Könnyen meg tudsz győzni az EM tér nem konzervatív jellegéről. Csak bemutatod az ezen az elven készített örökmozgód működő modelljét, és beállok hívőnek.
Az nem "kinyilatkozás" amit Hertz e-dipol kisugárzási kisérletei óta "tudunk"! Az hogy ezt nem vesszük komolyan, az más lapra tartozik. Aztán hogy találják el a szondák a céljukat, azt megkérdezhetnéd a NASA-tól. A szondákat irányító rendszerek kidolgozása nem használja Newton egyenletét. Kérdezd meg a NASA-tól azt is mennyira térnek el a Pioneer és Voyager szondák a kiszámított pályáktól?
A te módszered, a kinyilatkoztatás valóban egyszerűbb.
Pl. az EM tér nem konzervatív. Mert ezt mondod... :-)
A Naprendszer számításai is hibásak. Igaz, hogy meglepő módon a szondák eltallják a bolygókat, még olyan ravasz pályákat is meglelnek, amik esetében nagybolygók gravitációját használják gyorsításra. De mindezek teljesen hibás számításokon alapulnak, hiszen te megmondtad hogy nem így van.
Nem egészen értem, hogy mit nem értesz: az összes megfigyelő közül az a nyertes, aki nem forog együtt a Földdel, mondjuk az Egyenlítőn van és a felszínhez képest 1667km/h sebességgel halad Nyugat felé (így a Nap mindig a feje fölött áll).
Mit lát ez a megfigyelő? Azt, hogy a repülőtér 1667km/h sebességgel megy kelet felé, és egy nap alatt megtesz egy kört, az egyik repülőgép 3334 km/h sebességgel megy kelet felé, és így egy nap alatt két kört tesz meg, a másik repülőgép egyhelyben áll, és egy nap múlva ugyanott lesz ahol volt.
Amikor eltelik huszonnégy óra, újra együtt van a megfigyelő, a repülőtér meg a két repülőgép. Azt kérdezi a repülőtér parancsnoka: miért nem egyforma a két repülőgép órájának állása, hiszen mozgásuk szimmetrikus volt? Erre a megfigyelő teljes nyugalommal válaszolhatja, hogy "anyád mozgása volt szimmetrikus, de nem a repülőgépeké: az egyik állt, a másik körpályán mozgott".
Foglalkozzunk elöször a véges Univerzum megértésével olyan értelemben, hogy mi történik az elemirészecskéket tartalmazó kis térfogaton kivül és a 'látható' Univerzumon (10 Gfényév) belül. Mi ebben a véges térben például a gravitáció helytálló leírása?
Azt már elismerted, hogy az általad elfogadott fizika nem tud választ adni mi is az a 'tömeg'. De legalább azt Te is látod, hogy a tömegnek két féle jelentösége, definiciója van. Az elektrodinamikából, amit Maxwell jólvoltából kitünöen megértettünk, hiányzik a tömeg (legalább is a súlyos tömeg). Az e.m.-mezö forrásait a e-töltések képezik és ezekböl vannak elemi (tovább nem osztható) egységek. Ezek az elemi e-töltések az elemirészecskék egyik tulajdonságát képezik. Na most, ezek az elemi e-töltések invariánsak. (Neked ez nem kell elmagyarázni, hogy ez mit jelent.) Az e-töltések képezik az e.m.-mezöt, aminek a c propagációja megint egyetemes, egy véges értékü és invariáns. A c segitségével sikerül egy invariás távolságot definiálni nem csak a mezö kiterjedéséhez, hanem az e-töltések között is. Eddig minden jó és elfogadott. Ezen túl az is ismeretes, hogy az elektromágneses mezö egy NEM-KONZERVATIV mezö. Ez alapvetö! Meg tudnád mondani, hogy miért mellözték ezt az alapvetö mezö tulajdonságot a fizika alapelveinél? Miért ragadt be a fizika az rosszúl megfogalmazott és helytelenül megfogalmazott energiamegmaradásnál? Ha nem tudod, megmondom. Sajnos azért, mert a fizika elöször a gravitációt tanulta meg, amiröl azt hitte, hogy az egy konzervativ mezö, pedig nem az. A newtoni egyenlet m a = - G M m/r^2 feldolgozása a bolyók pályáira eredményesnek igérkezett. De igazágban nem az, nem ad hibátlan választ. Ezreléknyi eltérés van az egyetemes G meghatározásában (labor mérések), és a bólyok tömegei sem ismertek ennél pontosabban. Még a 3. Keplertörvény R^3/T^2 is 0.15% ertérést mutat a kilenc bolyónál. Nem is kell tovább menni az Univerzum távolabbi és látványosabb jelenségeihez. Már itt nem stimmel a fizika. Nem is stimmelhet, mert a newtoni állandó G, az m=m(i)=m(g) meghatározásával, nem egy egyetemes állandó. Ezt Einstein és ö utána a fizikus generációk a mai napig, nem veszik tudomásul (nem akarják észre venni). Te is ilyen beállítottságú vagy. Ezért "körmönfontorkosások" a kinyilatkozásaid és ezért "köntörfalazol". Megprobálsz becsempészni "impulzmegmaradást" a részecskéknél, annak ellenére, hogy ez az e.m.-mezöben ez sem helytálló: "... jóslatot tudunk tenni a többi ütközések kimenetelére: ugyanezzel a tömegaránnyal felírt impulzusmegmaradásnak teljesülni kell." Ez a JÓSLAT nem vezet sehová, de semmi esetre se a "tömegmegmaradáshoz", ami a részecskefizikában mindig csak a tehetetlen tömeg megmeredását jelenti. (A gravitáció ki van tiltva a részecskefizikából, úgy hogy a súlyos tömeg nem használtatott.) Hiába mondom Neked, hogy a benyálazott újjad helyett az eszedet használd. Hagyd már abba a köntörfalazást, az nem vezet sehová: "Egy kvantummechanikát frissen tanult hallgatónak egy csomó olyan dologhoz meg kell oldani a Schrödinger egyenletet, amit egy tapasztalt fizikus egyáltalán az egyenlet felírása nélkül átlát." Nem akarom ide Einsteint idézni, de közöld az Te "átlátásodat" mi is a Planck állandó jelentösége, ami bemegy a kvantumfizikába? Közöld miért egyetemes a h? Közöld az "átlátásodat" akkor is ha ez is olyan ködös, mint az általad megmagyarázott 'tömeg'. Ne hivatkozz arra, hogy a fizika igenis bonyolult.
a lorentz-fitzgerald elmelet es a specialis relativitaselmelet (legalabbis e. szabo laszlo szerint, akire lingarazda is hivatkozott, ezert feltetelezhetoen nem crackpot) teljesen egyenertekuek. utanagondoltam, es ha nem kovettem el hibat (ami amugy lehetseges), telleg igy van. link -> A relativitáselmélet tökéletesen azonos a relativitáselmélet elõtti fizikával (Ortvay Kollokvium, 2002. március 21.) [PDF]
(megjegyzem, a specrel es a lorentz is csak "sik" univerzumot feltetelezve igaz, egyebkent csak kozelitoleg, viszonylag kis teruleteken. ugyanis pl egy onmagaba zart univerzumnal lehetseges volna, h vki vegig egy iranyba menve, gyorsulas nelkul ketszer elhaladjon ugyanamellett az allo objektum mellett. ilyenkor vegig mindket objektum inerciarendszer volt, megis, az egyikben tobb ido telt el, mint a masikban. monnyuk az is igaz, h az onmagaba zart univerzum implikalja, h egyetlen egyenes vonalu palya se igazan egyenes vonalu, tehat eleve kivul esik a specrelen.)
Ugyanez van a spec. rel. esetén is: megmagyarázza a dolgokat, többszörösen ellenőrzött jóslatokat tesz, nincs konkurrens elmélete (vagy ami van az egyenértékű vele), ezért elfogadják. Ilyen egyszerű ez.
Rosszul teszik, ugyanis ez nem mind igaz. Legalábbis én még nem láttam annak a leírását, hogy hogyan ellenőrizték az oda-vissza igaz effektusokat. Ami pedig a konkurrens elméleteket illeti, szerintem a Lorentz-Fitzgerald elmélet meg sem engedné ezeket, tehát nem egyenértékű a specrellel.
1. A sértegetésekből már kezd elegem lenni. Azt hiszem elegendő műveltséggel rendelkezem ahhoz, hogy tetszőlegesen stílusos, emelkedett és válogatott sértegetésekkel válaszoljak bárkinek. De nem teszem ezt. Egyrészt van olyan alpári sértés, amihez nem vagyok hajlandó lealacsonyodni, másrészt fogjátok már fel, hogy egy cipőben járunk mindannyian. Nem az a cél, hogy egymásról bebizonyítsuk, ki a hülye és ki nem, hanem az, hogy bizonyos, konkrétan a relativitás-elmélet körébe tartozó problémákra mindannyiunk által elfogadható megoldásokat találjunk.
2. A jelenlegi felvetésemben nem az inerciarendszer a kérdés, azt már megtárgyaltuk. Felfogtam, hogy mit jelent az inerciarendszer, azt is, hogy nem inerciarendszerek is bizonyos jó közelítéssel, adott problémákban inerciarendszereknek tekinthetők. Azt is felfogtam, hogy a speciális relativitás-elmélet csak inerciarendszerekre alkalmazható. De hányszor írjam még le, hogy most nem erről van szó, hanem a fényóráról, és a Hafele-Keating kísérletről. Akit komolyan érdekel a probléma, olvassa vissza a legutóbbi három-négy hozzászólásomat, és utána nyilvánítson véleményt. A többieket meg arra kérem, csak hagyománytiszteletből ne próbáljanak meg azonnal hülyének beállítani, mielőtt tényleg utánanéznének miről is van szó.
De most a te kedvedért kivételt teszek, és összefoglalom újra:
a, Legyen egy mozdulatlan gömb valahol a világűrben. Az egyik pontjában van egy, a gömbhöz képest mozdulatlan megfigyelő. Tőle két repülőgép indul, egyenlő sebességgel, ellentétes irányban, megkerülik a gömböt. Mindkettőn fényóra. A fényórákban a fény egyforma cikk-cakk vonalban halad mindkét repülőn. Amikor ismét találkoznak a maradó megfigyelővel és egymással (egyidőben, és egy helyen) leolvassák a fényórákat és a maradó órát. A két fényóra egyformán kevesebbet mutat, mint a helyben maradt.
b, Nézze most ezt az egészet a gömb középpontjában lévő másik megfigyelő. Semmi változás.
c, Nézze most az egészet a gömb középpontjában lévő, a saját tengelye körül forgó megfigyelő. Ő a két repülőt különböző sebességgel látja mozogni, és azt látja, hogy különböző utat is tesznek meg. Másképpen látja a fényórákban cikk-cakkozó fénysugarakat is. Van ennek bármi hatása a végeredményre? Nem hiszem, hiszen a földi megfigyelőt és a két repülőt miért is érdekelné, hogy a középponti megfigyelő forog-e vagy sem.
d, Most ne a középponti megfigyelő forogjon, hanem a gömb. A helyzet ugyanaz. A föld felszíni megfigyelő ugyanolyan cikk-cakk vonalat lát mindkét fényórában, míg a középponti nem. A felszíni megfigyelő szerint a két órának egyformán kell késnie, a középponti szerint nem. És ehhez az égvilágon semmi köze annak, hogy ki az inerciarendszer, és ki nem. A levegő sebességét meg aztán végképp ki lehet hagyni az egészből.
Tehát összefoglalva: az idődilatációhoz semmi köze annak, hogy a fényórában milyen cikk-cakk vonalat jár be a fény, hanem egész más okai vannak, mondjuk a gravitáció és a gyorsulás.
1. A fizika igenis bonyolult. Mert sok jelenséget rakunk össze, sok empirikus tapasztalat megy abba, hogy "mi a tömeg?", "hogyan mérünk időt és távolságot?" stb. Ezt nem lehet megspórolni egy komolyabb válasznál.
Általában azt választjuk, hogy ezeket a dolgokat leegyszerűsítjük, annyira, hogy még a célnak megfeleljen. Ha makroszkopikus, egymáshoz képest a fénysebességnél jóval lassabban mozgó tárgyak ütközéséről van szó, akkor nem fogok jönni a Poincaré csoport ábrázolásaival. Ebben az esetben a tömeg azt a paramétert jelenti, ami az impulzusban a sebességet szorozza. Az impulzusmegmaradás törvénye azt mondja, hogy a testek tömegarányait meg lehet mérni az ütközésekből sebességméréssel. Persze ez nem azt jelenti, hogy a tömeg megmérésére úgymond "elhasználtuk" az impulzusmegmaradás törvényét, mivel mondjuk két test tömegarányát egy ütközésből megmérjük, és ezután már jóslatot tudunk tenni a többi ütközések kimenetelére: ugyanezzel a tömegaránnyal felírt impulzusmegmaradásnak teljesülni kell.
Ez az egyszerű példa azt mutatja, hogy minden fizikai mennyiség dfiníciója modellfüggő. Korábban azt mondtam, hogy mérési utasítással definiáljuk, de a mérési procedúra már feltételez egy előzetes modellt. Ennek ellenére a fizikai modellek nem üresek, mert a bennük rejlő infó csak nagyon kicsi részét használjuk fel a mennyiségek rögzítésére. A többi már a modell jóslata, ld. a fentebbi példát.
2. Másik probléma lehet, hogy azért kell köntörfalaznod, mert nem ismered eléggé a fizikát. Minél mélyebb ismeretekkel rendelkezik valaki, annál egyszerűbb magyarázatokkal tud előállni (ha megteszi persze az erőfeszítést). Egy kvantummechanikát frissen tanult hallgatónak egy csomó olyan dologhoz meg kell oldani a Schrödinger egyenletet, amit egy tapasztalt fizikus egyáltalán az egyenlet felírása nélkül átlát. Vagy az ikerparadoxonnál a kezdőnek tipikusan fel kell rajzolnia a képleteket, míg a haladó már símán egy egyszerű téridő sémával (rajzzal) szemléltetni tudja a dolgot. Minél mélyebben ismered a fizikát, annál több analógiát ismersz, és annál biztosabban tudod is használni azokat, hiszen tudod az érvényességi körüket is.
Viszont ebből adódik egy másik probléma is. Adhatsz nagyon egyszerű, analógiás magyarázatot a laikusnak. Ám ő nem ismeri a mögöttes dolgokat, és továbbviheti az analógiát olyan esetre, amire már nem érvényes. A fizikus tudja, hogy ezt nem lehet, mert olyan dolgokat is tud, amiket a laikusnak nem mondott el, mert az adott jelenség esetén nem volt lényeges, ámde az analógia kiterjesztésénél már figyelembe kell venni. Nagyon sok crackpot "elmélet" így születik. Ha a laikus ilyenkor inkább visszamenne és kérdezne (és ha a fizikus türelmme még tart :)), akkor a dolgot helyre lehet rakni, ámde sokszor ez nem így történik. Pl. mert a laikus könyvből olvasta a dolgot, aztán továbbgondolta, beleszeretett az ötletbe, és már "nem engedi el".
Nem tudom, honnan vettem, nem a linkről. Rengeteget olvastam a tárgykörben.
A modell egy megoldása speciális esetre. Mivel egyelőre senki se látott ilyet, nem lehet tudni tényleg van-e ilyen objektum. Az altrel meglehetősen jól alátámasztott kísérletekkel és megfigyelésekkel, de egy ilyen gyűrű már elég távoli extrapoláció, én se veszem készpénznek.
Azt mondod, amennyire tudod. De honnan tudod? Talán a következő hozzászólásodban szereplő linkről? Azért kérdem, mert nekem ez a mondat elég cifrának tűnik (jobban mondva fantazmagóriának):
Annyiban meg nem egyszerű gyűrű, hogy a lyukon túl nem ugyanaz van, mint ha kikerülnék az egészet.
Pedig így kell lennie, mert az egészben az a trükk, hogy a fénysebesség mindenki számára állandó.
Állítólag. Mert szerintem ez nem igaz.
Vagy máshogy átfogalmazva: a padlón utazó ember számára úgy tűnik, hogy ő egy helyben áll a padlóval együtt, a mellette elsuhanó ember mozog (a padlót pedig egyenesnek látja), a másik meg görbült padlót lát, ami a rajta állóval együtt gyorsan mozog.
Biztos, hogy ennek az első fele igaz? Kipróbálta valaki?
Mellesleg érdekes, hogy ebben az esetben a spec. rel. ellenzői nem sikoltoznak
Épp az előbb fejeztem ki a kételyemet, bár az igaz, hogy sikoltozás nélkül.
, hiszen a hétköznapi tapasztalataink alapján ha gyorsan repülünk egy repülővel, ettől még a repülő nem görbül meg. Tehát a józan ész szerint nem kellene parabolát látnunk, ha rajta állunk a padlón
Ezt az utolsó mondatot hogyan vezetted le az előzőből?
, miközben a Newtoni mozgásegyenletekből épp ez következik, míg a spec. relből nem. Azaz aszerint a padlót egyenesnek látjuk. Tehát a newtoni mechanika lám-lám ellentétes a józan ésszel.
Ezt addig nemigen lehet állítani, amíg a fentiekre nem adsz elfogadható választ.
Valóság alatt a minket körülvevő és megtapasztalható világot értettem. Azaz a boltot, az utcát, a többi élőlényt, a szelet, stb... Ettől még vannak közel fénysebességgel, meg fénysebességgel közlekedő olbjektumok is, azonban ezeket, illetve ezek sebességét közvetlenül nem tudjuk észlelni.
Ha úgy érted, hogy a saját érzékszerveinkkel, akkor igazad van. Viszont léteznek bizonyos gépek, műszerek, ilyesmi, amik segíthetnek a valóság megtapasztalásában. Mint például egy mikroszkóp a nagyon kis dolgok észlelésében.
"...Előfordulhat, hogy ilyet tapasztalnak, erre mondtam én, hogy látszólagos. A látszólagos dolgok között lehetnek ilyen ellentmondások."
Nem, ezek nem látszólagos dolgok, mert ha az egyik elmegy az órjával messzire, aztán később visszatér, akkor azt látják, hogy az órája lassabban járt.
Ezt senki nem tagadja, és itt nincs is semmiféle ellentmondás, ugyanis a másiknak az órája viszont nem fog szintén lassabban járni.
Dehogynincs ellentmondás, viszont tényleg elírtam, mert A úgy látja, hogy B>C, nem pedig fordítva! Az alábbi infókat kapjuk: B>C (ezt elírtam), B<A (azaz A>B>C), végül B láthatja úgy is, hogy A>C (ekkor nincs ellentmondás), meg úgy is, hogy C>A (ekkor van). 4 emberrel már mindig van ellentmondás.
Szerintem most is elírtad (vagy legalábbis nem egyértelműen), de mindegy. Igen, van ellentmondás. Látszólag. Viszont ha úgy méred mindenkinek a magasságát, ahogy illik, azaz ott, ahol van, és nem messziről nézve vizsgálod meg, hogy mekkorának látszik, akkor már nem kaphatsz ilyen ellentmondást.
Ez az ellentmondás nagyon hasonló ahhoz, mint amikor A úgy látja, hogy B órája jár lassabban, B meg úgy látja, hogy A-é.
Na, ha ezt látják, akkor elhiszem, hogy hasonló, mivel ugyanaz a szitu: nem a valóságot méred, hanem valami látszatot.
Ott is behozhatunk még egy szereplőt, akkor még érdekesebb a kísérlet. Mindkét kísérletben, ha a szereplők összegyűlnek egy helyre, akkor meg tudják mondani, hogy ki látta jól az eseményeket, a fenti példában lehet, hogy egyforma magasak (most ezt feltettem, de ez nem kötelező), de lehet, hogy különbözőek, a máshogy járó órák esetén meg az derül ki, hogy kié járt jól. Az érdekes ebben az, hogy a spec. rel. szerint a válasz függeni fog attól, hogy hol találkoznak, meg úgy egyáltalán a bejárt úttól.
Ha a két gép képsíkja nem pont függőleges a haladás irányáre, akkor a gépek tulajdonosai kölcsönösen azt fogják mondani: az én gépen egyidejűleg vett mintát az egész képsíkban, míg a másik gép eltérő időpontban vett mintát a kép első pixelsoráról mint a hátsóról, ezért nem ugyanolyan a tárolt kép
És ebből kijön az, hogy az egyik képen parabola lesz az, ami a másikon egyenes? Na és mi van a hagyományos, blendés gépekkel?
Ha érteni akarnak valamit, ahhoz egy adott szint után tanulni kell. Ha ezt nem teszik, vagy nem képesek rá, akkor nem kell csodálkozni, ha nem értik. Viszont akkor ha nagy elánnal mégis neki akarnak fogni a fizika megreformálásának, rövid úton crackpotk lesznek.
Ha nem akarnak crackpotok lenni, és nem akarnak tovább tanulni sem, akkor meg kell elégedniük a szintjükhöz szabott magyarázatokkal, csak nem kell azt hinniük, hogy az a végső igazság. Minél mélyebb és pontosabb választ akarnak, annál komolyann előismeretekre van szükség a megértéséhez. Ez egyébként nemcsak a civilekre érvényes, hanem arra is, ha a fizikus kérdez. Csak nekünk szakmánk, hogy ilyenkor akkor megtanuljuk a szükséges előismereteket. Egész életünkben tanulunk.
Ha érdemesnek látom a partnert, sok energiát szoktam arra szánni, hogy kitapogassam, mi a szintje, aztán annak megfelelően összerakjam a tőlem telhető legkorrektebb választ.
Nem véletlenül írtam úgy a választ, ahogy. Nem pusztán a kérdésedre válaszoltam, mellékesen (vagy inkább főképpen) a fentieket is meg akartam világítani neked.
Ha a másik oldal ("civil") nem igyekszik, akkor hiába vagyok akármilyen jó "tanár"...
Van egy modell, az altrel, amit meglehetősen nagy pontossággal ellenőriztek. Számtalan különböző módon. (csak néhány ezekből: fényelhajlás, perihélium forgás, atomórák, GPS, kettős csillagok periódusidejének változása)
Na most, ha ez a modell minden eddigi kísérlettel és megfigyeléssel összhangban van, akkor a fizikusok bíznak benne. Egészen addig, amíg valami olyat nem találnak, ami kilóg a sorból. Ilyenkor szokták finomítani vagy újabbal lecserélni a modellt.
Mivel eddig nem jött elő ilyesmi, a bizalom töretlen.
Az, hogy te személy szerint nem érted az egészet úgy ahogy van, nem kellő indok a paradigmaváltásra... :-)
Arra viszont, legalább is szerintem, elég indok lenne, hogy tanulj egy keveset ha már egyszer érdekel a téma.
A repülőtér a forgó Föld felszínén van. Emiatt nem tekinthető inerciarendszernek olyan kísérletekben, ahol a kísérleti objektumok megkerülik a Földet. (egy asztalon végzett kísérletben elfogadható inerciarendszer lehet)
Ha ezt a hibát ki szeretném küszöbölni, akkor pl. a következő módon tehetném:
- a gépek pont délben szállnak fel
- a sebességeket úgy állítom be, hogy mikor megint összefutnak, a találkozási ponton éppen deleljen a Nap - vagyis elforgott ugyan a Föld közben, de a gépek a Föld középpontjához (mint ebben a kísérletben jó közelítéssel inerciarendszerhez) képest valóban egyforma utakat jártak be
- a levegő csak annyiban jön a képbe, hogy egyik gépnek a levegőhöz képest sokkal gyorsabban kell repülni, hogy fenti ütemtervnek meg tudjon felelni (mert a légkör a Földdel együtt forog)
Ha esetleg kedved lenne kötözködni hogy mi inerciarendszer és mi nem:
van egy elvárható pontosság, amit előre célul tűz ki az ember. Ha ezen belül tud maradni, akkor a számolás egyszerűsítésére élhet elhanyagolásokkal. Ha túl pontatlanná válna, akkor ezt nem teheti.
Ha a kísérletet pl. olyan űrhajókkal végeznéd, amik a Napot kerülgetik, akkor a Föld középpontja sem lenne elfogadható inerciarendszer, célszerű lenne inkább a Napot választani. Stb.
A térgörbület "legmélyén" járnak leglassabban az órák. Ennek szoros köze van a szökési sebességhez. Tehát ott járnak leglassabban, ahonnan a legnehezebb kiugrani.
Van erre valami bizonyíték? Mert szerintem ez csak egy feltevés, és semmivel nem valószínűbb feltevés, mint az, hogy az órák járásának ritmusát a gravitációs gyorsulás mértéke határozza meg.
De hogy aztán mi volna, ha beleesne az illető a lyukba, azaz a horizont alá, azt már nem tudom. Olyasmit olvastam, hogy ott a tér és idő felcserélődik. Szerintem felfogni nem lehet, hogy ez mit jelent, de a matematika ezt mondja.
Szerintem azt jelenti, hogy ez hülyeség. De ha valaki meg tudja magyarázni, hogy miért nem az, hát csak rajta!
