt ő nem tudja)
Itt mondtad ki az igazságot: a kapitányt becsapták az órái (mivel nem megfelelően voltak szinkronizálva), tehát hozzá képest nem c-vel terjedt az a fény.
A hajó mintha fejlődne, a hosszát tekintve. Nem nyúlik, hanem fejlődik.
És mi a különbség a kettő között? Hogyan zajlik Szerinted ez a folyamat?
Tegyük fel, hogy egy sínszál nyugalmi hossza éppen egyenlő egy mozdony nyugalmi hosszával.
Mikor a mozdonyok álltak, éppen összeértek. Tehát pont annyi sínszál van, mint mozdony.
Ha a mozdony megfelelő sebességgel megy, akkor a masiniszta azt tapasztalja (természetesen a vonat rendszerében) hogy éppen 2 sínszál van a mozdony alatt. (mert a sínszálak felére rövidültek a mozdony rendszerében)
No, akkor egy kis álparadoxon:
Minden mozdony alatt két sínszál van, meg a hézagokban még kettő. Hogy is van ez? Osztódással szaporodnak a sínek? :-)))
Az előbb, az álló rendszerben mozdonyokat nézve, a hézagoknál épp ezt használtam érvnek, hogy nem szaporodhatnak a mozdonyok, mert kivezetjük és eladjuk őket... :-)
A feloldás az, hogy nem lehet "a mozdonyok rendszeréről" mint inerciarendszerről beszélni. A "mozdonyok rendszere" forog, és nem definiálható benne szinkronozott órák hálózata. Nincs egyidejűség, nem tekinthetünk egyetlen pillanatot ebben a forgó rendszerben, nem mondhatjuk, hogy az x pillanatban minden mozdony alatt két sínszál van, szaporák a sínek. Azért nem, mert nincs x közös pillanat. Mert nem inerciarendszer, forog, nincs benne közös pillanat.
Jó, maradjunk a te példádnál. (gondoltam, meghagyom neked, hogy rájöjj magadtól, többet ér mint ha én mondom el, de mivel kérted, íme...)
Az álló rendszerben vett egyeztetett időpontban megindul minden ütköző, egyenletesen gyorsul, majd befejezi a gyorsulást és egyenletes sebességet tart.
Az ütközők között ott a mozdony. A most már nagy sebességű mozdony, melynek az álló rendszerben jelentkező hossza maradt pontosan annyi, mint amennyi indulás előtt volt. (hiszen az álló rendszerben egyszerre indult a két ütközője, egyformán gyorsult, és szintén azonos időpontban fejezte be a gyorsulást.
Na most, az álló rendszerben nézve, ennek a mozdonynak rövidebbnek kellene lenni. De nem rövidebb. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy az ütközőinél fogva kinyújtóztattuk. mechanikusan, lehetetlent nem ismerve, brutálisan, erőből... :-)
Na most, ha emberségesebben kezelünk egy mozdonyt, akkor mechanikusan nem nyúlik meg ennyire. Pl. a közepénél fogva gyorsítjuk fel. Akkor az eleje is, a vége is közelebb kerül (az álló rendszerben leírva) a közepéhez. Rövidebb az álló rendszerben. Az őt követő mozdony is így tesz. A közepek viszont tartják a távolságot az álló rendszerben, mert minden közepet egyszerre indítottunk, ugyanúgy gyorsult stb, unalmas ismétlés.
Hézagok alakulnak ki a mozdonyok között. Ha a hézagokban történetesen könnyen kinyújtható rugók vannak, akkor azok mechanikusan kifeszülnek, megnyúlnak. Ugyanaz a mechanikus feszültség húzza a mozdonyokat is, de azok nem nyúlnak meg ennyire mechanikusan, más a mozdony rugóállandója mint a spirálrugóé... :-)
Tévedések sorozata. Ritka eset, de szinte az összes állításod téves. :-)
Hé, ez nem cáfolat, csak szimpla tagadás! Kicsit konkrétabban, ha kérhetném. Adjuk meg a gondolatkísérletnek ami jár neki. A pöttyös gondolatmenetben melyik állítás téves és miért? Mondhatod szmájli nélkül is, nem sértődök meg!
A (helytelen) gyorsítós érvelés a Bell spaceship paradoxon, többször kiveséztük.
Emlékeztet rá, de. A Bellben a két űrhajó egymáshoz képest pozitív távolságból indul. Az én két pöttyöm kezdeti szeparációja nulla, 0, zéró. Ez most tovább csökken? Vagy nyúlik, de miért tenné?
Másik. A Bellben minden pillanathoz találsz olyan inerciarendszert, amiben az űrhajók nyugvók. Körpályánál nincs ilyen, ha már elindult a szerelvény, nincs olyan Minkowski frame, amiben a mozdonyok nyugalmi hosszukkal látszanak!
(Harmadszor. A Bell paradoxon most véletlenül pont engem támasztana alá.)
Mivel egyelőre nyilván bízol az igazadban, egy példával szétszedem, azután majd rendesen átgondolod és rájössz
a dolgokra...
Ez az, szedd szét! Ne egy másik nézőponttal gyere, hanem mutasd meg hogy a pöttyeimmel mi a bibi.
Ez itt alább nem szétszedés, hanem egy teljesen másik gondolatmenet, amely eltérő eredményre vezet:
Tehát, rakjuk sűrűn tele a a körpályát álló, órával ellátott megfigyelőkkel. Megkérjük őket, hogy egy előre egyeztetett időpontban jegyezzék fel, melyik mozdony melyik része volt éppen mellettük, vagy ha uram bocsá rugó, akkor azt. :-)
Mikor ez megvan, szépen odarajzoljuk a jelentések alapján a sín mellé az észleléseknek megfelelő szerelvényt.
A szerelvény körbeéri a pályát - gondolom, ebben nincs vita.
Minden mozdony csak egyszer szerepelhet a körben - remélem ebben sincs. (ha mégis, ravasz módon legközelebb leágazást készítünk a két azonos mozdony elé, kivezetjük őket a körből, és osztódással szaporítjuk a mozdonyokat, ezzel se tudunk ugyan MÁV tendert nyerni a Stadler elöl, de így se rossz üzlet)
Minden mozdony rövid - ezt mondja a specrel.
Ez idáig teljesen korrekt.
No, ha ezek mind így vannak, akkor pedig nem nagyon van más választás, mint a megnyúlt rugók a mozdonyok között (de csak azért a rugók nyúlnak, mert azonos erő hatására nagyobb a mechanikus deformációjuk, mint egy mozdonyé...). :-)
Nem nagyon lehet metrikára hivatkozni, mert az egész konstrukció egy álló krétarajz a földön.
Miért mond mást akkor a két kép? Mikor igaz az egyik és mikor a másik? Holnap jövök.
Sejtem, hogy mi a bajod ezzel az egésszel, és megpróbálom elmondani hogy is van ez.
Nézzük először a körbe menő vonatokat. Tekintsd azt az esetet, hogy nagy a kör, alig különbözik az egyenestől. Az érintő mentén haladó, egyenes sínen közlekedő vonattal szinte yteljesen azonosnak kell kinéznie a körön haladó vonatnak. Az egyenes sínen haladó vonat pedig tisztán spesrellel kezelhető - rövidül. Ha az álló rendszerben pillanatfelvételt készítesz - pl. felülről, távoli pontból, minden vonat rövid lesz. Ha nem nyújtod ki őket mechanikusan, akkor hézagok lesznek köztük, amit ha rugók vannak ott, ki fognak tölteni a megnyúlt rugók.
Ezzel eddig van próblémád?
Nyilván nagyon zavar az a probléma, hogy akkor mi van a megrövidült sinekkel, ha a vonatból nézzük. Miért nem lehet fordítva előadni a pillanatfelvételt, miért nem szakadnak szét a sínek stb. Nos, azért, mert a forgó rendszerben nem létezik az a fajta egyidejűség, ami a pillanatfelvételt lehetővé teszi.
Az álló (nem forgó) rendszerben jogosan beszélünk pillanatfelvételről, mert a nem forgó rendszerben létrehozható szinkronozott órák hálózata.
A forgó rendszerben ez nem megy, nem lehet olyan pillanatfelvételt készíteni, ami egyidejű a forgó rendszer egy nagyobb darabján. Nem létezik szinkronizált órák hálózata egy forgó rendszerben, nem lehet ilyet készíteni.
Mivel az altrel számolás nehéz (különösen mivel nem értek hozzá...), lehet közelíteni specrellel, amiben egyszerű a számolás. Ha a kört növeled, a radiális gyorsulás csökken, tetszőlegesen meg tudod közelíteni az egyenes vonalú mozgást az érintőn. Eléggé szemléletes, hogy egy rohadt nagy kör kerületén robogó vonat hosszkontrakciója nem különbözhet lényegesen egy közvetlenül mellette, de egyenes sínen haladó vonatétól.
A példádban a korong forgása objektív dolog, a forgás hatása akkor is érződik, ha a megfigyelő együtt forog a koronggal. A kerület pontjai mozognak a közepéhez képest.
Az eredetileg összenyomott rugók 5m hosszúra terjeszkedtek ki
Ez a nem igaz állításod, mert ha középről mérsz , teljesen mindegy, hogy a vonat csúszik a sínen vagy együtt forog a sinnel körben, az egymáshoz képesti állapotuk nem változik. Mivel középről mérsz te is forogsz a vonattal együtt.... ezért nem észlelsz változást
Analog példa : Vegyünk egy zárt gyűrű alakra hajlított tömeggel bíró, előfeszített spirál rugót és forgassuk meg a zárt gyűrű tengelye körül. Vizsgáljuk a mozgását az ált rel szerint.
Azt hiszem ennek a feladatnak a megoldásáról csak csevegni tudunk ( a vonatos+rugók ), én nem mernék pontot tenni a végére- bevallom ez magas nekem, de szívesen olvasnék hozzáértőktől.
az órák járása megváltozik. 1962-ben végeztek egy kísérletet, 2 órát helyeztek el egy víztorony alján, ill. tetején. a földhöz közelebbi óra lasabban járt. ez összhangban van az általános relativitáselmélettel. ahogy a fény felfelé halad a Föld gravitációs erőterében, energiát veszít és csökken a frekvenciája, tehát csökken az energiája.
