A lakástulajdonnak idehaza - összehasonlítva a hivatkozott, általában modernnek tartott országokkal - fétise van. (Tkp ugyanez van az autóval is amúgy.) Egyébként ha van lakásod, miért gondolod, hogy el kell adnod, ha költözni akarsz? Add bérbe, és vegyél bérbe egy másikat.
Nem kell feladni semmit, persze. De akkor ne is hivatkozzon senki arra, hogy neki "muszáj" pl. autót használnia, mert másképp nem tudja megoldani az életét. Ez nem igaz. Meg tudná, csak nem akarja. Ez az ő választása, senki és semmi nem kényszeríti rá. A "fejlett" szót én sem véletlenül tettem idézőjelek közé, mert ez erősen nézőpont kérdése. A lényeg nem ez a minősítés volt, hanem egy összehasonlítás egy más értékrenddel, ahol hasonló feltételek mellett nem találnak ki vélt kényszertényezőket a saját döntésük igazolására az embereket. Ha úgy tetszik, annyiban lehet ezt fejlettebbnek tekinteni, hogy ott belátták, ezek nem valódi "külső" kényszerek, hanem a saját korlátai az embereknek.
Nehéz ügy ez, és idehaza elsősorban anyagi jellegű. Mert ha én eladom a lakásomat tízmillióért, akkor hasonlót csak tizenkettőért kapok. Az éves fizetésem pedig nem éri el a kétmillió forintot. Nem csoda, hogy otthonülő a magyar, és ha megszerzett egy ingatlant, abban addig ül, míg az eke ki nem fordítja belőle. Sok minden elúszott már ebben az országban (munkahely, bankbetét, papírpénz), de a föld meg a ház nem úszik el, vagy csak mindennek a végén. Felfogható a dolog úgy is, hogy mi tudunk valamit, amit nyugaton kevésbé tudnak, és ha lenéznek érte minket, azzal a történelmünket is lenézik. Ez meg legyen az ő szégyenük. Cserébe mi se nézzük le a sivatagi népeket, amiért nem kőházban laknak.
Nyilván irreleváns a véleményem a kérdésben. Gondolom, hogy közgazdasági, közlekedésszervezési, környezetvédelmi és politikai kérdésről is van szó, ez helyből legalább három szakma (tiszta véletlenül mindegyik kö-vel kezdődik) és egy foglalkozás képviselőit igényli. De lehet, hogy nem jutott eszembe minden.
Nem tudok egyetérteni Proffal, de az tény, hogy a mobilitás más országokban sokkal nagyobb mértékű. Hogy ez társadalmilag jó-e vagy rossz, azt nem tudom. Németországban, Angliában, Amerikában egyáltalán nem ritka dolog az, hogy az emberek a munkahely alapján választanak lakhelyet, és nem fordítva.
Szerintem ez ugyanolyan elbaltázott dolog, mint hogy valaki úgy válasszon munkahelyet, hogy jajjcsaknehogy kelljen hozzá az autó.
Persze igaza van Profnak, én is bezárhatnám a boltot, de ezt az elvet követve az összes hasonló munkát meg kellene szüntetni. Végülis nem gond, én tudok ásni, kapálni, kasználni, csak megélnénk valahogy...
Ettől falra mászok... miért tekintik elmaradottnak azt a népet, amelynek tagjai nem hajlandók feladni az egész életüket egy kibaszott munkahely kedvéért??? Tényleg az a modern ember, akinek semmihez és senkihez nincs kötődése, és úgy tudja lecserélni kvázi az egész életét, mint a büdös zoknit? :S
A felhasználási módtól függ leginkább, hogy mennyit számít a bringa tömege. Országúti bringázásnál, ha sok a hegy és nagy a tempó, szinte minden gramm számít. (Montinál is sokat számít, de ott a technikai tudásnak talán egy fokkal nagyobb a szerepe. A városi bringám most is legalább 15 kiló, azt szerintem minden további nélkül le tudnák gyártani Európában is hasonló áron. (Az előállítási költség persze magasabb lenne, de mivel a szállítás meg kevesebb, így talán összevethető lenne az ára.) Igazából a saját élmény mindig szubjektív, így két bringa személyes összehasonlítása nem igazán mérvadó. Viszont a newton-i fizika segítségével ki is lehet számolni, hogy mennyit számít a súly, vannak erre príma kis kalkulátorok kalkulátorok is. Alapvetően azt lehet mondani, hogy a tempó növekedésével a tömeg szerepe csökken, és a légellenállás az igazi ellenfél. A súlycsökkenés igazából nagyobb szintemelkedések leküzdésénél, vagy olyan terepen jelent előnyt, ahol sokat kell gyorsítani/lassítani. (Ilyen szempontból azért városban is jobb a könnyebb bringa, pláne ha esetleg időnként meg is kell emelni valami miatt, pl. vonatra felszállás, lépcsőn felcipelés, stb...) Na és persze ott van még a "sznobfaktor". Ha úgy érzed, hogy jobb a bringád, az téged is magasabb teljesítményre sarkallhat. (Persze ez fordítva is működhet, mindenkit más motivál.)
Gondolom, azért nem a két kilón van a fő hangsúly. Vagy ha két kilót lefaragok a csomagsúlyomból, akkor az olyan, mintha a 10 kilós montiról átültem volna egy 8 kilósra? Régi elméleti problémám ez, hogy mennyit jelent egy jobb gép, és mitől is jobb az? Finomabb a csapágyazása, később kopik? Persze bemérhetném, mit tudok teljesíteni egy Csepel Schwinnel, és mit egy KTM-mel, de ennyire azért nem vagyok elmélet érzékeny.
Annak is jelentős társadalmi költségei lennének. Össze kéne vetni a várható előnyökkel. (2008-ban a BKV teljes bevétele 119 mrd Ft volt, ebből 50 mrd volt a menetdíjbevétel, tehát igen jelentős arányú.)
Válts olyan munkára, amihez kevesebbet vagy nem kell szállítani. Vagy fizesd be önként a közösbe a szállításaid teljes társadalmi költségét. (Ennek egyébként a távol keleten gyártott bringaalkatrészeknél is meg kéne történnie, ha komolyan vesszük a kérdést. Lehet, hogy nekem sem alu vázas ultegrás bringám lenne, mert nem tudnám megfizetni, cserébe esetleg lenne magyar/európai kerékpárgyártás is, és 8 kilós távolkeleti bringa helyett 10 kilós magyarral járnék.)
De, a nagy többségnél is működik. És nem csak munkahelyet, hanem lakóhelyet is lehet változtatni, ha annyira nincs másik munka vagy annyira megéri azt a munkát elvállalni. Érdekes módon ez más "fejlett" országokban pontosan így működik, csak a magyarok ilyen röghözkötött szemléletűek. Éppenhogy azért vállalhatnak így és ilyen munkát egyáltalán emberek, mert a többség bután biztosítja nekik a közösből ezt a lehetőséget ingyen. Ha a fuvarozónak és az ingázónak közvetlenül ki kéne fizetnie az összes költséget, amit a szállítási/közlekedési igénye magával vonz, akkor nem lenne miről vitatkozni, mindenki pontosan tudná, hogy ide-oda szaladgálni a városban, vagy ingázni egyéni gépjárművel a luxussal egyenlő.
Én elhiszem hogy amikor csak akarsz, munkahelyet tudsz változtatni, de azért a nagy többségnél ez nem működik. Továbbá ha valahol munkát kap az ember, akkor sajnos a jelenlegi állapotban nem az a mérvadó, hogy mennyire környezettudatosan tud eljutni oda, illetve végezni azt.
Azért nincs autód, mert megteheted, hogy ne legyen.
Derék ember, két lábbal ül a taxiban, odáig vajon miért nem jutott el a gondolatmenete, hogy ingyenes napi taxijegy járna a P+R-eseknek cserébe? Elvégre a taxikat is oda szokták sorolni, ahova a BKV-járműveket .
Legfeljebb kis túlzás.Olvasd csak Gyuri beírását a vasárnapi Pécel-Valkó tekerésükön 28-as átlagot mentek.Ahhoz sűrűn kell 30 felett menni.Mindezt bájglival,tőtöttkápival stb. feltöltve.
Tegnap szóba elegyedtem egy taxissal hazafelé (nem csúnyán beszéltem vele a bringáról, hanem utaztam az autójában éjszaka). Szidta a bp-i forgalomszervezést, a csomópontokat, megkérdeztem hát, szerinte mi lenne a dugók megszüntetésének a legjobb módja. Aztán alig hittem a fülemnek. Szerinte ôrzött p+r parkolók kellenek olcsón az autósoknak (ez eddig okés), csekély díjért (ez is), és cserébe, amiért fizetnek a parkolásért, és nem jönnek be szennyezni a város levegôjét, ingyenes békávé napijegy nekik aznapra. Ez volt az a rész, amitôl egybôl kipattant a szemem. És ez még csak egy volt az ötletei közül. Az már csak a koktélcseresznye volt a szottyadt tejszínhabon, hogy pl. bringázni azért nem lehet a városban, mert nincsenek arra alkalmas utak. Hm. Pedig normális középkorú embernek tûnt.
A ttt.tr.hu oldalon is fogsz találni sok teljesítménytúrát, amiből majd válogathatsz kedvedre. Egyelőre még nincs fenn a jövő évi teljes naptár, de idővel fenn lesz.
Had ne sajnáljak már valakit, akinek az a legnagyobb baja, hogy mivel menjen dolgozni... Ő választotta a munkáját, nem kényszerítette erre a munkára senki fegyvert tartva a homlokához. Elárulok némi infót magamról. Apám autószerelő, előbb tudtam autót vezetni, mint ahogy jogsim lehetett volna, és amint lehetett, rögtön meg is szereztem. Ráadásul vidéki létemre eljöttem Budapestre autóvezetést tanulni, hogy a sűrűjében is menjen, ne csak kényelmes terepen. Mire megvolt a jogsim, már megvolt a saját autóm is. Imádtam, és a mai napig imádok autót vezetni. Ha valaki, én aztán lehetnék autóbuzi autós. Aztán mégis eladtam az autómat és azóta sem érzek vágyat rá, hogy szerezzek egyet, mert látom, hogy mit tesz a várossal, mit tesz az emberekkel a mértéktelen autózás... Azt hiszem, hogy ebből a szemszögből megengedhetem magamnak a kritikát...
